Dunaújvárosi Hírlap, 1983. november (28. évfolyam, 87-95. szám)
1983-11-18 / 92. szám
1983. november 18., péntek TA'JOLO' ! PÉNTEK: Kovács Kati könnyűzenei estje. ( Bartók Béla Művelődési Központ színháztermében 17 óra 30 perckor és 20 órakor). Barátsági nagygyűlés. (A városi tanács dísztermében 16 órától. Az előadás után fellép a dunaújvárosi Vasas Néptáncegyüttes.) 3 VASÁRNAP: Játékműhely. (A Bartók Béla Művelődési Központ aulájában 15 órakor agyagozás). ... HÉTFŐ: Körutazás Görögországban. (Az MMK 310-es termében 17 órakor. Előadó: Dr. Iványi József). David Storey: Otthon. (A Dunaújvárosi Bemutatószínpad előadása a Bartók Béla Művelődési Központ stúdiótermében 19 órakor). Hajdú György és Rozsnyai Zoltán fotóinak kiállítása, megnyitó. (Az MMK kisgalériájában 18 órakor). IDŐSZAKOS KIÁLLÍTÁSOK Bari Árpád festőművész kiállítása. (Az MMK kisgalériájában). Egresi Zsuzsa grafikus kiállítása. (Az Uitz teremben. A kiállítás megtekinthető hétfő kivételével naponta 11—19 óráig). Régi korok ruhadíszei. (Az Intercisa Múzeum kamaratermében. A kiállítás megtekinthető hétfő kivételével naponta 10—18 óráig). A XVI. századi adonyi éremkincs. (Az Intercisa Múzeumban, megtekinthető hétfő kivételével naponta 10—18 óráig). Állandó kiállítások Dunaújváros története az őskortól napjainkig. (Intercisa Múzeum, megtekinthető hétfő kivételével naponta 10—18 óráig). Domanovszky-képtár. (Komócsin liget 11. Megtekinthető hétfő kivételével naponta 10—18 óráig). Szoborpark. (Alsó Duna-part. Lejárat a Kossuth Lajos utcai kilátónál). GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI PROGRAMOK Úttörőknek Te is megtanulhatod! (Az MMK 204-es termében november 18-án 16 óra 30 perckor. Szövés, makramézás). Kisdobosoknak Nyelvtörés és számháború. (Az MMK 204-es termében 21-én 16 óra 30 perckor). Lesz-e 206 ezerből 1 millió? Illő lenne befizetni A szeptember 23-i Dunaújvárosi Hírlapban beszámoltunk a Dunai Vasműben működő vállalati gazdasági munkaközösségek vezetőinek, képviselőinek egy nappal korábbi értekezletéről. A vgmek „felhívják a vállalkozókat, hogy a vasmű több, mint 140 vállalati gazdasági közösségében dolgozók, ez évi adózatlan jövedelmük terhére, egymillió forinttal járuljanak hozzá a Nemzeti Színház felépítéséhez. Ez az összeg az 1600 vállalkozó egynapi jövedelmének, 500—600 forintnak felel meg. A felhívást a munkaközösségek a közeli napokban vitatják meg, fogadják el.” A dunaújvárosi akció nagyon gyorsan, látványosan kezdődött, az egész ország tudomást szerzett róla. Nem minden gazdasági munkaközösség lelkesedik azonban az ötletért — az egyiket pedig azzal rémisztgették: ha nem fizetik be sürgősen a pénzt, akkor nem kapnak munkát! A munkaközösségek milliójáról dr. Szmicsek Sándort, a vasmű munkaszervezési főmérnökét kérdeztük. — Lesz-e foganatja a vám-vezetők szeptemberi fölhívának? — Eddig ötven munkaközösség csatlakozott az akcióhoz, s ez 206 ezer forintot jelent. Bruttó jövedelmüknek körülbelül 1,5—2 százalékát adják a Nemzetiért az írásban nyilatkozók. Többen egyelőre néhányan még tanakodnak, magánemberként fognak adakozni, s vannak olyanok is, akik elzárkóznak a színházépítés támogatásától. Az akció természetesen önkéntes, nem kötelező. Az egymilliót, persze, illő lenne befizetni, s nemcsak azért, mert más vállalatok munkaközösségei