Dunaújvárosi Hírlap, 1983. augusztus (28. évfolyam, 61-69. szám)

1983-08-12 / 64. szám

1983. augusztus 12., péntek Mit? Hol ? Mikor? Video-Disco. (Panoráma Vendéglő. Augusz­tus 13-án, műsorvezetők: Nepp —Miszlai). E-GO együttes koncertje. (Szabadidőpark. Augusztus 14-én 20 óra 30 perckor). Térzene. Dunai Vasmű tűzoltó­­koncert-fúvószenekara. (1983. augusztus 12-én pénte­ken, a Dózsa mozi előtt, 15 óra 30 perckor) Szoborpark. (Alsó Duna-part. Lejárat Kossuth Lajos utcai kilátónál.) a Textil-iparművészeti kiállítás. (Uitz terem. A kiállítás megte­kinthető hétfő kivételével na­ponta l­—19-ig) Dunaújváros története az őskor­tól napjainkig. (Intercisa Múzeum. A tárlat látogatható hétfő kivételével, naponta 10—18 óráig). RUDAS LÁSZLÓ IFJÚSÁGI KLUB Szabad Klubnap. (Balogh Ádám utca 24. Au­gusztus 12-én, 13-án, 14-én, 18—22 óráig.) Ki dolgozik nyáron? Oroszlánfogás Hiszik, vagy sem, rengeteg történetet tudnék mesélni a pedagógusok nyári munka­­vállalásáról. Csak­­ két szélső­séges véleményt hadd írjak le, mindkettőt tanító, tanár szájából hallottam: — Dolgozok én épp eleget a tanévben. A nyár az enyém. Majd bolond leszek nevelet­len kölykök után futkosni, veszekedni, hogy kié legyen a pasztell-készlet. És ha vala­melyik elmerül a strandon? Az kéne még nekem! Az is­kolában töltött kilenc hó­naptól is tisztára ki vannak az idegeim. — Szeretem a gyerekeket. Minden programnak tudnak örülni, engem boldoggá tesz, ha megismertethetem velük a Rám-szakadékot, ha nevet­nek a bohócműsoron, ha jól sikerül a szalonnasütés. Az egész életüket meghatároz­zák ezek a nyári élmények. Nem érzem tehernek a ki­rándulást, táborozást. Nyara­lok én is­­ velük. Könnyű lenne ráfogni az első véleményre, hogy fiatal (vagy öreg) mondta, persze, hogy még (vagy már) nem tud lelkesedni a munkájáért. És olcsó igazság lenne a má­sodik vélemény hallatán ítél­ni: milyen jó, hogy sok idős (fiatal) pedagógus hivatásá­nak érzi munkáját. A dolog nem ilyen egysze­rű. Először is: a nyár a pe­dagógusoknak sem nyaralás. Azaz nem minden pedagó­gusnak. A nagy többség nyáron is dolgozik, tábort, napközit vezet, kirándulni viszi a gyerekeket. De olya­nok is vannak, akik évről évre „kibulizzák” maguknak a kötetlen két hónapot. Oroszlánfogás — így ne­vezte el egyik tanár isme­rősöm azt, amikor a nyári munkára szervezik a pedagó­gusokat. Mert ki fog dolgoz­ni nyáron? Aki akar , és aki nem. Mindenki, aki fenn­akad a hálón. Akinek nincs pici gyereke, akit nem visz­nek nyár végén katonának, aki nem megy továbbképzés­re, aki nem vár műtétre, vagyis, aki nem tud olyan nyomós indokot (esetleg in­doknak álcázott kibúvót) ta­lálni, amivel mentesítheti magát. Az oroszlánfogás per­sze a kollektíva előtt és de­mokratikus keretek között zajlik. Megkérdezik, ki vál­lalna munkát, és ha nincs elég önként jelentkező, be­osztják a tartózkodókat is. A példa kedvéért négy is­kolában megnéztük, kik dol­goznak nyáron. Ebből a négy iskolából idén 104 pedagógus vezet tábor, napközit, 75 szá­­­zalékuk a nagyon fiatalok és az idősebbek közül kerül ki. Az egyik iskola igazgatója azt mondta: szerencsére idén nem kellett mindenkit b­e­­osztania, a másik így fo­galmazott: mindenkinek vállalnia kellett munkát. Hogy fiatal, vagy a idős-e a pedagógus, az tehát semmit nem jelent. Hogy vállalta, vagy beosztották — inkább ez lehetne téma. Sok pedagógus évről évre kéri magát nyári munkára, miért sem mindegy: sze­reti a gyerekeket, vagy pénz­re van szüksége?) Példás kezdeményezés például Vasvárié: a kiszesek elvállal­a­ták egész nyárra az alsóörsi tábor felügyeletét. Ugyan­ebben az iskolában annyi nyári elfoglaltság van, hogy több pedagógusnak még az őket megillető minimális sza­badságot sem tudják kiadni. És most jöjjön megint a másik oldal. Tudok (tudunk) olyan tanárról, aki szerepel ugyan a nyári munkát vég­zők listáján, s bár önként je­lentkezett, a táborba már nem utazott el. „Megvett” maga helyett­ egy fiatal, vagy nyugdíjas kollégát. Szabály­talanság