Dunaújvárosi Hírlap, 1982. április (27. évfolyam, 27-35. szám)

1982-04-27 / 34. szám

Legjobb a jók között Élüzem-ünnepséget rende­zett szombaton a VOR duna­újvárosi gyára. Az ünnepi rendezvényen felszólalt G­a­­d­a­n­e­c­z György, a városi pártbizottság első titkára, aki köszöntötte az idén negyed­­százados jubileumát ünneplő gyár kollektíváját. Szót kért az ünnepséges K­e­m­e­n­e­s Károly, a VOR vezérigazgató­helyettese is, aki többek közt méltatta, hogy a VOR gyá­rai közt a dunaújvárosi a legjobb üzem. Ezt az értéke­lést a végzett munka minő­ségével és megbízhatóságával érdemelték ki a dunaújváro­siak. A vezérigazgató-helyet­tes átadta az élüzem okleve­let Kovács Sándor gyár­igazgatónak, az ágazat ki­váló dolgozója miniszteri ki­tüntetést pedig U­j­v­á­r­i Sándorné brigádvezetőnek. Hol gyülekeznek a felvonulók? A május 1-i felvonulást szer­vező bizottság az idén is kialakí­totta a menetben résztvevő vál­lalatok és intézmények sorrend­jét, az elmúlt évben végzett gaz­dasági, politikai és társadalmi munka alapján. A zenés ébresztő után, dél­előtt 9 órakor kezdődik a fel­vonulás. A menet élén a hagyo­mányoknak megfelelően nemzeti­­ színű, vörös és kék zászlókat vivő főiskolások haladnak. Ezt követi a városcímer, az ÉLJEN MÁJUS 1! és a „25 éves a KISZ” felirat. A következő csoportban­­ a népek zászlait viszik középis­kolás lányok. A felvonuló duna­újvárosiak sorát a város vezető testületeinek tagjaiból, veterá­nokból, kitüntetettekből és meg­hívott vendégekből álló csoport nyitja meg. Mögöttük a KISZ- tagok és úttörők zászlós menete vonul. A nyitóképben felvonulók a Lenin téren gyülekeznek. Az általános iskolák (úttörő­­­csapatok és felvonulásának kisdoboscsapatok) sorrrendje: 1. Ságvári Endre Általános Iskola; 2. Petőfi Sándor A. I.; 3. Római II. A. I.; 4. József Attila A. I.; 5. Szórád Márton A. I.; 6. Nagy­­venyimi A. I.; 7. Móricz Zsig­­mond A. I.; 8. Barátság úti A. I.; 9. Mező Imre A. I.; 10. Béke városrészi A. I.; 11. Dózsa II. A. I.; 12. Vasvári Pál A. I. Az út­törők és a kisdobosok gyüleke­zési helye a Dózsa György út páratlan oldala, a Vasmű úti ke­reszteződéstől. Az úttörők menete után a vá­ros oktatási intézményeinek ta­nulói és dolgozói vonulnak fel. 1. Rudas László Közgazdasági Szakközépiskola és Kereskedelmi és Vendéglátó Szakmunkáskép­ző Intézet, 2. 316. számú Szak­munkásképző Intézet, 3. 340. szá­mú Szakmunkásképző Intézet, 4. Bánki Donát Szakközépiskola, 5. Münnich Ferenc Gimnázium, 6. NME KFFK. Gyülekezési he­lyük: a Kossuth Lajos utca és a Gorkij tér. Az oktatási intézmények menete után az óvodák, a közművelődési intézmények és a zeneiskola dol­gozói vonulnak. Gyülekezési he­lyük: a Dózsa György úton, az úttörőcsapatok után. őket köve­tik a sportolók (sportvezetők, asztaliteniszezők, atléták, birkó­zók, kajak-kenusok, karatésok, kézilabdázók, kosárlabdázók, lab­darúgók, ökölvívók, röplabdázók, sakkozók, tekézők, tornászok, vívók, úszók, műkorcsolyázók, jégkorongozók, autósok, moto­rosok, tömegsportolók), valamint az MHSZ szakosztályainak fel­vonulói. Gyülekezési helyük a Dózsa György út páros oldalán. Az üzemek és intézmények fel­vonulási rendje: 1. Dunai Vasmű — gyülekezé­si helyük a Szórád Márton út. 2. MOM dunaújvárosi gyára — gy. h. a Kisvasmű úton, a mú­zeum mellett. 