Dunaújvárosi Hírlap, 1978. január (23. évfolyam, 2-9. szám)

1978-01-27 / 8. szám

1978. január 27., péntek A közművelődési programból Tárlat A Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumi gyűjtemé­nyes kiállításából válogatott anyag bemutatása (Uitz-t vai január 29-ig) Iio­eszár­­k­ány és Hulyák Ist­ván ipar uvészek kiállítása (Bartók, elem­éti aula, január 30-ig) ,,S £ á­évcs a vasasszakszervezet” kiállítás. Rendezői a vasasszak­­s­­zl rvezet és a Magyar Munkás­Múzeum (MMK, aula, január 29-ig) Klubélet V FJITE­ATI ÁTOK KLUBJA­­ kisken-tulajdono­sok tavaszi i'a •'csemete-, v­íszcserje-ellá­tottsá­­ga. Sárai György­né, a dunaúj­városi facsemete-lerakat vezető­jé­nek e­lad­ása (MM’K. január 27-én 17 órakor, a 210-es teremben) J. jl.j Fi­.L­f*i­uMSTUDIO L ,n használjuk a felvevő­g . -ii­i~~ vdl. január 27-én 17 órakor) IT . vili ÜTÖK KLUBJA I, t. mraiis és sportm­unka az ó. ..c.i es a rajban uvxTvili. január 1d-an 16 órakor) P. .JTAL-KLUB ,. ..uso­ rsegem címer.” — pályá­va­­ osa tási tanácsadás a 7. és 8. o......alj os pajtások számára S iMMK. január 27-én 18 órakor) i*­. « . i TKLUB spjiv. c.rsenjrek (íVüVuv, január dl-an 18 órakor) G­eripeUszínház Január 30-án 18 órai kez­detei a Vasmű Klubban ke­rül sor a Mókaláka című gyermekműsor bemutatásra. A műsorban közreműködik Levente Péter és a Kaláka együttes. Jegyek az általános iskolákban kaphatók. A naprendszer múltja és jövője Naprendszerünkről tart is­meretterjesztő előadást Szé­­csényi Nagy Gábor egyetemi tanársegéd január 30-ára 17 órakor. Az előadást a Mun­kásotthon 210-es termében rendezik. Elmarad az előadás Váratlan akadály miatt el­marad Maácz László Tánc­művészetünk címmel meg­hirdetett előadása. Klubszínház Psota feketében és bíborban Psota mesélte el a követ­kező történetet: Salinger re­gényhőse üveggolyóval ját­szott és mindenáron nyerni akart. Játék közben tanítot­ták arra, hogy nem a si­kerért, hanem a játék örö­méért­ kell játszani. „Ha ve­szítesz — szólt a tanul­ság —”, kisebb a veszteség, ha nyersz, nagyobb lesz az öröm.” Fekete bársonyban Psota műsorának első ré­szében elsősorban a játék öröméért játszott. Szép volt a kezdet, József Attila Csak az olvassa ... című verse, és szép volt a búcsú-gondolat­kör valamennyi mozaikja is. Juhász Gyula Testamentuma és Kosztolányi Üllői úti fák című megzenésített verse kü­lönösen. Talán ez utóbbit énekelte legszebben Psota, s ez nem véletlen: ifjúsága egykori színhelyét valóban az Üllői út jelentette. Psota legkedvesebb költője József Attila, a Gyermekké tettél című versét, majd a töredék-összeállítást póz nél­kül, mély átéléssel mondta el. Aztán Psota sanzont éne­kelt. A Brecht-dalban Joh­­nyról, aki hazudott egy lánynak. Azt hazudta, hogy vasutas, pedig tengerész volt. Nem vasutas, aki vis­­­szajár a kedveséhez, hanem tengerész, aki szó nélkül otthagyja szerelmét. Tetszett, amikor Psota sanzont éne­kelt, de nem tetszett, ami­kor Albioni­ Szécsi Adagió­ját, a Jöjj, ne félj... című világslágert adta elő. Világ­slágert előadni csak akkor hálás feladat, ha az előadó többet nyújt puszta utánzás­nál — és pontosan tudja a jól ismert szöveget. És az enyhén szólva pontatlan szövegmondásra, -éneklésre nem egyedül az Adagió volt példa.. • Bíbor bársonyban Visszatérve a Salinger­­mottóhoz: az volt az érzé­sem, műsorának második ré­szében Psota elsősorban a sikerért játszott, sőt ráját­szott. Legkedvesebb költője József Attila, ezért is fur­csa volt, hogy a Gyermekké tettél és a töredék-összeállí­tás után nem sokkal a Haj­­mási Péter magyar és angol nyelvű változata, a Lujza­ Jenő párbeszéd monologizál­­va, majd a Tibi; te