Dunaújvárosi Hírlap, 1983. február (28. évfolyam, 9-16. szám)
1983-02-15 / 13. szám
(Rozsnyai Zoltán felvétele) 600 000 helyett 50000 Nincs fáradt IFA A nullára futott IFA-teherautók rendszeres karbantartásával arra törekednek a 14-es Volán dunaújvárosi üzemegységben, hogy minél több árut szállíthassanak el a kisfogyasztású, dízelüzemű teherautókkal, s hogy minél kevesebb benzinüzemű ZIL-teherautót kelljen foglalkoztatni. A dízelüzemű teherautók nagyobb igénybevételével tavaly 1981-hez képest 50 ezer literrel nőtt a gázolajfelhasználás, de sikerült 600 ezer literrel csökkenteni a benzinfelhasználást. A tanács így rendelkezett A lakó-és utcabizottságokról Napjainkban szélesednek azok a lehetőségek, amelyek révén az állampolgárok egyre szélesebb köre vehet részt országos és helyi ügyek eldöntésében. A lakóbizottságok fontos helyet foglalnak el közéleti demokratizmusunkban, mint összekötő kapocs működnek a lakosság és a tanács között. Lakóbizottságokat a városias beépítésű, emeletes házas övezetekben hoznak létre, utcabizottságokat a családi házas övezetekben szerveznek. A bizottságok elnökből, elnökhelyettesből és 3—5 tagból állnak. A választásokat 5 évenként lakógyűléseken bonyolítják le, a legutóbbi választás az 1980-as évben történt. A lakóbizottságok lakóbizottsági felelősöket választanak. A lakóbizottságok legfőbb szerve a lakóbizottsági városi vezetőség. A városi vezetőség a lakóbizottsági felelősök bevonásával végzi a lakóbizottságok irányítását. A lakóbizottságok főbb feladatai a következők: — társadalmi munka szervezése a lakosság körében; — a társadalmi együttélés szabályai, a lakóházak házirendje érvényesülésének elősegítése; — a tanács és a város lakossága kapcsolatának, együttműködésének erősítése, a lakosság bevonása a közéleti tevékenységbe; — a lakóközösség ellátási és egyéb közérdekű ügyeinek képviselete, továbbítása az érintett szervekhez. A lakóbizottságok feladataikat a lakosság bevonásával öntevékenyen valósítják meg. Jogosultak véleményt nyilvánítani pl. lakóépületek fenntartásával, felújításával kapcsolatos kérdésekben, kommunális jellegű problémákkal, lakosságellátással kapcsolatosan. Jogosultak eljárni különböző szerveknél (rendőrség, szabálysértési hatóság) a szocialista együttélés szabályait megsértőkkel szemben. A lakóbizottságok elismerését jelzi az a rendelkezés, hogy a tanács különböző osztályain, valamint a tanácsi vállalatoknál, intézményeknél a lakóbizottsági tagokat — ha azok közérdekű ügyben járnak el — soron kívül kell fogadni. E szerveknek kötelességük a lakóbizottságok munkáját segíteni, sőt az is kötelességük, hogy a lakóházakat és közvetlen környéküket érintő fontosabb intézkedéseik megtétele előtt (pl. közös használatú helyiségek igénybevétele, zöldterület megszüntetése, átalakítása) a lakóbizottság elnökének véleményét kikérjék. A tanácsrendelet alapján jogi védelem is megilleti a lakóbizottságok tisztségviselőit és tagjait, a lakóbizottsági felelősöket és a városi vezetőség tisztségviselőit. Az a személy, aki őket akár a tanácsrendeletben, akár más jogszabályban biztosított jogaik gyakorlásában, feladataik ellátásában akadályozza, szabálysértést követ el, ezért felelősségre vonható. A felelősségrevonás keretében 3000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható az elkövető, súlyosabb esetben büntetőjogi felelősségrevonásra is sor kerülhet. Rapcsák Károlyné dr. Kohászat, kérdőjelekkel Krízis? Válság? A világpiacon 1978-ban kezdődött acélipari krízis, melynek hatásait itthon 1980- tól érezzük igazán, nem ért véget 1981-ben, sőt tovább mélyült. Tavaly szeptemberben az acélpiac mind kereslet, mind kínálat tekintetében összeroppant. A fejlett