Dunaújvárosi Hírlap, 1983. június (28. évfolyam, 44-51. szám)
1983-06-10 / 46. szám
MÁIG ÉLŐ TANULSÁGOK Harmincöt esztendővel ezelőtt, 1948. június 12-én a Magyar Kommunista Párt IV. és a Szociáldemokrata Párt XXXVII. kongresszusa határozatban mondta ki a két munkáspárt egyesülését, s ezzel létrejött a Magyar Dolgozók Pártja. Az egyesülés történelmi jelentőségét, hatását azóta történészek, politikusok, az események aktív résztvevői elemezték, vaskos kötetekbe gyűjtve a tapasztalatokat, amelyek ma is érvényes tanulságokkal szolgálnak világ munkásmozgalma szmára. Az egyesülés nem történt minden történelmi előzmény nélkül. Már 1919 tavaszán is egyesült a két munkáspárt, ez tette lehetővé a proletárdiktatúra kikiáltását. S utána is, többnyire nagy sorsfordulók idején, szóba került a két munkáspárt egyesítése, az erők összefogása. De az adott körülmények nem kedveztek, vagy nem tették lehetővé a munkásegység szervezeti keretekben is megnyilvánuló deklarálását. A felszabadulás után közvetlenül a pártharcoktól terhes, az ország további fejlődésének útját eldöntő években pedig először az eszmei egységet kellett megteremteni, a közös hogy plattformot kidolgozni, a szociáldemokrata jobboldal félreállítása után minden, vagy legalábbis majdnem minden feltétele meglegyen az egységes, cselekedni kész és cselekedni tudó megszületésének. munkáspárt Ehhez azonban a kommunista pártnak is — negyedszázados illegalitás után - valódi tömegpárttá kellett válnia, be kellett bizonyítania, hogy a huszonöt év alatt rászórt rágalmak hamisak, s programja valóban az ország, a dolgozó tömegek érdekeit szolgálja. Ez az idő - a vártnál és a számítottnál hamarabb - 1948 elején érkezett el. A szociáldemokrata jobboldal taktikázgatásából,esetenként nyílt árulásából kiábrándult munkástömegek, földcsuszamlásszerűen áramlottak át a kommunista pártba, olyannyira, hogy tagfelvételi zárlatot kellett elrendelni. Eközben folytak az éles vitáktól sem mentes megbeszélések a szociáldemokrata baloldal és a kommunisták között. A két párt kongresszusa által végül kimondott egyesülés azonban lényegileg csak a szervezeti kereteket teremtette meg. A valódi, eszmei egyesülésre az akkori hibás politikai gyakorlat már nem hagyott időt. A koncepciós perek, a párt lenini normáinak durva megsértése a dogmatikus hibák halmozása azt eredményezte, hogy a szociáldemokrata illúziók még hosszú ideig éltek, s a valódi munkásegység hiánya is hozzájárult az 1956-os ellenforradalom ideológiai ,,előkészítéséhez”. 1956 ismételten bebizonyította, hogy csakis az egységes, cselekvőképes munkásosztály tudja hatalmát megvédeni a külső és belső ellenséggel szemben. A Magyar Szocialista Munkáspárt létrejöttével fejeződött be gyakorlatilag az egyesítés folyamata, most már nemcsak szervezetileg, hanem eszmeileg is. S az MSZMP vezetői fogalmazták meg arra is és a jövőben is érvényes tanulságot: ,,A történelem azt mutatja, hogy ha nem ért szót a két munkáspárt azt a munkásosztály sínyli meg, ha együtt harcol, az a munkásosztály, a nép, az ügy javára válik.” Már Komlón is gyártják A családiház-építkezésekhez használható vasbeton áthidaló elemek sorozatgyártását kezdték el a Beton- és Vasbetonipari Művek komlói üzemében. Az idén összesen negyedmillió méter ablak- és ajtónyílás áthidalására alkalmas, úgynevezett A-típusú betongerendát készítenek százhúsztól háromszázhúsz centiméteres hosszúságig, hatféle méretben. Ezeket az elemeket korábban a BVM dunaújvárosi gyára állította csak elő. A mecseki üzemben a magánépítkezők fokozódó igényeinek a kielégítése végett, és az egyéb termékek iránti kereslet csökkenése miatt fogtak hozzá a sorozatgyártáshoz. A kiselejtezésre ítélt régi darupálya bontott