Dunaújvárosi Hírlap, 1988. július (33. évfolyam, 53-61. szám)
1988-07-05 / 54. szám
1988. július 5., kedd TA'J OLO' Hulahopp cirkusz A pécsi Bóbita Bábegyüttes előadása (A napközis táborban 10 órakor.) ♦ IDŐSZAKOS KIÁLLÍTÁSOK: Govert Heikkop holland művész kiállítása (Megtekinthető az Uitz Teremben, hétfő kivételével naponta 10—18 óráig.) Várostörténet képzőművészeti alkotásokon (Megtekinthető az Intercisa Múzeumban, hétfő kivételével naponta 10—18 óráig.) Groteszk Art Képzőművészeti csoport kiállítása (Megtekinthető az MMK—Mező Imre iskola folyosógalériájában, naponta 8—20 óráig.) ♦ Állandó kiállítások: Domanovszky-kőtár (Komócsin liget 11. Megtekinthető hétfő kivételével, naponta 10—18 óráig.) Dunaújváros története az őskortól napjainkig (Megtekinthető az Intercisa Múzeumban, hétfő kivételével naponta 10—18 óráig.) ♦ CSÜTÖRTÖK: Csak alaptagoknak Segítség a munkához Központi alapot hozott létre a Magyar Úttörők Szövetségének országos elnöksége azoknak az úttörőcsapatoknak a támogatására, amelyek termelő-szolgáltató tevékenységet végeznek, ehhez, illetve tevékenységük továbbfejlesztéséhez anyagi segítségre van szükségük. A központi alap tagjai lehetnek azok a jogi és nem jogi személyek, akik az alaphoz hozzzájárulnak. A tagok közül a folyamatos tevékenységet végző úttörőcsapatok joga, hogy az alapból évenként ,legalább egy alkalommal, hozzájárulásuknak minimum 30 százalékát támogatásként, kölcsönként vagy hitelként megkapják. A jövő év februárjában működni kezdő alapot az úttörőcsapatok sokféle módon használhatják fel: megkaphatják a pénzt vissza nem térítendő támogatásként, éves kölcsönre, kamatozó, hároméves kölcsönként, vásárlásra fordítható hitelként, tanulmányutak megteremtéséhez, valamint veszteség felszámolását szolgáló támogatásként. Az alap pénzének gyarapítása érdekében a vagyon 40 százaléka elhelyezhető tartós, magas kamatozású betétben, továbbá kötvény, kincstárjegy, részvény vásárlására fordítható. Hasznos viták után (és előtt) Korlátok, kompromisszum :„A dunaújvárosi városközpont létrejöttére irányuló törekvéseknek afelé kell törni, hogy az, az adott feltételek között, illetve azok határait tágítva, a város érdekeit és az építészeti szempontokat a többi lehetséges nézőpont fölé helyezve, az összes fölösleges kompromisszumot elkerülve, de a szükségeseket megkötve a teljes tervezői korrektség jegyében szülessen meg.” Egy építészeti vázlatterv műleírásában olvasható mondat, s akár mottója leehetne a tervezőpáros munkájának: az általuk elképzelt, vázlattervvé rajzolt, s apró részleteiben is ki- és átgondolt javaslatuk minden vonatkozásban alapos és színvonalas. A dunaújvárosi kereskedelmi és szolgáltató központ tervpályázatán tervezőpáros nem véletlenül részesült második díjban (elsőt nem adtak ki). Kottás Tamás és Hartvig Lajos terve, amely tetszetős építészeti, vonzó funkcionális, nagyvonalú közlekedési megoldást tartalmaz, megteremti a meglévő épületek (az OTP, a Csemege, a Kék Duna, az Autóker és a Skála) összhangját, összefüggést létesít a különböző stílusú városrészek között. E megállapítások már a terv opponensének véleményéből valók, amelynek 1986. december 12-e. dátuma: *'*•' el — Két és fél éve kezdtük a tervezést — mondja Koltai Tamás, a Magasépítési Tervező Vállalat vezetőtervezője. — Országos tervpályázatot írtak ki e területre, beadtuk a pályamunkát, meg