Dunaújvárosi Hírlap, 1999. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1999-01-26 / 21. szám
1999. január 26., KEDD Negrelli, akinek a Szuezicsatornát köszönhetjük • MTI Panoráma „Azon a napon, amelyen a (szuezi) csatorna megnyílik, elveszti jelentőségét Vasco da Gama felfedezése” - írta 1846-ban összefoglaló jelentésében Alois Negrelli, megindokolva, hogy miért lenne nagy jelentőségű Ausztria számára a Szuezi-csatorna megépítése. Bár Negrelli a munkálatok kezdetét sem érte meg, mégis oroszlánrésze volt a csatona „megszületésében”. A vízi út 1859. és 1869. közt épült meg Ferdinand Lesseps francia mérnök vezetésével. Nicolaus Alois Maria Vincenz Negrelli 1799. január 23-án született Fiera di Primieróban, a mai Dél-Tirol területén ottani földbirtokos apa és német származású anya gyermekeként. Apja részt vett a franciák elleni tiroli szabadságharcban, amiért annak leverése után letartóztatták és a család kénytelen volt eladni birtokait. Az ifjú Alois a bécsi kormány ösztöndíjával végezhette tanulmányait, amelyek során különösen matematikában és fizikában tűnt ki. Mint mérnök Tirolban és Vorarlberg tartományban szerzett tapasztalatokat a folyamszabályozás és az útépítés területén. Negrelli, aki lelkesedett a kor új közlekedési eszközéért, a vasútért, Franciaországban és Angliában ismerkedett meg a vasútépítés gyakorlatával, majd 1832-től fogva Svájcban hasznosította ismereteit. Nevéhez fűződik a zürichi Münster-híd, majd az első svájci (Zürich-Baden-Bázel) vasútvonal megépítése. Svájcban ismerkedett meg a későbbi Szuezi-csatorna megépítésének gondolatával, amely azután élete végéig foglalkoztatta. A későbbiekben Ausztriában több vasútvonalat épített, de tervezett vasútvonalakat Württembergben és Szászországban is. 1848-ban Negrelli az osztrák munkaügyi minisztérium vasútigazgatóságának vezetője lett, egy év múlva az Ausztriához tartozó Lombardia-Velence vasútjainak élére került. Miközben egyre behatóbban foglalkozott a csatorna megépítésének gondolatával, 1856-ban az osztrák vasutak főfelügyelőjévé nevezték ki. Egyiptomban már Krisztus előtt 600 táján kezdtek csatornát építeni a Nílus egyik ágának torkolatától a Vöröstenger felé, majd az építkezést Dareiosz perzsa király fejezte be Kr. e. 490-ben. A csatorna azonban a Krisztus utáni VIII. évszázadban megsemmisült és az Indiába vezető vízi út 1498-ban történt felfedezésével amúgy is elvesztette jelentőségét a közelkeleti útvonal. Csak Leibniz (1646-1716), majd később Bonaparte Napóleon vetette fel újból a Földközi-tenger és a Vörös-tenger közötti vízi út gondolatát. A Napóleon által 1799- ben felállított bizottság azonban a két tenger vízszintjének téves mérése alapján kétségbe vonta a terv megvalósíthatóságát. franciák Egyiptomban elszenvedett vereségével azután feledésbe merült az elgondolás. A német Humboldt azonban - magáévá téve Goethe szavait, amelyek szerint, aki megépíti a Szuezi-csatornát, az felfedezi a világot - Zürichben rávette Negrellit, hogy foglalkozzék a problémával. Negrelli kezdeményezésére Metternich javasolta, hogy Ausztria vegyen részt bármilyen konzorciumban, amely kész lenne megépíteni a csatornát. 1846-ban Negrelli három mérnököt küldött azzal a feladattal a térségbe, hogy állapítsák meg a szélirányokat; vizsgálják meg a Nílus áradásainak hatását a sivatag alatti vízréteg szintjére; derítsék ki, hogy mekkora a különbség a Földközitenger és a Vörös-tenger vízszintje között. Azzal is megbízta őket, hogy készítsenek felmérést a Szuezi-szorosról, s állapítsák meg, lehet-e munkaerőt találni a környéken, s ha igen, milyen bérért. A mérnökök 1847- ben tértek vissza és jelentésüket Negrelli felhasználta terveinek elkészítéséhez. Egyúttal eloszlatott egy tévedést is; megállapította, hogy a Földközi-tenger és a Vörös-tenger vízszintje azonos, nem kell tehát zsilipeket építeni a leendő vízi úton. Tervei szerint a megépítendő csatorna hossza 171 kilométer lett volna. (Lesseps kivitelezésében a Szuezi-csatorna hossza ugyancsak 171 kilométer, szélessége 100-135 méter, mélysége pedig 13-15 méter, és zsilipezésre nincs szükség.) Ezután Párizsban nemzetközi társaság alakult a technikai problémák tisztázására. Negrelli tagja lett a társaságnak. Az egykori diplomata, Ferdinand Lesseps ez idő tájt kezdett foglalkozni a tervvel. Azáltal, hogy rokonságban állott III. Napóleon feleségével, Eugénia császárnéval, sikerült felkeltenie az uralkodó érdeklődését a terv iránt. Miután