Dunaújvárosi Hírlap, 1984. november (29. évfolyam, 88-96. szám)
1984-11-23 / 94. szám
1984. november 23., péntek H! PÉNTEK: Szőlőtelepítés a kiskertben (Dr. Sz. Nagy László előadása 17 órakor az MMK 210-es termében) ::. SZOMBAT: A jelen és a jövő űrállomásai, űrhajói (Schumiczky Nándor előadása 17 órától az MMK 204-es termében) Homburg hercege (A Szolnoki Szigligeti Színház előadása 19 órakor a Bartók Béla Művelődési Központ színháztermében) Hi HÉTFŐ: Politikai könyvnapok (Róbert László újságíró élménybeszámolója 18 órakor a könyvtár olvasótermében) Nagytakarítás (A Dunaújvárosi Bemutatószínpad előadása 19 órakor a Bartók Béla Művelődési Központ stúdiószínpadán) :R IDŐSZAKOS KIÁLLÍTÁSOK: Schéner Mihály festőművész tárlata (Az Uitz teremben, megtekinthető hétfő kivételével naponta 11-től 18 óráig) Ásványok, kőzetek (Az MMK előcsarnokában) Hl ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁSOK: Római kori sisak Dunaújváros története az őskortól napjainkig (Az Intercisa Múzeumban, megtekinthető hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) Domanovszky-képtár (Komócsin liget 11. Megtekinthető hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI PROGRAMOK: Játék a számítógéppel (Az MMK 204-es termében november 23-án 17 órától) Játszóház (A Mező Imre Általános Iskolában november 25-én 9 órától) Diszkó (A Mező Imre Általános Iskolában, november 25-én 18 órától) Ügyes kezek (gyékénykészítés, csuhézás) (Az MMK 204-es termében november 26-án 16.30-tól) TA'JOLO'Fűszeresen az életet is Felesleges bemutatni ELŐSZÓ A BESZÉLGETÉSHEZ „Itt az öreg Székely” — szól bele a telefonba. A hangja derűs, mint mindig, pedig — nem éppen válogatott szavakkal — akar lebeszélni a találkozásról: „Rólam írni? Ez egy marhaság!” Másnap, korán reggel kávával vár. És nem nehezíti meg a dolgomat, őszinte. Olykor kíméletlenül is az. * — Azt mondják önről, hogy mázlista. Igaz ez? — Többet kaptam az élettől, mint amit vártam. Gyerekkoromban csak álmodoztam, hogy repülős leszek, focista vagy katona — mint a fiatalok általában én is valami nagyot, valami szépet szerettem volna csinálni. Tanár lettem, nem hős, de ahogy múltak az évek, úgy teljesedett be az életem. Azt hiszem, ez az élet mázlija, nem az enyém. — Több, mint harminc éve dolgozik a városban. Miért nem ment el innen? — Valami itt tart, ötvenháromban helyeztek ide, aztán „népgazdasági érdekből” zeneiskolai tanár lettem, utána, hogy milyen meggondolásból, azt nem tudom, megbíztak a zeneiskola igazgatásával. Te jószagú atyám, ennek már huszonkét éve! Számtalan dolgot csináltam közben: vezettem az énekkart, a szimfonikus zenekart, tanítottam, benne voltam mindenféle bizottságokban, szervezetekben. Lett volna lehetőségem elmenni, hívtak is, de — elhiszik, vagy sem — minden, amit elértem, szakmai, emberi, erkölcsi, anyagi siker, a város fejlődésével járt együtt. Voltak persze veszekedéseim is, nézeteltéréseim is, lehet, nem mindig a legfinomabb modorban tettem a megjegyzéseimet —, de nem tudnám máshol újrakezdeni. Illetve talán tudnám, de nem akarom. Kaptam valamit, aminek a kamatait most törlesztem. — Önnek mi fontos az életben? — Mondanám, hogy munka, de hát az a természetes, ha az ember teszi a dolgát. És ne is ragozzuk ezt tovább, mert szokatlan tőlem, hogy lírai önvallomást tegyek. Kérdezze meg inkább, hogyan sikerült a szőlőtelepítés? — Na hogyan? — Van Martonvásáron egy telkem. Építettem ólakat, ültettem almát, barackot, cseresznyét, körtét, meggyet és most figyeljen, százhúsz tő magasművelésű szőlőt. Van közte csemege, vörösbornak való, meg zalagyöngye. — Ezek szerint számolgatja már, mennyi van a nyugdíjig ... — Hét év. Talán még várom is. Mások mondják, vagy én kérem majd, még nem tudom, de ha kitelik az időm, elmegyek. Kell már egy kis nyugalom. — Nyugtalanítja valami? — A légkör jó körülöttem, csak a munkatempó zavar. Gyorsan kell csinálni mindent, nem érünk rá vacakolni. Ha ma valaki elmélyülten, nyugodtan akar