Dunaújvárosi Hírlap, 1983. augusztus (28. évfolyam, 61-69. szám)
1983-08-09 / 63. szám
1983. augusztus 9., kedd Féláron és ingyen Mit ér a diákigazolvány? „A középfokú és felsőfokú oktatási intézmények nappali tagozatos tanulói, illetőleg hallgatói részére az oktatási intézmények diákigazolványt állítanak ki. A diákigazolvány a tanulói (hallgatói) jogviszony igazolására szolgál és meghatározott kedvezményekre jogosít.” (A művelődési miniszter rendeletéből.) Utazási kedvezmény A vasúti jegyek 33 százalékos kedvezménnyel válthatók az ország bármelyik vasútállomásáról bármelyik vasútállomására történő utazás esetén az utazások számának korlátozása nélkül. A Volán minden járatára — csak a nyári hónapokra! — 50 százalékos viteldíj-kedvezményt biztosít, tanév közben a helyi járatú tanulóbérlet 90 százalékos mérsékletű. Távolsági járatokon — állandó lakhely és iskola között — a kedvezmény 75 százalékos. Színház, sportrendezvény A színházak előadásaira — kivéve az Állami Bábszínház, a Bartók Gyermekszínház és a Mikroszkóp Színpad, valamint a plakátokon külön megjelölt előadásokat — a legolcsóbb jegyek árán, legfeljebb 10 forintért válthatók diákjegyek. A sportrendezvényekre legalább 50 százalékos kedvezménnyel (esetenként ingyenesen) igényelhetők diákjegyek. Kölcsönzés, múzeum, étkezés Az Ifjúsági Kölcsönzőszolgálat Turisztikai telepein az átlagosan 25 százalékkal mérsékelt csoportos díjtételekkel lehet egyénileg is kölcsönözni sátrat, hátizsákot, csónakot és egyéb turisztikai, sportfelszerelést. Az állam által fenntartott múzeumok, képtárak és egyéb mények muzeális közgyűjtődíjtalanul látogathatók. Diákmenü igénybevételére csaknem kétszáz étteremben, bisztróban van lehetőség. Címszerű felsorolásukat a diákigazolvány mellékleteként adják. Városunkban a Kohász étteremben 15, a Békében 13 forintért szolgálnak fel diákmenüt. Szállás A kempingek — a külön megjelöltek kivételével — nyitvatartásuk teljes ideje alatt 50 százalékos kedvezménnyel vehetők igénybe. (Sok kempingben viszont csak a nemzetközi diákigazolványt fogadják el, mint például a dunaújvárosiban.) Hatvan diák segíti Valódi uborkaszezon van a megyei Zöldért székesfehérvári tartósító üzemében, ahol augusztus végéig összesen 1500 tonna ropogós csemegeuborkát készítenek. A különlegesen ízesített savanyúságból a fehérvári üzem Nyugat-Európába 300 tonnát szállított. Most a szovjet exportra szánt uborkát dolgozzák fel, ide 800 tonna savanyúság készül; belföldi megrendelésre további 400 tonna csemegeuborkát töltenek üvegekbe. A tartósító üzem munkáját a nyári szünidőben hatvan vakációzó diák segíti. Három vélemény és ön, hogyan látja? A vezetői értekezlet után megkérdeztük három résztvevő véleményét: ők milyen intézkedést tennének, hogy megoldják a gyár problémáit, s hogyan képzelik el a vasmű előtt álló hónapokat? Balogh Béla, a hideghengermű kikészítő üzemének művezetője: —• őszintén szólva, egy kicsit meglepődtem a hengermű munkájának értékelésén. Amint a beszámolóból is kiderült, talán a mi gyáregységünk maradt el legkevésbé a tervektől, ezért azt hittem, ha nem is nagyon, de azért valamennyire megdicsérnek minket. Nem így történt. Amiből levonhatjuk azt a következtetést, hogy ez a munka a jó eredményhez, vagyis a dicsérethez még nem elég. Manapság legalábbis. Egyetértek azzal, hogy beruházások, fejlesztések nélkül is tudnánk javítani eredményeinken, van elég kihasználatlan lehetőségünk ehhez. De szerintem azért nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy néhány helyen e tartalékok kihasználását talán éppen a berendezések rossz állapota akadályozza. Nálunk például nemrég kigyulladt a nagydarabok kábelaknája, egy darabon elégtek a vezetékek. Ezen a szakaszon ki akarták cserélni, s csak amikor hozzáfogtak a munkához, akkor vették észre, hogy az egész kábelrendszer