Dunaújvárosi Hírlap, 1989. április (34. évfolyam, 28-35. szám)

1989-04-07 / 28. szám

1989. április 7., péntek A1 szociál- és egyházpoli­tikáról tárgyalt szerdai ülé­sén az MSZMP Politikai Bi­zottsága. Mint a testület megállapította, az egészség­ügy, de mindenekelőtt a szociálpolitika megoldatlan problémái mára politikai kérdésekké váltak. A szo­ciálpolitikának, a társadalom­­biztosításnak, a nyugdíjrend­szernek a lakbérrendszernek és más ágazatoknak még ez év második felében egységes koncepcióvá kell rendeződ­niük, hogy azt az MSZMP választási küzdelmében fel lehessen használni. * A Minisztertanács szom­bati ülésén tudomásul vette, hogy az építkezés visszafor­díthatatlanságát a nagymaro­si duzzasztó- és erőmű építé­séhez szükséges alapozó vas­­betonszer­eléstől — vagyis ez év júniusától — lehet számí­tani. Addig a Kormány — a népszavazásról szóló tör­vényjavaslat egyidejű előter­jesztése mellett — eleget tesz a Parlament előtti tájé­koztatási kötelezettségének.­­ Több ezer ember gyűlt össze hétfőn a bős-nagyma­rosi vízierőmű körülzárt te­rületének bejáratánál. A tö­meg egyik része az építke­zés azonnali leállítását kö­vetelte, s tiltakozó beszéde­ket tartottak. Ugyanakkor feltűntek az építkezés folyta­tását szorgalmazó transzpa­rensek is. A nagymarosiak által kezdeményezett — a folytatást támogató — akció már országos méreteket öl­tött, egy hét alatt 15 ezer aláírás gyűlt össze. A Független Szakszerveze­tek Demokratikus Ligája fel­hívásban közli: a régi szak­­szervezeti hagyományokat követve a szolidaritást, mint fő értéket követő, vidám, családias majálist rendez május elsején a Népligetben. * Megalakult az MSZMP Hajdú-Bihar megyei és Debrecen városi reform­szárnya. A platformközösség csatlakozni kíván ahhoz párton belüli, alulról kibon­a­takozó mozgalomhoz, amely a szegedi, kaposvári békés­csabai, győri és budapesti körök és klubok létrejötté­ben mind egyértelműbben fejeződik ki. * Elkészült az autópálya­használati díj bevezetésének programja. Eszerint éves, negyedéves bérletek váltha­tók. 1500, illetve 700 forint­ért. A főszezonban 800 forin­tért hajthatunk rá a sztrá­dákra. Bérleten kívüli, alka­lomra szóló jegyet nem ad­nak ki, a sztrádákat illegáli­san használókat pedig sú­lyos pénzbüntetéssel bírsá­golják majd. A Magyar Függetlenségi Párt hivatalosan bejelentet­te, hogy a jogfolytonosság alapján a jövőben pártként működik. * Országos egyesületté ala­kult a Szegényeket Támoga­tó Alap. Az eddig alapít­vány formájában működő SZETA feladatának változat­lanul a legrászorultabbak mindenfajta megkülönbözte­tés nélküli támogatását te­kinti. * Soha nem látott tömeg volt a hét elején a ma­gyar—osztrák határon. Az új vámszabályok életbelépé­séig mintegy félmillióan in­dultak bevásárlótúrára. Hét­főn Tatától Hegyeshalomig állt a kifelé igyekvő magyar kocsik sora, a vámbevétel pedig meghaladta a 9 millió forintot. Egy üzem, egyazon kol­lektíva — két eset. Lassúk! Az első elkövető: — Volt egy ballépésem, ezért eleget szenvedtem, a munkahelye­men és máshol is. Szeret­ném elfelejteni. Nem sze­retném, ha írna erről, so­kan ismernek. Bár, ha el­mesélem, hogy is történt, másképp ítéli meg a hely­zetet. Fizetésben mindig az első négy-öt ember között voltam, de hogy megtörtént ez az eset, jóval kevesebb órabérem­elést kaptam ta­valy, mindössze 1.50-et. A januárinál már megadták az öt forintot. Jogosnak tartot­tam, mert amióta megbízott csoportvezető vagyok, nincs gond a területen. Nem hagy­tak ki