Dunaújvárosi Hírlap, 1977. október (22. évfolyam, 79-86. szám)

1977-10-21 / 84. szám

A negyedik Ház akkor holnap reggel megkezdjük a negyediket. Az idei negyedik kom­munista szombatot. Ki mun­kahelyén, megszokott gépe, munkapadja mellett, ki pe­dig az üzem, intézmény gondjaira bízott közterüle­ten igyekszik megtenni min­den tőle telhetőt a közösen, a közössségért végzett mum­­munka sikeréért, eredmé­nyességéért. Már-már közhelyszámba megy a megállapítás, hogy vár­osunkban rangja van a közösségért végzett munká­nak. E rangot nemcsak a kitüntetések, oklevelek, egyéb elismerések adják. E­­ munka ragját, e feladat szépségét az értelmes cél adja. S e cél mindenki előtt ismert, hisz az ingatlan­­kezelő vállalat szocialista brigádjainak felhívása nyo­mán kollektívák százai je­lezték csatlakozásukat, azt, hogy ők is négy kommunista szombatot áldoznak azért, hogy gyermekintézményein­ket bővíteni Dunaújvárosban tudjuk, hogy megszűnje­nek a bölcsőde- és óvoda­gondok. S van-e annál szebb feladat, mint gyermekein­kért tenni. Akik a közterületeken, ut­cákon, parkokban tevékeny­kednek, azok sem végeznek kisebb értékű feladatot, hisz a város szépítése — hogy a közelgő ünnepeket külsősé­geiben is méltón fogadhas­suk, — semmivel sem ke­vésbé rangos, mint a gyá­rakban tevékenykedők mun­kája. Hisz ez a munka is a közösség, valamennyiünk, a város érdekeit szolgálja. S most, amikor a negyedik kommunista szombatot kezd­jük, tán nem árt megemelí­­teni, hogy voltak kétkedők, akik nem hitték, hogy egy esztendő alatt négy, ilyen hatalmas, az egész várost megmozgató társadalmi­­munka-akciót lehet szervez­ni — eredményesen! Nos, a kétkedőknek itt a bizonyíték, hogy lehet! S remélem, nem veszi senki lokálpatrióta el­fogultságnak, ha azt írom, hogy Dunaújváros lakói, dol­gozói ismét bebizonyították, hogy bár a város nemrég múlt huszonöt éves, a város lakói már régen „nagykorú­ak.” Az elsők közt voltak, akik megszervezték az egész városra kiterjedő kommunis­ta műszakokat, szombatokat, s most ismét az elsők közt vannak azzal, hogy egy év alatt négy társadalmi munka­­akciót szerveztek. S bírták lelkesedéssel, len­dülettel, munkakedvvel. Olyannyira, hogy gyakran a szervezők voltak „gondban”, hogy a szép célhoz méltó feladatokat találjanak. Holnap délután, az idei utolsó kommunista szombat után, elégedetten tehetik le a szerszámot mindazok, akik becsülettel teljesítették az önként vállalt feladatot. Azzal az elégedettséggel, amit csakis a közösségért végzett munka után érezhet az ember. D. K. Cs. VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK Blagoevgrádi vendégek városunkban Tíz napon keresztül is­merkedtek Fejér megyével a bulgáriai Blagoevgrád föld­­rajztanárai. A tíz tagú kül­döttség egy korábban Bulgá­­riában járt magyar delegá­ció látogatását viszonozta. Útjuk során gyefkesfehér­­váron, Móron, Bicskén, és Sárbogárdon jártak. Dunaúj­városba október 18-án érkez­tek. Délelőtt a Dunai Vas­műbe látogattak, majd a 17- es óvodát és a Mező Imre Általános Iskolát nézték meg. Délután tájékoztatót hallgattak meg arról, hogyan segíti a Munkásotthon az iskolai oktatást, majd a Mú­zeumban megtekintették Dunaújváros története című a állandó kiállítást. A többgyermekes családok lakáshelyzetéről és a város távhőellátásáról­­ tárgyalt a városi tanács vb Több fontos téma is szere­pelt a városi tanács végre­hajtó bizottsága legutóbbi — október 18-i — ülésének napirendjén. * A testület elsőként a több­­gyermekes családok lakás­­helyzetéről szóló tájékozta­tást hallgatta meg és fogadta el. A