Dunaújvárosi Hírlap, 1989. április (34. évfolyam, 28-35. szám)
1989-04-07 / 28. szám
1989. április 7., péntek A1 szociál- és egyházpolitikáról tárgyalt szerdai ülésén az MSZMP Politikai Bizottsága. Mint a testület megállapította, az egészségügy, de mindenekelőtt a szociálpolitika megoldatlan problémái mára politikai kérdésekké váltak. A szociálpolitikának, a társadalombiztosításnak, a nyugdíjrendszernek a lakbérrendszernek és más ágazatoknak még ez év második felében egységes koncepcióvá kell rendeződniük, hogy azt az MSZMP választási küzdelmében fel lehessen használni. * A Minisztertanács szombati ülésén tudomásul vette, hogy az építkezés visszafordíthatatlanságát a nagymarosi duzzasztó- és erőmű építéséhez szükséges alapozó vasbetonszereléstől — vagyis ez év júniusától — lehet számítani. Addig a Kormány — a népszavazásról szóló törvényjavaslat egyidejű előterjesztése mellett — eleget tesz a Parlament előtti tájékoztatási kötelezettségének. Több ezer ember gyűlt össze hétfőn a bős-nagymarosi vízierőmű körülzárt területének bejáratánál. A tömeg egyik része az építkezés azonnali leállítását követelte, s tiltakozó beszédeket tartottak. Ugyanakkor feltűntek az építkezés folytatását szorgalmazó transzparensek is. A nagymarosiak által kezdeményezett — a folytatást támogató — akció már országos méreteket öltött, egy hét alatt 15 ezer aláírás gyűlt össze. A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája felhívásban közli: a régi szakszervezeti hagyományokat követve a szolidaritást, mint fő értéket követő, vidám, családias majálist rendez május elsején a Népligetben. * Megalakult az MSZMP Hajdú-Bihar megyei és Debrecen városi reformszárnya. A platformközösség csatlakozni kíván ahhoz párton belüli, alulról kibonatakozó mozgalomhoz, amely a szegedi, kaposvári békéscsabai, győri és budapesti körök és klubok létrejöttében mind egyértelműbben fejeződik ki. * Elkészült az autópályahasználati díj bevezetésének programja. Eszerint éves, negyedéves bérletek válthatók. 1500, illetve 700 forintért. A főszezonban 800 forintért hajthatunk rá a sztrádákra. Bérleten kívüli, alkalomra szóló jegyet nem adnak ki, a sztrádákat illegálisan használókat pedig súlyos pénzbüntetéssel bírságolják majd. A Magyar Függetlenségi Párt hivatalosan bejelentette, hogy a jogfolytonosság alapján a jövőben pártként működik. * Országos egyesületté alakult a Szegényeket Támogató Alap. Az eddig alapítvány formájában működő SZETA feladatának változatlanul a legrászorultabbak mindenfajta megkülönböztetés nélküli támogatását tekinti. * Soha nem látott tömeg volt a hét elején a magyar—osztrák határon. Az új vámszabályok életbelépéséig mintegy félmillióan indultak bevásárlótúrára. Hétfőn Tatától Hegyeshalomig állt a kifelé igyekvő magyar kocsik sora, a vámbevétel pedig meghaladta a 9 millió forintot. Egy üzem, egyazon kollektíva — két eset. Lassúk! Az első elkövető: — Volt egy ballépésem, ezért eleget szenvedtem, a munkahelyemen és máshol is. Szeretném elfelejteni. Nem szeretném, ha írna erről, sokan ismernek. Bár, ha elmesélem, hogy is történt, másképp ítéli meg a helyzetet. Fizetésben mindig az első négy-öt ember között voltam, de hogy megtörtént ez az eset, jóval kevesebb órabéremelést kaptam tavaly, mindössze 1.50-et. A januárinál már megadták az öt forintot. Jogosnak tartottam, mert amióta megbízott csoportvezető vagyok, nincs gond a területen. Nem hagytak ki a tizenharmadik