Dunaújvárosi Hírlap, 1983. január (28. évfolyam, 1-8. szám)

1983-01-07 / 2. szám

1983. január 7., péntek Mit? Hol? Mikor? Farkas Mihály és Móder Rezső kiállítása. (Vitz terem. A kiállítás meg­tekinthető hétfő kivételével na­ponta 11—19 óráig) Gombos István és Ihász János ötvösök kiállítása. (MMK-kisgaléria. A kiállítás megtekinthető január 8-ig na­ponta 10—20 óráig) Bényi Eszter és Házi Tibor iparművészek munkáinak kiál­lítása. (MMK-kisgaléria. A kiállítást megnyitja január 10-én 18 óra­kor Torday Aliz újságíró. A kiállítás megtekinthető január 30-ig naponta 10—20 óráig) Ferenczy Béni művei (A szé­kesfehérvári István király Mú­zeum gyűjteményéből). , (Intercisa Múzeum. A kiállítás megtekinthető hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) Domanovszky-képtár. (Komócsin liget 8. A kiállítás megtekinthető hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) Kommunarszk — Dunaújváros testvérvárosa. (Intercisa Múzeum. A kiállí­tás megtekinthető hétfő kivé­telével naponta 10—18 óráig) Dunaújváros története az őskor­tól napjainkig. (Intercisa Múzeum. A tárlat látogatható hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) Nézzük meg együtt a római si­sakot. (Intercisa Múzeum. A kiállítás megtekinthető hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) „25 éves a Fejér megyei Termé­szetbarát Szövetség” címmel ki­állítás (Városi tanács „C” szárnya. Megtekinthető január 20-ig na­ponta) JAZZ KLUB Vendégünk című sorozat. (Vörösmarty utca 1. alagsora, január 10-én 18 órakor) NYUGDÍJ­ASKLUB Klubfoglalkozás. (Óvárosi klubkönyvtár, január 10-én 18—21 óráig) NÉPI HÍMZŐKOR Szakköri foglalkozás. (Óvárosi klubkönyvtár, január 10-én 18—21 óráig) DIABETES KLUB Újabb eredmények a diabetes kutatásban. Előadó: dr. Bereczky Zoltán főorvos, klubvezető. (MMK, január 10-én, 17 óra 30 perckor, a 310-es teremben) SZÍVBETEGEK KLUBJA Szívbillentyű-műtét. Előadó: dr. Wittmann Károly igazgató főor­vos (Vasmű Klub, január 10-én, 17 órakor) ROSTI PÁL FOTÓKLUB Szabad klubnap. Az 1982. decem­ber 30-án készült felvételek be­mutatása. (MMK, január 10-én, 18 órakor, a 103-as teremben) KERTBARÁTOK KLUBJA Kerti és virágmagvak, növény­­védőszer-, műtrágya-, kisgép-el­látottság Dunaújvárosban. Elő­adó: Szvoboda László, a Fejér megyei Magtermeltető Vállalat dunaújvárosi magboltjának veze­tője. Az 1983. évi zöldség-, gyümölcs­szerződés feltételeiről ad tájé­koztatást Andorkó Kálmán, a munkásszövetkezet osztályveze­tője. (MMK, január 7-én, 17 órakor, a 210-es teremben) Népi gyermekjátékok (éneklés, versmondás). szakköre A gyer­mekek megismerkednek a régi játékokkal. (Intercisa Múzeum, január 8-án délután 4 órakor) Farkas és Móder az Uitzban Nyers, drámai, érzelmes... És milyen is még? Az Uitz terem falain , a képzőművészeti főiskolán frissen diplomázott két fes­tőművész Farkas Mihály és Móder Rezső képei. Az életkor és a képzettség azo­nossága okán a szemlélő ön­kéntelenül is a hasonlóságot keresi bennük. Hasztalanul. Egészen másfajta egyénisé­gük, látásmódjuk, tempera­mentumuk szembetűnően különböző. De egyéniségek máris, előadásmódjuknak nincs semmi iskolás íze, ha olykor némi nyersesség ér­ződik is rajtuk. Bizonyára