Dunaújvárosi Hírlap, 1983. február (28. évfolyam, 9-16. szám)

1983-02-15 / 13. szám

Kézilabda: Szépen A Vasmű Kupa férfikézi­labda-torna második forduló­ja jó mérkőzéseket és egy­­egy találkozón már színvo­nalas játékot is hozott. A vasárnap délelőtti meccsek közül kiemelkedett a Kohász —Budapesti Elektromos ös­­­szecsapás. Délután a két NB I-es csapat mérkőzése volt izgalmas, magas színvonalú: a rutinosabb Elektromos egy­­gólos győzelmet aratott a várpalotaiakkal szemben. Eredmények: Veszprém— Komló 34:21 (17:11), Ko­hász—Budapesti Elektromos 34:29 (18:11).­­A jó teljesít­ményt nyújtó hazai csapat már az első félidőben hétgó­los előnyt szerzett. Szünet gurul­a után a Kohász növelte elő­nyét és a félidő közepén már tizenegy góllal vezetett. Fő­leg jó védekezésének és di­namikus támadójátékának köszönheti megérdemelt győ­zelmét. Legjobb dobók: Teri­ké (9), Szurok (6), Saliga (5) és Gáspárik (5). A jól játszó együttesből kiemelhető Téri­ké, Saliga és Gáspárik telje­sítménye.) Hódikör — Vár­palota 19:32 (9:18). Szondi— Veszprém 22:28 (10:13). Komló—Hódikör 27:33 (14:15) Várpalota—Bp. Elekt­romos 27:28 (13:12). Ko­hász—Szondi 28:26 (14:14). (A forduló utolsó mérkő­zésén a Kohász jobb má­sodik félideji játékával szekér győzött. Legjobb dobók: Józsa (10) és Szurok (7). A Kohászból Kácsor László kapus teljesítménye dicsérhető. A mérkőzés előtt búcsúztatták el az aktív já­tékot befejező Jezsek Lajost, aki hosszú időn át volt a férficsapat tagja.­ A torna állása két­­ forduló után: 1. D. Kohász 8 pont, 2. Elekt­romos 6. 3. Veszprém 6. 4. Vár­palota 4. 5. Hódikör 4. 6. Szondi 0. 7. Komló 0 pont. Vasárnap folytatódik a mérkő­zéssorozat. A harmadik, egyben befejező játéknap mérkőzései: 9.00: Komló—Szondi. 10.10: Veszprém—Hódiköt. 11.20: Ko­hász-Várpalota, 12.30: Szondi —Elektromos, 13.40: Hódikör—Ko­hász, 14.50: Várpalota—Komló, 16.00: Elektromos—Veszprém. Bizakodik az elnök A zord időjárás nem gá­tolta meg a Kohászt abban, hogy lejátssza az elmúlt hét­re tervezett edzőmérkőzéseit. A havas, mély talajú pálya sokszor megtréfálta a játéko­sokat. Kedden: Kohász— Építők (vegyes) 4:1 (1:1). Gólszerzők: Flórián, Tóth Ul., Ress, Schneider. Csü­ törtökön: Szekszárdi Dózsa— Kohász 2:0 (0:0). Szombaton: Ganz Mávag—Kohász 0:2 (0:1). Gólszerző: Mártái (2). Gerencsér Pál, a labdarú­gó-szakosztály elnöke: — Bizakodó vagyok a jö­vőt illetően. A csapatjáték még itt-ott akadozik, az új játékosok beilleszkedése nem zökkenőmentes. A sok szép akcióból viszont látszik, hogy jól felkészült az együttes, reménykedve várhatjuk folytatást, legközelebb a va­a­sárnapi MNK-mérkőzésen! Krukk Béla, a csapat kö­zéppályása valószínűleg ezen a mérkőzésen vesz hosszabb időre búcsút a Kohásztól: a jövő héten kezdi meg 18 hó­napos sorkatonai szolgálatát. „Hócsata” a keddi mérkőzésen Paizs Régi ismerős az öltözőben, de mégis új játékos a Ko­hász labdarúgó-csapatánál: Paizs János. A halkszavú, megbízható 30 esztendős vé­dőt ugyanis egyesületének kiadta anya­az NB II-es Szekszárdi Dózsa! — Mikor kezdted a labda­rúgást? — Több mint 16 éve ke­rültem a Dunaújvárosi Ko­hászhoz, és örülök, hogy másfél éves kiruccanás után újra a megszokott piros-fehér mezt ölthetem magamra. — Miért szezon közben változtattál klubot? — Egyértelműen családi okok miatt. Én eredetileg nem is akartam más város lakója lenni. Dunaújvárosi lakásom megmaradt, és szándékom is az volt, hogy a előbb-utóbb visszajöjjek. Míg én Szekszárdon futbal­loztam, a feleségem Dunaúj­városban élt, dolgozott, egy­szóval nem ment a kettős élet, egyre fárasztóbb volt az ingázás a két város között, s ez a szekszárdiak­nak sem tetszett. — Terveid? — Furcsa ellentmondása a sportnak, hogy míg a Dózsá­ban biztos volt a helyem, s úgy érzem, nem is okoztam csalódást, a Kohászban újra meg kell harcolnom a csa­­patba kerülésért. Remélem, sikerülni fog!