Dunaújvárosi Hírlap, 1984. június (29. évfolyam, 44-52. szám)
1984-06-19 / 49. szám
I 1984. június 19., kedd TA'JOLO' KEDD: Töltsön egy édes órát Psotával (Psota Irén előadói estje a Múzeumkertben, 19 órakor) ::: IDŐSZAKOS KIÁLLÍTÁSOK Fodor Sándor szobrászművész kiállítása (Az Uitz teremben. A kiállítás megtekinthető hétfő kivételével naponta 11—19 óráig) Fegyó Béla festőművész kiállítása (A Munkásművelődési Központ kisgalériájában) Őskori sáncok és halmok Süttőn (Régészeti kiállítás. Az Intercisa Múzeumban. A kiállítás naponta 10—18 óráig tekinthető meg). Római kori sisak (Az Intercisa Múzeumban. Naponta 10—18 óráig tekinthető meg.) ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSOK Dunaújváros története az őskortól napjainkig (Az Intercisa Múzeumban. Megtekinthető hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) Római kőtár (Római városrész, a víztorony mellett. Megtekinthető hétfő kivételével naponta 10—18 óráig.) Domanovszky-képtár (Komócsin liget 11. Megtekinthető hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) Zoi másodszor Másodszor nyert az indiai nemzetközi gyermekrajz-pályázaton egy dunaújvárosi kislány. Florosz Zoi, a Mező Imre iskola 7. A osztályos tanulója 1981 után, az idén is elnyerte a verseny ezüstdiplomáját. A díjat a múlt héten vette át India budapesti nagykövetségén. Aki végez, az megdolgozott érte Mit ér, ha vigaszágon..? Vigaszág — ez a sportból ismert kifejezés jutott eszembe, amikor esti és levelező tagozatos végzős érettségizőkkel beszélgettünk arról, mit ér a papír, amelyet három-négy évnyi tanulás után „érettségükről” kapnak. Nem tudtak, vagy nem akartak nappali középiskolában tanulni; számukra ez a képzési forma egy nehezebb, göröngyösebb, olykor kitérőkkel tarkított utat jelent. Vigaszág, hogy végül is szakmát, érettségit szerezhessenek. De ér-e annyit, mint a nappalisoké, ugyanakkora tudás van-e mögötte, s ugyanolyan eséllyel indulhatnak-e az egyetemi, főiskolai felvételin? — Túl vagyok rajta — mondja Martinná Rakiás Katalin, a Kohászati Gyárépítő Vállalat titkárnője. — Csak annyit mondhatok, nehéz volt. Fehérneműkészítést és gyors- és gépírást tanultam, ezután hároméves kiegészítővel kellett leérettségiznem. A jegyeket még nem tudom, de úgy érzem, sikerült. Nem az iskolába járás volt nehéz — kétszer mentünk egy héten —, hanem a folyamatos tanulás. De rendszeresen foglalkoztam a tananyaggal, s most éreztem is ennek hasznát. A férjem sokat segített, de még így is tanulnom kellett a hétvégeken. Vizsgák előtt meg két hétig a könyvek mellett ültem. — Megérte? — Meg lettem volna nélküle ... De belső kényszer volt, hogy ezt az iskolát még elvégezzem. Magamnak tartoztam vele. Más, ha azt mondhatom: érettségim van. És többet is tudok. De továbbtanulni már nem akarok. A Földes Ferenc Dolgozók Iskolájában eddig több, mint nyolcezren érettségiztek. Általában a hallgatók 15 százaléka jelentkezik egyetemre, főiskolára. Idén kilenc osztályból tízen folytatnák a tanulmányaikat. Ha sikerül a felvételijük. — Nem tudjuk, kiket vesznek fel, mert nem vagyunk „jegyzett” iskola — mondja Kovács Béla igazgató. — A szakközépiskolai vagy közgazdasági osztályban végzők a Bánki vagy a Rudas arányát javítják. De