Dunaújvárosi Hírlap, 1983. március (28. évfolyam, 17-25. szám)
1983-03-01 / 17. szám
1983. március 1., kedd Mit? Hol? Mikor? Zámbó Kornél festőművész kiállítása. (Képcsarnok, Apáczai Csere János utca 4—6. A kiállítást megnyitja március 3-án, 17 órakor, Borbély László művészettörténész. A kiállítás megtekinthető március U-ig) Domanovszky-képtárs (Komócsin liget 11. A kiállítás megtekinthető hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) Dunaújváros története az őskortól napjainkig. (Intercisa Múzeum. A tárlat látogatható hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) Kommunarszk — Dunaújváros testvérvárosa. (Intercisa Múzeum. A kiállítás megtekinthető hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) „NYOLC” KLUB Közös mozilátogatás. (MMK, március 1-én) IFIVEZETŐK KLUBJA Vendégünk a csapatvezető. (Beszélgetés aktuális úttörővezetői feladatokról) (MMK, március 2-án, 18—21 óráig) Közlekedj okosan! Játékos KRESZ-vetélkedő 3—4. osztályosoknak. (MMK, március 2-án a 310-es teremben) Játsszunk most együtt! Játékos vetélkedő. (MMK, március 2-án 10 órakor a 210-es teremben) FŐISKOLAI KLUB Irodalmi est. Siífce László érdemes művész önálló estje. (Főiskolai nagyklub, március 1-én, 20 órakor) Egy kérdés sem volt Lehet egy kérdéssel több? Nem. Egyetlen kérdés sem hangozhatott el csütörtökön délután a Képcsarnok bemutatótermében rendezett műveltségi vetélkedőn. Pedig időben megérkezett a játékvezető, a kérdéseket sem hagyta otthon, technikai akadály sem szólt közbe. Csak játékosok nem voltak. A szervezéssel nem volt baj, előzetesen a kelleténél is többen jelentkeztek a ígéretük vetélkedőre, de ellenére nem jöttek el. Egy, csak egy csapat szeretett volna játszani. Érdeklődők szép számmal jöttek, de kíváncsiságuk, játékos kedvük csak annyira futotta, hogy a kirakat üvegén át lesték (volna) a vetélkedést. Játszani nem mertek. A játékvezető — Egri János — nem sértődött meg, nem vette a kalapját, hanem —, hogy kárpótolja a vállalkozó szellemű csapatot — levetítette nekik képeket. Abból is lehetett a tanulni. Miként ebből az esetből is. - jéká - Szembesítés Szabad a pálya(választás) Amikor egy nyolcadikos kislányt megkérdeztem, mi szeretne lenni, azt felelte: — Takarítónő. Édesanyám mondta, hogy a mai világban már ez is jó szakmának számít. Átrendeződtek az értékek, megváltoztak az igények, nagyobb rangot, elismerést kapnak egyes szakmák, hivatások. De mennyire igazodik a most pályát választó gyerekek elképzeléseihez a valóság? Találomra megkérdezett nyolcadikosok mondják el, mik szeretnének lenni, majd a szakmában régóta dolgozók beszélnek munkájukról. Vigh Krisztina szereti a gyerekeket. Ez megkönnyítette a választását, csecsemőgondozó vagy óvónő szeretne lenni. Pochner Lászlóné több mint húsz éve bölcsődében dolgozik. Mit mondana Krisztinának? — Ha van türelme a gyerekekhez, csak bíztatni tudom. Én nem itt kezdtem, dolgoztam cukrászdában is, máshol is, de sehogy se találtam magamra. Amióta picikkel foglalkozom, nekem a munka nem megerőltető. Talán romantikusan hangzik, de ebben a munkában az a legszebb: önzetlenül adni. Aki itt sok pénzt akar keresni, az már forduljon is vissza, kétezerhatszáz, háromezerötszáz forint között van a fizetésünk. De reggel, amikor bejövök azzal fogadnak a gyerekek, de jó, hogy itt vagy Panni néni. * Ulicska Anikó attól fél, hogy a tanulmányi eredménye nem lesz elég jó ahhoz, hogy kedve szerint válasszon szakmát, ezért talán mégiscsak varrónő lesz. — A mi családunkban hagyománya van a varrásnak — mondja Rohonczi Sándorné. — Édesanyám is, nagyanyám is varrónő volt, tőlük tanultam a mesterséget is, és azt hiszem, a szeretetét is. Nekem a munkám az életem. Ha egy vendég arcán látom az örömet, a megelégedést, én is örülök. De azért meg kell dolgozni. A frissen végzetteknek sokszor az szegi kedvét, hogy nincs meg az a szakmai tudás, amit pedig