Dunaújvárosi Hírlap, 1990. július (35. évfolyam, 53-61. szám)

1990-07-03 / 53. szám

XI . évfolyam, 33. s/am 1990. július 3 , kedd Ara 6,30 Ft HÍM A* DUNAÚJVÁROS ÉS A VÁROSKÖRNYÉK LAPJA NEM PIHEN AZ ORSZÁGGYŰLÉS Folytatja munkáját az Országgyűlés. A tegnap kezdődött rendkívüli ülés­szakon a honatyák várha­tóan döntenek a köztársa­­ságielnök-választással kap­csolatos népszavazás tech­nikai feltételeiről. Mivel az eddigi törvények szerint nem tarthatnának népsza­vazást a helyhatósági vá­lasztások előtt, ezért módo­sítaniuk kell a törvényt. Döntés várható a címer­­ügyben is. A kormány a ko­ronás kiscímert javasolja el­fogadásra. A tervek szerint napirend előtt kerül sor Bok­ros Lajos (MSZP) képviselő lemondásának bejelentésé­re, és a „gémnyomási ügy" utórezgéseként meghallgat­ják a házbizottság állásfog­lalását. Mindezek mellett a T. Ház megválasztja az Al­kotmánybíróság öt új tag­ját. A zsúfolt napirendben szerepel még az önkor­mányzatról szóló törvény­­javaslat is. SZÁZMILLIÓ DOLLÁR A MEZŐGAZDA­SÁGNAK A mezőgazdaság korsze­rűsítésére nyújt hitelt ha­zánknak a Világbank, egy Washingtonban - pénteken - előírt megállapodás alap­ján. A Magyar Nemzeti­­ Bank a magyar állam ga­ranciavállalása mellett 15 éves lejáratra, ezen belül 1­5 év türelmi idővel. A hitel­­ az exportképes mezőgazda­­sági termékek termelésére,­­ szállítására, felvásárlására, tárolására, feldolgozására, valamint az ezekhez kap­­­­csolódó szolgáltatások fi­nanszírozására nyújt lehető­séget. Az érdekeltek kilenc­­ magyar pénzintézetnél pá­lyázhatnak a világbanki kölcsönre. VENDÉGEINK, A TERRORISTÁK Elterjedt a hír, hogy nem­zetközi terroristáknak - át­meneti időre - adott búvó­helyet hazánk. A világszerte körözött merénylők - köz­tük Carlos is - 1979-ben és az azt követő években kisebb-nagyobb csoportok­ban több ízben jártak Ma­gyarországon. Ittlétükről maga Kádár János is tu­dott. A Népszabadság ér­tesülése szerint egyébként a „Szigorúan titkos" felira­tú dossziékat - szám sze­rint 13-at - szigorú őrizet mellett szállították el a hétvégén a Nemzetbizton­sági Hivatalból a Legfőbb Ügyészségre, ahol a vizsgá­latot folytatják. Az olasz kormányzat is információkat kért az új magyar vezetés­től arról, hogy milyen se­gítséget kapott Magyaror­szágon annak idején a ter­rorizmus néhány képviselő­je. Feltételezéseik szerint kapcsolat volt a Brezsnyev éra országai és a nemzet­közi terrorizmus között. KORONÁBÓL NEM LESZ FENNAKADÁS A hétköznapi gyakorlat­ban nem jelent változást a korábban bejelentett cseh­szlovák korona árfolyam­változás. Az államközi ár­folyamnál eddig is drágáb­ban adta a Magyar Nem­zeti Bank a csehszlovák fi­zetőeszközt. Az új árfolyam az eddigi vételi és eladási szint között lesz, így várha­tóan a két ország bankjai kölcsönösen és fennakadás nélkül ki tudják elégíteni a várható igényeket. „Tábori” döntések Maradjon a fiataloké Kié lehet, kié legyen majd az egykori Fejér megyei ifjúsági szervezetek ingatlantulajdona; ki milyen mértékben szólhat (majd) bele a velencei Liget üdülőközpont és napközistábor egy gárdonyi irodaépület fele, a bodajki vezetőképző és napközis­tábor, valamint a vajtai napközistábor további sorsába, ezt kí­vánta lehetőségeihez mérten eldönteni pénteki ülésén a Fejér Megyei Tanács. Pasztner Frigyes, a me­gyei tanács művelődési, if­júsági és sportosztályának vezetője részletekbe me­nően vázolta, hogy a hatá­lyos rendelkezéseknek meg­felelően megyei alapítványt hoztak létre, s kezdeménye­zik három (korábban a me­gyei ifjúsági szervezetek bir­tokában lévő) ingatlannak az alapítvány tulajdonába adá­sát, továbbá