Dunaújvárosi Hírlap, 1977. június (22. évfolyam, 44-51. szám)

1977-06-03 / 44. szám

Köszöntő Fakult bérlisták ács­­írón-névbetűit, elfeledett baleseti jegyzőkönyvek betonszínű aláírásait és sorsfordulók alkalmából papírba simított falkö­­tömör önéletrajzok mon­datait olvasgatom. Vala­mennyit építőmunkások írták. Kőművesek. Ácsok. Kőfaragók. Egy nagymúltú szakma hazai képviselői, akik nyaran­ként mesterek, telenként viszont tengődő iparosok voltak. Többségük sze­gényes falvak vályoghá­zait foltozgatta, néhá­­nyuk kegyül fölépíthetett egy-egy intézőlakást, a híresebbek pedig ember­öltőkön át faraghatták a címektől, rangoktól tar­ka nagyságos sírköveket. Csaknem három évti­zede, hogy e vándorsor­sú építőmunkás elődök első generációja ideérke­zett. Ők azok, akik itt bontottak hátizsákot, hogy szakmáik időtlen­nek vélt szerszámait mészbe, malterba merít­sék. Itt bontottak hátizsá­kot, itt vertek tanyát, itt alapítottak otthont, csa­ládot és itt szereztek el­ismerést, rangot az új­jászülető magyar építő­iparnak. Építettek és ön­magukban is újjáépül­tek. Az egyetlen mester, a vállalkozó iparos gon­dolatvilágát fokról fok­ra felcserélték a vállala­ti keretek közt iparszerű házgyártást végző szak­emberek gondolatvilágá­ra, az­­ a korszerű technika, iparszerű termelés térhódítása évről évre mind messzebbre vitte őket a lassan, de bizto­san feledésbe merülő múlttól. A hajdani négy­szakmás építőipar ma tizenhat szakmát mond­hat a magáénak és a születő új mesterségek zöme itt nyert szakmai rangot a dunaújvárosi építők között. Pokróccal, filccel, ut­cai tüzeléssel vigyázták, óvták a születő házgyári technika minden új ele­mét. Technikai bajvívá­sok és földbe temetett életek árán ezrek tanul­ták meg itt az újat, és vitték, adták, terjesztet­ték tovább, országossá. t­ A cement meghódítot­Magyarországot, az úsztatott beton paraszt­portákat gyarapító házi­lagos építési móddá lett, s a közösségi munkára épülő új technika életre hívta a házépítő kaláká­kat is. Egymillió lakás épült fel hazánkban az elmúlt harminckét év alatt , hogy ennyi, abban elévülhetetlen érdeme van az újjászületett épí­tőipar névtelen meste­reinek, akikre emlékezni nem építőknapi gesztus, nem is kegyelet, nem is puszta kötelesség, hanem a mai építőipari dolgo­zóknak legsajátabb ér­deke. Vánczos András Már ma megkezdődnek az építőik-napi rendezvények Az építők napjának helyi rendezvényei ma, pénteken délután 6 órakor kezdődnek az építők Béke téri központ­jában, ahol a 26-os Állami Építőipari Vállalat vezetősé­ge mesefilm-vetítéssel és csokoládéosztással kedveske­dik a vállalati dolgozók gyermekeinek. Ugyancsak ma adják át az egyes munkahelyek házi ün­nepségein azt a 87 Kiváló Dolgozó kitüntetést, amit az építők napja rendszeresítettek. alkalmából június 4-én, reggeltől Holnap, estig tartó sportprogram várja az érdeklődőket a vállalat sporttelepén, ahol elsősorban a munkahelyek közti vetél­kedők számítanak majd igazi, vállalati sportcsemegé­nek. A vállalat központi ünnep­ségét, szombaton délután 3 órakor tartják az építők szék­házában, ahol négyen az Építőipar Kiváló Dolgozója kitüntetést, 37-en pedig a 25 évi törzsgárdatagság ju­talmaként járó aranygyűrűt kapják meg. A Beton- és Vasbetonipari Művek dunaújvárosi gyárá­ban is a hét végén kerül sor az építők­ napi ünnepségre. Június 4-én, szombaton Hir­­den és Komlón köszöntik az építőmunkásokat, június 5-én, vasárnap pedig a du­naújvárosiak ünnepelnek. Ez utóbbiak egész napos sport­műsorral, közös ebéddel és vidám