Dunaújvárosi Hírlap, 1985. április (30. évfolyam, 27-35. szám)
1985-04-30 / 35. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! hírlap XXXV. évfolyam, 35. szám ~ 1985. április 30., kedd ~ Ára: 2,40 Ft AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA „Bronzérmes” a VÍZÉP Átvették az oklevelet Három év alatt háromszor nyerte el a Kiváló Vállalat címet a Vízügyi Építő Vállalat, amelynek egy főépítésvezetősége tizenhárom éve tevékenykedik városunkban. A Dunaújvárosban dolgozó VlZÉP-esek a kokszoló beruházásán dolgoznak, s múlt évi munkájukkal, a főépítésvezetőség gazdálkodási tevékenységével, a munkaversenyben elért eredményeikkel harmadik helyezést értek el a főépítésvezetőségek közötti versenyben. Az ezért kapott oklevelet hétfőn ünnepélyes keretek között vették át. Hét közül - negyedszer Egyenesben van a Spirál A Spirál Autójavító Vállalat hét üzemének versenyében negyedik alkalommal lett első a nagyvenyimi üzem. Az ezért járó kiváló címet ma veszik át. A vállalat nagyvenyimi üzemének dolgozói termelési eredményeikkel, nyereségtermelésükkel, készletgazdálkodásukkal és létszámgazdálkodásukkal lettek elsők az üzemek közötti munkaversenyben. Felvonulás, utcabál ■ ■Ünnepi programok A hagyományoknak megfelelően idén is felvonulással köszöntjük május elsejét, a munka nemzetközi ünnepét. Reggel zeneszó ébreszti a város lakóit, a tűzoltó fúvószenekar a Ságvári, a Barátság, a Béke és a Római városrészben muzsikál. felvonulás kilenc órakor kezdődik. A vállalatok idén is állítanak sátrakat, ahol majálisra várják dolgozóikat. Kulturális programokból is lehet válogatni. A tűzoltózenekar 11 órától térzenét ad a vízműnél. Diákmajális címmel — idén először — a középiskolásoknak szerveznek programokat. A főiskola udvarán 12 órától sportversenyek, sárkányeresztés, játékos vetélkedők váltják egymást, este hét órától pedig utcabál lesz. Az ünnepi program eseményeit gazdagítják azok a vállalati rendezvények, amelyeken a kitüntetett dunaújvárosi üzemeket köszöntik, és a gyárak kiváló kollektíváinak elismeréseket nyújtanak át. * A főiskola végzős hallgatói ma, az ünnep előestéjén búcsúznak a várostól. A Szalamander 20.30-kor kezdődik. A fáklyásmenet a Dózsa György úton ér a Lenin térre, ahol Sárközi György, a városi KISZ-bizottság titkára mond köszöntőt. A végzősök ezt követően a Vasmű úton a Martinász-szoborhoz, majd az Építők útján a főiskolához vonulnak. Egész napos majálisra vár vendégeket a Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinát is. Délelőtt 10 órakor ünnepi megnyitóval, kitüntetések átadásával kezdődik a program. 11.30-tól aszfaltrajzversenyre, lövész-, és tekeversenyre várják a gyerekeket és felnőtteket. Délután két órától lovasbemutató, háromtól divatbemutató lesz (a Vegyesipari Vállalat dolgozói nemcsak az új módit mutatják be, kedvezményes ruhavásárt is rendeznek). Délután 5-től szórakoztató műsor, este pedig utcabál lesz. (12—19 óráig óránként indul buszjárat Mezőfalvára, a majális színhelyére.) 12 kérdés a munkáról (5. oldal) Ünnepi műszak a papírgyárban A többség ott lesz Már most biztos, hogy sokáig emlegetni fogják az idei telet a papírgyárban. A kényszerű energiakorlátozás, ha áttételesen is, de a gyárra is hatással volt, s összesen hatszázmillió forint értékű papírral készült kevesebb a tervezettnél. A lemaradás bepótolására pedig kevés a jobb szervezés, a lendületesebb munka, pluszműszakokra van szükség. Így adódott az ötlet, hogy három idei ünnepnapon munkanapot szerveznek a papírgyár üzemeiben. Egy ilyen nap lesz május elseje is. Harmincadikán este nem állítják le az alapanyagadagoló gépeket, s nem kapcsolják ki a gőzszivattyúkat sem, mint más ünnepnapok előtt. Más ünnepen minden üzemben csak egy-egy ember ügyelt, ő is inkább tűzőrként, és azért, hogy a munkanap előtt melegíteni kezdje a gépeket. Az időnyereség tehát az ünnepi műszakokkal lényegesen több, mint huszonnégy óra: az előző, és a következő műszakból is nyernek összesen öt-hat órát, amit másképp a leállássalindítással töltenének. Bent lesz ezen a május elsején a gyárban például a 43. számú papírgépen dolgozó Mező Imre brigád is. A brigád tagja Kondor Imre, a gépvezető harmadik segítője: — Valószínűleg