Dunaújvárosi Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-26 / 21. szám

1999. január 26., KEDD Negrelli, akinek a Szuezi­­csatornát köszönhetjük • MTI Panoráma „Azon a napon, amelyen a (szuezi) csatorna megnyílik, el­veszti j­elentőségét Vasco da Ga­ma felfedezése” - írta 1846-ban összefoglaló jelentésében Alois Negrelli, megindokolva, hogy miért lenne nagy jelentőségű Ausztria számára a Szuezi-csa­­torna megépítése. Bár Negrelli a munkálatok kezdetét sem érte meg, mégis oroszlánrésze volt a csatona „megszületésében”. A vízi út 1859. és 1869. közt épült meg Ferdinand Lesseps francia mérnök vezetésével. Nicolaus Alois Maria Vincenz Negrelli 1799. január 23-án született Fie­ra di Primieróban, a mai Dél-Ti­­rol területén ottani földbirtokos apa és német származású anya gyermekeként. Apja részt vett a franciák elleni tiroli szabadság­­harcban, amiért annak leverése után letartóztatták és a család kénytelen volt eladni birtokait. Az ifjú Alois a bécsi kormány ösztöndíjával végezhette tanul­mányait, amelyek során különö­sen matematikában és fizikában tűnt ki. Mint mérnök Tirolban és Vorarlberg tartományban szer­zett tapasztalatokat a folyam­szabályozás és az útépítés terü­letén. Negrelli, aki lelkesedett a kor új közlekedési eszközéért, a vasútért, Franciaországban és Angliában ismerkedett meg a vasútépítés gyakorlatával, majd 1832-től fogva Svájcban hasz­nosította ismereteit. Nevéhez fűződik a zürichi Münster-híd, majd az első svájci (Zürich-Ba­­den-Bázel) vasútvonal megépí­tése. Svájcban ismerkedett meg a későbbi Szuezi-csatorna meg­építésének gondolatával, amely azután élete végéig foglalkoz­tatta. A későbbiekben Ausztriá­ban több vasútvonalat épített, de tervezett vasútvonalakat Würt­­tembergben és Szászországban is. 1848-ban Negrelli az osztrák munkaügyi minisztérium vas­­útigazgatóságának vezetője lett, egy év múlva az Ausztriához tartozó Lombardia-Velence vasútjainak élére került. Miköz­ben egyre behatóbban foglalko­zott a csatorna megépítésének gondolatával, 1856-ban az oszt­rák vasutak főfelügyelőjévé ne­vezték ki. Egyiptomban már Krisztus előtt 600 táján kezdtek csatornát építeni a Nílus egyik ágának torkolatától a Vörös­tenger felé, majd az építkezést Dareiosz perzsa király fejezte be Kr. e. 490-ben. A csatorna azon­ban a Krisztus utáni VIII. évszá­zadban megsemmisült és az In­diába vezető vízi út 1498-ban történt felfedezésével amúgy is elvesztette jelentőségét a közel­­keleti útvonal. Csak Leibniz (1646-1716), majd később Bo­naparte Napóleon vetette fel újból a Földközi-tenger és a Vö­rös-tenger közötti vízi út gondo­latát. A Napóleon által 1799- ben felállított bizottság azonban a két tenger vízszintjének téves mérése alapján kétségbe vonta a terv megvalósíthatóságát. franciák Egyiptomban elszen­­­vedett vereségével azután fe­ledésbe merült az elgondolás. A német Humboldt azonban - ma­gáévá téve Goethe szavait, ame­lyek szerint, aki megépíti a Szuezi-csatornát, az felfedezi a világot - Zürichben rávette Negrellit, hogy foglalkozzék a problémával. Negrelli kezdeményezésére Metternich javasolta, hogy Ausztria vegyen részt bármi­lyen konzorciumban, amely kész lenne megépíteni a csator­nát. 1846-ban Negrelli