Dunaújvárosi Hírlap, 1978. január (23. évfolyam, 2-9. szám)
1978-01-27 / 8. szám
1978. január 27., péntek A közművelődési programból Tárlat A Nagy Októberi Szocialista Forradalom jubileumi gyűjteményes kiállításából válogatott anyag bemutatása (Uitz-t vai január 29-ig) Iioeszárkány és Hulyák István ipar uvészek kiállítása (Bartók, eleméti aula, január 30-ig) ,,S £ áévcs a vasasszakszervezet” kiállítás. Rendezői a vasasszakszl rvezet és a Magyar MunkásMúzeum (MMK, aula, január 29-ig) Klubélet V FJITEATI ÁTOK KLUBJA kisken-tulajdonosok tavaszi i'a •'csemete-, víszcserje-ellátottsága. Sárai Györgyné, a dunaújvárosi facsemete-lerakat vezetőjének eladása (MM’K. január 27-én 17 órakor, a 210-es teremben) J. jl.j Fi.Lf*iuMSTUDIO L ,n használjuk a felvevőg . -iii~~ vdl. január 27-én 17 órakor) IT . vili ÜTÖK KLUBJA I, t. mraiis és sportmunka az ó. ..c.i es a rajban uvxTvili. január 1d-an 16 órakor) P. .JTAL-KLUB ,. ..uso rsegem címer.” — pályáva osa tási tanácsadás a 7. és 8. o......alj os pajtások számára S iMMK. január 27-én 18 órakor) i*. « . i TKLUB spjiv. c.rsenjrek (íVüVuv, január dl-an 18 órakor) GeripeUszínház Január 30-án 18 órai kezdetei a Vasmű Klubban kerül sor a Mókaláka című gyermekműsor bemutatásra. A műsorban közreműködik Levente Péter és a Kaláka együttes. Jegyek az általános iskolákban kaphatók. A naprendszer múltja és jövője Naprendszerünkről tart ismeretterjesztő előadást Szécsényi Nagy Gábor egyetemi tanársegéd január 30-ára 17 órakor. Az előadást a Munkásotthon 210-es termében rendezik. Elmarad az előadás Váratlan akadály miatt elmarad Maácz László Táncművészetünk címmel meghirdetett előadása. Klubszínház Psota feketében és bíborban Psota mesélte el a következő történetet: Salinger regényhőse üveggolyóval játszott és mindenáron nyerni akart. Játék közben tanították arra, hogy nem a sikerért, hanem a játék öröméért kell játszani. „Ha veszítesz — szólt a tanulság —”, kisebb a veszteség, ha nyersz, nagyobb lesz az öröm.” Fekete bársonyban Psota műsorának első részében elsősorban a játék öröméért játszott. Szép volt a kezdet, József Attila Csak az olvassa ... című verse, és szép volt a búcsú-gondolatkör valamennyi mozaikja is. Juhász Gyula Testamentuma és Kosztolányi Üllői úti fák című megzenésített verse különösen. Talán ez utóbbit énekelte legszebben Psota, s ez nem véletlen: ifjúsága egykori színhelyét valóban az Üllői út jelentette. Psota legkedvesebb költője József Attila, a Gyermekké tettél című versét, majd a töredék-összeállítást póz nélkül, mély átéléssel mondta el. Aztán Psota sanzont énekelt. A Brecht-dalban Johnyról, aki hazudott egy lánynak. Azt hazudta, hogy vasutas, pedig tengerész volt. Nem vasutas, aki visszajár a kedveséhez, hanem tengerész, aki szó nélkül otthagyja szerelmét. Tetszett, amikor Psota sanzont énekelt, de nem tetszett, amikor Albioni Szécsi Adagióját, a Jöjj, ne félj... című világslágert adta elő. Világslágert előadni csak akkor hálás feladat, ha az előadó többet nyújt puszta utánzásnál — és pontosan tudja a jól ismert szöveget. És az enyhén szólva pontatlan szövegmondásra, -éneklésre nem egyedül az Adagió volt példa.. • Bíbor bársonyban Visszatérve a Salingermottóhoz: az volt az érzésem, műsorának második részében Psota elsősorban a sikerért játszott, sőt rájátszott. Legkedvesebb költője József Attila, ezért is furcsa volt, hogy a Gyermekké tettél és a töredék-összeállítás után nem sokkal a Hajmási Péter magyar és angol nyelvű változata, a Lujza Jenő párbeszéd monologizálva, majd a Tibi; te bitang című sanzon következett. Ámbár