tőkés országok vas- és acéliparának válsága mennyire befolyásolta, befolyásolja a magyar kohászatot, beszélhetünk-e az ágazat válságáról itthon? Annál is inkább indokoltnak tűnik kérdés, mert napjainkban is a találkozhatunk a magyar kohászat létét, fejlesztését tamáskodva megítélő, („minek ez nekünk”) kételkedő, kellően meg nem alapozott véleményekkel. Érdemes összehasonlítani a termelés volumenének, a kapacitások kihasználásának, az ágazat gazdaságosságának, a kohászati termékek piacképességének hazai és külföldi mutatóit. A fejlett tőkés országok 1982-ben tovább csökkentették a céltermelésüket, a termelőkapacitások kihasználatlansága az 1981-es 40—45 százalékról 50—60 százalékra nőtt. Magyarországon viszont az ágazat előállította termelésérték növekedett 5—6 százalékkal s ennek megfelelően az árbevétel is, 1981-hez képest. Ha a termékmennyiség összetételét vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy 1982-ben nyersvasból 0,5 százalékkal kevesebbet, acélból, hengereltáruból viszont 1,6, illetve 1,4 százalékkal többet gyártottak, mint az előző évben. A nagymértékű termeléscsökkentést, a kapacitások növekvő kihasználatlansága s az ezzel járó munkáselbocsátásokat az ágazat termékeinek eladhatatlansága, kissé egyszerűsítve, gazdaságtalansága okozza a fejlett tőkés országokban. Gazdaságosan dolgozik-e a magyar kohászat? Az ágazat termékei iránt a hazai kereslet — ez indokolta a termelés volumenének növelését —, nőtt 1982-ben, s az igénybejelentések alapján 1983-ban is a tavalyi évhez képest . Olyannyira, hogy ez a növekedés az ágazatirányító szervek véleménye szerint is — tekintettel a feldolgozó vállalatok készleteire —. irreális. A szigorúbb beruházáspolitika csökkentette ugyan az egyes kohászati termékek iránti keresletet, de ez nem általánosítható az ágazat teljes termékskálájra. Ebben az évben radidomból, öntvényekből, húzott termékekből az előző évi mennyiséget, hengerelt laposáruból, melegen hengerelt csőanyagból, szalagacélból, ónozott lemezből többet, hegesztett csőből, hajlított idomból kevesebbet igényelnek a hazai felhasználók. Kérdés, hogy mennyivel volna „gazdaságosabb” ezeket a kohászati termékeket a szükséges volumenben (milliós nagyságrendekről van szó) külföldről beszerezni. Ezt megengedhetik maguknak azok a tőkés országok, amelyek a számukra szükséges acélmennyiséget a fejlődő országok kohászatától vásárolják olcsóbban, mintha otthon gyártanák le azt. Mindebből következik az is, hogy a hazai gyártókapacitások tőkés országokéhoz hasonló mérvű kihasználatlansága elképzelhetetlen, gazdaságilag elviselhetetlen. Annak ellenére, hogy a tőkéspiaci árak tovább mérséklődtek, 1982-ben a magyar kohászat 17 százalékkal növelte konvertibilis valutában lebonyolított áruforgalmának pozitívumát, mely 64,5 millió dollár volt. (Tegyük hozzá, hogy a Dunai Vasmű mintegy 60 millió dollárért tudott terméket értékesíteni tőkéspiacon 1982-ben, 15—20 millió dollár értékű importráfordítás mellett.) Az ágazat növelte exportját a szocialista országokba, összegezve: kohászati termékeknek itthon a stabil piaca van, tőkés viszonylatban pedig az egyre nehezebb körülmények között is képes értékesíteni termékeit, igaz egyre „nyomottabb”, de még mindig gazdaságos árakon, tehát annak ellenére, hogy néhány vállalat — köztük a három „nagy”, az LKM, az OKV és a Dunai Vasmű is —, veszteséges volt 1982-ben, az ágazat egésze nem az. (A kompetitív árképzési elvek következetes érvényesítésével például a Dunai Vasmű ez évre tervezett vesztesége jelentősen csökkenne.) Mindezek után természetesnek tűnik, hogy hazai viszonylatban nem beszélhetünk radikális munkaerőcsökkentésről, elbocsájtásokról, átirányításról. Az