vetélkedőkkel köszön­tik az építők napját. Kokszolóblokk és ércelitkészíté­s is épül Dunaújvárosban Az országgyűlés ipari bi­zottsága kedden az állami vállalatokról szóló törvény tervezetéről és a magyar vas­kohászat fejlesztésének kon­cepciójáról tárgyalt. A kohá­szat fejlesztésének előadója Csépányi Sándor kohó- és gépipari miniszterhelyettes volt, aki ismertette a vasko­hászat közeli és távlati ter­veit Elmondotta többek kö­zött hogy az Állami Terv­bizottság május 4-i ülésén elfogadta a Dunai Vasmű konverteres acélművének beruházási tervét, s azt ké­sőbb a kormány elé terjeszti. A csaknem tízmilliárd fo­rintba kerülő új létesítmény évi 1,2 millió tonna acélt állít elő majd. A konverte­res acélmű beruházásán kí­vül a Dunai Vasműben még ebben a tervidőszakban egy új kokszolóblokk és egy új ércelőkészítő mű építését is meg kell kezdeni, és be kell fejezni a VI. ötéves terv első felében, hogy ezek a létesít­mények belépjenek a terme­lésbe, mire a konverteres acélmű teljes kapacitással dolgozni fog. A miniszterhelyettes utalt arra, hogy a magyar acél­műveik jelenleg termelési kapacitásuk felső­­ határán üzemelnek, s az ipar növek­vő acélszükségletét csak az új beruházások üzembe he­lyezése után lehet majd ki­elégíteni. MA: Se kárunk, se hasznunk ne legyen? A Dunai Vasmű helyzete és perspektívája * Sokszor az a látszat... Hi­lde nézz! Törökméz! * A csőszerelők brigádvezetője * Példaéletű emberek * A 180 centiméteres csemege Készülődés a pedagógusnapra Holnap, szombaton vala­mennyi iskolában köszöntik a pedagógusokat. Az iskolai ünnepségeken részt vesznek a városi pártbizottság, a vá­rosi tanács, a társadalmi és tömegszervezetek képviselői, valamint az iskolákat patro­náló vállalatok dolgozói is. A kitüntetett pedagógusok részére június 4-én, szomba­ton délelőtt 9 órakor foga­dást adnak a városi zeneis­kolában: itt köszöntik azt a 23 pedagógust, akik az Ok­tatásügy Kiváló címet nyerték el. Dolgozója akik mi­­' dicséretben részesül­tek, továbbá, akik Kiváló Dolgozó kitüntetést kaptá­k a pedagógusnap alkalmából. Az óvónők részére központi ünnepséget rendeznek a Vasmű Klubban. Székesfehérvári pártmunkások Dunaújvárosban A székesfehérvári városi és járási pártbizottságok pártszervezeteinek tagjai ma Dunaújvárosba látogatnak. A látogatás célja: tapasztalat­­csere. A pártmunkások láto­gatása alkalmat ad arra, hogy a két város és a két városi járás közötti kapcso­lat a dunaújvárosi eszmecse­re révén tovább erősödjön, s hogy a kapcsolat fejlesztésé­nek eredményeként vala­mennyiünk számára haszno­sítható tapasztalatokkal gaz­dagodjunk. A székesfehérvá­ri pártmunkások a tapaszta­latcsere-látogatás során láto­gatást tesznek a Dunai Vas­műben, megtekintik a Mun­kás Művelődési Központot és a fedett uszodát is. /V-cX-­ t És épül a város tovább... (Cseh Tibor felvétele) Közművelődési aktívaértekezlet „A legfontosabb kérdés: Miként éljünk?” Pozsgay Imre előadása Székesfehérvárott Szerdán Székesfehérvárra látogatott Pozsgay Imre kul­turális miniszter, akit a me­gyei pártbizottság székházá­ban Takács Imre, az MSZMP megyei bizottságának első titkára, Závodi Imre, a me­gyei tanács elnöke, Sudár Iván, a megyei pártbizottság titkára és Seres József, a megyei tanács elnökhelyet­tese fogadott. Takács Imre tájékoztatta a minisztert megyénk hely­zetéről majd Pozsgay Imre a megye vezetőinek­ kíséreté­vel látogatást tett Székesfe­hérvár néhány kulturális in­tézményébe. Délután az MSZMP me­gyei Oktatási Igazgatóságán közművelődési aktívaértekez­letet