havi fizetésből sem, így azt gondolom, a főnökeim sem vették olyan súlyosnak az esetet. Ami lopás volt, de nem olyan, mint egy más lopás. Az egyik építkezésen megmaradt tíz raklapra való csempe. Amikor jöttek a vezetők bejárásra az átadáskor, rendet kellett tenni, a dobozokat bevittük a műhelybe. Elkerültem arról a területről, de a csempék csak ott hányódtak, a felét el is vitte valaki. Gondoltam, megveszem a vállalattól, az eladási raktáron keresztül. Nem volt akadálya, de ki kellett volna állíttatni egy visszavételezési jegyet, amit azért nem tudtam elintézni, mert nem volt gazdája a csempének, nem volt költséghely, ahová írhattuk volna, így csak tovább kallódott a csempe. Ha összetöröm és kidobom a szemétbe, nem szólt volna érte a kutya se. Az egyik kollégám hivatalos úton vett bontott téglát a vállalattól, gondoltam, a téglával együtt kivisszük. Betettük a bontott téglák közé, és amikor már le volt mérve az egész, a rendészek megnézték a rakományt. Bírósági ügy lett belőle, mert az érték a kétezer forintot meghaladta. Vállaltam, amit tettem, nem mentem sehova protekcióért, ügyvédet sem fogadtam. Végül a bírósági végzés az volt, hogy egy év próbára bocsátanak. Ha nem csinálok valami hasonlót, teljesen eltűnik az ügyem. Úgy fogtam fel a bíróság ítéletét, hogy nem lehet komoly az ügy, hiszen ők is így ítélkeztek. A végzést megmutattam főnökeimnek és a párttitkárának is. A pártalapszervezettől kértem a csoportbizalmi tisztből való felmentésemet, meg is kaptam. Más nem volt. 1950 óta dolgozom a gyárban, itt 32 éve. Ez idő alatt rám rosszat nem mondhattak, gondolom, ezt vették figyelembe a főnökeim, meg azt, hogy öt-hat éve hányódó anyagról volt szó. Még nem volt meg a tárgyalás, amikor a nagyfőnök lent volt az üzemben, és kérte, hogy vállaljam el a csoport vezetését, mert a művezető bevonult katonának. Mikor harmadszorra szóltak, elvállaltam, kaptam 1,60-at az órabéremre. Kéthárom vezető munkáját segítettem ezzel a munkával, ami március elejéig szól. Ha megfelelek és vállalom, továbbra is csinálhatom. Nyolc ember van egy műszakban, akiket irányítok, nem szeretek senkire sem panaszkodni, de van, aki nem fogad el engem. Pedig nem üldögélek zsebre tett kézzel, igaz, nehéz munkát nem végezhetek a betegségem miatt, de a kisebb munkákat megcsinálom a csoport irányítása mellett. Szégyellem, amit tettem, de szerintem lezárult az ügy. Az üzemvezető: — Régi, rutinos emberünk, akiről szó van. Tavaly augusztusban bevonult a művezető, gondolkodtunk, ki az, aki ismeri a területet, az embereket, így esett rá a választás. Hat hónapra megbíztuk a csoport vezetésével. Akkor már tudtam, hogy lopott, július vége felé kaptam az első papírt a rendészettől, de hivatalos értesítést nem kaptam. Valamikor ősszel volt a tárgyalás, novemberben kaptam meg a bíróságtól, hogy egy év próbára bocsátották. Nem volt olyan komoly az ügy, a 35 év alatt egyszer megbotlott. Jó húzásnak bizonyult a kinevezése, annak a területnek megszűnt minden gondja, rendben mennek a dolgok. A metlachi lapokat, ha az üzem nem tart rá igényt, megvehette volna. Az biztos, hogy hangulati kérdés volt a kinevezése, két-három ember nem tudta elviselni, de a többség elfogadta. Nem büntettük meg, a mai napig sem értem, miért. Volt itt egy másik eset, akkor megkaptam a rendészettől, hogy vonjuk felelősségre, mert nem adták ki a polgári bíróságra az ügyet. Egyébként, ha nem kapok hivatalos értesítést, hogy