három mérnököt küldött azzal a fel­adattal a térségbe, hogy állapít­sák meg a szélirányokat; vizs­gálják meg a Nílus áradásainak hatását a sivatag alatti vízréteg szintjére; derítsék ki, hogy mek­kora a különbség a Földközi­tenger és a Vörös-tenger víz­szintje között. Azzal is megbízta őket, hogy készítsenek felmé­rést a Szuezi-szorosról, s állapít­sák meg, lehet-e munkaerőt ta­lálni a környéken, s ha igen, mi­lyen bérért. A mérnökök 1847- ben tértek vissza és jelentésüket Negrelli felhasználta terveinek elkészítéséhez. Egyúttal elosz­latott egy tévedést is; megállapí­totta, hogy a Földközi-tenger és a Vörös-tenger vízszintje azo­nos, nem kell tehát zsilipeket építeni a leendő vízi úton. Tervei szerint a megépítendő csatorna hossza 171 kilométer lett volna. (Lesseps kivitelezé­sében a Szuezi-csatorna hossza ugyancsak 171 kilométer, szé­lessége 100-135 méter, mélysé­ge pedig 13-15 méter, és zsilipe­­zésre nincs szükség.) Ezután Párizsban nemzetközi társaság alakult a technikai problémák tisztázására. Negrelli tagja lett a társaságnak. Az egykori diplo­mata, Ferdinand Lesseps ez idő tájt kezdett foglalkozni a terv­vel. Azáltal, hogy rokonságban állott III. Napóleon feleségével, Eugénia császárnéval, sikerült felkeltenie az uralkodó érdeklő­dését a terv iránt. Miután a pári­zsi nemzetközi társaság jóvá­hagyta az időközben nemesi rangra emelt Negrelli („Moldel­­be Lovagja”) tervét, 1857-ben az egyiptomi khedive (alkirály) az egyiptomi csatornaépítkezé­­sek főfelügyelőjévé nevezte ki őt. Negrelli 1858. október else­jén bekövetkezett hirtelen halá­lát követően kapta meg Ferdi­nand Lesseps a koncessziót a Szuezi-csatorna megépítésére. Az 1859. április 25-én megkez­dett munkálatokhoz Lesseps a szükséges dokumentációt kerülő úton szerezte meg Negrelli özve­gyének hagyatékából potom húszezer guldenért. I. Ferenc Jó­zsef császár többek közt azért döntött úgy, hogy részt vesz az 1869 novemberi ünnepélyes megnyitáson, nehogy feledésbe menjen Negrelli neve. A későb­biek során Negrelli Marie nevű lánya megkísérelte, hogy kárté­rítést kapjon a Lesseps által léte­sített Compagnie Universelle du Canal Maritime de Suez nevű társaságtól. Lesseps azonban 1894-ben elhunyt még mielőtt az eljárás befejeződött volna, amelyben Negrelli lányának ér­dekeit Raymond Poincaré ügy­véd, a későbbi francia köztársa­sági elnök képviselte. Az elő vi­lágháború kitörése miatt azután végleg elmaradt a Negrelli csa­lád anyagi kártalanítása. A BIKAÖLÉS FORTÉLYA A bikát egy nő is meg tudja ölni, bármilyen meglepő - írja Cristina Sanchez a sikerkönyv­nek tartott önéletleírásában. Életkora szerint ugyan kevés be­­számolnivalója lehetne, de erős érve, hogy ő az első női matador. Pontosabban: „matadora”. San­chez 17 évesen jelentkezett a madridi matador iskolába, íme, a bikaölés női fortélya: „Olyan ez, mint a simogatás, s minthogy ezt minden nő kiválóan tudja, a siker adott. Ingerelni, teljesen átadni magamat a táncnak, meg­vadítani, aztán a végén megadni a kegyelemdöfést”. Másutt ezt női praktikának mondják. MAGAZIN DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP 7 „Euró-prostikat” keresnek Szomorú a helyzet Amszter­dam híres-hírhedt vörös lámpás