is csatlakoztak a fehíváshoz. — Mi volt a céljuk az országos kezdeményezéshez való gyors, talán túlságosan is gyors csatlakozással? — A hazafias célon túl az, hogy ezáltal is erősödjék a gazdasági munkaközösségek presztízse, s hogy bebizonyosodjék, fölvállalják a súlyuknak, lehetőségeiknek megfelelő részt a kötelességekből is. Nyilvánvaló, a vezetők csupán a támogatásról szavazhattak, a döntésre minden munkaközösség maga jogosult. — Hány vasműbeli vgm csatlakozására számít? — Eleinte a háromnegyedükre gondoltam, de már nemigen bízom ennyiben. Bárcsak tévednék! Szerettük volna, hogy még az idén összejöjjön az egymillió. Persze, a vgm-ek másként is dönthetnek, fizethetnek jövőre vagy később, a pénzre akkor is szükség lesz. — Meglesz-e hát a beharangozott pénz? — Attól függ, hogy a támogató és a visszahúzó erők miként érvényesülnek. Én bízom gazdasági munkaközösségeinkben! S szerencsésnek tartanám, ha a jövedelmük arányában vállalnának részt. — S aki magánemberként fizet? — A dolog lényegét kell nézni: eljut-e a pénz a Nemzeti Színház építésére vagy nem. — Ön például mennyivel járul hozzá? — Két gyermekem nemrég házasodott, egyszóval most le vagyok égve. De jövőre én is kitöltök egy csekket, az általam becsült átlagösszeg kétszereséről. (eördögh) Időpontváltozás kétszer: Kati Két előadásban lép fel ima este Kovács Kati táncdalénekes. A Bartók Béla Művelődési Központ színháztermében este fél hatkor és nyolc órától mutatja be műsorát, amelyben az Universal együttest is láthatja-hallhatja a közönség. Várd ki az időt — ezt a címet adta Tolcsvay nagylemezének László, a Fonográf együttes tagja, aki — Szörényi és Bródy után — szintén szólólemezzel jelent meg a pop-piacon. A más együttesek, előadók zeneszerzőjeként sikeres és számontartott Tolcsvay László ezúttal magának írt kilenc dalt, amelyek között lírikus, groteszk, dinamikus, humoros, andalító és vérpezsdítő nóta egyaránt található. A dalok többsége az új hallgatónak is „ismerősnek tűnik”, hiszen a korábbi Tolcsvaynóták stílusában íródtak, szövegüket pedig a dalszövegíróként is nagyszerű Bródy János szerezte. Pályázat amatőröknek Az amatőr előadóművészek fesztiválját, a Forgószínt jövő év februárjában is megrendezi a KISZ megyei bizottsága és a székesfehérvári ifjúsági és úttörőház. A találkozóra működési engedély nélküli előadók jelentkezhetnek december 31-ig (cím: Velinszky László Ifjúsági és Úttörőház, Székesfehérvár, Fürdő sor 3.). A műsoridő nem haladhatja meg a hat percet. Bármilyen művészeti produkcióval jelentkezhetnek a megyében élő, dolgozó, tanuló fiatalok: énekes, hangszeres zenei produkciókkal, színjátékokkal, vers- és prózamondással, bűvészmutatvánnyal, artistaprodukcióval és bármi egyébbel, ami a közönségnek érdekes lehet. Forgószín Fotókiállítás Szeretni és hinni a világot A Rosti Pál Fotóklub két tagja mutatkozik be alkotásaival a Munkásművelődési Központ kisgalériájában. Hajdú György és Rozsnyai Zoltán művészi fotóinak, montázsainak, fotógrafikáinak kiállítása a Szeretni és hinni a világot címet viseli. A tárlatot (amely december 2-ig tekinthető meg, naponta 10—20 óráig) hétfőn este hat órakor nyitja meg Nagy Jenő, a Fejér megyei Hírlap főszerkesztője. \ A magyar népdal hete Évről évre megrendezi a Magyar Rádió a magyar népdal hetét. Idén