dolgozni, az lemarad. Nekem pláne sietnem kell: ötvenhárom éves vagyok, még meg kell erősíteni a tanszakokat, ki kell verekedni egy kamaratermet, össze kell hozni az énnekkarnak egy jubileumi hangversenyt, és szeretnék még elvezényelni egy sor zeneművet. — Passziókra nem is marad ideje? — Azért passzió, hogy arra jusson. Focizok a fiaimmal az előszobában. Kapálok. Újságot olvasok. Szeretek bevásárolni. Huszonöt éve mosogatok, bár ezt nem szeretem. És isteni húsleveseket főzök. Egy csomó gezemicével, jó fűszeresen. — Fűszeres az élete is? — Attól jó. Azt hiszem, azért érzem boldognak magam, mert elfogadom az életet olyannak, amilyen. Szeretem szőröstül-bőröstül. * UTÓSZÓ A BESZÉLGETÉSHEZ El kelene döntenem, kiknek írtam ezt a riportot: azoknak-e, akik tudják, kicsoda Székely István, vagy azoknak, akik még nem. Munkáján keresztül tízezrek tartják számon, arcról, névről sokaknak ismerős. Jegyzik a szakmában, tevékenységét ismerik, elismerik a város kulturális életében. Bemutatni hát felesleges. Megmutatni — talán nem. Jakab Klára Fegyelem és érzékenység Homburg hercege Két malomkő között őrlődik Homburg hercege. Egyik oldalon a porosz vasfegyelem, a másik oldalon a mármár kóros érzékenység ejti csapdába. A hős fejlődését realistán, ugyanakkor egy pszichológus szakértelmével ábrázolja a színmű szerzője, Heinrich von Kleits, XVIII. század romantikus költője. A Homburg hercege című drámája egyik legérettebb műve, amelyet közvetlenül halála előtt fejezett be. A néző valójában egy történelmi mezbe öltöztetett példabeszédet láthat, amelyet a Napóleoninak behódolt porosz királynak címzett Kleist, remélve, hogy a színművel sikerül megnyernie a királyt egy nemzeti felszabadító harc megszervezésére, vezetésére. A kétrészes színművet a Szolnoki Szigligeti Színház művészeinek — Nagy Gábornak, Leviczky Klárának, Kőmives Sándornak, Pusztay Péternek, Fazekas Zsuzsának, Tóth Tamásnak — előadásában láthatják holnap este a Bartók Béla Művelődési Központban. A darabot Paál István Jászai-díjas rendező vitte színre. Negyedszer és végleg Kiváló címmel tüntetik ki a dunaújvárosi Vasas Néptáncegyüttest. A Művelődési Minisztérium és a Szakszervezetek Országos Tanácsának közös kitüntetését eddig háromszor kapta meg az együttes, s hogy negyedszer is méltónak bizonyult rá, azzal jogot szerzett a Kiváló cím örökös viselésére, mostani elismerést több évtizedes munkájáért, a külföldi turnékon való eredményes helytállásért és az utánpótlás-nevelés terén végzett tevékenységért kapta. A kitüntetést hétfőn délelőtt a SZOT-székházban adják át. Utazási utalvány a nyeremény Nagyon szép színes felvételeket küldött be Farkas Árpád (Fáy utca 12), a cipőüzem dolgozója. Mint írja: „idén tavasszal, a békevonattal egy 80 tagú dunaújvárosi csoport a Kijev—Jalta útvonalat járta be. Sok élményt szereztünk, baráti társaságok kovácsolódtak össze. Csoporttársaimnak bizonyára szép emlékek jutnak eszükbe a kép láttán.” Olvasónk felvételei közül a jaltai Alapkai kastélyról készítettet választottuk. * A szocializmust építő szabad 40 év népeknek, országoknak több sikert összehasonlíthatatlanul hozott, nagyobb fejlődést eredményezett, mint az addigi évszázadok. Városunkból és a környékbeli községekből évről évre egyre többen indulnak a testvéri szocialista országokba. " Tengerpartra, hegyekbe, megismerni érdemes városokba . .. Bulgáriába, Csehszlovákiába, Jugoszláviába, Lengyelországba, az NDK-ba, Romániába, a Szovjetunióba vagy távoli földrészek szocialista országaiba. Az utazások során megannyi fénykép készül tájakról, épületekről, szokásokról, népviseletekről, rendezvényekről, üzemekről, intézményekről, baráti kollektívákról, s mindezekről megannyi élmény raktározódik. Lapunk október végén kezdett akciójában ezeket a fotókat (történeteket) tesszük közzé. Továbbra is kérjük olvasóinkat, hogy a hely, az időpont és a képen láthatók feltüntetésével, küldjék be színes vagy fekete-fehér felvételeiket (negatívjaikat) szerkesztőségünkbe. Szívesen