elemeiből házi tervezés alapján megépített gyártósoron az eredeti technológiát ésszerűsítve, harminc százalékkal sikerült termelékenyebbé tenni a folyamatot. iy Komlón készített szellemes kiemelőszerkezet révén a termékek selejtmentesek. A Dunai Vasmű balatonszéplaki saját és a Medicorral közösen fenntartott üdülőjében, tíz-, illetve tizennégy napos turnusokban tölthetik el szabadságukat a pihenni vágyók. A vasműüdülőben nyolcvan, a Medicor-üdülőben ötven szoba áll a vasmű dolgozóinak rendelkezésére, összesen tizenkét turnusban. Egy-egy szobában két felnőtt és két gyermek kényelmes elhelyezésére van mód. Az idén a Medicor dolgozói mintha előre tudták volna, hogy már májusban beköszönt a nyár, az üdülők első csoportja múlt hónap 25-én megérkezett. A vasmű üdülőiben június 15-én kezdődik a szezon. Képünkön: „telt ház" az üdülő stégjén. (Rozsnyói Zoltán felvétele) A rendőrmotoros hozta vissza Halálos fürdőzések a Dunán Alig kezdődött meg strandszezon, a baleseti statisztika máris elszomorító képet mutat. Az idén százan vesztették életüket a folyókban, tavakban. Az elmúlt hétvége is nyolc halálos áldozatot követelt. A dunaújvárosi vízirendészeti őrs parancsnoka, Jeszenszky János rendőr alhadnagy így összegezi tapasztalatait: — Tavaly egész évben négyen vesztették életüket a dunaújvárosi vízirendészeti őrs illetékességi területéhez tartozó ötvenöt kilométeres Duna-szakaszon. Az idén június elejéig már három halálos kimenetelű vízibalesetünk volt. Pedig még csak most jön az igazi nyár, az iskolai szünidő, amikor, sajnos, nagyon sok gyerek szülői felügyelet nélkül marad, s a szülők tudtával vagy anélkül, egész napját a strandon tölti. S még jó, ha tud úszni ... — Mit tehet, mit tesz a balesetek elkerüléséért a vízirendészet? — Mi már télen, illetve a tavasszal megkezdjük a felkészülést a nyárra. Felvilágosító előadásokat tartottunk az iskolákban, és ahová esetleg nem jutunk el, oda is küldünk írásos tájékoztató anyagot. Ellenőrizzük strandok, fürdőhelyek kijelölését, életmentő felszereléseit. Járőreink rendszeresen végigjárják a felügyeletünk alá eső Duna-szakaszt, s figyelmeztetik: ha kell, megbírságolják a tilos helyen fürdőzőket. Sajnos az emberi felelőtlenség határtalan .. . Köztudott, hogy a kikötői öbölben tilos és veszélyes a fürdés. Ennek ellenére szinte minden héten akadnak, akik a tilalmat — amit egyébként tábla is hirdet — megszegve az öbölben fürdenek. Néhány napja például egy kislány az öböl átúszására vállalkozott, s a rendőrmotoros hozta vissza a partra a teljesen kimerült gyereket. Talán neki ez jó lecke volt. — Mindenkit nem hozhat vissza a rendőrmotoros ... — Egyszerre nem tudunk mindenhol ott lenni. Ezért kell a fürdőzés, a víziközlekedés szabályait mindenkinek betartani. Ennek ellenére sokan semmibe veszik a jó tanácsot. S a vége gyakran tragikus. Szomorú illusztráció: az idei három vízibalesetünk áldozatai közül kettő ittas volt, egyikük pedig nagyobb mennyiségű gyógyszert szedett be. — Fürdés, strandolás nélkül, a nyár nem az igazi. — Nem is mondja senki, hogy ne strandoljunk, csónakázzunk. De az alapvető szabályokat betartva! Hogy egyetlen kellemesen induló hétvége se végződjék tragédiával. d. kiss Berend T. Iván: Gazdasági útkeresés 1956-1965 A kohászati program folytatása (in.) Az ünnepi könyvhétre a Magvető Kiadó a Nemzet és emlékezete sorozatban megjelentette Berend T. Ivánnak Gazdasági útkeresés 1956-1965 (A szocialista gazdaság magyarországi modelljének történetéhez) című művét, mely átfogó képet ad a kilenc esztendő gazdaságpolitikai törekvéseiről és eredményeiről. Lapunkban - három részben - A kohászati program folytatása című fejezetet közöltük teljes terjedelmében, s egyben