Dunaújvárosi Hírlap, 1985. február (30. évfolyam, 10-17. szám)
1985-02-01 / 10. szám
1985. február 1., péntek & PÉNTEK: Vetőmag-, növényvédőszer-, műtrágya- és kisgépellátottság Dunaújvárosban (Szvobod?. László előadása az MMK 210-es termében 17 órakor) A Magyar Kamarazenekar koncertje (Felnőttbérleti koncert a Bartók Béla Művelődési Központban 19 órakor) .:: IDŐSZAKOS KIÁLLÍTÁS: Nemes Ferenc, Rohonczi István, Rontó Miklós és Várnai Gyula, ?. dunaújvárosi Amatőr Műhely tagjainak kiállítása (A Mező Imre iskola galériájában) •fi ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS: Domanovszky-képtár (Komócsin liget 11. Megtekinthető hétfő kivételével naponta 10—18 óráig) 3 GYERMEK- ÉS IFJÚSÁGI PROGRAMOK: Pajtásklub Ki mit tud? Kulturális vetélkedő. (Az MMK 204-es termében február 1-én 17 órakor) Lehet egy kérdéssel több? (Vetélkedő az MMK 204-es termében február 4-én 16.30 órakor) TA'JOLO'Mi lesz a betöltetlen állásokkal? Füst, vagy már láng is A főiskola ifjúsági parlamentjén a diákok szóvátették, hogy az utóbbi időben sok oktató hagyta el az intézményt, és ez már a tanulás folyamatosságát zavarja. Gábor Bertalan igazgatóhelyettes másként vélekedik: — Az igaz, hogy a kilépők miatt kicsit át kellett rendezni a sorainkat, de az oktatómunka zavartalan. Véleményem szerint a dolognak nagyobb a füstje, mint a lángja. Talán abból ered, hogy a korábbi években minimális volt a távozók száma. A szerződéses munkák révén oktatóink 8—10 évig anyagilag jobb helyzetben voltak, mint az iparban dolgozók. Sajnos, a munkák száma két éve folyamatosan csökken, bérfejlesztésre is csak 3,5—4 százalékot kaptunk, a követelmények viszont nőttek. A távozók 80 százaléka anyagi okok miatt ment el. A butik jobban fizet A főiskolán 100 oktató tanít. Az utóbbi másfél év alatt eltávozott nyolc tanár, tehát éppen 8 százalékot jelent. Szentirmay Béla személyzeti vezető pontos listával rendelkezik a kilépettekről. Nem érdektelen végignézni, hova és miért mentek el. A metallurgiai tanszék egyik tanára a miskolci egyetemre került, vagyis intézményen belül lépett előre. A pedagógiai tanszék pszichológusát a városi tannács kérte ki, a fizetése több mint a főiskolán volt. Az egyik fizikus 10 éve is úgy jött ide, hogy később idős szüleinek lakóhelyéhez közel szeretne dolgozni. Most a hódmezővásárhelyi Metripondban szakmailag megfelelő munkát és valamivel több pénzt kapott. Az egyik fiatal gépészmérnök életutat változtatott: felesége butikja kifizetőbbnek bizonyult, mint az ő főiskolai állása. A mechanikai tanszék hegesztő szakmérnöke a Ganz-Mávagban helyezkedett el, szakterületén dolgozhat, ezer forinttal magasabb alapbérért. A papírgyár a géptan tanszék két mérnökét vette át tervezőnek, néhány ezer forinttal magasabb fizetésért. Vetélytársak a vgm-ek A tanszékek által elvállalt szerződéses munkáért befolyt pénznek csak egy részét kapják meg a feladatot elvégző oktatók, a többi a főiskola költségvetését egészíti i ki. Ma már sokan az egy-két ezer forinttal magasabb ipari keresetet választják, mint az iskolában egyre bizonytalanabbá váló külön munkával megkereshető pénzt. A szerződéses munkákról mondja Gábor Bertalan: — E munkák számunkra kötelezőek. A felsőfokú intézményeknek részt kell vállalniuk az ipari fejlesztésekből (ez egyaránt segíti az ipart és a képzést), másrészt, költségvetésünk is számol az ebből befolyt öszeggel. Ez a forrása a fejlesztési alapunknak, a szociális-kulturális alapunknak — ez utóbbi a hallgatókat is közvetlenül érinti. Az árak emelkedése miatt nekünk is egyre magasabb árbevételt kell terveznünk, így csökken a