Dunaújvárosi Hírlap, 1986. augusztus (31. évfolyam, 61-69. szám)

1986-08-29 / 69. szám

Holnap a Tatabánya a vendég A kiállításig vitézkedtek Bp. Vasas—D. Kohász 5-0 (1-0) Fáy utca, 5000 néző. Ve­zette: Szilágyi. Bp. Vasas: Kakas — Ba­logh, Elekes, Rácz — Far­kas, Gubucz, Szijjártó, Her­mann — Bodnár, Szabadi, Borostyán (Z­vara az 55. percben). D. Kohász: Holló — Ress, Boldóczki, Menyhárt, Né­meth (Flórián a 73. percben) — Gróf, Tatár (Lengyel a szünetben), Miskovicz, Kal­már — Csorba, Lehota. A dunaújvárosi csapat a „győri” felállásban kezdett. Németh játszott a balhátvéd posztján, és Miskovicz igye­kezett már a középpályán megszűrni a Vasas támadá­sait. Tapogatózó játék után a 8. percben Lehota húzott el a jobb oldalon, beadására azonban nem érkezett senki. A 12. percben a hazai csa­pat első szöglete viszont gólt eredményezett. Szijjártó adta be a labdát jobbról, és az érkező Szabadi senkitől sem zavartatva a rövid sa­rokba fejelt. 1-0. Kitámadott ezután a Ko­hász. A Lehota buktatásáért megítélt szabadrúgást Meny­hárt nagy erővel a sorfalba lőtte, majd a 22. percben Farkas buktatta Némethet, ezért sárga lappal bűnhődött a Vasas játékosa. Ezután Gróf ütközött Farkassal, s a játékvezető nagy meglepetés­re Kalmárnak mutatta fel a sárga lapot. A 39. percben Szijjártó ugrott ki a jobb­­szélen, középre gurította a labdát, de Ress jó érzékkel szögletre hárított. A 43. percben Szabadi középen futott fel, Kalmár szabályta­lanul szerelte, és Szilágyi játékvezető piros lapot mu­tatott fel a Kohász középpá­lyásának. A megfogyatkozott duna­újvárosi együttes szünet után meglepetésre többet táma­dott. Ress jó lövését védte Kakas kapus. Sőt az 55. percben egyenlítési lehetősé­get hagyott ki a Kohász. Menyhárt bal oldali beadá­sára Ress érkezett, de öt méterről, nagy helyzetben a kapu fölé fejelt! Ezt követően percek alatt megpecsételődött a vendég­csapat sorsa. A 65. percben Szijjártó indította Bodnárt, aki Holló kapust is kicse­lezte, és a bal alsó sarokba gurította a labdát. 2-0. Három perc múlva Bodnár —Szabadi kényszerítőzést követően a lesgyanús hely­zetbe került csatár Holló mellett is elhúzott, és a há­lóba gurított. 3-0. A 70. percben Zvara futott el a jobb szélen, Holló kifu­tott kapujából, ütközött Vasas játékosával, és a já­­­tékvezető 11-est ítélt a ha­zaiak javára. A büntetőt Szabadi értékesítette. 4-0. öt perccel a mérkőzés vé­ge előtt ismét Zvara ugrott ki a védőfalból, és a kifutó dunaújvárosi kapus mellett elegánsan a kapu bal olda­lába pörgetett. 5-0. Jó ideig tartotta magát a Vasas-rohamokkal szemben a dunaújvárosi gárda. Fe­gyelmezett védekezéssel, mezőnyben is egyenragú fém­a­ként sokáig kérdésessé tet­ték a mérkőzés kimenetelét. Ám Kalmár kiállítása után a Kohász megfogyatkozva már képtelen volt ellenállni a hazai támadásoknak. Bár 0-1 után volt egyenlítési le­hetősége Menyhártéknak. A vereség remélhetően nem töri le Kovács András legénységét, hiszen fontos bajnoki mérkőzés követke­zik szombaton idehaza a Tatabányai Bányász ellen. —t­ A két csapat utánpótlás­gárdájának mérkőzése szin­tén Vasas-győzelemmel vég­ződött. A Horváth (Bita) Igari, Jankovics, Aradi, Lo­­sonczy — Lehota, Vajda, Fekete, Bécs — Jenei (Seewald). Oláh összeállítá­sú Kohász ellen a Vasas 5-2 (2-0) arányban nyert. A fizikailag-technikailag kép­zettebb hazai fiatalok ma­gabiztosan nyertek. A Ko­hász góljait Seewald és Fe­kete szerezték. A bajnokság állása: 1. Haladás 3 2 1-6-45 2. Vasas 3 2-16-14 3. FTC 3 12-5-24 4. Békéscs. 