­ ­ újra itthon suttog Petróczy bácsi „érmei” A szoba falát nem díszítik érmek, oklevelek, tarka zászlók, a vitrinben sincse­nek győzelmi serlegek, és al­bumokat sem vesz elő Pet­róczy Gyula, hogy eldicse­kedjék korabeli újságcikkek­kel, róla készült fényképek­kel: „lám, ilyen voltam fia­talon, aktív sportolóként!” Hogy mindez nincs, hogy mindezt nem teszi meg ez a lassacskán 74 esztendős férfi, annak egyetlen oka van: Pet­róczy Gyula ugyanis soha nem volt élsportoló, még csak igazolt játékos sem volt, az üzemi bajnokságnál maga­sabb osztályban egyszer sem futballozott, kézilabdázott. Egyike viszont a sport sok­ezer „névtelen” társadalmi munkásának, akik nélkül aligha volnának sportesemé­nyek, akik nélkül nemigen készülnek versenyjegyző­könyvek, akik pusztán sport­­szeretetből — nem pénzért, elismerésért, dicsőségért —, a színfalak mögött meghú­zódva teszik a dolgukat. Csendben, hangyaszorgalom­mal. Petróczy Gyula 1951-ben került a városba Salgótarján­ból („ott csak drukker vol­tam”) — 1969-ben ment nyugdíjba, a vasmű villamos­javítójának művezetőjeként. A nyugdíjazás azonban a sportra nem vonatkozik! Ahogy korábban az üzemi bajnokságokat szervezte, vezette a Kohász kézilabda-, s majd ökölvívó-szakosztályát (pedig a ringben egyetlen per­cet sem töltött el az életéből), úgy „szedték rá” tíz évvel ez­előtt: térjen vissza a kézilab­dához, a versenybizottság tagjaként. Feladata? „Bár­milyen kézilabda-megmozdu­lás, mindenben bent vagyok! Akármit kérnek, szívesen megteszem.” A szervezés, a játékvezetők biztosítása, a versenyek ellenőrzése, egy­­egy bátorító bekiabálás a pá­lyán kívülről a csüggedők­­nek, néhány bíztató szó a veszteseknek ... Hétközben edzések, hétvégén meccsek , idővel a feleség is megbékélt a férj szenvedélyével. Futball, kézilabda, boksz, torna ... Valamennyi sport­ágat kedveli. Szinte nincs is olyan meccs, verseny, ame­lyiken ne tűnne föl a nézőté­ren. „Itthon a Kohásznak drukkolok, mindenben! A pestiek közül a Honvéd volt a kedvenc, Tichy miatt! A legkedvesebb azért egyszer s mindenkorra a kézilabda és a foci! „Ha kívánhatok vala­mit, hát azt, hogy a dunaúj­városi kézilabdás fiúk és fo­cisták kerüljenek vissza az NB I-be! Sokadmagammal óhajtjuk ezt. És hát, persze, szeretnék még én is ezt azt megcsinálni ezért. A sikerért. Általában a sportért. Amire csak futja az erőmből!” Tenni a sportért! — A Petróczy Gyulák számára nincs ennél értékesebb érem, nincs ennél becsesebb okle­vél- E. B. Eger, Budapest A Kohász kötöttfogású junior birkózói Egerben részt vettek a Dobó István-emlékversenyen. A több, mint kétszáz versenyző nagy csatát vívott. Eredmények: 57 kg: Sütő András 5., Szegedi Gábor 6. 74 kg: Varga Ferenc 4. 90 kg: Korpics István 4. Valen­­tényi Sándor sérülése miatt ma­radt távol a versenytől. Az ifjúsági birkózók a KISZ Kupán szerepeltek Budapesten. 