Dunaújvárosi Hírlap, 1984. június (29. évfolyam, 44-52. szám)
1984-06-08 / 46. szám
Csak a villámhárító? A levélben egy tanácsi vezető segítségét kérik az óvodai gondnokság illetékesei — villámhárító-ügyben. Meg pad-ügyben ... Meg ablakügyben ... Védelmet kérnek az óvodáknak — a gyerekektől ... Nem azoktól a gyerekektől, akik délelőtt játszanak az óvodaudvaron —, hanem azoktól, akik esténként és hétvégeken játszanak ott. Ami nem lenne baj, (amúgy is kevés a játszótér, használják ki az óvodaudvart), csakhogy ... Nyomukban a kitört ablakok, leszakított villámhárítók, összetört padok, tönkretett játékszerek maradnak. los Azt hiszem, hiába a hivatalktatószámmal, komoly pecséttel, és minden kellő rekvizummal ellátott levél, egyetlen, mégoly magas beosztású hivatalnok sem tud segíteni ebben a dologban. Gyerekeinket értelmes játékra, felelősségérzetre nevelni nem a hivatalok, és nem csak az óvónők feladata. — p — Óránként 700 kiló Falánkabb, mint gondolták Új túróüzem épült a dunaújvárosi tejüzemben, melyet a nyugatnémet Stefan Kutter cég tizennégy hőkezelt keverési műveletre alkalmas programkártyával vezérelt, teljesen automatikus berendezésével szereltek fel. Ez a berendezés nem ismeretlen hazánkban, a bébitápszer készítésétől a csokoládégyártásig több helyen alkalmazzák. A tejipar most vette használatba. A 700 kilogramm óránkénti teljesítményű berendezéssel Dunaújvárosban jelenleg naponta 3 ezer kilogramm krémsajtot és 1000 kilogramm körített krémtúrót állítanak elő, melyek szavatossága — a berendezés révén — a korábbi 2—3 napról 10—11 napra emelkedik. A dunaújvárosi üzemből tranzitjáratokkal szállítják a tartósabb tejipari termékeket főként Budapestre, de eljutnak a termékek az ország legtávolabbi zugába is. Az egészségesebb táplálkozást is előmozdító berendezéssel ma már egyetlen gond van csak a dunaújvárosi üzemben: „falánkabb”, mint gondolták, így kiszolgálását — ha többet akarnak produkálni vele — az eredetileg tervezettnél még racionálisabban kell megszervezni. Önkéntesek nélkül nem Szerencsére, bőven van — Biztos, hogy a vérellátó állomást keresi? — kérdezi igenlő válaszomban kételkedve a kémcsövet tartó fehér köpenyes nő. — Tudja, nálunk a labort szokták keresni — teszi hozzá magyarázatképpen. — Aztán, ha megmondjuk, hogy ez a véradó, sokan csodálkoznak: hát az micsoda? Ez látszólag ellentmond annak, hogy a városban igen sokan és rendszeresen adnak vért. Itt — Többen azt hiszik, hogy örökké jönnek-mennek az emberek — folytatja Láng Ágnes laborasszisztens. — Pedig nem így van. „Házhoz” megyünk. Ma délelőtt például az uszodában jártunk. Ott a Víz- és Csatornaművek 102 dolgozója, kishíján 40 liter vért adott. Itt kevesen keresnek fel bennünket. Inkább csak a nyugdíjasok — hetvenéves korig lehet vért adni —, vagy akik olyan vállalatnál dolgoznak, ahová nem járunk. A vérellátó állomás csak azokat az üzemeket, intézményeket keresi fel, ahol sokan és rendszeresen adnak vért. A Dunai Vasműt, a papírgyárat, a Volánt, a Vegyesipari Vállalatot, a cipőgyárat, a tejüzemet és a már említett vízművet, hogy csak néhányat említsünk a rendszeres „véradó vállalatok” közül. — Egyszerűbb, ha mi megyünk, hiszen nézzen csak körül, helyszűkében vagyunk! — mondja dr. Takács Zoltán, az állomás főorvosa. — Már régen kinőttük ezt a helyiséget. Ha fejlesztésről volt szó, a véradó valahogy mindig kimaradt. Pedig mióta az új kórházi szárny is elkészült, ránk is nagyobb teher hárul. De ha minden igaz, az idén bővül az állomás. Kell is, mert az ősszel szeretnénk** bevezetni az új, korszerűbb vérvételi eljárást, a plazmaferezist. Az új módszert szerte az országban már sokfelé