is nyertük vele a második díjat. Idén tavasszal társtervezőként kértek fel minket a vázlatterv kidolgozására. A tervezéssel ugyanis a Dunaújvárosi Tervező Irodát bízták meg, mert a harmadik helyezett mű tervezői, Rombauer Gábor és Páli Zsuzsa ott dolgoznak. — Több szem többet lát — mondja Rombauer Gábor. — Azért kértük fel őket társtervezőként, mert nem ittélőként másként látják a beépítendő terület miliőjét, fesztelenebből gondolkodhatnak, s elképzeléseik szabadabban szárnyalhatnak. Nekünk keretet szab a gazdasági és társadalmi közeg, a megvalósíthatóság korlátait jobban érezzük. — A közös tervezésből végül is két terv lett — mondja Hartvig Lajos építész. — Kezdetben közösen dolgoztunk, de egyre körülményesebb volt összejárni. Az idő is sürgetett, a dokumentációra másfél hónapunk volt csupán. Ösztönzött az is, hogy megtisztelő számunkra ez a Magyarországon még nem általános eljárás, hogy a megbízott tervezők mást is bevonnak a munkába. Bár voltak és vannak szakmai vitáink, ezek kapcsolatunknak is, és a tervezés majdani eredményének is hasznára válnak. is — Alaposabb, részletesebb lett a vázlatterv, mint „kellene" — mondja Koltai Tamás. — A negyede megtenné, de roppantul insispirált minket a dunaújvárosiak tempója. A két terv végül is nagyon hasonló, az eltérések azonban figyelemre méltóak. Koltai és Hartvig tervében a Csemegétől a Skáláig húzódó épületsornak a beépítendő házak formai megoldásával ritmust adnának; a keresztező forgalom hangsúlyosabb, lévén, hogy a kis Dózsa György út házán eredetileg is átjáró van, s az ő tervük szerint az U-alakú épületnek a térre néző galériáját fedetté tennék. — Mindaz, ami hasonló, külön-külön is megerősíti döntéseinket — mondja Páli Zsuzsa. — A társtervező páros e tervvel is bizonyította hozzáértését, mégha több, lényeges ponton el is tér a véleményünk. A két terv nem követel alternatív választást, hogy ezt, vagy azt kell fölépíteni. Közös javaslat is születhet belőlük. — Hasznosak voltak a közelmúltban rendezett viták — mondja Hartvig Lajos. — Tervünknek egyre több elemét vették át a dunaújvárosi kollégák. Például a fedett galéria, a ritmust adó épületnagyság tekintetében meghallgatásra találtunk. Feltehetően az épület homlokzata is díszesebb lesz, részletdúsabb architektúra alakul ki, amely fölerősíti az eszétikai hangsúlyokat. Meglehet, részletkérdések ezek, mégis, fontos számomra, miként valósul meg a terv, idevalósi vagyok. — Fontos. Fontos, hogy milyen vonalat húzok, mihez adom a nevemet, s szidnak-e vagy dicsérnek ötven év múlva — mondja Koltai Tamás. — Sajnos, nem rajzolhatok mást, mint amire a megbízás szól. Az üzletközpont funkcionális feladatát illetően most is úgy vélem, hogy a bútoráruház rátelepszik a környékre, s ahelyett, hogy nyüzsgő központot alakítanánk ki, egy halott miliőt teremtünk. Ezért a műleírásban is szükségesnek véltem kifejteni, hogy a jövőt, egy város mindeddig nem ilétező központját tervezve, felül kell emelkedni a ma hétköznapi korlátain. Az üzletközpont terveiről július 11-én újabb társadalmi vitát rendeznek, ahol mindenki, akinek észrevétele, javaslata van, elmondhatja azt. A tervek és a makett reggel nyolc órától tekinthetők meg a tanácsháza épületének aulájában, a vázlattervek ismertetése és vitája 17 órakor kezdődik. J. K. : A Koltai-Hartvig-terv szerint így nézne ki az üzletközpont Női szemmel Csaknem