A Hírlap, 1993. augusztus (4. évfolyam, 61-69. szám)

1993-08-03 / 61. szám

ELADÓK A FREKVENCIÁK A kormány csütörtökön rendeletet alkotott a nem kereskedelmi jellegű helyi rádió- és televízióstúdiók engedélyezéséről és frekvenciaelosztásáról. A pályázati kiírásokat még augusztusban közzé teszi az országos napilapokban a művelődési tárca. Az érdeklődők százkét frekvenciára nyújthatják be a kérelmüket. NARANCSTALAN PÁRT Úgy tűnik, egyre mélyebb a szakadék a Fidesz és egykori lapja, a Magyar Narancs között A hetilap legújabb számában kétszer is foglalkozik a Fidesz politikájával, illetve a lap és a párt viszonyával. Orbán Viktornak, a Fidesz elnökének a véleménye szerint, az újságnak és a pártnak semmi köze egymáshoz. ÚJ TAXIÓRÁK Hitelesítették az első, számlát is adó elektronikus hazai taxiórát. A taxamétert gyártó kft. illetékesei már tárgyaltak a City Taxi vezetőivel és a napokban aláírják az első hétszáz készülék értékesítéséről szóló szerződést. A tervek szerint az év végéig tízezer készüléket szerelhetnek a taxikba. CSERKÉSZTALÁLKOZÓ Gödöllőn, vasárnap délután Antall József miniszterelnök megnyitotta a cserkésztábort. A találkozóra az 1933-as cserkész jamboree hatvanéves évfordulója alkalmából került sor Antall beszédében hangoztatta: a cserkészet szolgálatot jelentett és jelent ma is. Elmondta, hogy a cserkészet minden korban megmentette az ifjúságot a szélsőségektől, az embertelen gondolatoktól. ZAVAR A JUVENTUS Csatorna kűrt okozott, hogy július 23-ától új frekvencián sugároz a Juventus rádió. A Juventus számára kijelölt 89.5 MHz-es frekvencia a magyar szabványok szerint nem rádió-, hanem televíziós sáv. Ezért történhetett meg, hogy kétszázötvenezer érintett egy hete nem látja például az MTV 1 -es adását. CSERÉLIK A FLASKÁKAT Gondok vannak a hétdecis borosüvegek visszaváltása körül. A Hungarovin már jó ideje nem váltja vissza ezeket a palackokat, ugyanis új borosüvegszabvány készül hazánkban. Minden valószínűséggel - nyugat-európai mintára - a hétdecis üvegeket felváltják a hét és fél decisek. A felhalmozott régi készletet a volt Szovjetunió piacain szeretnék értékesíteni. A konkurencia négyszer ennyit tud Csomagolatlan kérdések Fő az életben maradás — a munkahely megtartásának különösnek tűnhető filozófiáját vallja Gyurina László, a Dunapack Rt. Csomagolópapírgyárának ügyvezető igazgatója. Minél jobb valaki a saját területén, a munkájában, annál tovább maradhat életben. A munkahely megtartása a tét, s ezt a dunaújvárosi papírgyárban dolgozók érzik talán a legjobban a bőrükön. Hogy „papírgyárt”ként emlegetik, mintegy összefoglaló néven a város déli határánál levő gyárban dolgozókat, ma már csak rossz beidegződés. Az átalakult cégnek szakzsargonban alkalmazott elnevezései — a PC 1-es, csomagolópapírt gyártó egysége és a PC 2-es, dobozt gyártó része — teljesen elkülönült a Finompapírgyár Kft.-től, az úgynevezett fehér vonaltól. Annyiban viszont hasonló az ott dolgozók helyzete, hogy munkahelyek itt is, ott is megszűnnek. Most például a csomagolópapír-gyár van soron. A közelmúltban hivatalosan bejelentett hetven munkahely megszüntetése ellenére ez a telep a legstabilabb a Dunapack Rt. helyi gyárán belül. Az ügyvezető igazgató legalábbis állítja, olyan rossz nem lehet a helyzet, hogy a 3-as papírgép ne dolgozzon, ne legyen munkájuk. Valójában alapanyaggyártók, erre az anyagra a dobozi gyártásnál, a papírzsák gyártásánál egyaránt szükség van. — Komoly viták előzték meg, hogy valójában ez a papírgyártó gép hány embert tud eltartani — mondja Gyurina László. — Az effajta papírnak egynegyede exportként érkezik az országba, ráadásul alacsony áron. A konkurencia úgy tudja elérni ezt, hogy az egy főre jutó termelés ott évente ezer tonna — mi itt csak 273 tonnát tudunk egyelőre. Ez a mutató lassan emelkedik. A több termék mellett jobb minőséget is el kell érni, amiben most sem vallanak szégyent. A költségeket viszont csökkenteni kell, s amikor már az energiaköltségeken sem lehet mit lefaragni, mert az üzembiztonság már nem engedi, akkor nyúlnak a személyi „költségekhez”. Azaz az elbocsátásokhoz. A mennyiség csaknem négyszeres növelése viszont a béreknek az ilyen arányú