3. Dunavidéki Ven­déglátó Vállalat — gy. h. a Bar­tók Béla úton, a papírgyáriak előtt. 4. VOR dunaújvárosi gyára gy. h. a Kisvasmű úton, a MOM után. 5. MÁV — gy. h. a Kis­vasmű úton, a VOR után. 6. Tej­üzem — gy. h. a Vasmű úton, a tanácsház mellett. 7. Sütőipari Vállalat és Malomipar — gy. h. a Vöröshadsereg útján, a Vasmű úti elágazótól kezdődően. 8. Dunaújvárosi Tervező Iroda — gy. h. a Lenin téren. 9. Városi tanács, járási hivatal, igazság­ügy, pénzintézetek — gy. h. Lenin téren. 10. Egészségügy — a gy. h. a Kisvasmű úton, a MÁV után. 11. Papíripari Vállalat du­naújvárosi gyára — gy. h. Bartók Béla úton, a Dunavidéki a Vendéglátó Vállalat felvonulói után. 12. 26-os AÉV — gy. h. a Táncsics Mihály utcában, a hő­központ mellett. 13. FEKON — gy. h., a Vasmű úton, a Tej­üzem felvonulói után. 14. Víz- és Csatornaművek — gy. h. a Vö­röshadsereg útján, a Sütő- és a Malomipar után. 15. Munkásszö­vetkezet — gy. h. a Vasmű úton, a FÉKON után. 16. FÜSZÉRT — gy. h. a Vasmű úton, a Mun­kásszövetkezet után. 17. Dunaker — gy. h. a Kisvasmű úton, az egészségügy után. 18. Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet — gy. h. a Dózsa György úton, a Tán­csics Mihály utcai keresztező­dés után. 19. BVM dunaújvárosi Gyára — gy. h. a Dózsa György út páros oldalán, az MHSZ után. 20. Vízitársulat — gy. h. a Kis­vasmű úton, a Dunaker után. 21. Dunaújvárosi Vegyesipari Válla­lat — gy. h. a Tanács utcában. 22. IKVGV — gy. h. a Dózsa György úton, a termelőszövetke­zetiek után. 23. Duna Cipőgyár — gy. h. a Tanács utcában, Vegyesipari után. 24. Fésüsfono­­n­da — gy. h. a Táncsics Mihály utcában, a 26-os AÉV után. 25. DÉDÁSZ — gy. h. a Vöröshad­sereg útján, a Víz- és Csatorna­­művek után. 26. Nyomda — gy. h. a Gutenberg-közben. 27. DDGÁZ — gy. h. a Vöröshadse­reg útján, a DÉDÁSZ után. 28. AFIT, Gelka, ZÖLDÉRT, BÁV, Söripar — gy. h. a Tanács utca folytatásában, a Duna Cipőgyár után. 29. KIOSZ helyi szervezete — gy. h. a Kőműves utcában. 30. Posta — gy. h. a Kőműves utcá­ban, a KIOSZ után. 31. VOLÁN 14. számú Vállalat dunaújvárosi üzemegysége — gy. h. a Vörös­­hadsereg útján, a DDGÁZ után. 32. Autóklub — gy. h. a Komó­csin ligeti tanpályán. A dunaújvárosi tanulók és dol­gozók felvonulását az Ifjú Gárda díszmenete zárja. Gyülekezési helyük: a Lenin téren. Brigádtagok, naplólapok az életmódról Élet a kapukon kívül­ ­ Madarász Ferencné, Nagy Imre és Bródi Tiborné a vas­mű gépkocsijavító műhelyé­ben dolgozó Bánki Donát if­júsági szocialista brigád tag­jai. Tavalyi munkájuk alap­ján harmadszorra nyerték el a vállalat kiváló ifjúsági bri­gádja címet. Amiről beszél­getünk, a brigádmozgalom hármas jelszavából a har­madik: szocialista módon él­ni.) — Mit jelent a közösség­nek és az egyénnek ez a kö­vetelmény? M. F-né.: — A közösség­nek azt, hogy egy helyen dol­gozunk, segítjük egymást a munkában és együtt szervez­zük meg a szabadidős prog­ramokat is. Egyénenként pe­dig azt, hogy a brigád tag­jai családostul összejárnak, a barátkoznak. Akkor is, ha ez kapcsolattartás nincs a vállalásban. N. I.: — Nekem, mint egyénnek azt, hogy jól érzem magam a közösségben. Akik a barátaim, azokkal a ma­gánéletem részleteit is meg­beszélem, a többi brigádtag és haver. B. T.