negyedében: egyre több lámpa alszik ki, a kirakatok függönyei pedig zárva maradnak. „A kira­katok és ablakok nagy része üres” — erősítette meg Jan Broers, a kirakatokat és ablako­kat prostituáltak részére bérbe­adók egyesületének titkára. A rendőrség határozott fellépése nyomán állott elő ez a helyzet. Egy 1998. augusztus 15-én ha­tályba lépett rendelkezéssel megvonták az engedélyt a hiva­talos papírral nem rendelkező örömlányoktól Amszterdam­ban, miután 18 évig megtűrték őket. Az ablakok és a mögöttük lévő kis szobák bérbeadóinak ez jelentős anyagi veszteség - ezért kézzel írt cédulákon vagy nagybetűs hirdetésekben keres­nek „euró-prostikat”. Hágában még ennél is tovább mentek a ki­rakatok bérbeadói: megbízot­taik elindultak az Európai Unió területén, hogy „bérlőket” tobo­rozzanak. A több nyelven fel­adott hirdetés szövege világos: „Hágai vöröslámpás negyed ki­rakatprostituáltakat keres az Európai­ Unióból, napi kereset maximum 1000 gulden (454 eu­ró).” Az egyesület elnöke, Arie de Jong nagy reményekkel uta­zott Svédországba, ahol január 1-jétől az utcalányok kuncsaft­jaira büntetés vár. Hágában a ki­rakatokban kínálkozó prosti­tuáltak 80 százalékának nem volt hivatalos papírja, s így a 688 ablak 85 százaléka mára megüresedett. A holland lányok előnyben részesítik a bordély­házakat és klubokat. Nem akar­nak külföldi kuncsaftokat. Az Európai Unió országaiból érke­ző „hölgyek” jogi szempontból legálisan folytathatják Hollan­diában az ősi mesterséget, de a külhonban folytatott reklámhad­járat az illegalitás határán mo­zog. „Nem vagyunk lánykeres­kedők és stricik sem” - állítja Jan Broers, de reméli, gyorsan elter­jed az európai vöröslámpás ne­gyedekben a hír, hogy Hollan­diában „munkaerőhiány” van, s erre majd „maguktól jönnek a hölgyek, ha keresni akarnak”. A kereseti lehetőség pedig nem rossz: a jobb időkben napi 7000 férfi kereste fel a negyedet, s egy lánynak napi 6-7 vendéget kel­lett fogadnia ahhoz, hogy ki tud­ja fizetni a kirakat, vagy ablak, és a hozzá tartozó szoba bérét, s a megélhetésre is jusson. Balszerencsés pandakaland Fűnyírás közben véletlenül egy óriáspanda karámjába zu­hant egy kínai asszony, a mackó azonban nem látta szívesen a hí­vatlan vendéget és harapásaival súlyosan megsebesítette. A bal­eset Szecsuán tartományban, egy pandatenyésztő központban történt. A­z állat az asszonynak előbb az egyik combjából mart ki egy da­rabot, majd pedig a másik lábán is megharapta. A sérültet egy katonai kórházba szállították, állapota nem életveszélyes. Az óriáspandák kizárólag Kínában honosak, s mára már csak mintegy ezer él közülük vadon. Szecsuánban több te­nyésztőközpontot hoztak létre, hogy javítsanak a pandaszapo­rulaton. A szigetelésről szövegelve Cúgos a lakás -panaszkodtak a Weiner Tibor körút lakói egé­szen mostanáig. Hiszen aki arra jár, saját szemével is láthatja, hogy újjászületnek a négyeme­letes házak. A Komfortnövelő és Energiaracionalizálási Elvek a Távhőellátásban elnevezésű, rö­viden Keret-programhoz csatla­kozó Sziget-program részeként ugyanis külső szigetelő réteget kaptak a falak. A tavaly tavasszal meghirdetett kezde­ményezés azonban most megre­kedni látszik. Ennek okáról Keve Miklóst, a DunaquaTherm