A Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-20. szám)

1994-01-22 / 15. szám

6 a hírlap MAGAZIN Nem fordulnak meg utána A jelenkori vándorszínész Magas, barna, megnyerő külső, szerencsés alkat, sok minden beleképzelhető, amo­­rózótól a karakterszerepig. De mindmáig nem tart ott, hogy a járókelők összesúgjanak: — Nézd, a Mihályi Győző! Hiányzik belőle a színészek­ben olykor túltengő dicsvágy. A becsvágy, az önbecsülés — más kérdés. Miskolcon született, polgári családban. Tizenkét évesen még megmosolyogta a ki mit tud­ okra jelentkező iskolatár­sait. — Egyszercsak felfedezett az általános iskolai magyar­tanárom, ki ne maradjon a ne­ve: Dobos János. Sorra rám­bízta a sulibeli ünnepi vers­mondást. Édesanyám csak ez­után vette elő a régi fényképeit: ifjúkorában mű­­kedvelő­ színészkedett, de ti­zenhat évesen férjhez ment, három gyereket nevelt, elte­mette a színi álmait. Győző ezután jelentkezett a Színművészeti Főiskolára. El­ső nekifutásra felvették, '76- ban diplomázott, nyomban szerződtette a Kaposvári Csiky Gergely Színház. Aztán több­ször is előfordult, hogy miköz­ben ideszerződött, oda is hívo­gatták, de sosem ugrándozott „hirtelen felindulásból”. Vég­zősként a pesti József Attila Színházban szerepelt gyakor­­latosként, leszerződtették vol­na, de ő fontosabbnak tartotta a vidéki gyakorlatot. Ki is pró­bálta magát, elsőül Kaposvá­ron. — A rendezők — Zsámbé­­ki, Ascher, Szőke, Babarczy, Gazdag — sok és sokféle sze­repet bíztak rám. Beigazoló­dott, hogy helyesen választot­tam. Csakhogy következett a katonaság, másfél év kiesés, ezalatt Zsámbéki és Székely felkerült Pestre, velem csupán egy évig dolgoztak, lemarad­tam. Átszerződtem hát Kecs­kemétre. Nagyszerű rendezői színház volt. De amikor Csiszár Imrére bízták a Miskolci Színházat, ő átvette mindkettejüket, Győző későbbi feleségét, Molnár Zsu­zsát is. '81-ben Iglóy ismét hívta a budapesti József Attilá­ba. Mihályi Győző súlyos lel­­ki tusák után úgy döntött, hogy marad. — Ezt is­ jól tettem. Csiszár idején kemény, de eredményes nyolc évet húztam le Mis­kolcon, remek csapat, jó rende­zők — Szikora, Hegyi Árpád Jutocsa — nagyszerű előadá­sok. Ám Csiszár kilenc év után másfelé tendált, és szellemi ér­telemben elengedte a pártfo­­goltjai kezét. Nyolc év egy­helyben épp elég, tizenkét év vidéken sok is. Igaz, hogy a vidéki közön­ség megbecsüli, akit a szívébe fogadott, Pestről meg az hírlik, hogy ma csúcson, holnap a süllyesztőben — de mozdul­nom kellett, nehogy örökre ott­ragadjak. Valló Péter rendező barátom átkerült a Radnótiba, ott szólt rólam Bálint András igazgató­nak, aki '88-ban le is szerződ­tetett. Eljátszhattam Brutust a Julius Caesarban, átvettem Dörner szerepét egy Molnár­darabban. És ennyi. '89-ben Csiszár lett a pesti Nemzeti igazgatója, odavett. Kölcsönösen építettünk a nyolc évi közös munkára. Megkaptam Vigov szerepét Az erdő című Osztrovszkij-da­­rabban, majd Csongorét. Re­mek szerepek, de két év alatt édeskevés. Sorba álltak a jó szerepekért, az erővonalak érvényesülése kifürkészhetet­len volt, a légkör zavarossá vált, Csiszárt később leváltot­ták... Mihályi Győző végigjárta a jelenkori vándorszínészutat. Sokat tapasztalt. Annyiféle alakításra volt módja, hogy ha Pesten kezdi a pályát, nem is álmodhat ennyiről. Majd egy meglepő fordulattal szabad­úszó lett. Én éppen így érzem magam erkölcsi biztonságban. Nem osztanak rám nem­ ne­­kem való szerepet a megkérde­zésem nélkül, sokfelé hívnak, kedvemre való vendégszerep­lésre, visszajárok a Radnótiba, Léner meghívott a József Atti­lába egy-egy rámszabott sze­repre, a Mesék az írógépről, Az ifjúság édes madara című da­rabokban, eljátszhatom Ko­vács főhadnagyot Molnár Fe­renc Olympiájában, dr. Kop­­jász a Rokonok című Móricz­­darabban. Nem fő célom, hogy az utcán forogjanak utánam. Fontosabb a tiszta lelkiismeret és az egyéniségem kibontakoz­tatása. Tévéreklám? Kevéssé ismert színész esetében rizikós. Úgy ráragadhat, hogy sosem vakarhatja le. Egy Sztankay-léptékű­ népszerűsé­­gű színész, az más, ha klasszikus példa Gobbi Hit­Centrum