találkozunk régi tanítványainkkal, akikből orvos, jogász, mérnök, főiskolai tanár, tanító, népművelő lett. A dolgozók középiskolájában nagy a lemorzsolódás. Mert munka, s esetleg család mellett természetesen nehezebb tanulni. De aki végez, az becsüli az érettségi bizonyítványt, mert megdolgozott érte. — A tananyag ugyanaz, mint a nappalin — mondja Garbacz Lajosné igazgatóhelyettes. — Ami más: intenzívebben és koncentráltabban kell tartani az órákat. A hallgatók önállóan dolgozzák fel a tananyagot, kevesebb a tanári segítség, nekik maguknak kell megbirkózniuk az új ismeretanyaggal. Él még az a — olykor azért tényeken alapuló — nézet, hogy az estin, levelezőn szerzett érettségi nem ugyanaz, mint a nappalié. Hogy ezek a hallgatók hiányosabb, felszínesebb tudással állnak a felvételi bizottság előtt. — A szakközépiskolában olyan a követelményszint, hogy ha valaki csak a tananyag felét tudja, az még elégtelen — mondja Kovács Béla. — Egy könyvelő, egy statisztikus nem tudja elvégezni a munkáját féltudással. Ezért merem kijelenteni, hogy aki nálunk végez — az tud. Köller Károly festő-mázoló-tapétázó a szakmunkások szakközépiskolájában érettségizett idén. A pécsi jogtudományi egyetem nappali tagozatára jelentkezett. — Hárman vagyunk fiútestvérek, annak idején szakmát kellett szereznünk, mert nem tudtak taníttatni a szüleim. Több tanulmányi versenyt nyertem, és sokat tanultam, úgy érzem, van esélyem bekerülni az egyetemre. Igaz, nem akkora, mint egy gimnazistának. De nem a tudás miatt. A fölvételin is másként ítélik, mérik az estin, levelezőn szerzett érettségi bizonyítványt. Ez van... A felnőttoktatás rangját visszadni — megadni —csakis eredményekkel lehet. De előbb-utóbb el kell ismerni. J. K. Martinná Rakics Katalin Köller Károly Holnap a televízióban Marie-Octobre Másfél évtizeddel ezelőtt a Filmmúzeumban bemutatták már a filmművészet francia klasszikusának, Julien Duvivier-nek legjobb alkotását, a Marie-Octobre című filmet (nálunk Különös találkozás címen vetítették). Jacques Robert regényét most tv-filmen is láthatjuk. Rekordidő alatt, mindössze három forgatási hét alatt készült el a francia film, amelynek mind a kilencven perce izgalmat ígér a nézőknek. A történet tizenegy emberről szól, akik valaha egy antifasiszta osztag tagjai voltak. A csoport egyik tagja, Marie-Octobre (Danielle Darrieux alakítja) tizenöt év után összehívja az ellenállókat, hogy valami fontosat közöljön velük: bizonyítéka van rá, hogy parancsnokuknak — aki nem lehet jelen, mert egy akcióban a Gestapo rajtuk ütött, s ezt ő nem élte túl — azért kellett meghalnia, mert közülük valaki elárulta tervüket. Az este során valamennyi szereplőre rávetődik a gyanú árnyéka, a papra, a nagyiparosra, a mészárosra, a nyomdatulajdonosra, az orvosra, az ügyvédre, az adóellenőrre ... A film érdekessége, hogy a rendező kívánságára a szereplőket alakító színészek is csak az utolsó pillanatban tudták meg, melyik közülük az áruló. Fegyó Béla festőművész alkotásait láthatják az érdeklődők a Munkásművelődési Központ galériájában. A festményekből a múlt héten nyílt tárlat június 29-ig tekinthető meg Sárbogárdiak sikere Vendégségben a Zeneakadémián A Zeneakadémián vendégszerepelt a sárbogárdi Petőfi Sándor Gimnázium leánykara. A kórus egy NSZK- beli vegyeskarral együtt a budapesti József Attila gyakorlógimnázium énekkari hangversenyének vendége volt. Az esten — amelyen megjelent Bárdos Lajos is — a sárbogárdi kórust Huszi és Vendel dirigálta. CSONTVÁRY Hatvanöt évvel ezelőtt, 1919. június 20-án hunyt el — 66 éves korában — Csontváry Kosztka Tivadar festőművész. Gyógyszerész volt, s 41 éves korától tanult rendszeresen festeni. 