Dunaújvárosi Hírlap, 1981. február (26. évfolyam, 10-17. szám)
1981-02-17 / 14. szám
1981. február 17., kedd Halász Judit és a Bojtorján Ami, sajnos, elmaradt A két délutáni gyermekelőadást követő esti előadásról írok. Hogy miért erről, azt magamm sem tudom, mert ami a műsort illeti, bátran elmehettem volna a tanácsház „C” szárnyába akár három, akár fél öt órakor, majdnem ugyanazt kaptam volna. És majdnem ugyanazt kapta volna az a kétszáz felnőtt, akik mellett (néhol apuka, anyulka, nagypapa, nagymama ölében) ott üldögélt még száz öt-hét éves kisleány és kisfiú. Világos, hogy ilyen összetételű közönség előtt nem lehet amiről azt a műsort előadni, eredetileg szó volt. Halász Judit tehát a helyzethez alkalmazkodva villámgyorsan kompromisszumot kötött, anyaggal és némi „felnőttel” ötvözve gyermekműsorát, úgy énekelt, úgy mondott verset, hogy a kicsik számára is élvezhető legyen. Ám teljesen kimaradt a műsorból kedvéért az a rész, amelynek elmentem, amely persze a felnőttekhez szólt volna, s elmaradása elég nagy hiányérzetet okozott (bennem mindenesetre, s remélem, még sokak számára): hiányzott az a körülbelül fél órás Radnóti-blokk, amiből egy részletet már volt szerencsém hallani, s amelynek ismeretében merem mondani, hogy Halász Judit egyike a legjobb Radnóti-interpretátoroknak. Nos, mindegy, vessünk magunkra, illetve azokra, akik képtelenek felfogni, hogy pici gyerekeknek nem minden való. Nem Halász Judit tehet minderről — tisztelet neki, hogy hajlandó volt megmenteni a helyzetet, nem a felnőttek, hanem a gyerekek számára. A gyerekek ugyanis nem tehetnek semmiről. Halász nagyon bájosan, nagyon szívhez szólóan adta elő rögtönzött műsorát — ezt bárki elképzelheti, az is, aki nem volt ott, hiszen ismerjük őt. Végül néhány szót a Bojtorjánról. Őket is ismerjük, s nagyon talentumos zenésznek ismerjük ezt a hat regényt. Kutyajó country-muzsikát csináltak, s talán azzal a meggondolással nem változtattak tervezett műsorukon, hogy a kicsik úgysem igen értik a szöveget (ebben segítségül jöttek a zeneszerszámok meglehetősen számos decibeljei — mindenesetre a fájdalomhatáron innen). De csakugyan jó volt ez a zene, amelyben az ukulelétől és a bendzsótól a gitárig és a hegedűig egy csomó hangszert megszólaltatták. Jó volt, sokkal jobb volt a zene, mint a dalszövegek — dehát az már külön nekirugaszkodást kívánna, hogy a mai populáris dalok végtelenül lapos, vagy néha képtelenül ostoba szövegeit akarnánk boncolgatni (miért kell például „őszinte szó” ahhoz, hogy egy elénekelt dalt megmagyarázzon? S miféle folyó az, amely elhagyja a síkságot, és „a hegyek közé ér”? — hagyjuk, nem fontos). Bojtorjánék a második részben ismét csak a tőlük megszokott módon, s Halász egyéniségéhez alkalmazkodva, hajlékonyan és kedvesen kísérték énekét, most már hagyva, hogy a költői szöveg is érvényesüljön, így azután igazi örömet szereztek a közönségnek. De a hiányérzet még most, napok múltán is hiányérzet! (kd) Vendéglátókként Mit adhatunk mi a városunkban dolgozó, más országból jött embereknek azon kívül, hogy szakértelmüket és munkájukat megfizetjük, s civilizált szálláskörülményeket kínálunk nekik? Hogyan ismertethetjük meg velük a várost, később a megyét, ismét később a fővárost, s talán az egész országot? Aránylag hosszú ideje élnek és dolgoznak Dunaújvárosban, illetve a vasmű konverter-építkezésén lengyel vendégmunkások. Az V-ös munkásszálló másfél év előtti programtervezete még tapasztalatok nélkül, de nagy körültekintéssel „tippelte meg”, mit adhatunk nekik, miről kellene gondoskodnunk számukra. Nos, felmerült elsősorban az, hogy lengyel nyelvű újságokra és folyóiratokra fizessenek elő, s hogy létrehozzanak egy körülbelül háromezer kötetes lengyel nyelvű szépirodalmi anyagot tartalmazó könyvtárt. Ilyen könyvtár nem jött, nem jöhetett létre, a lengyel vendégmunkások olvasási igényeit a Lengyel Kultúra által rendelkezésre bocsátott és állandóan cserélődő könyvanyaggal elégítik ki. Bizonyos mennyiségű lengyel komoly- és könnyűzenei hanglemezt is sikerült beszerezni, s felvették a kapcsolatot az Interkoncert irodával, hogy lengyel művészeknek akár dunaújvárosi, akár budapesti szereplésére hívják fel a nálunk élő és dolgozó lengyelek figyelmét. (A Bartók kamarazenei sorozatában tavaly volt erre példa, s február 25-én is