hét fő-reklámja. Nem őrajta rontott — ő koro­názta meg, amit hirdetett. Mottóm főiskolai tanárom, Szinetár Miklós mondása: „A színészsikerhez húsz százalék tehetség, negyven százalék munka, és negyven százalék szerencse kell.” Hozzáfűzöm: a szerencséért is keményen meg kell dolgozni. Péreli Gabriella 1994. január 22., szombat Arcok, arcvonások Orbán Viktor Mit nem lehet kihagyni Orbán Viktor portréjából? Az erőt. Mit lehet kihagyni? Minden pasztellszínt. Ha szobor gyúrható feketebors­ból és pirospaprikából, sóból és szellemből, nem lenne ne­héz őt idevarázsolni. Tetszik a lendülete, talpraesettsége. Erős politikai egyéniség, vagy annak látszik? Politikai fűszere, csípős paprikája a szenvedélyes határozottság , akár grízpapit főz, akár pörköltet. Nem értem viszont, mire való volt pártjának öncson­kítása. Fodor Gábor kitolon­colása afféle Tower-i moz­zanat, dinasztikus kivégzés családon belül: tán, hogy a címert meg lehessen változ­tatni. Orbán Viktor végzetes pártvezért tévedése: azt hit­te, Fodor Gábor száműzésé­vel sokkal kevesebbet veszít (voksokban is), mint amen­­­nyit nyer majd egy esetleges morzsolódó kormánykoalí­ció jobboldali háza táján. A kezdeti, szókimondó Fidesz megnyugtató, egyensúlyt szavatoló erőnek látszott, amelynek hatalomra jutásá­tól egyik középerő sem ret­teg, nem akasztja fel magát tőle az MDF és az SZDSZ sem, nem iszik lúgot a KDNP és nem ugrik a Duná­ba egyetlen szocdem sem, de még az MSZP sem esik vég­ső kétségbe. Most viszont a Fidesz elfutott jobbra, mert azt hitte, ott adódik gólhely­zete. A választásokon kiderül, jó taktika volt-e. Szerintem jóval többet veszített a ré­ven, mint amennyit átcsem­pészhet a vámon. Kivéve, ha a Fidesz kíván a holnap MDF-je lenni. Ehhez vi­szont kései volt a fordulat. És aki Lezsákot isteníti, most sem szavaz Orbánra. (Egyébként Lezsák sem az a szentelt bárányfelhőn lebegő vajákos kalóz, mint sokan képzelik.) Sőt. Aki Borossra szavazna, az sem tér át a Fi­­desz-hitre, csak mert onnan elzavarták Fodorékat. Akik­nek ez a Fidesz tetszeni akar, azoknak Boross Péter érettebb, megbízhatóbb, ta­pasztaltabb és ügyesebb, mint Orbán. Ahogy egy pro­fi fogalmazott: ezt a kor­mányt és koalíciót nem lehet jobbról előzni. Portré helyett a kérdé­sek. Örülök, hogy nemzeti liberális pártként határozza meg magát az orbáni Fidesz — csak nem értem, miért ke­zeli ezt újdon fordulatként a közvélemény. Szerintem nem a Szent Korona című lap a nemzeti, az ellenzék minden tisztes tagolódása sokkal inkább az. Hogy csak kezdő (újrakezdő) pártot említsek: Király Zoltán gon­dosabban, hangoskodás nél­kül, hasznosabban nemzeti, mint akik ebből politikai üz­letet csinálnak. A Fidesz színeváltozása, jobbrafordulása miatt most már biztos nem szavazok rá. De marad bennem némi szo­morú nosztalgia. Azt hittem, ez a párt és ez az Orbán ké­pes lesz végrehajtani e szá­zad legszükségesebb és leg­nehezebb politikai csodatet­tét: egyesíti a jobbközép, balközép és liberális nemzeti politika erényeit. Ebben a ki­csi országban erre lett volna szükség. Realista gazdaság­­politika, érzékeny szociálpo­litika, minőségelvű oktatá­si—tudományos—egészség­­ügyi program, harsányság nélkül építkező nemzetelvű­­ség, határozott, eredetien új kezelése a gyűlölködésből eredő, mely nemcsak ma­gyarországi eszmei—érzel­mi válságnak (melyről a Fi­desz ma jobbára hallgat), a hagyományos nemzeti érté­kek fejlesztő konzerválása egy nagyarányú, de az or­szág hitelesen fölmért lehe­tőségeivel számoló moder­nizációs tervben — és így tovább. S ha mindebből egyet s mást fölleltem is a debreceni szövegekben — a Fidesz au­rája megváltozott. Megvál­tozott a metakommunikáci­ós üzenete. Csökkent a prog­resszív, a humanizmusban megtestesülő liberalizmusa, legalábbis ilyen most a han­gulat körülötte. Talán azóta, amióta Orbán Viktor kites­sékelte egy értekezletükről a párt egyik akkori alelnökét, bizonyos Fodor Gábort. Isten óvja Orbánt attól a tévképzettől, hogy mindez csak néhány értelmiségi agyában módosította a képet — a tömegek viszont mellé­álltak. Bodor Pál A színésznő