meg kell büntetni, úgy kezeljük, mintha nem történt volna semmi. A bíróság egyébként kért jellemzést az első esetben, én leírtam, hogy a rábízott feladatokat megoldja, a vezetőivel jó a kapcsolata, de nehezen fogadja el az irányítást. Mozgalmi tevékenységét is leírtam, hogy pártcsoport bizalmi, az üzemi négyszög tagja, szakszervezeti tag és szocialista brigádtag, háromszoros kiváló dolgozó. A főnököm határozottan szétválasztotta a pártmunkát és a gazdasági munkát, mert itt csak a munka alapján ítélünk. Az üzemvitel-vezető: — Amíg nincs végzés, hogy mekkora vétséget követett el, hogyan vonjam felelősségre? Amit a bíróság kiszabott, az büntetés? Felfüggesztették, nem is foglalkoznak az ügyével. Egyébként sokkal nagyobb ügyek is vannak, felesleges precedenst teremteni. Különben, szükségünk van a munkájára ! A vállalattal szemben vétett, a vállalat jogi szabálya szerint kell elítélni. A vállalat azonban nem ítéli el, mert semmiféle reagálást nem kaptam. Elítélem, amit csinált, de ha ebből újságcikk készül, azt is elítélem! Lehet, hogy le is mondom a Hírlapot! A négyszög foglalkozott az üggyel — nem egyedüli döntésem volt —, úgy gondoltuk, hogy nem szabad eltaposni, ezt emberileg nem tehetjük meg vele. Egy lépést sem tettünk, hogy mentsük, de nem reklamáltunk azért sem, mert nem történt semmi. Az alapszervezeti párttitkár: — Pletykálták az ügyet, felkerestem, mondjon valamit róla, azután mentettük fel a pártcsoportbizalmiság alól. Úgy láttuk, amíg nincs végzés, nem ítélkezhet a párt, kétszeresen büntetni, mert párttag? Vártam, hogy mit lép a gazdasági vezetés, egy-két jutalomból kimaradt, úgy tudom, az októberi bérfejlesztésből is. Nem volt büntetés, de nem tudom, hogy miért vár ilyen sokáig a gazdasági vezetés, azt hiszem, azt, hogy a jogi osztály, a vállalat kezdeményezzen valamit. Egyébként minek van a jogi osztály? Megkerestem a fegyelmi referenst, mit kell tennem ilyen esetben. Azt mondta, addig nem tehetünk semmit, amíg le nem zárul az ügy. Amit tehetünk, a figyelmeztetés, szigorú megrovás, pártból való kizárás, de pont egy ilyen emberrel, aki tisztességgel, becsülettel dolgozott a pártban? Nagyon meg kell gondolni a lépéseket. Úgy érzem egyébként, hogy ebben az ügyben a társadalom minden gondja fellelhető: nincs egy határozott, kemény vonal, hogy mikor mit kell csinálni. Nagy az útvesztő. Vártam, hogy elesik a törzsgárdától, nem kapja meg a tizenharmadik havi fizetést, de minden ment a maga útján. Ugyanakkor nem értem, hogy lehet kétszeres különbség tett és tett között. A vállalati jogász: — Egy vezetőnek nemcsak joga, hanem kötelessége is szankcionálni. És az erkölcsi érzékének is ezt kell diktálnia. Felelősségre kell vonni, még akkor is, ha a bíróságtól nem érkezett végzés. Egyik eljárás a másiktól független, a munkáltató joga az ilyen súlyos esetet megtorolni a maga eszközével. A jogi osztályhoz ebben az esetben nem érkezett a bírósági ítéletből, egy példányt küldtek a az üzemrendészetnek, egyet munkahelyi vezetőnek, hogy a szükséges intézkedéseket tegye meg. Ha az üzemvezető nem tudja, mit kell tennie, hívja fel a főnökét. Ha az sem, akkor az a jogi osztályt. Az üzemrendészet vezetője: — Társadalmi tulajdon ellen elkövetett vétséget fegyelmi hatáskörben nem lehet elbírálni. Kétezer forint értékig szabálysértés — ha minősítő körülmény nincs —, afölött bűncselekmény, és át kell adni az ügyet a rendőrségnek. A Munka Törvénykönyve