A Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 110-135. szám)

1994-06-06 / 114. szám

1994. június 6., hétfő Szomorkás mérleg: egy sátor a szélben Könyvhét­­ volt Szívem szerint most ezerszer leírnám: miért? Miért hagyo­­mányozódott az a hibás tenden­cia, hogy az Ünnepi Könyvhét alkalmából egy, egyetlenegy gárda veszi csak a bátorságot „sátorverésre”? Miért nem mer­nek a többiek imigyen közeled­ni az olvasóhoz? Miért, miért, miért? A központi — értsd: bu­dapesti — rendezvényekhez mérten finoman szólva is sze­rény könyvheti (pardon: négy nap — csütörtöktől vasárnapig) megmoccanás Dunaújváros­ban: több mint elszomorító. Az okokon el lehet morfon­dírozni — mellőzném: helyette jöjjön ürömben az öröm. Dózsa mozi előtti tér, szombat dél­előtt: a terep nagyjából üres, a Könyvesház Kft. TÉKA-boltjá­­nak sátrát feldöntötte a szél, pa­kolászás, szolid, de folyamatos érdeklődés — jó ide kijönni. Lehet beszélgetni az ismerő­sökkel, belelapozni az „időzí­tett” újdonságokba, megszerez­hető a „Verses öröknaptár” és az „Az anarchizmus elmélete és magyarországi története”, a kí­nálat tényleg bőséges, az árak jelentősek, de kigazdálkodjuk. A Versbarátok Klubja „kihe­lyezett” akciója: Kiss Kálmán tanár úr gyermekversekkel szó­rakoztatja a kicsiket (és a na­gyobbakat), minivetélkedőt rendez (nyertem egy kötetet), humorral, kedvvel irodalom­órát varázsol a flaszterre, folya­matos az érdeklődés, cserélődő közönség, terefere, az irodalom gyönyörűsége, „Vers az utcán”. A TÉKA vezetője, Somlósi Ferencné szerint, mint minden évben, most is megéri „kihur­­colkodni”,­­ talán még azok is belebotlanak a sátorba, akik egyébként nem mennének be a boltba, kockáztatok meg egy nem túl nagyívű elméletet, a vezetőnő helyeslően bólint. A forgalomról kérdezem, mi a sláger, hasonlók: a kínai család­­regényt (Vad hattyúk a címe) sokan keresik, már elfogyott; a Krónika-töredék című Nagy László-naplóból pjedig sokat megvettek. Rendesen fogy a Spiró- és Esterházy-művekből is, és rengetegen keresik Sütő András regényeit (Heródes napjai, Engedjétek hozzám jön­ni a szavakat). Kis visszatekin­tésként: jól indult a „könyv­­négy nap”, csütörtökön és pén­teken sokan voltak, most a szél kicsit elriasztja az érdeklődő­ket. Egészében: folyamatos, egyenletesen jó forgalom, jó ide kijönni. Bólintok. Könyvhét­­ volt. Még egy utolsó pillantás a standra, az egyetlenegyre, lobog a szélben az irodalom... — ny — KULTÚRA — MŰVELŐDÉS hírlap 5 Évadzáró a Bartókban: hőség, felemás produkció Nem jött az eső Azt hiszem, nem túlzás, hogy a publikum minden tagja saját bőrén érezte a Bartók pén­teki évadzáró előadásán, mit is jelent a hőség: pokoli meleg volt a színházteremben. Nem baj — gondoltam gyarlón —, beleéljük magunkat a színpadi történetbe... Előre is elnézést a — talán — túlzott bizalmaskodásért, de: mit csinálnál, tisztelt olvasó, ha egy átlagos, semmilyen napon beállítana hozzád valaki, meg­ajánlaná azt, amire legjobban vágysz, s ajánlata mélyén élted gyökeres megváltozásának ígé­rete rejtezne? Azt mondaná ne­ked, esőt csinál a száraszság­­ban, misztikus akaratával, irra­cionális eszközeivel — esőt, ami elmossa szürke és unalmas eddigi életed. Elzavarnád-e ha­talmas dobjával, hókuszpóku­szaival akkor, ha szavaival el­hódít és meghódít? Talán igen, talán nem, válaszolod homlok­ráncolva, kicsit tanácstalanul, töprenkedve. A Curry család — valahol az Államokban — nem