növelését tenné szükségessé, s a „túlélők” ezt tapasztalhatják majd. Hogy mikor? Biztosat ma még nem tudnak a helyi vezetők. Annyit látnak, ha a béreket az inflációhoz igazítják, a közel 50 millió forintos többletkiadást csak a papír árában tudnák kiegyenlíteni, ami áremeléshez vezetne, s ezt nem viselné el a piac. A létszám tehát itt is csökken, október végén 310 dolgozó helyett 250-nek ad munkát a Dunapack. A papírgyári tűzeset tanulsággal is szolgált a csomagolópapír-gyártóknak. A gyár területén kívüli hulladékpapír-raktárnak már nyoma sincs, csak a kerítésen belül tárolják a bálákat. A húsvéti tűz körülbelül harmincmillió forintnyi kárt okozott, amiből tízmilliót már kifizetett a biztosító. A a rendőrség még nem zárta le vizsgálatot, további tízmillió forint kifizetéséhez vállalni kell az üzemieknek, hogy ha a vizsgálat az ő felelősségüket is megállapítja, akkor vissza kell fizetni azt a biztosítónak. Tihanyi Szilvia Biztosítani a működés feltételeit A költségvetés helyzete A megyei közgyűlés csütörtökön a költségvetés első félévi teljesítését, ezen belül az intézmények anyagi helyzetét tekintette át, s fogadta el az erről szóló jelentést. Majd ezt követően döntött a költségvetés módosításáról. Egyre nehezedő gazdálkodási feltételek között, szűkös források mellett kellett olyan költségvetést összeállítania a megyei önkormányzatnak, amely biztosítja a felügyelete alatt álló 30 intézmény működési feltételeit, s mindemellett megőrzi az ellátás eddigi színvonalát. Ebből következően az idei költségvetés csak a fenntartási kiadásokra, valamint néhány, korábban elhatározott fejlesztési feladatra, és minimális bérfejlesztésre biztosított fedezetet. Az intézményeknek tehát a bevételeik növelésére kellett törekedniük, a térítési díjakat maradéktalanul behajtani, különböző pályázatokon elnyerhető támogatásokat megszerezni. A féléves beszámolóban 11 intézmény, mintegy 40 millió forintos működési hiányt jelzett, amely a képviselők szerint csak részben magyarázható a többletfeladatok jelentkezésével, illetve bevételkieséssel. A csütörtöki közgyűlés 3,2 millió forintot szavazott meg a megyei kórház idegosztályának felújítására, továbbá a megyei művelődési központ átköltöztetéséhez szükséges tervezési munkákra egymillió forintot biztosítottak. A kormányzat további kétszer 52 milliót ad majd a központ felépítésére. Bérfejlesztésről is határoztak: központi keretből a 22,4 milliós béremelést a márciusi átlaglétszám alapján osztják szét az intézmények és a hivatal között. Ez május elsejétől visszamenőleg havonta 1661 forintot tesz ki személyenként, a differenciálás jogán természetesen a vezetők a keretösszeget különbözőképpen is feloszthatják a dolgozók között. A költségvetési tételek elfogadása mellett négy iskola igazgatójának a megbízása, illetve kinevezése is szerepelt a napirendek között, továbbá tájékoztatót hallgathattak meg a közgyűlés két ülése között történt fontosabb eseményekről, és a közgyűlés tagjainak bejelentései, interpellációi is helyet kaptak a csütörtöki ülésen. Tűz a hengerműben Tűz ütött ki szombaton délelőtt 10 óra 25 perckor a hideghengermű kenőpincerendszerében. Az ok feltehetően az volt, hogy fölötte a darupályáját javították ívhegesztővel, illetve gyorsvágóval és a lehulló szikra lejutott a kenőpincébe, ahol meggyújtotta az olajszennyeződést. A kár mértéke még ismeretlen, a vizsgálat folyik. Bográcsgulyás és politikai vita Rendeztek egy pikniket Idén már harmadik alkalommal rendezték meg festői kisgyóni völgyben a a Fejér megyei szocialisták — igen szépszámú dunaújvárosi résztvevővel — politikai piknikjüket. Hétvégi rendezvényük nemcsak a résztvevők számát, hanem a meghívott és megjelent előadók (vitapartnerek?) „fajsúlyát” tekintve is rangosnak bizonyult. A délelőtti beszélgetéseket, sörözgetést, kirándulást, napozást, no, és a pompás bográcsgulyás-ebédet követően, Kupa Mihály, Lengyel László, Nyers Rezső és Sárközi Tamás véleményét hallgathatták meg a jelenlévők a világgazdaság helyzetéről, Magyarország felzárkózási esélyeiről. Jó ötlet volt meghívni A. Ambrust« urat, az ALCOA-Köfém amerikai—magyar vegyes vállalat holland vezérigazgatóját, aki a „másik