Dunaújvárosi Hírlap, 1998. október (9. évfolyam, 230-255. szám)
1998-10-24 / 249. szám
4 DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP FÓKUSZ Almási Zsolt nyolc esztendeje Az újabb kori demokrácia dunaújvárosi történetében az első polgármester volt, nyolc évig irányította a város életét. Neve mindenképpen összefonódik a rendszerváltás, az önkormányzatiság helyi történéseivel. 1998. október 18-án lejárt mandátuma, a választók másnak szavaztak bizalmat. Almási Zsolttal nemcsak az elmúlt időszakról és a választásokról beszélgettünk szerdán, hanem személyes sorsának alakulásáról is. — Almási úr, hogy érzi magát? — Köszönöm, megvagyok. Nem örültem a választási eredménynek, nem erre készültem. Tudomásul veszem, hogy a választók így döntöttek. — Hogyan értékeli a választást saját személyét, pártját illetően és a felálló önkormányzatot nézve? Programok helyett teljesíthetetlen ígérgetések — Az előrejelzésekből úgy tűnt, hogy jóval kiegyensúlyozottabb pártviszonyok jellemzik majd az új testületet, így nagyon meglepő, hogy szinte kizárólag szocialista pártiak futottak be. Ez azt mutatja, hogy az MSZP szava jutott el leginkább a szavazókhoz. A többi pártnak is el kell tanulnia, hogy azon a nyelven beszéljenek, amit az állampolgár leginkább megért. A harmadik választáson többet vártam a pártoktól, így elszomorító volt, hogy a programismertetés helyett teljesíthetetlen ígérgetésekkel operáltak. Ettől az emberek becsapottnak érzik magukat. Aztán nem tudok például mit kezdeni azzal a személyemet érintő híreszteléssel, miszerint benzinkutak tulajdonosa vagyok. Természetesen egy benzinkutam sincs. Sőt, egyértelműen anyagi veszteségeim voltak a polgármesterséggel, de hát ezt vállaltam. — Nem bizonytalanította el az országgyűlési választás eredménye? Az ugye elég alacsony százalékot hozott önnek. — Éreztem ezt, és gondolkodtam is azon, hogy érdemes-e ismét indulnom a polgármesteri székért. Ám jó esélyeket jósolt egy több várost érintő felmérés, és a kopogtatócédulák gyűjtésekor is szimpátiával találkoztam a polgárok részéről. Igaz, közvetlenül a választások előtt hallottam, hogy már nyolc éve vagyok polgármester, jó lenne valaki más, tehát váltást akartak a szavazók. — Milyen lesz a testület? — Az a kiegyensúlyozottság amiben reménykedtem, nem valósult meg. Általában nem használ a demokráciának, ha egy párt meghatározó szerephez jut, mert elmarad az érdekek vitákon keresztül történő egyeztetése, ami végül is megóvja a helyi társadalmat a komolyabb tévedésektől, rossz döntésektől, mert nincs kontroll. Az elsők lelkesek voltak, a következők profibbak . Két ciklusban irányította a várost, melyik milyen volt? — Egyik se volt könnyű. Az első ciklus volt a szebb: több hit, lelkesedés, tartás jellemezte a testületet, nem annyira az érdekek motiválták a közgyűlést. A második közgyűlés sokkal érdekorientáltabb, úgy is mondhatnám, profibb volt. Ebből több gondom is adódott. 1996- tól kezdve azt tapasztaltam — mert nem kötöttem a szocialistákkal párt-, hanem csak feladatkoalíciót —, hogy minden törvényes lehetőséget kihasználva korlátozták a tevékenységemet, ők kívántak meghatározóvá lenni azokban. A második ciklus összességében eredményesebb is volt, jól sikerült például az oktatási, kulturális koncepció. És hoztunk rossz döntéseket is, főként a gazdaság területén: a Dunaqua-Thermmel kapcsolatos privatizációs döntés, a nagyvenyimiek részvénymegvásárlása. Ezek nem a lakosság érdekét szolgálták. A főiskola fejlesztése a város érdeke is — Mit hagy maga után? —Dunaújváros egy jól működő város, amely meglehetősen sokat gyarapodott. Kiegyenlítettük a régi és az új város közötti feszültségeket, a kommunális ellátásra gondolok. Sikerült a telefon megoldása, az Innopark fejlesztése már meghozta az első eredményt. Kiépült ott is az infrastruktúra, a cégek letelepedését ez megkönnyíti, így munkahelyek teremtődnek. Erre szükség van, hiszen az alapanyaggyártó cégeknél — vasmű, papírgyár — a fejlesztések munkaerőt váltanak ki, amelynek elhelyezéséről gondoskodni kell. Büszke vagyok arra, hogy Győr és Székesfehévár után az egy főre eső tőke Dunaújvárosban volt a legnagyobb. A tőkét éppen az alapanyaggyártó cégekbe fektették be. Bankok, kereskedelmi egységek épültek. Sikerült a várost és a közgyűlést meggyőzni, hogy a főiskolát nem tekinthetjük idegen testnek, annak fejlesztése