1894-ben fél évig Münchenben Hollósy Simon növendéke; 1895-től Karlsruhéban, Düsseldorfban és Párizsban képezte tovább magát, de lényegében autodidakta maradt. Az 1890-es évek végén Dalmáciában, Olaszországban és Németországban járt. 1902-ben festette Selmecbánya látképe című művét, majd Jajcéban és a Hortobágyon dolgozott. 1904-ben Egyiptomba, Palesztinába és Görögországba utazott; útiemlékeit Kocsizás újholdnál Athénban, s A Jupiter templom romjai Athénban című képei őrzik. 1904-ben festette a Nagy-Tarpatak a Tátrában és a Görög színház Taorminában című, több négyzetméteres tájképeit. Ezután ismét Palesztinában és Egyiptomban járt. 1904-ben készült a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben című, sok alakos, expresszionista dója, két évvel kompozikésőbb pedig fő művének érzett, legnagyobb méretű vászna, a Naptemplom Baalbekben. Jóval halála után fedezték fel művészetét. Vizionárius festészetét expresszionista hevület, ragyogó kolorit és nagy szimbólumteremtő erő jellemzi. Program a nyaralóknak Bélyegnap is lesz Bélyegnapokat és honvédelmi foglalkozásokat is rendeznek az alsóörsi úttörőtáborban nyaraló gyerekeknek a Than Mór ifjúsági bélyegklub, valamint a vasmű üzemfenntartás és hengermű MHSZ-klub vezetői. Az egész napos programot június 22-től kéthetenként pénteken rendezik meg, hogy minden turnus pajtásait megismertessék a filatéliával és a honvédelmi játékokkal. A gyerekek lövészeten akadályversenyen, vehetnek részt, lesz bélyegbemutató, zsákbamacska, sorsjegy, bélyegtotó és lottó, a nap zárásaként pedig filmeket vetítenek. Múzeumkert Egy édes óra Psotával Psota Irén színművésznő lesz a Múzeumkerti esték sorozat következő vendége. Előadói estjét — a szokásos időponttól eltérően — ma este hét órától tartja az Intercisa Múzeum átriumában, rossz idő esetén az emeleti előadóteremben. A Töltsön egy édes órát című műsorban közreműködik Szentirmai Ákos és Lelkes Péter. Kagylót, érmét, akármit Gyűjt Ön valamit? Gyűjtőket keres a Bartók Béla Művelődési Központ, hogy augusztus huszadikától az Uitz teremben kiállításon mutassák be ritkaságaikat. Várják azok jelentkezését, akik tárlaton állítanak ki kuriózumokból álló (bélyeg, gyufacímke, szalvéta, söröskrigli, kagyló, érme stb.) kollekciójukat. A jelentkezési határidő július vége. A szívvel van baj? Külsőre az egész srác olyan, mint a keze: hosszú és keskeny. A keze tartja el őt, egy alkalmi, éttermi együttes gitárosaként. Név szerint ismerek körülbelül három tucat húszévest, akik legalább tíz évet adnának az életükből egy ilyen állásért. Kővári János kicsit merengő, kicsit nevető — mindenből egy kicsit mutató szemében azonban nem látszik különösebb elragadtatás. Igaz, munkahelyén, a Mezőföld étteremben esténként legfeljebb