Dunaújvárosi Hírlap, 1983. augusztus (28. évfolyam, 61-69. szám)

1983-08-09 / 63. szám

1983. augusztus 9., kedd Féláron és ingyen Mit ér a diákigazolvány? „A középfokú és felsőfokú oktatási intézmények nappali tagozatos tanulói, illetőleg hallgatói részére az oktatási intézmények diákigazolványt állítanak ki. A diákigazolvány a tanulói (hallgatói) jogviszony igazo­lására szolgál és meghatáro­zott kedvezményekre jogo­sít.” (A művelődési miniszter rendeletéből.) Utazási kedvezmény A vasúti jegyek 33 száza­lékos kedvezménnyel váltha­tók az ország bármelyik vas­útállomásáról bármelyik vas­útállomására történő utazás esetén az utazások számának korlátozása nélkül. A Volán minden járatára — csak a nyári hónapokra! — 50 szá­zalékos viteldíj-kedvezményt biztosít, tanév közben a he­lyi járatú tanulóbérlet 90 szá­zalékos mérsékletű. Távol­sági­ járatokon — állandó lakhely és iskola között — a kedvezmény 75 százalékos. Színház, sportrendezvény A színházak előadásaira — kivéve az Állami Bábszín­ház, a Bartók Gyermekszín­ház és a Mikroszkóp Szín­pad, valamint a plakátokon külön megjelölt előadásokat — a legolcsóbb jegyek árán, legfeljebb 10 forintért vált­hatók diákjegyek. A sport­­rendezvényekre legalább 50 százalékos kedvezménnyel (esetenként ingyenesen) igé­nyelhetők diákjegyek. Kölcsönzés, múzeum, étkezés Az Ifjúsági Kölcsönzőszolgálat Turisztikai telepein az átlagosan 25 százalékkal mérsékelt csoportos díjtéte­lekkel lehet egyénileg is köl­csönözni sátrat, hátizsákot, csónakot és egyéb turisztikai, sportfelszerelést. Az állam által fenntartott múzeumok, képtárak és egyéb mények muzeális közgyűjtő­díjtalanul látogat­hatók. Diákmenü igénybevételére csaknem kétszáz étteremben, bisztróban van lehetőség. Címszerű felsorolásukat a diákigazolvány melléklete­ként adják. Városunkban a Kohász étteremben 15, a Bé­kében 13 forintért szolgálnak fel diákmenüt. Szállás A kempingek — a külön megjelöltek kivételével — nyitvatartásuk teljes ideje alatt 50 százalékos kedvez­ménnyel vehetők igénybe. (Sok kempingben viszont csak a nemzetközi diákiga­zolványt fogadják el, mint például a dunaújvárosiban.) Hatvan diák segíti Valódi uborkaszezon van a megyei Zöldért székesfehér­vári tartósító üzemében, ahol augusztus végéig összesen 1500 tonna ropogós csemege­­uborkát készítenek. A külön­legesen ízesített savanyúság­ból a fehérvári üzem Nyu­­gat-Európába 300 tonnát szál­lított. Most a szovjet export­ra szánt uborkát dolgozzák fel, ide 800 tonna savanyú­ság készül; belföldi megren­delésre további 400 tonna csemegeuborkát töltenek üve­gekbe. A tartósító üzem mun­káját a nyári szünidőben hatvan vakációzó diák segíti. Három vélemény és ön, hogyan látja? A vezetői értekezlet után megkérdeztük három részt­vevő véleményét: ők milyen intézkedést tennének, hogy megoldják a gyár problé­máit, s hogyan képzelik el a vasmű előtt álló hónapokat? Balogh Béla, a hideghen­germű kikészítő üzemének művezetője: —• őszintén szólva, egy kicsit meglepődtem a hen­germű munkájának értékelé­sén. Amint a beszámolóból is kiderült, talán a mi gyár­egységünk maradt el legke­vésbé a tervektől, ezért