Dunaújvárosi Hírlap, 1984. május (29. évfolyam, 36-43. szám)

1984-05-18 / 40. szám

1984. május 18., péntek CSŐ Üzletben nem kapható, „kéz alatt” dupla árért mégis megszerezhető. Ez a hiánycikkekre általánosan jellemző állapot Iváncsán kirívóan érvényes egy árucikkre, nevezetesen a vízvezetékcsőre. A falu lakossága már régóta sürgette a községi vízvezeték-rendszer megépítését, s amikor ennek szervezése elkezdődött, az ingatlantulajdonosok háromnegyede belépett a társulatba, s vállalta a ráeső 19 ezer forint megfizetését. A falu lakóinak, a 19 ezer forinton felül is, a pénztárcájukba kell nyúlniuk, ha azt akarják, hogy lakóházukba érkezzen a víz, ugyanis egyénileg kell bevezettetni az utcai vezetékből a lakásba a vizet. De ez nem egyszerű feladat, mert a vízvezetékcső, s néhány más szerelvény hiánycikk, s mint ilyen, a falu vasboltjában „természetesen” nem kapható. Ezért aztán arra kényszerülnek a falu lakói, hogy a hivatalos árnál jóval többet áldozzanak a nélkülözhetetlen csövek és szerelvények beszerzésére. Van, aki elautózik Kecskemétre, Kiskunfélegyházára, s benzinre fizeti ki a plusz pénzt, de van, aki „kéz alatt” szerzi be, ugyancsak felárral. A Dunaszöv ÁFÉSZ négy nagykereskedelmi vállalattól próbálta meg beszerezni a szükséges csöveket, eredménytelenül. Pedig számukra is előnyös üzlet lenne, ha a községek vízműépítésével összehangoltan a helyi üzletekbe vásárolhatná meg a lakosság, amire szükség van. Az országban van vízvezetékcső, csak nem ott, ahol a legnagyobb szükség van rá. Ha megfelelő mennyiség biztosításával gondoskodnának az elosztó szervezetek a vízműt építő falvak ellátásáról, mindenki jól járna. Kivéve azokat, akik hasznot húznak a hiányhelyzetből. (Csongor) Jó szervezéssel olcsóbb Szövetkeztek a lakásépítők Szövetkezetet alakított a vasműs KISZ-bizottság lakásépítési akciójának több, mint hetven résztvevője. A szervezők bíznak benne, hogy a talajmunkák őszi kezdetéig a taglétszám eléri a 92—95-öt és minden telek gazdára talál. A terület előkészítésével még az idén végezni szeretnének, hogy tavasszal elkezdhessék az építést. Jelenleg a kiviteli és beépítési tervek készülnek, a szövetkezet vezetősége pedig azt az építési technológiát keresi, amellyel gyorsan és viszonylag olcsón elkészíthetők a házak. Szeretnék bebizonyítani, hogy jó szervezéssel, kalákában valamivel kevesebb pénzből is lehet lakásokat építeni. Céljuk, hogy a játszóterek, utak és a közvilágítás az épületekkel egy időben készüljenek el. Tele van a kamra — magyarázattal Szénszünet a kokszolóban Emlékszem, hogy milyen kitörő örömmel fogadtuk annak idején, kisiskolás koromban a szénszünet hírét. A vasműsök, kiváltképp a kokszolósok, annál kevésbé örülnek a kényszerű „szénszünetnek”, hogy az ígért és várt komlói szén ugyancsak ritkán érkezik, s akkor sem elegendő. Januártól az eredeti tervhez képest 60 ezer, a módosított előirányzathoz képest pedig 2 ezer tonnával kevesebb kokszolható komlói szenet kapott a vasmű. A nagyvállalat szénkészlete az év eleji több, mint 100 ezer tonnáról áprilisra 35 ezer tonnára csökkent, hozzá kellett nyúlni a „vass tartalékhoz” is. — Elsősorban költségnövekedést okoz nekünk,1 a kevesebb komlói szén — állapítja meg Gerencsér Pál, a kokszvegyészeti gyáregység vezetője, — hiszen esetleg drágább külföldi szénnel kell majd pótolni. Emellett az elegyösszetétel változása miatt, a gyártott koksz minőségével is gond van. S mivel az erőmű a mosási mellékterméket használja fel, gondoskodni kellett és kell más, drágább tüzelőanyagról is. Így összességében mintegy öt-tíz százalékkal növekednek költségeink. Szeretnénk hatszáznyolcvan ezer tonna kokszot gyártani ebben az évben. Ehhez mindenképp szükségünk