hármannégyen hallgatják játékát — egyszerűen nincs több vendég. Így tulajdonképpen mindegy, hogy szalonzenét, slágereket, avagy az általa igen kedvelt kemény rockot játszana az együttes. Legfeljebb a maguk örömére pengetnek néha, nem érdekes az egész... Nem érdekes? Húszéves kora ellenére már eléggé zaklatott zenészpályafutás van mögötte, s nemkülönben zaklatottnak ígérkezik az is, ami előtte sejlik, ötéves korában fogott először hangszert a kezébe, tangóharmonikát: a papa haknizekarában ez a csillogó-villogó hangszer tetszett meg neki. Aztán jött a zongora, mert unta az ácsorgást a harmonikával: zenetanárai biztatták, folytassa, tanuljon, sokra viheti még a billentyűsök között. De, öt éve, hogy „fölfedezte” a gitárt, s miután élete negyedrészét töltötte vele, úgy tűnik, hogy ez lesz a végleges (?) szerelem. A halk szavú, vontatott beszédű fiúból nem nézni ki, hogy húszezer forintos gitárját — amelyre olyan nehezen kuporgatta össze a pénzt — megtaposta dühében egy sikertelen koncerten. Mindenesetre a gitárral együtt jöttek a rockálmok, az álmodozások — és a cselekedetek is. Az elmúlt három évben körülbelül hat, részben maga alapította rockbandában zenélt. Több személyes, mint kollektív sikerrel: hívták Pestre, néhány meglehetősen jól menő csoporthoz, maga sem tudja, hogy jutott oda a híre. Nem ment. Érettségizni akart. Meg is szerezte gépész-bizonyítványát a Bánkiban, s folytatódott minden tovább. A folytatás egyik része: ahhoz, hogy hangzásra is elfogadható minőségű rockzenét játszhassanak, tíz-, de inkább százezrekre rúgó szerelés kell. Ennek egy részét meg is szerzik, akár, ha fülig eladósodnak (mire képes az ember az álmaiért!). Próbálnak vizes pincehelyiségekben, föllépnek ingyen, csak, hogy játszhassanak, eljutnak a balatonszemesi amatőrfesztiválra, ahol a legjobb öt között végeznek, számításba veszik őket a fesztivál nagylemezterveinél , s akkor, mint már annyiszor, összevész a csapat, felbomlik, átalakul (most éppen „Eksztázis” néven), vagyis egy könnyed mozdulattal félrehajítják a Lehetőséget, amelyért évekig küszködtek. Aztán kezdik újból. A másik rész: „Süni”, aki szinte egyedül tanult meg gitározni, éjjel-nappal játszik, az ORI-vizsgán (amelyen különben megbukott) dicséretre ragadtatja vizsgáztatóit tehetségével — be is ajánlják tanítványnak az egyik legnevesebb gitárvirtuózhoz. Jár hozzá két hónapig, tanul veszekedetten — s aztán telefonál, nem megy többet, ebben a hideg télben olyan kényelmetlen az utazás... Megengedheti ezt magának? Vállrándítás helyett játszani kezd, mutatóba. Semmi póz, felhajtás. Bravúros szólók röppennek ki az ujjai alól, játszi könnyedséggel. És most majd végigjárja az egész évet a tanáránál, utána törik-szakad, leteszi a kategóriavizsgát az ORI-nál, és aztán — no igen, aztán .. . Talán külföldre szerződik, tanulni és pénzt keresni egy igazi felszerelésre, talán . .. Lehet, hogy a „szívvel” van a baj? Meséli, hogy a sorozáson találtak valami rendellenességet a szívénél: a hosszú terhelési próba után ijesztően kanyargott az EKG. Nem is kapott „alkalmas” minősítést, kivizsgálásra küldték. Érdekes, mondja, hogy a pódiumon, gitárral a kezében még sosem érezte szabálytalanul verni a szívét ... (Pekarek)