Dunaújvárosi Hírlap, 1982. április (27. évfolyam, 27-35. szám)
1982-04-27 / 34. szám
Legjobb a jók között Élüzem-ünnepséget rendezett szombaton a VOR dunaújvárosi gyára. Az ünnepi rendezvényen felszólalt Gadanecz György, a városi pártbizottság első titkára, aki köszöntötte az idén negyedszázados jubileumát ünneplő gyár kollektíváját. Szót kért az ünnepséges Kemenes Károly, a VOR vezérigazgatóhelyettese is, aki többek közt méltatta, hogy a VOR gyárai közt a dunaújvárosi a legjobb üzem. Ezt az értékelést a végzett munka minőségével és megbízhatóságával érdemelték ki a dunaújvárosiak. A vezérigazgató-helyettes átadta az élüzem oklevelet Kovács Sándor gyárigazgatónak, az ágazat kiváló dolgozója miniszteri kitüntetést pedig Ujvári Sándorné brigádvezetőnek. Hol gyülekeznek a felvonulók? A május 1-i felvonulást szervező bizottság az idén is kialakította a menetben résztvevő vállalatok és intézmények sorrendjét, az elmúlt évben végzett gazdasági, politikai és társadalmi munka alapján. A zenés ébresztő után, délelőtt 9 órakor kezdődik a felvonulás. A menet élén a hagyományoknak megfelelően nemzeti színű, vörös és kék zászlókat vivő főiskolások haladnak. Ezt követi a városcímer, az ÉLJEN MÁJUS 1! és a „25 éves a KISZ” felirat. A következő csoportban a népek zászlait viszik középiskolás lányok. A felvonuló dunaújvárosiak sorát a város vezető testületeinek tagjaiból, veteránokból, kitüntetettekből és meghívott vendégekből álló csoport nyitja meg. Mögöttük a KISZ- tagok és úttörők zászlós menete vonul. A nyitóképben felvonulók a Lenin téren gyülekeznek. Az általános iskolák (úttörőcsapatok és felvonulásának kisdoboscsapatok) sorrrendje: 1. Ságvári Endre Általános Iskola; 2. Petőfi Sándor A. I.; 3. Római II. A. I.; 4. József Attila A. I.; 5. Szórád Márton A. I.; 6. Nagyvenyimi A. I.; 7. Móricz Zsigmond A. I.; 8. Barátság úti A. I.; 9. Mező Imre A. I.; 10. Béke városrészi A. I.; 11. Dózsa II. A. I.; 12. Vasvári Pál A. I. Az úttörők és a kisdobosok gyülekezési helye a Dózsa György út páratlan oldala, a Vasmű úti kereszteződéstől. Az úttörők menete után a város oktatási intézményeinek tanulói és dolgozói vonulnak fel. 1. Rudas László Közgazdasági Szakközépiskola és Kereskedelmi és Vendéglátó Szakmunkásképző Intézet, 2. 316. számú Szakmunkásképző Intézet, 3. 340. számú Szakmunkásképző Intézet, 4. Bánki Donát Szakközépiskola, 5. Münnich Ferenc Gimnázium, 6. NME KFFK. Gyülekezési helyük: a Kossuth Lajos utca és a Gorkij tér. Az oktatási intézmények menete után az óvodák, a közművelődési intézmények és a zeneiskola dolgozói vonulnak. Gyülekezési helyük: a Dózsa György úton, az úttörőcsapatok után. őket követik a sportolók (sportvezetők, asztaliteniszezők, atléták, birkózók, kajak-kenusok, karatésok, kézilabdázók, kosárlabdázók, labdarúgók, ökölvívók, röplabdázók, sakkozók, tekézők, tornászok, vívók, úszók, műkorcsolyázók, jégkorongozók, autósok, motorosok, tömegsportolók), valamint az MHSZ szakosztályainak felvonulói. Gyülekezési helyük a Dózsa György út páros oldalán. Az üzemek és intézmények felvonulási rendje: 1. Dunai Vasmű — gyülekezési helyük a Szórád Márton út. 2. MOM dunaújvárosi gyára — gy. h. a Kisvasmű úton, a múzeum mellett. 