Dunaújvárosi Hírlap, 1981. május (26. évfolyam, 35-43. szám)
1981-05-12 / 38. szám
1981. május 12., kedd Négyszáznyolcvan gyermek utazik Oktatás, het Nagy szavakkal aligha lemeggyőzően érvelni. Mégsem tudom kikerülni ezt a szót: mérföldkő! Márpedig mérföldkő városunk oktatásügyében az általános iskolai tanulók egy műszakra való áttérése. Az iskolaépítési program keretében az elmúlt két esztendő alatt az oktatási célra igénybe vehető helyiségek száma 124-ről 220- ra növekedett. A 7660 általános iskolás 95 százaléka már egy műszakba jár ebben a tanévben. 1979-ben ez az arány még csak 17 százalékos volt! A számok mögött olyan szép, korszerű és jól felszerelt új iskolák vannak, mint a Béke városrészi, a Dózsa II. városrészi, és a castrumi általános iskola. * * * .Ha magunknak nem hiszünk, kérdezzük meg gyermekeinket, hogyha reggel kezdik a tanulást, mennyivel frissebbek, érdeklődőbbek, fogékonyabbak, mennyivel jobban oda tudnak figyelni munkájukra, mintha ugyanezt délután kellene kezdeni. Vagy lapozzuk fel az osztályozó naplókat, s nyomban kiderül: a délelőttös műszakba járó iskolások tanulmányi állaga jobb, mint a több műszakba járóké. Melyik szülő ne akarná, hogy gyermeke jobb tanulmányi előmenetelt mutasson fel? jittlJ'/ sjiorf r>; * * * A délelőtti műszakra való áttérés egy csapásra megváltoztatja az oktató-nevelőmunka egész menetét. A legfontosabb, hogy a délutánra felszabaduló tantermek bővíthetik a tanórán kívüli ismeretszerzési lehetőségek körét minden tanuló számára. A dologzó szülő biztonságban szeretné tudni gyermekét. Az egyműszakos oktatás megvalósításával a jelenlegi tanulólétszám dupláját lehet felvenni napközibe. Felügyelettel tanulhatnak, készülhetnek a következő nap óráira, s módjuk van közös játékra, kikapcsolódásra is. A szaktantermek a délutáni szakköri foglalkozások színterei lehetnek, ahol minden felszerelés, szemléltető eszköz, kísérleti berendezés rendelkezésre áll, hogy a tanuló elmélyülhessen a tananyagban, új ismeretekkel gazdagíthassa tudását, felvértezze magát jövendő hivatására. Mód nyílik arra, hogy a kiemelkedő tehetségekkel a nevelők külön foglalkozzanak. Legalább ennyire fontos, hogy a gyengébb előmenetelű tanulókat a korábbinál nagyobb számban lehet korrepetálni, hogy felzárkózhassanak társaikhoz, s jó eredménnyel végezzék el az iskolát. Az iskola az úttörő mozgalmi élet otthona. Az egy műszakkal ennek is kibővülnek a keretei, nagyobbak a lehetőségek arra, hogy a gyermekek világához jobban igazodó, sokrétűbb őrsi és raj foglalkozásokat, csapatprogramokat szervezzenek. A mozgalmi élet személyiségformáló szerepe is jobban érvényre juthat, ha ehhez a feltételek adottak. * * * Érdemes a szülők számára felidézni a castrumi Petőfi Sándor Általános Iskola példáját, ahol már az órarendet a tanórákon kívüli foglalkozásokkal egy tanrendbe foglalták, és a hét minden napjára meghatározták, hogy mikor vannak a szakköri, a sport, az úttörőfoglalkozások, mikor vannak a korrepetálások. Az iskola közművelődési felelőse pedig már azon fáradozhat, hogy az iskola közművelődési programját összehangolja a város művelődési programjával. Hogy találkozásokat szervezzen a városba látogató vagy itt élő írókkal, művészekkel, színházi előadásokra és tárlatokra