fél” szemszögéből értékelte a privatizációt, illetve a magyar vállalatok lehetőségeit. Dr. Kovács Pál Fejér megyei képviselő, mint házigazda és vitavezető először arról kérdezte a vendégeket, hogyan látják a világgazdaság átalakulásának folyamatát. Nyers Rezső megjegyezte, hogy a gazdasági korszakváltás gondolata, illetve ennek elkerülhetetlensége már a hetvenes években megjelent a Római Klub egyik kiadványában. A tanulmány szerzői már akkor felismerték, hogy a régi modell nem alkalmazható tovább. Ezt a felismerést erősítették meg a Kelet-Európában lejátszódó társadalmi, gazdasági változások. Kupa Mihály ezt azzal erősítette meg, hogy a Szovjetunió megszűnése teljesen új kihívást jelentett, s kiderült, hogy nemcsak az Egyesült Államok és Nyugat-Európa, hanem az EK-országok érdekei is különbözőek. Európának — és Magyarországnak is — le kell számolni az eddigi illúziókkal. Magyarország a gyors integrálódás helyett a protekcionizmus új megnyilvánulásaival találja, találta magát szembe. A volt pénzügyminiszter bírálta a kormányzat gazdasági centralizációs törekvéseit, amelyek véleménye szerint a piacgazdaság kiépülése ellen hatnak. A nagy ovációval — és egy „csíkos” trikóval — fogadott Lengyel László arra hívta fel többek közt a figyelmet, hogy nemcsak Kelet-Európában mutatkoznak a polarizálódás jelei. Olaszországban a fejlett észak, Spanyolországban a katalánok — s a példák még sorolhatók — szívesen megszabadulnának a fejlettebb területektől. A magyar gazdaságról elmondta, hogy véleménye szerint a kilencvenes évek elejéhez képest romlottak az esélyeink. A gazdasági, társadalmi átalakulás folyamata a múlt év közepén megtorpant. Mindezek ellenére azonban van még esélyünk arra, hogy Ausztriától és Finnországtól átvegyük a közbülső ország szerepét. A továbblépéshez azonban az kell, hogy a koalíció leüljön az ellenzékkel és a szakszervezetekkel tárgyalni. új Sárközi Tamás professzor, gazdasági jogrendünk egyik „szülőatyja” a gazdagabb országrészek elszakadásával kapcsolatban a szlovén példára hívta fel a figyelmet. Igaz, hogy jelenleg Szlovéniának nem kell „segélyeznie” a szegény Szerbiát, Koszovót, vagy Montenegrót, de ugyanakkor megszűnt számára az egységes jugoszláv piac, s igen kemény olasz, osztrák konkurenciával néz szembe. A professzor véleménye szerint előbbre tartanánk, ha a kormányzat következetesen végrehajtotta volna a Kupa-programot. A fórum résztvevői — bár részletkérdésekben eltérő volt a véleményük, — abban egyetértettek, hogy ha nem is könnyen — kilencvenhétig még „lefelé” tart a magyar gazdaság! — sikerül integrálódnunk az új európai és világgazdasági rendbe. d. k. cs. A 35-ök és a 10-ek Mi van még a pakliban? Típusbotrány — mondhatni, hiszen az Alkotmánybíróság döntése óta számtalan ilyen konfliktusról lehetett már hallani. A Móra Ferenc Általános Iskola esete mégis az elsőnek számít városunkban. Az új igazgatóválasztási szisztéma alapján a tantestületnek véleményezési joga van, a döntési jogot az intézmény fenntartója, az önkormányzat kapta meg. a A Móra iskolában minden botrányok forgatókönyve szerint történt. Ketten pályáztak az intézményből az igazgatói tisztségre. A július másodikán megtartott tantestület szavazáson 35:10 arányban Rozgonyi István nyerte el a pedagógusok bizalmát. Az oktatási bizottság azonban a kisebbségben maradt Ódorné Juhász Márti pályázatát ítélte szakmailag jobbnak, így az ő kinevezését javasolta a közgyűlésnek, amely el is fogadta ezt: augusztus elsejétől Ódorné az igazgatója az iskolának. A tantestület többsége, nevezzük őket 35-öknek, felháborodott a döntésen, értesítették szerkesztőségünket. Az elégedetlen pedagógusok azóta is mindennap bent vannak az iskolában, csütörtöki látogatásunkkor teljes létszámmal fogadtak. — Nem értjük, miért nem vizsgálta meg az oktatási bizottság a saját állásfoglalása és a mi véleményünk szembetűnő ellentmondását. Miért nem kérdeztek meg minket, hogy miért egy szakmailag gyengébb pályázatot támogattunk szakemberként is. Ha ennyire nem számít a véleményünk, akkor minek az egész, hajcihő — mondják, kérve, nevüket ne közöljük, különben is akárki beszél közülük, egységes a véleményük. (Folytatás az 5. oldalon)