Dunaújvárosi Hírlap, 1990. augusztus (35. évfolyam, 62-70. szám)

1990-08-17 / 66-67. szám

A hitoktatás ürügyén A József Attila által is számtalanszor vágyott „szép” élet kialakításához a teremtő Isten küldötte tanításaival olyan programot adott az emberiségnek, amely méltó hozzánk, amellyel lehet ga­rantálni az emberiség élve maradását: az alkotást, csa­ládot, szerelmet és közösségi együttélést. Jellemző, hogy Krisztus tanításánál bölcseb­­beket e tekintetben talán senki sem tudott megfogal­mazni. Európai és azon túli környezetünkben bármilyen társadalmi rendszer alakult is ki — beleértve a kommu­nizmust is — lényegében az általa megfogalmazott erköl­csi alapokat vette át. For­duljunk­ vissza tehát az ala­pokhoz! Lássuk be, hogy er­kölcsi és anyagi jobblétünk, az erkölcsi és valláserkölcsi nevelésen is múlik. Szándé­kaink szerint tehát igenis le­gyen minél több jelentkező ennek a szemléletnek a meg­ismerésére. A hittan fakultatív tárgy. Az iskolában heti egy órát tudunk elképzelni, s ez az adott nap utolsó órája len­ne a párhuzamos osztályok összevonásával. A nem „hit­­tanosoknak” ezalatt talán „Szellemtörténeti ismeretek” címszó alatt erkölcstant, egyháztörténelmet — mely­ben természetesen minden felekezet története beletar­tozik — tanulnának. Ennek része lenne az úgynevezett Ó- és Újszövetség megisme­rése is, amelynek hiánya miatt a mai fiatalok értet­­len szemmel állnak híres képtárak még híresebb ké­pei és szobrai előtt. E tekin­tetben olyan hatalmas és magvas anyagról van szó, amely bőven betölti a heti egy órát, s amelynek ilyen irányú megismerése — hittan mellett — a vallásos a világnézetűeknek sem árt. Vallása megismeréséhez nemcsak a keresztény egy­házba tartozóknak, hanem minden felekezetnek joga van. Szervezés tekintetében kétségtelen előnyt élvez a római katolikus vallásokta­tás, mivel nálunk ez a val­lásforma a legelterjedtebb, s a fentiekben vázoltak sze­rint akár beilleszthető az órarendbe is. A többi, hitét megismerni akaró fiatal va­lószínű csak saját egyházán belül tudja ezt megoldani. Az azonban tény — ezzel számolni kell —, hogy ke­vés a lelkész és a hitoktató. Ennek magyarázatául el kell mondani, hogy 1945 és 1956 között koncepciós perek, bör­tön, jobb esetben áthelyezés vagy disszidálás tizedelte meg a papságot. A szinte napjainkig létező adminiszt­ratív intézkedések pedig korlátozták, sújtották őket és tevékenységüket. Nem cso­da tehát, hogy a várható megpróbáltatásoktól félve nagyon sok elhivatott fiatal visszariadt a papi pályától. Mindez a korábbihoz­ képest színvonalromlást is eredmé­nyezett. A katolikus egyház már korábban megkezdte a világi hitoktatók képzését. Ez a mostani időben pedig még nagyobb lendülettel folytatódik. Ha igény lesz rá, bizonyára rendeződik ez a dilemma is. Mi azon mun­kálkodunk, hogy ezt a kihí­vást megoldjuk. De ez nem könnyű, hisz még a tanító egyházon belül is bizonyos ellenállásba ütközik. A helyzetet nálunk külön nehezíti az is, hogy a vá­rosban nincs templom, ahol esetleg meg lehetne szervez­ni a hitoktatást. E tekintet­ben könnyen belátható, mi­lyen visszatartó hatást je­lent gyermekeknek és szülők­nek egyaránt a több kilomé­teres gyaloglás vagy utaz­gatás. Mohai Lajos A Kereszténydemokrata Néppárt helyi elnöke! Tisztelt Szerkesztőség! Levelem a Dunaújvárosi Televízió idegenforgalommal foglalkozó adásának hatásá­ra írom. Ismerőseim „naiv rendez­­kedőnek” ítélnek meg, hi­szen — mint mondják — mindenki tud az említett problémákról, nincs pénz, ez minden. Én mégis szívesen folytatom „sziszifuszi” mun­kám, szerintem ugyanis más hébe-hóba észrevenni vala­mi kifogásolhatót, és más fókuszba helyezni azt. Városunknak nincsenek különösebb kulturális hagyo­mányai, nem is lehetnek. Éppen ezért kellene megbe­csülni múzeumainkat, szob­rainkat. Szerintem külföldi vendégeink közül sokan el­mennének a római kori kő­tárba, de nem tudják, hol van, hogy lehet megközelí­teni. Elárulom: a római vá­rosrészi víztorony mögött, mint egy tanya, magányo­san áll, s odajutni csak a víztorony alatti „szavannán” keresztül lehet poros, kő­­buckás úton. A városköz­­ponban egyetlen reklám, tábla sem jelzi e múzeumi rész létezését. Amikor a vándor mégis odatalál és prospektust kér az ottani anyagról, akkor Dunaújvá­ros történetéről kínálnak tá­jékoztatót, melyből mind­össze húsz százaléknyi szól az ókorról, a többi a „szo­cialista” város történetéről. Ezen