Dunaújvárosi Hírlap, 1979. május (24. évfolyam, 36-43. szám)

1979-05-04 / 36. szám

XXIX. évfolyam, 36. szám ~ 1979. május 4. péntek ~ Ára: 1,50 forint AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA DACOLVA... BÜSZKÉN... Május elsejét ünnepeltük. Az eső áztatta Vasmű úton, a jól fűtött lakásain­kat odahagyva, ezen a május elsején is felvonult a város apraja-nagyja, hogy dacolva az esővel, büsz­kén ünnepelje május elsejét. Büszkék voltunk eredményeinkre, s hittük, hogy a tábláinkon is hirdetett munkasikereinket nem moshatja el holmi szeszélyes eső. És felszaba­dult örömünket sem! Az esőcseppek, akár a munka izzadságcseppjei gördültek alá a menetbeli arcokon. A kilencvenedik munkásünnepen, a huszonkilen­­cedik dunaújvárosi május elsején, dacolva esővel, hideggel, önmagunkra, eredményeinkre büszkén vonultunk az eső áztatta Vasmű úton arra, amerre nap, nap után a munkába indulunk ... A munkát ünnepeltük. A munkát, amelyet ma, holnap, holnapután talán nehéznek, fárasztónak is érzünk. A munkát, amelyről talán csak közhelye­ket tudnánk mondani még akkor is, ha eredmé­nyei, amelyeket magunk körül látunk, őszinte örömmel töltenek el. És büszkeséggel is! Hiszen a transzparensek feliratai, a tonnák, a százalékok, a közös munkával kiérdemelt Kiváló Vállalat jel­vények magasra emelése, és a sikerek elismerése­ként kapott zászlók meg a kabátok hajtókáira tű­zött kitüntetések vajon mi mást jelentettek volna, ha nem büszkeséget? Jó volt látni a sok kitüntetést. Jó volt hallani a sok eredményt, hiszen a látottak, hallottak mö­gött, a sűrű sorokban felvonulók között ott érez­hettük a munkát, amelyet dacolva esővel, hideggel ezúttal is büszkén ünnepeltünk. Országunk sokezernyi dolgozó emberével együtt a harmincötödik szabad május elsejét köszöntöt­tük. De a vidámság, felszabadultság közben em­lékeztünk is. Igen, a régi májusokra: a kilencven évvel ezelőttire és a tizenkilences május elsejére, s tábláinkon, jelszavainkban velünk voltak a világ minden országának munkásai, azok is, akiknek ma még harcos tüntetés a május elseje. Az internacionalizmus, a szolidaritás érzése is velünk volt május elsején. Munkánk sikereinek ün­neplése mellett demonstráltuk, hogy a nálunk már megváltozott körülmények között sem feledjük a nemzeti függetlenségért, szabadságért, a kizsákmá­nyolás megszüntetéséért küzdő népeket. S hittük, hogy a mi példánk, a mi munkánk sikerei és a mi felvonulásunk is bátorítja, erősíti harcukat. Azt a harcot, amelynek módszerei nálunk már egyre in­kább csak a történelemkönyvek, az újságok lap­jairól ismertek, de amelyet békében, szabadságban, egy kizsákmányolástól mentes, mindenben a dol­gozók érdekeit szolgáló társadalomban sem felejt­hetünk el sosem. M. Nagy László Anyák napjára (P. Csasztka Ilona rajza)

Next