három- és többgyermekes családok lakásellátásának ja­vítását célzó 1973-as és 1974- es bizottsági határozatok, majd az 1974. évi kormány­­rendelet megszületését köve­tően a dunaújvárosi tanács igazgatási osztálya is elké­szített egy intézkedési tervet, amely szerint a nagycsaládo­sok lakásigényét soron kívül a két éven belül kielégítik. Ezt naprakész nyilvántartást feltételező intézkedési tervbe foglalt ütemet idáig sikerült tartani — az 1973-as nagy­­családos igénylők mindegyike lakáshoz jutott 1975 végéig — ben­ne az utóbbi három év­a tanácsi bérlakást igénylő sokgyermekes csalá­dok jobbára csak kétszobás, vagy ennél alig nagyobb la­káshoz jutottak. Emiatt szá­mítani kell arra, hogy a ké­sőbbiekben a lakáscsere­igénylők száma is tovább nö­vekszik. A sokgyermekes lakás­igénylők évi száma egyéb­ként 1975-ben — átmenetileg — ötvenre csökkent, majd 1976-ban 119-re, 1977. szep­tember végéig pedig 112-re növekedett. Az utóbbi öt év­ben beadott 443 nagycsaládos lakásigényből 1977. szeptem­ber végéig 260-at sikerült ki­elégíteni, 183 sokgyermekes család lakásra vár. Az igények gyorsabb kielé­gítésének akadálya — külö­nösen a tanácsi bérlakásokat illetően —, hogy városunk­ban nagyon kevés kétszobás­nál nagyobb lakás épül, illet­ve kevés nagy lakást lehet felszabadítani. Akadály az is, hogy a tanács rendelkezésére álló nagyobb lakások egy ki­sebb hányadát egyrészt az összeköltöző családoknak, másrészt az idehelyezett ve­zetőállású dolgozóknak — a vállalatok bérlőkijelölési joga alapján — kell kiutalni. Mivel a nagycsaládosok la­kásigénye hetven százalék­ban tanácsi bérlakásokra vo­natkozik, ez is indokolja, hogy a jövőben az eddiginél jóval több két és fél-, ille­tőleg háromszobás tanácsi la­kást kell építeni.­­ A városi tanács végrehaj­tó bizottsága ezután a város távhőellátásának helyzetéről tárgyalt. A testület tagjait a Víz- és Csatornaművek igaz­gatója tájékoztatta a beren­dezések jelenlegi állapotáról, az egyes számú rekonstrukciójának hőközpont szüksé­gességéről, a kettes hőelosz­tónál jelenleg is folyó bőví­tési munkákról, az ezzel kap­csolatos műszaki fejlesztés­ről és szociális beruházások­ról. A vita során a városi táv­fűtés fejlesztésével kapcso­latban felszínre kerültek azok a nehézségek, amelyek nemcsak a Víz- és Csatorna­­művek, hanem a városi ta­nácsnak is gondot okoznak. A kisebbik gond az egyes hőközpont elhasználódott be­rendezéseinek felújítása — bár erre sincs meg a szüksé­ges 14—15 millió forint, s e munka elvállalásától is ide­genkednek a kivitelezők —, mindemellett a végrehajtó bizottság határozatban uta­sította a vállalat igazgatóját olyan intézkedések megtéte­lére, amelyek révén a­ re­konstrukció az 1982-es fűtési idény kezdetéig befejezhető. A nagyobbik gond, hogy a városfejlesztéssel párhuza­­mosan éppen a kettes hőköz­pont kapacitását nem lehet olyan mértékben hogy az az optimális növelni, húsz évre, előre kielégíthetné az igényeket. A jelenlegi bőví­tés után szinte azonnal hoz­zá kell majd kezdeni az újabb bővítéshez — ez az újabb beruházás körülbelül 150 millió forintba kerül, mégpedig az energiaüzem bővítéséhez szükséges millió­kon kívül­ —, s ezt megint kapkodva kell majd elvégez­ni, mert ehhez a bővítéshez — anyagiak hiányában — most nem tudunk hozzákez­deni. Az ülésen a legnagyobb vi­tát a távfűtéssel kapcsolatos panaszok okának vállalati meghatározása, valamint karbantartási problémák vál­a­tották­ ki. A Víz- és Csatornaművek­ igazgatója a szükséges hőfok­szabályozást követő pana­szok nagy részét indokolat­lannak tartotta, ezt az