azt hittem, ha nem is nagyon, de azért valamennyire meg­dicsérnek minket. Nem így történt. Amiből levonhatjuk azt a következtetést, hogy ez a munka a jó eredmény­hez, vagyis a dicsérethez még nem elég. Manapság legalábbis. Egyetértek azzal, hogy be­ruházások, fejlesztések nél­kül is tudnánk javítani ered­ményeinken, van elég ki­használatlan lehetőségünk ehhez. De szerintem azért nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy néhány he­lyen e tartalékok kihaszná­lását talán éppen a beren­dezések rossz állapota aka­dályozza. Nálunk például nemrég kigyulladt a nagyda­rabok­ kábelaknája, egy da­rabon elégtek a vezetékek. Ezen a szakaszon ki akarták cserélni, s csak amikor hoz­záfogtak a munkához, akkor vették észre, hogy az egész kábelrendszer teljesen elöre­gedett: nem csak a sérült szakaszon, hanem végig ki kell cserélni az egészet. Szekeres András, a radiá­tor üzemvezető-helyettese: — Tény, hogy nagy radiá­torh­­iány van az országban. Annak ellenére, hogy féléves tervünket csaknem 36 ezer négyzetméterrel túlteljesítet­tük. A második azonban nehezebb: félévünk augusz­tus 22-től szeptember 4-ig nagyjavítás lesz az üzemben, többek között kicseréljük az egyik legfontosabb gépünket, az ötszáz tonnás prést. Ettől azonban csak megbízhatósága a berendezés lesz na­gyobb, teljesítőképessége nem. Eddig is igyekeztünk élni a lehetőségeinkkel, kis­vállalkozások működnek az üzemben, a gépek üzemidő­kihasználtsága 89—96 száza­lékos volt, ami, azt hiszem, nagyon jó eredmény. A gyár vezetői kérték tőlünk, hogy az évi 1 millió 313 ezer négyzetméter radiátorra szó­ló tervünket teljesítsük túl. Megpróbálunk 1 millió 400 ezer négyzetmétert gyártani. Ahogy most a dolgok állnak, ez csak akkor sikerülhet, ha nagy felületű radiátorokat kell majd gyártanunk — et­től sem lesz azonban több radiátor, csak a fűtőfelület növekszik. Ráadásul azt is számításba kell vennünk, hogy 17 évvel ezelőtt kezd­tük el gyártani a lemezra­diátorokat, amelyeknek ma­ximális élettartama, szaksze­rű kezelés mellett: 17—18 év. Hamarosan tehát nem csak az új igényeket kell kielégí­tenünk, hanem a régi radiá­torokat is pótolni kellene. A megoldás szerintem csakis a beruházás lehet, új üzem építése — de hogy erre mi­kor­ lesz pénz .. ? # Molnár Baszó, a műszaki főosztály technológusa: — Szerintem is­ létfontos­­ságú, hogy a gyárban szer­vezettebb legyen a munka, mint eddig volt. Ennek első feltétele, hogy tisztában le­gyünk a problémákkal, fel­tárjuk a hiányosságokat minden egyes gyáregységben, üzemben, vagy műhelyben. És szerintem itt van egy kis bökkenő. A hengerműben nemrég megkezdődött egy ilyen munka, a műszaki fő­osztály, és a hengerműsök közösen csináltak egy fel­mérést, nem titkolva a hi­bákat sem. Az erről készült jelentésből sok mindent idéztek most a vezetői érte­kezleten is , és bizony a hengermű szerintem sok te­kintetben negatív megvilágí­tásba került, azon egyszerű oknál fogva, hogy más gyár­­részlegekben nem törekedtek ilyen fokú őszinteségre, in­kább az eredményekről ké­szítettek jelentést, mint a hi­ányosságokról. Hozzájuk ké­pest tehát a hengermű ros­­­szul