van a hatszázezer tonna komlói szénre. A Mecseki Szénbányák Trösztnél Ország Miklós termelési főmérnök óvatosan optimista: — A módosított szerződéshez képest kétezer tonna a lemaradásunk. Valószínű, hogy még májusban sem tudjuk a tervezett és lekötött mennyiséget küldeni. Az ok: azoknál a fejtési mezőknél, amelyek kitermelését az első negyedévre terveztük, előre nem látható problémák merültek fel, s így teljesítményünk a korábbi hatvan százalékára csökkent... Tudjuk, hogy a vasmű számára ez csupán magyarázat, a kokszolókamrákba pedig csak szenet lehet tölteni. Intézkedési tervet dolgoztunk ki a lemaradás pótlására. Július elejére tudunk úgy felkészülni, hogy a második félévben képesek legyünk teljesíteni maradéktalanul kötelezettségeinket. Mi minden tőlünk telhetőt megteszünk! Ebben az évben még nem volt olyan szabad szombat, bányászok ünnep, amikor a nem dolgoztak volna. A vasmű jelenlegi, cseppet sem rózsás helyzetében segítséget jelenthetne az az import (szovjet) szén, amelyet még akkor rendeltek, amikor 800 ezer tonna koksz gyártásával számoltak. A múlt év végén felmérték a kokszoló műszaki állapotát, s kiderült, hogy csak mintegy 680—700 ezer tonna koksz előállítására képes. Az így „feleslegessé” vált szén bérkokszosításáról gondoskodtak. De a vasmű szakemberei nem tervezték, nem istervezhették, a komlói szén elmaradását. S most amikor az import szenet igényelné a vállalat — mivel az csupán a hazai pótlását szolgálná — érthető az illetékesek vonakodása is, mert az ő feladatuk, kellő menyiségű koksz előteremtése. A vasmű — elsősorban tartalék-készletei feltöltésére — máris 20—25 ezer tonna koksz vásárlására kényszerült, de szénkészletei továbbra is kevesebbek a minimálisnál is. Talán megfontolásra érdemes tény, hogy a szén bérkokszosítása tonnánként több, mint ötven dollárba kerül. Amenyiben a vasmű szénszükségletét tőkés importból kell fedezni, az még többe... S. M. Mi foglalkoztatja? Ha kell, meghosszabbítjuk A városi tanács szakigazgatási meghosszabbított szerveinek ügyfélfogadási rendje foglalkoztatja Nádasi Évát, lapunk olvasóját. Azt kérdezi: továbbra is marad-e ez az időbeosztás? Választ dr. Virág Rudolftól, a városi tanács végrehajtó bizottságának titkárától kaptunk: — Januártól szerdánként másfél órával hosszabb a szakigazgatási szervek ügyfélfogadási ideje. Reggel fél nyolc helyett hétkor kezdenek, délután pedig négy helyett ötig várják az ügyfeleket. Ezzel azt szeretnénk, hogy lehetőleg senki ne a munkaidejéből lopja el az ügyintézéshez szükséges fél- vagy egyórát. Márciusban felmértük, élnek-e az állampolgárok a lehetőségekkel. A szerdánkénti plusz másfél órákban összesen 110-en keresték fel az ügyintézőket. Délután többen jöttek. Legtöbben az igazgatási osztályt keresték fel, de a többi szakigazgatási szervnél is megfordultak néhányan. A vállalatok és az üzemek vezetői még nem élnek eléggé ezzel a lehetőséggel, pedig nekik is érdekük, hogy ne engedjék el a munkaidő alatt dolgozókat Mi ebben, ha kell, még többet segítünk. Nemcsak megtartani, de szükség esetén meghosszabbítani is akarjuk a szerdai ügyfélfogadást. A Bruck-malom volt a gettó Kötelességünk emlékezni Országszerte megemlékeznek e napokban a magyar zsidóság deportálásának 40. évfordulójáról, a fasizmus mártírjairól, akiket a hazánkat megszálló német fasiszták és magyarországi kiszolgálóik kényszerítettek lakóhelyük elhagyására, majd vagonokba terelve szállítottak a hírhedt megsemmisítőtáborokba, ahonnan csak igen keveseknek adatott meg a visszatérés. Dunaújvárosban igen kevesen vannak, akik valamit is tudnak a négy évtizede történt helyi eseményekről. A városi levéltár, az Intercisa Múzeum, a városi könyvtár helytörténeti anyagai