Dunaújvárosi Hírlap, 1985. április (30. évfolyam, 27-35. szám)

1985-04-30 / 35. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK ! hírlap XXXV. évfolyam, 35. szám ~ 1985. április 30., kedd ~ Ára: 2,40 Ft AZ MSZMP VÁROSI BIZOTTSÁGA ÉS A VÁROSI TANÁCS LAPJA „Bronzérmes” a VÍZÉP Átvették az oklevelet Három év alatt háromszor­­ nyerte el a Kiváló Vállalat címet a Vízügyi Építő Válla­­lat, amelynek egy főépítés­vezetősége tizenhárom éve tevékenykedik városunkban. A Dunaújvárosban dolgozó VlZÉP-esek a kokszoló beru­házásán dolgoznak, s múlt évi munkájukkal, a főépítés­vezetőség gazdálkodási tevé­kenységével, a munkaver­senyben elért eredményeik­kel harmadik helyezést értek el a főépítésvezetőségek kö­zötti versenyben. Az ezért kapott oklevelet hétfőn ün­nepélyes keretek között vet­ték át. Hét közül - negyedszer Egyenesben van a Spirál A Spirál Autójavító Válla­lat hét üzemének versenyé­ben negyedik alkalommal lett első a nagyvenyimi üzem. Az ezért járó kiváló címet ma veszik át. A válla­lat nagyvenyimi üzemének dolgozói termelési eredmé­nyeikkel, nyereségtermelé­sükkel, készletgazdálkodá­sukkal és létszámgazdálkodá­sukkal lettek elsők az üze­mek közötti munkaverseny­ben. Felvonulás, utcabál ■ ■Ünnepi programok A hagyományoknak meg­felelően idén is felvonulás­sal köszöntjük május elsejét, a munka nemzetközi ünne­pét. Reggel zeneszó ébreszti a város lakóit, a tűzoltó fú­vószenekar a Ságvári, a Ba­rátság, a Béke és a Római városrészben muzsikál. felvonulás kilenc órakor kez­­­dődik. A vállalatok idén is állítanak sátrakat, ahol ma­jálisra várják dolgozóikat. Kulturális programokból is lehet válogatni. A tűzoltóze­nekar 11 órától térzenét ad a vízműnél. Diákmajális cím­mel — idén először — a kö­zépiskolásoknak szerveznek programokat. A főiskola ud­varán 12 órától sportverse­nyek, sárkányeresztés, játé­kos vetélkedők váltják egy­mást, este hét órától pedig utcabál lesz. Az ünnepi program esemé­nyeit gazdagítják azok a vál­lalati rendezvények, amelye­ken a kitüntetett dunaújvá­rosi üzemeket köszöntik, és a gyárak kiváló kollektívái­nak elismeréseket nyújtanak át. * A főiskola végzős hallgatói ma, az ünnep előestéjén bú­csúznak a várostól. A Szala­­mander 20.30-kor kezdődik. A fáklyásmenet a Dózsa György úton ér a Lenin tér­re, ahol Sárközi György, a városi KISZ-bizottság titkára mond köszöntőt. A végzősök ezt követően a Vasmű úton a Martinász-szoborhoz, majd az Építők útján a főiskolá­hoz vonulnak. Egész napos majálisra vár vendégeket a Mezőfalvi Me­zőgazdasági Kombinát is. Délelőtt 10 órakor ünnepi megnyitóval, kitüntetések át­adásával kezdődik a prog­ram. 11.30-tól aszfaltrajz­versenyre, lövész-, és teke­versenyre várják a gyereke­ket és felnőtteket. Délután két órától lovasbemutató, há­romtól divatbemutató lesz (a Vegyesipari Vállalat dolgozói nemcsak az új módit mutat­ják be, kedvezményes ruha­vásárt is rendeznek). Délután 5-től szórakoztató műsor, es­te pedig utcabál lesz. (12—19 óráig óránként indul buszjá­rat Mezőfalvára, a majális színhelyére.) 