zavarta el a betoppanót... Curry-ék leélték az életüket: mindegyikük hitte és hitette, hogy meglelte élete értelmét, és mindegyikük tudta titkon, hogy valahol, valamit nagyon elron­tott. Apa kísérlete a boldog életre — illúzió, Noah, az idő­sebb fiú rideg-hideg racionali­tása az egész család levegőjét mérgezi és neki sem használ, öccse, Jimmy Curry lendülete, lobogása tanácstalanságot ta­kar, Lizzie lassan beletörődik sorsába, fonnyadt vénlány ma­rad örökre. És a szárazság, a pusztuló borjak — kibírhatat­lan. Ekkor érkezik váratlanul az esőcsináló ember, ígéretével, a futóbolondok túlfűtött hitével — és elvarázsolja a Curry csa­ládot... Nem véletlen az író, Richard Nash honi ismeretlensége: ha az amerikai szerzőnek ez a leg­jobb munkája, akkor érthető is. Lassan csordogáló történet, olykor kidolgozott jelenet, rit­­kásan: néhány — de nem több — jól megírt dialógus, néhány — de nem több — kiélezett szi­tuáció, néhány pontos és drá­mai kérdés: ennyi. Erre az anyagra áldozni három órát sze­rény véleményem szerint luxus, az irodalom néhány ezer éve „feltalálta” a sűrítést — Nash művére ráfért volna a találmány alkalmazása. Ezt minimum a most rendezőként jelentkező Bács Ferencnek észre kellett volna vennie: nem tette, meg­maradt a darab álmosító folya­ma... A Tatabányai Jászai Mari Színház társulata mindent meg­próbált: igazán nem ők tehetnek arról, hogy a szép színházi pil­­lanatok-percek olyan ritkák voltak a pénteki előadáson, mint a nézőtéren átlibbenő hű­vös fuvallatok. A leginkább megírt szerep Agárdy Gáboré volt: nem hibázott, kihasználta a lehetőségeket. Mint ahogy ki­használta Bánsági Ildikó is Liz­zie szerepében: pontos gesztu­sokkal, ragyogó megoldásokkal játszotta el a csalódott, keserű lányt. Dörner György játéka már nem minősíthető ilyen egy­értelműen: alkalmankénti fel­villanások jellemezték, lendü­lete, ereje sokszor eltompult. Szombathy Gyula megfelelően alakította a sértett-önérzetes, számító Noah-t, Lippai László Jimjének széles szertelensége azonban sokszor erőltetettre si­került. Éless Béla játszotta a se­riffet — kevés dolga akadt a színpadon. Trokán Péter játékát a végére hagytam: a szerep vi­szonylagos (sőt) megíratlansá­­ga ellenére formált hiteles sze­mélyiséget Fiié­ból, a seriff se­gédjéből. Bánsági teljesítmé­nye mellett az övén lehetett érezni, hogy sikerült a darab számos buktatója ellenére­­ játszani. A végén persze elkezdett es­ni az eső — és már a família sem volt a régi: minden és min­denki „kivirult”. Az előadás után — már a hűvöskés éjsza­kában — elmormoltam néhány ló, Szabadság ut 6. Jelentkezni varázsigét, jótékony esőért: június 10-ig lehet az vitéz­nem jött... — nyulasi — ményben. (Nem csak) német Irodalom Németországban évtizedek óta létezik a nem német anya­nyelvű szerzők tollából szárma­zó irodalom — a 70-es években elhamarkodottan a „vendég­munkás-irodalom” kategória nevet kapta. Azóta neves szó­szólók — nem csupán irodal­márok — tiltakoztak e besoro­lás miatt: június 10-én közülük hárman lesznek a vendégei­ an­nak a felolvasóestnek és beszél­getésnek, amelyet a budapesti Goethe Intézet szervezett. Gino Chiellino, Zsuzsanna Gahse és Aras Oren műveik­ben (műveikkel) újra és újra ar­ra hívják fel a figyelmet, hogy a szerzők származásának firtatá­sa helyett a szövegek irodalmi minősége mérvadó. A budapes­ti rendezvényen is erről valla­nak — a találkozón Dalos György mond bevezetőt, és