is változtatni kellene! A kőtár környékét parkosí­tani kéne, megfelelő utat építeni a bejáratig, a cent­rumban pedig táblák jelez­nék, hogy hol található meg. Megtudtam, hogy ezeket a dolgokat a megyei tanács gazdasági vonatkozásban át­adta a városnak. Nos, itt az alkalom! Ismét megjegyzem, hogy a Bartók—Kodály szoborpár estére, éjszakára megérde­melne egy köztéri lámpát. Lehet, hogy vannak, aki­ket csak a saját portájuk érdekel, én nem tartozom ezek közé, ezért hívtam fel a figyelmet rejtett értéke­inkre. Selmeczi Béla Ne tartsuk titokban Tisztelt Szerkesztőség! Én még soha nem írtam az újságba, de most mégis tollat fogtam, mert igen sze­retném megköszönni egy ta­nító néni kedvességét. Kisunokám a Barátság is­kola elsőse volt. A nyáron aranyos levelet kapott taní­tó nénijétől egy kis könyv­­jelző kíséretével. A szülők is kaptak egy tanszerszük­ségletet tartalmazó lapot. Figyelmes levél Óriási segítség volt ez min­denkinek, hogy mit kell be­szerezni a szeptemberi isko­lakezdésig, így semmi feles­leges, drága holmit nem vettünk, csak a legfontosab­bakat, ami valóban szüksé­ges. Mint megtudtuk, min­den egyes diákjának írt a tanító néni a saját kezével, a gyerekek kimondhatatlan örömére, és a felnőtteknek is jól esett. Több gyereket, unokát neveltem már, de ilyen kellemes meglepetés­ben még nem volt részünk egyik pedagógustól sem. Megérdemli, hogy leírjam a nevét: Gyöngy Zoltánná, Ani néni, akit nem véletle­nül szeretnek annyira a gye­rekek. Köszönjük szépen Anika! Tisztelettel: egy boldog nagymama, aki nagyon örül, hogy jó kezekben van az unokája 1990. augusztus 17., péntek FÓRUM * FÓRUM * FÓRUM * FÓRUM * FÓRUM * FÓRUM Nem koalíció, humanizmus A „Koalíciós alapon” című, múlt pénteki szösszenet szer­zőjének szíves tudomására hozom, hogy magánember­ként kértek segítséget tőlem a városmakett-cipeléshez, és én is, akárcsak a Vám- és Pénzügyőrség egyik dolgo­zója, ebbéli minőségünkben segédkeztünk. Gondolom, normális em­berek között ez így helyes és természetes. Azt feltéte­lezni, hogy ez valakik vagy valami ellen irányul, közön­séges ostobaság. A cikk bizarr sugallata, mely szerint egy új össze­tételű pártkoalíció kibonta­kozását vélte felsejleni, té­ves intuíción alapszik. A kérdésre: — új koalíció van-e születőben — egyér­telmű, világos választ adok: az SZDSZ — ma még meg­határozatlan ideig — nem kíván az MSZP-vel közös koalícióra lépni... Az SZDSZ nem a volt MSZMP-székházba beköltö­zött „friss erő”, hanem kény­­szerűségből van ott, míg el nem tudja foglalni az őt megillető helyiséget. Az 1989 novemberi nagysikerű nép­szavazáson az MSZP va­gyonelszámoltatásra lett kö­telezve, s nem vagyonmér­leg-bemutatásra — amelyet, ha majd valóban benyújt — „csak” a párttörvény előírá­sainak tesz eleget vele. Ezen kis csokorba szedett apróságok okán fel sem me­rült soha, még itt Dunaúj­városban sem, helyi koalíció az MSZP-vel. Számomra apró kis öröm, hogy a város makettje sér­tetlenül átkerült a múzeum­ba. Pártkoalíció megkötése nélkül, Grósz Károlynak, de még Biszku Bélának is­­— mint magánembereknek — szívesen segítek, jó ügyben, tisztességes kérés esetén. Az SZDSZ ma már csak a demokráciát bármely oldal­ról veszélyeztető ötletek, ja­vaslatok, cselekedetek ellen küzd, de akkor kellő követ­kezetességgel. Cseh Béla SZDSZ-ügyvivő A szerkesztő megjegyzése: Önnel örülünk, hogy a vá­ros makettje — az ön és néhány MSZP-tag közremű­ködésével — végül is a mú­zeumba került. Annak örülünk, hogy 12 soros írá­is­zunk önt 2 oldalnyi levél megírására ösztönözte. Leve­lének azon részét, amely minket illet, készséggel köz­readjuk, a többit — ha kí­vánja — közvetlenül az érin­tettekhez továbbítjuk... Azért, ha ideje engedi, és fogékony a humorra, olvassa el az első írást újra. Ár-őrjárat Az-őrjáratunk következő állomásán a háztartásunkban leg­gyakrabban használatos tisztítóeszközöket, mosóporokat és tisz­tálkodási cikkeket tekintettük át, vajon mennyit változott az áruk tavasz óta. íme: Biopon Flóraszept­­omi Sztár Amodent 23,50(50 g) 1­69,­(84g) Korynos Gabi gyerm. fogkrém Superdol Ultrapor 25,20 1 52, -­1 kg) Csillag cipőkr. Pofifix "önfényező Wofaler öblítő (11) 104,-K 102,-K Bip öblítő Kék-vörös szappan szappan Amo­­ sárga, Barbon borotvahab Derby desodor Melinda sam. WU 2 samp. Tip'67 mos. Tip'34 mos. Niveakrém (60 ml) 8x4 desodor x1 tekercs, xx2 tekercs, xxx4 teksxs, K: koncentrátum, Ssima, • tubus.

Next