készebb, befejezettebb ha­tást is tudnának kelteni, ha jól megtanult sémákra ha­gyatkoznának. Azonban mindketten a benső élmény­világ visszaadására és saját formanyelvre törekszenek, s egyvonásnyi engedményt sem adnak a tetszetősség­nek. Ez — ami mégiscsak közös tulajdonságuk — na­gyon rokonszenves. Farkas Mihály többnyire súlyos, sötét színtömbökből építkezik, a mély árnyalatok virtuóz skáláját járja végig, de sohasem a virtuozitásra, hanem az egész kompozíció gondolatiságára, egyneműsé­gére ügyelve. Férfiasan erő­teljes, drámai, rejtett érzel­­mességű képvilág ez, inkább szellemileg, mintsem külső­leges eszközökben rokon Ko­kas Ignác festészetével, aki Farkas egyik mestere volt a főiskolán. Lágyan ívelt, szervesen összekapcsolódó formák ta­lálkoznak vásznain, az élő anyag hatását keltve akkor is, ha nincs megnevezhető tárgya a látványnak. Az em­lékezetes, ikonszerűen elhe­lyezett portréi markáns ka­rakterek. A köpenyes és a szárnyas férfi alakja a kí­sérteties magánnyal szembe­szegülő személyiség sorsvál­lalásának szuggesztív meg­fogalmazása. Az aláhulló gi­gantikus alakzata fájdalmas tragikum hordozója. A kü­lönös nézőpontú Alvókon, a földdel mintegy azonosulóan összeolvadó hempergőkön az emberi egymásrautaltság és közösségérzés poetikus ábrá­zolását láthatjuk. (Az utóbbi festmény a Fejér megyei képzőművészek székesfehér­vári őszi tárlatán is a leg­sikerültebb alkotások közé tartozott.) Az említett művek színvi­lága oly sokrétűen gazdag, felületük oly munkásan ki­dolgozott, ami ritkaságszám­ba megy a pályakezdő mű­vészek között, kivált manap­ság a fölfércelt ötletek erő­sen vitatható divatja idején. Nem kétséges, hogy ezt az utat járva nemesedhet to­vább Farkas Mihály művé­szete. Azok a kísérletek, amelyeken festékkel átita­­tott, meggyűrkélt textíliára vagy beépített sakkfigurák­ra bízza a kép sorsát, ke­véssé illenek a fiatal mű­vész igényesnek ígérkező alakjához. Móder Rezső festészetét valamiféle nyugtalanság hat­ja át. Címei szerint több­nyire konkrét embereket, sőt történéseket elevenít­ meg (Terrorista, Emlék a mamá­ról, Egy szürke ló története, Zsuzsanna és a vének), táb­láin ezeknek különös as­­­szociációkkal társított belső vetületei jelennek meg egé­szen sajátos modorban. Fel­idézheti ez a fajta megfo­galmazás az őskori barlang­rajzok lényegre törő abszt­rakcióját, a gótika valószí­­nűtlenül megnyújtott figu­ráit, Paul Klee egyszerűsé­gében is misztikus látomá­sait, a gyermekrajzokat, falfirkákat — mesterei kö­­­zül feltehetőleg Gerzson Pál avantgardizmusa hatott rá ihletőleg, a színek néha meghökkentő ütköztetése is erre vall. A sokféle rokon­ság korántsem jelenti, mint­ha Móder bármelyiket is kö­vetné. A megtermékenyítő hatások egységes stílussá öt­vöződtek benne, találkozván saját szemléletének hasonló jellemzőivel. Talán valaminő pszicholó­giai konstruktivizmusnak mondhatnánk Móder Rezső ábrázolásmódját, ha létezne ilyesfajta kategória. A váz, a szerkezet lényegének meg­ragadására törekszik, de nem a látható jelenségek szerkezete érdekli, hanem a jelenségek által kiváltott belső történések lényege. Mintha a valóságtól a szem­léletig tartó folyamat meg­változtató hatását példázná, mintha