Dunaújvárosi Hírlap, 1981. május (26. évfolyam, 35-43. szám)

1981-05-12 / 38. szám

1981. május 12., kedd Négyszáznyolcvan gyermek utazik Oktatás, het Nagy szavakkal aligha le­meggyőzően érvelni. Mégsem tudom kikerülni ezt a szót: mérföldkő! Márpe­dig mérföldkő városunk ok­tatásügyében az általános is­kolai tanulók egy műszakra való áttérése. Az iskolaépí­tési program keretében az el­múlt két esztendő alatt az oktatási célra igénybe vehető helyiségek száma 124-ről 220- ra növekedett. A 7660 általá­nos iskolás 95 százaléka már egy műszakba jár ebben a tanévben. 1979-ben ez az arány még csak 17 százalé­kos volt! A számok mögött olyan szép, korszerű és jól felszerelt új iskolák vannak, mint a Béke városrészi, a Dózsa II. városrészi, és a castrumi általános iskola. * * * .Ha magunknak nem hi­szünk, kérdezzük meg gyer­­­mekeinket, hogyha reggel kezdik a tanulást, mennyivel frissebbek, érdeklődőbbek, fogékonyabbak, mennyivel jobban oda tudnak figyelni munkájukra, mintha ugyan­ezt délután kellene kezdeni. Vagy lapozzuk fel az osztá­lyozó naplókat, s nyomban kiderül: a délelőttös műszak­ba járó iskolások tanulmányi állaga jobb, mint a több mű­szakba járóké. Melyik szülő ne akarná, hogy gyermeke jobb tanulmányi előmenetelt mutasson fel? jittlJ'/ sj­­iorf r>; * * * A délelőtti műszakra való áttérés egy csapásra megvál­toztatja az oktató-nevelő­munka egész menetét. A legfontosabb, hogy a dél­utánra felszabaduló tanter­mek bővíthetik a tanórán kí­vüli ismeretszerzési lehető­ségek körét minden tanuló számára. A dologzó szülő biztonság­ban szeretné tudni gyerme­két. Az egyműszakos okta­tás megvalósításával a je­lenlegi tanulólétszám duplá­ját lehet felvenni napközibe. Felügyelettel tanulhatnak, készülhetnek a következő nap óráira, s módjuk van közös játékra, kikapcsolódás­ra is. A szaktantermek a dél­utáni szakköri foglalkozások­­ színterei lehetnek, ahol min­den felszerelés, szemléltető eszköz, kísérleti berendezés rendelkezésre áll, hogy a ta­nuló elmélyülhessen a tan­anyagban, új ismeretekkel gazdagíthassa tudását, felvér­tezze magát jövendő hivatá­sára. Mód nyílik arra, hogy a kiemelkedő tehetségekkel a nevelők külön foglalkozza­nak. Legalább ennyire fontos, hogy a gyengébb előmenetelű tanulókat a korábbinál na­gyobb számban lehet korre­petálni, hogy felzárkózhas­sanak társaikhoz, s jó ered­ménnyel végezzék el az is­kolát. Az iskola az úttörő moz­galmi élet otthona. Az egy műszakkal ennek is kibővül­nek a keretei, nagyobbak a lehetőségek arra, hogy a gyermekek világához jobban igazodó, sokrétűbb őrsi és ra­j foglalkozásokat, csapat­programokat szervezzenek. A mozgalmi élet személyiség­­formáló szerepe is jobban érvényre juthat, ha ehhez a feltételek adottak. * * * Érdemes a szülők számára felidézni a castrumi Petőfi Sándor Általános Iskola pél­dáját, ahol már az óraren­det a tanórákon kívüli fog­lalkozásokkal egy tanrendbe foglalták, és a hét minden napjára meghatározták, hogy mikor vannak a szakköri, a sport, az úttörőfoglalkozások, mikor vannak a korrepetálá­sok. Az iskola közművelődési felelőse pedig már azon fá­radozhat, hogy az iskola közművelődési programját összehangolja a város műve­lődési programjával. Hogy találkozásokat szervezzen a városba látogató vagy itt élő írókkal, művészekkel, színházi előadásokra és