Dunaújvárosi Hírlap, 1982. május (27. évfolyam, 36-43. szám)

1982-05-21 / 41. szám

tízen innen —tízen túl Az uraságból lett kovács (Orosz népmese) Egyszer a földesúr megirigyelte a kovácsot: — Én alig győzöm kivárni, hogy begyújtsák és pénzzé tegyék a termést, a kovács meg csak kopácsol kalapá­csával az üllőn, és lám, ölébe hullik a sok rubel! Nyitok hát egy kovácsműhelyt! A földesúr megnyitotta a kovácsműhelyt, az inasnak pedig megparancsolta, hogy a fújtatóval szítsa a tüzet. Ő maga meg kiállt a kapuba, és várta, hogy beállítsa­nak hozzá valami munkával. Arra megy szekéren egy muzsik, megáll, hogy abroncsot rendeljen a szekér négy kerekére. — Neked meg mi kellene? — Négy abroncsra volna szükségem, uram. — Rendben van, gyorsan meglesz, de egy kicsit vár­nod kell. — Aztán mennyit kell érte fizetnem? — Rendesen 150 rubel lenne, de hogy idecsaljam a vevőket, csak százat kérek. — Rendben van. A földesúr nekilátott tüzet rakni, az inas meg fújta­tott a kecskebőr fújtatóval. Aztán az uraság fogta a vasat, és elkezdte kovácsolni. De bizony nem sokat értett hozzá, így minden elégett. — Na — szól oda a muzsiknak —, ebből már nem jön ki neked négy kerék, jó, ha egyre elég lesz. — Jól van — mondja a muzsik —, ha egy, hát egy. Püfölte, püfölte a vasat a földesúr, majd így szólt: — Hát, muzsik, nem lesz ebből bizony még egy ab­roncs se. Jó, ha ekevasra futja. — Jól van, akkor legyen ekevas! Csapta, vágta a kalapácsot a földesúr, még sok-sok vasat tönkretett, majd így szólt: — Na, muzsik, nem lesz ebből még ekevas sem, ahogy elnézem, örülhetsz, ha egy szögre futja. — Ha szögre, szögre! — igy a muzsik. Csakhogy még egy szögre sem volt elég vasa a föl­desúrnak, mindent elégetett. Megint tett-vett, serényke­dett, majd így szólt: — Hát már, muzsik, nem elég ez a vas még egy szögre sem, talán kijön belőle egy sercegés. (Mikor a tüzes vasat vízbe dugják, serceg.) — Jól van, akkor mondd meg, mennyivel tartozom! — Hisz mondtam már, tökfilkó, hogy száz rubel! — Nincs most nálam pénz, hazamegyek érte. — Ezzel elment. A földesúr meg odaszól az inasnak: — Ha a muzsik megjön a pénzzel, te csak ennyit mondj: „Adjál még! Adjál még!” A muzsik otthon magához vett egy jókora husángot, visszament a kovácsműhelybe. Nekiesett a földesúrnak, ütötte, verte, az inas eközben meg egyre csak ezt kiabálta: „Adjál még! Adjál még!” Mikor a muzsik elment, a földesúr rátámadt az inasra: — Mit csináltál, te nyomorult? Azt parancsoltam, hogy akkor kiabálj így, ha a pénzt hozza. Te meg látod, hogy üt, mégis kiabálsz: „Adjál még! /Adjál még!” A földesúr jól elpáholta inasát, földig rombolta a ko­vácsműhelyt, és soha többé nem jutott eszébe, hogy irigykedjék a kovácsra. (Fordította: Grabócz Gábor) Fucskó Miklós: LIMPES-LOMPOS KIS MESE Limpes-lompos - így mélázik Csiri Csőri közben ázik Limbes-lombos mert az eső fák között csippen-csöppen­ tyútok lopni Jön a vadász sirrent-surrant — odapillant — am egy puska szisszen-szösszen dirrent-durrant zikken-zökken s róka koma és rókánk már felnyögött, tovaillant. „Csak az zavar, Csiri Csőri hogy az avar nem jár többet zirzen-zörren csirni-csórni. zizzen-zuzzan Eszik inkább s a zúzámat egytálételt összezúztam. — ez ébreszthet Tyúkért többet némi kételyt — nem • mert titokban jövök, icit-picit éhezzem bár lódítottam, szerfölött” Kik nyertek - kik nyernek Kertészeket keresünk Legutóbbi rejtvényünk Helyes megfejtése: japán, szovjet, amerikai, török, svájci, magyar, ötvenforintos könyvutal­ványt nyert Farkas Annamária (Derkovits u. 8. IX. 3.), Szendrey Zsolt (Batsányi utca 45. IV. 2.) és Szen­d­­rey Gábor (Szabadság u. 13. I. 2.). S ahogy a múltkor megígértük, következzék a kertészkedéshez kapcsolódó fel­adat. írjatok nekünk arról, hogy szoktatok-e kertészkedni, ültettetek-e már valamilyen növényt? Van-e olyan park­rész, amelyet ti gondoztok, locsoltok? Ha szüléiteknek van telke, kertje, akkor ott hogyan segítitek a virágok ápolá­sát, a zöldségek nevelését? A fogalmazásokat szerda délig küldjétek be a szerkesztőségbe, hárman közületek ötvenforintos könyvutalványt nyerhetnek. Eredj fiam kereskedőnek! Izgulós vagyok. Mi legyek? „Talpraesett, határozott, ki­egyensúlyozott. Szellemi munkát igénylő pályaválasz­tásának kontraindikációja nincs.” Részlet a pályaválasz­tási tanácsadó orvosi vizsgá­latainak véleményéből, amely 1978-ban, az akkor 8. osztá­lyos P. Zsuzsáról készült. A tanács pedig: mezőgazdasági szakközépiskola vagy gimná­zium. Zsuzsa az utóbbit válasz­totta: néhány hét múlva érettségizik a Münnich gim­náziumban. Fogtechnikusnak készül. Azt mondja: izgulós, fél a vizsgákkal járó megan­­­nyi idegességtől. Ezért sem kíván továbbmenni egyetem­re, faiskolára. Jó a kézügyes­sége és úgy érzi, szívesen végzi majd ezt a munkát. $ Gimnáziumi és szakközép­­iskolás diákok véleménye a pályaválasztási tanácsadó munkájáról: — Harmadik gimnazista koromban fordultam az inté­zethez. Imádom a gyerekeket, de nem tudtam eldönteni, mi legyek. Meg aztán egy ki­csit szerettem volna megis­merni saját képességeimet. Az eredmény: legyek papír­bolti eladó (talán, mert oda sok gyerek jár?) Úgy döntöt­tem: érettségi után dolgozom egy évig — nem papírbolt­ban — s utána megpróbálok valamilyen főiskolát. — Én lettem volna pálya­­választási tanácsadáson? He­tedikes koromban? Fogal­mam sincs róla! Egyáltalán nem emlékszem rá! — Nyolcadikba jártam, amikor tanácsot kértem az intézettől. Azt mondták: men­jek gimnáziumba, mert hu­mán érdeklődésű vagyok. Oda azonban nem vettek fel, így kerültem a Bánki Donát Szakközépiskolába. Másodikos vagyok, s ennyi idő alatt rá­jöttem: a műszaki pálya való nekem. Szeretnék főiskolára vagy egyetemre kerülni. — Jó dolog lenne ez a ta­nácsadás, ha mindenkit el­­elküldenének pszichológiai vizsgálatra is. Fontos lenne, hogy utána a részletes ered­ményt is megtudjuk. Pedagógusok így véleked­nek az intézmény munkájá­ról: — Kevés kivétellel a diá­kok által már korábban ki­választott iskolát, pályát ta­nácsolják. — Elküldtünk oda néhány tanulót, mert nem értettünk egyet választásukkal. Az el­beszélgetések eredménye: az intézet jóváhagyta a gyere­kek elképzelését, azt, amel­­­lyel az osztályfőnökök nem értettek egyet. Pedig ők né­hány év alatt csak megis­merhették valamennyire diákjaik képességeit! * A tanácsadás pedagógiai beszélgetésből, pszichológiai és szükség esetén orvosi vizs­gálatokból áll. A megyei in­tézetbe, pszichológushoz csak azokat a gyerekeket küldjük, akiknek az elbeszélgetés alapján nem tudunk tanácsot adni — mondja K­a­d­o­c­s­a László, a Fejér megyei Pá­lyaválasztási Tanácsadó Inté­zet dunaújvárosi csoportjá­nak vezetője. Nekünk ugyanis nincs ilyen szakemberünk. — Elsősorban általános is­kolások, a 7. és 8. osztályo­sok tíz százaléka jön el. Ki magától, ki pedig a szülők, tanárok ösztönzésére. A je­lentkezők 90 százaléka fizi­kai dolgozók gyermeke. Az ő szüleik kevésbé ismerik a továbbtanulási lehetőségeket, a választható szakmákat, így nemigen tudnak tanácsot ad­ni gyermekeiknek — mondja Kadocsa László. * Az intézetre szükség van, szakembereinek segítsége megkönnyíti a 7., 8. osztályos tanulók