Dunaújvárosi Hírlap, 1996. július (7. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-01 / 152. szám

A nap Vi —i«^—— * Diplomaosztó Péter-Pálkor Száznegyvenkilenc első­vagy másoddiplomás hallgató vehette át okle­velét dr. Koppány Imre főigazgatótól a Bartók színháztermében rende­zett ünnepségen. Közü­lük hárman kiérdemelték a nemrég alapított főis­kolai elismerést is: a Közéleti Díjat. 3 Kábítószer a hadseregben? Ahol sok fiatal él egy­másra utaltan, ott szoká­saikkal is hatnak egy­másra. Néha a legros­­­szabbakkal is. A hadse­reg sem lehet kivétel. 7 Szép ősz — szevasz, tavasz Maradt labdarúgóink számára az ötödik hely. Az NB I innen már na­gyon távolinak tűnik. Olyan lehetőség mellett ment el a csapat, amely nem minden évben ada­tik meg. 7 Most sem okoztak csalódást Kellemes, a versenyzés­hez ideális időben ren­dezték meg Szegeden a motorcsónak országos bajnokság második for­dulóját. A DVSC legény­sége ezúttal is remekelt. Kaptak is,­­rég maradt is Az iparűzési adórendelet vál­­oztatásának koncepcióját fo­gadta el a közgyűlés kedden, a s­zöveg szerinti módosításról ké­sőbb tárgyal a testület (az adó­­módosítás kötelezően kétfordu­lós döntést igényel). Ha erre a hívre néhány vállalkozó össze­rezzen, „megnyugtatásukra” szolgáljon az a szomorú tény: őket nem érinti. Szomorúnak pedig azért nevezhető, mert csak az 500 millió forint feletti árbevétellel rendelkező társasá­gokra vonatkozik, így a város­ban csak a Dunaferr vállalatcso­port egyes tagjaira. A város életében betöltött szerep, egyes feladatok átválla­lását elismerve az önkormány­zat rendeletében lehetőséget biztosít az említett határ fölötti bevételű társaságok iparűzési adójának 5 ezrelékre mérséklé­sére. Az adó elengedése egyéb­ként a jegyző hatásköre. Azt a közgyűlés korábban már elve­tette, hogy a szóba jöhető társa­ságok az adóelőleget is ilyen szinten fizessék csak meg. A vállalatcsoport újabb kérelme nyomán került a kérdés ismét a képviselők elé. A kedden elfo­gadott koncepció valamivel kedvezőtlenebb, mint amit a tár­saságcsoport el szeretett volna érni: kérelemre az adóelőleg 5,5 ezrelék lehet minimum. A kedvezőbb előleget viszont cak akkor lehet megállapítani, s az adózó egész évben havi gyenletes ütemben fizet, így hozzájárul az önkormányzat pénzügyi helyzetének javításá­­­z. Választhat még egy lehető­­•get: az előző évi adóelszámo­­ás után mutakozó túlfizetést­­ igényli vissza, hanem az­­ ott év adókötelezettségének .Jjesítésére számoltatja el.­yen módon a város bevételeit jhban biztosítva érzik a képvi­selők, ugyanakkor méltányosak 1. Dunaferr-rel szemben, k.k. Dunaújvárosi HÉTFŐ — 1996. július 1VII. évf., 152. szám — Ara: 19,80 Nyílt nap Minden van, ami segíthene: pályaorientációs, pályakorrekciós, pályamegerősítő program... „Nagyüzem” volt szombaton délelőtt a dunaújvárosi munka­ügyi kirendeltségen, úgy, mint az ország hasonló hivatalaiban. Ez a nyílt nap külsőségeiben is különbözött a hétköznapi gya­korlattól: már a földszinten vár­ták a pályakezdőket. A Pálya­kezdők Elhelyezkedési Prog­ramja keretében kiadott ismer­tetőt, és egy adatlapot kapott mindenki, amit