Víz-, Csatorna- és Hőszolgáltató Részvénytársaság koordinációs és PR vezetőjét kérdeztem. A szolgáltató - Minden fogyasztó a saját bőrén érzi a nyomasztó energia­­költségeket. A légköbméter sze­rinti átalánydíjas elszámolás azonban nem ösztönöz senkit ta­karékoskodásra. A rendszer igazságtalan, mert ugyanakkora hődíjat fizet például az Erkel kertben egy földszinti téglaépü­letben lakó a körülbelül húsz fo­kért az azonos légtérfogatú he­lyiséghőmérséklet után, mint a Római körúti panelház felső emeletén élő a huszonöt-hu­szonhét fokos melegért. Ez utób­bi meglehet állandó szellőzte­téssel „pocsékolja” a hőt. A ki­lencvenöt elején elindult Keret­­program ezeket a lényeges eltéréseket kívánja kiküszöbölni mérhető és szabályozható fűtési rendszerek kialakításával. Mit sem ér ez azonban, ha a rossz szi­getelés miatt mindig magas fo­kozatra kell csavarni a berende­zést. - Ezért hirdették meg kilenc­vennyolc májusában a SZIGET programot? - Pontosan. Az érdekvéde­lem, nevezetesen a Lakásüze­meltetők Érdekvédelmi Szerve­zete, a Hőszolgáltató Kft. és a DunaquaTherm Rt. dolgozta ki a megoldást. Ez utóbbi két cég öt­öt millió forint támogatást aján­lott fel azoknak a közösségek­nek, akik élnek a lehetőséggel. A júliusi határidő után összeülve meglepődve tapasztaltuk, hogy a reméltnél lényegesen több lakásszövetkezet és társasház jelentkezett. A különféle munkanemek egyikére és másikára összesen hetvenketten nyújtották be igé­nyüket több mint százhúsz mil­lió forint értékben. - Ez azonban nem állt a ren­delkezésükre. Hogyan oldották meg ezt az anyagi természetű problémát? - Egyrészt más, pótlólagos forrás után néztünk. Deimel Já­nos és Tóth László révén az ön­­kormányzathoz fordultunk se­gítségért, amely végül negyven­öt millió forintnyi támogatást szavazott meg. Ugyanakkor fel­emeltük a lakók egyéni hozzájá­rulását a költség tíz százalékáról harmincra, valamint felülbírál­tuk a szükséges munkáknak ko­rábban megítélt pénzügyi kere­tet. A határt ezúttal nyolcvan­­nyolcvanhat milliónál húztuk meg. - Most már elkezdődhetett a munka? - Mivel az előkészítés alaposan elhúzódott, a tervezett ütemezés helyett csak egyes ré­szeket tudtunk kilencvenkilenc januárjára megvalósítani, és most újabb problémával kell szembenéznünk. Az önkormányzat különböző bi­zottságai azt tárgyalják, hogy a fent említett negyvenöt millió forint az eredeti elképzelés el­lenére visszatérítendő legyen. Ezt az elgondolást Rohonczi Sándor azzal indokolta, hogy a programba később bekapcsoló­­dók már ilyen támogatást nem kapnának, így ők jelentős hát­ránnyal indulnának a szigetelés költségeinek előteremtésekor. Ha azonban a mostani résztve­vőknek vissza kell fizetniük a pénzt, akkor gondolom számo­san visszakozni fognak. - Pedig ha jól tudom több vá­rosból is jöttek érdeklődők. - Ez bizony országos szintű kezdeményezés, amelynek pél­dáját az újraegyesített Németor­szágból hoztuk. Két esztendővel ezelőtti tanulmányutunk során láttuk azt, hogy ott minden má­sodik lakást - ezermilliárd már­ka ráfordítással - felújítottak. Természetesen állami és önkor­mányzati segítséggel, mert nél­külük eleve halálra van ítélve a dolog. Azonban mindez közös érdekünk, amelyben úttörő