nem történik, meg­kéri a kollégáját, hogy he­lyettesítse. Más kérdés, hogy naponta száz-kétszáz fo­rinttal egészíti ki a soványka táboroztatói fizetést. Azzal takarózik: mindenki jól jár. Ő nem dolgozik (mert meg­teheti, hogy sok száz forinttal váltja ki magát a munka alól), a kezdő vagy nyugdí­jas kollégának pedig szüksé­ge van pénzre. Véleményt mondani, ítél­kezni, csak ezek ismeretében lehet. Mert nem számít, hogy idős, vagy fiatal a pedagó­gus, aki felügyel nyaranta a gyerekekre, s mint láthatjuk, nem érdekes­ az sem, önként, vagy utasításra dolgozik-e. A lényeg: hogyan dolgozik? Unottan, vagy szívvel-lélek­­kel? De erről már a gyerekek tudnának mesélni. J. K. Nosztalgiaakciónk Mi volt, mi nem volt A kép közepén látható folt nem a nyomda hibája! Egyszerűen így, ilyen állapotban sikerült olvasónknak megőriznie a fotót az 1955. május 1-i felvonulásról. A menet élén balról jobbra a vas­­műsök: Cseh Kálmán, Németh Ferenc, Závodi Imre, Szentmiklósi Sándor és Árvai Pál. (Beküldte: Nyíri Endréné) Beethoven Martonvásáron Az utolsó koncert Utolsó előadásához érke­zett a martonvásári Beetho­ven-koncertsorozat. Ma és holnap (eső esetén vasárnap) este hét órától tartják a ze­nés nyári esték utolsó kon­certjét. A kutatóintézet ar­borétumában rendezett prog­ramban Ruha István ro­mániai hegedűművész mu­tatkozik be a közönségnek. A műsoron a Prometheusz­­nyitány, a G-dúr és az F- dúr románc, valamint az V. szimfónia szerepel. Győri László: Ostornyélen vizet húz fel gémeskútból. A kútógas megnyikordul, olyan száraz. Vizet húz egy néma ember. Szikár, inas, csontos, éppen olyan, mint a kútgém, és az aszott káva, mint a mellkas. Kút nyikordul, ő pedig peng, mint a kasza, ha az ujjhegy megpöccinti, így a válasz. Jobb kéz, bal kéz. Egyre­­ lejjebb Váltódik az ostornyélen, a vödör meg egyre följebb száll az égbe a kútgémen. GÉMESKÚT Ember egy Tornyai-képen Könyvek - házhoz szállítva Nemcsak Időseknek Kibővíti szolgáltatásait a központi könyvtár. Koráb­ban megszervezték már a könyvek házhoz szállítását, hogy az idős emberek se maradjanak olvasnivaló nél­kül. A könyvtárosok rend­szeresen felkeresték a laká­saikon az idős embereket, új könyveket vittek és vissza­cserélték a régit. Mostantól nemcsak az idős emberek igényelhetik ezt a humán szolgáltatást, hanem mind­azok, akik betegségük, egész­ségi állapotuk miatt hosszú időre lakásukhoz vannak kötve. A rászorulók telefo­non (16-797), illetve levélben (MMK Központi Könyvtár 2400 Dunaújváros, Apáczai Csere János utca 9—11.) kérhetik az olvasnivaló ház­hoz szállítását. Fotókiállítás a Az ember és a Velencei-tó címmel országos fotókiállítás nyílt Agárdon, az Agárd Ho­tel előcsarnokában. A tab­lókon kilencven fekete-fehér és színes felvételen 38 szer­ző mutatja be a Velencei­tavi tájat, a vízivilágot, a Velencei-tóról tó mosolygós és viharos ar­cát, a pihenés, a sportolás emlékezetes pillanatait. A fényképkiállítást augusztus 13-ig tekinthetik meg az ér­deklődők. Ezután a tárlatot bemutatják Gárdonyban és Velencén is. Ha Pestre megy... Múzeumok új szerzeményei Az elmúlt hónapokban számos érdekes tárggyal, el­sősorban e századi emlékek­kel gazdagodtak a múzeu­mok. A Közlekedési Múzeum az eltelt több, mint fél évben eredeti járművekkel gyara­pította vasúti, repülési és modellegyüttesét. Van kö­zöttük gőzmozdony, Kandó­­rendszerű villamos mozdony, fedett teherkocsi és pog­­­gyászkocsi, MT—1 típusú mentőhelikopter és Fokker F. VIII. típusú repülőgép­­modell. Hozzájutott a mú­zeum egy 1948—1970 kö­zötti, mintegy 100 darabból álló egyenruha-gyűjtemény­hez, s átvett a MÁV rajz­tárából mozdony- és vasúti­­kocsi-tervrajzokat és külön­féle gőzmozdonyokkal kap­csolatos egyedi dokumentu­mokat, úgynevezett moz­donykönyveket. A Magyar Munkásmozgal­mi Múzeum egy cipészmes­ter dokumentum-anyagával gazdagodott. Az emlékegyüt­tesnek az ad különös jelen­tőséget, hogy a mester mű­helye illegális kommunista találkozóhely volt a buda­pesti Kulich Gyula tér — egykor