november 21. és 27. között naponta négynégy műsor foglalkozik — különböző nézőpontokból — a népdalkultúránkkal. A legnagyobb figyelem idén a — már sokat vitatott — feldolgozott és feldolgozatlan népzene bemutatásra irányul, emellett idézik meg tájegységek szerint a népzenei hagyományőrzőket: dunántúli, alföldi és észak-magyarországi énekesek, mutatkoznak be. hangszeresek A korábbi évek sikeres sorzatát folytatják a Találkozásom a népzenével című adásokban, amelyekben Béres János furulyaművész, Szervátius Tibor szobrászművész, Csiky Boldizsár zeneszerző, Szél Júlia riporter és Tátrai Vilmos hegedűművész vallomása hangzik el. Hangversenyeket is közvetít a rádió a népdal hete alkalmából: a csütörtöki népzenei kamarahangversenyt egyenesben sugározzák, a nyilvános záróhangversenyt — szintén élő adásban — a 6-os stúdióból közvetítik vasárnap este. Bábszínház Bábszínházat láthatnak a gyerekek kedden délelőtt és délután. A Bartók Béla Művelődési Központ színháztermében háromnegyed kilenckor, fél tizenegykor és fél háromkor az Állami Bábszínház művészeinek közreműködésével a Téli tréfák, nyári mókák című meseműsor szórakoztatja a kisgyerekeket. Tréfák, mókák Korniss Dezső: Laokoon Tegnaptól a Dózsa mozi műsorán • Az utolsó metró Truffaut, a szigorú kritikus, a Cahier du Cinema egyik ifjú „végrehajtója”, Truffaut, aki a Négyszáz csapással szembefordul „papa mozijával” és Truffaut, a aki az áhított siker érdekében visszatér a harmincas évek minden giccses vívmányához. Aztán újabb és újabb Truffaut „portrék”. A csodás Jules és Jim alkotója. A krimivel kacérkodó Truffaut. A sci-fivel próbálkozó Truffaut. S Truffaut, aki skizofrén módon még önmagát is „kiárusítja” sajátos-humoros-kesernyés forgatási naplójában, az Amerikai éjszakában. Vajon hányféle arca van a francia újhullám legnagyobb alakjának? Nehéz lenne pontosan összeszámlálni. Hisz a francia film egyik zseniális fenegyereke — akárcsak sorozatának hőse, Doniei — mindig hajlamos volt a pályamódosításra. Filmről filmre változtatta, módosította önmagát, portréját. Annyi azonban bizonyos, hogy Francois Truffaut kitűnően ismeri a filmkészítés mesterségét. Szereti a mozit, a közönséget. És szereti játszani. Ezt bizonyítja legújabb filmje is, Az utolsó metró. Az új film története az 1942-es esztendő Párizsát idézi. A játék helyszíne: a színház. Közelebbről: az egyik montparnesse-i kisszínház, ahol éppen (a légiriadóktól szaggatott délelőttökön) Az eltűnt asszonyt próbálják. Ám a színház igazgatóját, Lucas Steinert hiába várják a próbákra. A színészek (no és a besúgók, a színpad körül ólálkodó gestapósok) úgy tudják: a férfi külföldre szökött. A valóság azonban az, hogy Lucast felesége, a híres színésznő bújtatja le at színház pincéjében. S így azután az igazgató — kijátszva a rend kegyetlen, nemtelen őreit, köztük a malacképű, áruló színházkritikust is — felesége közvetítésével irányítja a próbákat. A történet — kinek, kinek tetszése szerint — sokféleképpen regisztrálható. Vagy inkább: ezt a történetet már megidézték pszichológiai drámaként, ellenállási tragédiaként és keserű dokumentumként. Truffaut ezúttal a könnyed szórakozás, a „nézhető” mozi megoldását választotta. Így aztán a filmből hiányzik az izgalom. A veszélyérzet. A veszélyhelyzet. (Legfeljebb csak Barnard Granger, a