3 1­2-4-2 4 5. Siófok 3 12-4-34 6. Pécs 3 2-12-14 7. Tatabánya 3 1114-33 8. O. Dózsa 3 1112-23 9. Videoton 3 1112-33 10. Dunaújv. 3 111­3-6­3 11. Rába ETO 3 1112-53 12. Zalaeg. 3 1-24-42 13. Bp. Honvéd 3-213-42 14. Eger 3-211-22 15. Debr. 3-122-51 16. MTK-VM 3-121-41 Megyei bajnokságok Tart a lendület A megyei I. és II. osztály­ban a harmadik fordulót játszották le a labdarúgók. A Toldi SE nyerte Ercsiben a helyi rangadót. A Sárosd hat góllal verte meg az Iváncsát, a Mezőfalva a Szondi SE-től hozta haza a két pontot. A II. osztályban a D. Volán 6-2 arányban győzte le a Baracskát. Ezzel veretlenül, 6 ponttal a ta­bella élén áll a jól rajtoló közlekedésiek csapata. Eredmények: Toldi SE— Ercsi Kinizsi 2-0 (0-0), Sá­rosd— Sallai SK 6-0 (2-0), Pusztavámi—MÁV Előre 3-4 (2-3), más 2-0 Velence—Magyaras­(0-0), Seregélyes— Mány 1-5 (0-3), Szondi SE— Mezőfalva 1-2 (0-1), Etyek— Mór 2-0 (1-0), Bicske—La­­joskomárom 1-2 (0-2) ■ II. osztály: D. Volán—Ba­racska 6-2 (4-1), Sárbogárd —Csákvár 2-1 (1-0), Tordas —Kisláng 4-2 (2-1), Enying —Sárszentágota 1-1 (0-1), Szív­­ia 2-1 Ikarus—Szabadegyhá­(1-1), Polgárdi—Bo­­dajk 5-1 (1-0), Felcsút—Ba­­konycsernye 4-2 (0-2). A dunaújvárosi körzeti bajnokságban vasárnap kezdtek a csapatok. Az első forduló azonban csonka volt, mert a Nagykarácsony nem utazott el Hantosra. Eredmények: Előszállás— Pusztaszabolcs 2-4 (2-3), Ba­­racs—Ráckeresztúr 0-2 (0-0), Perkáta—Bipropiec 5-2 (2-0), a Hantos—Nagykarácsony találkozó elmaradt, az Adony pedig szabadnapos volt. Döntő később Lejátszották az Izocukor labdarúgókupa csoportgyőz­teseinek elődöntő mérkőzé­seit. A döntőt, a Sárosd- Pusztaszabolcs, a harmadik helyért pedig az Adony— Sárszentágota találkozókat a bajnokság után rendezik meg. Eredmények: Pusztasza­bolcs—Adony 1-0 (0-0), Sár­szentágota—Sárosd 2-3 (1-2), Adony—Pusztaszabolcs 0-2 (0-0), Sárosd—Sárszentágota 5-0 (2-0). Béketúra A Dunaújvárosi Termé­szetbarát Sportkör augusztus 30-án túrát szervez a me­gyei rendezésű Békemenet­­akcióra. Az útvonal Sza­­badbattyán, Rétszilas (41 kilométer) között a Mező­föld hangulatos tájain vezet végig. Elsősorban a teljesít­ménytúrákat kedvelőket várják a vezetők szombaton az 5.20 órakor induló vo­natnál. A jegyet Szabad­­battyánig kell megváltani. Visszavágtak­ ­. Papír SK—Síküveggyár 25-19 (12-10) A kézilabda NB II-es hazai nyitómérkőzésén a Papír SK a Salgótarjáni Síküveggyár csapa­tát fogadta. Szerencsére a salgó­tarjáni vereség nem hagyott nyomot a játékosokban, okos, gyors támadásokat vezetett a ha­zai csapat és már az első fél­időben sikerült előnyt szereznie. A 22. percben már 22-15 volt az eredmény. Nagy Ervinné szinte zsinórban lőtt 4 hétméteres gólt, míg a kapus Bogárdi Anikó egy­más után három hétméterest vé­dett ki. Sportműsor SZOMBAT Labdarúgás: D. Kohász—Ta­tabányai Bányász NB I-es baj­noki mérkőzés 16.15 órakor. D. Kohász—Tatabánya utánpót­lás bajnoki mérkőzés 14.15 óra­kor az Építők-pályán. D. Ko­hász ifi—Tatabánya ifi, D. Ko­hász serd.