bitang című sanzon következett. Ámbár ez nem az előadó, hanem a műsor összeállító­jának hibája. A Tibi, te bi­tang című sanzonnak ezt az alcímet adta Psota, a bána­tos Lujza dala. Bizony nem­csak Lujza, hanem a toll­forgató is bánatos, és dalolni sincs kedve, ha a műsornak erre a részére gondol. Igazán jól esik késő este a szelle­mes, vidám, szórakoztató hu­mort hallani, de ez nem volt az. s Psotától többet vár az ember, mint szellemeskedést. A műsor egészéről szólva Psota sokkal jobban tetszett fekete, mint bíbor bársony­ban. A ruha ellen igazán nincs semmi kifogásom, mindkettő egyformán szép volt. Műsorának két részé­ről azonban ez sajnos nem mondható el. Csathó Barna OuHAÜJVIROS! dl­ft.L.Af I „Riporter kerestetik Lehet-e tanulni az újság­író-mesterséget? A válasz feltétlenül igenlő, ha felté­telezzük a széles körű álta­lános műveltséget (mind ter­mészettudományos, mind hu­mán, mind pedig szűkebb értelemben vett politikai és gazdaságpolitikai vonatko­zásban). ha feltételezzük az újságíró nélkülözhetetlen munkaeszközének, a nyelv­nek nívós birtoklását, s — utoljára, de nem utolsósor­ban — feltételezzük azt, ami nélkül semmiféle hivatás­ban nem lehet előbbre jutni, a képességet, vagy mondjuk így: a képességgé, sőt te­hetséggé váltható adottságot. Ha e sok alapvető feltétel megvan, akkor igenis tanul­ható az újságírás — azaz: megtanulhatók a zsurnalisz­tikában kialakult és haszná­latos formák, kialakítható a gyors reagálásra való kész­ség, tények a dolgok, események, biztonságos felméré­se és érdemükhöz mért ér­tékelése, és így tovább. Mindezek után hasznosnak és jónak minősíthető a vasmű KISZ-bizottsága és a vasmű üzlei lapja, az Üst által rendezett „Riporter kereste­­tik’.’-vetélkedő, annak elle­nére, hogy mind a vetélkedő anyagát, mind pedig a ve­télkedésre vállalkozó hét fiatal anyagát nő és férfi ismeret- és újságíró-készsé­gét illetheti kritika. Haladjunk azonban sorjá­ban. A négy évvel ezelőtt lebo­nyolított hasonló vetélkedő­k nők célja ugyanaz volt, mint mostanié: utánpótlásról gondoskodni a vasmű üzemi lapja számára. Ehhez képest természetesnek látszik, hogy a kérdések egy része vasmű, a vasmű jelene és a jövője körül forgott (kevéssé dicsérhető viszont, hogy a fényképfelismerési feladat után részben ugyanama helybéli politikai és gazda­sági vezetők intarziaként szövegbe rejtett nevét kellett kitalálniuk a versenyzőknek — nem a legalkalmasabb eszköz az újságírói elhiva­tottság eldöntésére). A kér­dések másik része politikai vonatkozású, az ifjúsági mozgalommal kapcsolatos volt (s itt megint előfordul­tak egyáltalában nem lénye­ges, szinte csak az admi­nisztrációra vonatkozó kér­­­dések). Igen jó volt viszont vetélkedő anyagában a bevezető bemutatkozás, az írásos teszt-sorozat, a kapás­ból való hírkommentálás (a versenyzőknek a konverter­­beruházáshoz nyújtott ki­lencmilliárdos hitelre vonat­kozó szerződéskötéshez kel­let hírmagyarázatot fűzniök — a versenyzők­­ közül egynek sem jutott eszébe, hogy egy rövid mondatban elmondja a fiktív, és tájéko­zatlan olvasónak: voltakép­pen mi is az a konverter). Ötletes kérdés volt továbbá, s ha nem is műveltséget, de naprakész tájékozottságot kí­vánt a versenyzőktől a „feri­hegyi” kérdés: egy nemzet­közileg ismert név után meg kellett mondaniok, hogy me­lyik országból jött, milyen honi repülőgépen utazhatott a vendég, s melyik hírügy­nökség tudósítója kísérhette. Csináltattak a versenyzőkkel festmény- és műemlékfelis­merési versenyt, továbbá helyismereti jelleggel vas­­mes senyt, épületfelismerési ver­s­enként választott alanyokkal kellett beszélget­niük tetszés szerinti