a beszélgetés irányítását is ő vál­lalta. A pénteki rendezvény dél­után hat órakor kezdődik. Gödöllői nyári egyetem Családóvás Ebben az évben már negyed­szer rendezik meg a Nemzetkö­zi Családóvó Nyári Egyetemet Gödöllőn — a program idén a szokottnál is gazdagabbnak ígérkezik. Az egyhetes rendezvényso­rozat ajánlatában —július 3-tól 9-ig — elméleti és gyakorlati kurzusok szerepelnek: a nyári egyetem résztvevőinek pedagó­gusok és lelkészek, pszicholó­gusok, filozófusok tartanak elő­adásokat, a programot kiscso­portos konzultációk és trénin­gek egészítik ki. További tájékoztatást a kö­vetkező címen kaphatnak az ér­deklődők: Petőfi Sándor Műve­lődési Központ — 2100 Gödöl­ Még javában tartott a II. világháború, amikor megkezdő­dött a kelet-európai országokban élő német nemzetiségű lakosok kálváriája. Idén ötven esztendeje, hogy a „felsza­badított” területekről „malenkij robot”-ra hurcolták őket —az őslakosokkal együtt—, hogy azután nem sokkal im­­már „törvényesen” is megkezdődjön kitelepítésük. Írá­sunk a fél évszázaddal ezelőtti eseményekre pillant vis­­­sza: egyrészt felvillantja azokat a világpolitikai indítéko­kat, motívumokat, amelyek a németség sorsának alaku­lását befolyásolták, másrészt egy község, Mezőfalva — az egykori Hercegfalva — lakosai sorsának alakulásán keresztül próbálja felidézni a kort. Nem számonkérési szándékkal, csak emlékeztetőül: „Sárbogárdi járás főjegyzőjétől Elöljáróság, Hercegfalva Tudomásulvétel végett értesítem, hogy a belügyminiszter úr 151.874/1946. sz. rendeletében (L. M. K. 37. sz.) községében a tes­tületi hatóságok működésének szüneteltetését rendelte el. Az érintett községekben a 950011945. M. E. sz. rendeletben (M. K. 154.) megállapított különleges szabályok lépnek hatályba, ame­lyekre figyelmét ezúton is felhívom.” A német lakosság kitelepítését nem a helyi közigazgatás végez­te: az áttelepítés lebonyolításával a belügyminiszter Fejér megyére kiterjedő hatáskörrel dr. Benczúr József belügyminisztériumi osz­tálytanácsost nevezte ki miniszteri biztossá, helyettese pedig Csá­szár Bálint székesfehérvári városi aljegyző lett.53 A község birtokviszonyai Érdemes figyelmet szentelni a község akkori „általános állapo­tának” is. A vármegye újjáépítésére indított mozgalom keretében a község elöljárósága 615/1946. sz. alatt a következőkben ismertette a megyei alispánnal a község felszabaduláskori állapotát:34 Lakó­házak száma: 1157 (a harcok következtében 25%-ig megrongáló­dott). Lakosok száma: 6422 fő. Férfi: 2569. Nő: 3853. Munkaképes: 2259 fő. A község birtokában van 80 db kocsi, 10 traktor, 400 eke, 120 vetőgép, 4 rosta, 8 cséplőgép. Igavonó állat: 515. Az 1946. április 8-i kimutatás szerint a község szántóterülete 14 700 kh, rét 1200 kh, legelő 3200 kh, szőlő 260 kh, erdő 665 kh, összesen 20 500 kataszteri hold. A hercegfalvi községi földigénylő bizottság 1946. április else­jén állította ki a következő „Bizonyítvány”-t, Gajárszky János KFB-elnök aláírásával:35 .A hercegfalvi községi földigénylő bizottság bizonyítja, hogy a 12250/1945. M. E. sz. rendelet, valamint a 60011945. M. E. számú rendelet alapján a nagybirtokrendszer megszüntetetéséről és a D. Kiss Csaba kitelepítve földmíves nép földhöz juttatásáról szóló rendelet értelmében a hercegfalvi község földigénylő bizottsága a Zirci Apátság Herceg­falván lévő összes ingatlanait, annak épületeit, a selyemmajori hengermalom és a nagyvenyimi