Dunaújvárosi Hírlap, 1981. január (26. évfolyam, 2-9. szám)
1981-01-30 / 9. szám
1980. január 30., péntek PINCZKERNÉ RÁPÓ KORNÉLIA tusrajza Pege A Bartók kamarazenei sorozatának soron következő, stúdiótermi estjén, hétfőn, február 2-án este 7 órakor Pege Aladár lép a közönség elé. E hír már korábban feltűnést keltett, hiszen Pegét, a Zeneművészeti Főiskola jazz-tanszakának tanárát világszerte ismert jazzzenészként, a hagyományos bőgőtechnika megújítójaként, ragyogó technikájú és invenciózus rögtönzőként tartotta számon a magyar közönség. Pege Aladár ezen az esten, a szimfonikus sorozatban a „megkomponált” zene interpretálójaként lép fel. Kíváncsi várakozással nézünk e zenei est elébe. Két év után két év után ismét megrendezi közkedvelt játéksorozatát, a Dupla vagy semmit a Magyar Rádió. A zenei műveltségi játék témája ezúttal Bartók Béla élete és művészete lesz. A versenyzők, akik előzetes zsűrizés, Bartókról írt dolgozatuk értékelése alapján vehetnek részt a nyilvános vetélkedőn, februárban nyolc alkalommal adnak számot tudásukról. A program első ízben február 2-án 19.35-kor jelentkezik a 3. műsorban. A szépség koldusa József Attila-emlékkiállítás nyílt Varsóban, az Adam Mickiewicz Irodalmi Múzeumban, az Óváros főterén. Ami a múzeumot illeti, annak büszkesége a több, mint 80 ezer kötetes könyvtár, s a híres írók dolgozószobái, közöttük Maria Dabrowska, Julian Tuwim, Melchior Wankowich műhelye. A József Attila-kiállítás immár a második magyar tárlat az elmúlt két évben. Az előző hőse Ady Endre volt. A proletárköltő kiállítását a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum anyagaiból állították össze. A budapesti és a varsói múzeum két termében József Attila életét, budapesti szülőnegyedét ábrázoló fényképtablókat helyeztek el. Láthatjuk a költő mestereinek — Juhász Gyulának, Ady Endrének és azoknak portréit, akiknek verseit magyarra fordította: Wolkerét, Majakovszkijét, Villonét, Rimbaudét. Valamennyi tablón olvasható József Attila verseinek egy-egy részlete, a többi között a Nincsen apám, se anyám, a Külvárosi éj, a Medvetánc néhány sora. És látható Varsóban a Valóság 1932-es júniusi száma, az a példány, amelyet a költő szerkesztett, továbbá József Attila 1922-ben kiadott első verseskötete, a Szépség koldusa. Derkovits Gyula képei és Harsai Ilona bőrből alakított érméi emelik a kiállítás fényét. Látható, hogy munkásságukra József Attila nagy hatást gyakorolt. A kiállítást élénk érdeklődés övezi. Minden bizonnyal közelebb hozza a lengyelekhez azt a költőt, akit itt kevésbé ismernek, mint Petőfit, vagy Adyt. Weronika Zielinska (INTERPRESS—KS) . Részlet a kiállításról Mészleteim kimerülő jelben vannak. ZF Dehát kinek van kedve ebben a hi degben lemenni a boltba, azután lökdösődni a polcok között, vigyázni, hogy meg ne lopjanak, hogy el ne veszítsek valamit, végül sorbaállni a pénztárnál. Pedig kell valamit tenni — készleteim kimerülőfélben vannak .. . Hát persze, a telefon! Hiszen telefonon is meg lehet rendelni azt, ami kell, és házhoz is szállítják, tehát... Halló, halló ... Téridő-központ? ... Kérem, vegye fel a rendelésemet. Négy árucikkre van szükségem, mind a négyből nagyobb mennyiségben ... -------------- -------------Diktálom ... Hogyne, természetesen betűrendben: ALÁZAT. Ferenctől, Itália, ulimriai