ágazatban több, mint 66 ezren dolgoznak, 1982-ben az előző évhez képest 3,6 százalékkal csökkent a létszám. Ehhez természetesen hozzájárult az is, hogy az ágazat dolgozóinak átlagjövedelme az országos ranglistán hátrébb került, a 4—5. helyre. A magyar kohászat válságáról tehát korai lenne beszélni, mint ahogy az sem tagadható, hogy jelentős nehézségeket tükröző jelek viszont kimutathatók. Az átlagosan 5 százalék kapacitáskihasználatlanság, a létszám csökkenése, a veszteségessé vált vállalatok jelzik, hogy nagy erőfeszítésekre van szükség a korábbi évek eredményességének újbóli megközelítéséhez. E cél eléréséhez jó feltételeket biztosít az ágazat technológiájának, technikájának folyamatos korszerűsödése. A kokillaöntéssel szemben mintegy 10 százalékkal kevesebb fajlagos veszteséget jelentő folyamatos öntési technológiával gyártjuk az acélmennyiség 36 (!) százalékát. A konverteracél aránya — az LKM kombinált és a Dunai Vasmű konverteracélművének belépésével —, eléri a 43 százalékot, míg a martinacél aránya 93 százalékról 46 százalékra csökkent. Az ágazat talponmaradásának további biztosítéka az a kohászati kultúra, melynek nagy hagyományai vannak, s mely az utóbbi évtizedekben rendkívül dinamikus ütemű fejlődést mutatott. Stossek Mátyás „Csináld magad” Négyhetes barkácstanfolyam fejeződött be Székesfehérváron az Alba Regia Építőipari Vállalat szervezésében. A négy-négy órás foglalkozásokon ötven jelentkező a alapfogásait lakáskarbantartás sajátította el. A leendő „ezermesterek” megismerkedtek az ajtó-ablakjavítás, valamint a festő-mázoló, a tapétázó, padlóburkoló, a vízvezeték- szerelő szakma művesteivel, szerszámaival. A Jáky szakközépiskola tanműhelyében, tapasztalt szakoktatók irányításával gyakorlati munkát is végeztek. Az Alba Regia Építőipari Vállalat már harmadszor szervezett sikeres lakáskarbantartó „csináld magad” gyakorati tanfolyamot Székesfehérváron. Megkezdődött a FAM-rekonstrukció Tíz éves a Dunai Vasmű folyamatos acélöntőműve. A születésnapot megújulással köszönti az üzem, ugyanis hétfőn reggel megkezdődött az egyik egység rekonstrukciója. A konverter beruházáshoz kapcsolódó rekonstrukció nemcsak felújítást jelent, hanem a FÁM kapacitásának bővítését is célozza. A Szovjetunióból vásárolt technológiával és technikával — beépítendő üstfordítóval —, megvalósulhat az itt dolgozók álma, a valóban folyamatos ráöntés. Ugyanakkor az üzem kapacitása is növekedni fog, mintegy 20— 30 százalékkal. Ami annyit jelent, hogy az eddigi 950 ezer tonna évi csúcsteljesítmény 1 millió 200 ezer tonnára fokozható majd. Az átépítési feladat nagyságára jellemző, hogy naponta 250, a vasmű, a KGYV, a GYGV, a VIZÉP, a Hídépítő Vállalat és a tanácsi építőipari vállalat szakembereinek együttes erőfeszítésére van szükség, hogy a tervezett március 12-i határidőre elkészüljenek. Szovjet tervek alapján a vasműben gyártott 360 tonna acélszerkezetet építik be. Ezeket a munkákat a másik egység (a 2. számú FAM rekonstrukciójára kerül sor) feszített májusban folyamatos üzemelése üteme körben kell elvégezni. Ez pedig vezetőktől és beosztottaktól egyaránt nagy figyelmet és fegyelmet követel, meg. A hengerműben, a kokillába öntött önteésekhez képest a FAM-bugák fajlagos anyagvesztesége tonnánként 100 kilogrammal kevesebb. Ez is jól mutatja, hogy mennyire fontos és gazdaságos a 124 millió forintba kerülő folyamatos öntőmű „születésévi” megújulása. 