egy évtizede minden évben megrendezik a női fotósok országos kiállítását Székesfehérváron, az építők Pintér Károly Művelődési Házában. A bemutató idén nemzetközivé bővült: a magyar fotósokon kívül tizenöt országból küldtek felvételeket. Kőből az angyal... Az utóbbi években erősen megrongálódott a fővárosi Bazilika homlokzata, több szoborcsoport szinte teljesen elpusztult. Képünkön: a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat műhelyében - az eredetiek teljes hasonmásaként - készülnek az új angyalszobrok « Kosztolányi „öccse Az irodalom létét bizonyítani nem könnyű feladat. Különösen nem akkor, ha ezt az írónak kell magyaráznia, s közben kérdésessé válik az is, hogy szükség van-e egyáltalán az irodalomra és létezik-e olyan feladat és cél, amit az írott szónak kell megoldania vagy elérnie. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik Esterházy Péter új könyvében, A kitömött hattyúban, amelyet az ünnepi könyvhét alkalmából jelentetett meg a Magvető Könyvkiadó. A kötetben szereplő válogatott írások az elmúlt évek irodalmi és közgondolkodásbeli szemléletét mutatják, amelyet Esterházy sajátságosan egyéni stílussal láttat. Esszék Ottlik Gézáról, akit méltatlanul mellőz(ött?) a közvélemény, s akit Esterházy nemzedéke ..fedezett fel” újból, eszmefuttatások az írói felelősségről, szabadságról és az európaiság fogalmáról, s vélemény a hazai labdarúgás állóvízének viharairól — a műben ezek a fő témák. S természetesen az elődök: a „példakép" Babits, a szintén „felfedezett” Csáth Géza és a „báty” Kosztolányi. Hiszen Esterházy Péter egyértelműen Kosztolányi Dezső „örökösének” vallja magát, mégha ezt így nem is mondja ki. Azonban világossá teszi az író realizmusa, amely a homo morális alapállásából fogalmazza meg az általa fontosnak ítélt kérdéseket. Ugyanakkor burkolt véleményt kapunk arról is, hogy milyen írókat venne ás tart szívesen pályatársaknak. Az a fajta szubjektív látásmód, ahogyan Esterházy Péter minderről ír, nem szokatlan tőle. Tapasztalhattuk már előző műveiben is — hogy csupán néhány szerepeljen itt —, a Fancsikó és Pintában, a Termelési regényben és a Bevezetés a szépirodalomba c. könyvében. A realista forma és látásmód sok mindenre lehetőséget ad: a pontos fogalmazásra, a sokértelmű, ám mégis egyértelműen utaló asszociációkra, s a szó- és fogalomjátékokra, amelyek fontos, nélkülözhetetlen elemei Esterházy írásművészetének, így bizonyítani az irodalmat és annak szerepét — ismétlem — nem könnyű feladat. Azonban sikeressé teszi az a tény, hogy a bizonyíték: valódi (szép)irodalom .. . Kiss Sándor »> áPOZGATi A Soros-alapítvány támogatásával járja Tolna megye székelyei lakta falvait az érdi bukovinai székely népdalkör, Káka Rozália képünkön mesét mond vezetésével. A hagyományápolást és -megőrzést segítő műsoroknak igen nagy sikerük van az apró falvak lakói körében ----------------------------------------------------------------------Justh Zsigmond nyomában Hommage à Gyopáros Igen, tisztelet Gyopárosnak. S nemcsak azért, mert mint a Békés megyei Orosháza határában lévő Gyopárosfürdő régi és rendszeres látogatója, le tudom mérni azt a fejlődést (s egyben értékmegőrzést), amelynek gazdái az orosházi tanács és a Dunai Vasmű, hanem azért is, mert maga az üdülő egy tíz-tizennégy napos turnus alatt mindent nyújt az üdülőknek, ami csak nyújtható. Előszót is, röviden, az