állás­pontot okkal vitatták a vég­rehajtó bizottság tagjai, hi­szen — bár a panaszok szá­ma valóban csökkent —, az 1977. első felében rögzített 1419 panaszbejelentés közül 1136-ot(!) maga a vállalat is jogosnak ismert el. A testü­let tagjai közül többen túlzottnak találták azt a vál­ls­lalati törekvést, amely sze­rint — takarékossági okok­ból — a rendeletileg előírt legalacsonyabb hőmérsékle­tet igyekeznek „becélozni”. Akadt ellenvélemény is: tanács műszaki osztályveze­­­tője kifejtette,­­ hogy amen­­­nyiben a vállalat a rendele­tileg előírt mértéken felül szolgáltat meleget, úgy a szi­gorú energiatakarékossági követelményeknek nem ké­pes eleget tenni. Mindemel­lett a végrehajtó bizottság úgy foglalt állást, hogy a jo­gos panaszok számát a válla­lat dolga csökkenteni, éppen ezért nem ragaszkodhat olyan mereven a szabályok­hoz, mint eddig. A dunaúj­városi lakók hozzászoktak ahhoz, hogy meleg van a la­kásban, ezért a testület leg­alább olyan rugalmasságot kért a vállalattól a hőfok­szabályozás­­ ügyében, ami­lyen rugalmasnak ítélte meg a vállalat magatartását a la­kásszövetkezeti hőszolgáltató berendezések javítását ille­tően. (A lakásszövetkezetek ugyanis jobbára sem szerző­déses karbantartásra nem tartanak igényt, sem maguk nem tartják karban’ hőszol­gáltató berendezéseiket. vállalat — a lakók érdeké­­­ben — a hibákat szerződés nélkül is elhárítja.) A karbantartási problé­mákkal kapcsolatos kérdések nyomán ezen az ülésen de­rült ki, hogy a Víz- és Csa­tornaműveknek nincsen sem operatív, sem évi, sem táv­lati karbantartási terve. végrehajtó bizottság határo­­­zatban utasította a vállalat igazgatóját, hogy a tervszerű megelőző karbantartás szük­séges terveit 1977. december elsejéig készíttesse el. * A városi tanács végrehajtó bizottsága ezután megvitatta Dunaújváros testnevelésének és sportjának távlati fejlesz­tési koncepcióját, amelyet — átdolgozás után — a decem­beri tanácsülés elé terjeszte­nek. A testület ezen az ülé­sen hagyta jóvá a Hazafias Népfront városi elnöksége és a tanácsi végrehajtó bizott­ság közötti együttműködési megállapodást. A. G. Holnap: Kommunista szombat Holnap kerül sor az idei esztendő utolsó kommunista műszakjára. Az egész várost átfogó társadalmi munka­­akcióban — az előzetes becs­lések szerint — a város több mint tizenhatezer lakója vesz részt. Több mint kilencezren az üzemekben, vállalatoknál megszokott munkájukat vég­zik, s több mint hétezerre teh­ető azoknak a száma, akik a közterületek, parkok szé­pítésében, takarításában vesznek részt. A város legnagyobb válla­latánál, a Dunai Vasműben, mintegy hatezren dolgoznak ezen a napon, s munkájuk ellenértékét a gyermekintéz­mények bővítésére fordítják. Kétszáz szovjet komszomo­­lista együtt dolgozik a város lakóival, ők a Munkásotthon körüli terület rendezését vál­lalták. A város iskoláinak több mint háromezer diákja is a parkok, zöldterületek szépítésén dolgozik. A papír­gyáriak hagyományos terüle­tükön, a Barátság városré­szen kívül, a gyár körül is munkálkodnak, készülve az ünnepélyes avatásra, legfia­talabb nagyüzemünk környé­két parkosítják, rendezik. Több olyan üzem, intéz­mény is van a városban, amelyeknek dolgozói tulaj­donképpen már ledolgozták a vállalt négy kommunista műszakot, azonban közülük is sokan ott lesznek szomba­ton az egész várost mozgó­sító társadalmimunka-akción. XXVII. évf. 84. szám 1977. okt. 21., péntek ALAPOZÁS A Táncsics Mihály utca és a Szórád Márton út közötti terület beépítése már három műszakos munkarendben folyik. Képünkön az SK jelű lakóépületek alapjait