fogadunk — kép nélkül — úti történeteket is. A képeket az akció végén visszaküldjük. A megjelent fotókért (írásokért) honoráriumot fizetünk. A beküldők között 3 darab 1000 forintos Cooptourist utazási utalványt sorsolunk ki az akció befejezésekor. Címünk: 2401 Dunaújváros, Postafiók: 123. A borítékra írják rá: „Együtt a szabadságban”. Együtt a szabadságban Játék, játék Tobozból is Óvodai dolgozóknak tart előadást Boótné Sárközi Mária, a Pécsi Nevelési Központ játszóházának vezetője, november 26-án fél hatkor. A játékkészítési programon makkból, tobozból, kukoricacsuhéból és más terményekből bábokat készíthetnek az óvodai dolgozók klubjának tagjai. 5 A vendég: Róbert László Róbert László újságíró lesz a könyvtár vendége hétfőn este hat órakor. A politikai könyvhónap keretében rendezett találkozón aktuális külpolitikai eseményekről hallhatnak érdekességeket a résztvevők, majd kérdéseket tehetnek fel. A beszélgetésre az olvasóteremben kerül sor. Harci események Dunapentelén és környékén (5.) Elakad a „Konrád III.” így az 543. páncélvadász zászlóalj és a 3. páncélgránátos ezred I. zászlóalja, valamint a 6/4. harckocsiszázad 5.15 órakor minden tüzérségi előkészítés nélkül a hídfőből gyors ütemben előretört Hercegfalva (Mezőfalva) és Dunapentele (Dunaújváros) közti országúton, és szétszórta a visszavonuló szovjet hadtáposzlopokat. A támadó harckocsiknak sok teherautót le kellett tolni az útról, hogy helyet teremtsenek, így 24 vadonatúj hernyótalpas vontatót és amerikai gyártmányú üzemanyagszállító gépkocsit is. A szovjet főerők ebben a körzetben már az előző nap délutánján és az éjjel visszavonultak, és az 1. páncélnaszád-dandár Dunapentelénél összpontosított négy hajóján és az azokhoz kapcsolt kompokon a Duna keleti partjára hátráltak. Jelentős erőt, többek között 117 harckocsit, 507 gépkocsit, 172 löveget, 50 tonna üzemanyagot és 13 570 katonát sikerült így megmenteni. A hadosztály 6. páncélos ezredének I. osztálya, valamint a 3. páncélos ezred I. zászlóalja 8.00 órakor robog be Dunapentelére. Több páncélos azonnal tüzelőállást foglal a Duna meredek nyugati partján és tüzet nyit, úgy, hogy az utolsó szovjet kötelékek a harckocsik tüzében hajóznak be. A szovjet műszaki-hidász alakulatok közben a folyamon átívelő pontonhidat felrobbantják. Hat hajó — köztük egy páncélos naszád és egy aknarakó — az ágyútűzben elsüllyed. Az utolsó két napban — a körülzárást elkerülendő — hosszú páncélos- és gépkocsioszlopok, tódulnak az ercsi, adonyi, dunaföldvári és bajai átkelőhelyekre. Ezeket az I. német repülőhadtest vadászbombázói egymást követő hullámokban támadták, igyekezve olyan helyzetet teremteni, amelyben a továbbmenetel lehetetlen. Mivel a Dunapentelét elért páncéloshadosztály felderítő harckocsiszázada a Duna jobb partján csak gyenge ellenséges erőket jelez, lehetőség látszik a arra, hogy tovább nyomulva szovjet átkelés számára használhatatlanná tegyék a földvári Duna-hidat is. Ezért a 3. páncélgránátos ezred I. zászlóaljának részei azonnal déli irányba csoportosulnak, és akadály nélkül teret is nyernek, de egy rádiótávirat az egységeket megállítja, és Dunapentelére rendeli vissza. A rendkívüli állapotokról, a támadás meglepetés okozta hatásáról Marija Fortusz szovjet őrnagy visszaemlékezéseiben így ír: „Dél felé beérkeztünk Paksra. Mindenfelé bombázások nyomai, autóroncsok. A hitleristák nyilván felfedezték, hogy itt van a fronttörzs, és több hullámban támadták a városkát. Három-három gépből álló, hat repülőraj közeledett. Hullottak a bombák, fülsiketítően dörögtek a robbanások. Rengett a föld. Kétemeletnyi magasságban repültek a föld-, a hó- és téglakupacok. (Ugyanez volt a helyzet az Adony—Ercsi országúton is. — F. I.) A két kompból egy szilánk sem maradt. Ameddig a szem ellátott, az egész országutat bombatölcsérek tarkították, mindenfelé kilőtt teherautók, mentőautók vesztegeltek, s rajtuk a rengeteg sebesült... A helyzet Dunaföldváron sem volt rózsásabb. A