tartott Pozsgay Imre kulturális miniszter. Előadá­sában szólt a közművelődési törvényben megfogalmazott feladatokról, s a közművelő­dési programmal kapcsolatos téves nézetekről, kampányfeladatként amelyek értéke­lik a valójában hosszú távra szóló, nem mindig látványos eredményekkel művelődéspolitikai kecsegtető munkát. Nagy és nehéz feladatot kell sikeresen végrehajtani, még­pedig a fejlett szocializmus építésének időszakában, amikor a széles tömegek tu­dati szintjének, kulturális igényének növekedését kell elősegíteni, ugyanakkor a mennyiségi feladatok mellett a minőségi színvonalat tartani kell. Régen a „miből is éljünk?” volt a társadalom legfontosabb kérdése, amit a mai körülmények mellett már úgy kell átfogalmazni, hogy „miként éljünk?” A közművelődés feladata az emberek hozzásegítése a mi­nél értelmesebb és tartalma­sabb életvitelhez. Számolni kell azzal, hogy nagy társa­dalmi csoportokban még nem támadt fel az­­ igény a kul­túra javai iránt. Rajtuk kü­lönös gonddal kell segíteni, hogy bekapcsolódjanak a kulturális­ életbe. Számolni kell az ifjúság sajátos elvá­rásaival, történetesen azzal, hogy nem passzívan átvenni, hanem alakítani akarja igé­nyei szerint az örökül kapott kultúrát. Szólt a miniszter a mun­­kásművelődés ügyéről is. Megemlítette, hogy reálisan számolni kell a bejáró dol­gozók időveszteségével, az első generációs munkásréteg falusi-paraszti hagyományai­val és nézeteivel, valamint a falvak intézményellátottsá­­gának adottságaival a kultu­rális munkában. Végül munkahelyi közművelődésse­l kapcsolatosan elmondta hogy a munkahely bár első­sorban gazdasági, termelés célokat szolgál, egyúttal az ismeretgyarapítás és műve­lődés színtere is. T­anítója mindenkinek volt, ha tanárra, professzor­koráját rá nem is futotta mindannyiunknak. Az élet is­is kijártuk, s ha ott tanultunk is a leg­többet, betűt gyártani, olvasni szépet és jót mindahá­nyan egyetlen tanító nénitől, vagy tanító bácsitól ta­nultunk. Emlékszünk rá. Elnézem a kézírásomat, ezt a kéziratot is. Kusza, szétszórt betűk, megannyi ideges rángás, kéznél gyor­sabban mozgó, száguldó gondolat. Mennyire különbö­zik az „a” meg az „m”, meg a „p” (és minden betű) azoktól a hajdani szép, kerekded betűktől, amit zsi­­nórírással rajzoltam egy irhába. És nem füzetbe. Mi­lyen messze vagyok én is, és mindannyian­ mi felnőt­tek, attól a hajdani kisfiútól vagy kislánytól, aki fé­nyesebb vagy kopottabb iskolában, jobb vagy rosszabb öltözetű diáktársak között, először köszöntük meg a tanító bácsi segítségét. * Mások a betűk, tíz-, húsz-, harminc-, negyven év elmúltán, de mondhatjuk-e azt, hogy semmit sem őriztek meg hajdani önmagukból? Aligha mondhat­nánk, hiszen az „o”, ha elnyúlik is, az „m” ha szerte­­száll is, „o” és „m” maradt. A betűk tartalma, szolgá­latkészsége velünk jött és jön tovább és újraéled fiúnk, lányunk ügyeskedő keze nyomán és kinyújtott nyelve alatt. Füzetben. És nem irkában. S ha a betű jön, vele jön az első (és minden) tanító is. Velem F. L. kemény tanító bácsi, pálcával és jószívvel. Nézi, hogy mit kezdtem és mint végzem azzal, amit tőle megta­nultam — a betűkkel. Hát ezt, hát így — kedves Laci bácsi. Tudomá­nyodat, türelmedet, ami bennem újjászületett, és amit mai kollégáid is újjászülnek minden gyerekben, ma arra használom, hogy kicsit kapkodva, kicsit olvasha­tatlanul, a mindennapokban megkoptatva leírom, amit gondolok. Elk­­öszönöm, hogy írni tudok, és köszönöm, hogy a mai tanítók a fiamat is megtanítják erre. (Cseh Tibor felvétele) M.

Next