Dunaújvárosi Hírlap, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-14 / 62. szám
12 DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP Országjárás Magyarországon számos olyan helység található, amelynek neve egy másikéval összekapcsolható, azaz az egyiknek a vége a másiknak az eleje. Megadjuk a nevek elejét, végét, és összekeverve az összekötő szavakat. A te feladatod a középső oszlop kitöltése az odaillő utó- és előtagokkal. Sziget — szög — ág — hegy — vár — szent — vámos. A megoldásokat március 23-ig várjuk az ismert címre: Zsibongó, Dunaújvárosi Hírlap 2400 Dunaújváros, Városháza tér 1. VII/1. 1. SZÁSZ........GESZTES 2. DUNA.....MONOSTOR 3. EGER........FALVA 4. BALLÓ........LIGET 5. KŐSZÁR........FALU 6. SAJÓ........MIKOLA 7.1 MINdI........ENDRE MEGOLDÁS A két héttel ezelőtt megjelent rejtvény megoldása: alakít, karate, csatár, betart, átutal, tapéta. A jó megoldást beküldők között 200 forintos vásárlási utalványokat sorsoltunk ki. Nyerteseink: Jeney Melinda, Hepp Roland és Kiss Dóra — mindhárman Dunaújvárosból. Nyereményeiteket hamarosan postán kapjátok meg. Gratulálunk a szerencséseknek! Tollbóbitás búbosbanka Ez a rigó nagyságú feketefehér, drappos, tollbóbitás madarunk néha olyannak tűnik, mint a kakadu. Van is benne valami igazság. Minden valószínűség szerint a legelő nyájakkal, azokat követve került hazánkba is. A füves legelők, erdőszélek, tanyák, présházak környékét részesíti előnyben fészkelés szempontjából. A legelő marhák, gulyák valósággal vonzzák, mert azok trágyalepényeiben tenyésző rovarok a legfőbb csemegéi. Sok lótücsköt és gilisztát is elfogyaszt, melyeket hosszú csőrével a földből húz ki, aztán feldarabol, majd feldob a levegőbe és ügyesen elkapja. Hangja jellegzetes, melyet a nász időszakában március végétől június derekáig gyakorta hallat. Fészkét rendszerint öreg fűz, illetve nyárfák üregeiben találjuk, de költ földi üregekben, bomladozó kőfalakban, tanyák, présházak padlástereiben is. Én jó néhány évvel ezelőtt Csalapusztán egy szeméttelepre kidobott öreg, asztali tűzhely sütőrészében találtam rá fészkére, melyben a kotló tojásait melengette. Ez a tény is bizonyítja alkalmazkodó képességét. Sokfelé „büdös banka” névvel illetik, mely igen találó, ugyanis a tojó madár és a fiókák fartómirigyeikből költési időszakban kellemetlen, bűzös váladékot fecskendeznek ki, ezzel riasztják el a fészekhez közeledő ellenséget, igen hatásosan. A váladék bűze elárulja a fészkük hollétét is. Vizet csak igen ritkán fogyaszt, természetes tápláléka kielégíti vízigényét. Fürdeni is csak a porzó homokban fürdik. Tőlünk nyugatra kipusztulóban lévő madárfaj. Ahol élettere megváltozott, eltűnt a rideg legeltető állattartás, ott a bankák száma is egyre fogy, pedig kár érte, igen hasznos tevékenységet folytat a káros rovarvilág pusztításával. Mivel fészkelő helyeinek megválasztásával elég alkalmazkodó, talán nálunk megmenekül a kipusztulástól és így még unokáink is ismerni fogják ezt a pompás küllemű madarat. Figyeljünk mi is rá, március második felében már sokszor naphosszat hallatja erős kiáltását „up-up”, mely azonnal elárulja jelenlétét. Szigorú védelmet élvez! Dr. Warvasovszky Emil MAGAZIN 1998. március 14., SZOMBAT Gyerekrajzok a forradalomról AZ ÖREG TÖLGY MESÉJE Az 1848—49-es forradalom és szabadságharc jelentős eseményei, nevezetes alakjai elevenednek meg azokon a rajzokon, amelyeket a 150. évforduló tiszteletére meghirdetett, Trombita harsog, dob pereg című pályázatra küldtek be fehérvári általános iskolások. A szebbnél szebb rajzokból Rácz Klaudia Petőfiportréját (Petőfi isk., 6. b), Molnár Orsolya aradi vértanúkról festett tablóját (Petőfi, 6. a), Várszegi Nóra március 15-ét idéző rajzát (Szent Imre, 3. c) és Vas Izabella csatajelenetét (Munkácsy, 4. b) választották ki. Az öreg tölgyfa felébredt téli álmából. Álmosan törölgette a szemét. Látta, a rigó már harsányan fütyürészik, fújja, cifrázza, ahogy bírja. A mókuska is serényen ugrált, lerázta a maradék fonnyadt fagyöngyöt és vidáman köszöntötte a tölgyet: — Szervusz, barátom. Látom, kipihented magad. Nézd a rigót, hogy