témá­ról. Ez utóbbi kissé zavarosan sült el: a kiírásban riportról volt szó, a versenyzők volta­képpen interjút készítet­tek és a zsűri értékelésében megint csak riportként emlí­tették az elhangzottakat: e műfajbeli bizonytalanság mind az ifjú újságírók, mind az ítélethozók részéről tisz­tázatlanul hagyta ezt a zsur­nalisztikai szempontból nem közömbös kérdést. A latban végül sokat nyo­mott a versenyzők által már korábban benyújtott írásos anyag értéke. Hiányoltuk e vetélkedő anyagából az anyanyelvi készség, a szabatos fogal­mazás, a helyesírás (!) kö­vetelményének hangsúlyozá­sát, — legalább is a zsűri értékeléséből ez nem derült ki, persze lehetetlennek tart­juk, hogy mindezeket ne vette volna tekintetbe a zsű­ri az írásos anyagok értéke­lésénél. A korábban leírt „hasznos és jó” minősítést nem for­dítják ellenkezőjére e kriti­kai megjegyzések — sugalló­juk az a szándék volt, hogy a leendő újságíró-kollégák figyelmét néhány, általunk fontosnak irányítsuk, vélt dologra rá­ A versenyzők midenesetre figyelemreméltó általános műveltségről és készségről tettek tanúbi­zonyságot, nemcsak egyen­­ként, hanem összességükben is, ennek tulajdonítható, hogy a zsűri — Hajdú And­rás, a vasmű pártbizottságá­nak munkatársa, Bódis Ká­roly tanár, Rábavölgyi Miklós, a vasmű KISZ-bi­­zottságának munkatársa, Nagy László újságíró, és Háder László, az Üst szer­kesztője — nagyon szoros él­mezőnyben végezhetett rang­sorolást. Az első díjat — egy két­hetes bulgáriai üdülőutat — Nyíri Miklós, a másodikat — egy karórát — Varga Ibolya, a harmadikat — egy képzőművészeti alkotást — Keresztúry János nyerte. — k — Disco Disco-műsort Rendeznek január 29-én, vasárnap este 6 órától a Munkásotthon 310-es termében. 5. oldal Egy vita „folytatása”: Elemző szociológiai felmérés készül Dunaújváros kulturális életéről, szerepéről Születőben van, elkezdődött valami, ami többet ígér a felületes megítélésnél, a böl­­cselkedő, de a valóság által nem igazolt feltételezéseknél. S hogy eljutottunk idáig, az a város szellemi és kulturális életének milyensége felett két éve — e lap hasáb­jain — lezajlott vitának is köszönhető. S annak, hogy e vita tanulságait a párt vá­rosi bizottsága levonva, cselekvési program­jában határozta meg, indokolt városunk művelődési viszonyainak tudományos igé­nyű szociológiai elemzése. E döntésről a város közvéleménye akkor értesült, s arról is, hogy a szociológiai vizsgálat eredmé­nyeit hasznosítva szándékozik a város po­litikai és állami vezetése Dunaújváros kul­turális életét, közművelődését, az 1980-as évet követő időszakra megtervezni. Amiért most erről írunk, annak az az oka, hogy az dött. elhatározás megvalósítása megkezdő­A művelődés-szociológiai vizsgálat lebonyolítására az MSZMP politikai főis­kolájának két szociológusa dr. Angyal Vik­tória és Zelenay Anna vállalkozott. Érdek­lődésre tarthat tehát számot, hogy mi történt eddig? Elkészült az­ elemzés kuta­tási terve, megfogalmazódtak elméleti cél­kitűzései, és a kutatás alaphipotézise. Meg­kezdődött tehát a közelítés az elméleti, még igazolásra váró vagy éppen elvetésre ítélt feltételezések kimunkálásához. Mind­ez a város szellemi élete és kulturális világa iránt érdeklődő, fejlődését segítő ember, valamint a közművelődés irányítá­sára hivatott szervek számára egyaránt ígéretes és fokozott figyelmet érdemel. E cikk szabta keretek azonban ezúttal csak e vállalkozás néhány főbb összetevőjének bemutatását teszik lehetővé, így többek között a kutatás alaphipotézisét, amelyben a vizsgálatra vállalkozók megfogalmazták: nem könnyű egy olyan új, szocialista vá­ros művelődési viszonyait kutatni, mint