csak hosszú évek tapasztalata árán lehet megszerezni. De ha sikerül, akkor örömet ad ez a munka. Ma már képes vagyok éjszaka is azon gondolkodni, hogy egy fazont hogyan lehetne még szebben megcsinálni. * — Gimnáziumba megyek — mondja Keszi Tamás. — Régész-történész szeretnék lenni. A múzeumban ismerek egy néprajzost és látásból egy régészt. Tudom, nem keresnek sokat. Szabó Klára, az Intercisa Múzeum régésze: — Ha valaki kisgyerek korától készül, s a régészetre szeretné föltenni az életét, nem is érdemes, nem is szabad lebeszélni róla. Nekem ez volt a gyermekkori álmom, most is mindennél többet jelent számomra, és mégis, ha még lehet, lebeszélném azokat, akik szek szeretnének lenni. régéAz utóbbi években túlképzés volt az egyetemeken, és sok régész nem tudott elhelyezkedni. A munkánkról annyit: feltárások idején tízt— tizenkét órát is dolgozunk — ezt kevés nő tudja vállalni —, sokszor a fizikai munka egy része is ránk hárul, s a leletek mosását, tisztítását ismi végezzük. Talán nem is csoda, hogy „csodabogaraknak” tartanak minket. * — Szakács szeretnék lenni — mondja Pintér Béla. — Tudom, hogy kevés lesz a szabad időm, de nagyon megtetszett édesapám kollégájának a foglalkozása. Két műszakban fogok dolgozni és úgy ötezer forint körül fogok keresni. Vác Antal, a Béke étterem szakácsa — Ha újrakezdhetném, csakis pincér lennék. Ha a vendégnek ízlik az étel, az a szakács érdeme, de erre kevesen gondolnak. A pincérnek dicsérik az ételt, a borravaló is ott van. A szakácsnak inkább a magánétkezőknél van becsülete, ott használhatja a fantáziáját. A közétkeztetésben, a hagyományos pörkölt-vendégekkel nem lehet sokra vinni. Próbálkozni azért lehet. És már az is nagy dolog, hogy a rántott gomba mellé már mindenki kéri a tartárt. M. K. A pályamunkák megtekinthetők heten a hatodikon A hatodik acélszobrász alkotótelepet május 5. és június 23. között rendezik meg Dunaújvárosban. A városi tanács és a Dunai Vasmű által meghirdetett pályázatra tizenkét művész tizenhét pályamunkát nyújtott be, amelyek közül a zsűri négy művész műleírását, illetve makettjét fogadta el. Ennek alapján Trombitás Tamás, Heritész Gábor, Galántai György, valamint Palotás József dunaújvárosi szobrászművész vehet részt az alkotótelep munkájában. résztvevők köre három meghívott vendéggel — egy magyar, egy szovjet és egy finn szobrászművésszel — bővül még. Közülük Szőllőssy Enikő neve nem ismeretlen a dunaújvárosi közönség előtt. A beérkezett pályamunkák a Bartók Béla Művelődési Központ aulájában tekinthetők meg március 2-tól 20-ig. Könyvtár nyílik a Béke városrészben Jöhetnek az olvasók Nem lesz többé mostoha városrész a Béke városrész, legalábbis, ami a könyvtári könyvekkel való ellátást illeti. Holnap a Béke II. Általános Iskolában nyílik meg Dunaújváros ötödik — s egyben a városrész első — fiókkönyvtára. A hétfőn, szerdáig és pénteken délután nyitvatartó könyvtárat — bár az iskolában van — nemcsak a gyerekek vehetik igénybe, hanem a városrészben lakó felnőttek is. Kényelmesebb és gyorsabb lesz tehát a könyvek kölcsönzése, nem kell a központi könyvtárig buszozni: a fiókkönyvtárban ötezer kötet közül választhatnak az olvasók. De hol? Kamaramozi Nálunk egy lakosra évi 7,2 mozilátogatás jut, míg Egerben, Zalaegerszegen 10,7 Gyöngyösön pedig 12,4. Igaz, vannak városok, ahol még ennél is kevesebben látogatják a filmszínházakat, az ózdiak például három, a leninvárosiak négy előadásra mennek el évente. A Fejér megyei Moziüzemi Vállalat szeretné jobban megkedveltetni a dunaújvárosiakkal a filmművészetet. Elképzelésük az, hogy kialakítanak személyes egy negyven-ötven stúdiótermet, amelyben kamaraelőadásokat tarthatnának. A speciális érdeklődési körök szerint választott filmekre feltehetően sok olyan dunaújvárosi is jegyet váltana, aki nem, vagy csak ritkán járt moziba. A moziüzemi vállalat elképzelését támogatja a városi KISZ-bizottság (a mozilátogatók többsége fiatal). A stúdiómozi ötlete megszületett, most keresik a megoldást: hol és hogyan alakítsák ki a kamaratermet. Révész Napsugár rajza Szurkoljunk Negyedik elődöntőjéhez érkezett a Hangtárlat című, városok közötti rádiós vetélkedő. Ezúttal Dunaújváros és Szekszárd mérkőzik egymással, pontosabban a Munkásművelődési Központ és a Babits Mihály Megyei Művelődési Központ csapatai vetélkednek. A Művelődési Minisztérium, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Magyar Rádió közös műveltségi játékát élő, egyenes adásban közvetíti a Kossuth adó holnap délután 19 óra 15 perctől 20 óra 25 percig. A játékot Rapcsányi László vezeti, a két helyszínen Kertész Zsuzsa és Poór Klári lesznek a csapatok riporterei. Az adás miatt szerdán a felnőtt könyvtárban csak fél hatig lesz kölcsönzés. Rádiós vetélkedő Kiállítás a Képcsarnokban Portrék után Zámbó Kornél festőművész alkotásaiból nyílik kiállítás csütörtökön a Képcsarnok bemutatótermében. A tárlaton az eddig főként a munkásélet tolmácsolójaként számontartott művész új oldaláról mutatkozik be: realista tájképek tájképeit állítja ki. A március 17-ig megtekinthető kiállítás megnyitója csütörtökön délután öt órakor lesz. Borbély László művészettörténész méltatja Zámbó Kornél életútját, művészi pályáját. Pesten tájolnak Két fiatal dunaújvárosi amatőr művész mutatkozik be Budapesten, a Dunai Vasmű lőrinci hengerművében. Fáncsik Mária kerámiáit, Fodor János festményeit állítja ki az üzem kultúrtermében. A kiállítást március 3-án délután két órakor nyitja meg Kiss Pál újságíró. Az alkotásokat március 17- ig tekinthetik meg az érdeklődők (Budapest XVIII., Hengersor u. 38.) A falu-filmen A hosszú téli esték szórakoztató eltöltése és a magyar filmek népszerűsítése — e két cél érdekében rendezik meg a falusi filmnapokat. Március 10-ig megyénk községeiben is vetítik a mai magyar falu életével foglalkozó alkotásokat. műsorban olyan filmek bemutatása szerepel: Bankett, a Szívzűr, a mint a Vörös föld és a Kettévált mennyezet. Csütörtöktől a Dózsa mozi műsorán Egy zsaru „A film rettenetesen drága, ezért üzletágként kell kezelni” — mondta nemrégiben Alain Delon, a jóképű, népszerű sztár, képünkön, aki közel az ötvenhez még mindig hallatlanul kedvelt, irigyelt színész. S aki Visconti Roccójától felküzdötte magát a zsarukig. Alain Delon megfogadta saját tanácsát. Producerként, rendezőként, forgatókönyvíró-társként és főhősként (mert négyszeres „szereposztásban” jegyzi filmjét) semmit sem kockáztatott. Kerüli a művészetnek még a látszatát is. Olyan elemekből építi fel a magánzsaru históriáját amelyek üzleti szempontból már beváltak. Más filmekben. Mert ki ne ismerné például azt a rendőrfigurát, aki otthagyva hivatalát felcsap magánnyomozónak. Azt a mesét is jól ismerjük már, bőréért amikor az igazság bajnoka szembekerül a testülettel, mert a rendőrfelügyelők többsége bűnös kapcsolatban áll a rablók, gyilkosok világával. seilles-i (Esetünkben a máikábítószercsempészekkel.) De a végső nagy csata helyszíne sem tartogat meglepetést, hiszen a legtöbb krimiben a szálak egy jónevű magánszanatróiumba vezetnek. Zölddomb (Delon filmjében a szanatóriumba.) Hasonlóképpen: még egy esendően világtalan lány is ,,visszanéz” (bocsánat a szófacsarásért!) a — arra a másikra, történetből Audrey Hepburn-re és a Várj, míg sötét lesz, című filmre. Tehát Alain Delon egyszemélyes krimije (mert csak a filmszalagra szakemberre, rögzítést bízta Jean Turnier operatőrre) nem tartogat érdekességeket. Végül is a rendíthetetlen hős, a magánzsaarú győzelme csak Delonnak, színésznek köszönhető. Mert ebben az önkiszolgáló krimiben Delon, a színész a legjobb. Most is elegenásan, stílusosan (markánsan öregedő, de még mindig vonzó férfiassággal) formálja meg a magánzsaru figuráját. A többiekkel ellentétben „van benne valami.” Egyéniség, vagy micsoda ... G. I.