3. Dunavidéki Vendéglátó Vállalat — gy. h. a Bartók Béla úton, a papírgyáriak előtt. 4. VOR dunaújvárosi gyára gy. h. a Kisvasmű úton, a MOM után. 5. MÁV — gy. h. a Kisvasmű úton, a VOR után. 6. Tejüzem — gy. h. a Vasmű úton, a tanácsház mellett. 7. Sütőipari Vállalat és Malomipar — gy. h. a Vöröshadsereg útján, a Vasmű úti elágazótól kezdődően. 8. Dunaújvárosi Tervező Iroda — gy. h. a Lenin téren. 9. Városi tanács, járási hivatal, igazságügy, pénzintézetek — gy. h. Lenin téren. 10. Egészségügy — a gy. h. a Kisvasmű úton, a MÁV után. 11. Papíripari Vállalat dunaújvárosi gyára — gy. h. Bartók Béla úton, a Dunavidéki a Vendéglátó Vállalat felvonulói után. 12. 26-os AÉV — gy. h. a Táncsics Mihály utcában, a hőközpont mellett. 13. FEKON — gy. h., a Vasmű úton, a Tejüzem felvonulói után. 14. Víz- és Csatornaművek — gy. h. a Vöröshadsereg útján, a Sütő- és a Malomipar után. 15. Munkásszövetkezet — gy. h. a Vasmű úton, a FÉKON után. 16. FÜSZÉRT — gy. h. a Vasmű úton, a Munkásszövetkezet után. 17. Dunaker — gy. h. a Kisvasmű úton, az egészségügy után. 18. Vörös Csillag Termelőszövetkezet — gy. h. a Dózsa György úton, a Táncsics Mihály utcai kereszteződés után. 19. BVM dunaújvárosi Gyára — gy. h. a Dózsa György út páros oldalán, az MHSZ után. 20. Vízitársulat — gy. h. a Kisvasmű úton, a Dunaker után. 21. Dunaújvárosi Vegyesipari Vállalat — gy. h. a Tanács utcában. 22. IKVGV — gy. h. a Dózsa György úton, a termelőszövetkezetiek után. 23. Duna Cipőgyár — gy. h. a Tanács utcában, Vegyesipari után. 24. Fésüsfononda — gy. h. a Táncsics Mihály utcában, a 26-os AÉV után. 25. DÉDÁSZ — gy. h. a Vöröshadsereg útján, a Víz- és Csatornaművek után. 26. Nyomda — gy. h. a Gutenberg-közben. 27. DDGÁZ — gy. h. a Vöröshadsereg útján, a DÉDÁSZ után. 28. AFIT, Gelka, ZÖLDÉRT, BÁV, Söripar — gy. h. a Tanács utca folytatásában, a Duna Cipőgyár után. 29. KIOSZ helyi szervezete — gy. h. a Kőműves utcában. 30. Posta — gy. h. a Kőműves utcában, a KIOSZ után. 31. VOLÁN 14. számú Vállalat dunaújvárosi üzemegysége — gy. h. a Vöröshadsereg útján, a DDGÁZ után. 32. Autóklub — gy. h. a Komócsin ligeti tanpályán. A dunaújvárosi tanulók és dolgozók felvonulását az Ifjú Gárda díszmenete zárja. Gyülekezési helyük: a Lenin téren. Brigádtagok, naplólapok az életmódról Élet a kapukon kívül Madarász Ferencné, Nagy Imre és Bródi Tiborné a vasmű gépkocsijavító műhelyében dolgozó Bánki Donát ifjúsági szocialista brigád tagjai. Tavalyi munkájuk alapján harmadszorra nyerték el a vállalat kiváló ifjúsági brigádja címet. Amiről beszélgetünk, a brigádmozgalom hármas jelszavából a harmadik: szocialista módon élni.) — Mit jelent a közösségnek és az egyénnek ez a követelmény? M. F-né.: — A közösségnek azt, hogy egy helyen dolgozunk, segítjük egymást a munkában és együtt szervezzük meg a szabadidős programokat is. Egyénenként pedig azt, hogy a brigád tagjai családostul összejárnak, a barátkoznak. Akkor is, ha ez kapcsolattartás nincs a vállalásban. N. I.: — Nekem, mint egyénnek azt, hogy jól érzem magam a közösségben. Akik a barátaim, azokkal a magánéletem részleteit is megbeszélem, a többi brigádtag és haver. B. T.