ez nem az előadó, hanem a műsor összeállítójának hibája. A Tibi, te bitang című sanzonnak ezt az alcímet adta Psota, a bánatos Lujza dala. Bizony nemcsak Lujza, hanem a tollforgató is bánatos, és dalolni sincs kedve, ha a műsornak erre a részére gondol. Igazán jól esik késő este a szellemes, vidám, szórakoztató humort hallani, de ez nem volt az. s Psotától többet vár az ember, mint szellemeskedést. A műsor egészéről szólva Psota sokkal jobban tetszett fekete, mint bíbor bársonyban. A ruha ellen igazán nincs semmi kifogásom, mindkettő egyformán szép volt. Műsorának két részéről azonban ez sajnos nem mondható el. Csathó Barna OuHAÜJVIROS! dlft.L.Af I „Riporter kerestetik Lehet-e tanulni az újságíró-mesterséget? A válasz feltétlenül igenlő, ha feltételezzük a széles körű általános műveltséget (mind természettudományos, mind humán, mind pedig szűkebb értelemben vett politikai és gazdaságpolitikai vonatkozásban). ha feltételezzük az újságíró nélkülözhetetlen munkaeszközének, a nyelvnek nívós birtoklását, s — utoljára, de nem utolsósorban — feltételezzük azt, ami nélkül semmiféle hivatásban nem lehet előbbre jutni, a képességet, vagy mondjuk így: a képességgé, sőt tehetséggé váltható adottságot. Ha e sok alapvető feltétel megvan, akkor igenis tanulható az újságírás — azaz: megtanulhatók a zsurnalisztikában kialakult és használatos formák, kialakítható a gyors reagálásra való készség, tények a dolgok, események, biztonságos felmérése és érdemükhöz mért értékelése, és így tovább. Mindezek után hasznosnak és jónak minősíthető a vasmű KISZ-bizottsága és a vasmű üzlei lapja, az Üst által rendezett „Riporter kerestetik’.’-vetélkedő, annak ellenére, hogy mind a vetélkedő anyagát, mind pedig a vetélkedésre vállalkozó hét fiatal anyagát nő és férfi ismeret- és újságíró-készségét illetheti kritika. Haladjunk azonban sorjában. A négy évvel ezelőtt lebonyolított hasonló vetélkedők nők célja ugyanaz volt, mint mostanié: utánpótlásról gondoskodni a vasmű üzemi lapja számára. Ehhez képest természetesnek látszik, hogy a kérdések egy része vasmű, a vasmű jelene és a jövője körül forgott (kevéssé dicsérhető viszont, hogy a fényképfelismerési feladat után részben ugyanama helybéli politikai és gazdasági vezetők intarziaként szövegbe rejtett nevét kellett kitalálniuk a versenyzőknek — nem a legalkalmasabb eszköz az újságírói elhivatottság eldöntésére). A kérdések másik része politikai vonatkozású, az ifjúsági mozgalommal kapcsolatos volt (s itt megint előfordultak egyáltalában nem lényeges, szinte csak az adminisztrációra vonatkozó kérdések). Igen jó volt viszont vetélkedő anyagában a bevezető bemutatkozás, az írásos teszt-sorozat, a kapásból való hírkommentálás (a versenyzőknek a konverterberuházáshoz nyújtott kilencmilliárdos hitelre vonatkozó szerződéskötéshez kellet hírmagyarázatot fűzniök — a versenyzők közül egynek sem jutott eszébe, hogy egy rövid mondatban elmondja a fiktív, és tájékozatlan olvasónak: voltaképpen mi is az a konverter). Ötletes kérdés volt továbbá, s ha nem is műveltséget, de naprakész tájékozottságot kívánt a versenyzőktől a „ferihegyi” kérdés: egy nemzetközileg ismert név után meg kellett mondaniok, hogy melyik országból jött, milyen honi repülőgépen utazhatott a vendég, s melyik hírügynökség tudósítója kísérhette. Csináltattak a versenyzőkkel festmény- és műemlékfelismerési versenyt, továbbá helyismereti jelleggel vasmes senyt, épületfelismerési versenként választott alanyokkal kellett beszélgetniük tetszés szerinti témáról. Ez utóbbi kissé zavarosan