a fiatalok vagy elolvastak és kitöltöttek, vagy nem. A nyílt nap szervezői ter­mészetesen bíztak mindkettő­ben. Hiszen aki ezen a szomba­ton vette a fáradságot magának, hogy az egyébként különösebb felhajtás nélkül szervezett ren­dezvényre elment, azt már érde­kelhette saját sorsa. Az ismere­­tetőben a legfontosabb kérdésre rögtön választ is kaphattak a pá­lyakezdők: milyen segítségre számíthatnak? Adamek Ildikó és Györik Rita az idén végeztek a Lorántffy Zsuzsanna Szakközép- és Szak­munkásképző Iskolában. Hu­­szonhatan voltak osztályukban, ennyien szerezték meg a ve­gyésztechnikusi oklevelet. Igaz, csak június 12-én volt a záró­vizsga, még alig-alig pihentek, de az azóta eltelt rövid időt sem láblógatással töltötték. — Próbáltunk állás után néz­ni, de nem sok sikerrel jártunk — mondja Ildikó. — Voltunk a vasműben, a papírgyárban, iga­zán a leglehetetlenebb helyeken is érdeklődtünk, ugyan nincs-e szükség vegyészekre, de sehol semmi biztatást nem kaptunk. — Azaz egy helyen — veti közbe Rita. — Az álláscímet itt kaptuk a kirendeltségen, rohan­tunk, nehogy megelőzzenek bennünket. Aztán mire kiér­tünk, kiderült, már nem is két vegyésztechnikus lányt keres­nek, hanem egy élelmiszeripari szakmunkást, és fiút... A lányok önmagukban tehe­tetlenek, beismerik, nem iga­zodnak el a munkaerőpiacon. — Most miért is tanultunk? — gondolkodik hangosan Ildi­kó. — Azért, hogy elfogadjunk egy tízezer forintos fizetést és egy akármilyen állást, mondjuk egy parkgondozást? Vagy ta­nuljunk még tovább? Lesz-e ér­telme? Eddig három osztálytár­sunknak akadt munkája. (Folytatás a 3. oldalon) Sok mindent kitaláltak már a munkaügyisek, de munkahelyeket ők nem teremthetnek ... A megyék történelmi szerepe Második alkalommal talál­koztak a 19 megye és a főváros közgyűlésének tagjai. A Nép­­képviselők ünnepét, a Honfog­lalás napjának nevezett rendez­vényt Ópusztaszeren, a Nemzeti Emlékparkban tartották. A száz éve felavatott Árpád emlékmű talapzatán egy bronz­koszorút helyzetek el, és fel­avatták az emlékmű körüli kis parkot, amelyet ezentúl a 19 me­gye és Budapest, valamint az ál­lam és az Európai Unió zászlója díszít. Az avató beszédet a Fejér megyei elnök, Szabó Gábor tar­totta. A megyék elfogadtak egy nyilatkozatot, amelyben ki­mondják: képviselőik „azért gyűltek össze újfent Ópuszta­szeren, hogy az ezredforduló köszöbén ismét kinyilvánítsák a megyerendszer létének törté­nelmi jelentőségét, a közel 1000 éves jogfolytonosságból követ­kezően az önkormányzatiság eme szintjének nélkülözhetet­lenségét”. A Népképviselők ünnepsé­gén az Országgyűlés delegáció­ját vezető Gál Zoltán házelnök beszédében a folytonosság és a változás ellentétéről,­­ szoros összefüggéséről beszélt. (Folytatás a 4. oldalon) Rekord lett a kísérletből Sikerült! A kitartó munka meghozta gyümölcsét. A vállal­kozó szellemű futóknak már csak a Rekordok Könyvének következő kiadását kell várniuk. Benne lesznek! A Dunaferr If­júsági Szervezet amatőr futói ar­ra vállalkoztak, hogy a mille­­centenárium alkalmából 1100 kilométert futnak le 110 óra alatt tízen a Központi Sporttelepen. A „Mozgás az