12 kérdés a munkáról (5. oldal) Ünnepi műszak a papírgyárban A többség ott lesz Már most biztos, hogy so­káig emlegetni fogják az idei telet a papírgyárban. A kényszerű energiakorlátozás, ha áttételesen is, de a gyárra is hatással volt, s összesen hatszázmillió forint értékű papírral készült kevesebb a tervezettnél. A lemaradás bepótolására pedig kevés a jobb szervezés, a lendülete­sebb munka, pluszműszakok­ra van szükség. Így adódott az ötlet, hogy három idei ün­nepnapon munkanapot szer­veznek a papírgyár üzemei­ben. Egy ilyen nap lesz május elseje is. Harmincadikán este nem állítják le az alapanyag­adagoló gépeket, s nem kap­csolják ki a gőzszivattyúkat sem, mint más ünnepnapok előtt. Más ünnepen minden üzemben csak egy-egy ember ügyelt, ő is inkább tűzőrként, és azért, hogy a munkanap előtt melegíteni kezdje a gé­peket. Az időnyereség tehát az ünnepi műszakokkal lé­nyegesen több, mint huszon­négy óra: az előző, és a kö­vetkező műszakból is nyer­nek összesen öt-hat órát, amit másképp a leállással­­indítással töltenének. Bent lesz ezen a május el­sején a gyárban például a 43. számú papírgépen dol­gozó Mező Imre brigád is. A brigád tagja Kondor Im­re, a gépvezető harmadik se­gítője: — Valószínűleg ugyanilyen hullámalappapírt gyártunk majd elsején is, mint most — mutat a több mint száz méter hosszú gépről leteker­­cselődő papírra. — Bár a gyár nem tud túlórát fizetni, mégsem jár rosszul, aki be­jön: megkapjuk a teljesít­ményért járó pénzt, és ter­mészetesen külön a fizetett ünnepért járót. Ha nem is a pénzért, de bent lesz majd’ mindenki a brigádból. Ha hárman azt mondják, hogy jönnek, akkor a negyedik már nem mond nemet... Dolgoznak majd a munka ünnepén a dobozgyártó üzemben is. Itt egy átlagos munkanapon 200 000 négyzet­­méter, azaz 140 tonna dobozt készítenek. Ebben az üzem­ben április negyedikén rendkívüli műszakot tartot­­­­tak, és véletlenül ugyan, mert a termelési program ilyen kedvezően alakult — de 230 000 négyzetméter kar­tondobozt gyártottak aznap. — Ez a doboz a gyár leg­keresettebb, legnyeresége­sebb terméke — mondja Szathmáry Attila üzemveze­tő. — Minden, termeléssel töltött óra hasznot hoz a gyárnak. Számomra is ez az első alkalom, hogy május el­ső napján dolgozom ... Bent lesz az összes műszak — de végül is csak a délelőttösök nem tudnak részt venni a felvonuláson és a majálison. Számukra kárpótlásul meg­szerveztük, hogy autóval be­hozzuk a majálisi virslit és üdítőt... — Bár tanulmányi szabad­ságon leszek a jövő héten is, de elsején természetesen be­jövök — mondja Klein Jó­zsef, az üzem KISZ-titkára. — Én vagyok a délutános műszak csoportvezetője, fur­csa volna, ha pont én marad­nék ki az egészből... Ezen az ünnepnapon szin­te az egész gyár dolgozik: a cellulóz-gyárrészleg, a hul­lámvertikum, a kiszolgáló üzemek, és az író-nyomó pa­­pírt gyártó részleg is. Zad­o­­ka Éva az író-nyomó csar­nok tekercsvágó gépén dol­gozik majd. — Alig egy éve vagyok itt a gyárban, és ez lesz az első ilyen önkéntes műszakom — mondja. — Mert a részvétel természetesen nem kötelező. Vannak is néhányan, akik nem tudnak bejönni aznap, főleg családi okokból. A többség mégis itt lesz. Érzi mindenki, hogy ez fontos a gyárnak. P. J. 3B*. I A gyár történetében először kiváló lett a fonoda A tavalyi munka alapján a vállalat vezetői a három üzem közül — a gyár törté­netében első alkalommal — a dunaújvárosi fésűsfonodá­nak ítélték a kitüntető címet. 