várhatóan sok lengyel ott lesz Krzysztof Zgraja és Jacek Bednarek jazzestjén.) Gondoskodtak lengyel filmekről, vetítettképes előadásokról, s a Magyarországon tartózkodó lengyel művészekkel, közéleti személyiségekkel való találkozókról. A tippek beváltak, s a lengyelek „honi” anyaggal való ellátása, úgy látszik, elegendő. De hogyan állunk a bemutatkozással? Nos, itt élnek közöttünk, magát a várost szinte felesleges bemutatni. Együtt élnek a munkásszállón magyar kollégáikkal, őket sem kell bemutatni — ám elég nehéz a beszélgetés, ha ők magyarul, mi meg lengyelül nem tudunk. „Naturalista” módszerrel és nyelvtanfolyamok segítségével azóta már sikerült ezt a gátat lebontani. És sikerült közelebb hozni egymáshoz a más-más nemzethez tartozókat közös játékokkal, vetélkedőkkel, közös kirándulásokkal, közös nyári üdülésekkel. Az itt élő és dolgozó lengyeleknek saját műkedvelő csoportjaik is vannak, ha egyszerű formában is, tehát ilyen módon ők is bemutatkoznak nekünk egy kicsit. A lengyelek „közművelődési ellátásának” technikai részét a Munkásművelődési Központ adja, s a szálló népművelő-könyvtárosa, Juhászné Ihász Magdolna is a Munkásművelődési Központ népművelője. Hasonló, bár persze némileg ettől eltérő program készült az áprilisban érkező, körülbelül ötvenfőnyi kubai csoport fogadására. Dunaújvárosi séták, sportrendezvények, a Dunai Vasműt bemutató vetítettképes előadás, autóbuszos országjáró kirándulások várják a kubaiakat, s a szállón ugyanazok az olvasási, szórakozási és játéklehetőségek, mint amelyeket a lengyelek már ismernek, s amelyekkel élnek is. — kd — Farsangi randevú Dalest lesz a Bartókban 17-én, azaz ma, délután 5 és este fél 8 órakor. Szokatlan összeállítású dalest ez — jobb nevet nem lehet rá kitalálni —, mert bizonyos pedagógiai szándék bújkál benne: azokat, akik csak az operettig jutottak el, az előadóművész személyének és közkedveltségének varázsával átcsempészni a „barrikád” túlsó oldalára. Röviden erről van szó: Házy Erzsébet Kossuthdíjas Kiváló Művész lép színpadra operettdalokkal és operaáriákkal. Bárcsak beválna ez a módszer! Mezőgazdasági könyvhónap író-olvasó talákozókkal, előadásokkal folytatódik a mezőgazdasági könyvhónap megyei rendezvénysorozata. Február 19-én, csütörtökön délután három órakor a pusztaszabolcsi termelőszövetkezet központjában a termelőszövetkezetek tevékenységével kapcsolatos legújabb intézkedésekről tart előadást dr. Mészáros Gyula, a termelőszövetkezeteik megyei szövetségének titkárhelyettese. Ezen a napon este fél hatkor Rácalmáson a klubkönyvtárban Tápanyagvisszapótlás a házikertben címmel tart előadást Sebestyén Endre, a Fejér megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás munkatársa. Ugyancsak csütörtökön este hat órakor Sárbogárdon a kertbarát klubban a korszerű kisüzemi szőlőtermesztésről és borkezelésről beszél dr. Urbán András, a kertészeti egyetem adjunktusa. Naptárak Bár még csak február van, a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata máris a jövő évi naptáraikat tervezi, szerkeszti. A készülő naptárak a klasszikus és kortársi magyar képzőművészet egy-egy témáját választották. Például vadászat a XIX. században, vagy a múzeumok kincseibe Kovács Margit keramikus és szobrász műveinek színes reprodukciói is szerepelnek a jövő évi naptár egy-egy lapján. bBSpSSI5 Iskola a munkásotthon mellet A jövőre is gondolva Városunk szerkezetét, városközpont továbbfejlődését hosszú távon meghatározó döntést hoztak a város vezetői akkor, amikor a VI. ötéves tervben felépülő egyik általános iskola helyéül jelölték ki a Munkásművelődési Központ mellett lévő szabad területet. Ez a helykijelölés nem kevés aggodalomra adott okot a városunkat szerető szakemberek körében, hiszen e térség a munkásotthon majdani bővítésére fenntartott terület volt. Ráadásul a város e pontján olyan, közfunkciót hordozó épületet célszerű elhelyezni, amely hangsúlyos városképformáló elem, s amely a városközpont részévé válik. Ésszerű kompromisszum Tény, hogy jelenleg a városnak általános iskolára van szüksége, hiszen az elkövetkező években mintegy kétezerrel nő az általános iskolába járó diákok létszáma. Ráadásul az új iskolára leginkább a Castrum és a Dózsa II. városrészek közelében volna szükség. Ha 1983 őszére megépül a tervezett új iskola a Castrum