A Hírlap, 1993. szeptember (4. évfolyam, 70-77. szám)

1993-09-17 / 74. szám

MAPIMAGAZIN A gyanú lángja Michael és a kisfiúk A hír már körbejárta a a Los Angeles-i rendőrség világsajtót: egy Beverly Hilll-i fogorvos feljelentette a Los Angeles-i rendőrségen Michal­ Jacksont­. A doktor azzal vádolja a popsztárt, hogy fajtalan­kod­ott 13 éves kisfiával. A feljelentés nyo­mán a Los Angeles-i rend­őrség házkutatást tartott Jackson Santa Ynez-i (Kali­fornia) birtokán, de az állí­tólagos bizonyítékot (a vi­deofilmeket) nem találták meg. Arthur Holmes, a Los Angeles-i rendőrség szóvivő­je közölte, hogy a nyomozás befejezése előtt nem tájékoz­tatják a sajtót. Hogy meddig tart a nyomozás? „Amíg szükséges. Lehet, hogy hol­nap lezárjuk az ügyet, lehet, hogy csak két hónap múl­va. Egy bűncselekmény felderí­tése időbe telik.” Ha egyáltalán történt bűn­­cselekmény. Arról ugyanis, hogy mi történt, a feljelen­tő és a feljelentett egészen másképp vélekedik. Tény, hogy a kisfiú és a popsztár ismerik egymást, ezt egyikük sem tagadja. Sőt, barátok. A kisfiú többször járt Jack­on Santa Ymez-i házában. Michael magával vitte a kis­fiút, annak féltestvérét és a mamát is, amikor legutóbb Monacóban járt. Innen utaz­tak a párizsi Disneylandbe, majd együtt haza, Los An­gelesbe. Csakhogy a kisfiú — akit egyrészt életkora miatt rám nevez meg a Los Ange­­les-i forrásunk, másrészt azért nem, mert ham akarja híressé tenni — azt mondta a pszichiáterének: Monacó­ban Jackson­nal egy ágy­ban aludt, s a popsztár arról beszélt neki, hogy a massz­­turbáció milyen fantasztikus. A kisfiú állítása szerint Michael bevitte őt a fürdő­szobába, a fürdőkádba, ott orálisan szeretkezett vo­l­na, majd figyelmeztette, hogy erről nem szabad beszélnie senkinek, mert a fiatalko­rúak börtönébe kerülhet. Michael Jackson — akit dél-ázsiai koncertkörútja egyik állomásán ért a felje­lentés híre — szóvivőjén ke­resztül sajtóközleményben reagált: „Bízom benne, hogy tisztességes és alapos mun­kát végez, melynek eredmé­nye egyértelműen tanúsítja majd, hogy nem követtem el semmi rosszat.” Howard Weitzman, Jack­­son ügyvédje ennél valami­vel több és konkrétabb in­formációval szolgált a saj­tónk. Szerinte a vád alap­talan, a kisfiú apja pedig szimpla zsaroló. „Michael­­nek sok hasonló korú barát­ja van. Az­ egyik gyerek apja próbált ezt kihasználva meg­Jackson közelébe kerülni és megzsarolni őt.” A kisfiú fogorvos papája ugyanis szabadidejében for­gatókönyveket ír, és kihasz­nálva a sztárral kialakult is­meretséget, levélben fordult Jacksonhoz: csináljanak együtt egy filmet. Terve sze­rint az ehhez szükséges pénzt (20 millió dollárt) Jacks­onnak kellett volna le­tennie az asztalra. A sztár­hoz közelálló források sze­rint a levél fenyegetéssel végződött: ha Michael Jack­­son nemet mond az ötletre, a levélíró feljelenti a rend­őrségen, ho­gy fajtalankodás­ra kényszerít­ette a kisfiát. Michael Jacksonnak sem­miképp nem használ ez a történet. A sztár az ameri­kai törvények szerint egyelő­re nem tekinthető bűnösnek, hiszen nem emeltek ellene vádat. A szenzációra éhes bulvársajtónak azonban már a gyanú is elég volt ahhoz, hogy Jackson tisztességét firtatni kezdje. Később hiába