lehetőséget ad arra, hogy a vezető fegyelmi felelősségrevonásának jogát a vezérigazgató átadja a terület vezetőjének. A bontott tégla között megtaláltuk az 57 doboz csúszásgátló ipari burkoló lapot. Nem volt engedélye, hogy kivigye, az érték majdnem kilencezer forint. A másik esetben négy darab fűszertartót akart kivinni más anyag között egy másik illető, nem volt megmunkálási engedélye. A másik elkövető: — Nem akarom én magamat senkivel sem összehasonlítani, nekem csak az igazságérzetem tiltakozott, hogy a jog ember és ember között hogy tehet ilyen különbséget. Egyelőre az sem tisztázott, mi a vétségem, lopás, szabálytalan munkavégzés, vagy szabálytalan vásárlás? Ha lopás akkor pár forint árú asztalosipar hulladékot loptam, összesen 12 kiló 30 dekát, aminek mázsája 22 forint. Ebből a hulladékból készítettem fűszertartó polcot, aminek darabját 800— 1000 forintra értékelték rendészeten. A négy darab a fűszertartót kerítéselemekkel együtt akartam megvásárolni. A kerítéselemek megmunkálására volt engedélyem, azt ki is engedték a kapun, összesen 140 kiló volt, de én 260 kiló fahulladékot vettem. A négy fűszertartó anyaga bőven belefért volna ebbe, csakhogy a fűszertartók elkészítésére nem volt engedélyem és nem volt felsorolva a listán. Fegyelmit kaptam, nem kaptam bérfejlesztést, jutalmat, és április 1-ig megtiltották, hogy munkaidőn túl, megmunkálási engedéllyel bármit is csináljak. Fellebbezni akartam, de az üzemvezetővel, aki a fegyelmit adta, úgy beszéltük meg, ne csináljak fesztivált, hiszen április 1-től megszűnik a büntetés. Március elején viszont megkaptam a végzést, miszerint kizártak a törzsgárdából, semmivé foszlott húsz év, amit a gyárban töltöttem, a törzsgárdakötvény és egy sor juttatás. Most már ott tartok, nem a pénz érdekel, hanem az igazságtalanság. Semmiféle jegyzőkönyvet nem írtam alá, sem a rendészeten, sem a fegyelmiről. Az üzemvezető azt mondta, nem tudta, hogy ennek ez lesz a következménye. Fellebbeztem a szakszervezeti bizottságnál a törzsgárda miatt. Elmentem a pártbizottság titkárához, tisztelem és bízok benne, és mentelmi jogot kértem tőle, ne legyen senkinek se lehetősége, hogy elküldjön innen. Nem vagyok párttag. Az üzemvitel-vezetővel is beszéltem, ő azt mondta, az háborította fel, hogy munkaidőn túl, pénzért csináltam a fűszertartókat. Elmondtam a rendészeten is, hogy eladásra csináltam, a faanyagot megvettem, a gépidőt kifizettem. Akkoriban hívták össze az üzem dolgozóit, és feltették a kérdést a vezetők, zárják-e ki a törzsgárdából azt a munkatársamat, aki a metlachi lapokat lopta, és azt, aki segített neki. Persze, senki sem akarta, öregekről van szó, akik nemsokára nyugdíjba mennek, így törzsgárdatagok maradtak. Az én kizárásomra viszont határozat van Azt is kilátásba helyezték, hogy megszüntetik a műhelyemet. Annyit elértem, hogy megígérjék, előtte egy hónappal szólnak. Amikor az üzemvitel-vezetőtől megkérdeztem, miért volt ilyen szigorú a büntetésem, azt felelte, példát akarnak statuálni. Azóta új nyomtatványt csináltak a megmunkálási engedélyre, most már világos, hogy minden szöget fel kell tüntetni rajta. Viszont azt az antidemokratikus módszert nem tudom elfogadni, ahogy velem szemben eljártak. Ennél jobban nem lehetett volna megbüntetni. Tovább viszem az ügyem, mert nekem drága az igazság. Az ilyen embernek, mint én, a legfontosabb, hogy megtalálja. Azóta többször jöttek ellenőrizni a műhelybe, betartom-e