között pedig nincs egyetlen adat, dátum vagy eseményleírás sem a dunapentelei és környékbeli zsidók gettóba kényszerítéséről és deportálásáról. A Petőfi Sándor utca 52. számú házban lakik a 73 éves Fekete Pál, aki jól emlékszik mindarra, ami 1944 tavaszán és nyarán Dunapentelén történt. Itt, a faluban gyűjtötték össze a Perkátán, Baracson, Hercegfalván, Rácalmáson élő zsidókat, Kánicz Mór házában (ez a mai óvárosi üzletház helyén állt) valamint az öreghegyi utcai Goldberger-házban szállásolták el, hetekkel később a Baracsi úton még ma is álló malomépületbe, az úgynevevezett Bruck-malomba költöztették őket. Egy ideig az volt a gettó, majd a mai Szórád Márton iskola épülete — az utolsó otthonuk Pentelén. Az egyik délután onnan kísérték őket a vasútállomásra. A betegeket szekereken vitték az oszlopban haladó menet mögött. Harmincan, negyvenen lehettek, vagy még annál is többen. Fekete Pál és felesége, felidézve a múltat, sorolják a neveket: Lux Jenő körorvos, Kis Miklós épületkereskedő, Weisz Róbi vendéglős, Kánicz Mór kereskedő, a Goldberger testvérek, Sziklai Miklós, Farkas Sámuel, megemlítve hozzátartozóikat, gyerekeiket is, akikkel együtt indultak gyötrelmes, utolsó útjukra. Aztán megemlítik Weisz Ella nevét is, aki visszatért a földi pokolból, s két éve húnyt el. Amit tudott a helyi eseményekről, magával vitte végleg. A Dunapentele örökébe lépett város tisztes kötelessége, hogy a fájdalmas múlt emlékeit is feltárja és megőrizze az utókor számára. Enélkül nem teljes a város története. Csongor György Vöröskeresztesek az alkoholizmus ellen Ne érje meg árulni Az összes munkahelyen tiltsák meg az alkoholfogyasztást, az állami és a magánkereskedőket olyan mértékben adóztassák meg, hogy ne legyen érdekük nagy mennyiségű szeszesital forgalmazása — fogalmazták meg a Magyar Vöröskereszt országos családvédelmi bizottságának legutóbbi ülésén. A vöröskeresztes aktivisták folytatják a lakosság egészségkultúrájának gyarapítását, az alkoholizmus elleni jogszabályok alkalmazásának társadalmi ellenőrzését. Az eddigieknél is következetesebben, szervezettebben segítik az alkoholizmus megelőzését. A tanulóifjúság körében a továbbiakban is szerveznek, úgynevezett nyomkereső játékokat. A tanulók igénylik az ilyen jellegű előadásokat, vetélkedőket, tevékenyen részt vesznek ezekben az akciókban. A programban előirányozták azt is, hogy a Hazafias Népfront, a TIT szervezetei és az Országos Pedagógiai Intézet közreműködésével, felkészítik a pedagógusokat, a szülőket az alkoholizmus megelőzésére. A kereskedelem kórja A már hagyományosnak mondható vásárlói megkárosítások — hibás mérés, számolás — mellett sajnos, korrupciós jelenségek is elterjedtek a kereskedelemben. Mert mi másnak is nevezzük, ha nem megvesztegetésnek, a pult alóli árusítást. Azt, hogy egyes termékeket csúszópénz ellenében szolgálnak ki az eladók? Amint kenőpénzt adnak az ilyen árukért a nagykereskedelmi és az ipari szállítóknak a boltok, vendéglátóhelyek vezetői is, különösen a magánkereskedők, a szerződéses üzletvezetők. Így fordul elő, hogy az állami kereskedelemben nem kapható termékek — például autóalkatrészek, építőanyagok — megjelennek a maszek boltokban, jóval magasabb áron. Sőt, olyan is előfordult, hogy áremelés előtt magánkereskedők, szerződéses üzletvezetők felvásároltak bolti készleteket, hogy azt később felemelt áron, jelentős haszonnal adhassák tovább. Gyakori, hogy a kisaiparosok — akik szintén boltokban vásárolnak — jelentős összegeket juttatnak az eladóknak a hiánycikkekért. Az „együttműködés” már olyan szervezett, hogy a kisiparost néha előre értesítik az áru beérkezéséről, és a keresett termék egy részét ki sem viszik az eladótérbe, hanem a