közölne, olyan üzenetjeleket amelyekről már nem tudhatjuk biztosan, mi­ről szólnak. Alighanem több információt kellene közölnie Módernak, több élményét megosztani nézőjével, s kom­pozíciója ziláltságát kissé rendezni ahhoz, hogy piktú­­rája érettebbé váljék. Á. Szabó János Farkas Mihály: Ablakon át III. Film-kör-kép Piedone-t legyőzte Vük . Válogathattunk: tavaly 280 filmet mutatott be a Dózsa mozi. Volt, amelyiknek ki­robbanó sikere volt, néhány film nem vonzott sok nézőt, de végül is a mérleg: az 1420 előadást 374 ezer 382 néző látta. Minden rekordpálmát el­visz a Ben Hur, ezt a fil­met vetítették legtöbbször (huszonhét előadásban), mindvégig telt házzal játszot­ták, s így összesen 25 ezren nézték meg. A legnépsze­rűbb film a Vuk volt, a kedvelt Piedone elbújhatott mögötte. A ravaszdi róka­­kölyökre csaknem kilencez­ren voltak kíváncsiak. A si­kerfilmek között említhetjük a Keresztapát, a Szuperzsa­rut, valamint a Szamurájok és banditákat,, ezeket végig telt ház előtt játszották. A Birodalom visszavág 19 ve­títést élt meg, a Koncert 15-öt, és az Ez Amerika 14-et. A dunaújvárosi közönség nem minden filmet fedezett fel magának. A pesti mo­zikban nagy sikerrel vetített Dögkeselyű és Egymásra nézve — mindkettő magyar alkotás — nem toborzott hí­veket magának. A műsorelőzetes szerint ebben az évben is kedvünk­re mozizhatunk. A jövő hó­nap kínálatából kiemelkedik Az elnök elrablása, a Vad­ölő, szer A postás mindig két­csenget, és az Akit Buldózernek hívtak. Márci­usban vetítik A tűtorony, a Noé bárkája és az Egy zsaru bőréért című filmeket. Fel­újítva láthatjuk Hitchcock filmjét, az 1959-ben készült Psychot, és Bacsó Péter új alkotását, a Sértést. Idén is megrendezik a Filmmúzeu­mi estéket, ennek keretében láthatjuk a M.A.S.H.-t, Decameront és a Szűcs Mara a házasságát. Főszerepben: Molnár Piroska Próbál a Bemutatószínpad Új darabbal jelentkezik hamarosan a Dunaújvárosi Bemutatószínpad. Marin So­­rescu Matka — Anyaöl — című drámáját viszik színre. A román „matka” szónak több jelentése van: folyóme­der, forrás, folyóvíz, őskez­det, anyaméh, méhkirálynő, törzs. A dráma az elemi erők színjátéka, a medréből kilépő folyóé, a halálé,­­és a szembeszegülő újrakezdésé, a születésé. Egyetlen nagy monológra, az anya szere­pére épül a dráma, s ehhez kapcsolódnak replők szavai: a többi sze­n haldokló apáé, az őt siratni érkezett virrasztóké, a vízáradat elől fára menekülő fiúé. A pro­dukció rendezője Merő Béla, a kétfelvonásos színmű fő­szerepét Molnár Piroska ala­kítja, a többi szerepen a Point színjátszóegyüttes tag­jai — Adorján Viktor, Csi­­csók Gábor, Matuska János, Nyirkó István és Salgó Fe­renc — osztoznak. A drámát február 3-án mutatják be a közönségnek. MMK-galéria Lámpák, gobelinek Új kiállítás látható hétfő­től az MMK-galériában. Két fiatal iparművész mutatja be alkotásait. B­é­n­y­i Esz­ter textilművész kisméretű faligobelineket készít, Házi Tibor formatervező művész fém és üveg lámpákat, lám­pacsaládokat tervez és gyárt. Ezeket láthatja — és meg is vásárolhatja — a közönség január végéig. A kiállítást hétfőn este hat órakor nyitja meg Torday Aliz újság­író. Tárlat a Szórakaténuszban Nyertek az