az előírtakat. Nem találtak semmit, mint ahogy akkor sem találtak volna semmi szabálytalant, amikor azokat a fűszertartó polcokat csináltam. Egy üzem, egy kollektíva — két eset? Az ügyre még visszatérünk. Tihanyi Szilvia Kitüntetések Hazánk felszabadulásának 44. évfordulója alkalmából, több éves eredményes munkásságuk és közéleti tevékenységük elismeréseképpen többeknek kitüntetéseket adományoztak. Április Negyedike Érdemrendet kapott Bozsik Imre, a Dunai Vasmű vezérigazgató-helyettese,műszaki igazgató. A Munka Érdemrend arany fokozatát vette át Asztalos András, a Dunai Vasmű gyárrészlegvezetője. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapták: Amon Jánosné, a Dunaújvárosi 1. sz. postahivatal vezetője, Gulyás Ferenc, a Dunai Vasmű műszakvezetője, Szabó István, a Dunaszöv Áfész elnöke, Tóth István, a Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinát brigádvezetője. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapták: Császár József, a Dunaújvárosi Ingatlankezelő és Városgazdálkodási Vállalat nehézgépkezelője; Debreceni Józsefné, a baracsi Béke Tsz. főkönyvelője: Markovics Sándor, a Dunai Vasmű karbantartó lakatosa: Nadrai István, a Dunai Vasmű öntő csoportvezetője: Németh László, a Dunaújvárosi Sütőipari Vállalat üzemvezetője: Papp Józsefné, a Dunai Vasmű csoportvezetője: dr. Virág Rudolf, a Dunaújvárosi Városi Tanács V. B. titkára. MSZBT Aranykoszorús jelvényt kapott Hegyi Zoltán, a Dunai Vasmű gyáregységvezetője. A Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem arany fokozatát kapták: Hack Ferenc, a Dunaújvárosi Kohász SE módszertani csoportvezetője; Lencsés József, a Dunaújvárosi Városi Tanács V. B. ifjúsági és sportosztályának vezetője. Kiváló Kohász kitüntető címet kaptak: Bokor Gergely, a B<V öntőmestere; Tóth József, a DV műszakos Jankovics Sándor, csoportvezetője, a DV művezetője; Szentirmai József, DV üzemvezetője; Gönczi Pál , a DV főmunkatársa. Kiváló Munkáént> kitüntetést kaptak: Horváth József hegesztő (Mezőfalva), Polányi András sertéságazat-vezető (Baracs), Szalai István főállattenyésztő (Dunaújváros), Viczkó Pál lakatos katos (Perkáta), Kovács Imre facsoportvezető (Dunaújvárosi Sütőipari Vállalat); Petrika József dagasztó (Dunaújvárosi Sütőipari Vállalat) ; Szabó Gyulant.adója; a dunaújvárosi NEB előKolek András tanácselnök (Rácalmás); Neszmélyi György osztályvezető (Dunaújvárosi Tanács); Kalló György (Dunaújvárosi Víz- és Csatornaművek) ; Ruff Jánosné, (Dunaújvárosi Viz- és Csatornaművek)), Majzikné Keglovics Márta (Dunaújvárosi Víz- és Csatornaművek), Simon Mihályné (VOR), Tassy Sándor, (VOR), Dani Gábor (MOM), Vércse Józsefné (Dunaker), Hiring Sándor (Dunaker), Némethné Tóth Mária (Dunaker), Mievácz József (26. sz AÉV 6-os főépítésvezetőség). Komjáti János (26. sz. AÉV 1-es főépítésvezetőség). Váczi Jánosné, kosárlabdaedző. A Papíripari Vállalat dunaújvárosi gyárának dolgozói közül: Igei János anyagelőkészítő csoportvezető. Kővári Ferenc gépmester, Kovács István művezető, Erdélyi János művezető, Bús Mihályné laboráns, Tóth Katalin előadó. A Dunai Vasmű dolgozói közül: Bánfi István csoportvezető, Budai István előmunkás, Király László üzemvezető, Komáromi Péter gépkocsivezető, Kőhalmi Mihály osztályvezető, Makai József gépész, Mudra Pál lakatos, Nagy József előadó, ötvös József nehézgépkezelő, Rau Imre csoportvezető, Szigeti Imréné főosztályvezető, Szűcs Sándor lakatos (energia