tartomány, Assisi, időszámításunk után 1220. Abból a fajtából kérek, amely arra késztette Ferencet, hogy a madaraknak prédikáljon. Ferenc testvér nem tartotta megalázónak, hogy a legkisebbekhez szóljon, remélem tehát, hogy nekem is juttat ebből az értékes árucikkből, mert nagy hiányát érzem. BÁTORSÁG. Giordano Brúnótól, Itália, Róma, időszámításunk után 1660. Olyasfélére gondolok, ami nem pillanatnyi fellángolásból és megfelelő mennyiségű rumból származik, hanem ami meggyőződésből fakad. Kérem, félreértés ne essék, nem emberfelettit, hanem emberit kérek, hiszen meg vagyok győződve arról, hogy messer Giordano ordított a fájdalomtól, amikor meggyújtották alatta a máglyát, de mégsem bólintott igent az ostobaságra és gazemberségre. Tehát a máglyavállalás bátorságából lesz szíves ... Igen, mondjuk három kartonnal. HIT. Ady Endrétől, Magyarország, Budapest, időszámításunk után 1907. Nem vallásos vakhitet kérek, nem kritikátlan dogmavállalását, hanem azt, amit az ember az embertelenségben sem veszíthet el... Sokat, ebből minél többet, hajlandó vagyok kimeríteni érte az egész folyószámlámat. SZÍVÓSSÁG. Miguel de Cervantes Saavedrától Hispánia, Madrid, időszámításunk után 1665 ... De kérem, ön kívánta betűrendben, persze, tudom, egyszerűbb lenne Brúnóval együtt, hiszen a különbség mindössze öt év ... Még meg is teheti asszonyom, és akkor egy konténerben ... Egyszóval nehogy makacsságot szállítsanak, mert nem veszem át, az magamnak is van bőven, és ne ostoba következetességet, hanem valódi szívósságot, ha úgy tetszik, kitartást, olyat, ami a hadi táborozás nehézségein, a rabszolgaság sanyarú évein, a nagyurakkal és bürokratákkal való küzdelem örökkévalóságnak látszó óráin is győzedelmeskedik ... Átadna egy rövid, személyes üzenetet is Senor Cervantesnek? ... Értem, tiltja a szabályzat. Hát akkor köszönöm, asszonyom, és kérem, ne feledkezzék meg a számláról, most már hamarosan fizetek ... Mindenért megfizetek ... (kemény) Kaposvári Csiky Gergely Színház Az eltört korsó Lessing Minna von Barnhelmje óta nincsen maradandó értékű vígjátéka az európai drámairodalomnak, s a XVIII—XIX. század fordulóján a tragikum útját kereső drámák között kivételes fényű csillagként ragyog az „utolsó vígjáték”, a német nyelvű irodalom tüneményszerűen felbukkanó és hamarosan ellobbanó zseniális költőjének, Heinrich von Kleistnek egyetlen, patetikus csúcsok felé nem törő drámája. Hogy miért „utolsó” ez a vígjáték, az rögtön világossá válik, ha meggondoljuk, hogy Semibe vígjátékai szatírák, Gogol már komédiát ír, Csehov tragikomédiát, s a XIX. század végén felbukkanó Alfred Jarry Ubaje groteszk — és következik a XX. század, hogy a „vígjáték” fogalma, eredeti értelmében, többé már ne térjen vissza. Kleist Eltört korsója egyszerűen besorolhatatlan. Ha azt kérdezzük, hogy klasszicista-e, a felelet: igen. Ha azt, hogy romantikus-e, a válasz megint csak igenlő. És nem realista-e? Dehogynem! Sőt, még talán egy kicsit szimbolista is, hiszen az egész játék alatt ott van az orrunk előtt a színpadon a szerencsétlen, eltört korsó, mint a polgárosodó parasztvilág apró, napi tragédiáinak jelképe —■ mintha Kleist megérezte volna a nyolcvan évvel később felbukkanó „tárgyi” szimbólumot, Ibsen vadkacsáját... De valamennyi feltett kérdésre éppolyan joggal válaszolhatjuk ezt is: nem, az eltört korsó, sem ide, sem oda nem tartozik, nem mutat kirívó, felismerhető stílusjegyeket, egyszerűen kitűnően megszerkesztett és felépített játék; s hogy milyen kitűnő, annak bizonyítéka: csaknem két évszázad elmúltával, minden változtatás és húzás nélkül, minden mesterkélt „áthallás-technika” anélkül is élvezhető, megfelel „nekünk szól” követelménynek ; éppen időtlensége teszi ennyire hosszú életűvé. No persze mindez csak akkor derül ki a maga teljességében, ha az előadás méltó a drámai anyaghoz. S a kaposváriak rendezője, Gothár Péter, gondosan és jó érzékkel elkerülve minden aktualizálási szándékot, minden közönségre kacsintást, meghagyta, sőt: élni hagyta a színpadon a kis polgárállamnak, a kicsi, de hatalmas Hollandiának falucskáját, ahol végül is az igazság, a „népjog” győzedelmeskedik — s elhisszük ezt Kleistnek és elhisszük Gothár Péternek is, mert vagy így volt, vagy ha nem, akkor így kellett volna lennie. És elhisszük a játék magyarra fordítójának, Tandori Dezsőnek, aki nagyon finom archaizálással fűszerezve mai magyar köznyelvet, a a szójátékokról sem feledkezve meg, mentett át egy majdnem kétszázéves német szöveget a mai magyar színpadra. A szöveghez és a rendezéshez méltónak, újra és ismételten méltónak bizonyult a kaposvári társulat. Egyetlen „fals” mozdulat vagy hang nem zavarta meg a játék sodró tempóját, semmiféle „manírt” vagy rossz beidegződést nem láttunk-hallottunk. Még a néma személyek is úgy éltek a színpadon, mintha a főszerepet osztotta volna rájuk a rendező. Mindenekelőtt Rajhona Ádám alakításáról kell beszélni. Ádám bíró figuráját egyénien ronda külsővel, egyetlen emberre, erre a gügye, de ravasz, primitíven korrupt, bárdolatlan falusi kiskirályra jellemző beszédmóddal, mimikával, mozgással, reakciókkal tette általános, tipikus figurává (hogy egy színész, egy kitűnő színész, akit már annyi „szép” szerepben láttunk, hogyan szánhatja rá magát, hogy egy disznó bőrébe bújjon bele — hát igen, ehhez színésznek kell lenni!). Az igazságosztó Walter jogtanácsost Koltai Róbert alakította a tőle megszokott csendes iróniával, tökéletesen tiszta beszéddel, szinte észrevehetetlen, de a kellő helyen megjelenő gesztusokkal, apró mosolyokkal — ez az alakítás is telitalálat volt. Az írnok életre keltője, Lukáts Andor jó színész — emlékezzünk csak a Halmi alakítására —, s jó volt ezen az estén is; de, az ördög vigye el! Már bocsánat ezért a jókívánságért, de ha egy a kicsit több gondot fordítaná beszédtechnikájára, nem sok idő múltán így emlegetné a kritika: kitűnő színész. Kari Györgyi egyenletesen jó volt Márta asszony szerepében. Csákányi Eszter sokoldalúságát bizonyította Brigitta asszony alakításával. S a darab egész folyamán tizedrangú szerepet Éva leányzót alakító játszó Pogány Judit az utolsó percekben iskolajátékot produkált. Mintha a két órán át gyülemlő feszültség robbant volna ki belőle itt, a játék csúcsán, a „végre szóhoz juthatok” sodrásában. Telerecordingra méltó módon játszotta el ez a vékony, pöttöm kis nő, nyelvét és egész testét megpergetve, majd meg lomhává, súlyossá varázsolva, a leányzó és a vén disznó közötti „csábítási” jelenetet. Felejthetetlen. Egyszóval: színházat láttunk végre, igazi, valódi színházat. De jó volt! (kd) Keltai Róbert és Rajhona Ádám (Arany Gábor felvételei)