szerepelt most — pedig talán éppen ezzel a felmé­réssel alapozta meg későbbi eredményeit. Kérdés, hogy ezek után mennyire tartják majd magukat az ottani ve­zetők eddigi irányvonalukhoz, nem választják-e szépítő je­lentések készítésének jól be­vált, bár a problémák meg­oldását rendszerint halogató taktikáját. Valahogy érde­keltté kellene tenni a veze­tőket a hibák nyílt föltárá­sában ... P. J. Balogh Béla Szekeres András Molnár László Nem tudni, miért van így, de a nyaralót, az üdülőt, a szabadságra indulót nyilvá­­­nosan is illik irigyelni. Ahogy másnak véletlenül sem mon­danánk, a szabadságáról­­ barnán visszatérő kollégát, ismerőst sokszor fogadjuk azzal: de irigyellek. És az irigyelt ezt soha sem veszi rossznéven. Ezúttal utána­­­mentünk azoknak, akik egy hete - két hete azzal kö­­­­szöntek el tőlünk, hogy: viszlát, vagy szia, megyünk­­ nyaralni. Gyopáros: a nyugalom szigete A Dunai Vasmű gyopárosi üdülőjében az egyetlen iz­galmat a két héttel ezelőtti enyhe dizentériajárvány je­lentette. Senki nem betege­dett meg, de állítólag ... azt mondják ..., ha igaz akkor .. szóval volt. Egyébként nem valószínű, hogy Pannóniában, tehát a Duna innenső olda­lán találnának ekkora stran­dot, ilyen jól felszerelve és ilyen kevés strandolót. A Ba­­latonszéplakon üdülők talán el sem hiszik, hogy itt nem kell hajnali fél hatkor külön­féle csalárdsággal helyet fog­lalni a stégen, nem kell sor­­baállni a csónakért, vízibi­cikliért (a lángosért és sö­rért sem), mert mindez, szép csöndben és természetes egy­szerűséggel­­ van. Nyúljunk az evezőkért! Fel-felemlegetjük a „régi dicsőséget", amikor még jól mentek a vállalatnál a dolgok, amikor még nyereséget fi­zettek, és a béremelés szinte minden esztendőben vasta­gabbá tette a borítékot. Gondokkal küszködő üzemeinkben — mintha kifogytunk volna az érvekből — megszaporodtak a nosztalgikus visszatekintések, s nem egy vezető szájából hallottam, hallom: „A mi kollektívánk maga a garancia ar­ra, hogy megoldjuk az elénk tornyosuló feladatokat. Két­ségbeesésre nincsen ok. Volt a mi cégünk már nehezebb helyzetben is, mégis kiláboltunk a nehézségekből!" És kö­vetkezik a hivatkozás a törzsgárdára, a szakma iránti hű­ségre, a becsületes helytállásra, a nehézségek szívós vál­lalására. Nincsen ezekben a hivatkozásokban semmi kivetni­való, hiszen kikre építhet nehéz helyzetben a vállalat, mint valóban a törzsgárda tagjaira, az elkötelezett, a munka­helyéhez, a környezetéhez ragaszkodó emberekre,­­ ahogy mondani szokták — a derékhadra. De van ezeknek a meg­nyilatkozásoknak egy furcsa mellékíze, mákonyossága is. Érződik belőlük a „majd elvonul fejünk fölül a felhő és ismét sütni fog a nap­ nyugalma, a tétlen kivárás lan­gyossága. Miközben mások cselekvésre feszült idegeit felemész­tik a szervezésre, az eredményességre, a munka hatékony­ságának fokozására, a munkafegyelem erősítésére, a mi­nőség javítására, a korszerűbb termékek előállítására, az ésszerű takarékosságra, a szakmai színvonal növelésére irányuló erőfeszítések­­ vannak, akik úgy vélik: „mit tehe­tek én azért, hogy jobban menjenek a dolgok, kis pont vagyok, egy