sült el: a kiírásban riportról volt szó, a versenyzők voltaképpen interjút készítettek és a zsűri értékelésében megint csak riportként említették az elhangzottakat: e műfajbeli bizonytalanság mind az ifjú újságírók, mind az ítélethozók részéről tisztázatlanul hagyta ezt a zsurnalisztikai szempontból nem közömbös kérdést. A latban végül sokat nyomott a versenyzők által már korábban benyújtott írásos anyag értéke. Hiányoltuk e vetélkedő anyagából az anyanyelvi készség, a szabatos fogalmazás, a helyesírás (!) követelményének hangsúlyozását, — legalább is a zsűri értékeléséből ez nem derült ki, persze lehetetlennek tartjuk, hogy mindezeket ne vette volna tekintetbe a zsűri az írásos anyagok értékelésénél. A korábban leírt „hasznos és jó” minősítést nem fordítják ellenkezőjére e kritikai megjegyzések — sugallójuk az a szándék volt, hogy a leendő újságíró-kollégák figyelmét néhány, általunk fontosnak irányítsuk, vélt dologra rá A versenyzők midenesetre figyelemreméltó általános műveltségről és készségről tettek tanúbizonyságot, nemcsak egyenként, hanem összességükben is, ennek tulajdonítható, hogy a zsűri — Hajdú András, a vasmű pártbizottságának munkatársa, Bódis Károly tanár, Rábavölgyi Miklós, a vasmű KISZ-bizottságának munkatársa, Nagy László újságíró, és Háder László, az Üst szerkesztője — nagyon szoros élmezőnyben végezhetett rangsorolást. Az első díjat — egy kéthetes bulgáriai üdülőutat — Nyíri Miklós, a másodikat — egy karórát — Varga Ibolya, a harmadikat — egy képzőművészeti alkotást — Keresztúry János nyerte. — k — Disco Disco-műsort Rendeznek január 29-én, vasárnap este 6 órától a Munkásotthon 310-es termében. 5. oldal Egy vita „folytatása”: Elemző szociológiai felmérés készül Dunaújváros kulturális életéről, szerepéről Születőben van, elkezdődött valami, ami többet ígér a felületes megítélésnél, a bölcselkedő, de a valóság által nem igazolt feltételezéseknél. S hogy eljutottunk idáig, az a város szellemi és kulturális életének milyensége felett két éve — e lap hasábjain — lezajlott vitának is köszönhető. S annak, hogy e vita tanulságait a párt városi bizottsága levonva, cselekvési programjában határozta meg, indokolt városunk művelődési viszonyainak tudományos igényű szociológiai elemzése. E döntésről a város közvéleménye akkor értesült, s arról is, hogy a szociológiai vizsgálat eredményeit hasznosítva szándékozik a város politikai és állami vezetése Dunaújváros kulturális életét, közművelődését, az 1980-as évet követő időszakra megtervezni. Amiért most erről írunk, annak az az oka, hogy az dött. elhatározás megvalósítása megkezdőA művelődés-szociológiai vizsgálat lebonyolítására az MSZMP politikai főiskolájának két szociológusa dr. Angyal Viktória és Zelenay Anna vállalkozott. Érdeklődésre tarthat tehát számot, hogy mi történt eddig? Elkészült az elemzés kutatási terve, megfogalmazódtak elméleti célkitűzései, és a kutatás alaphipotézise. Megkezdődött tehát a közelítés az elméleti, még igazolásra váró vagy éppen elvetésre ítélt feltételezések kimunkálásához. Mindez a város szellemi élete és kulturális világa iránt érdeklődő, fejlődését segítő ember, valamint a közművelődés irányítására hivatott szervek számára egyaránt ígéretes és fokozott figyelmet érdemel. E cikk szabta keretek azonban ezúttal csak e vállalkozás néhány főbb összetevőjének bemutatását teszik lehetővé, így többek között a kutatás alaphipotézisét, amelyben a vizsgálatra vállalkozók megfogalmazták: nem könnyű egy olyan új, szocialista város művelődési viszonyait kutatni, mint a mienk, amely