életének egyik sors­döntő lépését: a pályaválasz­tást. Végtére is nagyon nehéz és csak kevés gyereknek si­kerül tizenegynéhány éves fejjel eldönteni: őt csak ez és ez a szakma, tantárgy érdekli. A szülők és pedagógusok pe­dig nehezen tudnak ebben segíteni. Lehetetlen, hogy egy osztályfőnök valamennyi — harminc, negyven — tanít­ványát igazán jól megismer­je, s mindegyiküknek helyes tanácsot tudjon adni. Ami pedig a szülők beleszólását illeti: sokuk nincs tisztában a lehetőségekkel, ezért nem meri befolyásolni gyermekét, de gyakori az is: elfogult, vagy éppen saját, füstbe ment, fiatalkori vágyait, el­képzeléseit szeretné csemeté­jével megvalósíttatni. A pályaválasztási tanács­adóintézet munkatársai pedig elbeszélgetés, részletes pszi­chológiai és orvosi viszgála­­tok eredményeire támaszkod­va viszonylag pontos és meg­bízható képet kapnak egy­­egy diák képességeiről, így aztán minden remény meg­van arra, hogy az általuk ja­vasolt iskolában, pályán megtalálják számításaikat. Mindehhez persze a megfe­lelő — a pedagóguson­ is­ or­­voson kívül a pszichológus is! — szakemberek nélkülöz­hetetlenek. Tóth Ildikó Igazi színfolt Az MMK népihímző-szak­­körében már öt esztendeje dolgoznak a lányok-asszo­­nyok. Munkájuk gyümölcsö­ző, erről tanúskodik a Mun­kásművelődési Központ au­lájában május folyamán lát­ható bemutató. A tájegység, és a hímzés készítőjének ne­vét olvashatják az érdeklő­dők a kiállított darabok mel­lett. Hozzáértés, ízlés, gon­dos kivitelezés — talán így jellemezhetők leginkább békési, a rábaközi, a vásár­a­helyi, a széki, a torockói, a buzsáki, az isaszegi, a sió­­agárdi, a drávaszögi, a palóc és az ókalocsai munkák. Szép ez a tárlat. Színfolt — a szó szoros értelmében. Jazzkoncert ad Jávori Vilmos együttese koncertet május 26-án, szerdán 20 órától a Bartók Béla Művelődési Központ színháztermében. A jazz­­hangversenyen Berki Ta­más énekel. Az együttes tag­jai játékukban a jazz és a jazz-rock elemeit ötvözik, Berki Tamás énekstílusára pedig a hagyományos néger blues-intonáció mellett az improvizatív készség jellem­ző. Római bronzművesség A székesfehérvári István király Múzeumban­­ Római bronzművesség Pannóniában címmel, kiállítás nyílik má­jus 22-én, amelyen a bronz­művesség legszebb hazai em­lékeit láthatják az érdeklő­dők. A kiállítás kapcsolódik a Székesfehérváron június 6—9. között megrendezésre kerülő VII. antik-bronz kon­ferenciához. obdD VALAMI HIÁNYZIK Először „befaragtunk". Faragó Tamás vízilabdázó csak a második randevúra érkezett meg. Azt hittük, kint vagyunk a vízből, de a következő alkalommal ismét „befürödtünk". Hiába vár­tuk Benkő Lászlót, az Ome­ga együttes vezetőjét. Ku­darcba fulladt a Bartók Bé­­la Művelődési Központ és az Arany Csillag Sokszem­­közt híres emberekkel soro­­zata, olyannyira, hogy a to­vábbi esteket már meg sem tartják. Vendég és közönség hiányában bajosan jön lét­re a sokszemközt, s bizony nagyon kevés érdeklődő gyűlt össze egy-egy rendez­vényen, Szilágyi János láto­gatása alkalmával éppúgy, mint Markos György humo­rista fellépésekor. Pedig ezt a „meccset" nem kellett volna elveszíte­ni. Történetesen a miskolci Tokaj vendéglátóház példá­ja igazolja, hogy nyerni le­het. Nem véletlenül kapott Ifjúsági Nagydíjat — ha­sonló kezdeményezés meg­valósításáért - az ottani vendéglátóház vezetője. Nem szabad tehát a balul sikerült dunaújvárosi pró­bálkozásból azt a következ­tetést levonni, hogy hagy­junk fel az effajta kísérle­tekkel. Talán más formá­ban, más szervezéssel, de feltétlenül érdemes folytat­ni. A rendezők