alapvető városi érdek. Szociális területen mozgónővér-szolgálatot vezettünk be, és két, időseket gondozó otthon készült el. Nem tartom sikeresnek a teljes egészségügyi ellátást, elsősorban a kórház körüli gondok miatt. Mindent összevetve fontos, hogy nem adósodott el a város, és jelentős vagyont tudott össszeszedni. A dunaújvárosi gazdaság anyahajója a vasmű — Van olyan vélemény, hogy bezzeg Fehérvár fejlődött, nem úgy mint Dunaújváros. — Alapvetően másként látom ezt. Dunaújváros soha nem került olyan megalázó helyzetbe, mint Fehérvár 1991-92-ben, amikor összeomlott a város gazdasága. Sikeresen kihasználták a lehetőségeiket valóban, és a külföldi tőke bevonásával munkahelyet teremtettek. A munkanélküliség ott ma is magasabb, az átlagkereset alacsonyabb és többen várnak lakásra. Ha úgy tetszik, két forrásuk van, hiszen ott van a megyei közgyűlés is. Egy kicsit hamis kép él a dunaújvárosiakban: a fehérváriak számára ugyanis még mindig nem teremtette meg a gazdasági fejlődés azt a szintet, ami nálunk megvan. —A másik vélekedés, hogy a vasmű biztonságot adott és ezzel kényelmessé tette a várost. — Messze nem adott kényelmességet, hiszen csak a kilencvenes évek közepén vezettük be az iparűzési adót, és emlékezhetünk, hogy 1996-ig a vasműnek meglehetősen nehéz volt a helyzete. Amikor jobban ment a Dunaferrnek, akkor a parlament elvont központi forrásokat, mondván, a városnak enélkül is megy. — Még mindig a vasműnél maradva: hibáztatták önt, hogy sokáig csak protokolláris viszonya volt a vasmű vezetőivel. — Szó se volt erről, ez a megállapítás rendkívül felületes. Amikor megnyertük az ÁPV Rt.-vel szemben a pert, a város tulajdonossá vált a vasműben. Előtte is rendszeresen egyeztettünk a város működése szempontjából fontos feladatokat. Valószínű az a kijelentés okozott félreértést, miszerint a vasmű vezetői hangoztatták: még egyszer olyan hibát nem követnek el, hogy nem igyekeznek minél több emberüket a közgyűlésbe juttatni. Ez a második ciklusra már teljesült is. Joga van a vasműnek így gondolkodnia, bár én nem tartom szerencsésnek, mert más dolog a közigazgatás és egy nagy gazdálkodószervezet érdekérvényesítése a testületen belül. Azt szoktam mondani, ez már nem a vasmű lakótelepe, hanem egy önálló életet élő város. Az tény, és jó, hogy így van: a dunaújvárosi gazdaság anyahajója a vasmű. Döntésre vár, ki építse a szennyvíztisztítót — Mi a legsürgetőbb feladat a város életében? — November 15-ig meg kell oldani a biológiai szennyvíztisztító kérdését, különben jelentős támogatástól esik el a város. Ha nem születik döntés, összeomlik a pénzügyi konstrukció, és öt-hat éven belül nem ad a kormány támogatást, ráadásul büntetést is kell fizetni a szennyezés miatt. És szennyezzük is a Dunát. — Erős ellenzéki képviselőként tevékenykedik-e az új testületben? — Nem szívesen használom ezt a jelzőt, hogy ellenzéki. Minden olyan kérdésben, amely város érdekét szolgálja, együttműködésünkre számíthat a szocialista frakció és a polgármester. A nyolc év ismereteit, tapasztalatait természetesen jól fogom kamatoztatni; ha valmilyen partikuláris érdek kerül előtérbe, akkor nagyon kemény ellenzéki magatartásra számíthatnak. — Hogyan sikerül visszatérnie a „civil életbe” ? — Eddig is a civil életben voltam... A választások után három nappal beszélgetünk, még nem tudom, hogy igazából mit fogok csinálni. —Érte-e a önt vagy családját hátrány amiatt, hogy már nem ön a polgármester? — A családom egyik tagját igen, de erről nem kívánok beszélni. — Nem alakult ki légüres tér ön körül? Megmaradtak a barátai? — Nincs okom panaszra. Sokan hívtak fel, az utcán is megszólítottak, hogy nem ezt az eredményt várták. Ez jólesett. Mivel nem barátkozom jellemfogytékos emberekkel, így nem ért csalódás a baráti körömben. — Politikai ambíciók? — Egyelőre levezetésképpen itt a közgyűlésben dolgozom. Lehet, hogy naivitás, de szeretném, ha az állampolgárok a testületbe olyan embereket juttatnának, akik nem egyéni érdekből, hanem önzetlenül végzik munkájukat. S. J. „...a választások előtt hallottam, hogy már nyolc éve vagyok polgármester, jó lenne valaki más, tehát váltást akartak a szavazók” 1998. október 24., SZOMBAT Három ország hat településének szövetsége A családi kapcsolatok szolgálják legjobban a megismerést Két francia, egy luxemburgi és három magyar település együttműködési szerződést