a tizenharmadik havi fizetésből sem, így azt gon­dolom, a főnökeim sem vet­ték olyan súlyosnak az ese­tet. Ami lopás volt, de nem olyan, mint egy más lopás. Az egyik építkezésen meg­maradt tíz raklapra való csempe. Amikor jöttek a ve­zetők bejárásra az átadás­kor, rendet kellett tenni, a dobozokat bevittük a mű­helybe. Elkerültem arról a területről, de a csempék csak ott­­ hányódtak, a felét el is vitte valaki. Gondol­tam, megveszem a vállalat­tól, az eladási raktáron ke­resztül. Nem volt akadálya, de ki kellett volna állíttatni egy visszavételezési jegyet, amit azért nem tudtam el­intézni, mert nem volt gaz­dája a csempének, nem volt költséghely, ahová írhattuk volna, így csak tovább kal­lódott a csempe. Ha összetö­röm és kidobom a szemétbe, nem szólt volna érte a ku­tya se. Az egyik kollégám hivatalos úton vett bontott téglát a vállalattól, gondol­tam, a téglával együtt ki­visszük. Betettük a bontott téglák közé, és amikor már le volt mérve az egész, a rendészek megnézték a rako­mányt. Bírósági ügy lett be­lőle, mert az érték a kétezer forintot meghaladta. Vállal­tam, amit tettem, nem men­tem sehova protekcióért, ügyvédet sem fogadtam. Vé­gül a bírósági végzés az volt, hogy egy év próbára bocsá­tanak. Ha nem csinálok va­lami hasonlót, teljesen eltű­nik az ügyem. Úgy fogtam fel a bíróság ítéletét, hogy nem lehet komoly az ügy, hiszen ők is így ítélkeztek. A végzést megmutattam főnökeimnek és a párttitkár­á­nak is. A pártalapszervezet­­től kértem a csoportbizalmi tisztből való felmentésemet, meg is kaptam. Más nem volt. 1950 óta dolgozom a gyárban, itt 32 éve. Ez idő alatt rám rosszat nem mond­hattak, gondolom, ezt vet­ték figyelembe a főnökeim, meg azt, hogy öt-hat éve hányódó anyagról volt szó. Még nem volt meg a tár­gyalás, amikor a nagyfőnök lent volt az üzemben, és kérte, hogy vállaljam el a csoport vezetését, mert a mű­vezető bevonult katonának. Mikor harmadszorra szól­tak, elvállaltam, kaptam 1,60-at az órabéremre. Két­­három vezető munkáját se­gítettem ezzel a munkával, ami március elejéig szól. Ha megfelelek és vállalom, to­vábbra is csinálhatom. Nyolc ember van egy mű­szakban, akiket irányítok, nem szeretek senkire sem panaszkodni, de van, aki nem fogad el engem. Pedig nem üldögélek zsebre tett kézzel, igaz, nehéz munkát nem végezhetek a betegsé­gem miatt, de a kisebb munkákat megcsinálom a csoport irányítása mellett. Szégyellem, amit tettem, de szerintem lezárult az ügy. Az üzemvezető: — Régi, rutinos emberünk, akiről szó van. Tavaly augusztusban bevonult a művezető, gon­dolkodtunk, ki az, aki isme­ri a területet, az embereket, így esett rá a választás. Hat hónapra megbíztuk a cso­port vezetésével. Akkor már tudtam, hogy lopott, július vége felé kaptam az első pa­pírt a rendészettől, de hiva­talos értesítést nem kaptam. Valamikor ősszel volt a tár­gyalás, novemberben kaptam meg a bíróságtól, hogy egy év próbára bocsátották. Nem volt olyan komoly az ügy, a 35 év alatt egyszer meg­botlott. Jó húzásnak bizo­nyult a kinevezése, annak a területnek megszűnt minden gondja, rendben mennek a dolgok. A metlachi lapokat, ha az üzem nem tart rá igényt, megvehette volna. Az biztos, hogy hangulati kérdés volt a kinevezése, két-három ember nem tud­ta elviselni, de a többség el­fogadta. Nem büntettük meg, a mai napig sem értem, mi­ért. Volt itt egy másik eset, akkor megkaptam a rendé­szettől, hogy vonjuk felelős­ségre, mert nem adták ki a polgári bíróságra az ügyet. Egyébként, ha nem kapok