ugyanilyen hullámalappapírt gyártunk majd elsején is, mint most — mutat a több mint száz méter hosszú gépről letekercselődő papírra. — Bár a gyár nem tud túlórát fizetni, mégsem jár rosszul, aki bejön: megkapjuk a teljesítményért járó pénzt, és természetesen külön a fizetett ünnepért járót. Ha nem is a pénzért, de bent lesz majd’ mindenki a brigádból. Ha hárman azt mondják, hogy jönnek, akkor a negyedik már nem mond nemet... Dolgoznak majd a munka ünnepén a dobozgyártó üzemben is. Itt egy átlagos munkanapon 200 000 négyzetméter, azaz 140 tonna dobozt készítenek. Ebben az üzemben április negyedikén rendkívüli műszakot tartottak, és véletlenül ugyan, mert a termelési program ilyen kedvezően alakult — de 230 000 négyzetméter kartondobozt gyártottak aznap. — Ez a doboz a gyár legkeresettebb, legnyereségesebb terméke — mondja Szathmáry Attila üzemvezető. — Minden, termeléssel töltött óra hasznot hoz a gyárnak. Számomra is ez az első alkalom, hogy május első napján dolgozom ... Bent lesz az összes műszak — de végül is csak a délelőttösök nem tudnak részt venni a felvonuláson és a majálison. Számukra kárpótlásul megszerveztük, hogy autóval behozzuk a majálisi virslit és üdítőt... — Bár tanulmányi szabadságon leszek a jövő héten is, de elsején természetesen bejövök — mondja Klein József, az üzem KISZ-titkára. — Én vagyok a délutános műszak csoportvezetője, furcsa volna, ha pont én maradnék ki az egészből... Ezen az ünnepnapon szinte az egész gyár dolgozik: a cellulóz-gyárrészleg, a hullámvertikum, a kiszolgáló üzemek, és az író-nyomó papírt gyártó részleg is. Zadoka Éva az író-nyomó csarnok tekercsvágó gépén dolgozik majd. — Alig egy éve vagyok itt a gyárban, és ez lesz az első ilyen önkéntes műszakom — mondja. — Mert a részvétel természetesen nem kötelező. Vannak is néhányan, akik nem tudnak bejönni aznap, főleg családi okokból. A többség mégis itt lesz. Érzi mindenki, hogy ez fontos a gyárnak. P. J. 3B*. I A gyár történetében először kiváló lett a fonoda A tavalyi munka alapján a vállalat vezetői a három üzem közül — a gyár történetében első alkalommal — a dunaújvárosi fésűsfonodának ítélték a kitüntető címet. 1983. óta nagyot lépett előre az üzem. Két év alatt megszűntek munkaerőgondjaik, létszámuk stabilizálódott, ami a termelésre igen jó hatással volt. 1984-ben teljesítették tőkés- és szocialista exporttervüket. A Magyar Posztógyár fésűsfonaltermelésének kilencven százaléka innen kerül ki. Elmúlt évi munkájuknak nagy szerepe van abban, hogy a vállalat 35 millió forintos eredményt könyvelhet el. Vasműs termékek a BNV-re Megtakarított milliók a Két új termékkel pályázik Dunai Vasmű az idei BNV-n. A hidegen hengerelt, szerkezeti széles szalagacél alkalmazása lehetővé teszi a belőle készített szerkezetek súlyának 15—30 százalékos csökkentését. Az új Ikarus autóbuszcsalád már ebből az acélból készül. Az autóbuszok mintegy 600 kilogrammal lesznek könnyebbek elődeiknél. Több mint ötszáz kilométer vezeték épült már (tavaly) a vasmű új, nagyszilárdságú, kisátmérőjű spirálisan hegesztett gázcsöveiből. Korábban ezeket tőkésimportból szerezték be a hazai felhasználók. Az eddigi megtakarítás: 60 millió forint. A vasmű számára pedig tavaly 1,2 millió dollár bevételt jelentő exporttöbbletet eredményezett az új termék. Búcsú Takács Imrétől Mély részvétet érzők ezrei kísérték utolsó útjára pénteken délután a dunaújvárosi temetőben Takács Imrét, a Fejér megyei pártbizottság ötvenhét éves korában elhunyt első titkárát. Dunaújvárosból, Székesfehérvárról, a megye valamennyi településéről, más megyékből és a fővárosból sok ezren jöttek el, hogy búcsút vegyenek a neves közéleti embertől, a pártmunkástól, az elvtárstól, a baráttól, személyes ismerőstől. Kegyeleti őrséget állt a ravatalnál többek között Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, a politikai bizottság tagja, és Gyenes András, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke. Gyászbeszédet mondott Somogyi Imre, a KEB titkára. A sírnál Barts Oszkárné, a megyei pártbizottság titkára búcsúzott Takács Imrétől, akinek sírját elborították az emlékezés koszorúi. (Tudósításunk a 2. oldalon.) Illyés Gyula: Aki kezelte kézzel, szoborral