raktárban értékesítik. kisiparos azután szolgáltatással együtt adja el az árut, ami tovább növeli a fogyasztó kiadásait. A Belkereskedelmi Minisztériumban akcióprogramot dolgoztak ki, s ennek csak egy részét képezi az ellenőrzések fokozása, a vétkesek szigorúbb megbüntetése. Látnunk kell, hogy az ellenőrzés és a szakcionálás csak afféle tüneti kezelés. A visszaélések ugyanis szinte kivétel nélkül ott és akkor tapasztalhatók, ahol és amikor valamilyen áruból hiány van. Azt kell tehát vizsgálni, mit tehetünk a hiány ellen. Ez viszont már az egész gazdaságot érintő kérdés, ezért a Belkereskedemi Minisztérium akcióprogramja más tárcák — az Ipari Minisztérium, az ÉVM, a MÉM együttműködésére is számít. Mérséklik az áruhiányt a kereskedelmi vállalatok termelésszervező akciói. A több, a vásárlói igényeknek jobban megfelelő áru termelése várható a fokozott anyagi érdekeltségtől, az vezetőinek iparvállalatok vállalkozó szellemétől, a versenyhelyzet kibontakozásától. Ezeket a célokat szolgálja a gazdaság átfogó, folyamatban lévő reformja is. A gazdaságpolitika azonban csak lépésről lépésre képes megközelíteni a célt, a hiányok mérséklését, felszámolását. Ezért a bajok gyökereinek orvoslása mellett szükség van arra a tüneti kezelésre is, amit az ellenőrzések, a szankcionálások és bizonyos adminisztratív intézkedések testesítenek meg. Ilyen intézkedés például az, hogy bizonyos tőkés importból származó cikkeket a nagykereskedelmi vállalatok nem adhatnak el magánkereskedőknek, más hiányzó termékek értékesítésekor pedig kötelesek kikötni az alkalmazható fogyasztói árat. Amint megtiltották azt is, hogy magánkereskedők és szerződéses üzletvezetők az állami és a szövetkezeti kiskereskedelmi boltokban vegyenek árut viszonteladás céljára. Ajánlják a vállalatoknak, hogy a hiányzó termékeket előjegyzéses megrendelésre, formában árusítsák. Ehhez az is szükséges, hogy a megrendelőtől előleget kérjenek, mert ellenkező esetben egy vásárló akár tíz boltban is feliratkozhat az árura várók listájára. G. Zs. Már nyár... Az üzletek forgalmán már országszerte érződik a nyár: megélénkült a strandcikkek, kempingfelszerelések vásárlása. A Módi kereskedelmi vállalat idén 1 millió négyszázezer fürdőruhát kínál a vásárlóknak. Női úszódresszekből, bikinikből, félmilliót rendeltek, bakfis fürdőruhákból 200 ezerrel — 20 százalékkal — többet, mint tavaly. Férfiaknak 400 ezer úszót kínálnak, a fiúk számára pedig 380 ezret. Centrum Áruházak többségében már megnyíltak strandosztályok, június elejéig valamennyiben megszervezik a szezoncikkek koncentrált kínálatát. A vállalat gyártóüzeme, a Centex, szélső méretekben is gyártja a nyári holmikat. A tavalyinál bővebb a választék kempingcikkekből, több asztalt, széket, sátrat, fonott bútort és sportszert tudtak beszerezni. A Skála-Coop áruházakban már május elején megkezdték a fürdőruhák, strandcikkek, a kiránduló- és kempingcikkek árusítását. Választékbővítésként a pécsi és a kaposvári nagykereskedelmi vállalatoktól is rendeltek fürdőruhákat. Metatermékkel is gazdagodik a választék, elsőként férfiúszókat, később női fürdőruhákat is forgalomba hoznak ebből a márkából. A Skála áruházakban osztrák strandcikkeket is fognak árulni. Megfelelő ütemben végzi az egykori szülőotthon külső és belső felújítását a Dunaújvárosi Városi Építőipari Vállalat. A munkálatok várhatóan az év végére elkészülnek. A kórtermek, vizsgálók és a többi helyiség belső berendezése után a jövő év első felében kezdődik el a gyógyító munka a kórház megújult, különálló egységében, ahol 30 ágyas rheumatológiai utókezelő, nyílt rendszerű ideggondozó és pszichotherápiás részleg kap helyet. Ugyanitt nyílik meg a város alkoholelvonó állomása is.