-né: — Elsősorban úgy élni, hogy mindenre jusson idő, egyik, vagy má­sik érdek ne sértse se a kö­zösség se a család érdekeit. Egymás segítése nagyon fon­tos. Az én gyermekemre gyakran vigyáz a brigádtár­sam és barátnőm, ha el kell mennem valahova. Ez áldo­zat, de vállaltuk. — Mennyire látnak bele a brigádtagok egymás életébe, figyelnek-e a gondokra, tud­­nak-e együtt örülni? N. I.: — Ez egy műhely, ha nem lenne brigádunk, ak­kor is közösség volnánk. Per­sze, hogy tudunk sok min­dent. De ennek van egy ha­­­tára. A kapukon kívüli élet, magánélet csak kritikus esetben lehet a brigád témá­ja. Pletykaszinten nem lehet az életmódról vitázni. — Van olyan brigádtag, akiről tudják a többiek, hogy rendezetlen családi éle­tet él? Számíthat ez vala­mit a mozgalmi munka érté­kelésénél? M. F.-né: — Nem, ilyen brigádtagunk nincs. Vala­mennyien családos emberek vagyunk, s mindenkinek megvannak a saját örömei, gondjai. Hogy kinek van sze­retője, kinek nincs, az ma­gánügy. Nem hiszem, hogy közülünk bárki is más mó­don élne, mint a többiek. N. I.: — A szocialista mó­don élni jelszó nekünk azt is jelenti, hogy az évek során szokásunkká vált, hogy időn­ként elmenjünk közösen mo­ziba, színházba. Nekünk er­re már igényünk van. S mert jól érezzük magunkat a közösségben, ez visszahat a magánéletre, a családi életre is. — Hogyan szerepel a ver­seny értékelésekor ez a ne­hezen megfogalmazható vál­lalás és a még nehezebben ellenőrizhető teljesítés? N. I.: — Szerintem hogy. Vagy alig. Beírjuk se­naplóba, hogy hol mindenhol a voltunk, hány rokkantkocsit csináltunk meg, hány nyug­díjast búcsúztattunk, hány kismamának vittünk virá­got, s ezt vagy díjazzák, vagy nem. Azt, hogy mi ezt nem a piros pontokért, hanem meggyőződésből tesszük, fur­csa­­ lenne a naplóban meg­magyarázni. M. F.-né: — A brigádmoz­galom értékelése termelés­centrikus. Teljesült-e a terv, volt-e baleset, mi lett a vál­lalásokkal? Ebből áll. Jó, ha a brigádban nincs fegyelmi, nincs kimaradó, nincs késés, s lehetőleg ott vagyunk min­denütt, mert ebből látják: dolgozunk. De mindezt, bár­milyen nevetségesnek tűnik, be kell írni a brigádnaplóba is, mert mire az értékelés következne, elfelejtik. Ha nincs hibapontunk, s ha csi­csás, mutatós a brggádnapló és ráadásul jópár rendezvé­nyünkön a gazdasági és tár­sadalmi vezetők is részt vesznek, van esélyünk egy előkelő helyezésre. Kalocsai Mihály Nyomógombos telefonok Kétszázötvenezer telefont gyártanak az idén a Mecha­nikai Művekben. Köztük táv­hívásra is alkalmas utcai nyomógombos, valamint elektronikus főnök—titkári készüléket és nosztalgiatele­font. A régi távbeszélők mo­dern másai fafaragással és márvány- vagy porcelánbe­téttel készülnek. Lényegesen olcsóbb, és főleg praktiku­sabb lesz egy másik új tí­pus, a magnócsatlakozóval és külső hangszóróval szerelt nyomógombos telefon. Mindkét fél jóakarata szükséges Együttműködés a „Azzal a meggyőződéssel térünk haza, hogy azok a fontos teendők, amelyekről tárgyaltunk, meg is valósul­nak.” Kádár János mondta ezt Helmut Schmidt kancel­lárnak 1977 júliusában, első bonni útja befejeztével. Most az MSZMP KB első titkárá­nak NSZK-beli látogatása al­kalmat kínál, hogy a két po­litikus