Kálvária tér — 18. számú házának II. emeletén. A suszterasztal titkos reke­szében az illegalitásban mű­ködő párt különböző kiad­ványait őrizték. A Magyar Nemzeti Múze­um sokféle ezüsttárgy mel­lett hozzájutott egy olyan hímzett zászlóhoz is, amely 1925 körül készült, s „A volt császári és a királyi, Hinden­­burg tábornagy nevét viselő 69. gyalogezred budapesti bajtársai” felirat olvasható rajta. Érdekesség egy másik „hadi emlék” is: egy rézön­gyújtó, amelyet az I. világ­háború idején készítettek töltényből. A Néprajzi Múzeum csu­pán júniusban több, mint 80 műtárgyat kapott, köztük egy eredeti, a pueblo indiá­noktól származó tárgyat: a termékenység-varázslást — esőcsinálást — szolgáló fá­ból készült, festett figurát. Hová tennénk a vendégeket? Hotel Kollégium Törött ablak, hiányzó tü­kör és villanykörte, kitépett konnektor, kopott zuhanyozó­fülkék, rózsa nélküli zuha­nyok — ez a kép tárul elénk az ötödik emeleti férfimosdó­ban. A WC-ben zubog a víz, rossz az egyik tartály. A má­sodik emeleti vizesblokk be­járati ajtaján papírdarab függ, oroszul és angolul ír­ták rá, hogy a mosdó a höl­gyeké. Az egyetlen női mosdó az épületben. A vendégek a­vagy figyelembe veszik ezt tényt, vagy „elosztják” egymás között az emeleteket, vagy őrt állnak, amíg valaki mosdik. A szobák négyszemélyesek, két emeletes ágy szolgál ben­nük fekhelyül. Nem „csillag­­talan” szállodában, nem is turistaszállóban, hanem kol­légiumban vagyunk. Amely azonban minden nyáron al­kalmi szállodává lép elő. Szálláshely — olcsó áron. Személyenként harminc fo­rint egy éjszakára. — Tavaly még csak húsz forintot kellett fizetni — mondja L­ő­r­i­n­c­z Sándor­­né, a dunaújvárosi főiskola Rózsa Ferenc kollégiumának gondnoka. — Mekkora a forgalom? — A múlt nyáron 2280 vendégnapot könyveltünk el. — Húsz forintjával számol­va ez 45 ezer 600 forintos bevételt jelentett. Megéri te­hát kiadni a kollégiumot? — A haszon lényegesen kisebb ennél. Vendégéjsza­kánként nyolc forint illeti meg a kollégium személyze­tét, hetven százalékban a fi­zikai, harminc százalékban az adminisztratív dolgozókat. Az üzemelési költség magas, mosatásra, villanyra, meleg vízre rengeteg pénz megy el. Évente általában három— négyezer forint marad nyári bevételből, amit aztán a a kollégium otthonosabbá té­telére, például olvasólámpák­ra költünk.­­ Ez az összeg nem ará­nyos azzal a hátránnyal, hogy a berendezés közben­ hasz­nálódik és kopik, sőt ki vá­it téve az esetleges rongálásnak is. — Vandalizmus szerencsére nem fordult elő. Félünk is az anyagi károktól, ezért zárkó­zunk el az egyéni turisták fogadásától. Mi csak a szer­vezett csoportokat, a városi rendezvények meghívottait szállásoljuk el. — Ha nyáron is zajlik itt az élet. mikor tudják elvégezni a nagytakarítást és a karban­tartási, felújítási munkálato­kat? — Egész évben folyamato­san csináljuk. A Dózsa György út 37-es számú épü­let negyedik emelete jelen­leg építési terület, szeptem­ber—októberben pedig a harmadik emelet lesz az. két A nyári hónapokban mind­épületre — a Dózsa György út 33. szám alattira is — szükség van. Akadnak egynapos vendégek és egy­hónapos lakók. Pénzért és in­gyen, attól függ, ki, milyen minőségben érkezik. A főis­kolások: a termelési gyakor­lat magyar és német részt­vevői, a szendvicsképzés sze­rint tanuló elsőévesek, a Ba­­átság építőtábor szovjet fia­m­ptjai, illetve az egyetemi elő­készítő tábor tagjai természe­tesen nem fizetnek. Csereala­pon történik az NDK-beli és csehszlovák családok üdülte­tése is. Mindez persze a fő­iskola belső ügye. A közgaz­dász-vándorgyűlés 59 részt­vevője, a papírolimpia 408, az Intercisa Kupa 260, az igazságügyi szpartakiád több, mint 400, a búvár Európa- bajnokság 100 résztvevője vi­szont a város vendége. A lis­ta ezzel még nem teljes: hiá­nyoznak róla például a bol­gár gyerekek és a lengyel fő­iskolások. Hová tennénk őket a Hotel Kollégium nélkül? Mi volna, ha a diákottho­nok nem vállalnák a nyári szerepkört? (Kovács) _rats

Next