olvasóink szíves figyelmébe ajánljuk a tudós érdekfeszítő megállapításait e sokat és sokak által vitatott kérdéskörről. A hároméves terv beruházásainak várható megvalósulásáról 1960. nyarán készített tervhivatali jelentés ennek megfelelően számos kohászati beruházásról adhatott számot: elkészült például a Dunai Vasmű 2. számú kokszolóblokkja („amelynek üzembe helyezésével ennek megfelelő importkokszot takarítunk meg”). „A beruházások fokozódása révén — olvashatjuk továbbá — egy évvel előbb, már 1960. évben üzembe helyezzük a meleghengerművet és a 4. számú martinkemencét. Megkezdtük a hideghengermű építését is, amelynek üzembe helyezése 1963 végén várható." A kohászati program keretében azonban egyáltalán nem csupán a Dunai Vasmű megkezdett beruházásainak befejezése kapott helyet. Lényeges szerepet játszott többi kohászati bázis rekonastrukcióval egybekapcsolt bővítése is. Az idézett jelentés tehát arról is számot adhatott már 1960-ban, hogy „ugyancsak elkezdődött, és 1963. évben fejeződik be az ózdi martincsarnok átépítése és korszerűsítése is.” A Tiszapalkonya—Diósgyőr gázvezeték megépítésével pedig a Lenin Kohászati Művek martinüzemeinek fűtését modernizálják. Az Ózdi Kohászati Üzemek oxigéngyárat épít, s épülőben volt a borsodnádasdi hidegszalaghengermű és a Dunai Vasmű salakhabosító üzeme is. „A kohászat — összegzi a Tervhivatal elnökének beszámolója a 3 éves tervről — 817 millió forinttal teljesíti túl beruházási tervét.” (P. I. Archívuma. 288. f. 23 1960. OT- tájékoztató jelentés a Gazdasági Bizottság részére. A 3 éves terv beruházási célkitűzéseinek várható megvalósítása. 1960. június 8. Kiss Árpád.) A korábban megindított és félbemaradt kohászati program azonban ezzel korántsem volt lezárható. A hatvanas évek közepén a Politikai Bizottság számára készített — már idézett — előterjesztés az 1958 utáni, közel egy évtizedes programról kohászatfejlesztési a következőket állapította meg. ..A beruházási eszközök nagyobb részét azonban még kénytelenek voltunk továbbra is a már megkezdett (Dunai Vasmű meleghengermű, az Ózdi Kohászati Üzemek acélműve, Lenin Kohászati Művek blokk- és bugasora) és elsősorban a termelés mennyiségi növelését szolgáló létesítményekre fordítani. A termékek választékának növelése érdekében hidegen hengerelt szalagokat, hegesztett csöveket, nagy szilárdságú huzalokat és lemezből hajlított termékek gyártáskapacitását teremtettük meg.” A második 5 éves terv a vaskohászat 45%-os fejlesztését irányozta elő, 7,5 milliárd forint beruházással. Amint azonban a visszatekintő értékelés megállapította, végül is a melegen hengerelt áruk 80 ° C-ban kevésbé értékes, nagy tonnasúlyú, nagy átmérőjű rúd- és idomacélok, durva és középlemezek feleslegeinek, exporttöbbletének termelésére vezetett, míg az értékesebb finomlemezből, saválló lemezekből, szalagokból, kis átmérőjű rúd- és idomacélokból, huzalokból importra volt szükség. 1964-ben összesen 711 ezer tonna kohászati terméket exportáltunk, de ugyanakkor 552 ezer tonnát importáltunk, csakhogy átlagosan 1 tonna export ára 1554, 1 tonna importé viszont 1813 devizaforint volt. A kohászati kétségkívül exportkapacitások devizatermelő szerepet játszottak. Sőt a világpiacon jelentkező konjunktúrafeltételek a kohászati termékek növekvő értékesítést biztosítottak a dollárelszámolású exportpiacokon, ami végül is évente megközelítőleg 1%-kal emelte a dollárelszámolású kivitel növekedésének évi átlagos ütemét, kiegyensúlyozó hatást gyakorolva a külkereskedelmi mérleg alakulására. A dollár bevétel eléréséhez azonban 100 forint értékű kohászati termékre volt szükség. A vas- és acélipar további fejlesztését tehát a hatvanas évek közepén, a harmadik 5 éves terv