fújja már hajnal óta torkaszakadtából. — Bizony nagy nap ez a mai — örvendezett az öreg tölgyfa. — Éppen a kétszázadik ébredésem volt. — Akkor boldog születésnapot kívánok! — És mielőtt a tölgyfa észbekapott volna, a mókus két oldalról megpuszilta. — Köszönöm szépen a köszöntődet, mókuska. Bevallom, jólesett! — És szemeit törölgetve folytatta. — Cserébe elmesélek neked egy szép történetet. A mókuska kiült a napra, élvezte a melengető sugarakat. Az öreg tölgyfa pedig mesélt. Valamikor régen, amikor még friss forrásvizet szállítva a patak itt csordogált, ahol a vízmosás van, egy gyönyörű leány jött a partra. Miután szomját oltotta, megfürdött a kristálytiszta vízben. De az erdő gonosz boszorkánya megirigyelte a lány szépségét, ezért míg a lány fürdött, ellopta a ruháit, és csúszómászókkal varázsolta tele a patak partját a gyönyörű virágok helyett. Amikor a leány kiszállt a patakból, ruháját nem találta sehol. Kétségbeesett, félt a csúszómászóktól, félelmében keservesen sírni kezdett. Meghallotta sírását az erdőt járó királyfi. Leszállt lováról, odament a lányhoz, ráterítette a köpenyét. — Hogy kerültél ide, te szépséges leány? — Fürödtem a patakban, és valaki elvitte a ruhámat! — panaszkodott a lány, és ahogy belepillantott a királyfi tüzes szemébe, nyomban beleszeretett. De a királyfi is szerelemre gyulladt a lány iránt. Nem nézte jó szemmel a gonosz boszorkány, hogy terve dugába dől, ezért újabb gonoszságon törte a fejét. Ellenük fordította az erdőt. A fák útjukat állták, csak helyben topogtak, sehogyan sem tudtak kitalálni az erdőből. A gonosz boszorkány meg csak nevetett rajtuk. A királyfi és a leány felfedezték, hogy a csúf boszorkány gonoszkodik velük. A királyfi kirántotta kardját, a boszorkány ettől még nagyobb haragra gerjedt: — Legyetek ezentúl az erdő örök foglyai! És kénkövet hányva, tüzet okádva elvarázsolta őket. A gyönyörű szép leányból lett a virágbontogató tündér, aki évente egyszer eljön, hogy szerelmét kiöntse a fákra, kiviruljanak a virágok, az emberek szívében megújuljon, fellángoljon a szerelem. A királyfi pedig én vagyok, az éveket számláló és gyűjtögető öreg tölgyfa. Most, hogy jön a virágbontogató tündér, nekem is ébren kell várnom őt. És hidd el, alig győzöm kivárni az érkezését. A mókuska áhítattal hallgatta a mesét. — Köszönöm neked, öreg tölgyfa, ilyen szépet még nem is hallottam. Bevallom, én is nagyon várom már a tündért. Még egyszer boldog szülinapot kívánt, és egy jól irányzott ugrással átröppent a fenyőre, ahol a tobozokat tördelgetve még ma is gondolkozik az öreg tölgy meséjén. Törő István 'ísatth' '30'uO‘b Jj vtuezic Httioi's ír? flUHlTtp- M M*.Sy5A'MPOR. 30ZSff Q,., tCtniAfin WrSTf8£UÜ& HA'tcty ■, VII. Mi» Márciusi ifjak nemzedéke A márciusi ifjak nemzedéke című kiállítással emlékezik az 1848—49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára a Magyar Nemzeti Múzeum. A kiállítás főszereplői, kik is lehetnének mások, mint a pesti forradalom hősei, Petőfi, Jókai, Irányi Dániel, Vasvári Pál, valamint az utókor által kevésbé ismertek, például Birányi Ákos, Bozzai Pál, Hamary Dániel, Kléh István, Lauka Gusztáv és Sítkei Károly. A kiállítás középpontjában a március 15-i sorsfordító huszonnégy óra főbb eseményeit, azok legendás helyszíneit idézik fel a rendezők enteriőrök, eredeti tárgyak és dokumentumok, képzőművészeti ábrázolások segítségével. Az izgalmas történelmi utazás a Petőfi és Jókai által közösen bérelt belvárosi lakástól indul, akik a Nemzeti dal kéziratával sietnek a radikális ifjak törzshelyére, a Pilvaxba. A legendás kávéház hangulatát szintén korabeli tárgyakkal varázsolják a múzeumba. Az enteriőrben kiállított fehér, kerek márványasztalt ülték körül az ifjak hajdan, ez volt a „közvélemény asztala”, amelyet a forradalmi napokban nemzeti színű posztóval terítették le. A múzeumi séta következő helyszíne, Länderer és Heckenast nyomdája. Az „amerikai sasos” sajtógépen nyomtatták ki a Tizenkét pontot és a Nemzeti dalt. A Nemzeti Múzeum lépcsője és kertje szintén „beépült” a kiállításba, amely akár az idei osztálykirándulás célja is lehet.