toborozzon, hogy a tanulók délutánjaik és koraestéik szabad részét — ez is az egyműszakos tanítás előnye! — már e rendezvények látogatásával tölthessék el, saját szellemi épülésükre. Szólni kell arról az előnyről is, hogy maga a szülő szintén több időt tölthet gyermekével. A fő cél tehát, hogy az 1981/82-es tanévben már valamennyi általános iskolás egy műszakba járjon. E cél elérésének azonban nemcsak előnyei, hanem bizonyos értelmű hátrányai is vannak. Jelenleg 360 gyermek kényszerül arra, hogy lakhelyétől távolabbi iskolába járjon. Az új tanévben pedig további százhúsz castrumi gyermek lesz utazó iskolás a Kertvárosba és a Béke városrészbe. Csak a négy elsőosztály kap helyet a Munkásművelődési Központban, hogy legalább a legkisebb castrumi iskolásokat ne kelljen a szülők mindennapos aggodalmától kísérve utaztati más városrészbe. A valamit valamiért túl leegyszerűsítené a dolgot. Hiszen az utazás egyébként is elválaszthatatlan része napi életünknek. A napi tíz-tizenöt perces buszozás az iskolába és haza olyan teher, melyet egyetlen iskolásgyermek sem érez annak és szívesen vállal. Ez a hátrány tehát össze sem hasonlítható az egyműszakos oktatás előnyeivel. * * * Lapunkban is hírül adtuk, hogy május 11-én 17 órára a városi pártbizottság és a városi tanács illetékes vezetői szülői értekezletet hívnak össze az MMK-ba, hogy az újabb százhúsz érdekelt szülővel megbeszéljék, mi indokolja gyermekeik utaztatását. E cikk nem titkolt szándéka, hogy közelebb hozza a szülőkhöz e problémakört, és erősítse az egyműszakos oktatás mellett szóló érveket. Sasvári György egy műszakban A számok mögött olyan szép, korszerű és jól felszerelt iskolák vannak, mint a Béke városrészi... Tűnődés egy nívón felüli iskolai évzáró után Úgy látszik, hogy azok a kisgyerekek, akik jó hallásuk és alapvető zenei érzékük eredményeként bejutnak a Móricz Zsigmond általános iskola zenei tagozatú osztályaiba általában is érzékenyek a művészetek iránt. És sok párhuzamos iskolai osztály között vállalják az élesztő szerepét. A Móricz Zsigmond általános iskola zenei és nem zenei tagozatú osztályai már szokásos év végi nagyszínháztermi záróünnepében bármely, más városból jött vendég számára azt a képet adták, amely szerint ez a város általában érzékeny a művészetekre, elsősorban az érzelmek szintjén ható művészetekre, a zenére és a táncra. Ugyanezt a képet erősítette a Bartók Béla Művelődési Központ túlzsúfolt nézőtere is. Egy ilyen, egyszeri benyomás azonban ambivalens ítéletet is eredményezhet: a legifjabbak és nézőik-hallgatóik egyértelműen pozitív képet adtak ugyan, de a figyelmes érdeklődő vendég feltétlenül a továbbiakra is kiváncsi — s ha erre választ kap, akkor ugyancsak gondolkoznia kell: hová lesznek ezek a „zenés” gyerekek, „táncos” gyerekek, mire felnőnek, mire dolgozni kezdenek, s miért nem látjuk őket többször és tömegesen, legalábbis mint befogadókat, mint passzív élvezőket, már nem a színpadon, hanem a nézőtéren ? Fájó kérdés ez, s a válasz is fájó, ha egyáltalában megadható. Mert egyelőre csak azt tudjuk regisztrálni, hogy a hangversenyek nézőterére a diákok és a negyven-hatvanévesek ülnek, csaknem két évtizednyi generáció hiányzik a város művészeti „hosszmetszetéből”. Az ünneprontás