versenyképességünk. vállalatoknál kevesebb a fejlesztési pénz, a gazdasági munkaközösségek viszont olcsóbban tudják vállalni a munkát, mint mi. Nekünk magas a rezsink és a minisztériumi befizetésünk. Pályázat: fél év — A főiskoláról távozott oktatók többsége 30—40 év közötti, tehát abba a korosztályba tartozik, amely a vezetői utánpótlást adhatná. Nem okoz ez gondokat? — Többek kilépését sajnáljuk, de igazi gondot csak egy helyen, a metallurgiai tanszéken okozott — mondja a személyzeti vezető. — Mi lesz a betöltetlen állásokkal ? — Már többre meghirdettük a pályázatot, két fiatal mérnök felvételét most intézzük. Egy helyet fél állással töltöttünk be, és óraadóként a városban dolgozó volt oktatóink is visszajárnak. Sajnos, az érvényben lévő szabályok miatt, 5—6 hónap is eltelik a pályázat megfogalmazása, és az állás betöltése között. Ráadásul nehéz olyanokat találni, akik szakmailag is megfelelőek és értenek a diákok nyelvén is. A jelenlegi helyzet után néhány szót a jövőről. Gábor Bertalan: — Attól félek, hogy a létszámcsökkenés még nem fejeződött be. Ha sokáig késik a bérrendezés, és nem emelkedik a szerződéses munkák száma, nehéz helyzetbe kerülünk. Tribolt Lajos Aranyat muzsikáltak A múlt héten tartotta minősítő hangversenyét a Dunai Vasmű tűzoltó koncertfúvószenekara. A zsűriben neves szakértők, a fúvósmuzsika nagyjai foglaltak helyet: Balázs Árpád érdemes művész, Liszt-díjas zeneszerző, a Kórusok Országos Tanácsa fúvószenekari bizottságának elnöke, Auth Henrik ezredes, érdemes művész, a Magyar Néphadsereg főkarnagya, a fúvószenekari bizottság tagja és Eördögh János fuvolaművész, karnagy, a fúvószenekari bizottság tagja. Az együttes tagjai tíz zeneszámoit adtak elő, egyaránt bemutatva régi és kortárs zeneszerzők darabjait, ezek alapján minősítették tevékenységüket. A múlt heti koncert után vasmű tűzoltó koncertfúvósa zenekara — a zsűri egyhangú döntése alapján — a kiemelt arany diplomát kapta meg. A munkásotthon munkájáról kevés a népművelő, több a munka A Munkásművelődési Központ tavalyi tevékenységéről tárgyalt keddi ülésén a Dunai Vasmű vállalati szakszervezeti bizottsága. A Munkásművelődési Központban jelenleg négy népművelő dolgozik, kettővel kevesebb, mint kellene. Egyegy népművelőhöz így nyolctíz szakkör, klub, tanfolyam, művészeti csoport is tartozik, emellett az üzemekben közművelődési feladatokat is el kell látniuk. Munkájukat negyvenkét mellékfoglalkozású vagy tiszteletdíjas alkalmazott segíti (szakkörvezetők, előadók, tanárok), de foglalkoztatásukkal nem helyettesíthetők a szervező, irányító feladatokat ellátó népművelők. Az intézmény támogatja a fiatalok továbbtanulását, az eddigi gyakorlat szerint azonban a főiskola, egyetem elvégzése után más munkahelyre kerülnek. A Munkásművelődési Központ vezetői azt tervezik, hogy a két üres státusz egyikére népművelőt, a másikra főállású nyelvtanárt vesznek fel. Ezt az tenné indokolttá, hogy a nyelvtanfolyamokat vezető két tanár túlterhelt, a tanfolyamok iránti nő az igény, s ez találkozik az intézmény a terveivel: bővíteni kívánják nyelvoktatást. (Tavaly másfél millió forint volt a tanfolyamok bevétele.) A hozzászólók elmondták, hogy ésszerűbb és szerencsésebb megoldás lenne, ha két népművelőt vennének föl, mert így lehetőség nyílna — nyelvtanfolyamokon kívül — a másféle „bevételes” rendezvények szervezésére is. A a testület vita után elfogadta Munkásművelődési Központ múlt évi munkájáról szóló jelentést. 