hivatalos értesítést, hogy meg kell büntetni, úgy ke­zeljük, mintha nem történt volna semmi. A bíróság egyébként kért jellemzést az első esetben, én leírtam, hogy a rábízott feladatokat megoldja, a vezetőivel jó a kapcsolata, de nehezen fo­gadja el az irányítást. Moz­galmi tevéken­ységét is leír­tam, hogy pártcsoport bizal­­mi, az üzemi négyszög tag­ja, szakszervezeti tag és szo­cialista brigádtag, háromszo­ros kiváló dolgozó. A főnö­köm határozottan szétvá­lasztotta a pártmunkát és a gazdasági munkát, mert itt csak a munka alapján íté­lünk. Az üzemvitel-vezető: — Amíg nincs végzés, hogy mekkora vétséget követett el, hogyan vonjam felelős­ségre? Amit a bíróság ki­szabott, az büntetés? Felfüg­gesztették, nem is foglalkoz­nak az ügyével. Egyébként sokkal nagyobb ügyek is vannak, felesleges prece­denst teremteni. Különben, szükségünk van a munkájá­ra ! A vállalattal szemben vétett, a vállalat jogi sza­bálya szerint kell elítélni. A vállalat azonban nem ítéli el, mert semmiféle reagálást nem kaptam. Elítélem, amit csinált, de ha ebből újság­cikk készül, azt is elítélem! Lehet, hogy le is mondom a Hírlapot! A négyszög foglal­kozott az üggyel — nem egyedüli döntésem volt —, úgy gondoltuk, hogy nem szabad eltaposni, ezt embe­rileg nem tehetjük meg ve­le. Egy lépést sem tettünk, hogy mentsük, de nem rek­lamáltunk azért sem, mert nem történt semmi. Az alapszervezeti párttit­­kár: — Pletykálták az ügyet, felkerestem, mondjon vala­mit róla, azután mentettük fel a pártcsoportbizalmiság alól. Úgy láttuk, amíg nincs végzés, nem ítélkezhet a párt, kétszeresen büntetni, mert párttag? Vártam, hogy mit lép a gazdasági vezetés, egy-két jutalomból kimaradt, úgy tudom, az októberi bér­­fejlesztésből is. Nem volt büntetés, de nem tudom, hogy miért vár ilyen soká­ig a gazdasági vezetés, azt hiszem, azt, hogy a jogi osz­tály, a vállalat kezdeményez­zen valamit. Egyébként mi­nek van a jogi osztály? Meg­kerestem a fegyelmi refe­renst, mit kell tennem ilyen esetben. Azt mondta, addig nem tehetünk semmit, amíg le nem zárul az ügy. Amit tehetünk, a figyelmeztetés, szigorú megrovás, pártból való­­ kizárás, de pont egy ilyen emberrel, aki tisztes­séggel, becsülettel dolgozott a pártban? Nagyon meg kell gondolni a lépéseket. Úgy érzem egyébként, hogy eb­ben az ügyben a társadalom minden gondja fellelhető: nincs egy határozott, ke­mény vonal, hogy mikor mit kell csinálni. Nagy az útvesztő. Vártam, hogy el­esik a törzsgárdától, nem kapja meg a tizenharmadik havi fizetést, de minden ment a maga útján. Ugyan­akkor nem értem, hogy le­het kétszeres különbség tett és tett között. A vállalati jogász: — Egy vezetőnek nemcsak joga, ha­nem kötelessége is szankcio­nálni. És az erkölcsi érzéké­nek is ezt kell diktálnia. Felelősségre kell vonni, még akkor is, ha a bíróságtól nem érkezett végzés. Egyik eljárás a másiktól független, a munkáltató joga az ilyen súlyos esetet megtorolni a maga eszközével. A jogi osz­tályhoz ebben az esetben nem érkezett a bírósági íté­letből, egy példányt küldtek a az üzemrendészetnek, egyet munkahelyi vezetőnek, hogy a szükséges intézkedé­seket tegye meg. Ha az üzemvezető nem tudja, mit kell tennie, hívja fel a fő­nökét. Ha az sem, akkor az a jogi osztályt. Az üzemrendészet vezető­je: — Társadalmi tulajdon ellen elkövetett vétséget fe­gyelmi hatáskörben nem le­het elbírálni. Kétezer forint értékig szabálysértés — ha minősítő körülmény nincs —, afölött bűncselekmény, és át kell adni az ügyet a rendőr­ségnek. A