a mienk, amely az extenzív iparfejlesztés produktuma, s történeti városmag nélkül, szinte a puszta földből, robbanásszerűen, egyik, napról a másikra született és bené­pesült város. Azért, mert amit ma tudunk városunkról, egyrészt inkább szociografi­­kus jellegűek, leírók, s kevésbé oknyomo­zók, inkább csak feltételezettek, elvártak, mintsem a valóságban igazoltak. Mert mi, itt élők véljük —, és nem is alaptalanul — hogy más ez a mi városunk, mint a többi, itt kevésbé vannak jelen más vá­rosokat sújtó problémák. Hisszük azt is: az itt megformált urbanisztikai szerkezet­ben kiforrott szocialista értékek, magatar­tás- és életformák bontakoznak ki. A szociológus kutató számára azonban már ezen a ponton a kérdések halmaza vetődik fel. Többek között: ha más ez a város mint a többi, akkor miben más, mely vi­szonyai hordoznak szocialista értékeket és tevékenységet? Vagy miben nem más, mi­ben megegyező a mai városokkal? Van a közelítésnek egy másik sarkalatos pontja: a város „szocialista" jellege, jelzője, méginkább e fogalomnak a valóság által­­ igazolt értelmezése. Pontosabban, hogy va­jon a „szocialista” jelző csak a szocialista társadalmi körülmények közötti városki­alakulást hivatott­ kifejezni, vagy a helyi társadalmi élet szocialista tartalmát is? Mert a kettő nem ugyanaz. Az előző a he­lyi társadalmi élet szocialista tartalmának tárgyiasult feltétele, kerete. Ez utóbbit pedig létre kell hozni, meg kell teremteni, értékeiben felépíteni, élő, eleven, valóban szocialista tartalmú városi életet kialakíta­ni. Ha erre gondolunk, akkor jogosnak te­kinthetjük a kutatók törekvését, amikor arra keresnek választ, hogy az itt élők művelődése mennyiben azonos és miben különbözik más válások hasonló társadal­mi helyzetben lévő rétegeinek művelődésé­től? Mert ha különbözőek és eltérők — s tegyük hozzá, hogy pozitív jellegűek — a művelődési viszonyok, jellegzetességek, akkor ez a helyi társadalmi környezet mű­velődésformáló erejére, ha pedig nincse­nek lényeges különbségek, akkor ez a vá­ros, a társadalmi környezet művelődést formáló szerepének erőtlenségére, hiányá­ra utal. A valóság „megvallatásához” azonban ennél is több kell: szükséges pél­dául a helyi társadalmi környezet fogal­mának és létjogosultságának tisztázása, a településbeli különbségeket eredményező ökológiai viszonyok, a művi környezet fel­tárása. De nem kevésbé a specifikus helyi társadalmi­­ jellegzetességek, kapcsolatok, értékek, normák, életmódtípusok, magatar­tásformák, és a lakosság szociális összeté­telének elemzése; a művelődést meghatá­rozó helyi társadalmi tényezők számbavé­tele; feltételezett hatásuk bizonyítása. A város „újszerűsége” kétféleképpen is be­folyásolhatta a művelődési viszonyokat. Egyrészt a helyi társadalom kialakulatlan­sága következtében, a művelődési feltéte­lek és szilárd csoportértékek hiányával művelődésiérték-nélkü­liséget eredményez­ve; másrészt, az alkotás kényszere által, amely soha nem látott művelődési folya­matot indított el, főleg a falusi életformát hátrahagyó, iskolázatlan emberek töme­gében. A kutatók felteszik a kérdést : va­jon milyen értékek fogantak a várossá formálódás folyamatában, milyen normá­kat termelt ki a vá­ros történelmi levegő­je? Hisz — ahogy megfogalmazzák — az értéktermelés fájdalmas folyamatát: ál­dozatokkal jár, sokan kidőlnek a sorból, válnak alkoholistává, bűnözőkké. Az ak­kori létviszonyok értéktermelő erejét tehát a mától is számon kell kérni, azért is, hogy bizonyíthassuk: érték-e a ma itt élő emberek számára a munka, a tanulás örö­me, a közösség és az összetartozás? A­ mű­velődést meghatározó helyi társadalmi