alkalmazzák. A dunaújvárosi állomás az utolsók között próbálkozik ezzel. Az új vérvételi eljárás előnye, hogy egyszerre kevesebb vért, illetve a vérnek csak azt az alkotórészét veszik le, amire szükség van, így lehetőség van arra is, hogy egy-egy önkéntes akár havonta is adjon vért, anélkül, hogy a szervezetét károsítaná. A vérellátás kiemelt jelentőségű feladat. Ez egyebek között a nemrégiben Balatonfüreden megtartott VI. országos véradókonferencián is elhangzott. Szerencsére bőven van ebből a fontos, életmentő anyagból. Dunaújvárosban tavaly csaknem ötezren nyújtották karjukat, a rendszeres véradók száma háromezer, s a vérellátó állomás évente átlagosan 1900 liter vért kap a lelkes önkéntesektől. Akik nélkül szinte megoldhatatlan feladat előtt állna a világviszonylatban is elismert magyar vérellátó szolgálat. — tóth — Palackokban az életmentő vér (Felvételünk nem a dunaújvárosi vérellátó állomáson készült.) Vajtán és Balatonlellén Táborozás, orvosi felügyelettel Lisztérzékeny gyermekek üdülhetnek Vajtán. Az ország különböző vidékeiről közel kétszáz, köztük tizenöt dunaújvárosi kisdiák töltheti a vakáció egy részét az egykori kastélyépületben. Ugyanitt egész évben mozgáskorlátozott gyermekeket is fogadnak. A cukorbeteg gyermekeket Balatonlellén várja százhatvan személyes tábor. (Jelentkezés esetén személyesen vagy telefonon, a budapesti I. számú gyermekklinikán kell érdeklődni.) A város és a környékbeli községek huszonnégy cukorbeteg kisgyermeke közül tavaly mindössze ketten töltöttek két hetet a lellei táborban. A táborokban a gyerekek állandó orvosi felügyelet alatt vannak. Az antibiotikumokról Már másodszor Infektológus vándorgyűlésnek ad otthont városunk szeptember 20-án. A tanácskozás témája: az antibiotikumok ésszerű felhasználása. Az egynapos vándorgyűlésre, amelyet már második alkalommal tartanak városunkban, száznyolcvan orvost várnak a szervezők. 1984. június 8., péntek Az áprilisi KB-határozatról + Mezőgazdaságunk feladatai + A fogyasztók érdekvédelme A Pártélet júniusi száma Az MSZMP Központi Bizottságának folyóirata közli Németh Károly írását ifjúságpolitikánk néhány kérdéséről. A cikk, amely a szocialista országok testvérpártjai központi bizottsági titkárainak szófiai tanácskozásán elhangzott felszólalás alapján készült, egyebek között rámutat: a fiatalok formálásában az iskolának, a munkahelyi közösségnek, a társadalmi szerveknek, a hadseregnek külön-külön meghatározott felelőssége és szerepe van, de az érdem és a felelősség is elsősorban a szülői házé, a családé. Politikánk következetes továbbvitele címmel szerkesztőségi cikk elemzi a Központi Bizottság áprilisi állásfoglalását, a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséből adódó politikai feladatokat. A magyar mezőgazdaság felkészültségét jól jellemzi, hogy míg 1952-ben, a tavalyihoz hasonló rendkívül aszályos esztendőben — súlyos élelmiszerellátási gondokat okozva — 25 százalékkal esett vissza a termelés, addig 1983-ban csupán 3 százalékkal maradt el az előző évi eredményektől — zavartalan volt és most is az az élelmiszerellátás. A mezőgazdasági termelés egyegy aktuális témájával három cikk is foglalkozik a júniusi számban. Kovács Imre áttekinti agrárpolitikánk mai feladatait. Láng István felhívja a figyelmet a biotechnológia széles körű alkalmazásának népgazdasági jelentőségére, Kapronczai István pedig arról ír, hogyan lehetne javítani a beruházási döntések előkészítését a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. Bogyó Tibor a külgazdasági egyensúly néhány gazdaságpolitikai összefüggését vizsgálja. Alapvetően a nem külgazdasági rubelelszámolású egyensúlyi