Dunaújvárosi Hírlap, 1988. július (33. évfolyam, 53-61. szám)

1988-07-05 / 54. szám

1988. július 5., kedd TA'J OLO' Hulahopp cirkusz A pécsi Bóbita Bábegyüttes elő­adása (A napközis táborban 10 óra­kor.) ♦ IDŐSZAKOS KIÁLLÍTÁSOK: Govert Heikkop holland művész kiállítása (Megtekinthető az Uitz Terem­ben, hétfő kivételével napon­ta 10—18 óráig.) Várostörténet képzőművészeti al­kotásokon (Megtekinthető az Intercisa Múzeumban, hétfő kivételével naponta 10—18 óráig.) Groteszk Art Képzőművészeti csoport kiállítá­sa (Megtekinthető az MMK—Mező Imre iskola folyosógalériájá­ban, naponta 8—20 óráig.) ♦ Állandó kiállítások: Domanovszky-kőtár (Komócsin liget 11. Megtekint­hető hétfő kivételével, napon­ta 10—18 óráig.) Dunaújváros története az őskor­tól napjainkig (Megtekinthető az Intercisa Múzeumban, hétfő kivételével naponta 10—18 óráig.) ♦ CSÜTÖRTÖK: Csak alap­tagoknak Segítség a munkához Központi alapot hozott létre a Magyar Úttörők Szö­vetségének országos elnök­sége azoknak az úttörőcsa­patoknak a támogatására, amelyek termelő-szolgáltató tevékenységet végeznek, ehhez, illetve­­ tevékenységük­­ továbbfejlesztéséhez anyagi segítségre van szükségük. A központi alap tagjai lehetnek azok a jogi és nem jogi sze­mélyek, akik az alaphoz hozzzájárulnak. A tagok kö­zül a folyamatos tevékeny­séget végző úttörőcsapatok joga, hogy az alapból éven­ként ,legalább egy alkalom­mal, hozzájárulásuknak mi­nimum 30 százalékát támo­gatásként, kölcsönként vagy hitelként megkapják. A jö­vő év februárjában működni kezdő alapot az úttörőcsapa­tok sokféle módon használ­hatják fel: megkaphatják a pénzt vissza nem térítendő támogatásként, éves kölcsön­re, kamatozó, hároméves kölcsönként, vásárlásra for­dítható hitelként, tanul­mányutak megteremtéséhez, valamint veszteség felszá­molását szolgáló támogatás­ként. Az alap pénzének gya­rapítása érdekében a vagyon 40 százaléka elhelyezhető tartós, magas kamatozású betétben, továbbá kötvény, kincstárjegy, részvény vá­sárlására fordítható. Hasznos viták után (és előtt) Korlátok, kompromisszum :„A dunaújvárosi város­­központ létrejöttére irányuló törekvéseknek afelé kell törni, hogy az, az adott felté­telek között, illetve azok ha­tárait tágítva, a város ér­dekeit és az építészeti szem­pontokat a többi lehetséges nézőpont fölé helyezve, az összes fölösleges kompro­misszumot elkerülve, de a szükségeseket megkötve a teljes tervezői korrektség jegyében szülessen meg.” Egy építészeti vázlatterv műleírásában olvasható mondat, s akár mottója le­e­hetne a tervezőpáros mun­kájának: az általuk elkép­zelt, vázlattervvé rajzolt, s apró részleteiben is ki- és átgondolt javaslatuk minden vonatkozásban alapos és színvonalas. A dunaújvárosi kereskedelmi és szolgáltató központ tervpályázatán tervezőpáros nem véletlenül­­ részesült második díjban (el­sőt nem adtak ki). Kottás Tamás és Hartvig Lajos terve, amely tetszetős építé­szeti, vonzó funkcionális, nagyvonalú közlekedési meg­oldást tartalmaz, megteremti a meglévő épületek (az OTP, a Csemege, a Kék Duna, az Autóker és a Skála) összhangját, össze­függést létesít a különböző stílusú városrészek között. E megállapítások már a terv opponensének véleményéből valók, amelynek 1986. december 12-e. dátuma: *'*•' el — Két és fél éve kezdtük a tervezést — mondja Koltai Tamás, a Magasépí­tési Tervező Vállalat vezető­tervezője. — Országos terv­­pályázatot írtak ki e terület­re, beadtuk a pályamunkát, meg