teljesen elöregedett: nem csak a sérült szakaszon, hanem végig ki kell cserélni az egészet. Szekeres András, a radiátor üzemvezető-helyettese: — Tény, hogy nagy radiátorhiány van az országban. Annak ellenére, hogy féléves tervünket csaknem 36 ezer négyzetméterrel túlteljesítettük. A második azonban nehezebb: félévünk augusztus 22-től szeptember 4-ig nagyjavítás lesz az üzemben, többek között kicseréljük az egyik legfontosabb gépünket, az ötszáz tonnás prést. Ettől azonban csak megbízhatósága a berendezés lesz nagyobb, teljesítőképessége nem. Eddig is igyekeztünk élni a lehetőségeinkkel, kisvállalkozások működnek az üzemben, a gépek üzemidőkihasználtsága 89—96 százalékos volt, ami, azt hiszem, nagyon jó eredmény. A gyár vezetői kérték tőlünk, hogy az évi 1 millió 313 ezer négyzetméter radiátorra szóló tervünket teljesítsük túl. Megpróbálunk 1 millió 400 ezer négyzetmétert gyártani. Ahogy most a dolgok állnak, ez csak akkor sikerülhet, ha nagy felületű radiátorokat kell majd gyártanunk — ettől sem lesz azonban több radiátor, csak a fűtőfelület növekszik. Ráadásul azt is számításba kell vennünk, hogy 17 évvel ezelőtt kezdtük el gyártani a lemezradiátorokat, amelyeknek maximális élettartama, szakszerű kezelés mellett: 17—18 év. Hamarosan tehát nem csak az új igényeket kell kielégítenünk, hanem a régi radiátorokat is pótolni kellene. A megoldás szerintem csakis a beruházás lehet, új üzem építése — de hogy erre mikor lesz pénz .. ? # Molnár Baszó, a műszaki főosztály technológusa: — Szerintem is létfontosságú, hogy a gyárban szervezettebb legyen a munka, mint eddig volt. Ennek első feltétele, hogy tisztában legyünk a problémákkal, feltárjuk a hiányosságokat minden egyes gyáregységben, üzemben, vagy műhelyben. És szerintem itt van egy kis bökkenő. A hengerműben nemrég megkezdődött egy ilyen munka, a műszaki főosztály, és a hengerműsök közösen csináltak egy felmérést, nem titkolva a hibákat sem. Az erről készült jelentésből sok mindent idéztek most a vezetői értekezleten is , és bizony a hengermű szerintem sok tekintetben negatív megvilágításba került, azon egyszerű oknál fogva, hogy más gyárrészlegekben nem törekedtek ilyen fokú őszinteségre, inkább az eredményekről készítettek jelentést, mint a hiányosságokról. Hozzájuk képest tehát a hengermű rosszul szerepelt most — pedig talán éppen ezzel a felméréssel alapozta meg későbbi eredményeit. Kérdés, hogy ezek után mennyire tartják majd magukat az ottani vezetők eddigi irányvonalukhoz, nem választják-e szépítő jelentések készítésének jól bevált, bár a problémák megoldását rendszerint halogató taktikáját. Valahogy érdekeltté kellene tenni a vezetőket a hibák nyílt föltárásában ... P. J. Balogh Béla Szekeres András Molnár László Nem tudni, miért van így, de a nyaralót, az üdülőt, a szabadságra indulót nyilvánosan is illik irigyelni. Ahogy másnak véletlenül sem mondanánk, a szabadságáról barnán visszatérő kollégát, ismerőst sokszor fogadjuk azzal: de irigyellek. És az irigyelt ezt soha sem veszi rossznéven. Ezúttal utánamentünk azoknak, akik egy hete - két hete azzal köszöntek el tőlünk, hogy: viszlát, vagy szia, megyünk nyaralni. Gyopáros: a nyugalom szigete A Dunai Vasmű gyopárosi üdülőjében az egyetlen izgalmat a két héttel ezelőtti enyhe dizentériajárvány jelentette. Senki nem betegedett meg, de állítólag ... azt mondják ..., ha igaz akkor .. szóval volt. Egyébként nem valószínű, hogy Pannóniában, tehát a Duna innenső oldalán találnának ekkora strandot, ilyen jól felszerelve és ilyen kevés strandolót. A Balatonszéplakon üdülők talán el sem hiszik, hogy itt nem kell hajnali fél hatkor különféle csalárdsággal helyet foglalni a stégen, nem kell sorbaállni a csónakért, vízibicikliért (a lángosért és sörért sem), mert mindez, szép csöndben és természetes egyszerűséggel van. Nyúljunk az