élet” jegyében kedden elindított futam va­sárnap pontosan a tervezett idő­ Lázár Zsolt felvételé­ ben, délelőtt tíz órakor befeje­ződött. Selyem József kezdte meg az első köröket. Minden futónak huszonöt kört kellett teljesítenie egy óra alatt. Mindezt kilenc óránként. A hajnali keléstől ki­csit tartottak, de az állandó gyú­rás, a sok gyümölcs és a sport­krémek jót tettek a fáradtság és az álom leküzdésére. Egy-két sérüléstől eltekintve gond nél­kül zajlott le az esemény. A csoport legidősebb tagja lábujjtörést szenvedett. A rajt­cél sátor mellett egy szék akadt útjába, amibe belerúgott. A se­besülés ellenére ő futott a leg­jobb részidővel — egy perc, öt­ven másodperc alatt. A többiek átlagban két perc, húsz másod­perc alatt teljesítették a négy­száz métert. Sajnos nem volt felhőtlen ez a néhány nap. Volt futó, akinek idő közben begyulladt az achil­­lese. Fogát összeszorítva küz­dötte le fájdalmait és a hátralévő köröket. (Folytatás a 3. oldalon) „Örömfutás” az utolsó körben A Dunaújvárosi Hírlap a család napilapja! Szeretni nehéz A harmonikus család titka, hogy a szeretetünket úgy tud­juk elosztani, mint vajat a kenyéren, hogy a szélére is jus­son, hogy mindenhol jó legyen. Az érzékletes hasonlatot Müller Péter írótól hallottam, találóan és könnyedén fogal­mazta meg a szeretet művészetének egyik lényegét, ám pokolian nehéz ezt nap mint nap gyakorolni. Miért? Mert sokasodnak azok, akiknek egyre kisebb mennyisé­gű vaj jut az egyre vékonyabb szelet kenyérre, s akárhogy ügyeskednek, nem jut belőle mindenhova. S mert a szere­tet nagyon nehéz műfaj, mi pedig többnyire elcsigázottak, fáradtak, kedvetlenek vagyunk. Gondolják csak meg! A szeretet tartós figyelem, törődés, türelem, empátia, együttműködés. A szeretet nem passzív, hanem cselekvő állapot, állandóan mozgásban van, ener­giákat igényel. Sok más között felelősséget, tiszteletet is kell, hogy jelentsen. Erich Fromm így fogalmazott: „A sze­retet cselekvő törődés annak az életével és fejlődésével, akit vagy amit szeretünk”. Nem vagyunk sem lélektelenebbek, sem közömböseb­­bek másoknál, de meggyőződésem, hogy fáradtabbak va­gyunk. Történelmi fáradtság is ez, meg az örökös újrakez­dések, a több műszakok, a kizsákmányolások, a reményte­lenségek apasztják, sorvasztják életerőnket, egészségün­ket, kedvünket. A családok tömegei évek óta nem tudnak pihenni, üdülni, kikapcsolódni, mert nincs rá pénzük. Csak emésztik egymást, őket pedig a könyörtelen idő, a szűkülő élettér. — zagom — Szabadalom viaszgyertyára Egy dunaújvárosi kis cég nagy ötlete Mezőgazdasági termékfelvá­sárlásra specializálódott a du­naújvárosi székhelyű cég, amely a Dunaszöv AFESZ-ból vált ki. A Hungarotrade Kft. ve­zetői, Szabó Péter és Ruzsonyi Gábor felfigyeltek arra, hogy a méhviasz kelendő áru Japánban. Kíváncsiak voltak arra is, mi áll a kereslet hátterében.­­ A felkelő nap országában évezredes hagyomány, hogy a vacsoránál, az üzleti tárgyalá­soknál gyertyát gyújtanak, még­pedig mézillatot árasztó viasz­gyertyát. Az általuk használt viaszgyertya húsz-harminc perc alatt elég, és égés közben fröcsköl. (Folytatás a 3. oldalon)

Next