készí­tik a 26-os Állami Építőipari Vállalat dolgozói együ­ttműk­ödési megállapodás a tanács és a népfront közti! Az MSZMP XI. kongres­­­szusa, a Hazafias Népfront VI. kongresszusa határoza­taiból, továbbá a tanács­­törvényből és az V. ötéves terv céljaiból adódó felada­tok megvalósítása, valamint az éves várospolitikai ter­vek, cselekvési programok végrehajtása érdekében 1980-ig hatályos együtt­működési megállapodást kö­tött legutóbbi ülésén a váro­si tanács végrehajtó bizott­sága és a HNF városi el­nöksége. A várospolitikai és nép­frontmozgalmi szempontból meghatározó szerepben lévő és főleg operatív felada­tokat ellátó két testület 1980-ig szóló együttműködé­si megállapodásának új vo­nása, hogy a továbbiakban szervezettebb és tartalma­sabb lehet a két testület köz­ti véleménycsere, s adott a lehetősége annak is, hogy a várospolitikai döntések előkészítése, illetve azok si­keres végrehajtása érdeké­ben végzett mozgósító, fel­­világosító munka terén az eddigieknél szélesebb kör­ben érvényesüljön a demok­ratizmus, a felelős vélemény­nyilvánítás állampolgári jo­ga. Az új együttműködési megállapodás éppen ezért a két testület részére nemcsak az együttműködés alapelveit, hanem annak módszereit és feladatait is rögzíti. Ezek összeségéből — a tel­jesség igénye nélkül — fel­tétlen szólni kell arról, hogy az együttműködés ereménye­­ként a tanácsi határozatok rendelkezéseinek méginkább találkozniuk kell a lakosság egyetértésével, s ennek az egyetértésnek pedig erősíte­nie kell a dolgozók egységét és ösztönöznie kell a tanácsi elhatározások megvalósítá­sában való aktív részvétel­re. Új vonása az együttműkö­dési megállapodásnak az is, hogy nemcsak a tanácstagi beszámolóknak, a választó­­kerületi gyűléseknek, hanem a tanácsüléseknek is na­gyobb nyilvánosságot kíván adni. Az együttműködési megál­lapodás olyan időszakban lá­tott napvilágot, amikor a vá­lasztási törvény módosítása révén 1980-ig valamennyi tanácstag mandátumát meg­­hosszabították. SZÜLETÉSNAPRA Nagy tüzeket hordozó testvérem, húsz éves vagy! Fiatal paripák patáinak dobogását vélem hallani, amint nézem ezüstös, fémes tested. Porral kevert gőzfelhők fonnak körül, izzó nedveket engedsz ki magadból meg­­megkönnyebbülten, lüktetsz, dobogsz, forrsz — hatal­mas erő feszül benned. Húszéves vagy, közel egyidős velem, s korosztályom­mal. Téged az ember alkotott. Szemek figyeltek rád, értő kezek nyúltak hozzád... számontartottak. S ha fáradni láttak — mert elfáradtál te is, utóbb már erőlködtél, fújtattál — pihenni kényszerítettek, hogy aztán újult erővel nyelhess el hegyeket. Téged az ember alakított a kedvére, bölcsen. De vajon képes-e ugyanerre az ember önmagával szem­ben? Képes-e alakítani, változtatni magán, ha úgy érzi, hogy lassul a tempó? Képes-e lépést váltani, meg­újulni? Húsz éves vagy, s az eltelt idő alatt háromszor vál­toztál meg. De ez idő alatt a melletted dolgozó ember érezte annak szükségét, hogy mindannyiszor hozzád­fiatalodjon? Vagy éppen miattad marad olyan amilyen?! Amíg téged alakítunk, nekünk magunknak is változ­nunk kell, hogy amiként te nyelsz egyre nagyobb he­gyeket, úgy nőjünk mi is emberségben, tudásban. Nélkülünk te nem létezel, s nélküled nem lennénk mi sem. Értünk vagy te, ezüstös monstrum, mert egy­mást szüntelen erősítve előbbre csak együtt lép­hetünk. .. S így, veled vagyunk képesek megújulni, együtt tudunk lépést váltani, ha érezzük, hogy lassul a tempó. Együtt alakulunk. Nem érted, nem miattad, nagy, örök tüzeket hor­dozó testvérem, hanem önmagunkért és általad. Jakab Klára

Next