evezőkért! Fel-felemlegetjük a „régi dicsőséget", amikor még jól mentek a vállalatnál a dolgok, amikor még nyereséget fizettek, és a béremelés szinte minden esztendőben vastagabbá tette a borítékot. Gondokkal küszködő üzemeinkben — mintha kifogytunk volna az érvekből — megszaporodtak a nosztalgikus visszatekintések, s nem egy vezető szájából hallottam, hallom: „A mi kollektívánk maga a garancia arra, hogy megoldjuk az elénk tornyosuló feladatokat. Kétségbeesésre nincsen ok. Volt a mi cégünk már nehezebb helyzetben is, mégis kiláboltunk a nehézségekből!" És következik a hivatkozás a törzsgárdára, a szakma iránti hűségre, a becsületes helytállásra, a nehézségek szívós vállalására. Nincsen ezekben a hivatkozásokban semmi kivetnivaló, hiszen kikre építhet nehéz helyzetben a vállalat, mint valóban a törzsgárda tagjaira, az elkötelezett, a munkahelyéhez, a környezetéhez ragaszkodó emberekre, ahogy mondani szokták — a derékhadra. De van ezeknek a megnyilatkozásoknak egy furcsa mellékíze, mákonyossága is. Érződik belőlük a „majd elvonul fejünk fölül a felhő és ismét sütni fog a nap nyugalma, a tétlen kivárás langyossága. Miközben mások cselekvésre feszült idegeit felemésztik a szervezésre, az eredményességre, a munka hatékonyságának fokozására, a munkafegyelem erősítésére, a minőség javítására, a korszerűbb termékek előállítására, az ésszerű takarékosságra, a szakmai színvonal növelésére irányuló erőfeszítések vannak, akik úgy vélik: „mit tehetek én azért, hogy jobban menjenek a dolgok, kis pont vagyok, egy fogaskerék, rajtam igazán semmi nem múlik és múlhat." És csupán várják, hogy változzék a helyzet! Pártunk Központi Bizottságának ez év áprilisi ülésén, a félidős értékeléskor nagy hangsúlyt kapott, hogy elért eredményeink megtartásához az eddiginél is jobb, hatékonyabb munkára van szükség. S ezt a megállapítást nemcsak általánosságban a társadalom tagjaira, hanem minden egyes emberre - személy szerint is — értette a párt vezető testülete. Mint ahogy a javadalmazásnak is személyre szólóan kell érvényesülni. Amikor agitálunk, erőinket mozgósítjuk, ezért érzem most kevésbé fontosnak a visszamerengést és nagyon fontosnak, hogy a jelen tennivalóit mindenki megértse, és képességei szerint „hadba szálljon” érte. Valahogy úgy, ahogy azt egy régi anekdota sugallja: „A tihanyi apát egykoron csónakázni vitte paptársait. Közben a Balatonon vihar tört ki. A papok leborultak a csónakban és imádkoztak, hogy múljon el a veszedelem. Az apát leteremtette őket, mondván, nem fohászkodni kell most, hanem evezni, hogy mielőbb partot érjünk ..." Nyúljunk tehát az evezőkért! — sas - Világszínvonalú berendezések 65 százalékkal több termék Befejezéséhez közeledik a székesfehérvári könnyűfémmű együttesen 7 milliárd forint beruházást igénylő bővítése, melynek során világszínvonalú termelőberendezéseket szerelnek fel, új szociális létesítményekkel javulnak a nagyüzem dolgozóinak élet- és munkakörülményei. Eddig elkészült az új présmű, a hengermű, korszerűsítették a préskovács-üzemet, az öntödét, valamint lemezlágyító kemencetelepet, eloxáló üzemet, kikészítő és daraboló gépsorokat, készáruraktárt helyeztek üzembe. A hatodik éve tartó fejlesztés eredményeként 1982 végéig az alapvető termelőberendezéseket üzembe helyezték, és az idei évre csupán 700 millió forint értékű befejező művelet elvégzése húzódott át. A bővítés eredményeként a könnyűfémmű termelése 65 százalékkal emelkedik, s megkétszerezik a feldolgozott, minőségi alumínium félgyártmányok előállítását. A székesfehérvári nagyüzem már az idén 26— 28 ezer tonnára emeli a dollárelszámolású exportját. Viszlát, megyünk nyaralni Ahogy egyszerűen és kitapinthatóan tekintélye is van Gyopároson a dunaújvárosiaknak. Alapja nyilván az lehet, hogy a Dunai Vasműén kívül itt nincs más vállalati a üdülő, a folytatása pedig