gye.). Szűcs Sándor csoportvezető (szállító gye.). Tóth Imre tanműhelyvezető, Tóth Józsefné anyagvizsgáló. Vörös István előkészítő. A Fejér Megyei Tanács Sportdíját vette át Markó Lajos, a városi labdarúgó-szövetség főtitkára. Kiváló Társadalmi Munkáért a kitüntetést kapott Szabó István, nagyvenyimi községi tanács vb tagja. Kész Lászlóné, a dunaújvárosi Petőfi Sándor Általános Iskola igazgatója, népi ellenőr, Dobler István, a városi LSZ JB vezetőségi tagja, Keszthelyi László, a H. Toldi SE elnöke, Váczi Jántos kosárlabdaedző. Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetést kaptak: Horváth József, a Dunaújvárosi Munkásszövetkezet dekoratőre, Perlaky H. Béláné, a Dunaszöv Afész közgazdasági főosztályvezetője, Sinkó Mihályné, a Dunaújvárosi Munkásszövetkezet előadója, Szirmai György, a Dunaszöv Afész ügyvezetője. A Szakszervezeti Munkáért kitüntetés ezüst fokozatát vette át Iván Mihályné, a Dunaújvárosi Vízmű dolgozója, a HVDSZ megyei titkárságának tagja. A Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát kapta: Borda József rendőr százados (Dunaújvárosi Rendőrkapitányság) Péter János polgári fegyveres őr (Dunai Vasmű). A Közbiztonsági Érem bronz fokozatát kapta Garda József rendőr főhadnagy (Dunaújvárosi Rendőrkapitányság). Kiváló Rendőr jelvény-kitüntetésben részesült dr. Tamás József rendőr őrnagy (Dunaújvárosi Rendőrkapitányság). Az MHSZ Kiváló Munkáért Érem arany fokozatát kapta Takács Ferenc (Dunaújváros), bronz fokozatát Csepreghy Béla (Dunaújváros). Az MHSZ Főtitkára Elismerő Oklevelét kapta Márton Gergely (Dunaújváros). Ifjúsági Érdemérem kitünteetést kapott Mihók Lajos MHSZ-titkár (Dunai Vasmű), Szemán József hengerész (Dunai Vasmű), Somorátz György szakoktató (316. Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet). KISZ Érdemérem kitüntetésben részesült Suha Zoltán, a Dunai Vasmű KISZ-bizottságának titkára. Kapás Zsolt, a KISZ dunaújvárosi bizottságának titkára. Csapó József művezető (Dunai Vasmű). Kiváló Ifjúsági Vezető Érem kitüntetésben részesült Suha Zoltánné, a bizottságának KISZ dunaújvárosi politikai munkatársa, László Tibor, a KISZ dunaújvárosi bizottságának volt politikai munkatársa, Dervanics Ferenc hegesztő (Dunai Vasmű), Tamrás Jánosné raktáros (Dunai Vasmű). Úttörővezetői Munkáért kitüntetést kaptak: Fándiné Kollak Éva, Virágh Ibolya, Vízkeleki Jánosné, Szolaki Attila, Németh Mária, Rajcsányi Ferencné, Halász Géza, Székelyhidiné Zámbó Ildikó, Nagy Klára. Kiváló Úttörővezető kitüntetést kaptak: Paulusz Istvánná, Bakiné Takács Irén, Pintér Zsoltné, Prekop Lászlóné, Grírainé Fekete Katalin, Jeszenyi Endre. Úttörővezetői Érdemérem kitüntetést kapott dr. Rombauer Pálné. Videokamerával is közúti ellenőrzés gyakrabban A közlekedésbiztonság javítása, a balesetek megelőzése érdekében az idén is fokozott közúti ellenőrzést tartanak a rendőrök Fejér megyében is. Az egy hónapig tartó propagandakampány és ellenőrzési akció (ez nem jelenti azt, hogy a későbbiekben nem kell közúti ellenőrzésre számítani) idei sajátossága, hogy minden eddiginél többször kerül sor a gépjárművek sebességének ellenőrzésére, mivel a tapaszalatok szerint a helytelenül megválasztott tempó az oka minden negyedik balesetnek. További, a közlekedési szabálysértések elkövetői számára nyugtalanító hír, hogy videokamerát szerelnek némelyik ellenőrzésre bevetett rendőrautóba, így bizonyíttékként „lejátszható” a felvételen rögzített cselekmény.