utóbbiról1. Nincs flanc, öltözködés, rongyrázás. Feszített tükrű sportuszoda plusz a romantikus tó csónakokkal, vizibicsklikkel. A személyzet részéről a legnagyobb fokú udvariasság és segítőkészség. A koszt több, mint bőséges, és kitűnő — külön köszönet a szakácsnak és a példásan dolgozó felszolgálóknak. No és persze az üdülő vezetőjének, aki elmondta, hogy a dráguló élet miatt „téliesítik" az üdülőt, a volt Napsugár szálloda megvásárlásával és átépítésével (persze a külső forma hűséges megőrzésével) százhúsz fős konferenciatermet alakítottak ki — a földszinten tágas és ízléses presszóval —, s ezt a téli hónapokban helyi vagy országos konferenciák tartására bérbe szándékozzák adni, hogy így a nyári hónapokra bevételhez jussanak. Ha több napos konferenciáról van szó, akkor szállásra és étkezésre is szükség van — ezt is vállalja a vasmű üdülője. Nagy előnyt és lehetőséget jelent tehát a volt Napsugár szálloda. A szálloda, amelynek oldalán igen stílusosan megőrzött emléktábla hirdeti a múlt század kissé fellegekben járó, de nagyon érdemes regényírójának és „népművelőjének”, Justh Zsigmondnak születési és halálozási évszámát, s utal leglidércesebb, de legrokonszenvesebb kezdeményezésére, a híres-hírhedt parasztszínházra. Justh legismertebb regénye, a Fuiinus (Voltunk) ad talán magyarázatot a legendás parasztszínházra. Justh ebben a regényében leszámol a magyar arisztokráciának, sőt: a középbirtokos nemességnek úgynevezett nemzetfenntartó erejével, s a kiutat az alföldi parasztság romlatlan életerejében látja (egyébként: testvérének, liberális politikusnak és újságírónak, Justh Gyulának is ez volt a meggyőződése). Nem véletlen tehát, hogy szentetornyai birtokán színházat építtetett, s kúriája kertjében nagyszámú úri nézőközönség előtt klasszikus görög, francia és angol drámákat mutatott be — amelyeknek szereplői az ő béresei és cselédlányai voltak, s akiket ő tanított be a szerepekre. De mi köze ennek Gyopároshoz? Nos, Gyopárosfürdő a maga gyógyvizével már több, mint száz évvel ezelőtt kedvelt fürdőhely volt, maga Justh Zsigmond is szívesen töltötte itt a nyári hónapokat. Akkoriban még épségben volt az őspark (most már védik és pótolják a fákat), a harminc kataszteri holdnyi vízfelületű tó mellett felépültek az akkori ízlésnek megfelelő ,,fürdőházak" (a zárt kádfürdő épülete ma is a régi, az első víztornyot ipari emlékművé nyilvánították, termálvízsúlyfürdőt fognak kialakítani benne, a régi, kovácsoltvas zenepavilont is megőrzik couleur lócáiként), és — most jön a kapcsolat —, ott, ahol most a vasmű üdülőjének parkja van, akkoriban szabadtéri színpad volt, s nyaranta ide is ellátogattak a parasztszínház „amatőr művészei” hogy Arisztofanésszel, Racine-nal vagy Shakespeare-rel szórakoztassák a fürdővendégeket. Egy darab, csaknem elfeledett kultúra és kultúrtörténet a magyar Délkelet-Alföld leglaposabb laposán, egy hamvába holt de talán nem haszontalan „népművelési" kísérlet, amelyet ma tán furcsának, de egyáltalában nem égbekiáltóan ostobának minősítenénk. Ám gondoljuk meg: mindez több, mint száz évvel ezelőtt volt, és nem Pesten, nem a Dunántúlon, hanem Magyarország legszegényebb, legelmaradottabb, legkizsákmányoltabb vidékén — a legendás parasztforradalmak földjén, a Viharsarokban. Tehát: igenis, hommage á Gyopáros, hommage. á Békés megye. Múltjáért is, jelenéért is. » (kdi