Munka Törvény­­könyve lehetőséget ad arra, hogy a vezető fegyelmi fe­­lelősségrevonásának jogát a vezérigazgató átadja a terü­let vezetőjének. A bontott tégla között megtaláltuk az 57 doboz csúszásgátló ipari burkoló lapot. Nem volt en­gedélye, hogy kivigye, az ér­ték majdnem kilencezer fo­rint. A másik esetben négy darab fűszertartót akart ki­vinni más anyag között egy másik illető, nem volt meg­munkálási engedélye. A másik elkövető: — Nem akarom én magamat senki­vel sem összehasonlítani, nekem csak az igazságérze­tem tiltakozott, hogy a jog ember és ember között hogy tehet ilyen különbséget. Egyelőre az sem tisztázott, mi a vétségem, lopás, sza­bálytalan munkavégzés, vagy szabálytalan vásárlás? Ha lopás akkor pár forint árú asztalosipar hulladékot lop­tam, összesen 12 kiló 30 de­kát, aminek mázsája 22 fo­rint. Ebből a hulladékból készítettem fűszertartó pol­cot, aminek darabját 800— 1000 forintra értékelték rendészeten. A­­ négy darab a fűszertartót kerítéselemekkel együtt akartam megvásárol­ni. A kerítéselemek meg­munkálására volt engedé­lyem, azt ki is engedték a kapun, összesen 140 kiló volt, de én 260 kiló fahulla­dékot vettem. A négy fűszer­tartó anyaga bőven belefért vo­lna­ ebbe, csakhogy a fű­szertartók elkészítésére nem volt engedélyem és nem volt felsorolva a listán. Fe­gyelmit kaptam, nem kap­tam bérfejlesztést, jutalmat, és április 1-ig megtiltották, hogy munkaidőn túl, meg­munkálási engedéllyel bár­mit is csináljak. Fellebbezni akartam, de az üzemvezető­vel, aki a fegyelmit adta, úgy beszéltük meg, ne csi­náljak fesztivált, hiszen áp­rilis 1-től megszűnik a bün­tetés. Március elején viszont megkaptam a végzést, mi­szerint kizártak a törzsgár­dából, semmivé foszlott húsz év, amit a gyárban töl­­­töttem, a törzsgárdakötvény és egy sor juttatás. Most már ott tartok, nem a pénz érdekel, hanem az igazságta­lanság. Semmiféle jegyző­könyvet nem írtam alá, sem a rendészeten, sem a fegyel­miről. Az üzemvezető azt mondta, nem tudta, hogy ennek ez lesz a következmé­nye. Fellebbeztem a szakszer­vezeti bizottságnál a törzs­gárda miatt. Elmentem a pártbizottság titkárához, tisztelem és bízok benne, és mentelmi jogot kértem tőle, ne legyen senkinek se lehe­tősége, hogy elküldjön in­nen. Nem vagyok párttag. Az üzemvitel-vezetővel is beszéltem, ő azt mondta, az háborította fel, hogy munka­időn túl, pénzért csináltam a fűszertartókat. Elmondtam a rendészeten is, hogy el­adásra csináltam, a faanya­got megvettem, a gépidőt ki­fizettem. Akkoriban hívták össze az üzem dolgozóit, és feltették a kérdést a veze­tők, zárják-e ki a törzsgár­dából azt a munkatársamat, aki a metlachi lapokat lop­ta, és azt, aki segített neki. Persze, senki sem akarta, öregekről van szó, akik nemsokára nyugdíjba men­nek, így törzsgárdatagok ma­radtak. Az én kizárásomra viszont határozat van Azt is kilátásba helyezték, hogy megszüntetik a műhelyemet. Annyit elértem, hogy meg­ígérjék, előtte egy hónappal szólnak. Amikor az üzem­vitel-vezetőtől megkérdez­tem, miért volt ilyen szigorú a büntetésem, azt felelte, példát akarnak statuálni. Az­óta új nyomtatványt csinál­tak a megmunkálási enge­délyre, most már világos, hogy minden szöget fel kell tüntetni rajta. Viszont azt az antidemokratikus módszert nem tudom elfogadni, ahogy velem szemben eljártak. En­nél jobban nem lehetett vol­na megbüntetni. Tovább vi­szem az ügyem, mert nekem drága az igazság. Az ilyen embernek, mint én, a leg­fontosabb, hogy megtalálja. Azóta