5 Kiállítás a múzeumban Pentele felszabadítása Méltóképpen köszönti Pentele felszabadulásának évfordulóját az Intercisa Múzeum : időszakos kiállításon mutatják be a frontharcok dokumentumait, a község felszabadításának emlékeit, az újjáépítés, a városalapítás kezdetét. A kiállítást ma délután fél ötkor nyitja meg Fekete István közgazdász, aki lapunkban publikálta a község felszabadulásáról írott tanulmányát. A Dunapentele felszabadítása című kiállítást május végéig tekinthetik meg az érdeklődők. Együtt a szabadságban Hat évvel ezelőtti NDK- beli kirándulásukról küldött élménybeszámolót és fényképeket Vass Lászlóné, Kossuth Lajos utcai olvasónk. „Három csodálatos hetet töltöttünk a baráti szocialista országban. Jártunk gyönyörű erdőkben, barlangokban, múzeumokban, megnéztük Liszt Ferenc házát. A három hét egyetlen napjáról azonban kegyetlen emlékeink vannak. Elmentünk a buchenwaldi koncentrációs táborba. Borzalmas még a gondolat is, hogy az odakerült sok-sok ember számára nem volt menekvés. A magyar áldozatok emlékművénél koszorút helyeztünk el.” Mezőgazdasági könyvhónap Az idén 28. alkalommal rendezik meg a mezőgazdasági könyvhónapot. Erdei Ferenc ötlete volt, hogy fel kell hívni az ország figyelmét a korszerű termelés bevezetését segítő szakkönyvekre. A mai értelemben vett országos könyvhónapi megnyitót először Nyíregyházán rendeztek, az idei, 28. könyvhónap gazdája pedig Mezőhegyes. Minden könyvhónapnak van központi gondolata, Debrecenben a tudomány szerepét hangsúlyozták, Makón a népfront kapcsolatát a mezőgazdasággal, más alkalommal a fiatalok részvételének jegyében zajlott egy-egy könyvhónap. Az idei esztendő szakirodalma a nagyüzemekben dolgozók munkáját segíti. Erre feltétlenül nagy szükség van, hiszen az MSZMP Központi Bizottságának kongresszusi irányelvei kimondják: termelőszövetkezetek és „ az állami gazdaságok változatlanul meghatározó szerepet töltenek be a mezőgazdasági termelés fejlődésében. Növeljék alap- és kiegészítő tevékenységük eredményességét.” A mezőgazdasági termelés előtt az idén nagy feladatok állanak: 15,5 millió tonna gabona betakarítása a terv, tovább kell növelni a kukorica terméshozamát, több cukorrépára van szüksége az országnak, és 1,2 millió tonna zöldségfélét vár a piac. Hogy mindez megvalósuljon, a jó munkaszervezésen, a parasztság szorgalmán túl, a gépeken és vegyszereken kívül szükség van a nagyobb futásra is. Ehhez segít hozzá a jó szakkönyv. Egy régi pentelei kommunista (I.) Laci bácsi élete Varga László 1892. június 18-án született Tiszainokán, ötgyermekes szegény kubikoscsalád gyermekeként. Gyermekkorára így emlékezik vissza: „...összes vagyonunk a kubikosszerszám. Ásó, lapát és két taliga, egy bogrács, egy serpenyő, egy tál, a tűzhelyünk az árok oldalában ásott katlan. A lakásunk földbe vájt kunyhó, az öltözékünk a legprimitívebb ...” 10 éves lehettem, amikor az első pár cipőt kaptam.” Családjával az Osztrák— Magyar Monarchia szinte minden részén megfordult: Nagyvárad, Temesvár, Újvidék, Zenta, Zágráb, Ungvár, Komárom, Nyitra, Esztergom, Vác, és Budapest vasút- és gátépítési munkáinál dolgoztak a szülei. Tízéves volt, amikor meghalt az édesapja, majd pár hónap múlva teljesen egyedül maradt. Életének erre a nehéz időszakára így emlékezik: „Ekkor jött az igazi szenvedés, cselédnek cselédje lettem; minden nap más asszonynak a konyháján étkeztem, lakásom az istállóban a jászol (volt).” 1906-ban került fel Budapestre, ahol havi tíz koronáért, szállásért és napi egy liter tejért tejkihordó lett. A jobb élet reményében 1907. május 1-én Budapestről Dunapentelére költözött. Halászinas lett, kétévi tanoncidő után szabadult fel. A halászat azonban nem tartozott a jól jövedelmező foglalkozások közé, ezért elszegődött az egyik pentelei uradalomba aratónak. Feles aratásért szállást és kosztot kapott. 