-né: — Elsősorban úgy élni, hogy mindenre jusson idő, egyik, vagy másik érdek ne sértse se a közösség se a család érdekeit. Egymás segítése nagyon fontos. Az én gyermekemre gyakran vigyáz a brigádtársam és barátnőm, ha el kell mennem valahova. Ez áldozat, de vállaltuk. — Mennyire látnak bele a brigádtagok egymás életébe, figyelnek-e a gondokra, tudnak-e együtt örülni? N. I.: — Ez egy műhely, ha nem lenne brigádunk, akkor is közösség volnánk. Persze, hogy tudunk sok mindent. De ennek van egy határa. A kapukon kívüli élet, magánélet csak kritikus esetben lehet a brigád témája. Pletykaszinten nem lehet az életmódról vitázni. — Van olyan brigádtag, akiről tudják a többiek, hogy rendezetlen családi életet él? Számíthat ez valamit a mozgalmi munka értékelésénél? M. F.-né: — Nem, ilyen brigádtagunk nincs. Valamennyien családos emberek vagyunk, s mindenkinek megvannak a saját örömei, gondjai. Hogy kinek van szeretője, kinek nincs, az magánügy. Nem hiszem, hogy közülünk bárki is más módon élne, mint a többiek. N. I.: — A szocialista módon élni jelszó nekünk azt is jelenti, hogy az évek során szokásunkká vált, hogy időnként elmenjünk közösen moziba, színházba. Nekünk erre már igényünk van. S mert jól érezzük magunkat a közösségben, ez visszahat a magánéletre, a családi életre is. — Hogyan szerepel a verseny értékelésekor ez a nehezen megfogalmazható vállalás és a még nehezebben ellenőrizhető teljesítés? N. I.: — Szerintem hogy. Vagy alig. Beírjuk senaplóba, hogy hol mindenhol a voltunk, hány rokkantkocsit csináltunk meg, hány nyugdíjast búcsúztattunk, hány kismamának vittünk virágot, s ezt vagy díjazzák, vagy nem. Azt, hogy mi ezt nem a piros pontokért, hanem meggyőződésből tesszük, furcsa lenne a naplóban megmagyarázni. M. F.-né: — A brigádmozgalom értékelése termeléscentrikus. Teljesült-e a terv, volt-e baleset, mi lett a vállalásokkal? Ebből áll. Jó, ha a brigádban nincs fegyelmi, nincs kimaradó, nincs késés, s lehetőleg ott vagyunk mindenütt, mert ebből látják: dolgozunk. De mindezt, bármilyen nevetségesnek tűnik, be kell írni a brigádnaplóba is, mert mire az értékelés következne, elfelejtik. Ha nincs hibapontunk, s ha csicsás, mutatós a brggádnapló és ráadásul jópár rendezvényünkön a gazdasági és társadalmi vezetők is részt vesznek, van esélyünk egy előkelő helyezésre. Kalocsai Mihály Nyomógombos telefonok Kétszázötvenezer telefont gyártanak az idén a Mechanikai Művekben. Köztük távhívásra is alkalmas utcai nyomógombos, valamint elektronikus főnök—titkári készüléket és nosztalgiatelefont. A régi távbeszélők modern másai fafaragással és márvány- vagy porcelánbetéttel készülnek. Lényegesen olcsóbb, és főleg praktikusabb lesz egy másik új típus, a magnócsatlakozóval és külső hangszóróval szerelt nyomógombos telefon. Mindkét fél jóakarata szükséges Együttműködés a „Azzal a meggyőződéssel térünk haza, hogy azok a fontos teendők, amelyekről tárgyaltunk, meg is valósulnak.” Kádár János mondta ezt Helmut Schmidt kancellárnak 1977 júliusában, első bonni útja befejeztével. Most az MSZMP KB első titkárának NSZK-beli látogatása alkalmat kínál, hogy a két politikus megvizsgálja, így