derül ki, hogy vétlen. Melvin Guyer michigani pszichológus és jogász szerint Jackson ártat­lansága esetén is működni fog a „kinek a kabátja” szindróma: „Akit egyszer megpörkölt a gyanú lárgya, az nem tiszta többé. Ha leg­közelebb Michael Jackson megsimoga­tja egy kisfiú buksiját, másképp nézi világ. Olyan ez, mint a szá­­l­lemi boszorkányok ügye. Ha nincs vádemelés, marad a szálka. És ezt már az egész világ árgus szemmel fi­gyeli.” Jól megválasztott idézetek A szépség önmagáért beszél? Jenry Hall, a topmodell, a színésznő, a texasi szőke szépség, a most 50 éves Mick Jagger felesége, 3 gyermek anyja, a multimilliomos as­­­szony új babérokra vágyott. A Rolling Stones-sztár nejét meghívta az Oxford Union, a legszentebb, a legpatiná­sabb brit vitaklub. Nagy megtiszteltetés ez, ide csak kimagasló személyiséget in­vitálnak előadónak. Az Oxford Union nevű diákklubot 1823-ban alapí­tották, ahol a 18—20 évesek nincsenek tekintettel a híres személyiségekre, a szenvedé­lyes viták során dörgő han­gon hengerlik le az előadót, ha nem értenek egyet a né­zeteivel. Morálisan elfogad­ható-e, hogy az előrejutásban a szellemi képességek mel­lett a testi adottságok is szerepet játszanak, vagyis e előnyt jelent-e a szépség? A kérdésre kellett Jerry Hallnak választ adnia. Nixon a Watergate-botrány után itt tartotta első elő­adását, Robert Kennedy rö­viddel meggyilkolása előtt szállt vitába az egyetemis­tákkal, járt már itt Richard von Weizsäcker német ál­lamfő, Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter, Anna hercegnő, II. Erzsébet királynő lánya, Warren Beatty, hollywoodi Don Juan, és sokan mások. Senki sem kérette magát, elfogadta a meghívást. A hatalom óvodájának ne­vezik e híres vitaklubot. „Természetesen nem lesz mindegyikünkből miniszter­elnök­ (Margaret Thatcherre célzott Katherine Wade, az Unió jelenlegi elnöke), Ox­ford ez ideig hét kormány­főt adott az országnak. A többségből csak államügyész vagy valami hasonló lesz.” A vitákat gondosan előké­szítik, többek között olyan témák szerepeltek program­jaikban, mint a halálbünte­tés, Észak-Írország, az ENSZ fegyveres alakulatai, szociá­lis problémák. A BBC átve­szi a jelentős vitákat, Times számot ad róluk. Az a évzáró előadást a neogótikus Debating Chamberben, vita­teremben tartották. Az Uniónak 800 tagja van. A vita a hagyományoknak megfelelően zajlott le. Jerry Hall magasan sliccelt, fényes lamé estélyi ruhában jelent meg. A topmodell megfelelő pózba helyezkedett, elővette kéziratát és felolvasta elő­adását. Socrates ezt mondta, Oscar Wilde azt mondta, idézte Franklint, Miltont, Einsteint, a Bibliát, Michelle Pfeiffert, Michelangelót, Mme Curie-t, hogy tudomá­nyosnak tűnjön a dolgozata. Az „ifjú hiénák” figyelmesen hallgatták az előadót. Az is­teni adottságok gátlástalan kihasználásáról szóló beszéd­ről való szavazás eredmé­nye : 394—283 ellenében. Ezek után nem kétséges: az igazi szépség önmagáért be­szél, hála a kitűnő beszéd­írónak, a jól megválasztott idézetek sokaságának, a gaz­dag dokumentációnak. Győ­zött a szépség a szellemiek felett a tudós nők között Oxfordban? Erről nyilván megoszlanak a vélemények. De semmi kétség, Jerry Hall kitett magáért. sz. é. A