ír alá október 25-én, azaz vasárnap délután Iváncsán. Az ötvenhatos forradalom tiszteletére a község képviselőtestülete ünnepi közgyűlésre várja a vendégeket 16 órára az iváncsai faluházban: a megemlékezés után díszpolgári kitüntetést adnak át, majd Montois La Montagne, Saint Maximin, Beckerich, Baracs, Perkáta és Iváncsa polgármestere aláírja az együttműködési okmányt. A megállapodást hetekkel ezelőtt Franciaországban készítették elő az érintett önkormányzatok, megállapodva abban, hogy az elkövetkezendő tíz évben az élet mely területeire kívánják kiterjeszteni a partnerkapcsolatot. Nem ismeretlenként találkoztak a települési elöljárók ezen a tanácskozáson, hiszen Baracsnak és Perkátának a francia, Iváncsának pedig a luxemburgi várossal van évek óta gyümölcsöző kapcsolata. Ennek köszönhetően több mint húsz tonnás(!) karitatív szállítmány — amely gyermek- és felnőtt- ruhaneműket, egészségügyi felszereléseket, műszaki cikkeket és egyéb használati tárgyakat rejtő érkezett Iváncsára, ebből a három község lakói és a gyermekintézmények vezetői válogathatnak majd a közeljövőben. Ezen kívül a francia nyelvtanulást segítő oktatási eszközök, valamint a kulcsi klinikára szállított műszerek is a kibontakozó kapcsolat egyik megnyilvánulásaként értékelhetők. A hat település további terveikről, a „nemzetközi kapcsolatok ápolásáról”, közös nyilatkozatot ad ki vasárnap. Az önkormányzatok vezetői a családok közötti kapcsolatok kialakítását tartják a legjobb útnak ahhoz, hogy egymást mind alaposabban megismerhessék és elfogadják. A későbbiekben sorra kerülő találkozók alkalmával a népi hagyományok, kultúrák megismertetését kiállításokkal, amatőr csoportok bemutatásával segítik. Nyelvi nehézségeik áthidalására közös gyermeknyelvi táborok szervezését javasolják. Hasonló elgondolásból a franciaországi partnerek nyelvtanárt biztosítanak a három község általános iskolájában, továbbá vállalták, hogy pályakezdő fiatalokat fogadnak majd városaikban, néhány hónapra munkalehetőséget biztosítva számukra. A környezetvédelemre is nagy súlyt fektet a holnaptól élő munkaprogram: a településfejlesztésről és a köryyezetvédelem terén szerzett tapasztalatokról kölcsönösen tájékoztatják egymást a szerződő felek, illetve segítik ez irányú feladataik végrehajtását. S amire már most készül a három ország hat települése: az ezredfordulót, illetve a Magyar Állam alapításának ezeréves évfordulóját közösen szeretnék megünnepelni. Körmendi Jó tanuló és jó sportoló is A dunaújvárosi kitüntetettek legelfoglaltabbika talán Somorácz Áron. A Széchenyi István Gimnázium tizedik osztályos tanulója idén első alkalommal ünnepelhetett együtt a megye legsikeresebb sportolóival, akik egyben szorgalmas tanulók is. Több mint négy esztendeje vízilabdázom. Korábban sokáig fociztam. Amikor azonban a gimibe kerültem, új barátaim hatására elmentem egy edzésre az uszodába, és ott is maradtam. Először jobbszélső voltam, most balátlövőként játszom. Csapatom kilencvenhétben az országos bajnokságon a „B” kategóriában aranyérmet szerzett. — Mennyit kell edzeni, hogy ilyen siker szülessen? — Hetente háromszor a serdülők csapatában játszom, kedden és pénteken pedig a felnőttekkel edzem. Kevesen vannak, és már tavaly is vízilabdáztam velük. Jóval később találkozunk, így a tanulásra több időm marad. — Nem érdemtelenül kaptad a jó tanuló — jó sportoló kitüntetést. — Nem bizony. Kitűnő tanuló vagyok. Kedvenc tantárgyam a biológia és a fizika. Orvos szeretnék lenni. — Ez azt jelenti, hogy a sport számodra hobbi, kellemes szabadidős elfoglaltság? — Nem akarok hivatásszerűen vízilabdázni, de megszoktam a mozgást. Biztos hiányozna. Az agyam is jobban fog két óra játék után. —Mit csinálsz az iskolai szünetekben, hétvégenként? —Nem is emlékszem már rá, hogy mikor kaptam az első fényképezőgépemet. Azóta azonban gyakran örökítek meg szép pillanatokat. Főleg természetfotókat készítek az édesapámhoz hasonlóan. Együtt szoktuk járni az erdőt. Én legjobban madarakat szeretek fényképezni. A futballt sem feledtem. A haverokkal gyakran rúgjuk a bőrt. Már amennyiben találunk olyan időpontot, amikor mindenki ráér. S. V. 4. BIZTONSÁGI EV AUTÓJA? Az ALFA 156 egy olyan gépkocsi, amely az aktív, passzív és megelőző biztonság terén magasan kiemelkedő színvonalat nyújt. FIANLA AUTÓCENTRUM Székesfehérvár, Szent Flórián krt. 4. Tel.: 22/510-640