történt-e. Ki A mérlegkészítés, a továbteendők meghatározása azért is fontos, mert két különböző társadalmi rendszerű államról van szó: egyikük a Varsói Szerződés, másikuk a NATO tagja. Mégis egyet lehet érteni a kancellárral, aki még régebben így fogalmazott: viszonyunk a körülményeket figyelembe véve, a lehetőségekhez mérten példás. Mindkét fél a helsinki szellem megvalósulásának tekinti Magyarország és az NSZK kapcsolatainak ápolását, fejlesztését. Pedig ezt a nemzetközi helyzet az utóbbi időkben nem könnyíti meg. Tíz esztendő alatt kereskedelmi forgalmunk a tízszeresére nőtt. Az NSZK a tőkés világban első, világviszonylatban a Szovjetunió után a második legjelentősebb partnerünk, mi pedig a Szovjetunió után második helyre léptünk elő az NSZK szocialista üzletkötéseit illetően. E cserekapcsolat nemrég lépte át az évi négymilliárd márkás határt. Érdemes megjegyezni, hogy éppen most, a nemzetközi gazdasági válság, a visszahúzódások, az értékesítési nehézségek idején növekedni tudott a magyar— NSZK forgalom, erősödött az ipari—pénzügyi együttműkö déséért dés. S ha az ottani nagyvárosokban lezajlott sikeres magyar hetekre és a nálunk bemutatkozó nyugatnémet művészekre, tudósokra gondolunk, megállapíthatjuk, hogy jól fejlődnek kulturális kapcsolataink is. Ehhez mindkét fél igyekezete, jóakarata és érdekeltsége kellett és kell ma is. Csakhogy a kétoldalú kapcsolatok nem légüres térben formálódnak, hanem, a mindenkori általános nemzetközi légkör függvényeként. Márpedig az elmúlt években erősen lehűlt a kelet—nyugati viszony, az Egyesült Államok — az NSZK elsőszámú szövetségese —, élesen szovjet- és kommunistaellenes vonalra tért. Fontos fegyverkorlátozási tárgyalások szakadtak meg, illetve topognak egyhelyben. A szankcionálás és a bojkott módszere lett úrrá néhány nyugati kormány gondokodásmódjában és gyakorlatában. Természetesen eleve különböző hazánk és az NSZK álláspontja is egy sor nemzetközi kérdésben. Ennek ellenére — sőt éppen ezért —, különös jelentőségű az újabb Kádár—Schmidt-találkozó. Minden véleményeltérés mellett, az NSZK szociáldemokrata—szabaddemokrata kormánya olyan tárgyaló fél, amely kész az együttműködésre, nem helyesli „a megtorlások” politikáját, becsüli és meg akarja őrizni (saját érdekében is) az enyhülés, a kelet—nyugati együttműködés eredményeit. Magyarország pedig ott volt az európai enyhülés kezdeményezői között, s szocialista külpolitikájához híven továbbra is együttműködésre törekszik. Különösen most, a külpolitikai nehézségek és veszélyek közepette tartja ezt fontosnak. Hazánk kis ország, de mint a szocialista közösség tagja, tekintélyt vívott ki magának. Feszültségektől terhes világunkban ezért is van jelentősége annak, hogy az NSZK és Magyarország vezetői építő eszmecserét folytatnak egymással, egyaránt szolgálva saját érdekeiket és a nemzetközi kapcsolatok erősítését. Tatár Imre Fotókiállítás A történelem futószalagán címmel a munkásosztály nemzetközi ünnepe alkalmából fotódokumentációs kiállítás nyílik pénteken a városi tanács épületében. A Hazafias Népfront és a Magyar Távirati Iroda közös kiállításának anyagát az MTI dokumentumfotóiból állították össze. A bemutatót május 20-ig tekinthetik meg az érdeklődők. 