Dunaújvárosi Hírlap, 1982. május (27. évfolyam, 36-43. szám)
1982-05-21 / 41. szám
tízen innen —tízen túl Az uraságból lett kovács (Orosz népmese) Egyszer a földesúr megirigyelte a kovácsot: — Én alig győzöm kivárni, hogy begyújtsák és pénzzé tegyék a termést, a kovács meg csak kopácsol kalapácsával az üllőn, és lám, ölébe hullik a sok rubel! Nyitok hát egy kovácsműhelyt! A földesúr megnyitotta a kovácsműhelyt, az inasnak pedig megparancsolta, hogy a fújtatóval szítsa a tüzet. Ő maga meg kiállt a kapuba, és várta, hogy beállítsanak hozzá valami munkával. Arra megy szekéren egy muzsik, megáll, hogy abroncsot rendeljen a szekér négy kerekére. — Neked meg mi kellene? — Négy abroncsra volna szükségem, uram. — Rendben van, gyorsan meglesz, de egy kicsit várnod kell. — Aztán mennyit kell érte fizetnem? — Rendesen 150 rubel lenne, de hogy idecsaljam a vevőket, csak százat kérek. — Rendben van. A földesúr nekilátott tüzet rakni, az inas meg fújtatott a kecskebőr fújtatóval. Aztán az uraság fogta a vasat, és elkezdte kovácsolni. De bizony nem sokat értett hozzá, így minden elégett. — Na — szól oda a muzsiknak —, ebből már nem jön ki neked négy kerék, jó, ha egyre elég lesz. — Jól van — mondja a muzsik —, ha egy, hát egy. Püfölte, püfölte a vasat a földesúr, majd így szólt: — Hát, muzsik, nem lesz ebből bizony még egy abroncs se. Jó, ha ekevasra futja. — Jól van, akkor legyen ekevas! Csapta, vágta a kalapácsot a földesúr, még sok-sok vasat tönkretett, majd így szólt: — Na, muzsik, nem lesz ebből még ekevas sem, ahogy elnézem, örülhetsz, ha egy szögre futja. — Ha szögre, szögre! — igy a muzsik. Csakhogy még egy szögre sem volt elég vasa a földesúrnak, mindent elégetett. Megint tett-vett, serénykedett, majd így szólt: — Hát már, muzsik, nem elég ez a vas még egy szögre sem, talán kijön belőle egy sercegés. (Mikor a tüzes vasat vízbe dugják, serceg.) — Jól van, akkor mondd meg, mennyivel tartozom! — Hisz mondtam már, tökfilkó, hogy száz rubel! — Nincs most nálam pénz, hazamegyek érte. — Ezzel elment. A földesúr meg odaszól az inasnak: — Ha a muzsik megjön a pénzzel, te csak ennyit mondj: „Adjál még! Adjál még!” A muzsik otthon magához vett egy jókora husángot, visszament a kovácsműhelybe. Nekiesett a földesúrnak, ütötte, verte, az inas eközben meg egyre csak ezt kiabálta: „Adjál még! Adjál még!” Mikor a muzsik elment, a földesúr rátámadt az inasra: — Mit csináltál, te nyomorult? Azt parancsoltam, hogy akkor kiabálj így, ha a pénzt hozza. Te meg látod, hogy üt, mégis kiabálsz: „Adjál még! /Adjál még!” A földesúr jól elpáholta inasát, földig rombolta a kovácsműhelyt, és soha többé nem jutott eszébe, hogy irigykedjék a kovácsra. (Fordította: Grabócz Gábor) Fucskó Miklós: LIMPES-LOMPOS KIS MESE Limpes-lompos - így mélázik Csiri Csőri közben ázik Limbes-lombos mert az eső fák között csippen-csöppen tyútok lopni Jön a vadász sirrent-surrant — odapillant — am egy puska szisszen-szösszen dirrent-durrant zikken-zökken s róka koma és rókánk már felnyögött, tovaillant. „Csak az zavar, Csiri Csőri hogy az avar nem jár többet zirzen-zörren csirni-csórni. zizzen-zuzzan Eszik inkább s a zúzámat egytálételt összezúztam. — ez ébreszthet Tyúkért többet némi kételyt — nem • mert titokban jövök, icit-picit éhezzem bár lódítottam, szerfölött” Kik nyertek - kik nyernek Kertészeket keresünk Legutóbbi rejtvényünk Helyes megfejtése: japán, szovjet, amerikai, török, svájci, magyar, ötvenforintos könyvutalványt nyert Farkas Annamária (Derkovits u. 8. IX. 3.), Szendrey Zsolt (Batsányi utca 45. IV. 2.) és Szendrey Gábor (Szabadság u. 13. I. 2.). S ahogy a múltkor megígértük, következzék a kertészkedéshez kapcsolódó feladat. írjatok nekünk arról, hogy szoktatok-e kertészkedni, ültettetek-e már valamilyen növényt? Van-e olyan parkrész, amelyet ti gondoztok, locsoltok? Ha szüléiteknek van telke, kertje, akkor ott hogyan segítitek a virágok ápolását, a zöldségek nevelését? A fogalmazásokat szerda délig küldjétek be a szerkesztőségbe, hárman közületek ötvenforintos könyvutalványt nyerhetnek. Eredj fiam kereskedőnek! Izgulós vagyok. Mi legyek? „Talpraesett, határozott, kiegyensúlyozott. Szellemi munkát igénylő pályaválasztásának kontraindikációja nincs.” Részlet a pályaválasztási tanácsadó orvosi vizsgálatainak véleményéből, amely 1978-ban, az akkor 8. osztályos P. Zsuzsáról készült. A tanács pedig: mezőgazdasági szakközépiskola vagy gimnázium. Zsuzsa az utóbbit választotta: néhány hét múlva érettségizik a Münnich gimnáziumban. Fogtechnikusnak készül. Azt mondja: izgulós, fél a vizsgákkal járó megannyi idegességtől. Ezért sem kíván továbbmenni egyetemre, faiskolára. Jó a kézügyessége és úgy érzi, szívesen végzi majd ezt a munkát. $ Gimnáziumi és szakközépiskolás diákok véleménye a pályaválasztási tanácsadó munkájáról: — Harmadik gimnazista koromban fordultam az intézethez. Imádom a gyerekeket, de nem tudtam eldönteni, mi legyek. Meg aztán egy kicsit szerettem volna megismerni saját képességeimet. Az eredmény: legyek papírbolti eladó (talán, mert oda sok gyerek jár?) Úgy döntöttem: érettségi után dolgozom egy évig — nem papírboltban — s utána megpróbálok valamilyen főiskolát. — Én lettem volna pályaválasztási tanácsadáson? Hetedikes koromban? Fogalmam sincs róla! Egyáltalán nem emlékszem rá! — Nyolcadikba jártam, amikor tanácsot kértem az intézettől. Azt mondták: menjek gimnáziumba, mert humán érdeklődésű vagyok. Oda azonban nem vettek fel, így kerültem a Bánki Donát Szakközépiskolába. Másodikos vagyok, s ennyi idő alatt rájöttem: a műszaki pálya való nekem. Szeretnék főiskolára vagy egyetemre kerülni. — Jó dolog lenne ez a tanácsadás, ha mindenkit elelküldenének pszichológiai vizsgálatra is. Fontos lenne, hogy utána a részletes eredményt is megtudjuk. Pedagógusok így vélekednek az intézmény munkájáról: — Kevés kivétellel a diákok által már korábban kiválasztott iskolát, pályát tanácsolják. — Elküldtünk oda néhány tanulót, mert nem értettünk egyet választásukkal. Az elbeszélgetések eredménye: az intézet jóváhagyta a gyerekek elképzelését, azt, amellyel az osztályfőnökök nem értettek egyet. Pedig ők néhány év alatt csak megismerhették valamennyire diákjaik képességeit! * A tanácsadás pedagógiai beszélgetésből, pszichológiai és szükség esetén orvosi vizsgálatokból áll. A megyei intézetbe, pszichológushoz csak azokat a gyerekeket küldjük, akiknek az elbeszélgetés alapján nem tudunk tanácsot adni — mondja Kadocsa László, a Fejér megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet dunaújvárosi csoportjának vezetője. Nekünk ugyanis nincs ilyen szakemberünk. — Elsősorban általános iskolások, a 7. és 8. osztályosok tíz százaléka jön el. Ki magától, ki pedig a szülők, tanárok ösztönzésére. A jelentkezők 90 százaléka fizikai dolgozók gyermeke. Az ő szüleik kevésbé ismerik a továbbtanulási lehetőségeket, a választható szakmákat, így nemigen tudnak tanácsot adni gyermekeiknek — mondja Kadocsa László. * Az intézetre szükség van, szakembereinek