48 kg-ban Kuti Sándor biztosan nyert, Tokodi János 5. lett. Míg a nehézsúlyú Kovács István a 6. helyet szerezte meg a szabadfo­gású versenyen. Sportműsor SZERDA Labdarúgás: D. Volán—D. Ko­hász (vegyes) központi sportte­lep, 15.00 óra; D. Építők—Ercsi Kinizsi, Kertváros, 15.00 óra (Me­zőföld Kupa-mérkőzések). CSÜTÖRTÖK Jégkorong: D. Kohász—Szív. Volán úttörő­ bajnoki mérkőzés 18.00 órakor a műjégpályán. Közgyűlés: D. Haladás SK 15.00 órakor a főiskola tanácster­mében. Messze van-e Los Angeles (II.) Ki korán kel, aranyat lel? Ma még természetesen ko­rai a várható olimpiai ered­ményekről beszélni. Labda­rúgó-csapatunk például még­­ egyetlen selejtezőt sem ját­szott, és ha várhatóan meg is szerzi a kiutazás jogát, ma még nem ismerjük az ellen­felek erejét — bár köztudott, hogy az olimpiai labdarúgó­­torna ázsiója egyre inkább­­ emelkedik. Női kézilabda­csapatunk világbajnoki má­sodik helye bíztató, de ez csak növeli a budapesti vesz­tesek revánséhségét. Női ko­sárlabdázóink moszkvai ne­gyedik helye kötelez, de azért látni kell, hogy egész csapatra való kipróbált, te­hetséges klasszisjátékosuk szülés és más okok miatt most éppen talonban van. Bíztató viszont, hogy az új ötösfogatban olyan tehetsé­ges fiatalok zárkóztak fel, mint Németh Ágnes, vagy Boksay Zsuzsa, aki tavalyi teljesítménye alaján elnyerte az Európa legjobb női kosa­­razója címet. A férfi kosara­zók olimpiai szereplése még bizonytalan, azt viszont tud­­juk, hogy játékerejük meg sem közelíti a korábbi olim­piákon hagyományosan jól szereplő elődökét. Az úszás továbbra is egyoldalú, né­hány fős csapatot tud kiállí­tani, Wladár, Vermes, Nagy, Énekes kiemelkedő tehetsé­gek, de éppen az úszás az, ahol világszerte folyamato­san új vetélytársak egész tö­mege jelentkezik. Los Ange­lesben még valószínűleg nem a­érnek be, de máris biztatóak magyar ifjúsági úszók eredményei, akik a tavalyi ifjúsági EB-n 6 arany, 3 ezüst és 2 bronzérmet sze­reztek. A szakemberek sze­rint a magyar úszóktól legjobb esetben is 1—2 dobo­­­gós és 3—4 pontot érő helye­zést várhatunk. Los Angeles medencéiben már a döntőbe jutás is sikert jelent. Atlétáink az utóbbi időben egyáltalán nem kényeztetnek el bennünket. Az élvonal ta­valyi 27 országos csúcsa és rekordbeállítása, a fedettpá­lyás EB-n való szereplés né­mi reményekre jogosíthat ugyan, de ha az­ athéni EB-t tekintjük mércének — már pedig csakis azt tekinthet­jük —, akkor nem sok siker­re számíthatunk. A magyar atlétika élvonala továbbra is csak önmaga mércéjéhez képest fejlődött valamicskét, de a nemzetközi színvonaltól mind jobban lemarad. Vis­­­sza van, persze, még másfél év. 1983 az erőpróbák eszten­deje lesz: négy válogatott ta­lálkozó, a budapesti fedett­­pálya-EB, az idén első ízben megrendezésre kerülő atléti­kai VB, az Európa Kupa ,,A" csoportjának döntője után már többet mondha­tunk. A vízilabdára szintén az erőviszonyok kiegyenlítődése a jellemző. A Szovjetunió, Jugoszlávia, Olaszország csa­patai mellett talán még a mi csapatunk is az esélyesek szűkebb köréhez tartozik, de valamennyiünk nyomában ott van Kuba, az USA, Hol­landia, az NSZK, Románia és Kína legénysége. Birkózóinkban természete­sen továbbra is bízhatunk, a tavalyi fiaskók feledtetésére megvan bennük a tehetség, szakmai tudás, óriási rutin­nal, nemzetközi tekintéllyel rendelkeznek. Náluk valóban az a legfontosabb, hogy újra helyreálljon a csapat egysé­ge, felizzon a győzni akarás tüze. Hagyományosan — bár újabban nem tálcán — szál­lítja eredményeit a magyar vívósport. A nagy széria még mindig tart, sok tapasztalt, tekintélyes női és férfi ví­vónk van, szinte az összes fegyvernemben. Sikeres volt az elmúlt év is — természe­tes, hogy bízunk bennük. Csakhát a vívás igen össze­tett sport, sok a