1982. április 27., kedd Hány óra, nővérke? „Én kérem, csak egyszerű ember vagyok. Nem is egészen fiatal már, mégis úgy gondoltam, tanulni fogok. Egy középiskolai kiegészítő nem jönne rosszul a beosztásomhoz. Már megvannak papírjaim, csak még egy a igazolás, egy orvosi igazolás szükséges arról, hogy nem vagyok beteg, bírom majd a megterhelést. Ezért jöttem kérem szépen.” Ezt akartam mondani, de nem volt kinek. Pedig már húsz perce ott ücsörögtem a váróban, magam elé engedtem mindenkit, mert azt sem tudtam jó helyen járok-e? De az asszisztensnő ki se nézett. Minden ajtónyitásra felmélkedtem, de csak az előző beteg jött ki, s beszólította a következőt. Így ment ez négy óra előtt tíz percig, amikor is már csak ketten voltunk a váróban. Az idős asszonyt bíztattam, menjen csak, nekem még informálódnom kell. Ő bement, az asszisztensnő kijött. Az egész monológból csak egy kérdésre futotta: jó helyen járok-e? S mutattam a papírt. Ő megnézte, megforgatta, aztán visszaadta. Ilyet én még nem ilyen láttam, mondta, de jönni, ügyekben ide kell De nem most, uram! Négy óra van! Majd holnapután! Azzal magára húzta az ajtót. Megnéztem az órám. Jó órámban mutatja a hónapot, napot is, április 19-e volt 15 óra 54 perc. No, de mit tehettem? Ha már nincs rendelés, nincs rendelés. Másnap mondtam a főnökömnek, nem tudom beadni a papírt, nincs orvosi igazolásom, nem mehetek iskolába. Hátba vágott, nagyot nevetett. Jó fej vagy, mondta, hihetőbb mesét nem tudtál kitalálni? Majd elmész jövőre! Szégyenkezve bújtam a napi számlák közé, s nekiláttam könyvelni. De mert optimista lélek vagyok, hamarosan elkészítettem az eset mérlegét. Igaz, hogy elvesztettem egy évet, de most már legalább tudom, hogy jövőre hova kell mennem. És azt is megtanultam, hogy mindig az asszisztensnő órája jár jól. — káéin — Több figyelmet érdemelnek a kórusok Valódi emléket állított Bartóknak és Kodálynak az a hét munkáskórus, amely Dunaújvárosban koncertezett szombaton és vasárnap. Valódi zenei élményt nyújtottak a hallgatóságnak, példát mutatva az igazi és értékes munkásművelődésből. Nem elhanyagolható a kórusok szerepe kulturális életünkben, s több figyelmet és pódiumot érdemelnek, mint amennyi eddig jutott nekik. Többek között erről is beszélt vasárnap délután a Dunai Vasmű klubjában tartott záróankéton Baranyai Géza, a vasasszakszervezet titkára. Megköszönte a dunaújvárosi művelődési házak vendéglátását és szervező munkáját, majd átnyújtotta a hét kórusnak — a Csepeli Munkásotthon Vegyeskarának, a Láng Művelődési Közpo. Leánykarának, a MOM Mivelődési Központ Vegyeskarának, a Magyar Kábelművi Férfikarának, a Szegedi DÉMÁSZ Vegyeskarának, a 31 Szakmunkásképző Intéz Leánykarának és a Dunaúvárosi Központi Énekkar; — a dunaújvárosi találka emléktárgyát. Ezt az alkamat ragadta meg arra hogy köszöntse a kórusi azon tagjait, akik már ötvn éve énekelnek ugyanabban közösségben. Bár szakmai beszélgetési Dunaújvárosban is értékeli a kórusok munkáját és prdukcióját, eredményt mégse hirdettek; arra év végén, vasasszakszervezet székházban, a dalosüzínepek záróesményén kerül sor.