segítsége megkönnyíti a 7., 8. osztályos tanulók életének egyik sorsdöntő lépését: a pályaválasztást. Végtére is nagyon nehéz és csak kevés gyereknek sikerül tizenegynéhány éves fejjel eldönteni: őt csak ez és ez a szakma, tantárgy érdekli. A szülők és pedagógusok pedig nehezen tudnak ebben segíteni. Lehetetlen, hogy egy osztályfőnök valamennyi — harminc, negyven — tanítványát igazán jól megismerje, s mindegyiküknek helyes tanácsot tudjon adni. Ami pedig a szülők beleszólását illeti: sokuk nincs tisztában a lehetőségekkel, ezért nem meri befolyásolni gyermekét, de gyakori az is: elfogult, vagy éppen saját, füstbe ment, fiatalkori vágyait, elképzeléseit szeretné csemetéjével megvalósíttatni. A pályaválasztási tanácsadóintézet munkatársai pedig elbeszélgetés, részletes pszichológiai és orvosi viszgálatok eredményeire támaszkodva viszonylag pontos és megbízható képet kapnak egyegy diák képességeiről, így aztán minden remény megvan arra, hogy az általuk javasolt iskolában, pályán megtalálják számításaikat. Mindehhez persze a megfelelő — a pedagóguson is orvoson kívül a pszichológus is! — szakemberek nélkülözhetetlenek. Tóth Ildikó Igazi színfolt Az MMK népihímző-szakkörében már öt esztendeje dolgoznak a lányok-asszonyok. Munkájuk gyümölcsöző, erről tanúskodik a Munkásművelődési Központ aulájában május folyamán látható bemutató. A tájegység, és a hímzés készítőjének nevét olvashatják az érdeklődők a kiállított darabok mellett. Hozzáértés, ízlés, gondos kivitelezés — talán így jellemezhetők leginkább békési, a rábaközi, a vásárahelyi, a széki, a torockói, a buzsáki, az isaszegi, a sióagárdi, a drávaszögi, a palóc és az ókalocsai munkák. Szép ez a tárlat. Színfolt — a szó szoros értelmében. Jazzkoncert ad Jávori Vilmos együttese koncertet május 26-án, szerdán 20 órától a Bartók Béla Művelődési Központ színháztermében. A jazzhangversenyen Berki Tamás énekel. Az együttes tagjai játékukban a jazz és a jazz-rock elemeit ötvözik, Berki Tamás énekstílusára pedig a hagyományos néger blues-intonáció mellett az improvizatív készség jellemző. Római bronzművesség A székesfehérvári István király Múzeumban Római bronzművesség Pannóniában címmel, kiállítás nyílik május 22-én, amelyen a bronzművesség legszebb hazai emlékeit láthatják az érdeklődők. A kiállítás kapcsolódik a Székesfehérváron június 6—9. között megrendezésre kerülő VII. antik-bronz konferenciához. obdD VALAMI HIÁNYZIK Először „befaragtunk". Faragó Tamás vízilabdázó csak a második randevúra érkezett meg. Azt hittük, kint vagyunk a vízből, de a következő alkalommal ismét „befürödtünk". Hiába vártuk Benkő Lászlót, az Omega együttes vezetőjét. Kudarcba fulladt a Bartók Béla Művelődési Központ és az Arany Csillag Sokszemközt híres emberekkel sorozata, olyannyira, hogy a további esteket már meg sem tartják. Vendég és közönség hiányában bajosan jön létre a sokszemközt, s bizony nagyon kevés érdeklődő gyűlt össze egy-egy rendezvényen, Szilágyi János látogatása alkalmával éppúgy, mint Markos György humorista fellépésekor. Pedig ezt a „meccset" nem kellett volna elveszíteni. Történetesen a miskolci Tokaj vendéglátóház példája igazolja, hogy nyerni lehet. Nem véletlenül kapott Ifjúsági Nagydíjat — hasonló kezdeményezés megvalósításáért - az ottani vendéglátóház vezetője. Nem szabad tehát a balul sikerült dunaújvárosi próbálkozásból azt a következtetést levonni, hogy hagyjunk fel az effajta kísérletekkel. Talán más formában, más szervezéssel, de feltétlenül érdemes