száz meg száz autó meg a menekülők fogatai összetorlódtak a község szűk utcáin. (Ez volt a helyzet Pentelén is. — F. I.) Arra vártak, hogy megjavítsák a szétrombolt kompot. Reggel felkerekedtünk és hamarosan beérkeztünk Adonyba. Ugyanaz a vigasztalan látvány ismét. Éppen olyan felfordulás és káosz uralkodott, mint az előző helyeken.” A Dunapentelére eljutott páncéloscsoport is olyan messze állt a hadosztálytól, hogy az üzemanyag- és lőszerkocsik még nem jutottak el Penteléig. A hadosztály zöme csak a félútig küzdi magát. A déli szárny óráról órára hosszabb lesz, s közben a szovjet csapatok felderítő betörésekkel próbálkoznak. A dunapentelei harccsoport vezetését ekkor von Schulenburg alezredes veszi át. Szerencséjére, 20-án délre az utánpótlási járművek is megérkeznek. 13.30-kor a 6. páncélosezred, a 3. páncélgránátos ezred I. zászlóalja és az 543. páncélvadász-osztály a budapesti út hosszában észak felé tör. A szovjet mélyrepülők megismételt támadásokkal akadályozzák az előrenyomulást, így bombáznak 15.00 órakor egy álló páncélos köteléket Szt. Mihály pusztánál, de az alacsony felhőtakaró miatt a bombák a szomszédos vasúttöltés közelében robbannak. A támadás kiterjed. Benyomulnak Rácalmásra, majd az 543. páncélvadász-osztály 10 páncélosával Perkátára, s északi irányban biztosítanak. Az Adony irányába támadó köteléket egy aknazár és az iparvágány töltése mögé beásott szovjet páncéltörők feltartóztatják. Miként alakult a helyzet a déli szárnyon? A Cece— Nagykarácsony vonaltól délkeleti irányba nyomultak előre a 3. páncéloshadosztály főerői, s január 20-án, délelőtt 10 óra körül három német páncélos és kis számú gyalogság benyomul Előszállásra is. Január 20-án éjszaka a szovjet csapatok ellenlökést hajtanak végre, és a német erőket a Kisapostag— Sáregres közötti 30 km-es vonalra vetik vissza. Itt a 3. páncéloshadosztály védelembe megy át. Beáll a téli este. Ekkor villámgyorsan megváltozik a helyzet. A 18. szovjet páncéloshadtest a 21., 104. és a 122. lövészhadosztályokkal együtt átszakítja a bal szomszéd „Wiking” SS páncéloshadosztály arcvonalát és a rést dél felé kimélyíti. Mielőtt ezt a hadosztály érzékelné, a szovjet páncélosok már elérik Hercegfalvát (Mezőfalva) és kivetik onnan a 3. német páncéltüzérosztályt. A pentelei páncéloscsoport erről nem tud, és január 21- én délelőtt elindul Adonyba. A támadás egy darabig a műút vonalában, majd az Adonyi szőlőhegy irányába történik. A sűrű felhőtakaró akadályozza a szovjet légierő támadásait. A 6-os úton mindössze egy „Párduc” vonul, két oldala csaknem súrolja a betonkorlátokat. A támadást — lánctalpas motorkerékpáron — Bürger főhadnagy vezeti, aki egy másik őrnaggyal és főhadnaggyal e napok harcaiért később elnyeri a lovagkeresztet. Phillips altábornagy azonban megszünteti a további támadást észak felé. A helyzet tisztázatlan, és a hercegfalvi szovjet erők tüskeként szúródnak a hadosztály hátába. Az Adonyt elért páncélosok is több irányban foglalnak el tüzelőállást. A német légifelderítés jelenti, hogy a szovjetek további jelentős erőket vetnek át a Dunán, amelyek északnyugatnak fordulnak. Amint később kiderül, a 30. szovjet hadtest 3. és 4. lövészhadosztályáról van szó. A 3. német hadosztálynak tehát azzal kell számolnia, hogy az áttört erők az odavitt erősítéssel újólag észak felé támadnak. Ezért nincs más választás, mint védelmi vonal kiépítése a Sárbogárd—dunapentelei út hosszában, hogy a hadtest jobb szárnyát védeni tudják. Ehhez feltétlenül birtokba kell venni Hercegfalvát, ezért január 22-én déltájban a 3. páncéloshadosztály megindítja támadását a község ellen. 16 órakor a 6. harckocsi- és a 394. páncélgránátos ezred délnyugati irányból tör a község felé. A szovjetek szívósan védekeznek és egy lépést sem hátrálnak. Harckocsijaik — amelyek a védelem alapjai — a házak között nehezen fedezhetők fel, de mindkét fél számára akadályozza a látást és az előrehaladást a sűrű hóesés is. (Folytatjuk.) Fekete István