szorgalmazza, hogy a megye napközistá­borai (Vajta, Bodajk, Velen­ce) amelyekre mind a létre­hozásukban részes, mind a területileg illetékes községi tanácsok is igényt tartanak, ugyancsak az alapítvány va­gyonát gyarapítsák. Evégett az érdekelt tanácsokkal tár­gyalni kezdtek, ám az ön­­kormányzati választások előtt nem kerülhet sor meg­egyezésre. Az osztályvezető érvelése szerint az ingatlan­vagyon alapítványba vonása a biztosíték arra, hogy a jö­vőben is a megye ifjúságáé maradhasson a szóban forgó vagyon, máskülönben vagy országos alapítvány, vagy a területileg illetékes irányzat rendelkezhet önkor­vele, s korántsem biztos, hogy if­júságpolitikai célt fog szol­gálni a jövőben. A tanácsülés vita után jó­váhagyta az előterjesztést azzal, hogy a korábbi száz­ezer forint alapítványi támo­gatást egymillió forintra egé­szíti ki. Vita után abban is döntött a testület, hogy az ifjúsági szervezetek, az in­tézmények (általános és kö­zépiskolák), az egyházak, a Fidesz képviselőiből álló kuratórium kezelje az alapít­vány vagyonát. A kurató­rium elnökévé két év idő­tartamra Bobory Zoltánt vá­lasztották. Dönött végül tanácstestület . az alapítvány a nyitottságáról, arra kérve a megye vállalatait, intézmé­nyeit és magánszemélyeit, hogy járuljanak hozzá az if­júság javára létrehozott ala­pítvány további gyarapításá­hoz. Cs. Gy. * Eddig egyszerű volt a kép­let. A fiatal, ha tagja volt a KISZ-nek, s ott valamilyen funkciót betöltött, — vagy csak egyszerűen, ha volt hely a turnusban — már mehetett is Velencére a tá­borba. Aztán megszűnt a KISZ és — mint megírtuk — egy kft. üzemelteti a tá­bort, ami a megyei ifjúsági alapítványé. De vajon ki és hogyan mehet most oda? Hol kell jelentkezni és mennyit kell fizetni? A dunaújvárosi Demisz és DVDI nevű ifjúsági szerve­zetek konkrét információt nem tudnak adni, mert rész­ben ugyan érdekeltek az alapítványban, de az üzemel­tetés nem az ő reszortjuk. Az ARTOUR Kft. dunaúj­városi irodája viszont kész­ségesen áll az érdeklődők rendelkezésre. Az itt kapott információ szerint: bárki mehet a volt KISZ-táborba, ahol egyéneket és csoporto­kat is fogadnak. A négy­ágyas kis házak a legkedvel­tebbek, ahol egy éjszaka sze­mélyenként 190 forintba ke­rül, a háromszori étkezés pedig még 200 forint. A gyermekek teljes ellátása 50 forinttal kerül keveseb­be. Ezen kívül más kedvez­ményről az ARTOUR duna­újvárosi kirendeltségén a volt táborral kapcsolatban nem tudnak. Evangélikus templom az Újpentele városrészben Átdolgozzák a tei­vet Csupán szűkös imaháza van városunkban (az Arany János utcában) az evangé­likus egyháznak, ezért szük­ség lenne megfelelő méretű templom építésére. A városi tanács műszaki osztálya az igénybejelentést követően megvizsgálta, hol lehetne helyet biztosítani a templom és a hozzá kapcso­lódó lelkészi lak számára. A javasolt megoldás: a Bara­­csi út, a kiépülő Gőzmalom utca és a Baracsi úti csomó­ponttól Székesfehérvár irá­nyába épülő új út között mintegy kétezer négyzetmé­teres telek alakítható ki er­re a célra. Az Újpentele vá­rosrész északkeleti szélén felépülő templom­­— ha el­készül — jól illeszkedhet a majdani új városközpont­részhez, elhelyezése a város általános rendezési tervével sincs ellentmondásban. Új­­pentele városrész részletes rendezési tervét át kell a ugyan dolgozni, de nemcsak templomépítési javaslat miatt, hanem azért is, mert az oda szánt többemeletes lakóházak építésére nincs reális igény. Az úgynevezett ,,bagolyvári” lakások értéke­sítése is nehezebb a vártnál. Ezért mindenképpen új be­építési tervet kell készíteni, amely figyelembe veszi a templom helyszükségletét