folytatni. A rendezők ugyanis jól érzékelték, hogy valami hiányzik a város kulturális életéből. Régi sirám, hogy az értelmiség különböző rétegei elszigetelődnek: a műszakiak legföljebb a rendelőben váltanak szót az orvosokkal, a pedadógusok pedig csupán szülőként ismerik a jogászokat. Holott nem vitás: tudnának mit mondani egymásnak a világ,a társadalom dolgairól is. Ha lenne valahol egy beszélgetésre, véleménycserére alkalmas hely. Olyan fórum, amelyen a könnyed, szórakoztató témák mellett komoly, tartalmas előadások is elhangzanának Bizonyára kapnának rajta azok a fiatal értelmiségiek, akiknek most tulajdonképpen nincs hová menniük, ha társaságra kapcsolatteremtésre vágynak. Az érdeklődési kör szerint szerveződött kisebb csoportok, a szakkörök és a „hobbigyülekezetek” önmagukban nem töltik be az űrt. Jó ötlet összeházasítani a vendéglátóipari és a közművelődési programot. Mindkét fél számára előnyös. A harmadik partnerről, a közönségről nem is beszélve. — kovács — Május 23-ig a Dózsa mozi műsorán NÁRCISZ ÉS PSYCHÉ Ha egy mű nagy vitákat vált ki, egyesekben heves ellenérzést, másokban rajongást kelt, abban a filmben már egészen biztosan van valami különleges. Átlagos, középszerű alkotások sohasem kavarnak viharokat. Bódy Gábor új filmje, Nárcisz és Psyché sokat viatatott mozidarab, amely megosztotta közönségét. Én azok közé tartozom, akiket magukkal ragadtak a szép képei, kompozíciói, film a sodró lendület. Az irodalmi mű, amelyből a forgatókönyv készült, Weöres Sándor Psziché című verses regénye, a huszadik századi magyar belletrisztika egyedülálló alkotása. Értelmetlen volna a mesteri alkotást összevetni a filmmel. Nemcsak azért, mert más médiumról van szó, hanem mert a forgatókönyvírók (Csaplár Vilmos és Bódy Gábor) továbbálmodták Weöres meséjét a szép Lónyai Erzsébetről, s a regény múlt század eleji cselekményét is meghosszabbították a második világháborúig (így kerülhetett például a film gondolatkörébe a női emancipáció kérdése, vagy a felsőbbrendű lény elmélete). A mű középpontjában a nimfomániás költőnő és a nárcisztikus poéta, Tóth László közötti románc áll. S bár a történet bőven szolgál továbbgondolásra érdemes mondandóval — a szerelmi háromszög) a harmadik személy Psyché férje, Maximilian von Zedlitz báró) a férfi—nő kapcsolat és harc időtlen példájának is tekinthető — a film sokkal inkább hatásos képi világával, a formanyelvi kísérletekkel, újdonságokkal lepett meg. Pedig a rendező nem tobzódik a szépségekben. Néha visszataszító, naturalista képek rettentenek el — mindenesetre ezek is olyan hatásosak, hogy még sokáig élnek a nézők emlékezetében. Bódy költői tehetsége leginkább egy erotikus jelenetben mutatkozik meg: a film egyik legszebb része az, amely Psyché és Zedlitz báró ölelkezését láttatja stilizált, szaggatott képekben. Minden más kompozíció is autóatcal rendező gazdag képi utazásmódjáról tesz tanúbizonyságot. filux? sörte Az egész alkotás annak a véleménynek ad hangot, hogy a film elsősorban látvány, a forgatás nemcsak valóságunk rögzítése, hanem a költői képzelet terméke is, amely nem feltétlenül világunkat akarja pontosan tükrözni, hanem az igazságot kifejezni. Szükség volt erre a filmre, márcsak azért is, mert néhány éve sorozatban készülnek dokumentarista játékfilmek, amelyek amatőr szereplőkkel dolgozva, valóságunk mind kivetH?" visszaadására törekednel.’ S talán a leginkább helyes az az út, amikor ugyantízen időben mindkét műfajjal kísérleteznek a rendezők. Eszéki Erzsébet /