az extenzív iparfejlesztés produktuma, s történeti városmag nélkül, szinte a puszta földből, robbanásszerűen, egyik, napról a másikra született és benépesült város. Azért, mert amit ma tudunk városunkról, egyrészt inkább szociografikus jellegűek, leírók, s kevésbé oknyomozók, inkább csak feltételezettek, elvártak, mintsem a valóságban igazoltak. Mert mi, itt élők véljük —, és nem is alaptalanul — hogy más ez a mi városunk, mint a többi, itt kevésbé vannak jelen más városokat sújtó problémák. Hisszük azt is: az itt megformált urbanisztikai szerkezetben kiforrott szocialista értékek, magatartás- és életformák bontakoznak ki. A szociológus kutató számára azonban már ezen a ponton a kérdések halmaza vetődik fel. Többek között: ha más ez a város mint a többi, akkor miben más, mely viszonyai hordoznak szocialista értékeket és tevékenységet? Vagy miben nem más, miben megegyező a mai városokkal? Van a közelítésnek egy másik sarkalatos pontja: a város „szocialista" jellege, jelzője, méginkább e fogalomnak a valóság által igazolt értelmezése. Pontosabban, hogy vajon a „szocialista” jelző csak a szocialista társadalmi körülmények közötti városkialakulást hivatott kifejezni, vagy a helyi társadalmi élet szocialista tartalmát is? Mert a kettő nem ugyanaz. Az előző a helyi társadalmi élet szocialista tartalmának tárgyiasult feltétele, kerete. Ez utóbbit pedig létre kell hozni, meg kell teremteni, értékeiben felépíteni, élő, eleven, valóban szocialista tartalmú városi életet kialakítani. Ha erre gondolunk, akkor jogosnak tekinthetjük a kutatók törekvését, amikor arra keresnek választ, hogy az itt élők művelődése mennyiben azonos és miben különbözik más válások hasonló társadalmi helyzetben lévő rétegeinek művelődésétől? Mert ha különbözőek és eltérők — s tegyük hozzá, hogy pozitív jellegűek — a művelődési viszonyok, jellegzetességek, akkor ez a helyi társadalmi környezet művelődésformáló erejére, ha pedig nincsenek lényeges különbségek, akkor ez a város, a társadalmi környezet művelődést formáló szerepének erőtlenségére, hiányára utal. A valóság „megvallatásához” azonban ennél is több kell: szükséges például a helyi társadalmi környezet fogalmának és létjogosultságának tisztázása, a településbeli különbségeket eredményező ökológiai viszonyok, a művi környezet feltárása. De nem kevésbé a specifikus helyi társadalmi jellegzetességek, kapcsolatok, értékek, normák, életmódtípusok, magatartásformák, és a lakosság szociális összetételének elemzése; a művelődést meghatározó helyi társadalmi tényezők számbavétele; feltételezett hatásuk bizonyítása. A város „újszerűsége” kétféleképpen is befolyásolhatta a művelődési viszonyokat. Egyrészt a helyi társadalom kialakulatlansága következtében, a művelődési feltételek és szilárd csoportértékek hiányával művelődésiérték-nélküliséget eredményezve; másrészt, az alkotás kényszere által, amely soha nem látott művelődési folyamatot indított el, főleg a falusi életformát hátrahagyó, iskolázatlan emberek tömegében. A kutatók felteszik a kérdést : vajon milyen értékek fogantak a várossá formálódás folyamatában, milyen normákat termelt ki a város történelmi levegője? Hisz — ahogy megfogalmazzák — az értéktermelés fájdalmas folyamatát: áldozatokkal jár, sokan kidőlnek a sorból, válnak alkoholistává, bűnözőkké. Az akkori létviszonyok értéktermelő erejét tehát a mától is számon kell kérni, azért is, hogy bizonyíthassuk: érték-e a ma itt élő emberek számára a munka, a tanulás öröme, a közösség és az összetartozás? A művelődést meghatározó helyi társadalmi