is. Szakszervezeti „ellentámadás’ Aláírást kérnek az Jószerivel még el sem ült elnökválasztás ügyében indított akció körüli vihar, s máris újabb aláírásgyűjtés kezdődik. Sőt az is lehet, hogy újabb népszavazás is lesz. Ezúttal a — kicsit ké­sőn ébredező — „hivatalos” szakszervezet lendült (ellen)­ támadásba. A már nem túl eredeti aláírásgyűjtési ak­cióval a Magyar Szakszerve­zetek Országos Szövetsége azt szeretné elérni, hogy „törvény biztosítsa a szak­­szervezetek meghallgatását és beleszólását minden, dolgozók élet- és munkakö­­­rülményeit érintő kérdés­ben”, illetve, hogy „megkér­dezésük nélkül se az Or­szággyűlés, se az állami és önkormányzati szervek ne hozhassanak döntéseket”. A másik követelés egy olyan törvény megalkotása, amely előírná, hogy a munkahe­lyük privatizálásánál a dol­gozókat illesse meg az in­gyenes, illetve a kedvezmé­nyes tulajdonhoz jutás joga. Aki mindezekkel egyetért, mostantól a (régi) szakszer­vezetek tisztviselőinél alá­írhatja az íveket. Az akció­val kapcsolatban a MSZOSZ hangsúlyozza, hogy nem egy újabb népszavazás minden­áron való kikényszerítése a célja, hanem a tárgyalás, aminek­­ így szeretnének nyomatékot adni. Kár, hogy a most már minden párt- és állami gyámkodástól meg­szabadult, tehát önálló szak­­szervezeteknek csak most és csak ilyen nem túl eredeti ötletre futja.­­ Tiltakozásul a drasztikus áremelések ellen, aláírás­­gyűjtő akciót szervez az Arany Csillag cukrászda előtt holnaptól a Szakszer­vezetek Nyugdíjas Választ­mányának dunaújvárosi szervezete. Az íveket — a máshol gyűjtöttekkel együtt — a miniszterelnök asztalára kívánják tenni július 9-én. Vendégek és vendéglők (3. oldal) „Fennakadás nincs, bár megéreztük a­­ vesz­teséget­. Egyes területről ugyanis kulcsemberek is elmentek, átcsoportosításokat, átszervezéseket kellett végrehajtani.” „Szabaduláskor rabsegélyt adunk - ez öt­száz forint -, vonatjegyre pénzt, plusz a rabke­resményükre számíthatnak, de a levonások miatt ez nem túl komoly összeg." (Boda András börtönriportjának első része lapunk 3. oldalán olvasható) ,.Az őszi amnesztia is felborzolta a kedélye­ket, akkor főleg csak az öregek, betegek hagy­hatták el a börtönt, s mindenki arra számított, hogy majd most.. Meglepően tiszta és gondozott Szemle a laktanyában Ütemterv szerint idén de­cember közepén kezdik meg kivonulásukat a szovjet csa­patok az itteni laktanyából, a jövő év elején átveheti azt a Honvédelmi Miniszté­rium, s bízhatunk abban, hogy városunk hasznosíthat­ja a létesítményt. A tanács vezetői eljuttatták ezirányú kérésüket a Honvédelmi Mi­nisztériumhoz, ahol azt tu­domásul vették és van rá esély, hogy helyt adnak an­nak. Kérdés, hogy milyen álla­potban van a szovjet alaku­lat által használt terület és a rajta levő építmények, mi­ként lehet azokat a város céljára használni. E kérdésre keresve választ hivatalos szemleúton járt a laktanyában a múlt héten Neszmélyi György, a ta­nács műszaki osztályának vezetője, aki tapasztalatairól a következőket mondta: — Sajnos nem bocsátott a rendelkezésünkre helyszín­rajzot, hivatalos dokumentu­mot a parancsnok, de kész­ségesen végigkalauzolt az egész területen, megmutatott minden épületet belülről is, így valós ismeretekhez jut­hattunk a nemsokára felsza­baduló területről és építmé­nyekről, azaz megalapozot­­tabbak lehetnek elképzelése­ink a hasznosítást illetően. Elöljáróban hadd említsem, hogy meglepő volt a lakta­nya tisztasága, gondozottsá­­ga, amiről elismerően kell szólnom. Az ajtók, ablakok elhasznált állapotúak, s gond, hogy az épületek hőszigete­lése egyáltalán nem felel meg a hazai előírásoknak, így