előkészítése idején is elengedhetetlennek tartották. „Az 1950-es években helytelenül meghatározott fejlesztési célok következményeit ma is viseljük — állapították meg —, és emiatt, valamint későbbi elhatározásaink (második éves terv) kövekezetlen, hiányos magvalósítása miatt a kohászati termelés összetétele, vagyis a gyártott termékek korszerűsége, minősége és választéka nem egyezik meg a népgazdaság szükségleteivel, igényeivel." [„Nehezítette, (és nehezíti) a helyzetet az is —fűzi hozzá a beszámoló —, hogy a népgazdasági tervelőírások a termelés növelésének mennyiségi mutatóit írják elő, és kevésbé tartalmaznak kötelezettséget a szerkezeti változásra (“tonnában« mérnek elsősorban.) A jelenlegi árrendszerünk sem ösztönöz a munkaigényes áruk termelésére.” Ebből következően a fejlesztési politika fő célját a harmadik 5 éves terv időszakára ismét abban jelölik meg — mint 1956 után —, hogy a kohászati termelést egyre jobban a finom termékekre kell átcsoportosítani, s ezekből a cikkekből az importot a tervidőszak végére az 1964-es szint 15—20%-ára kell csökkenteni. (P. I. Archívuma, 288. f. 20. Előterjesztés a Politikai Bizottság részére. Vaskohászatunk helyzetéről, fejlesztésének irányáról. 1965.)] A korábbi fejlesztési utak tovább élő hatásai, a hiányolt nemzetközi együttműködés korlátozott lehetőségei tehát végül is 1956 után, ha a korábbinál jóval mérsékeltebb ütemben is, de tartósan — nemcsak a megkezdett beruházások befejezése igényével, hanem a hatvanas évtizedben is — napirenden tartották a vas- és acélipar további fejlesztését, s a döntések, mint az előzőekből egyértelműen kitűnt, egyik legfőbb mérlegelési szempontja az import kiszorítása és pótlása volt. A gazdaságpolitika, a meghatározottságok szigorú közegében nem követte tehát pusztán a felismerések és az 1956. végi elhatározások útját, hanem igazodott a feltételekhez. Ezzel, vagyis újabb cselekvéseivel azonban újabb meghatározottságokat, ellentmondásokat idézett elő. (Vége) 1983. június 10., péntek Hideg újdonságok Mélyhűtött majonézes készítményekkel bővíti a mirelitétlap-választékát a székesfehérvári hűtőház. Már megkezdték a csemegeuborkával, tárkonnyal és borssal ízesített remourade-mártás készítését, s hamarosan hozzáfognak a majonézes kukorica, zöldségkeverék és gomba gyártásához is. Mi a véleménye? A közlekedési lámpákról — Nyolc éve élek, s autózom a városban — kezdi Vas János, a Kohász röplabdázója, a vasmű üzemmérnöke. — Pestről ideköltözve, örültem, amikor Dunaújvárosba is közlekedési lámpákat telepítettek. Megrökönyödtem viszont a lámpák elhelyezésén, csapnivaló működésén, az engedélyezett áthaladási idők hosszánrövidségén. Nemegyszer ugyanis kifejezetten feltartják a közlekedőket! Ismereteim szerint lámpa ott kell, ahol a forgalom több irányból, folyamatosan áramlik, s emiatt rendszeres lehet a torlódás. A Vasmű út —Kohász utcai lámpa teljesen fölösleges. A másik kettő is csak csúcsforgalom idején szükséges, hisz egyik kereszteződésben sem mind a négy irányból erős állandóan a forgalom. Az utóbbi hetekben szinte egyáltalán nem működnek a lámpák. A forgalom ennek ellenére nem reked meg, nincs dugó közlekedésben. Pesten a láma pakarbantartók kapcsolatban állnak a minden hibát rögtön jelentő taxisokkal Nálunk erre, sajnos, nincs szükség. A Dózsa György út —Szórád Márton út kereszteződésében viszont gyakor a tumultus. Ide kéne lámpa Ha egy kereszteződésbez azon kell tanakodnom, hogy hová is nézzek, hogy kinél is kell elsőbbséget adnom, az már régen rossz. Éppen emiatt derékszögűek általában a kereszteződések. Nem úgy, mint a Vasmű út és a Vöröshadsereg útja találkozásánál kiépített „káosz” amin persze már roppan drága lenne változtatni. — ed —