1983. óta nagyot lépett elő­re az üzem. Két év alatt megszűntek munkaerőgond­jaik, létszámuk stabilizáló­dott, ami a termelésre igen jó hatással volt. 1984-ben teljesítették tőkés- és szocia­lista exporttervüket. A Ma­gyar Posztógyár fésűsfonal­­termelésének kilencven szá­zaléka innen kerül ki. El­múlt évi munkájuknak nagy szerepe van abban, hogy a vállalat 35 millió forintos eredményt könyvelhet el. Vasműs termékek a BNV-re Megtakarított milliók a Két új termékkel pályázik Dunai Vasmű az idei BNV-n. A hidegen hengerelt, szerkezeti széles szalagacél alkalmazása lehetővé teszi a belőle készített szerkezetek súlyának 15—30­­ százalékos csökkentését. Az új Ikarus autóbuszcsalád már ebből az acélból készül. Az autóbu­szok mintegy 600 kilogram­mal lesznek könnyebbek elő­deiknél. Több mint ötszáz kilomé­ter vezeték épült már (ta­valy) a vasmű új, nagyszi­lárdságú, kisátmérőjű spirá­lisan hegesztett gázcsöveiből. Korábban ezeket tőkésim­portból szerezték be a hazai felhasználók. Az eddigi meg­takarítás: 60 millió forint. A vasmű számára pedig tavaly 1,2 millió dollár bevételt je­lentő exporttöbbletet ered­ményezett az új termék. Búcsú Takács Imrétől Mély részvétet érzők ezrei kísérték utolsó útjára pén­teken délután a dunaújvárosi temetőben Takács Imrét, a Fejér megyei pártbizottság ötvenhét éves korában elhunyt első titkárát. Dunaújvárosból, Székesfehérvárról, a megye valamennyi településéről, más megyékből és a fővárosból sok ezren jöttek el, hogy búcsút vegyenek a neves közéleti embertől, a pártmunkástól, az elvtárstól, a baráttól, sze­mélyes ismerőstől. Kegyeleti őrséget állt a ravatalnál többek között Né­meth Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, a politikai bi­zottság tagja, és Gyenes András, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke. Gyászbeszédet mondott Somogyi Imre, a KEB titkára. A sírnál Barts Oszkárné, a megyei pártbizottság titkára búcsúzott Takács Imrétől, aki­nek sírját elborították az emlékezés koszorúi. (Tudósításunk a 2. oldalon.) Illyés Gyula: Aki kezelt­e kézzel, szoborral kezelt, érccel, nem melegséget érzett, vas merevséget. Mintha nem egy érző lényé volna e kézfő, hanem egy óriás nép nyújtaná bíztatásképp. De ez a tenyér nem holt, ez élő-eleven volt, ez olyan hű erő volt, mint maga a termőföld. Ezzel a természet szólt, ha épp okosat gondolt, olyasmit mondott ezzel, mint virággal, gyümölccsel. Mert hogy szállt az ostorfa, ha kézbe e kéz fogta! Kapa hogy sürgött-pörgött, ha őhozzá szegődött. Zsákok hogy telítődtek,­­ telten hogy emelődtek, padlásra hogy repültek, teltek és ürültek. E kézzel állva párba a kalapács hogy járta, S hogy csengett, ahogy illő, hozzá az üllő! Ha ujjal csak hozzáért, megindult a kazángép füttyentve a másik gépnek egy óriásit. Ő műve volt kis varsám, rézpatkóm csizmám sarkán; a fatalpon szál drót, mely első korcsolyám volt. Mintha mindegyik ujjba kis mester lett volna bújva. Tíz pici mester, — járták, hogy is csinálták? E két kéz után kaptam, ha elzuhantam, ez simogatott, ez vert, ez gyúrt belőlem embert. KÉT KÉZ v­ív JKk (Részletek) Révész Antal grafikája N­evezzük