megvizsgálja, így tör­tént-e. Ki A mérlegkészítés, a továb­teendők meghatározása azért is fontos, mert két kü­lönböző társadalmi rendszerű államról van szó: egyikük a Varsói Szerződés, másikuk a NATO tagja. Mégis egyet le­het érteni a kancellárral, aki még régebben így fogalma­zott: viszonyunk a körülmé­nyeket figyelembe véve, a lehetőségekhez mérten­­ példás. Mindkét fél a helsin­ki szellem megvalósulásának tekinti Magyarország és az NSZK kapcsolatainak ápolá­sát, fejlesztését. Pedig ezt a nemzetközi helyzet az utóbbi időkben nem könnyíti meg. Tíz esztendő alatt kereske­delmi forgalmunk a tízszere­sére nőtt. Az NSZK a tőkés világban első, világviszony­latban a Szovjetunió után a második legjelentősebb part­nerünk, mi pedig a Szovjet­unió után második helyre léptünk elő az NSZK szocia­lista üzletkötéseit illetően. E cserekapcsolat nemrég lépte át az évi négymilliárd már­kás határt. Érdemes megje­gyezni, hogy éppen most, a nemzetközi gazdasági válság, a visszahúzódások, az értéke­sítési nehézségek idején nö­vekedni tudott a magyar— NSZK forgalom, erősödött az ipari—pénzügyi együttműkö­­ déséért dés. S ha az ottani nagyvá­rosokban lezajlott sikeres magyar hetekre és a nálunk bemutatkozó nyugatnémet művészekre, tudósokra gon­dolunk, megállapíthatjuk, hogy jól fejlődnek kulturális kapcsolataink is. Ehhez mindkét fél igyekezete, jó­akarata és érdekeltsége kel­lett és kell ma is. Csakhogy a kétoldalú kap­csolatok nem légüres térben formálódnak, hanem, a min­denkori általános nemzetközi légkör­ függvényeként. Már­pedig az elmúlt években erő­sen lehűlt a kelet—nyugati viszony, az Egyesült Államok — az NSZK elsőszámú szö­vetségese —, élesen szovjet- és kommunistaellenes vonal­ra tért. Fontos fegyverkorlá­tozási tárgyalások szakadtak meg, illetve topognak egy­helyben. A szankcionálás és a bojkott módszere lett úrrá néhány nyugati kormány gondokodásmódjában és gya­korlatában. Természetesen eleve külön­böző hazánk és az NSZK ál­láspontja is egy sor nemzet­közi kérdésben. Ennek elle­nére — sőt éppen ezért —, különös jelentőségű az újabb Kádár—Schmidt-találkozó. Minden véleményeltérés mel­lett, az NSZK szociáldemok­rata—szabaddemokrata kor­mánya olyan tárgyaló fél, amely kész az együttműkö­désre, nem helyesli „a meg­torlások” politikáját, becsüli és meg akarja őrizni (saját érdekében is) az enyhülés, a kelet—nyugati együttműkö­dés eredményeit. Magyaror­szág pedig ott volt az euró­pai enyhülés kezdeményezői között, s szocialista külpoli­tikájához híven továbbra is együttműködésre törekszik. Különösen most, a külpoliti­kai nehézségek és veszélyek közepette tartja ezt fontos­nak. Hazánk kis ország, de mint a szocialista közösség tagja, tekintélyt vívott ki magának. Feszültségektől terhes vilá­gunkban ezért is van jelentő­sége annak, hogy az NSZK és Magyarország vezetői épí­tő eszmecserét folytatnak egymással, egyaránt szolgálva saját érdekeiket és a nem­zetközi kapcsolatok erősítését. Tatár Imre Fotókiállítás A történelem futószalagán címmel a munkásosztály nemzetközi ünnepe alkalmá­ból fotódokumentációs kiállí­tás nyílik pénteken a városi tanács épületében. A Haza­fias Népfront és a Magyar Távirati Iroda közös kiállítá­sának anyagát az MTI do­kumentumfotóiból állították össze. A bemutatót május 20-ig tekinthetik meg az ér­deklődők. 