is nyertük vele a má­sodik díjat. Idén tavasszal társtervezőként kértek fel minket a vázlatterv kidolgo­zására. A tervezéssel ugyan­is a Dunaújvárosi Tervező Irodát bízták­­ meg, mert a harmadik helyezett mű ter­vezői, Rombauer Gábor és Páli Zsuzsa ott dolgoz­nak. — Több szem többet lát — mondja Rombauer Gábor. — Azért kértük fel őket társ­tervezőként, mert nem itt­­élőként másként látják a be­építendő terület miliőjét, fesztelenebből gondolkodhat­nak, s elképzeléseik szaba­dabban szárnyalhatnak. Ne­künk keretet szab a gazda­sági és társadalmi közeg, a megvalósíthatóság korlátait jobban érezzük. — A közös tervezésből vé­gül is két terv lett — mond­ja­ Hartvig Lajos építész. — Kezdetben közösen dolgoz­tunk, de egyre körülménye­sebb volt összejárni. Az idő is sürgetett, a dokumentá­cióra másfél hónapunk volt csupán. Ösztönzött az is, hogy megtisztelő számunkra ez a Magyarországon még nem általános eljárás, hogy a megbízott tervezők mást is bevonnak­­ a munkába. Bár voltak és vannak szakmai vitáink, ezek kapcsolatunk­nak is, és a tervezés maj­dani eredményének is hasz­nára válnak. is — Alaposabb, részletesebb lett a vázlatterv, mint „kellene" — mondja Koltai Tamás. — A negyede megtenné, de roppantul ins­is­pirált minket a dunaújvá­rosiak tempója. A két terv végül is na­gyon hasonló, az eltérések azonban figyelemre méltóak. Koltai és Hartvig tervében a Csemegétől a Skáláig húzódó épületsornak a beépítendő házak formai megoldásával ritmust adnának; a keresz­tező forgalom hangsúlyo­sabb, lévén, hogy a kis Dó­zsa György út házán erede­tileg is átjáró van, s az ő tervük szerint az U-alakú épületnek a térre néző ga­lériáját fedetté tennék. — Mindaz, ami hasonló, külön-külön is megerősíti döntéseinket — mondja Páli Zsuzsa. — A társtervező pá­ros e tervvel is bizonyította hozzáértését, mégha több, lényeges ponton el is tér a véleményünk. A két terv nem követel alternatív válasz­tást, hogy ezt, vagy­ azt kell fölépíteni. Közös javaslat is születhet belőlük. — Hasznosak voltak a kö­zelmúltban rendezett viták — mondja Hartvig Lajos. — Tervünknek egyre több ele­mét vették át a dunaújvá­rosi kollégák. Például a fe­dett galéria, a ritmust adó épületnagyság tekintetében meghallgatásra találtunk. Feltehetően az épület hom­lokzata is díszesebb lesz, részletdúsabb architektúra alakul ki, amely fölerősíti az eszétikai hangsúlyokat. Meglehet, részletkérdések ezek, mégis, fontos számom­ra, miként valósul meg a terv, idevalósi vagyok. — Fontos. Fontos, ho­gy milyen vonalat húzok, mihez adom a nevemet, s szidnak-e vagy dicsérnek ötven év múlva — mondja Koltai Ta­más. — Sajnos, nem rajzol­hatok mást, mint amire a megbízás szól. Az üzletköz­pont funkcionális feladatát illetően most is úgy vélem, hogy a bútoráruház rátelep­szik a környékre, s ahelyett, hogy nyüzsgő központot ala­kítanánk ki, egy halott mi­liőt teremtünk. Ezért a mű­leírásban is szükségesnek véltem kifejteni, hogy a jö­vőt, egy város mindeddig nem ilétező központját ter­vezve, felül kell emelkedni a ma hétköznapi korlátain. Az üzletközpont terveiről július 11-én újabb társadal­mi vitát rendeznek, ahol mindenki, akinek észrevétele, javaslata van, elmondhatja azt. A tervek és a makett reggel nyolc órától tekinthe­tők meg a tan­ácsház­a épü­letének aulájában, a váz­lattervek ismertetése és vi­tája 17 órakor kezdődik. J. K. : A Koltai-Hartvig-terv szerint így nézne ki az üzletközpont Női szemmel