tényezők sorában szerepel a „származás”, a a „szomszédsági” kapcsolatok, az „ökológiai viszonyok”, valamint az életmód „nyitottságának és zártságának” vizsgálata is. E tényezők megléte, feltételezett hatásaik feltárása, önmagában véve is izgalmas kérdés. Hisz egyaránt bizonyíthatják, vagy cáfolhatják: az idekerültek által hozott életmódformák, trad’d'1, megcsontosodott értékek változtak-e. meg? • szűntek-e a kialakulatlan és csak később kialakuló, konkrét formát öltő, társadalmi körülmények között? A „szomszédság” kérdése mögött pedig megjelenik a kutatók által megfogalmazott igazság: nincs művelődés — baráti, családi, szomszédsági és munkahelyi — emberi kapcsolatot nélkül. Igen ám, de az iparosodás, és urbanizáció következtében a szomszédsági kapcsolatok veszítenek jelentőségükből, városi ember élete egyre inkább a lakóhelyén kívül zajlik. Így tehát azt, hogy a szomszédság konkrét jelentősége, megléte vagy egyféle hiánya, milyen tényezőktől függ , a kutatás feladata lesz megállapítani. Annál is inkább, mert egy új város esetében e vonatkozásban is inkább csak elvárások és bizonyítás nélküli feltételezések vannak, mind az emberi kapcsolatok formáját, mind pedig művelődési tartamot hordozó szerepét illetően. A kutatók feltételezése, hogy városunk ökológiai viszonyai is különleges problémákat éreztetnek, amelyekre elsősorban nem a város ökológiai viszonyainak különbözősége, hanem éppen ellenkezőleg a térbeli megoldások egyszerűsége, egysíkúsága utal. Dunaújváros nem hordozza letűnt korok építészeti megoldásait, architektúrája teljesen mai. Magyarázza ezt a város új jellege, tradíciónélkülisége. Vajon ez milyen társadalmi követelményeket okozhat? A kutatók véleménye, hogy az életmód nyitottsága vagy zártsága — a mobilitás, vagy helyhez kötöttség — is szerepet játszik a városlakók műveltségének alakulásában. Épp ezért az életmód és a művelődés összefüggésének vizsgálatakor kiinduló tézisük: minden emberi tevékenység művelődési tevékenység is. A művelődést tehát, mint tevékenységet, az emberi életmód középpontjában álló tevékenységrendszer egészében, annak valamennyi összetevőjében jelenlévő aspektusként kívánják elemezni. Ehhez elengedhetetlen, hogy az emberek mindennapos tevékenységszerkezetét, hierarchikus struktúráját, valamint az emberek cselekvését kiváltó szükségleteket és tudati motivációkat is feltárják. így juthatnak el odáig, hogy az életmód társadalmi feltételrendszerét nyomon követve, választ keressenek arra, hogy a tevékenységszerkezetben hogyan nyilvánul meg a művelődés, s ezen belül melyek valójában a művelődésiérték-tartalmat hordozó tevékenységfunkciók? Mindez — mint ahogy erre már utaltunk is — első lépésként a kutatási célt jelöli. Pontosabban azt, hogy egy elméleti modell alapján végzett szociológiai vizsgálat segítségével képet kapjunk városunk felnőtt, helyben lakó és dolgozó lakosságának művelődéséről, közművelődésünk alakulásáról, a város közművelődését meghatározó társadalmi tényezők meglétéről, vagy hiányáról. Arról végeredményben, hogy milyen Dunaújváros viszonya önmaga művelődéséhez? Ahhoz a közös tevékenységhez, amelynek továbbfejlesztéséért az eddiginél minden bizonnyal többet kell tenni. A megteendő út és az elhatározás legelején vagyunk hát! Ott tartunk, hogy már tudjuk, hogy mit akarunk. A végrehajtás hogyanjának kimunkálása, a szociológiai kutatás módszereinek megválasztása sem várat magára. A város által a kutatók számára megadandó segítség lehet a biztosítéka e fontos, a maga nemében egyedülálló vállalkozás sikerének. Kóré Sándor