tár­latokra toborozzon, hogy a tanulók délutánjaik és kora­estéik szabad részét — ez is az egyműszakos tanítás elő­nye! — már e rendezvények látogatásával tölthessék el, saját szellemi épülésükre. Szólni kell arról az előnyről is, hogy maga a szülő szintén több időt tölthet gyermeké­vel. A fő cél tehát, hogy az 1981/82-es tanévben már va­lamennyi általános iskolás egy műszakba járjon. E cél elérésének azonban nemcsak előnyei, hanem bizonyos ér­telmű hátrányai is vannak. Jelenleg 360 gyermek kény­szerül arra, hogy lakhelyétől távolabbi iskolába járjon. Az új tanévben pedig további százhúsz castrumi gyermek lesz utazó iskolás a Kertvá­rosba és a Béke városrészbe. Csak a négy elsőosztály kap helyet a Munkásművelődési Központban, hogy legalább a legkisebb castrumi iskoláso­kat ne kelljen a szülők min­dennapos aggodalmától kísér­ve utaztati más városrészbe. A valamit valamiért túl le­­egyszerűsítené a dolgot. Hi­szen az utazás egyébként is elválaszthatatlan része napi életünknek. A napi tíz-tizen­­öt perces buszozás az iskolá­ba és haza olyan teher, me­lyet egyetlen iskolásgyermek sem érez annak és szívesen vállal. Ez a hátrány tehát össze sem hasonlítható az egyműszakos oktatás előnyei­vel. * * * Lapunkban is hírül adtuk, hogy május 11-én 17 órára a városi pártbizottság és a vá­rosi tanács illetékes vezetői szülői­­ értekezletet hívnak össze az MMK-ba, hogy az újabb százhúsz érdekelt szü­lővel megbeszéljék, mi indo­kolja gyermekeik utaztatását. E cikk nem titkolt szándéka, hogy közelebb hozza a szü­lőkhöz e problémakört, és erősítse az egyműszakos ok­tatás mellett szóló érveket. Sasvári György egy műszakban A számok mögött olyan szép, korszerű és jól felszerelt iskolák vannak, mint a Béke városrészi... Tűnődés egy nívón felüli iskolai évzáró után Úgy látszik, hogy azok a­­­ kisgyerekek, akik jó hallá­suk és alapvető zenei érzékük eredményeként bejutnak a Móricz Zsigmond általános iskola zenei tagozatú osztá­lyaiba általában is érzéke­n­­yek a művészetek iránt. És sok párhuzamos iskolai osztály között vállalják az élesztő szerepét. A Móricz Zsigmond általá­nos iskola zenei és nem zenei tagozatú osztályai már szo­kásos év végi nagyszínház­­termi záróünnepéb­en bár­mely, más városból jött ven­dég számára azt a képet ad­ták, amely szerint ez a város általában érzékeny a művé­szetekre, elsősorban az érzel­mek szintjén ható művésze­tekre, a zenére és a táncra. Ugyanezt a képet erősítette a Bartók Béla Művelődési Köz­pont túlzsúfolt nézőtere is. Egy ilyen, egyszeri benyomás azonban ambivalens ítéletet is eredményezhet: a legifjab­bak és nézőik-hallgatóik egy­értelműen pozitív képet ad­tak ugyan, de a figyelmes érdeklődő vendég feltétlenül a továbbiakra is kiváncsi — s ha erre választ kap, akkor ugyancsak gondolkoznia kell: hová lesznek ezek a „zenés” gyerekek, „táncos” gyerekek, mire felnőnek, mire dolgozni kezdenek, s miért nem látjuk őket többször és tömegesen, legalábbis mint befogadókat, mint passzív élvezőket, már nem a színpadon, hanem a nézőtéren ? Fájó kérdés ez, s a válasz is fájó, ha egyáltalában meg­adható. Mert egyelőre csak azt tudjuk regisztrálni, hogy a hangversenyek nézőterére a diákok és a negyven-hatvan­évesek ülnek, csaknem két évtizednyi generáció hiány­zik a város művészeti „hossz­­metszetéből”. Az ünneprontás