Dunaújvárosi Hírlap, 1983. február (28. évfolyam, 9-16. szám)

1983-02-15 / 13. szám

1983. február 15., kedd Mit? Hol? Mikor? Marin Sorescu: Anyaöl. A Du­naújvárosi Bemutatószínpad elő­adása. (Bartók, stúdióterem, február 16-án 20 órakor) A szabadság eszméje a zenében és a költészetben. A Dunaújvá­rosi Szimfonikus Zenekar kon­certje. Vezényel: Székely István. (Városi tanács ,,C” szárnyának díszterme, február 17-én 15 óra 30 perckor középiskolás bérleti előadás, 17 órakor általános iskolai bérleti előadás) Amatőr népi iparművészek IV. országos kiállítása. (Uitz terem. A kiállítás megte­kinthető február 28-ig, hétfő kivételével 10—18 óráig) Ferenczy Béni művei. (A szé­kesfehérvári István király Mú­zeum gyűjteményéből.) (Intercisa Múzeum. A kiállí­tás megtekinthető hétfő kivé­telével naponta 10—18 óráig) Domanovszky-képtár. (Komócsin liget. 11. A kiállítás megtekinthető hétfő kivételé­vel naponta 10—18 óráig) Kommunarszk — Dunaújváros testvérvárosa. (Intercisa Múzeum. A kiállítás megtekinthető hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) Dunaújváros története az őskor­tól napjainkig. (Intercisa Múzeum. A tárlat lá­togatható hétfő kivételével na­ponta 10—18 óráig) FŐISKOLAI KLUB ROKOMO. A leigázottak bolygó­ja. NDK tudományos-fantasztikus film. (Nagyklub, február 17-én 19 órakor) ÓVÁROSI KLUB Játékversenyek: rex, biliárd, sakk. (Óvárosi klubkönyvtár, február 10-án 16 órakor) IFI VEZETŐK KLUBJA Módszertár — a túrához szüksé­ges ismeretekből. (MMK, február 16-án, 18—21 óráig, a 204-es teremben) „NYOLC" KLUB Klubfarsang ... (MMK, február 15-én, 17—20 óráig, a 204-es teremben) Játsszunk most együtt! Játékos vetélkedő. (MMK, február 16-án, 10 óra­kor, a 19-es és a 18-as óvoda gyermekeinek) A szabadság eszméje Rossini, Borogyin, Verdi, Erkel és Berlioz zenéjéből, valamint Kölcsey, Juhász Gyula és Vörösmarty versei­ből nyújt válogatást február 17-i koncertjén a Dunaújvá­rosi Szimfonikus Zenekar, Székely István vezényle­tével, a tanácsháza díszter­mében. A szakmunkásta­nulóknak 15 óra 30 perckor, az általános iskolásoknak 17 órakor kezdődik a hangver­seny, mely a szabadság esz­méjét villantja fel a zenében és a költészetben. Hogyan vizsgázott az ötnapos? Nagyon jó, bár... Sokan aggodalommal fo­gadták. Mások az újnak szóló bizalmat­lansággal. Akik örültek neki, azok is gondol­tak az esetleges problémák­ra. S most már bemutatko­zott. Gyerekek és felnőttek túljutottak a főpróbán. Nem­régiben a félévi tantestületi értekezleteken vitatták meg a pedagógusok az ötnapos tanítási hét tapasztalatait. Néhány iskolaigazgatótól azt tudakoltuk, hogyan is vizs­gázott a gyakorlatban az öt­napos. Lengyel Lászlónénak, Petőfi Sándor Általános Is­a­kola igazgatójának vélemé­nye szerint ezt a kérdést a diákok és a nevelők szem­szögéből egyaránt meg kell vizsgálnunk. — Mindenki örül annak, hogy hétvégén több időt tölt­het a családjával. Igaz, hogy hétközben viszont nagyobb a tehertétel. Eddig is voltak délutáni foglalkozások, de nem torlódtak ennyire. A második félévtől nem kerül­hetjük el a nulladik tanítási órát. Azt tapasztaljuk, hogy hétvégére elfáradnak a gye­rekek, s hétfőre sem készül­nek rendesen. Ugyanakkor a bukások száma csökken. Parrag József, a római vá­rosrészi II. számú Általános Iskola igazgatója a család felelősségét hangsúlyozza. — A novemberi nevelési értekezletre felmérést készí­tettünk a hétfői, a szerdai és a pénteki napokról. Hétfőn­ként nemcsak a tanulók ké­­születlensége okoz gondot, hanem a rosszabb magavise­let is. A mostani tantestületi értekezleten a délután fog­lalkozáson való részvételt te­kintettük át. Bizonyára feszítettebb munkatempó mi­a­­tt maradnak el róluk időn­ként a gyerekek. Jankó