többször jöttek ellen­őrizni a műhelybe, betartom-e az előírtakat. Nem találtak semmit, mint ahogy akkor sem találtak volna semmi szabálytalant, amikor azokat a fűszertartó polcokat csi­náltam. Egy üzem, egy kollektíva — két eset? Az ügyre még­­ visszaté­rünk. Tihanyi Szilvia Kitüntetések Hazánk felszabadulásának 44. évfordulója alkalmából, több éves eredményes munkásságuk és közéleti tevékenységük elismeré­seképpen többeknek kitünteté­seket adományoztak. Április Negyedike Érdemren­det kapott Bozsik Imre, a Dunai Vasmű vezérigazgató-helyettese,­­műszaki igazgató. A Munka Érdemrend arany fokozatát vette át Asztalos And­rás, a Dunai Vasmű gyárrész­­legvezetője. A Munka Érdemrend ezüst fo­kozatát kapták: Amon Jánosné, a Dunaújvárosi 1. sz. postahiva­tal vezetője, Gulyás Ferenc, a Dunai Vasmű műszakvezetője, Szabó István, a Dunaszöv Áfész elnöke, Tóth István, a Mezőfalvi Mezőgazdasági Kombinát bri­­gádvezetője. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapták: Császár Jó­zsef, a Dunaújvárosi Ingatlan­­kezelő és Városgazdálkodási Vállalat nehézgépkezelője; Deb­­receni Józsefné, a baracsi Béke Tsz. főkönyvelője: Markovics Sándor, a Dunai Vasmű karban­tartó lakatosa: Nadrai István, a Dunai Vasmű öntő csoportveze­tője: Németh László, a Dunaúj­városi Sütőipari Vállalat üzem­vezetője: Papp Józsefné, a Du­nai Vasmű csoportvezetője: dr. Virág Rudolf, a Dunaújvárosi Városi Tanács V. B. titkára. MSZBT Aranykoszorús jel­vényt kapott Hegyi Zoltán, a Dunai Vasmű gyáregységveze­tője. A Magyar Népköztársaság Sport Érdemérem arany fokoza­tát kapták: Hack Ferenc, a Du­­naújvárosi Kohász SE módszer­tani csoportvezetője; Lencsés József, a Dunaújvárosi Városi Tanács V. B. ifjúsági és sport­osztályának vezetője. Kiváló Kohász kitüntető cí­met kaptak: Bokor Gergely, a B<V öntőmestere; Tóth József, a DV műszakos Jankovics Sándor, csoportvezetője, a DV mű­vezetője; Szentirmai József, DV üzemvezetője; Gönczi Pál , a DV főmunkatársa. Kiváló Munkáén­t> kitüntetést kaptak: Horváth József hegesz­tő (Mezőfalva), Polányi András sertéságazat-vezető (Baracs), Szalai István főállattenyésztő (Dunaújváros), Viczkó Pál laka­tos katos (Perkáta), Kovács Imre fa­csoportvezető (Dunaújvá­rosi Sütőipari Vállalat); Petri­ka József dagasztó (Dunaújvárosi Sütőipari Vállalat) ; Szabó Gyu­­lant.­adója; a dunaújvárosi NEB elő­Kolek András tanácsel­nök (Rácalmás); Neszmélyi György osztályvezető (Dunaúj­városi Tanács); Kalló György (Dunaújvárosi Víz- és Csatorna­­művek) ; Ruff Jánosné, (Duna­újvárosi Viz- és Csatornamű­vek)), Majzikné Keglovics Már­ta (Dunaújvárosi Víz- és Csa­tornaművek), Simon Mihályné (VOR), Tassy Sándor, (VOR), Dani Gábor (MOM), Vércse Jó­zsefné (Dunaker), Hiring Sándor (Dunaker), Némethné Tóth Má­ria (Dunaker), Mievácz József (26. sz AÉV 6-os főépítésvezető­ség). Komjáti János (26. sz. AÉV 1-es főépítésvezetőség). Vá­­czi Jánosné, kosárlabdaedző. A Papíripari Vállalat dunaújvárosi gyárának dolgozói közül: Igei János anyagelőkészítő csoport­­vezető. Kővári Ferenc gépmes­ter, Kovács István művezető, Erdélyi János művezető, Bús Mihályné laboráns, Tóth Katalin előadó. A Dunai Vasmű dolgo­zói közül: Bánfi­ István csoport­­vezető, Budai István előmunkás, Király László üzemvezető, Ko­máromi Péter gépkocsivezető, Kőhalmi Mihály osztályvezető, Makai József gépész, Mudra Pál lakatos, Nagy József előadó, öt­vös József nehézgépkezelő, Rau Imre csoportvezető, Szigeti Im­­réné főosztályvezető, Szűcs Sán­dor lakatos (energia