hangulatát elhessegetve kell azonban visszagondolni a móriczosok évzárójára: a hangszeres és a vokális műfajban, s a tánc­ban az évek óta megszokott, reménykeltő nívót képvisel­ték. E hangverseny kedves és szép részletei között bizo­nyító erővel, egy iskolai év­záró nívóján messze felül­emelkedő módon hangzott a nagykórus, elsősorban Bartók Bolyongásának előadásakor. A „Vad erdőben járok, já­rok éjszaka ...” hanglemez­rögzítés után kiáltott. Ne legyünk tehát pesszi­misták. Reméljük újra és új­ra, minden új generációtól, hogy felnőtté válva is hű ma­rad a gyermekkorban megis­mert szépséghez, s az élet vad erdejében járva is tudni fogja: hihetetlen erő és erő­tartalék rejlik a művészetek­ben. _ —kd— Könyvheti előzetes A Munkásművelődési Központban megbeszélést tartottak az elmúlt héten a közművelődési intézmények valamint a társadalmi szer­vezetek képviselői és a könyvesboltok vezetői az idei ünnepi könyvhét duna­újvárosi rendezvényeiről. Tavaly könyvsátrak fogad­ták az olvasókat a Dózsa mozi előtti téren, s ez a kez­deményezés reméljük szép hagyománnyá válik a jövő­ben. Az ünnepi könyvhét nyil­vános megnyitójára május 30-án szombaton délelőtt tíz órakor kerül sor a „könyv­téren”, ahol egyébként júni­us 5-ig válogathatnak az ér­deklődők több mint százféle új kiadvány közül. A könyvhét rendezvényei kapcsolódnak a X. KISZ- kongresszushoz, illetve a gyermeknap megünneplésé­hez is. A vidám hangulat megteremtésére többek kö­zött térzene, tombola lesz hivatott. Az ünnepi könyv­hét elképzelhetetlen író—ol­vasó találkozó nélkül, szervezők tehát a megismer­­­kedés, a beszélgetés élmé­nyét is szeretnék nyújtani az irodalomkedvelőknek. Gyermekklubok találkozója Dunaújváros lesz a házi­gazdája a Fejér megyei gyermekklubok harmadik találkozójának, amelyre 34 közösség hivatalos. A ren­dezvénynek, amelyet a Me­gyei Művelődési Központ gondoz, a dunaújvárosi Munkásművelődési Központ ad otthont. A május 24-én rendezen­dő találkozó szakmai prog­rammal kezdődik, a klubok vezetői kapnak módszertani útravalót. A vitát, a tapasz­talatcserét filmbemutató előzi meg, amelyen a Sár­­bogárdon több éve és nagy sikerrel működő nyolcadiko­sok klubjával ismerkedhet­nek meg a résztvevők. A szakmai délelőtt a paj­tások, a tinik, a nyolcadiko­sok klubjai és más gyer­mekközösségek bemutatói követik. Forgószínpadszerű­­en folynak majd a nyelvi, az ügyességi játékok, a kü­lönböző mutatványok, rajz­filmvetítések. A legjob­bak megkapják a Plüss Ma­ci-díjat. Az egész napos gaz­dag program gyermekdisco­­val zárul. ^ Nem divat már az olvasás? Kérdezhetné címünkkel Gutenberg János, ha föltámad­na több mint 500 évvel forradalmi találmányának, a könyv­­nyomtatásnak felfedezése után a statisztikai évkönyv azon lapjánál, ahol a nyolcadik osztályt nem végzettek, a kima­radók, s a még mindig meglévő analfabéták tragikus emberi sorsait sűrítették számoszlopokká. S ha csak egyet lapozna, bizonnyal örömmel vegyes csodálkozással kiáltana föl. Mi az, hogy nem divat már az olvasás, hisz a magyar könyvkiadás fejlődésének statisztikai adatai valóban lenyű­­gözőek. 