ugyanis jól érzékelték, hogy valami hi­ányzik a város kulturális életéből. Régi sirám, hogy az értelmiség különböző ré­tegei elszigetelődnek: a műszakiak legföljebb a rendelőben váltanak szót az orvosokkal, a pedadógusok pedig csupán szülőként is­merik a jogászokat. Holott nem vitás: tudnának mit mondani egymásnak a vi­lág­,­a társadalom dolgairól is. Ha lenne valahol egy beszélgetésre, vélemény­­cserére alkalmas hely. Olyan fórum, amelyen a könnyed, szórakoztató té­mák mellett komoly, tartal­mas előadások is elhang­­zanának Bizonyára kapná­nak rajta azok a fiatal ér­telmiségiek, akiknek most tulajdonképpen nincs hová menniük, ha társaságra kapcsolatteremtésre vágy­nak.­­ Az érdeklődési kör szerint szerveződött kisebb csoportok, a szakkörök és a „hobbigyülekezetek” önma­gukban nem töltik be az űrt. Jó ötlet összeházasítani a vendéglátóipari és a köz­művelődési programot. Mindkét fél számára elő­nyös. A harmadik partner­ről, a közönségről nem is beszélve. — kovács — Május 23-ig a Dózsa mozi műsorán NÁRCISZ ÉS PSYCHÉ Ha egy mű nagy vitákat vált ki, egyesekben heves el­lenérzést, másokban rajon­gást kelt, abban a filmben már egészen biztosan van valami különleges. Átlagos, középszerű alkotások soha­sem kavarnak viharokat. Bódy Gábor új filmje, Nárcisz és Psyché sokat vi­a­tatott mozidarab, amely megosztotta közönségét. Én azok közé tartozom, akiket magukkal ragadtak a szép képei, kompozíciói, film a sodró lendület. Az irodalmi mű, amelyből a forgatókönyv készült, Weöres Sándor Psziché című verses regénye, a huszadik századi magyar belletrisztika egyedülálló al­kotása. Értelmetlen volna a mesteri alkotást összevetni a filmmel. Nemcsak azért, mert más médiumról van szó, hanem mert a forgató­könyvírók (Csaplár Vilmos és Bódy Gábor) továbbálmod­ták Weöres meséjét a szép Lónyai Erzsébetről, s a re­gény múlt század eleji cse­lekményét is meghosszabbí­tották a második világhábo­rúig (így kerülhetett például a film gondolatkörébe a női emancipáció kérdése, vagy a felsőbbrendű lény elmélete). A mű középpontjában a nimfomániás költőnő és a nárcisztikus poéta, Tóth László közötti románc áll. S bár a történet bőven szol­gál továbbgondolásra érde­mes mondandóval — a sze­relmi háromszög) a harma­dik személy Psyché férje, Maximilian von Zedlitz bá­ró) a férfi—nő kapcsolat és harc időtlen példájának is tekinthető — a film sokkal inkább hatásos képi világá­val, a formanyelvi kísérle­tekkel, újdonságokkal lepett meg. Pedig a rendező nem tobzódik a szépségekben. Né­ha visszataszító, naturalista képek rettentenek el — min­denesetre ezek is olyan hatá­sosak, hogy még sokáig élnek a nézők emlékezetében. Bó­dy költői tehetsége leginkább egy erotikus jelenetben mu­tatkozik meg: a film egyik legszebb része az, amely Psyché és Zedlitz báró ölel­kezését láttatja stilizált, szag­gatott képekben. Minden más kompozíció is a­utóatcal rendező gazdag képi utazás­­módjáról tesz tanúbizonysá­­got. filux? sörte Az egész alkotás annak a véleménynek ad hangot, hogy a film elsősorban látvány, a forgatás nemcsak valósá­gunk rögzítése, hanem a költői képzelet terméke is,­ amely nem feltétlenül világunkat akarja pontosan tükrözni, hanem az igazságot­ k­ifejez­­ni. Szükség volt erre a film­re, márcsak azért is, mert néhány éve sorozatban ké­szülnek dokumentarista já­tékfilmek, amelyek amatőr szereplőkkel dolgozva, való­ságunk mind kivetH?"­ vis­­­szaadására törekednel.’ S ta­lán a leginkább helyes az az út, amikor ugyantízen idő­ben mindkét műfajjal kísér­leteznek a rendezők. Eszéki Erzsébet /

Next