szoknyavadász hősszínész zavarja meg a pincei idillt.) ték A játék — a színészi jó— viszont tökéletes. Amennyiben tökéletes lehet a tétnélküli játék. G. I. A pék fia pék legyen Amit a gyerek lát Gyerekkoromban először zöldséges, aztán kalauz, aztán balerina, aztán restaurátor, aztán tanárnő, aztán ügyvéd akartam lenni... A mai gyerekek sincsenek másként. — Nem könnyű ez — sóhajt Keresztes Anikó, a Római II. Általános Iskola 8. a. osztályos tanulója. — Igazából fodrásznő vagy dísznövénykertész szerettem volna lenni, de nincs sok esélyem, ezért úgy gondolom, ruházati eladónak megyek. A Rudasba fogok jelentkezni. Anikóval a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet fogadónapján találkoztam a Munkásművelődési Központban. Hetente egy délután hozzáértő pedagógus szakember várja az érdeklődőket. Anikóval majd egy óráig beszélgetett Kadocsa László, hogy megismerje és tanácsot tudjon adni neki. — A gyerekek nagy részének fogalma sincs, hogy mi akar lenni — mondja Kadocsa László, a műszaki főiskola tanára. — Nincs kellő, önismeretük és pályaismeretük ahhoz, hogy eldöntsék, melyik pályát válasszák. Még a százhuszonhárom alapszakma mindegyikét sem ismerik, nemhogy a választható foglalkozások százait. Ebben próbálunk segíteni. A pályaválasztási tanácsadás pedagógiai, pszichológiai, egészségügyi szempontból irányíthatja a gyerekek választását. A legegyszerűbb, ha valaki tanácsot kér, hogyan lehetne táncosnő, lovász, üvegcsiszoló, ötvös, vadász. Hosszabb foglalkozást igényel, ha nem tudja a gyerek, hogy mi akar lenni. Ilyenkor az érdeklődés, a tanulmányi eredmény, a képességek, kedvtelések alapján próbálják megtalálni a gyermeknek leginkább megfelelő szakmát, hivatást. Az esetek nagy részében sikerül. A pályaválasztás régen nem volt ilyen nagy (és divatos) társadalmi gond. A pék fia pék lett, a kéményseprőé kéményseprő, a gyógyszerész fia gyógyszerésznek tanult, általában. A felszabadulás után meggyorsult a társadalmi átrétegződés, s jóllehet a munkásszülők gyermekei közül sok lesz munkás, az értelmiségi családban felnövők pedig inkább értelmiségi pályát választanak —, ma egyszerűbben lehet egy esztergályos gyermekéből tanár, orvos, mérnök. , — Legerőteljesebben a család hatása érezhető gyermekeken — mondja Kaadocsa László. — Nekem a nagyapám is, a szüleim is pedagógusok voltak, én műszaki pályák felé vonzódatom, így lettem mérnöktanár. Amit a gyerek lát maga körül, az segíti, befolyásolja a választását. A pályaválasztás nem egy életre szól, nem jelenti azt, hogy örökre, változtathatatlanul abban a szakmában kell dolgozni. Az átképzés igényelt és támogatott program, az viszont sokba kerül, ha egy kohász rájön, hogy mégiscsak pincér szeretne lenni. Márpedig a szakmát tanulók 20—30 százaléka a végzés után azonnal otthagyja a pályát. Népgazdasági méretekben ez óriási ráfizetés. — Amilyen tudományosan programozzák évtizedekre előre a munkaerőszükségletet, ugyanilyen energiával kellene irányítani az egyes pályák felé a gyerekeket — véli Kadocsa László. — De ilyen nincs. Mi elküldjük a tájékoztató füzeteinket az iskolákba, szerveznek gyárlátogatásokat, az eredmény mégis kevés. Viszont már az is előrelépés, hogy eljönnek a tanácsadásra azok, akiknek elképzelésük sincs, hogy milyen szakmát válasszanak. A tanácsadóban J.K.