Árpád, a Móricz Zsigmond Általános Iskola igazgatója ugyancsak a pén­teket és a hétfőit említi. — Javuló tendenciát fi­gyelhetünk meg a tanév ele­je óta. Hozzá kellett és kell szoktatnunk­­ a gyerekeket ahhoz, hogy a hétfő is tel­­jes értékű nap. Solymár István, a Vasvári Pál Általános Iskola igazga­tója másfél év tapasztalatai­ról beszél. Náluk egy évvel korában vezették be az öt­napost, így az ő tapasztala­taik egyúttal a jövőt is jel­zik. — Most nem foglalkoztunk különösebben az ötnapos ta­nítási héttel, tavaly már ki­­veséztük és a szükséges bel­ső korrekciókat már akkor elvégeztük. Ezúttal az egész­napos pedagógiai program került terítékre. Komoly fel­adat a pedagógusoknak, hogy reggeltől estig bent kell lenniük az iskolában. Inten­zívebb a munka, de eredmé­nyesebb is. Tavaly év végén negyvennyolc tanulónk érte el a kitűnőt. Székelyi Sándor, a Mün­­nich Ferenc Gimnázium igazgatója szintén hosszai­b időszak tapasztalatait vázol­hatja, mint a többi iskola­­igazgató. • Mi az ötnapos tanítási hetet megelőzően a tizenegy­napos tanítási ciklussal is kísérleteztünk, összességében pozitív a benyomásunk, ke­vesebb Akadnak, például a hiányzás, akik az iskolák valamennyi gondját az ötna­­­pos nyakába varrják, pedig az új tantervekre és a fakul­tációra akkor is át kellett volna állni, ha nem jön az általános szabad szombat. Oláh Jánosné, a Rudas László Szakközépiskola igaz­gatója szükségesnek látja a nevelési és oktatási tervek hozzáigazítását az új tanítá­si rendhez. — Nagyon sok a hetedik óra, sőt a nyolcadik is elő­fordul. Hétközben fáradtab­bak a diákjaink, kevesebb szakköri elfoglaltságot vál­lalnak, és hétvégén kell be­pótolniuk azt, amire más napokon nincs idejük. Ezzel együtt úgy ítéljük meg az ötnapos tanítást, hogy jó do­log. Aligha véletlen, hogy megkérdezett iskolaigazgatók a mindegyike — a gondok da­cára! — jónak minősíti az ötnapost. Osztályzatnak nem rossz. — ács A hét végén több idő jut pihenésre A délszláv­ klub terveiből Az anyanyelv ápolásáért A Magyarországi Délszlá­vok Demokratikus Szövetsége idén tartja meg kilencedik kongresszusát. A dunaújvá­rosi délszláv nemzetiségi klub programját ennek szellemé­ben állították össze. A leg­főbb cél az anyanyelv ápolá­sa, ezt szolgálja a szerb-hor­­vát nyelvtanfolyam, amelyet a klub ötéves fennállása óta többször is megszerveztek. Február 26-án lesz a hagyo­mányos délszláv bál a Béke étteremben. Márciusban író- olvasó-találkozóra kerül sor, ebben a hónapban tánctanfo­lyam is indul. Májusban a klubtagok részt vesznek megyei nemzetiségi napon, és a az év folyamán több neves előadót látnak vendégül. Bodsiov István: Gyerekek és galambok. (A Rosti Pál fotó­klub pályázatán első díjat nyert kollekcióból) Új módszer Új módszer az üzemmér­nök-képzésben címmel anké­­tot rendez az Építőipari Tu­dományos Egyesület helyi csoportja szerdán 10 órai kez­dettel a műszaki főiskola ta­nácstermében, amelyen az ipari hátterű mérnökképzés tapasztalatairól számolnak be a Fémmunkás Vállalat, a Du­nai Vasmű, a 26-os ÁÉV, va­lamint a diákok képviselői. Czirják Béla: SITÁHOZ Úgy járkálok a magányban mint Te a múzeumi csöndben arany pénzek bámulnak rám a múltból megmosakodnék a kocsonyás közönyben de arcomra hangyák másznak csók­ tojásokat cipelnek tücskök a tárgyak Rólad ciripelnek Körmöm alól piszkálom a halált az elmúlást és elképzelek egy fájdalom nélküli feltámadást Czirják Béla a dunaújvárosi főiskola harmadéves hallgatója. A Magvető Könyvkiadó gondozásában várhatóan a nyár végén jelenik meg Szétköpdösött cseresznyemagok című kötete­­ első versgyűjteménye , amelyhez Bella István írt előszót. A fenti vers a már nyomdá­ban lévő kötet anyagából való. Csütörtöktől a Dózsa mozi