—Tatabánya serd. NB-s bajnoki mérkőzések 10.30 órakor a tömegsporttelepen. VASÁRNAP Labdarúgás: Bipropiec—Adony körzeti bajnoki mérkőzés 17.00 órakor a tömegsporttelepen. A körzeti labda­rúgócsapatok mérkőzései II. ford.: aug. 31., 17.00 óra: Bipropiec—Adony, Nagykará­csony—Perkáta, Pusztaszabolcs —Hantos, Ráckeresztúr—Előszál­lás, Baracs — szabadnapos. III. ford.: szept. 7., 16.00 óra: Adony—Nagykarácsony, Perká­ta—Pusztaszabolcs, Hantos—Rác­­keresztúr, Előszállás—Baracs, szabadnapos: Bipropiec. IV. ford.: szept. 14., 16.00 óra: Pusztaszabolcs—Adony, Rácke­resztúr—Perkáta, Baracs—Han­tos, Nagykarácsony—Bipropiec, Előszállás — szabadnapos. V. ford.: szept. 21., 16.00 óra: Adony—Ráckeresztúr, Perkáta— Baracs, Hantos—Előszállás, Bip­ropiec—Pusztaszabolcs, szabad­napos: Nagykarácsony. VI. ford.: szept. 28., 15.00 óra: Baracs—Adony, Előszállás—Per­káta, Ráckeresztúr—Bipropiec, Pusztaszabolcs—Nagykarácsony, szabadnapos: Hantos. VII. ford.: okt. Adony—Előszállás, 5., 14.00 óra: Perkáta— Hantos, Nagykarácsony—Rácke­resztúr, Bipropiec—Baracs, sza­badnapos: Pusztaszabolcs. VIII. ford.: okt. 12., 14.00 óra: Hantos—Adony, Előszállás—Bip­ropiec, Baracs—Nagykarácsony, Pusztaszabolcs—Ráckeresztúr, Perkáta — szabadnapos. 1986. augusztus 29., péntek „...látunk még a tévében!” Ha időben összetérdelnek... Pálizs Attilának, a D. Ko­hász tehetséges, 19 éves ke­nusának neve nem cseng is­meretlenül sportbarátok kö­rében. Már mint ifjúsági versenyző nemzetközi nevet szerzett, bár első igazán si­keres évének a tavalyi mondható. Akkor így nyilat­kozott a Dunaújvárosi Hír­lap számára: „Két-három év múlva szeretnék a felnőtt válogatott keret tagja lenni!” Nos, ez az óhaj nem vára­tott éveket magára, meghoz­ta már az 1986-os esztendő: az idei junior bajnokságon 1000 méteren első lett, s a felnőttkeret tagjaként majd­nem kijutott a montreali vi­lágbajnokságra. Amikor egy hétköznapi edzés után telefonon megin­vitálom egy beszélgetésre, 20 perc múlva már ott moso­lyog velem szemben a szer­kesztőségben. Tulajdonkép­pen kérdeznem sem kell, ömlik belőle a szó. — Kenupáros 1000 méte­ren szerettem volna indulni a világbajnokságon, de sajnos kevés időnk maradt a pá­rommal, Lipták Attilával az „összetérdelésre”. Két bizo­nyítási lehetőséget kaptunk, az egyik sikerült, a másik előtt viszont belázasodtam, és csaknem 20 másodperccel volt rosszabb az eredmé­nyem a kelleténél. Pedig, ha sikerül, Vaskutiék átenged­ték volna a számot... Azért örültem a sikerüknek, hisz 13 év óta nem volt ilyen „aranyeső” a világbajnoksá­gon, de fájt is a szívem. Már másodszor jártam így. Négy évvel ezelőtt is hasonló ese­tem volt, s most nagyon el­keseredtem. Némi vigaszta­lást jelentett a junior baj­nokságon szerzett első hely. Talán senki sem hinné el erről a szimpatikus fiatalem­berről, hogy — saját beval­lása szerint — túl érzékeny, és egy-egy kudarc után hos­­­szú ideig „gödörben” szokott lenni. — Ilyenkor az edzőm, Vízi Gábor, na és a közvetlen környezetem segít rajtam. Szüleim szigorúak hozzám, keményen megmondják vé­leményüket, ha ügyetlen va­gyok, de ez így van jól. És hát a szomszédaink. Rendkí­vül kedves emberek, mindig biztatnak: „Nem baj, Attila, látunk még a tévében!” Fur­csa, de ők tudnak igazán megvigasztalni. — Mikor és hogyan lett kenus? — Hát annak története van! Titokban. 