1982. április 27., kedd Hány óra, nővérke? „Én kérem, csak egy­szerű ember vagyok. Nem is egészen fiatal már, mégis úgy gondoltam, ta­nulni fogok. Egy középis­kolai kiegészítő nem jön­ne rosszul a beosztásom­hoz. Már megvannak papírjaim, csak még egy a igazolás, egy orvosi iga­zolás szükséges arról, hogy nem vagyok beteg, bírom majd a megterhe­lést. Ezért jöttem kérem szépen.” Ezt akartam mondani, de nem volt kinek. Pedig már húsz perce ott ücsö­rögtem a váróban, ma­gam elé engedtem min­denkit, mert azt sem tud­tam jó helyen járok-e? De az asszisztensnő ki se nézett. Minden ajtónyitás­ra felmélkedtem, de csak az előző beteg jött ki, s beszólította a következőt. Így ment ez négy óra előtt tíz percig, amikor is már csak ketten voltunk a vá­róban. Az idős asszonyt bíztattam, menjen csak, nekem még informálód­nom kell. Ő bement, az asszisztensnő kijött. Az egész monológból csak egy kérdésre futotta: jó helyen járok-e? S mutat­tam a papírt. Ő megnéz­te, megforgatta, aztán visszaadta. Ilyet én még nem ilyen láttam, mondta, de jönni, ügyekben ide kell De nem most, uram! Négy óra van! Majd holnapután! Azzal magára húzta az ajtót. Megnéztem az órám. Jó órám­ban mutatja a hó­napot, napot is, április 19-e volt 15 óra 54 perc. No, de mit tehettem? Ha már nincs rendelés, nincs ren­delés. Másnap mondtam a fő­nökömnek, nem tudom beadni a papírt, nincs or­vosi igazolásom, nem me­hetek iskolába. Hátba vá­gott, nagyot nevetett. Jó fej vagy, mondta, hihe­tőbb mesét nem tudtál kitalálni? Majd elmész jövőre! Szégyenkezve bújtam a napi számlák közé, s ne­kiláttam könyvelni. De mert optimista lélek va­gyok, hamarosan elkészí­tettem az eset mérlegét. Igaz, hogy elvesztettem egy évet, de most már legalább tudom, hogy jö­vőre hova kell mennem. És azt is megtanultam, hogy mindig az asszisz­tensnő órája jár jól. — káéin — Több figyelmet érdemelnek a kórusok Valódi emléket állított Bartóknak és Kodálynak az a hét­ munkáskórus, amely Dunaújvárosban koncertezett szombaton és vasárnap. Valódi zenei élményt nyúj­tottak a hallgatóságnak, pél­dát mutatva az igazi és érté­kes munkásművelődésből. Nem elhanyagolható a kóru­sok szerepe kulturális éle­tünkben, s több figyelmet és pódiumot érdemelnek, mint amennyi eddig jutott nekik. Többek között erről is be­szélt vasárnap délután a Du­nai Vasmű klubjában tartott záróankéton Baranyai Géza, a vasasszakszervezet titkára. Megköszönte a dunaújvárosi művelődési házak vendéglátá­sát és szervező munkáját, majd átnyújtotta a hét kó­rusnak — a Csepeli Munkás­­otthon Vegyeskarának, a Láng Művelődési Közpo. Leánykarának, a MOM Mi­velődési Központ Vegyeska­rának, a Magyar Kábelművi Férfikarának, a Szegedi DÉ­MÁSZ Vegyeskarának, a 31 Szakmunkásképző Intéz Leánykarának és a Dunaú­városi Központi Énekkar; — a dunaújvárosi találka emléktárgyát. Ezt az alka­mat ragadta meg arra hogy köszöntse a kórusi azon tagjait, akik már ötvn éve énekelnek ugyanabban közösségben. Bár szakmai beszélgetési Dunaújvárosban is értékeli a kórusok munkáját és pr­dukcióját, eredményt mégse hirdettek; arra év végén, vasasszakszervezet székház­ban, a dalosüzínepek záróes­ményén kerül sor.

Next