stúdiója Menedzser-szerepben A színésznő fitten, energiku­san sürög-forog a képes újságo­kat lapozgató várakozók között. Néhány érdeklődő szót szól, egy-egy bíztató mosolyt küld minden üldögélő felé — ha ép­pen nem telefonál, utazik vagy szervezkedik. Voith Ági Trans­­center-stúdiójában mindenki a megadott időben kerül kezelés­re az amerikai, orosz és termé­szetesen hazai természet­­gyógyászok szobáiba. —Valamikor félreértelmez­ték a szándékomat, amikor ke­leti masszőrök közreműködésé­vel masszírozó szalont nyitot­tam. Pedig ott kizárólag a test akupresszúrás kezelésével fog­lalkoztak a szakemberek. Mégis elég sok ízetlen megjegyzést kaptunk telefonon és szóban egyaránt, mire kiderült, hogy te­vékenységünknek semmi köze a szexhez. A mostani természet­­gyógyász stúdióm megnyitása­kor remélem már senkiben nem merült föl hasonló gondolat. Már csak azért sem, mert neves csontkovácsok, bioenergetiku­sok, reflexológusok, kinezioló­­gusokból áll az itteni „stáb”. Dr. Varjú Mártával fél éve hozott össze a sors, aki a stúdió szak­mai vezetését vállalta, míg én a menedzseléssel foglalkozom. — Ön hisz a természet­­gyógyászatban ? — Ez nem hit kérdése.Tény az, hogy a kamillateával le lehet lohasztani egy begyulladt sebet; hogy dédanyáink nem szedtek minden betegségre gyógyszert, hanem bajaiktól természetes úton-módon igyekeztek meg­szabadulni. Erre gondoltam akkor is, amikor társaimmal ha­tároztunk a stúdió létrehozásá­ról. Ma már, ha álmomból föl­keltenek is, az jár az eszemben, mit, hogy kellene csinálni, mi­lyen újdonságokkal rukkolhat­nánk elő szolgáltatásaink terén. Nem titkolt szándékunk, fölol­dani a Pest-centrikusságot az­zal, hogy vidéki városokba is le­járunk „rendelésre”, akár több napra. Szekszárdon már vis­­­szatérő vendégek vagyunk, re­mélem jövő péntektől így lesz ez Dunaújvárosban is. Termé­szetesen telefonos bejelentke­zés után (117-5117) itt, az ötö­dik kerületi Henszlmann út 3. alatt is szívesen fogadjuk az ér­deklődőket. — Minden alkalommal részt vesz a több napos vidéki prog­ramokon? — Az elsőn feltétlenül, ami­kor előadások, kötetlen hangu­latú beszélgetések zajlanak a természetgyógyászok és az ér­deklődők között. Ilyenkor én is nagyon szívesen válaszolok a hozzám fordulók kérdéseire és útba igazítom a pácienseket a gondjukon minden esetben se­gíteni képes szakemberek felé. — Azért a színpadhoz nem lesz hűtlen, ugye? — Semmiképpen. A színé­szet a szakmám, a természet­­gyógyászat körüli sürgölődés pedig a hobbim. Mindkettőt egyforma szeretettel és lelkese­déssel végzem.^ Kazal Mária A jövő pénteken városunk­ban is bemutatkozó, Voith Ági nevével fémjelzett Transcenter­­stúdióban mindenféle testi-lelki problémát diagnosztizálnak és megfelelő terápiával kezelnek az egészségügy berkeiben is el­ismert, magasan kvalifikált szakemberek. Az érdeklődőket tolmácsok segítik a külföldi ter­mészetgyógyászokkal való tö­kéletes kommunikációban. A szemből írisz-diagnoszti­kával olyan folyamatokat, akár nemsokára bekövetkező testi­lelki változásokat képes itt a hozzáértő kimutatni, aminek egyelőre nyoma sem mutatko­zik. A stúdióban a szakemberek, úgynevezett aura-vizsgálattal, az emeberi test kisugárzásából is kiderítik a problémákat. Ezu­tán minden esetben terápiát is kapnak a páciensek. Életmód és étrendbeli változtatásokat java­solnak a természetgyógyászok, amelyeknek a betartásával a hozzájuk fordulók problémái előbb-utóbb megszűnnek. A rendelés helyszínein kapható gyógynövény kivonatokból ha­tásos szerek segítik például az idegrendszer erősítését, a vese és a szív működését. De jóté­kony cseppek várják a nő­­gyógyászati, emésztési és im­munológiai gondokkal küszkö­­dőket is. Sok más mellett újjá­születést és változást ígér a helyes légzéstechnikát oktató orvos, a jövőt látó jós is. A jövő pénteken az MMK-ba érkező természetgyógyászok nem csak előadásokat tartanak, hanem azonnal megkezdik a kezelése­ket is azoknál, akik azt igénylik. „A természetes gyógyítás már tény kérdése” Carol Ann Hontz (USA) az izmok mozgásából deríti ki a lelki és testi bajokat I

Next