topmodell a szépségről szóló tudományos értekezésének elő­adása közben, Oxfordban Csak röviden! A legtöbb helyen a közvet­len főnök is a munkahelyi ártalmak közé tartozik. A mezőgazdaságban is hó­dít a munkamegosztás. Egye­sek szántanak és vetnek, míg mások kizárólag csak arat­nak. * sok Ne vágjunk fel! A tudó­kiderítették: volt olyan ősünk, aki még a fáról sem tudott lejönni. Az emberek nem egyfor­mák ... Van aki a száját tartja, van aki a markát. * Gyakorlatlan munkaerő ... A könyökét már tudja hasz­nálni, a fejét még nem. # Háziorvosunk numizmatikus... megszállott Persze a papírpénzt is elfogadja. * Nincs nagy különbség köz­tünk .. . Neki villája van, nekem csak kanalam. Keserűség és szomorú ráncok nélkül A Kárpáti ház nagyasszonya Fején könnyű nyári kalap, nyakán lezserül lóg a szem­üveg. A kora őszi hőségre a lombok adnak némi gyógy­írt. Beregszászi Olga szétteríti szoknyáját, leül a földre, s nyaráról mesél. Örömteli eseménnyel, egy müncheni bemutatóval kez­dődött. Tollas Tibor estjének­ megvolt már idehaza is a premierje, amikor „kivitték” a Kárpátaljára. Az egész be­vételt az ottani színház ja­vára ajánlották fel. A rádió­ban a Vajon hová megyünk? című gyermekműsorra kér­ték fel. A lurkókkal képze­letben vásárba, játékország­ba utazik, mindig más-más helyszínre kalauzolja el őket, s maguk a gyerekek­ muzsi­kálnak. Felnőtt-estjeivel pedig az országot járja. Újlaki Ká­rollyal Gyűlölök és szeretek címmel a világirodalom re­mekeiből válogatott, s van egy Pilinszky-műsora is. En­nek összeállításához még ak­kor, a hetvenes években hozzáfogott, amikor a Ka­posvári Csiky Gergely Szín­házba szegődött. 1974-ben kezdte második életét. Mint mondja: nagyon nehéz volt ez az időszak, hi­szen Moszkvában végzett a színművészeti főiskolán, s a magyar nyelvet minden ízé­vel együtt kioltották belőle. Nagy akcentussal érkezett Magyarországra, és szinte újra kellett tanulnia édes anyanyelvét. „Most két té, most két ell” — förmedtek rá gyakran, s minden szín­­padra lépés őrült stresszel és szorongással járt. Montágh Imre volt az egyetlen, aki igazán tudott vele bánni. Most, hogy meghalt, nincs ki tanítsa. Pedig ő is úgy véli, még elkelne ... Kaposvárról mint egyik nehéz korszakáról beszél, hi­szen miközben gyúrták, ezt szugerálták belé: tanulj meg szenvedni, élni és dolgozni! Ő pedig megtanult, s ma már boldog, hogy megtalálta az útját. Hogy elindulhatott, olyanoknak köszönheti, mint Babarczy László, Ascher Ta­más, Zsámbéki Gábor, Gaz­dag Gyula vagy Keserű Ilo­na. Örül, hogy magára talált, mert — mint megjegyzi — sok színész van, aki nem lel a jó útra, s egész életüket boldogtalanul, keserűn, szo­morú ráncokkal éli le. Az élet nagy ajándékának tekinti, hogy összehozta sors Reményi Józseffel. Azt a vallja: az országban a tanár úr ismeri legjobban a san­zont, mint műfajt, s Med­­gyasszay Vilma sanzonszín­házát. Beregszászi Olga pe­dig megtanult mindent. Szí­nészi ambícióit azóta a san­zonéneklésben is kiélheti, hi­szen ebben legalább két-há­­rom szereppel kell egy idő­ben azonosulnia. Miután négy éve megala­pította cégét, a Kárpáti ház Bt.