egyikőjüket M-nek. Igazi neve rendőrségi aktákban porlad, temető keresztjén, oszlopán, kövén — ha van még kereszt, ha van még kő a síron, ha van még temető a sírral. Lehet M-je Molnár vagy Mayer, Mikolajczyk, Mogregor, Marinelli, Mulligan, Matkovics, Mikolajev­­ apja, nagyapja, dédapja jö­hetett Európa bármely szögletéből sze­gényként, üldözöttként, menekülőként, pri­usszal, vagy csak egyszerűen a kalandért, a könnyebb megélhetésért, az aranyért - a fiú, az unoka 1886-ban Chichagóban már M., azzá olvasztotta a „népek kohó­ja". De a kohóban nemcsak aranyat, vasat is többet készítenek. M. nem váltotta való­ra apja reménységét, nem lett milliomos­sá, M. munkássá lett valamelyik vágóhí­don, naponta munkaereje áráért. Nem lehetett nehéz rábeszélni, hogy 1886 má­jus első napjaiban az utcára menjen kö­vetelésével, a munkások követelésével M., a munkás. Ment az utcán, talán macskaköves volt az az utca, ment a chicagói macskakö­veken, melyről még talán nem tudta, hogy az fegyver, a munkások fegyvere, az első oon a chicagói tüntetést szétverték, ta­lán M. fejéből is freccsent a vér azokra a kövekre, a sikamlós vörös követ talán nem tudta azon az első napon kifordítani M., aki talán meg is ijedt azon a napon, mint ahogy megijedhetett azon az első napon az egész város, még a rendőrlovak, a lo­vakon a rendőrök, s még azok is, akik az utcákra vezényelték a rendőröket, akik az ablakokból lesték M-et a macskaköves úton. 441. mint munkás A bomba csak másnap robbant, más­nap, amikor M. a munkások követelésével újra az utcára ment, hogy szembenézzen rendőrével, aki tegnap megkardlapozta, kapualjba űzte. Akkor robbant a bomba,­­ a senki bombája, az el nem vállalt bomba - amikor már M. elkapta tegnapi rendőre pillantását, amikor már a rendőr megértette, ma nem menekül el M., a munkás. Robbant a bomba, amikor tekin­tetük végképp összeakadt, amikor csak egymást látták már, s mindegyikük az engesztelhetetlenséget a másikban, a re­peszt sem látták, mely megölte őket, csak összeakadt tekintetük vitte a hírt oda és vissza, egyre kisebb energiával; most meghalunk, aztán már csak az üres tele­fon sercegését hallották, aztán a semmit hallották, a halál is elválasztotta őket. M., a munkás, május első napjaiban meghalt Chicagóban. A tüntetés szervezőit lefogták, négyőjüket kivégezték. De azóta M., a munkás, minden évben újra az utcára vonul M-ért, a munkásért, aki meghalt jogos követeléséért, M-ért, önmagáért, munkájáért. Ment, akárhány­szor is kardlapozták, ment az egész vilá­gon mindenkori igazáért, ment igazsága tudatában, majd ment igazsága birtoká­ban is, mint ahogy megy ma, május első napján. Virággal a kézben ma gondolunk-e ar­ra, hogy M., a chicagói munkás nyolc­órás munkaidejéért ment az utcára? A mai békés tüntetésen jut-e eszünkbe, hogy van-e valami jelképes e nyolc órában. Rangját most magunknak kell munkánkkal megteremtenünk. Nem május elsején, de mindennapjainkban, nem rendőrökkel, nem munkáltatókkal szemben, de a mun­kások rendjének, a munka társadalmának becsületéért, a szervezett, tervezett, tuda­tos tevékenység közös hasznáért, mely túl évszázadokon, túl világokon egybeköti mindig az M.-eket, a munkásokat. BODÓ LÁSZLÓ

Next