azokat szerkezetkész, (félkész) épületeknek tekint­hetjük csak, amelyeket min­denképpen szigetelni, újra­vakolni, burkolni és szerel­­vényezni kell. A laktanya egész területe és elrendezése (sportpálya, tiszti lakások, laktanyaépületek, kiszolgáló épületcsoportok) olyan rend­szert alkot, amely kiválóan alkalmas főiskolai, egyetemi oktatási centrumnak, sőt, még későbbi bővítése is el­képzelhető. A most szerzett informá­ció megerősíti tehát, hogy helyes oktatási elképzelés felsőfokú centrum szerepet szánni és így illeszteni a vá­roshoz a rövidesen megürülő laktanyaépület-komplexu­mot. (csgy) A lakásvita folytatódik Nem dobtuk be Az állami lakások eladása körül tovább folyik az egyenlőtlen harc a városi tanács és a lakásaikat meg­vásárolni akaró állampolgá­rok között. A küzdelem legutóbbi színtere a helyi televízió volt, ahol a két és fél éve tartó, egyre élesebb vita ez­úttal egy jelképes ökölvívó­­ringben zajlott. Voltak köte­lek, de csak három oldalon, lógtak rajtuk törülközők, hogy az adás — de nem a mérkőzés — végén legyen a műsorvezetőnek mit bedob­nia. Az ellenfelek: egy tarta­lékos tanácsi csapat, amely­ből más fontos okból hiány­zott dr. Varga Lajos tanács­elnök, akit így nem lehetett sarokba szorítani. Hiányzott, bár a lakók egyértelmű vé­leménye szerint ott kellett volna lennie, ki kellett vol­na állnia a lakók színe elé, hiszen ő volt az, aki a „ke­reken 40 százalékot” ki­mondta a tanácsülésen. Ez­zel —­ hogy a sportnál ma­radjunk — országos rekor­dot javítva kiütött egy jog­szabályt, és a lakosság nyu­galmát. Rekord ez a 40 szá­zalék, hiszen Budapesten, Szegeden, Pécsett, Székesfe­hérvárott, és szerte az or­szágban 15 százalékért ve­hetik meg a lakók állami la­kásaikat. Ez a 40 százalék övön alu­li ütés volt, nem sportszerű, nem előrelátó, és antiszociá­lis. Jó lett volna, ha ott lett volna a szorítóban a tanács­elnök úr, megmagyarázta volna az indokokat. Hiány­zott dr. Virág Rudolf vb­­titkár úr is — szabadságon volt — így aztán a tanácsi csapatot dr. Bozsitsné dr. Pethő Erzsébet, az igazgatá­si osztály vezetője és Fejes László, társadalmi elnökhe­lyettes, jelenleg IKV-igazga­­tó képezte. A többezer lakóért két nyugdíjas szállt ringbe: Lo­­sonczi Imre, és e sorok író­ja. Az első menetben szópár­baj alakult ki. A lakók ér­veltek igazuk mellett, a ta­nács „ökölvívónője” behúzó­dott a joghézagokba, sport­szerűen védekezett. Hisz mindarról, ami a tanácsi la­kások eladása körül folyik, ő nem tehet. Helyette a ta­nácsi vezetőket, és a tanács­tagokat kellett volna ringbe szólítani, akik 40 százalékot követelnek a lakóktól. Tud­ják-e, hogy ebben az eset­ben nem jut pénz sem a megélhetésre, sem a lakások felújítására, s a lakások túl­nyomó része lerohad? Tud­­ják-e, hogy a 40 százalék, az emelkedő víz- és csator­nadíjak és a drasztikusan emelkedő árak csapásai alatt a lakosság padlóra került? Nem rászámolni, segíteni kellene rajtuk azoknak a ta­nácstagoknak, akik a 40 szá­zalékot megszavazták, a ta­nácselnök úrnak, aki „nem hajlandó az ügyet ismétel­ten napirendre tűzni”! Mi, akik a lakókat kép­viseltük ebben, a második menetben IKV-s panasznap­pá átalakult felemás küzde­lemben, a törülközőt nem dobtuk be! Ez az edző dol­ga lett­ volna! Edző nem volt, nincs is rá szükség! A lakók megedződtek a hata­lom elleni harcban. Várják, hogy a tanácstagok megsza­vazzák a 15 százalékot, hogy az erkölcsi győztesek ők le­hessenek, hogy emelt fővel hagyhassák el a közélet küz­dőterét, hogy emelt fővel járhassanak a városban azok előtt, akiknek bizalmával csak élni illik. Visszaélni nem! Dr. Hetényi István

Next