helyzetünk fontosabb kérdéseit tárgyalja, de több helyütt elkerülhetetlenül érinti a gazdaság általános egyensúlyi viszonyait is. Mostani gazdasági körülményeink előtérbe helyezik a fogyasztói érdekvédelmet, az ellenőrzés szigorítását. Erről beszélget Gittner Lászlóval, az Országos Kereskedelmi Felügyelőség vezetőjével Balogh Mária. Az utóbbi időben megnövekedett az érdeklődés a történelmi közelmúlt, benne a felszabadulást közvetlenül megelőző időszak eseményei iránt. Ez teszi időszerűvé azt a szerkesztőségi kerekasztalbeszélgetést, amelyet Lakos Sándor folytatott a téma szakértőivel, a Horthy-rendszer értékeléséről. Párttagok számára is figyelemre méltó az a felmérés, amelyet pártonkívüliek körében végeztek Komárom megyében a párt tevékenységének megítéléséről. A felmérés tapasztalatait adja közre Zahovay Gábor. Közvetít a bizományi A Nemzetiért A Nemzeti Színház felépítéséért indított gyűjtőakcióba bekapcsolódott a Bizományi Áruház Vállalat bolthálózata is: magánszemélyektől átvesznek e célra felajánlott tárgyakat, amelyek vételárát azonnal továbbítják a Nemzeti csekkszámlájára. Az első ilyen önkéntes adományt a közelmúltban vitték be a dunaújvárosi BÁV-üzletbe. A tizenhat darabból álló intarziás képgyűjteményt hatezer forintra értékelték, vételárát pedig már továbbították is. Útibeszámoló Koreából (3.) A demarkációs vonalnál Keszon különleges város Koreában. Kétezer éves, ezer esztendeje lett főváros, s ötszáz évig viselte a büszke címet. Századunkban előbb sanyarú sorsa volt. Japán hódítók vették birtokba, majd Dél-Koreához tartozott. Két és fél évtizede a KNDK egyik szép, sok hagyományt őrző városa, tartományi székhely. Róla mondják: négy történelmi formációt is megért, mert volt feudális, gyarmati és kapitalista országrész, most pedig egy szocialista ország városa. Az elmúlt évtizedek megpróbáltatásai azonban nem nyomtalanok. A családok hetven százaléka megosztott, egy vagy több tagjuk Dél-Koreában él, s mit sem tudnak egymásról. Azt sem, hogy élnek-e hozzátartozóik. Keszon határ menti város, különleges helyzetben, a 38. szélességi foknál. Negyedórányira tőle Panmindzson, amelyet 1953 júliusa, a fegyverszüneti egyezmény aláírása óta ismer a világ, s ahol a KNDK és az Egyesült Államok tárgyaló delegációi most is rendszeresen találkoznak. Panmindzsonban, Ázsia egyik ma is neuralgikus pontján tetten lehet érni a világtörténelem eseményeit. Kora reggel autóbusszal indultunk Keszonból Panmindzsonba. A demilitarizált övezet határán Ji Mong Choi főhadnagy várt minket. Kiváló ismerője a tárgyalásoknak, már régebben itt teljesít szolgálatot, mutatta be a történelmi épületet, amelyet mindössze tíz percig használtak. 1953. július 27-én, amikor aláírták a fegyverszüneti megállapodást, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és az Egyesült Államok képviselői (ez utóbbiak az ENSZ zászlaja alatt). Azóta múzeum, egy véres, hódító háború múzeuma, s egyben emlékeztető, ahol a világ egyik legerősebb nagyhatalma ismerte el vereségét. Magyar újságírókat is láttunk a tablókon. A magyar nép szolidaritásáról, testvéri segítségéről adtak hírt azokban a napokban, magyar munkáskollektívák támogatták a szocialista Korea harcát a szabad hazáért. Ji Mong Chol beszélt a KNDK immár három évtizedes harcáról, a haza békés egyesítéséért. A Koreai Munkáspárt VI. kongresszusán Kim Ir Szen újra kifejtette a KNDK országegyesítési javaslatait, tíz pontban vázolva a konföderatív demokratikus köztársaság létrehozásának programját. Ezek olyan konstruktív javaslatok, amelyek az amerikai csapatok kivonását célozzák, a szembenállást szándékoznak csökkenteni, s megoldási