té­nyezők sorában szerepel a „származás”, a a „szomszédsági” kapcsolatok, az „ökoló­giai viszonyok”, valamint az életmód „nyi­tottságának és zártságának” vizsgálata is. E tényezők megléte, feltételezett hatásaik feltárása, önmagában véve is izgal­mas kérdés. Hisz egyaránt bizonyít­hatják, vagy cáfolhatják: az idekerültek által hozott életmódformák, trad’d'­1­, megcsontosodott értékek változtak-e. meg? • szűntek-e a kialakulatlan és csak később kialakuló, konkrét formát öltő, társadalmi körülmények között? A „szomszédság” kérdése mögött pedig megjelenik a kuta­tók által megfogalmazott igazság: nincs művelődés — baráti, családi, szomszédsági és munkahelyi — emberi kapcsolatot­ nél­kül. Igen ám, de az iparosodás, és urbani­záció következtében a szomszédsági­ kap­csolatok veszítenek jelentőségükből, városi ember élete egyre inkább a lakóhe­­­lyén kívül zajlik. Így tehát azt, hogy a szomszédság konkrét jelentősége, megléte vagy egyféle hiánya, milyen tényezőktől függ , a kutatás feladata lesz megállapí­tani. Annál is inkább, mert egy új város esetében e vonatkozásban is inkább csak elvárások és bizonyítás nélküli feltételezé­sek vannak, mind az e­mberi kapcsolatok formáját, mind pedig művelődési tartamot hordozó szerepét illetően. A kutatók fel­­tételezése, hogy városunk ökológiai­ viszo­nyai is különleges problémákat éreztetnek, amelyekre elsősorban nem a város ökoló­giai viszonyainak különbözősége, hanem­­ éppen ellenkezőleg a térbeli megoldások egyszerűsége, egysíkúsága utal. Dunaújváros nem hordozza letűnt ko­rok építészeti megoldásait, architektúrája teljesen mai. Magyarázza ezt a város új jellege, tradíciónélkülisége. Vajon ez mi­lyen társadalmi követelmények­et okozhat? A kutatók véleménye, hogy az életmód nyitottsága vagy zártsága — a mobilitás, vagy helyhez kötöttség — is szerepet ját­szik a városlakók műveltségének alakulá­sában. Épp ezért az életmód és a művelő­dés összefüggésének vizsgálatakor kiinduló tézisük: minden emberi tevékenység mű­velődési tevékenység is. A művelődést te­hát, mint tevékenységet, az emberi élet­mód középpontjában álló tevékenység­­rendszer egészében, annak valamennyi összetevőjében jelenlévő aspektusként kí­vánják elemezni. Ehhez elengedhetetlen, hogy az emberek mindennapos tevékeny­ségszerkezetét, hierarchikus struktúráját, valamint az emberek cselekvését kiváltó szükségleteket és tudati motivációkat is feltárják. így juthatnak el odáig, hogy az életmód társadalmi feltételrendszerét nyo­mon követve, választ keressenek arra, hogy a tevékenységszerkezetben hogyan nyilvánul meg a művelődés, s ezen belül melyek valójában a művelődésiérték-tar­­talmat hordozó tevékenységfunkciók? Mindez — mint ahogy erre már utaltunk is — első lépésként a kutatási célt jelöli. Pontosabban azt, hogy egy elméleti mo­dell alapján végzett szociológiai vizsgálat segítségével képet kapjunk városunk fel­nőtt, helyben lakó és dolgozó lakosságának művelődéséről, közművelődésünk alakulá­sáról, a város közművelődését meghatáro­zó társadalmi tényezők meglétéről, vagy hiányáról. Arról végeredményben, hogy milyen Dunaújváros viszonya önmaga mű­velődéséhez? Ahhoz a közös tevékenység­hez, amelynek továbbfejlesztéséért az ed­diginél minden bizonnyal többet kell ten­ni. A megteendő út és az elhatározás leg­elején vagyunk hát! Ott tartunk, hogy már tudjuk, hogy mit akarunk. A végre­hajtás hogyanjának kimunkálása, a szo­ciológiai kutatás módszereinek megválasz­tása sem várat magára. A város által a kutatók számára megadandó segítség le­het a biztosítéka e fontos, a maga nemé­ben egyedülálló vállalkozás sikerének. Kóré Sándor

Next