1913-ban megnősült, majd hamarosan gyermeke született, így már harmadmagáról kellett gondoskodnia. Ismét Budapesten próbált szerencsét, s nehéz munkával sikerült valamivel több pénzt keresnie. 1913-ban a Fleischman cég kotróhajóján dolgozott a Duna-meder szabályozásánál. Még ez év őszén be kellett vonulnia katonának, s az elsők között vitték el a szerb frontra a világháború kitörésekor. A szerb front feladása után csapatát Kecskemétre, majd Pestlőrincre vezényelték. 1915 január végén — egy szakaszvezetővel történt nézeteltérése miatt — kezébe nyomták a parancsot: irány az orosz front! Rövid időn belül, 1915 márciusában a Kárpátokban orosz fogságba került. Lembergen (Lvov) és Kijeven keresztül társaival együtt a krasznovodszki hadifogolytáborba szállították. 1916-ban az Amu-Darja menti Hodzsambasz következett, majd 1916 őszén egy Taskent melletti kis faluba került, ahol mezőgazdasági munkára osztották be őket. Varga László egy rokkant gyári munkáshoz került: szántás,““" "Vetés, vályogvetés volt a dolga. A hadifoglyokat ekkor már mindenütt bevonták az ipari és mezőgazdasági termelésbe, így próbáltak enyhíteni a munkaerőhiányon, amely az orosz férfiak hadbavonulása miatt következett be. A közösen végzett munka az orosz szegényparasztság és a hadifoglyok közeledését eredményezte, elősegítette sorsuk, érdekeik és céljaik hasonlóságának felismerését. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme gyökeres változást hozott a hadifoglyok életében is: munkájukért ugyanolyan bért kaptak, mint az orosz munkások, a nyolcórás munkaidő rájuk is vonatkozott. A hadifogolytáborokban már 1915—16-ban marxista körök alakultak. Tagjaik felvilágosították a foglyokat a háború okairól, a hazai társadalmi és politikai viszonyokról, a szocializmusról, szót emeltek a munkások internacionalista szolidaritása mellett. A taskenti fogolytáborban is működtek marxista körök. Az OK(b)P KB magyar kommunista csoportja 1918. március 24-én alakult meg. Varga László több társával együtt 1918 márciusában megkísérelte a hazatérést. ,,... lehetett több esetben hallani, hogy magyar hadifoglyok, ha akarnak, hazamehetnek ...” A határig azonban nem tudtak eljutni, mert Kolcsak ellenforradalmi hadserege Orenburg és Szamarkand környékén rabolt, fosztogatott, garázdálkodott. Varga László a sikertelen hazatérési kísérlet után visszament ahhoz a gazdához, akinél korábban dolgozott. Többhetes betegségéből felépülve egy öntözőtelepen állt munkába. A telep főmérnöke szervezte be kommunista pártba 1918 áprilisában. Novemberben Varga László jelentkezett a Vörös Hadseregbe. 1919 májusától 1921 áprilisáig aktívan részt vett a szovjethatalom védelmében. Taskentbe vonult be a rögtönítélő városban törvényszékhez. A a rendfenntartás volt a feladatuk. Mikor Kolcsak csapatai betörtek az uráli térségbe, a taskenti helyőrséget kivezényelték frontra. Varga László részt a vett a Kolcsak elleni harcokban, küzdött Kornyilov fehérgárdistái ellen, a déli front katonájaként harcolt Vrangel csapataival szemben (a déli front parancsnoka M. V. Frunze, a front Forradalmi Katonai Tanácsának egyik tagja, az osztrák internálásból nemrég kiszabadult Kun Béla volt). 1920 augusztusában Varga László részt vett a buharai harcokban, az angol imperialisták támogatását élvező emír feudális rabszolgatartó uralma ellen. 1921 márciusában pedig ott volt Szevasztopol visszafoglalásánál. (Folytatjuk) Matuss Lászlóné A kommunista párt pentelei szervezetének alapító tagjai 1945. május 1-én