műsorán A postás mindig kétszer csenget ... Aki jól ismeri James M. Cain sikerregényét (már­pedig nálunk sokan ismerik) bizonyosan csalódik majd az új amerikai film láttán. És nemcsak azért, mert az el­nyújtott, hosszadalmas, két­részes filmből jobbára hiány­zik az eredeti regény feszült­felfokozott, krimi-izgalma, hanem azért is, mert a törté­net végső mondanivalója alaposan megszelídül Bob Rafelsonnál. Ha úgy tetszik, a címbéli postás nem csen­get másodjára. S így a bűnt követő jogos társadalmi bün­tetés is elmarad. M. . . . Aki jól ismeri James Cain regényét — jól tudja, hogy ez a postás nem hord egyenruhát. Való­jában eszmei alak, maga nagybetűs sors, amely az el­a­követett bűnért előbb-utóbb meghozza a jogos-kérlelhe­­tetlen büntetést is. Nincs me­nekvés. Nem tud elbújni elő­le Frank és Cora sem, aki­nek sorsa — a közösen ki­tervelt és végrehajtott férj­­gyilkossággal — végképp megpecsételődik. A szerelmi izzás, az ártatlan-boldog pil­lanatokkal együtt is, életük szélsebesen rohan a végső bűnhődés, a második tragé­dia felé... Ám, amint már írtam — ez a „végső csengetés” — el­sikkad Bob Rafelson rende­ző filmjében. Vagy legalább­is az a jelenet, amelyben Frank premier plánban elsi­ratja Corát (ahelyett, hogy bíróság előtt felelne tetteiért) csak megbocsájtó, felmentő, az érzelmekre apelláló ítéle­tet tartalmaz. S ez több, mint hiba. Valójában itt társadalmi, emberi igazság­érzetünket támadják ... Mindez kétes bölcsesség csupán? Meglehet... James M. Cain híres bestsellere ép­pen a keserű tanulságtól, mondanivalótól (miszerint nem lehet kibújni a bűnt kö­vető büntetés, bűnhődés alól) válik többértelművé. Illetve e nemesebb mondanivalóval lépi át a szabályos-megszo­kott krimik műfaját. Bob Rafelson roppantul rutinos rendező. Nagyon jól ismeri az új-hollywoodi fil­mek receptjeit. Például az életszerű mesevezetés, nyers erőszak, a cukros­ pil­­­lanat, a brutalitás, a fülledt erotika, a szex arányos ke­verését, keverékét. Kitű­nőek a színészek is. (Jack Nicholson és Jessica Lange.) A Bergman-operatőr, Sven Nykvist képei is csodálato­sak. S így az új amerikai film — a hosszadalmassága ellenére is hatásos. De ez a hatás nem azonos — a szű­külő izgalomkeltéssel, a ka­­talizissal. G. I. Ha Pestre megy... Szovjet képzőművészet a huszas években a Egész februárban látható ez nagyszabású összeállítás, mely gerincét alkotta az évekkel ezelőtt nagy sikerrel lezajlott Párizs—Moszkva kiállításnak. A válogatás a leningrádi Állami Orosz Mú­zeum modern anyagára épült. A huszas évek szovjet fes­tészete a Nagy Október ese­ményeit vállalta, a forrada­lom művészete nemcsak a táblaképeken valósult meg, hanem a textiltervekben, a közérthető ROSZTA-plaká­­tokban, a színpadtervekben is. E mozgalom csúcsa Tatlin III. Internacionálé emlékmű­terve, mely sajnos nem való­sult meg. A figuralitás igénye ebben az időben, a huszas évek elején, nemcsak a szov­jetorosz művészetet jellemez­te, hanem Picasso tevékeny­ségét is. Különös jelenség, hogy nemcsak elsőként követtük az 1919-es Tanácsköztársaság ré­vén az orosz példát, hanem talán éppen ebből adódóan a huszas évek magyar és szov­jet konstruktívizmusa áll a legközelebb egymáshoz, első­sorban a formai elemekben. Mi magyarázza a szovjet­orosz konstruktívizmus mai hatását? Mindenekelőtt az, hogy hirtelen és alaposan meggyorsította a fejlődést, új elemekkel gyarapította a rea­lizmus formanyelvét, s valós értékei révén ez a minőség, ez az irány napjainkban is egyik lehetősége a képzőmű­vészeti világnyelvnek. Új ki­indulást jelent, jelenthet, ezért nyilvánul meg iránta fokozott érdeklődés Párizs­ban, Budapesten, Moszkvá­ban, Londonban, Berlinben. Malevics: Szupermatizmus kontúrban

Next