Csaknem egy évtizede minden évben megrendezik a női fotósok országos kiállí­tását Székesfehérváron, az építők Pintér Károly Műve­lődési Házában. A bemutató idén nemzetközivé bővült: a magyar fotósokon kívül ti­zenöt országból küldtek fel­vételeket. Kőből az angyal... Az utóbbi években erősen megron­gálódott a fővárosi Bazilika homlokzata, több szoborcso­port szinte teljesen elpusztult. Képünkön: a Képzőművé­szeti Kivitelező Vállalat műhelyében - az eredetiek teljes hasonmásaként - készülnek az új angyalszobrok « Kosztolányi „öccse Az irodalom létét bi­zonyítani nem könnyű feladat. Különösen nem akkor, ha ezt az írónak kell magyaráznia, s köz­ben kérdésessé válik az is, hogy szükség van-e egyáltalán az irodalomra és létezik-e olyan feladat és cél, amit az írott szónak kell megoldania vagy elér­nie. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik Esterházy Pé­ter új könyvében, A kitömött hattyúban, amelyet az ünnepi könyvhét alkalmából jelentetett meg a Mag­vető Könyvkiadó. A kötetben szereplő válogatott írások az elmúlt évek irodalmi és közgondolkodásbeli szemléletét mu­tatják, amelyet Esterházy sajátságosan egyéni stílussal láttat. Esszék Ottlik Gézáról, akit méltatlanul mel­­lőz(ött?) a közvélemény, s akit Esterházy nemzedéke ..fedezett fel” újból, eszmefuttatások az írói felelős­ségről, szabadságról és az európaiság fogalmáról, s vélemény a hazai labdarúgás állóvízének viharairól — a műben ezek a fő témák. S természetesen az elődök: a „példakép" Babits, a szintén „felfedezett” Csáth Géza és a „báty” Kosztolányi. Hiszen Esterházy Pé­ter egyértelműen Kosztolányi Dezső „örökösének” vallja magát, mégha ezt így nem is mondja ki. Azon­ban világossá teszi az író realizmusa, amely a homo morális alapállásából fogalmazza meg az általa fon­tosnak ítélt kérdéseket. Ugyanakkor burkolt véle­ményt kapunk arról is, hogy milyen írókat venne­ ás tart szívesen pályatársaknak. Az a fajta szubjektív látásmód, ahogyan Esterházy Péter minderről ír, nem szokatlan tőle. Tapasztalhat­tuk már előző műveiben is — hogy csupán néhány szerepeljen itt —, a Fancsikó és Pintában, a Terme­lési regényben és a Bevezetés a szépirodalomba c. könyvében. A realista forma és látásmód sok minden­re lehetőséget ad: a pontos fogalmazásra, a sokértel­mű, ám mégis egyértelműen utaló asszociációkra, s a szó- és fogalomjátékokra, amelyek fontos, nélkülözhe­tetlen elemei Esterházy írásművészetének, így bizonyí­tani az irodalmat és annak szerepét — ismétlem — nem könnyű feladat. Azonban sikeressé teszi az a tény, hogy a bizonyíték: valódi (szép)irodalom .. . Kiss Sándor »>­ áPOZGATi A Soros-alapítvány támogatásával járja Tolna megye székelyei lakta falvait az érdi bukovinai székely népdalkör, Káka Rozália képünkön mesét mond­­ vezetésével. A hagyományápolást és -megőrzést segítő műsoroknak igen nagy sikerük van az apró falvak lakói körében ----------------------------------------------------------------------­Justh Zsigmond nyomában Hommage à Gyopáros Igen, tisztelet Gyopáros­­nak. S nemcsak azért, mert mint a Békés megy­ei Oros­háza határában lévő Gyopá­­rosfürdő régi és rendszeres látogatója, le tudom mérni azt a fejlődést (s egyben ér­tékmegőrzést), amelynek gazdái az orosházi tanács és a Dunai Vasmű, hanem azért is, mert maga az üdülő egy tíz-tizen­négy napos tur­nus alatt mindent nyújt az üdülőknek, ami csak nyújt­ható. Előszót­­ is, röviden, az utóbbiról1. Nincs