12 éves vol­tam, és­­ sokat csavarogtam. Egy barátom csábított, hogy ez egy csodálatos dolog, menjek el. Suttyomban jár­tam edzésre, s amikor az el­ső versenyen indultam, a tit­kolózásnak vége szakadt. Az orvosi igazoláshoz kellett a szüleim aláírása. Először nem örültek neki, féltettek a Dunától, aggódtak értem, de azóta rengeteg segítséget ka­pok tőlük. — A kajak-kenu nem tar­tozik a könnyű sportágak közé. Hogyan lehet testileg­­lelkileg „végiglapátolni” eze­ket a kemény edzéseket? — Úgy vélem, nálam a szorgalommal sosem volt baj, talán ennek köszönhettem mindig, hogy kiemelkedtem társaim közül. Engem soha nem kellett noszogatni, min­dig úgy éreztem, hogy a ma­ximumot kell nyújtanom. Az önbecsülésem kívánja meg, hogy állandóan hajt­sam magam.­— No és milyen Pálizs Attila, ha nem sportol? — Hát, az egyéniségem igencsak most van kiala­kulóban. Kezdem észrevenni­ magamon az egyéni sport­ágak hátrányát: meglehető­sen befelé forduló lettem. Ezt persze senki nem hinné el rólam, pedig így van — te­szi hozzá, s elneveti magát, látván az én arcomon is a kétkedést. — Ilyen lenne egy magá­nyos, zárkózott kenus? — Azért nem lehet rólam elmondani, hogy remeteként élek. De tény: szórakozásra, kikapcsolódásra az időm is kevés. Edzés után sokszor nincs kedvem semmihez. Még randevúra járni sem. Persze, az utóbbihoz az hozzátartozik, hogy nem sze­re­retném még lekötni magam. Ebből aztán sokan arra kö­vetkeztetnek, hogy szélhá­mos vagyok, pedig dehogy — mondja csibészesen. — Milyen versenyeken ta­lálkozhatunk legközelebb? — A jövő hét végén a fel­nőtt magyar bajnokságon szerepelek, ahol úgy vélem, a második helyezésre min­denképpen van esélyem. Ezt egy csepeli nemzetközi ver­seny követi, s végül lesz egy keretfeltöltő verseny, ame­lyen azoknak a válogatott kerettagoknak kötelező részt venni, akik nem jutottak ki a világbajnokságra. • Milyen tervei, elvárásai vannak saját magával szem­ben? — Mindenképpen szeret­nék kijutni a következő vi­lágbajnokságra. Persze a stí­lusomon még csiszolni kell, de ezért a célért hajlandó vagyok akár megfeszíteni magam. Szerencsére céltuda­tos ember vagyok, s nem magam, inkább az idő ellen kell harcolnom. Persze, egy idő óta már az is fontos szá­momra, hogy milyen leszek, mint ember. Kiss L. Anna Duna Kupa NB A D. Kohász és a Bp. Építők I-es női kézilabdacsa­pata augusztus 20—21-én Csehszlovákiában, Gottwal­­dovban szerepelt a Duna Kupa-sorozat első forduló­jában. Az eredmény két magyar és két hazai győzelem. TJ Gottwaldov—D. Kohász 23-17 (12-6) D. Kohász: Fritsch — Bu­rainé (4), Apáti (1), Nagy E. (3), Szarka, Varga Zs., Bo­dollainé (3). Csere: Bárá­nyi (kapus), Tenkéné (1), Rákosa, Kondorosi (4), Háhn. Ideges hangulatú, kapkodó, sok hibával tarkított mérkő­zésen a Kohász együttese ezúttal tudása alatt szere­pelt. A csapatban egyedül Kondorosi játéka érdemel dicséretet. Bp. Építők—TJ Topolniky 23-18 (13-6) D. Kohász—TJ Topolniky 21-19 (9-11) D. Kohász: Baranyi — Bu­rainé (3), Apáti (1), Kondo­rosi (2), Szarka (4), Varga Zs. (4), Bodollainé (5). Csere: Fritsch (kapus), Tenkéné, Rákosa, Háhn (1), Molnár (1). Közepes színvonalú mér­kőzésen megérdemelt Ko­hász-győzelem született. Jó: Varga Zs. TJ Gottwaldov—Bp. Építők 21-18 (9-8) M. L. Másodszor jobban ment ll­égi barátom, Komorra a színművészeti főiskolán tanít. Nagyon komolyan veszi a hivatását. Amikor el­ragadja a munka láza, mindenről elfeledkezik a vi­lágon, és késő éjszakáig „abriktálja” növendékeit. A minap úgy kilenc kö­rül beugrottam hozzá a fő­iskolára, hogy meghívjam egy korsó sörre. Mint álta­lában, most is a kis próba­színpadon találtam, ahol kétségbeesetten gesztikulált, mintha csak a láthatatlan nézőket hívta volna tanú­nak, és verejtékben úszva azzal kínlódott, hogy egy tucat hímnemű ifjú tehetsé­get megtanítson arra, mi­ként kell viselkedni a tra­gikus helyzetekben. — Jól nézd meg ezeket a fiúkat! — súgta a fülembe. — Tudod, ez a legtehet­ségtelenebb gárda, amivel valaha is dolgom akadt, így is volt. A tagbasza­kadt fiatalemberek, akik közül bármelyik a kőmű­vesszakmában is remekül elboldogulhatott volna, le­írhatatlan szenvedést és emberfeletti fájdalmat pró­báltak ábrázolni az úgyne­vezett esettanulmányokban. Szerencsétlenül huppantak a földre, mintha villám súj­totta volna őket, természet­­ellenesen vonaglottak a po­ros színpadon, epilepsziás görcsökben fetrengtek, és végül olyan ügyetlenül haldokoltak, hogy rossz volt nézni. — Nem, nem, nem! — kiabált Komorra. — Ez így nem lesz jó, ez így durva kihívás a nézőnek! A néző nem buta, csak szkeptikus. Győzzétek meg! Több gör­csöt, élethűbb vonaglást. Szenvedjetek, az ördög vi­gyél el! Kíváncsi lennék, el tudjátok-e egyáltalán kép­zelni azt a tragikus szitu­ációt, amit el kell játszano­tok. A kegyetlen, álnok el­lenség rettenetes sebeket ejt rajtatok az embertelen párviadalban. Ti vérző fej­jel feküsztök. Ahhoz még túl fiatalok vagytok, hogy egyből meghaljatok, ám a vég közel... Kezében a ka­szával közeledik az iszo­nyú halál. A fiatalemberek lehor­­gasztott fejjel álltak. Nem is gondolták volna, hogy ilyen nehéz a dicsőséghez vezető út. Komorra jelére újból nekifogtak a munká­nak. Arcukat keserves gri­masz torzította el, lengették karjukat, mint egy haldokló hattyúcsapat, ide-oda do­bálták kezüket és lábukat, mint a tragikus Laokoon­­szoborcsoport figurái. — Elég! — intette le ő­ket Komorra. — A szenve­dés — fájdalom — halál”; jelenet lesz a házi feladat. Próbáljátok odahaza a tü­kör előtt. 5?* — Gondolod, hogy lesz belőlük valami? — kérdez­tem Komorrától már a sör­bárban ülve. — A színházban termé­szetesen nem — mondta. — A pályán viszont... Ez ugyanis a Győzelem Sport­klub labdarúgói számára szervezett speciális tanfo­lyam. Ernst Reel Zahemszky László fordítása Technikai felkészülés

Next