hangulatát elhessegetve kell azonban visszagondolni a móriczosok évzárójára: a hangszeres és a vokális műfajban, s a táncban az évek óta megszokott, reménykeltő nívót képviselték. E hangverseny kedves és szép részletei között bizonyító erővel, egy iskolai évzáró nívóján messze felülemelkedő módon hangzott a nagykórus, elsősorban Bartók Bolyongásának előadásakor. A „Vad erdőben járok, járok éjszaka ...” hanglemezrögzítés után kiáltott. Ne legyünk tehát pesszimisták. Reméljük újra és újra, minden új generációtól, hogy felnőtté válva is hű marad a gyermekkorban megismert szépséghez, s az élet vad erdejében járva is tudni fogja: hihetetlen erő és erőtartalék rejlik a művészetekben. _ —kd— Könyvheti előzetes A Munkásművelődési Központban megbeszélést tartottak az elmúlt héten a közművelődési intézmények valamint a társadalmi szervezetek képviselői és a könyvesboltok vezetői az idei ünnepi könyvhét dunaújvárosi rendezvényeiről. Tavaly könyvsátrak fogadták az olvasókat a Dózsa mozi előtti téren, s ez a kezdeményezés reméljük szép hagyománnyá válik a jövőben. Az ünnepi könyvhét nyilvános megnyitójára május 30-án szombaton délelőtt tíz órakor kerül sor a „könyvtéren”, ahol egyébként június 5-ig válogathatnak az érdeklődők több mint százféle új kiadvány közül. A könyvhét rendezvényei kapcsolódnak a X. KISZ- kongresszushoz, illetve a gyermeknap megünnepléséhez is. A vidám hangulat megteremtésére többek között térzene, tombola lesz hivatott. Az ünnepi könyvhét elképzelhetetlen író—olvasó találkozó nélkül, szervezők tehát a megismerkedés, a beszélgetés élményét is szeretnék nyújtani az irodalomkedvelőknek. Gyermekklubok találkozója Dunaújváros lesz a házigazdája a Fejér megyei gyermekklubok harmadik találkozójának, amelyre 34 közösség hivatalos. A rendezvénynek, amelyet a Megyei Művelődési Központ gondoz, a dunaújvárosi Munkásművelődési Központ ad otthont. A május 24-én rendezendő találkozó szakmai programmal kezdődik, a klubok vezetői kapnak módszertani útravalót. A vitát, a tapasztalatcserét filmbemutató előzi meg, amelyen a Sárbogárdon több éve és nagy sikerrel működő nyolcadikosok klubjával ismerkedhetnek meg a résztvevők. A szakmai délelőtt a pajtások, a tinik, a nyolcadikosok klubjai és más gyermekközösségek bemutatói követik. Forgószínpadszerűen folynak majd a nyelvi, az ügyességi játékok, a különböző mutatványok, rajzfilmvetítések. A legjobbak megkapják a Plüss Maci-díjat. Az egész napos gazdag program gyermekdiscoval zárul. ^ Nem divat már az olvasás? Kérdezhetné címünkkel Gutenberg János, ha föltámadna több mint 500 évvel forradalmi találmányának, a könyvnyomtatásnak felfedezése után a statisztikai évkönyv azon lapjánál, ahol a nyolcadik osztályt nem végzettek, a kimaradók, s a még mindig meglévő analfabéták tragikus emberi sorsait sűrítették számoszlopokká. S ha csak egyet lapozna, bizonnyal örömmel vegyes csodálkozással kiáltana föl. Mi az, hogy nem divat már az olvasás, hisz a magyar könyvkiadás fejlődésének statisztikai adatai valóban lenyűgözőek. 