flanc, öltözködés, rong­yrázás. Feszített tükrű sportuszoda plusz a roman­tikus tó csónakokkal, vizi­­bicsk­likkel. A személyzet részéről a legnagyobb fokú udvariasság és segítőkész­­ség. A koszt több, mint bő­séges, és kitűnő — külön köszönet a szakácsnak és a példásan dolgozó felszol­gálóknak. No és persze az üdülő vezetőjének, aki el­mondta, hogy a dráguló élet miatt „téliesítik" az üdülőt, a volt Napsugár szálloda megvásárlásával és átépíté­sével (persze a külső forma hűséges megőrzésével) száz­húsz fős konferenciatermet alakítottak ki — a földszin­ten tágas és ízléses presszó­val —, s ezt a téli hónapok­ban helyi vagy országos konferenciák tartására bérbe szándékozzák adni, hogy így a n­yári hónapokra bevétel­hez jussanak. Ha több na­pos konferenciáról van szó, akkor szállásra és étkezésre is szükség van — ezt is vállalja a vasmű üdülője. Nagy előnyt és lehetőséget jelent tehát a volt Napsu­gár szálloda. A szálloda, amelynek oldalán igen stílu­sosan megőrzött emléktábla hirdeti a múlt század kissé fellegekben járó, de nagyon érdemes regényírójának és „népművelőjének”, Justh Zsigmondnak születési és halálozási évszámát, s utal leglidércesebb, de legrokon­szenvesebb kezdeményezé­sére, a híres-hírhedt pa­­rasztszínházra. Justh legismertebb regé­nye, a Fuiinus (Voltunk) ad talán magyarázatot a legen­dás parasztszínházra. Justh ebben a regényében leszá­mol a magyar arisztokráciá­nak, sőt: a középbirtokos nemességnek úgynevezett nemzetfenntartó erejével, s a kiutat az alföldi parasztság romlatlan életerejében látja (egyébként: testvérének, liberális politikusnak és új­­­ságírónak, Justh Gyulának is ez volt a megg­yőződése). Nem véletlen tehát, hogy szentetorny­ai birtokán szín­házat építtetett, s kúriája kertjében nagyszámú úri né­zőközönség előtt klasszikus görög, francia és angol drá­mákat mutatott be — ame­lyeknek szereplői az ő bé­resei és cselédlányai voltak, s akiket ő tanított be a sze­repekre. De mi köze ennek Gyopá­­roshoz? Nos, G­yopárosfürdő a ma­ga gyógyvizével már több, mint száz évvel ezelőtt ked­velt fürdőhely volt, maga Justh Zsigmond is szívesen töltötte itt a nyári hónapo­kat. Akkoriban még épség­ben volt az őspark (most már védik és pótolják a fá­kat), a harminc kataszteri holdnyi vízfelületű tó mel­lett felépültek az akkori íz­lésnek megfelelő ,,fürdőhá­zak" (a zárt kádfürdő épü­lete ma is a régi, az első víztornyot ipari emlékművé nyilvánították, termálvíz­­súlyfürdőt fognak kialakí­tani benne, a régi, ková­csoltvas zenepavilont is meg­őrzik couleur lócáiként), és — most jön a kapcsolat —, ott, ahol most a vasmű üdü­lőjének parkja van, akkori­ban szabadtéri színpad volt, s nyaranta ide is ellátogat­tak a parasztszínház „ama­tőr művészei” hogy Ariszto­­fanésszel, Racine-nal vagy Shakespeare-rel szórakoztas­sák a fürdővendégeket. Egy darab, csaknem elfe­ledett kultúra és kultúrtör­ténet a magyar Délkelet-Al­föld leglaposabb laposán, egy hamvába holt de talán nem haszontalan „népműve­lési" kísérlet, amelyet ma tán furcsának, de egyálta­­­lában nem égbekiáltóan os­tobának minősítenénk. Ám gondoljuk meg: mindez több, mint száz évvel ezelőtt volt, és nem Pesten, nem a Du­nántúlon, hanem Magyaror­szág legszegényebb, legelma­radottabb, legkizsákmányol­­tabb vidékén — a legendás parasztforradalmak földjén, a Viharsarokban. Tehát: igenis, hommage á Gyopáros, hommage. á Békés megye. Múltjáért is, jelené­ért is. » (kdi

Next