óvodások B­a­r­t­a­i Linda és M­a­­t­u­s­s Péter nagycsoporto­sok, a Béke városrészi 26-os óvoda óvodásai is nyertek azon az országos rajzverse­nyen, amelyet Petőfi Sándor születésének 160. évfordulója tiszteletére hirdettek meg óvodásoknak, iskolásoknak. Több mint háromezer raj­zot, festményt, batikot küld­tek be a pályázatra az or­szág minden részéből. A legjobb rajzokból vasárnap kiállítás nyílt a kecskeméti Szórakaténusz Játszóházban. Dokumentumok a televízióban 1943. január 12-február 9 A televízió szerdán este sugározta Sára Sándor Krónika című dokumentum­­film-sorozatának első részét. A filmsorozatban a második magyar hadsereg doni pusz­tulásának történetét dolgoz­ták fel. A forgatás során fel­keresték az egykori katoná­kat, munkaszolgálatosokat, a dráma túlélőit, szenvedő hő­seit, ők mondják el emlé­keiket, ismereteiket. A második magyar hadse­reg 1943. január 12. és feb­ruár 9. között gyakorlatilag megsemmisült: negyvenezer ember meghalt, hetvenezer súlyosan megsebesült vagy fogságba esett. A Krónika megrázó történelmi hiteles­séggel rajzol képet történel­münk e nagy katasztrófájá­ról. A filmsorozat minden része egy-egy korabeli hír­adóval indul­ be . Azért fogtam bele eb­a munkába, mert úgy éreztem, nem hallgathatunk erről a rettenetes katasztró­fáról, amely második Mo­hácsnak is tekinthető törté­nelmünkben — mondja Sára Sándor, a rendező. — Tör­téneti elemzések szóltak már róla, de szeretnénk a tévé nyilvánossága előtt, az egész ország közvéleményének fi­gyelmétől kísérve elérni, hogy a nemzet az elpusztult tömeget, a napszámosokat, zselléreket, mun­kaszolgálato­­sokat, néptanítókból lett tiszteket a saját halottjának tekintse. Amikor munkához kezdtem, egy kétrészes mo­zifilmet terveztem készíteni. De az anyag oly hatalmas volt, a fölvett anyag annyira lenyűgözővé vált, hogy érez­tük, ezt csak a televízió se­gítségével tudjuk kompozí­cióba rendezni. Egy-egy val­lomás önmagában is egészet alkot, mint­ például Zelk Zoltán, Boldizsár Iván, Fa­zekas György emlékezése. Sokan vezettek naplót azok­ban az iszonyú időkben is. Fontosak az akkori reflexi­ók, mert kerülni akartuk a mai szemmel való értékelést, s izgatott bennünket, hogy a dráma szereplői mikor, hogyan jutottak el a felis­­­merésig, ezt a háborút el­vesztettük. — Mit vár a filmtől? — Azt, hogy ezzel talán sikerül visszaadni ennek­­ a nemzetnek a természetes ön­becsülését. Mert nem vélet­len, hogy amikor a halálból hazatérőket itthon nem ün­neplés, hanem karantén vár­ta, akkor az azért is tör­tént, hogy ne csak egészség­ügyileg, hanem szellemileg is elszigeteljék őket. A második magyar hadse­reg pusztulásának történetét Juhász Gyula történettudós így ajánlja a televíziónézők figyelmébe: „A visszaemlé­kezések mozaikjából megle­pő pontossággal kerekedik ki, ami történt. Bizonyítva, hogy az értő, szuverén mű­vész kezében a szóbeli for­rások is képesek történeti valóságot feltárni ... Bizo­nyítva, hogy a »kibeszélés­­től« nem kell félnünk. Hi­szen nem új legendákat szül, hanem görcsöket old. Ennek a filmsorozatnak ez a legnagyobb tanulsága.” Egy korabeli felvétel, amikor még „győzelmesen” nyomultak előre a második hadsereg katonái

Next