és a Dózsa II. várorész határán, a munkásotthon mellett, sok gyerek a lakóhelyéhez közeli iskolába járhat. Ám ugyanennek a döntésnek hátránya, hogy az iskola helyén aligha épülhet meg a Munkásművelődési Központ rég tervezett második üteme. Miképp lehet ebből a hátrányból előnyt kovácsolni ? Van-e olyan kompromisszum, amely lehetővé teszi a most oly sürgető iskolakérdés megoldását, de amely nem zárja ki a művelődési központ későbbi bővítésének lehetőségét? Erre a kérdésre a feleletet a BVM dunaújvárosi gyárának új terméke, a svéd licanc alapján készülő BVM— TIP építési rendszer adta meg. Ennek nagy fesztávú vázszerkezeteiből olyan épületet is lehet tervezni, amely nemcsak iskola céljára használható, hanem a későbbiekben — ha már nem lesz szükség ennyi iskolára a belső városrészekben — viszonylag kis költséggel átalakítható, s a művelődésügy céljainak is megfelel. Négy tervváltozat Hogy a város frekventált területén valóban olyan épület készüljön, amely iskolának és majd művelődésügyi célra egyaránt megfelel, amely a lehető legkedvezőbb megoldásokat egyesíti magában, s amelynek városképi megjelenítése is tetszetős, a dunaújvárosi tervezőiroda négy mérnöke: Baranyai Ferenc, Bánhelyi Károly, Rombauer Gábor és Szente László egymástól függetlenül dolgozták ki tervjavaslatukat, s az általuk elképzelt, több funkciót is kielégítő épületkomplexum vázlatterveit. A négy terv mindegyike BVM—TIP szerkezet felhasználásával javasolja megépíteni a városképi szempontból hangsúlyos helyen az iskolát. Van köztük olyan terv, amelyik a tornaterem köré csoportosította az osztálytermeket, s olyan is, amelyik újszerű módon folyosótérrel kapcsolja egybe a tantermeket magába foglaló épületszárnyat a tornateremmel. Mindegyik terv számításba veszi azt, hogy a tantermek, tanári szobák, az iskolai ebédlő néhány közfal elbontásával átalakítható legyen közepes és nagy befogadóképességű, több célra alkalmas rendezvénytermekké, étteremmé, presszóvá a majdani művelődési ház funkcióinak megfelelően. Az Építéstudományi Egyesület helyi csoportja a napokban megszervezte a négy terv érdekeltek előtti ismertetését és bemutatását, hogy a tervezők megismerhessenek minél több, az épület végső megtervezésénél hasznosítható gondolatot és szempontot. A jövő héten pedig országosan is neves építészek tekintik meg a négy tervváltozatot, s véleményezik azokat. Mindez megkönnyíti a város vezetőinek a döntését, hogy a négy közül melyik terv legyen a kiindulópont a további munkához, s hogy a kiválasztott terv milyen irányú továbbfejlesztése adhatja a legmegfelelőbb megoldást. Mit nyer vele a város? Nem lehet megkerülni azt a kérdést: nyer vagy veszít-e a város a szóban forgó szabad terület feláldozásával, hogy általános iskola épül a művelődési központ tervezett bővítése helyett? Mint minden döntésben, ebben is van kockázat, amelynek veszteségoldalára írható az, hogy a mostanáig fenntartott hely elvész az esetleges színházépítés számára. Ha viszont az ezredfordulóig úgysem lenne módja városunknak egy színház felépítésére nyereségként könyvelhető el, hogy iskola épül ott, amely később sokoldalúan hasznosítható művelődési ház lesz. Mindemellett a felépülő iskola is bővíti a művelődési lehetőségeket, a művelődési ház nyelvi laborja, s néhány más egysége pedig a szomszédos iskola oktatómunkáját segítheti. Az új létesítmény a BVM— TIP szerkezet referenciaépülete is lesz, szemléletes példája annak, hogy milyen tetszetős középület emelhető az itt gyártott szerkezetekből. Végül az sem elhanyagolható szempont, hogy az új BVM-termék bemutatásának lehetősége a gyártó bázis székhelyvárosában valósul meg, s ennek fejében talán segítséget nyújtanak ahhoz a BVM illetékes vezetői, hogy minél gazdagabb műszaki tartalmat megtestesítő épületegyüttes jöhessen létre a város központi fekvésű helyén. Csongor György Az egyik terv a négy közül. Bánhelyi Károly tervezőmérnök vázlatterve szerint a BVM-TIP elemekből emelt épület közepén foglal helyet a tornaterem amit az első és második emeleten nyolc-nyolc tanterem vesz körül, s amely épületegyüttes szintenként kapcsolódik a Munkásművelődési Központ klubszárnyához. A rajzról készült fotó feltünteti a Vasmű úti panelházakat és a Munkásművelődési Központot a hozzá kapcsolódó könyvtárral Pinczkerné Rápó Kornélia tusrajza