1970-ben a könyvkiadók 4793 könyvet jelentettek meg 47 millió példányban, az elmúlt évben közel 9 ezer féle könyv hagyta el a nyomdagépeket 97,5 milió példányban. Az évi könyvforgalom az elmúlt évben 2 milliárd 300­­ mil­lió forint volt, s ebből 1,9 milliárd lakossági vásárlás. Elég benézni a könyvesboltokba, hogy erről a könyvéhségről meggyőződhessünk. A nagy kérdés most már csak az, hogy ez a könyvéhség együtt jár-e az olvasás éhségével?! Itt még jónéhány ellentmondás feszül, kezdjük az ele­jén. Tudunk-e olvasni? Oly természetes velejárója-e éle­tünknek a mindennapi betű, olvasás, mint a levegővétel, az étkezés vagy uram­bocsá' a televíziózás?! Ellentmondá­sos korban élünk, s változó világunkban szembe kell néz­nünk a mind nagyobb eredményeinkre sötétebb árnyékot vető jelenségekkel is. Hisz minél magasabb csúcsokra ju­tunk, annál riasztóbbak mélységeink. Mert igaz, hogy ná­lunk kötelező az általános iskolai oktatás. Öröm és büsz­keség tölti el az embert, ha naponta látja, első osztályos gyereke hogy birkózik meg a betűkkel, hogyan nyílik ki számára a könyvekbe szorított világ, s a megízlelt örömök után hogyan válik szenvedélyévé az olvasás. Csakhogy pedagógusok panaszkodnak, a felső tagozatban megtörik ez a hatalmas ívű lendület, nagyon sok gyereknek nehe­zére esik a folyamatos olvasás, és a néma olvasással el­sajátított anyagban nagyok a hézagok. Akkor még nem is beszéltünk a gyenge tanulókról, a közepesek óriási tábo­ráról, akiknek - valljuk be - nem öröm az olvasás. S mi van a kimaradókkal, a tíz-húsz-negyven éve végzettekkel?! Mert tudnunk kell: kíváncsiság nélkül nem lehet, és öröm nélkül nem érdemes olvasni! Aki pedig nem tud folyama­tosan, némán olvasni, akinek gyötrődés és kegyetlen birkó­zás a sorokba szedett betűk megértése, feldolgozása, an­nak bizony távol áll az örömtől, a gyönyörűségtől az olva­sás. Nem véletlenül került éppen az utóbbi időben az ér­deklődés középpontjába ez a kérdés, nem ok nélkül szólt erről jó néhány felelős ember rádióban, újságok hasábjain. Ezt tűzte zászlajára a több mint tíz esztendős Olvasó népért!­mozgalom. Évtizedek eredményei nem lebecsülen­dők. Hogy többen olvasnak, arra talán a könyvtári adatok szolgáltatják a legfényesebb bizonyítékot a napilapok és folyóiratok keresettsége után. Két és fél millió beiratkozott olvasó évente 60 millió kötetet kölcsönöz az ország könyv­táraiból. Nem kis világ-megrázkódtatások után bizonyította ér­tékét és érvényességét a könyv. Volt idő, nem is olyan régen, mikor sokan temetni kezdték a könyvet, a könyv­­nyomtatást. Úgy gondolták, a világméretű információrob­banás, a rádió és a televízió óriási méretű elterjedése visszaszorítja, sőt meg is szünteti az emberiség fél évezre­des vívmányát. A Gutenberg-galaxis hirdetőit hbmar meg­cáfolta az emberiség. Igaz, a hagyományos nyomdaipar forradalmi változásokon ment keresztül, a kézi szedést fel­váltotta, illetve fokozatosan felváltja a fényszedés, a ha­gyományos eljárásokat az új technikák. De a könyv ma­radt, s ma is az emberiség szellemi kincsének - szépiro­dalomnak, tudománynak, művészetnek - legjavát könyvek­ben találhatjuk meg. S lehetnek törekvések az egységes világnyelv megteremtésére, kísérletezhetnek gyorsolvasási tanfolyamokkal, programozásokkal, s föllelhetjük bár a szakbarbárság számos jelét - a könyv, az emberiség kul­túráját magába foglaló könyvlapokra sűrített érték tartja magát. Sőt, soha nem tapasztalt módon virágzik! y. l A világosság legyőzi a sötétséget Tassy Klára gobelinje

Next