gye.). Szűcs Sándor csoportvezető (szállító gye.). Tóth Imre tanműhely­vezető, Tóth Józsefné anyagvizs­gáló. Vörös István előkészítő. A Fejér Megyei Tanács Sport­­díját vette­­ át Markó Lajos, a városi labdarúgó-szövetség fő­titkára. Kiváló Társadalmi Munkáért a kitüntetést kapott Szabó István, nagyvenyimi községi tanács vb tagja. Kész Lászlóné, a du­naújvárosi Petőfi Sándor Álta­lános Iskola igazgatója, népi el­lenőr, Dobler István, a városi LSZ JB vezetőségi tagja, Keszt­helyi László, a H. Toldi SE elnö­ke, Váczi Jántos kosárlabda­edző. Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetést kaptak: Horváth Jó­zsef, a Dunaújvárosi Munkás­szövetkezet dekoratőre, Perlaky H. Béláné, a Dunaszöv Afész közgazdasági főosztályvezetője, Sinkó Mihályné, a Dunaújvárosi Munkásszövetkezet előadója, Szirmai György, a Dunaszöv Afész ügyvezetője. A Szakszervezeti Munkáért ki­tüntetés ezüst fokozatát vette át Iván Mihályné, a Dunaújvárosi Vízmű dolgozója, a HVDSZ me­gyei titkárságának tagja. A Haza Szolgálatáért Érdem­ér­em ezüst fokozatát kapta: Borda József rendőr százados (Dunaújvárosi Rendőrkapitány­ság) Péter János polgári fegy­­veres őr (Dunai Vasmű). A Közbiztonsági Érem bronz fokozatát kapta Garda­­ József rendőr főhadnagy (Dunaújvárosi Rendőrkapitányság). Kiváló Rendőr jelvény-kitün­tetésben részesült dr. Tamás Jó­zsef rendőr őrnagy (Dunaújváro­si Rendőrkapitányság). Az MHSZ Kiváló Munkáért Érem arany fokozatát kapta Ta­kács Ferenc (Dunaújváros), bronz fokozatát Csepreghy Béla (Dunaújváros). Az MHSZ Főtitkára Elismerő Oklevelét kapta Márton Ger­gely (Dunaújváros). Ifjúsági Érdemérem kitünteetést kapott Mihók Lajos MHSZ-tit­kár (Dunai Vasmű), Szemán Jó­zsef hengerész (Dunai Vasmű), Somorátz György szakoktató (316. Számú Ipari Szakmunkás­­képző Intézet). KISZ Érdemérem kitüntetés­ben részesült Suha Zoltán, a Dunai Vasmű KISZ-bizottságá­­nak titkára. Kapás Zsolt, a KISZ dunaújvárosi bizottságá­nak titkára. Csapó József mű­vezető (Dunai Vasmű). Kiváló Ifjúsági Vezető Érem kitüntetésben részesült Suha Zoltánné, a bizottságának KISZ dunaújvárosi politikai munka­társa, László Tibor, a KISZ du­naújvárosi bizottságának volt politikai munkatársa, Dervanics Ferenc hegesztő (Dunai Vasmű), Tamrás Jánosné raktáros (Du­nai Vasmű). Úttörővezetői Munkáért kitün­tetést kaptak: Fándiné Kollak Éva, Virágh Ibolya, Vízkeleki Jánosné, Szolaki Attila, Németh Mária, Rajcsányi Ferencné, Ha­lász Géza, Székelyhidiné Zámbó Ildikó, Nagy Klára. Kiváló Úttörővezető kitünte­tést kaptak: Paulusz Istvánná, Bakiné Takács Irén, Pintér Zsoltné, Prekop Lászlóné, Grí­­rainé Fekete Katalin, Jeszenyi Endre. Úttörővezetői Érdemérem ki­tüntetést kapott dr. Rombauer Pálné. Videokamerával is közúti ellenőrzés gyakrabban A közlekedésbiztonság ja­vítása, a balesetek megelőzé­se érdekében az idén is fo­kozott közúti ellenőrzést tar­tanak a rendőrök Fejér me­gyében is. Az egy hónapig tartó propagandakampány és ellenőrzési akció (ez nem je­lenti azt, hogy a későbbiek­ben nem kell közúti ellenőr­zésre számítani) idei sajá­tossága, hogy minden eddi­ginél többször kerül sor a gépjárművek sebességének ellenőrzésére, mivel a ta­­paszalatok szerint a helytele­nül megválasztott tempó az oka­ minden negyedik bal­esetnek. További, a közleke­dési szabálysértések elköve­tői számára nyugtalanító hír, hogy videokamerát szerelnek némelyik ellenőrzésre beve­tett rendőrautóba, így bizo­­nyíttékként „lejátszható” a felvételen rögzített cselek­mény.

Next