1970-ben a könyvkiadók 4793 könyvet jelentettek meg 47 millió példányban, az elmúlt évben közel 9 ezer féle könyv hagyta el a nyomdagépeket 97,5 milió példányban. Az évi könyvforgalom az elmúlt évben 2 milliárd 300 millió forint volt, s ebből 1,9 milliárd lakossági vásárlás. Elég benézni a könyvesboltokba, hogy erről a könyvéhségről meggyőződhessünk. A nagy kérdés most már csak az, hogy ez a könyvéhség együtt jár-e az olvasás éhségével?! Itt még jónéhány ellentmondás feszül, kezdjük az elején. Tudunk-e olvasni? Oly természetes velejárója-e életünknek a mindennapi betű, olvasás, mint a levegővétel, az étkezés vagy urambocsá' a televíziózás?! Ellentmondásos korban élünk, s változó világunkban szembe kell néznünk a mind nagyobb eredményeinkre sötétebb árnyékot vető jelenségekkel is. Hisz minél magasabb csúcsokra jutunk, annál riasztóbbak mélységeink. Mert igaz, hogy nálunk kötelező az általános iskolai oktatás. Öröm és büszkeség tölti el az embert, ha naponta látja, első osztályos gyereke hogy birkózik meg a betűkkel, hogyan nyílik ki számára a könyvekbe szorított világ, s a megízlelt örömök után hogyan válik szenvedélyévé az olvasás. Csakhogy pedagógusok panaszkodnak, a felső tagozatban megtörik ez a hatalmas ívű lendület, nagyon sok gyereknek nehezére esik a folyamatos olvasás, és a néma olvasással elsajátított anyagban nagyok a hézagok. Akkor még nem is beszéltünk a gyenge tanulókról, a közepesek óriási táboráról, akiknek - valljuk be - nem öröm az olvasás. S mi van a kimaradókkal, a tíz-húsz-negyven éve végzettekkel?! Mert tudnunk kell: kíváncsiság nélkül nem lehet, és öröm nélkül nem érdemes olvasni! Aki pedig nem tud folyamatosan, némán olvasni, akinek gyötrődés és kegyetlen birkózás a sorokba szedett betűk megértése, feldolgozása, annak bizony távol áll az örömtől, a gyönyörűségtől az olvasás. Nem véletlenül került éppen az utóbbi időben az érdeklődés középpontjába ez a kérdés, nem ok nélkül szólt erről jó néhány felelős ember rádióban, újságok hasábjain. Ezt tűzte zászlajára a több mint tíz esztendős Olvasó népért!mozgalom. Évtizedek eredményei nem lebecsülendők. Hogy többen olvasnak, arra talán a könyvtári adatok szolgáltatják a legfényesebb bizonyítékot a napilapok és folyóiratok keresettsége után. Két és fél millió beiratkozott olvasó évente 60 millió kötetet kölcsönöz az ország könyvtáraiból. Nem kis világ-megrázkódtatások után bizonyította értékét és érvényességét a könyv. Volt idő, nem is olyan régen, mikor sokan temetni kezdték a könyvet, a könyvnyomtatást. Úgy gondolták, a világméretű információrobbanás, a rádió és a televízió óriási méretű elterjedése visszaszorítja, sőt meg is szünteti az emberiség fél évezredes vívmányát. A Gutenberg-galaxis hirdetőit hbmar megcáfolta az emberiség. Igaz, a hagyományos nyomdaipar forradalmi változásokon ment keresztül, a kézi szedést felváltotta, illetve fokozatosan felváltja a fényszedés, a hagyományos eljárásokat az új technikák. De a könyv maradt, s ma is az emberiség szellemi kincsének - szépirodalomnak, tudománynak, művészetnek - legjavát könyvekben találhatjuk meg. S lehetnek törekvések az egységes világnyelv megteremtésére, kísérletezhetnek gyorsolvasási tanfolyamokkal, programozásokkal, s föllelhetjük bár a szakbarbárság számos jelét - a könyv, az emberiség kultúráját magába foglaló könyvlapokra sűrített érték tartja magát. Sőt, soha nem tapasztalt módon virágzik! y. l A világosság legyőzi a sötétséget Tassy Klára gobelinje