kezelt, érccel, nem melegséget érzett, vas merevséget. Mintha nem egy érző lényé volna e kézfő, hanem egy óriás nép nyújtaná bíztatásképp. De ez a tenyér nem holt, ez élő-eleven volt, ez olyan hű erő volt, mint maga a termőföld. Ezzel a természet szólt, ha épp okosat gondolt, olyasmit mondott ezzel, mint virággal, gyümölccsel. Mert hogy szállt az ostorfa, ha kézbe e kéz fogta! Kapa hogy sürgött-pörgött, ha őhozzá szegődött. Zsákok hogy telítődtek, telten hogy emelődtek, padlásra hogy repültek, teltek és ürültek. E kézzel állva párba a kalapács hogy járta, S hogy csengett, ahogy illő, hozzá az üllő! Ha ujjal csak hozzáért, megindult a kazángép füttyentve a másik gépnek egy óriásit. Ő műve volt kis varsám, rézpatkóm csizmám sarkán; a fatalpon szál drót, mely első korcsolyám volt. Mintha mindegyik ujjba kis mester lett volna bújva. Tíz pici mester, — járták, hogy is csinálták? E két kéz után kaptam, ha elzuhantam, ez simogatott, ez vert, ez gyúrt belőlem embert. KÉT KÉZ vív JKk (Részletek) Révész Antal grafikája Nevezzük egyikőjüket M-nek. Igazi neve rendőrségi aktákban porlad, temető keresztjén, oszlopán, kövén — ha van még kereszt, ha van még kő a síron, ha van még temető a sírral. Lehet M-je Molnár vagy Mayer, Mikolajczyk, Mogregor, Marinelli, Mulligan, Matkovics, Mikolajev apja, nagyapja, dédapja jöhetett Európa bármely szögletéből szegényként, üldözöttként, menekülőként, priusszal, vagy csak egyszerűen a kalandért, a könnyebb megélhetésért, az aranyért - a fiú, az unoka 1886-ban Chichagóban már M., azzá olvasztotta a „népek kohója". De a kohóban nemcsak aranyat, vasat is többet készítenek. M. nem váltotta valóra apja reménységét, nem lett milliomossá, M. munkássá lett valamelyik vágóhídon, naponta munkaereje áráért. Nem lehetett nehéz rábeszélni, hogy 1886 május első napjaiban az utcára menjen követelésével, a munkások követelésével M., a munkás. Ment az utcán, talán macskaköves volt az az utca, ment a chicagói macskaköveken, melyről még talán nem tudta, hogy az fegyver, a munkások fegyvere, az első oon a chicagói tüntetést szétverték, talán M. fejéből is freccsent a vér azokra a kövekre, a sikamlós vörös követ talán nem tudta azon az első napon kifordítani M., aki talán meg is ijedt azon a napon, mint ahogy megijedhetett azon az első napon az egész város, még a rendőrlovak, a lovakon a rendőrök, s még azok is, akik az utcákra vezényelték a rendőröket, akik az ablakokból lesték M-et a macskaköves úton. 441. mint munkás A bomba csak másnap robbant, másnap, amikor M. a munkások követelésével újra az utcára ment, hogy szembenézzen rendőrével, aki tegnap megkardlapozta, kapualjba űzte. Akkor robbant a bomba, a senki bombája, az el nem vállalt bomba - amikor már M. elkapta tegnapi rendőre pillantását, amikor már a rendőr megértette, ma nem menekül el M., a munkás. Robbant a bomba, amikor tekintetük végképp összeakadt, amikor csak egymást látták már, s mindegyikük az engesztelhetetlenséget a másikban, a repeszt sem látták, mely megölte őket, csak összeakadt tekintetük vitte a hírt oda és vissza, egyre kisebb energiával; most meghalunk, aztán már csak az üres telefon sercegését hallották, aztán a semmit hallották, a halál is elválasztotta őket. M., a munkás, május első napjaiban meghalt Chicagóban. A tüntetés szervezőit lefogták, négyőjüket kivégezték. De azóta M., a munkás, minden évben újra az utcára vonul M-ért, a munkásért, aki meghalt jogos követeléséért, M-ért, önmagáért, munkájáért. Ment, akárhányszor is kardlapozták, ment az egész világon mindenkori igazáért, ment igazsága tudatában, majd ment igazsága birtokában is, mint ahogy megy ma, május első napján. Virággal a kézben ma gondolunk-e arra, hogy M., a chicagói munkás nyolcórás munkaidejéért ment az utcára? A mai békés tüntetésen jut-e eszünkbe, hogy van-e valami jelképes e nyolc órában. Rangját most magunknak kell munkánkkal megteremtenünk. Nem május elsején, de mindennapjainkban, nem rendőrökkel, nem munkáltatókkal szemben, de a munkások rendjének, a munka társadalmának becsületéért, a szervezett, tervezett, tudatos tevékenység közös hasznáért, mely túl évszázadokon, túl világokon egybeköti mindig az M.-eket, a munkásokat. BODÓ LÁSZLÓ