lehetőséget tárnak fel az ország békés, demokratikus újraegyesítésére. Tankcsapdák, hermetikus határzárak között haladtunk ezután a mai tárgyalások színhelyéig, a Panmin-pavilonig. Itt van a televízióból, a sajtóból ismert tárgyalóterem, amelynek egyik bejárata a KNDK felől, a másik Dél-Korea területéről nyílik, a középső tárgyalóasztalon húzódó mikrofonzsinór jelképezi az országhatárt. Politikai, diplomáciai, katonai tárgyalások színhelye ez a terem. Az épület déli felének ablakán az amerikai katonai rendészet ifjú őrmestere tekint bele jegyzetfüzetembe — a terem délkoreai oldalán állok. A látogatás negyedórájára ugyanis csoportunké az egész terem, akár helyet is foglalhatunk a tárgyaló küldöttségek székeiben. Hallgatjuk a tájékoztatást. Egy jobb sorsra érdemes, több évtizede kettéosztott ország szorgalmas népének sorsa itt a téma nap mint nap. Sajnos, a konstruktív javaslatok megvitatása igen hosszú ideje húzódik — és nem a KNDK küldöttségének hibájából. Keserűen jegyzi meg a fiatal főhadnagy: „Ha így szemtől szembe állunk az ellenséggel, — mint ahogy itt akár két-három méterre láthatják az amerikai katonákat, — érthető, miért is áldozunk annyit a honvédelemre, miért is szükséges erősíteni a szocializmus építésén dolgozó országunkat.” S nyilvánvaló az is, hogy igaz célért küzdenek az egész világon a haladó erők, amikor Korea békés egyesítéséért emelnek szót, mert a párbeszéd, a kapcsolatok fejlődése hozzájárulhat a feszültség enyhítéséhez a Koreai-félszigeten, s egyben a Távol-Kelet és Ázsia békéjének, biztonságának megszilárdításához. Nehéz szívvel jöttünk el Panmindzsonból, s a kétezer éves Keszon gyönyörű óvárosában — ahol a helyreállított szép, régi városnegyedet néztük, fényképeztük — még gyakran volt téma a politika. Marik Sándor (Vége) Panmindzson: amerikaiak a határ déli oldalán Brigádoknak MSZBT-vetélkedő Baráti szövetségben címmel vetélkedőt hirdet az MSZBT-tagcsoportok szocialista brigádjai részére a Magyar—Szovjet Baráti Társaság. Az országos verseny alkalmat kínál arra, hogy a résztvevők gazdagítsák a hazánk felszabadításának eseményeiről, a széles körű magyar—szovjet kapcsolatok négy évtizedes fejlődéséről szerzett eddigi ismereteiket. A több fordulós vetélkedőt az MSZBT-tagcsoportok elnökségei rendezik meg szeptembertől a jövő év áprilisáig. A játék alapanyagául Berecz János: Baráti szövetségben című kötete — amelyet a társaság és a Kossuth Könyvkiadó közös gondozásban jelentetett meg —, valamint a közeljövőben megjelenő, Hazánk felszabadulásának kronológiája című kiadványa szolgál. Ez utóbbit a versenybe benevezett tagcsoportok díjmentesen kapják meg. A nevezéseket június 15- ig várják az MSZBT agitációs és propaganda osztályára (Budapest, 1071 Gorkij fasor 45.). A jelentkezési lapon a tagcsoport nevét, címét, valamint a vetélkedőért felelős személy nevét és beosztását is fel kell tüntetni. A háziversenyekhez a baráti társaság forgatókönyvet, s kérésre játékvezetőt is küld. A vetélkedő győztesei szovjetunióbeli utazáson vehetnek részt, s számos értékes jutalomban részesülnek. Olcsóbb panelek A korábbihoz képest körülbelül negyven százalékkal kevesebb betonacélt használnak a panelekhez a szegedi házgyárban. A Budapesti Műszaki Egyetem kutatóival közösen kidolgozott eljárás hasznosításával több, mint 10 millió forint értékű betonacélt takarítanak meg évente. Az új technológia eredményeként a korábbi 100 kiló helyett hatvan kiló betonacél is elegendő egy átlagos panelhez. Az új módszert a függőleges falaknál nemrégiben már bevezették, a kísérletek sikere alapján most a vízszintes elemeknél, tehát a födémeknél is megkezdték az alkalmazását.