sze­repet vállalt a szolgáltató, a fo­gyasztó és az érdekvédelem. A kivitelező A kivitelezők egyike a Ther­­moprofit 2000 Kft. Balogh Béla ügyvezető igazgató a munkate­rületre kísérve a következőket mondta: - Összesen tizenkét munka­nemre lehetett jelentkezni, úgymint a külső fal, a tető vala­mint a pince és a lépcsőházi fö­dém hőszigetelésére, az ablakba harmadik réteg üveg beépítésé­re, és a különböző használati me­legvízvezetékek szigetelésére. Szóval minden olyan helyet szá­mításba vettünk, ahol hőleadás történhet. Az esetek nyolcvan százalékában a szigetelést kérték a lakók. Eddig ipari szigeteléssel és bádogozással foglakoztunk, de már korábban is szerettük vol­na működési területünket a kom­munális illetve lakossági létesít­ményekre kiterjeszteni. Erre kí­nálkozott kiváló lehetőség a SZIGET program révén. - Ezen belül milyen feladatot végeznek? - Három lakóközösség igé­nyelte a külső fal szigetelését ál­talunk. A Weiner Tibor körút 9- 11-13-15. számú épület felújítá­sát január tizennyolcadikán be­fejeztük. Most ugyanott az 1-3-5-7 számú tömbön dolgo­zunk. Alapanyagunk a Dunaferr Skinfix Kft. által gyártott hor­ganyzott lemez, amely öt centi­méter vastag hungarocel réteg­gel együtt, műanyag fóliával be­vonva az ablakok alatt lévő para­pet részre rakunk. E bevonat lemosható, bármely színben elő­állítható, esztétikus és időálló. Olyan a szerkezete, hogy esőve­tővel együtt szerelhető fel. En­nek a hónapnak a végére vagy február elejére ezzel a házzal is végzünk. Pár évvel ezelőtt a Dunaqua­Therm Víz-, Csatorna- és Hő­­szolgáltató Rt. jóvoltából ther­­movíziós felvételek készültek a város épületeiről. Ezeket szem­lélve bárki megbizonyosodha­tott arról, hogy vannak hőtechnikailag gyenge, jó és kiváló házak a városban. A panelépületek köztudottan rossz szigetelésűek, azonban a felújításnak köszön­hetően mégis a Martinovics utca 2-4-6 számú tömb a legkiválóbb e szempontból. Lakói átlagosan 12514 forintot kapnak vissza az éves hődíjból. Ezzel szemben a Zalka Máté utca 1-2-3 számú házban élő családok körülbelül plussz 3­875 forintot fizetnek még be a hőszolgáltató kasszá­jába. A lakó Mendi Béla a Weiner Tibor körút 13-as számú ház lakója im­már két esztendeje. Az egy és három félszobás lakásban - mint elmondta - zárt ajtók mellett is járt a szél, a hőmérséklet állan­dóan alacsony maradt. A szige­telés befejezése óta azonban nyugodt, mert gyermekei szobá­ja most már meleg. Az alig egy­hónapos munka során kellemet­lensége nem volt, a munkások nem hangoskodtak, rendet hagy­tak maguk után. Pénzébe nem került mindez, ugyanis a közös költségből fedezte a ház a kiadá­sokat. Most csak az utcafrontot szigetelték a Thermoprofil 2000 Kft. segítségével, de később ter­vezik a másik oldal beburkolását is. Ha azonban fizetni kell érte, akkor alaposan elgondolkodna a dolgon. Hiába dolgozik három műszakban, annyit nem tudna félrerakni, hogy erre is fussa. # Közös érdekünk az energiata­karékosság, hiszen nem mindegy hogyan és mennyiért élünk. Ketyeg az óra, hiszen 2004-től nem átalányt, hanem annyit fizetünk, amennyit tény­legesen fogyasztunk. Legyen az hő, víz, gáz vagy éppen villamos energia. (X) Akadozva, de halad a Sziget-program

Next