fogaskerék, rajtam igazán semmi nem múlik­­ és múlhat." És csupán várják, hogy változzék a helyzet! Pártunk Központi Bizottságának ez év áprilisi ülésén, a félidős értékeléskor nagy hangsúlyt kapott, hogy elért eredményeink megtartásához az eddiginél is jobb, haté­konyabb munkára van szükség. S ezt a megállapítást nem­csak általánosságban a társadalom tagjaira, hanem min­den egyes emberre - személy szerint is — értette a párt vezető testülete. Mint ahogy a javadalmazásnak is sze­mélyre szólóan kell érvényesülni. Amikor agitálunk, erőinket mozgósítjuk, ezért érzem most kevésbé fontosnak a visszamerengést és nagyon fon­tosnak, hogy a jelen tennivalóit mindenki megértse, és képességei szerint „hadba szálljon” érte. Valahogy úgy, ahogy azt egy régi anekdota sugallja: „A tihanyi apát egykoron csónakázni vitte paptársait. Köz­ben a Balatonon vihar tört ki. A papok leborultak a csó­nakban és imádkoztak, hogy múljon el a veszedelem. Az apát leteremtette őket, mondván, nem fohászkodni kell most, hanem evezni, hogy mielőbb partot érjünk ..." Nyúljunk tehát az evezőkért! — sas - Világszínvonalú berendezések 65 százalékkal több termék Befejezéséhez közeledik a székesfehérvári könnyűfém­mű együttesen 7 milliárd fo­rint beruházást igénylő bő­­­­vítése, melynek során világ­­színvonalú termelőberende­zéseket szerelnek fel, új szo­ciális létesítményekkel ja­vulnak a nagyüzem dolgo­zóinak élet- és munkakörül­ményei. Eddig elkészült az új prés­­mű, a hengermű, korszerűsí­tették a préskovács-üzemet, az öntödét, valamint lemez­lágyító kemencetelepet, elo­­xáló üzemet, kikészítő és daraboló gépsorokat, kész­áruraktárt helyeztek üzem­be. A hatodik éve tartó fej­lesztés eredményeként 1982 végéig az alapvető termelő­berendezéseket üzembe he­lyezték, és az idei évre csu­pán 700 millió forint értékű befejező művelet elvégzése húzódott át. A bővítés ered­ményeként a könnyűfémmű termelése 65 százalékkal emelkedik, s megkétszerezik a feldolgozott, minőségi alu­mínium félgyártmányok elő­állítását. A székesfehérvári nagyüzem már az idén 26— 28 ezer tonnára emeli a dol­lárelszámolású exportját. Viszlát, megyünk nyaralni Ahogy egyszerűen és kita­­pinthatóan tekintélye is van Gyopároson a dunaújváro­siaknak. Alapja nyilván az lehet, hogy a Dunai Vasműén kívül itt nincs más vállalati a üdülő, a folytatása pedig az méltóság, ahogy az itt üdülők képviselik Dunaújvá­rost: az iparban járatos em­berek megfontolt komolysá­gával. Orosházán az üveggyáron és a nemrég alakult vasön­tödén kívül nincs ipar. Az öntödében viszont van né­hány Dunaújvárost megjárt (egykor itt dolgozó, vagy itt tanult) szakember. Nem cso­da hát, ha az elmúlt vasár­nap aratóünnepen szórakoz­tatta magát a város. Ahová természetesen meghívót kap­tak a dunaújvárosiak is. Sok rokoni meghívó is érkezik az üdülőbe, ha már itt vagy­tok ... És egy napra, két nap­ra üres lesz egy-egy asztal. Valahol Sarkadon, Battonyán, vagy Eleken pedig örülnek a ritkán látott, dunaújvárosi rokonoknak. A Viharsarok valaha sok fiatalt küldött Sztálinvárosba. Az idén — éppen a mostani turnusban — NDK-beli test­vérvárosunk, Eisenhütten­stadt 