az méltóság, ahogy az itt üdülők képviselik Dunaújvárost: az iparban járatos emberek megfontolt komolyságával. Orosházán az üveggyáron és a nemrég alakult vasöntödén kívül nincs ipar. Az öntödében viszont van néhány Dunaújvárost megjárt (egykor itt dolgozó, vagy itt tanult) szakember. Nem csoda hát, ha az elmúlt vasárnap aratóünnepen szórakoztatta magát a város. Ahová természetesen meghívót kaptak a dunaújvárosiak is. Sok rokoni meghívó is érkezik az üdülőbe, ha már itt vagytok ... És egy napra, két napra üres lesz egy-egy asztal. Valahol Sarkadon, Battonyán, vagy Eleken pedig örülnek a ritkán látott, dunaújvárosi rokonoknak. A Viharsarok valaha sok fiatalt küldött Sztálinvárosba. Az idén — éppen a mostani turnusban — NDK-beli testvérvárosunk, Eisenhüttenstadt 35 tagú delegációja is kipróbálja Gyopárost. (A vasműs cserecsoport Mühlroseben volt.) A gyár, az Eisenhüttenkombinát Ost nemzetközi osztályának vezetője mondja, hogy: kifejezetten nem akartak a Balatonhoz menni; a német kohászok, martinászok is csöndre, nyugalomra vágytak. És gyógyvízre. Mert mégiscsak a víz a lényeg. Lehet — mert van! — jó reggeli program, aerobic, és jó esti program, szalonnasütés, asztalitenisz- vagy sakkverseny, ulti csata — a víz pótolhatatlan. Hátha még rendelni is lehet! Ülünk a melegvízben, jön a vízmester és megkérdezi: milyenre parancsoljuk? Lehetne egy-két fokkal melegebb! — mondja valaki, és két perc múlva meleg áram indul el a kiömlőnyílásból. Paródia, dal és Sandokan — ol — A kerítés mellett jobbról zöld kis házikó, előttem sorompó. Bújnék át alatta, de megállít egy kiáltás: — Állj, ki vagy, jelszót! — Nálunk ez a rend — magyarázza a történteket Németh Lászlóné táborvezető. — A pajtások minden szolgálatot nagyon komolyan vesznek. Az időre nem lehet ráfogni, hogy legjobb a nyaralásra. Gyengén, de fúj a szél, felhős, borult az ég, a játék hevében is elkel a melegítő. — Mit tudnak ilyenkor csinálni? — kérdezem. — A hűvösre fordult időjárás csak a fürdésben gátol minket, a többi programjainkat rendre meg tudjuk tartani. Sétálunk a lakóépületek között. Az egyforma faházikokban négy—ötágyas szobák, bennük — a fiúknál is — rend. Az előtérben, közös szárítón utolsó cseppjeiket hullatják a reggel kimosott apróbb ruhadarabok. Délután van, és nagy a sürgés-forgás: nemsokára kezdődik az akadályverseny. Addig, amíg a gyerekek készülődnek, a rajparancsnokok egymásnak adva a szót, mesélik az élményeket : — A megszervezett hajókirándulást már a második alkalommal kellett elhalasztani a rossz idő miatt, de nem adjuk fel, újra betervezzük ... -! — És a Ki Mit Tud?-ot se hagyjuk ki! Megrendeztük a tábori vetélkedőt, melyen nagy meglepetésre három kispajtás előadta Hemingway: Az öreg halász és a tenger paródiáját. A nevetéstől mindenki a hasát fogta ... — No meg a tábori olimpia! Német—magyar focibajnokságot rendeztünk a riesai pajtásokkal, de volt tanár— diák meccs női, férfi változatban. — A délutáni akadályverseny után rókavadászat lesz. A tábor melletti erdőben játékrókákat rejtünk el, ezeket kell megkeresni és megoldani a különböző feladatokat. Utána pedig szolidaritási estet tartunk, amolyan kis békegyűlést, a hirosimai atomrobbantás emlékére. Legszebb szenzáció mégis a Nagy Balhé elnevezésű strandakció volt. Olyan embereket kellett gyűjteni a gyerekeknek, akinek legnagyobb a lába, legszőrösebb a hasa, aki leginkább hasonlít Sandokánra, olyan külföldit, aki megtanítja őket egy dalra. És a gyerekek hoztak magyar nagylábút, szőrös izlandit, találtak Sandokánt, és német, angol házaspárt, akik együtt énekeltek velük. Amilyen a tábor kérdésre a válasz: remek. Borsy öcsi megkér, vigyek el egy levelet haza. Néhány perc múlva tépett noteszlappal áll elém, rajta szerdán négy óra körül érkezünk. Ahonnan csak ennyit ír egy gyerek, ott jól érzi magát. H. Z. G.