olajgyár kivételével mind igénybe vette. Egyben bizonyítja azt, hogy ezen igénybe vett birtokok már a földhöz jutatottak birtokába mentek át." Erre minden bizonnyal azért volt szükség, mert az OFT még egyre újabb telepescsaládokat küldött, s ezeket már nem tudta a község fogadni. Tizennégy, Szentistvány községbe való családot vissza is irányítottak Budapestre.36 A 81.200/1946. P. M. sz. rendelet 3. § értelmében jövedelema­dó alá eső földbirtokosokról szóló, 1946. április 2-án kelt kimuta­tás 37 163 nevet sorol fel. Legnagyobb birtokosok: római katolikus plébánia (69 kataszteri hold), F. Nagy Pál (400 kh) és A. Farkas Elemér (300 kh). A többi birtok nagysága 7 és 26 hold közötti. A birtokosok közt már alig egy-két német név (Wittmann, Bauer) ta­lálható. Ez is jelzi, hogy a német nemzetiségű lakosok földjeit — még itt-tartózkodásuk alatt — kiosztották a telepeseknek. Ez nem ment egyszerűen, ezt jelzi a OFT elnökének, Veres Péternek 1946. már­cius 27-i levele, amelyet a székesfehérvári rendőr-főkapitányság­nak címzett, s amelyben kéri, hogy „... a Hercegfalava községbe telepített telepesek részére járó elkobzott lovak beszolgáltatása tárgyában a 43.689/1946. III. számú határozat végrehajtásásra szükséges karhatalmat kirendelni szíveskedjék.”38 A kitelepítések visszhangja Eközben folyt a kitelepítések ,h­angulatik előkészítése is. A Fe­hérvári Népszava 1946. február 16-i számában „Több mint 25 000 svábot telepítenek ki Fejér Megyéből” címmel tudósít a dolgok ál­lásáról. A lap megírja, hogy „... kitelepítésük már meg is indult. Közel negyedmillió azoknak a száma, akik az 1941 -es népszámlá­láskor német nemzetiségűnek vallották magukat... A sváb törvény szerint ezeknek el kell hagyniuk Magyarországot. 525 000 katasz­teri hold szabadul fel ezzel, amelyet magyar telepeseknek osztanak fel." A lap szerint a legtöbb kitelepítendő a móri járásban van, a szá­muk közel 7000, míg a váli járásban 5128 német nemzetiségű ál­lampolgár kitelepítéséről tudósít az újság. A Fehérvári Hírek március 1-jei száma „Átszervezik a sváb fal­vak nemzeti bizottságait” címmel tudósít arról, hogy a vármegyei nemzeti bizottság február 26-i ülésén foglalkozott az autonómiá­jukban felfüggesztett sváb községek nemzeti bizottságainak átala­kításával, amire annál is inkább szükség van, mivel a lap szerint ezekben a községekben „nyílt svábmentés folyik”. A Fehérvári Népszava március 5-i számának első oldalán olvas­ható Rácz kitelepítési kormánybiztos nyilatkozata, miszerint a nyár elején kerül sor a Fejér megyei svábok kitelepítésére. A ki­telepítés az etyekiekkel veszi kezdetét. „Ezután kerülnek sorra a többi falvak a váli, móri, sárbogárdi, fehérvári járásban. Hozzá­vetőleges számítás szerint Fejér megyére májusban kerül sor. ” A Fehérvári Hírek március 8-án számol be a kitelepítések gya­korlati megkezdéséről. Dr. Benczúr József kitelepítési kormány­­biztos (valószínűleg elírás, mert dr. B. J. miniszteri biztos volt­­ a szerző) nyilatkozik a lapnak, s szerinte: A legteljesebb szigorúság­gal és a törvény szellemében hajtjuk végre az etyeki svábok kitele­pítését. Körülbelül 2599 személyt érint.” Miközben folytak a kitelepítések, az elítélt volksbundisták tö­megesen szöktek meg a fehérvári börtönből, hogy családjukkal együtt lehessenek a nehéz napokban. (Folytatjuk) 3 * 3 * 33 Mezőfalva története 34,35 36,37,38 FMI_ nert*graha Mzsi­k Iratai 1*4*. (I—1000)

Next