35 tagú delegációja is kipróbálja Gyopárost. (A vas­­műs cserecsoport Mühlrose­ben volt.) A gyár, az Eisen­­hüttenkombinát Ost nemzet­közi osztályának vezetője mondja, hogy: kifejezetten nem akartak a Balatonhoz menni; a német kohászok, martinászok is csöndre, nyu­galomra vágytak. És gyógy­vízre. Mert mégiscsak a víz a lényeg. Lehet — mert van! — jó reggeli program, aerobic, és jó esti program, szalonnasü­tés, asztalitenisz- vagy sakk­verseny, ulti csata — a víz pótolhatatlan. Hátha még rendelni is le­het! Ülünk a melegvízben, jön a vízmester és megkérdezi: milyenre parancsoljuk? Le­hetne egy-két fokkal mele­gebb! — mondja valaki, és két perc múlva meleg áram indul el a kiömlőnyílásból. Paródia, dal és Sandokan — ol — A kerítés mellett jobbról zöld kis házikó, előttem so­rompó. Bújnék át alatta, de megállít egy kiáltás: — Állj, ki vagy, jelszót! — Nálunk ez a rend — magyarázza a történteket Németh Lászlóné táborveze­tő. — A pajtások minden szolgálatot nagyon komolyan vesznek. Az időre nem lehet ráfog­ni, hogy legjobb a nyaralás­ra. Gyengén, de fúj a szél, felhős, borult az ég, a játék hevében is elkel a melegítő. — Mit tudnak ilyenkor csinálni? — kérdezem. — A hűvösre fordult idő­járás csak a fürdésben gátol minket, a többi programjain­kat rendre meg tudjuk tar­tani. Sétálunk a lakóépületek között. Az egyforma faházi­­kokban négy—ötágyas szo­bák, bennük — a fiúknál is — rend. Az előtérben, közös szárítón utolsó cseppjeiket hullatják a reggel kimosott apróbb ruhadarabok. Délután van, és nagy a sürgés-forgás: nemsokára kezdődik az aka­dályverseny. Addig, amíg a gyerekek készülődnek, a raj­­parancsnokok egymásnak adva a szót, mesélik az élmé­nyeket : — A megszervezett hajó­kirándulást már a második alkalommal kellett elhalasz­tani a rossz idő miatt, de nem adjuk fel, újra beter­vezzük ... -! — És a Ki Mit Tud?-ot se hagyjuk ki! Megrendeztük a tábori vetélkedőt, melyen nagy meglepetésre három kispajtás előadta Heming­way: Az öreg halász és a tenger paródiáját. A nevetés­től mindenki a hasát fogta ... — No meg a tábori olim­pia! Német—magyar focibaj­nokságot rendeztünk a riesai pajtásokkal, de volt tanár— diák meccs női, férfi válto­zatban. — A délutáni akadályver­seny után rókavadászat lesz. A tábor melletti erdőben já­tékrókákat rejtünk el, eze­ket kell megkeresni és meg­oldani a különböző feladato­kat. Utána pedig szolidaritási estet tartunk, amolyan kis békegyűlést, a hirosimai atomrobbantás emlékére.­­ Legszebb szenzáció mégis a Nagy Balhé elneve­zésű strandakció volt. Olyan embereket kellett gyűjteni a gyerekeknek, akinek legna­gyobb a lába, legszőrösebb a hasa, aki leginkább hasonlít Sandokánra, olyan külföldit, aki megtanítja őket egy dal­ra. És a gyerekek hoztak ma­gyar nagylábút, szőrös izlan­dit, találtak Sandokánt, és német, angol házaspárt, akik együtt énekeltek velük. A­milyen a tábor kérdésre a válasz: remek. Borsy öcsi megkér, vigyek el egy levelet haza. Néhány perc múlva tépett noteszlappal áll elém, rajta­ szerdán négy óra kö­rül érkezünk. Ahonnan csak ennyit ír egy gyerek, ott jól érzi magát. H. Z. G.

Next