bizonytalan­­sági tényező, sokat jelent percnyi, sőt pillanatnyi hisz­a pozíció, aztán a bírák, zsűrik — itt soha senki nem a mehet biztosra. Mégis, a moszkvaiaknál több pontot várunk vívócsapatainktól. Örvendetes a másik siker­sportág, a kajak-kenuzás helyzete is. A fiatalítás, a nagyok pótlása itt sem megy simán, de jó csapattal indul­hatunk Los Angeles evezős­pályáin és így a pontok, he­lyezések sem maradhatnak el. Na és az ökölvívók? Dicső múlt és szürke, csalódások­­kel terhelt jelen. A sok nem­zetközi kudarc nyomán meg­csappant az érdeklődés ez iránt a valaha jobb napokat látott sportág iránt. Kevés a versenyző, gyenge a bajnok­ság színvonala. A szakosztá­lyok súlyos anyagi gondok­kal küzdenek. Ha a münche­ni nyei világbajnokság eredme­alapján tekintünk az olimpiai szereplés elé, nem sok sikert várhatunk ököl­vívóinktól. A világbajnoksá­gon ugyanis egyetlen pontot sem szereztek, tizenkilenc ország csapata megelőzte őket. Most csak abban re­ménykedhetünk, hogy a vég­szükségben minden tartalék­energiájukat mozgósítva, a várnai EB-n megkezdik felzárkózást és ennek alap­­­ján talán ,kicsúszik­ valami Los Angelesben is. Nagy versenynek ígérkezik a XXIII. Nyári Olimpia. Ma talán még nem is a várható eredmények a fontosak, ha­nem a remélhető sikereket biztosító felkészülés. Szak­emberek és sportolók mun­kája, szövetségek és sport­egyesületek összefogása, a társadalom erkölcsi és anyagi támogatása alapján várható csak el a MOB ál­tal kitűzött cél: a moszkvai eredmények, helyünk meg­őrzése a világ sportjának él­vonalában. (Vége) V. F. \ 1983. február 15., kedd w Ágoston: megint egy csúcs A Budapest Sportcsarnok első születésnapját a Magyar­­ország—NDK atlétikai via­dallal ünnepelte. A versenyen rajthoz állt Ágoston Zita, a Kohász 18 éves atlétanője is, aki 1500 méteren — meg­szakítva az NDK-sok kettős sikereit — bátor versenyzés­sel, jó hajrával, saját csú­csát megjavítva, második lett. Az új fedettpályás ifjú­sági csúcs: 4:22,06 mp. Ágos­ton — néhány nap leforgása alatt — immár harmadik re­kordját állította föl. Simon Balla István az el­múlt héten Bécsben a Hal­len Stadionban nemzetközi fedettpályás versenyen sze­repelt, 60 m gáton új egyéni csúcsot futott, 8.19 mp-cel a második lett. Tizenhárman vizsgáztak az úszásoktatói tanfolyamon, amit a városi úszószövetség és a Kohász úszószakosztálya elsősorban az általános iskolák pedagó­gusai részére rendezett, a ta­nulók alapfokú úszásoktatá­sának elősegítése céljából. 1. Karate-toborzó A Castrum SE all-style ka­rateszakosztálya 6—25 éves lányok és fiúk jelentkezését várja a Petőfi Sándor Általá­nos Iskola tornatermében, február 21-én, 23-án és 25-én 17.30-tól. Pályarekordok Jól szerepel — legalább is itthon — a Dunaújvárosi Építők NB II-es tekecsapata. D. Építők—Pécsi Gáz 6:2 (2559,2480) A volt NB I-es csapat el­len egyéni és csapat pálya­csúcsot ütöttek a dunaújvá­rosiak! Pontszerzők: Kuti 466, Hosszú 434, Skoda 427, Pomázi 427 fa. Honvéd Ezüst Nyíl—Építők 8:0 (2578,2361) A dunaújvárosi játékosok, nem tudtak alkalmazkodni a szokatlanul hideg pályához. Építők—Magyar Viscosa 6:2 (2507:2390) Biztosan nyert a dunaúj­városi gárda. Egyéni pont­szerzők: Kuti 442, Hosszú 432, Skoda 427, Pulai 419 fa. CSAVARÁRU 1 SZAKBOLT DUNAÚJVÁROSBAN A Vöröshadsereg útja 108. szám alatt. Telefon: 18-049. A szakboltban vasból és különféle színesfémből készült CSAVAROK, CSAVARANYÁK, ALÁTÉTEK, SZEGECSEK és egyéb KÖTŐELEMEK KAPHATÓK. Várjuk vásárlóinkat! (214401)

Next