1983. február 15., kedd Már vizsgázik Döngölőmassza, kád kö ti Több új termékkel egészíti termékkínálatát az idén a Mosonmagyaróvári Timföld- és Műkorundgyár. A magas műszaki követelményeknek megfelelő gyártmányok közé tartoznak a döngölőmasszák különböző típusai, amelyek közös jellemzője a magas hőállóképesség; ez teszi alkalmassá őket, hogy bélésként szolgáljanak, a vas- és acélipar olvasztókemencéiben — a padozatokra, oldalfalakra döngölve —, illetve a sérült falak gyorsjavítására használhatók. A kohászatban és az acéliparban használatos úgynevezett kádkőtermékek választékát ugyancsak újdonsággal, speciális hőcserélő idomokkal gyarapítja a gyár; e termék a füstgázok korábban kárba veszett hulladékhőjének hasznosítását teszi lehetővé, alkalmazása 10—15 százalékos energiamegtakarítást ígér. Hazánkban már többhelyütt a gyakorlatban vizsgázik az új gyártmány, s érdeklődnek iránta a nyugati országokban is. Mirelitétlap Fehérvárról Új termékkel gazdagodott a mirelitétlap: a székesfehérvári hűtőházban megkezdték az almával ízesített párolt vöröskáposzta készítését. A kellemes ízű, konyhakész köretből nyolcvan tonnányit szállítanak az idén az üzletekbe. A hónap végén már kapható lesz a háziasszonyok második műszakját kirínyítő újdonság, a leveszöltségcsomag. A fél kilogrammos tasakokba konyhakész, tisztított állapotban a húsleves főzéséhez szükséges zöldségféléket: sárgarépát, petrezselyemgyökeret, karalábét, kelbimbót, paprikát és paradicsomot csomagolnak. Az év első negyedében — várhatóan március elején — majonézes készítményekkel is megjelenik a piacon a székesfehérvári mirelitüzem. Mérgező anyag nem jut ki Tiszta vizet a Dunába! 21 millió köbméter szennyvíz megtisztítására képes a papírgyár 1978-ban átadott biológiai szennyvíztisztítója. 1981-től azonban ha nem is egyenletesen, de folyamatosan csökken a papírgyártáshoz felhasznált víz mennyisége, a tervek szerint néhány éven belül évente 15 millió köbmétert fognak felhasználni. A szennyvíz minősége azonban az új víztisztító átadása óta gondot jelent: jelenleg kiengedett, s mega tisztított 19 millió köbméter szennyvízben annyi szennyező anyag van, amennyi a vízvédelmi mint előírásoknak megfelelően megtisztított 25 millió köbméterben lehetne. Az 1983-ig megengedett 500 milligrammos literenkénti határértéket mintegy húsz százalékkal lépik túl — ennyivel kisebb a kapacitása a víztisztítómű iszap-víztelenítő rendszerének — így a már lebontott szennyező anyagok egy részét nem tudják eltávolítani a vízből,, hanem azok továbbkerülnek a Dunába. További problémát jelentett a szennyvíztisztító berendezéseinek karbantartása, és az alkatrész-utánpótlás is. Ennek ellenére mérgező anyagok nem jutnak a folyóba: ezeket jó hatásfokkal szűri ki a tisztítórendszer, közvetlen veszély tehát nem fenyegeti a Dunát. S tanulságos adat, hogy a Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság területén (Veszprém, Fejér, Tolna megye) a dunaújvárosi papírgyárnak kell szinte a legalacsonyabb bírságot, évi félmillió forintot fizetnie (ennyi a vasmű bírsága is), mások ugyanis jobban szennyezik a vizeket... Az előírt szennyvíztisztaság elérésére ez év végéig kapott haladékot a papírgyár — de nem csak haladékot: hitelt is. Éppen a vízügyi szervek finanszírozzák azt a beruházást a gyárban, amelynek eredményeképpen évente 5 millió köbméter szennyvizet tudnak majd zárt rendszerben visszavezetni a termelési folyamatba , így a tisztítandó szennyvíz mennyisége annyival csökken, hogy a jelenlegi iszapprés is megbirkózhat vele. További lehetőség, hogy az üzemek is jobban gazdálkodhatnak a vízzel és anyagaikkal, a szennyvíz ugyanis ma elég jelentős mennyiségű, a gyártásban felhasználható rostot, és egyéb anyagokat tartalmaz. Megtörténtek a szervezési intézkedések a karbantartás javítására, és négy év után megérkezett az első nagyobb pótalkatrész-szállítmány. A júniusban induló, négymillió forint értékű beruházás decemberben fejeződik be.