-t, szabadúszó lett. Azt csinálja, amit szeret, estjei­nek sikerei erőt és hitet ad­nak. Mert a hit életének mozgatója. Amikor haza­megy Kárpátaljára, látja, hogy négyszáz forintból él­nek családok, s kenyeret se igen lehet kapni, azt tapasz­talja: az emberek mégis hisznek. Hisznek abban, hogy szebb lesz, hogy jobb lesz. Csak az anyaország legyen erős, amibe kapaszkodhat­nak. Mint a kisgyerek anyja szoknyájába. L. S. Egy nyári felvétel Beregszászi Olgáról 1993. szeptember 17., péntek Száz éve született Szent-Györgyi Albert A világ tudósai, s mel­lettük minden magyar, aki büszke hazája nagy­­jaira, ezekben a napok­ban emlékezik meg Szent- Györgyi Albert Nobel­­díjas biokémikus születé­sének századik évforduló­járól. Polgári családból szár­mazik, gyermek- és ifjú­korát Budapesten töltöt­te. Későbbi pályájára bi­zonyára nagy hatással volt anyai nagybátyja, Lenhossék Mihály, aki a budapesti orvosegyetem híres anatómia-professzo­ra volt. 1911-től ennek az intézménynek a hallga­tója lett Szent-Györgyi is. Csaknem hároméves, az első világháború idejére eső katonáskodás után, 1917-ben szerzett doktori címet. Érdeklődése gyógyszertan és a kémia a felé fordult. Rövidesen tíz évig tartó vándorútra indult, melynek fontosabb állomásai Pozsony, Ber­lin, Leiden, Groningen és Cambridge voltak. Az it­teni kutatóintézetekben, miközben elvégezte a rá­szabott munkákat, főként a saját ötletei és elképze­lései megvalósításán dol­gozott. A növényi sejtek légzésének (pontosabban oxigén-felhasználásuknak) tanulmányozása során egy olyan különleges anyagot talált, amely mind az ál­latok, mind a növények szervezetében előfordul. Ezt az igen erős redukáló tulajdonsággal rendelkező anyagot hexuronsavnak nevezte el. Az általa és más kutatók által is vizs­gált anyagokból azonban csak igen csekély men­­­nyiséget tudtak kinyerni belőle, ezért a kémiai szerkezetét nem sikerült kideríteni. A külföldön pénzszűké­ben dolgozó kutatót (aki időközben, Cambridge-ben kémiai doktorátust is szerzett) hazahívták a szegedi egyetem orvosi vegytan tanszékére, ahol folytathatta biokémiai ku­tatásait. Alig egy év múl­va egy nagyszerű felisme­rés nyomán, paprikából sikerült előállítania im­már kilónyi mennyiség­ben a keresett anyagot, az aszkorbinsavat, ami lé­nyegében maga a C-vita­­min. Ez vezetett 1937-ben odáig, hogy neki ítélték az orvosi Nobel-díjat, melynek stockholmi át­adását — televízió még nem lévén — a magyar rádió is közvetítette. Sze­mélyében az egyedüli olyan magyar kutató ré­szesült e legmagasabb tu­dományos kitüntetésben, aki magyar állampolgár­ként, idehaza végzett munkájáért érdemelte ki a díjat. A harmincas évek végétől 1943-ig végzett újabb kutatásai fényt de­rítettek az izom-összehú­zódás biokémiájának több, addig megválaszo­latlan kérdésére. A második világháború alatt szembehelyezkedett az akkori hatalommal, s mivel részt vállalt az el­lenállásban, bujkálnia kellett. A háború befeje­ződése után nagy lendü­lettel látott hozzá a hazai tudományos élet fellendí­téséhez, ám az 1947-es politikai fordulat hatására az emigrációt választotta. Munkáját az Egyesült Ál­lamokban, a Massaschu­­setts-i Woods Hole ten­gerbiológiai laboratóriu­mában folytatta. Itt élt és dolgozott 1986 őszén, 93 éves korában bekövet­kezett haláláig. N. G.

Next