a párizsi nemzetközi társaság jóváhagyta az időközben nemesi rangra emelt Negrelli („Moldelbe Lovagja”) tervét, 1857-ben az egyiptomi khedive (alkirály) az egyiptomi csatornaépítkezések főfelügyelőjévé nevezte ki őt. Negrelli 1858. október elsején bekövetkezett hirtelen halálát követően kapta meg Ferdinand Lesseps a koncessziót a Szuezi-csatorna megépítésére. Az 1859. április 25-én megkezdett munkálatokhoz Lesseps a szükséges dokumentációt kerülő úton szerezte meg Negrelli özvegyének hagyatékából potom húszezer guldenért. I. Ferenc József császár többek közt azért döntött úgy, hogy részt vesz az 1869 novemberi ünnepélyes megnyitáson, nehogy feledésbe menjen Negrelli neve. A későbbiek során Negrelli Marie nevű lánya megkísérelte, hogy kártérítést kapjon a Lesseps által létesített Compagnie Universelle du Canal Maritime de Suez nevű társaságtól. Lesseps azonban 1894-ben elhunyt még mielőtt az eljárás befejeződött volna, amelyben Negrelli lányának érdekeit Raymond Poincaré ügyvéd, a későbbi francia köztársasági elnök képviselte. Az elő világháború kitörése miatt azután végleg elmaradt a Negrelli család anyagi kártalanítása. A BIKAÖLÉS FORTÉLYA A bikát egy nő is meg tudja ölni, bármilyen meglepő - írja Cristina Sanchez a sikerkönyvnek tartott önéletleírásában. Életkora szerint ugyan kevés beszámolnivalója lehetne, de erős érve, hogy ő az első női matador. Pontosabban: „matadora”. Sanchez 17 évesen jelentkezett a madridi matador iskolába, íme, a bikaölés női fortélya: „Olyan ez, mint a simogatás, s minthogy ezt minden nő kiválóan tudja, a siker adott. Ingerelni, teljesen átadni magamat a táncnak, megvadítani, aztán a végén megadni a kegyelemdöfést”. Másutt ezt női praktikának mondják. MAGAZIN DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP 7 „Euró-prostikat” keresnek Szomorú a helyzet Amszterdam híres-hírhedt vörös lámpás negyedében: egyre több lámpa alszik ki, a kirakatok függönyei pedig zárva maradnak. „A kirakatok és ablakok nagy része üres” — erősítette meg Jan Broers, a kirakatokat és ablakokat prostituáltak részére bérbeadók egyesületének titkára. A rendőrség határozott fellépése nyomán állott elő ez a helyzet. Egy 1998. augusztus 15-én hatályba lépett rendelkezéssel megvonták az engedélyt a hivatalos papírral nem rendelkező örömlányoktól Amszterdamban, miután 18 évig megtűrték őket. Az ablakok és a mögöttük lévő kis szobák bérbeadóinak ez jelentős anyagi veszteség - ezért kézzel írt cédulákon vagy nagybetűs hirdetésekben keresnek „euró-prostikat”. Hágában még ennél is tovább mentek a kirakatok bérbeadói: megbízottaik elindultak az Európai Unió területén, hogy „bérlőket” toborozzanak. A több nyelven feladott hirdetés szövege világos: „Hágai vöröslámpás negyed kirakatprostituáltakat keres az Európai Unióból, napi kereset maximum 1000 gulden (454 euró).” Az egyesület elnöke, Arie de Jong nagy reményekkel utazott Svédországba, ahol január 1-jétől az utcalányok kuncsaftjaira büntetés vár. Hágában a kirakatokban kínálkozó prostituáltak 80 százalékának nem volt hivatalos papírja, s így a 688 ablak 85 százaléka mára megüresedett. A holland lányok előnyben részesítik a bordélyházakat és klubokat. Nem akarnak külföldi kuncsaftokat. Az Európai Unió országaiból érkező „hölgyek” jogi szempontból legálisan folytathatják Hollandiában az ősi mesterséget, de a külhonban folytatott reklámhadjárat az illegalitás határán mozog. „Nem vagyunk lánykereskedők és stricik sem” - állítja Jan Broers, de reméli, gyorsan elterjed az európai vöröslámpás negyedekben a hír, hogy Hollandiában „munkaerőhiány” van, s erre majd „maguktól jönnek a hölgyek, ha keresni akarnak”. A kereseti lehetőség pedig nem rossz: a jobb időkben napi 7000 férfi kereste fel a negyedet, s egy lánynak napi 6-7 vendéget kellett fogadnia ahhoz, hogy ki tudja fizetni a kirakat, vagy ablak, és a hozzá tartozó szoba bérét, s a megélhetésre is jusson. Balszerencsés pandakaland Fűnyírás közben véletlenül egy óriáspanda karámjába zuhant egy kínai asszony, a mackó azonban nem látta szívesen a hívatlan vendéget és harapásaival súlyosan megsebesítette. A baleset Szecsuán tartományban, egy pandatenyésztő központban történt. Az állat az asszonynak előbb az egyik combjából mart ki egy darabot, majd pedig a másik lábán is megharapta. A sérültet egy katonai kórházba szállították, állapota nem életveszélyes. Az óriáspandák kizárólag Kínában honosak, s mára már csak mintegy ezer él közülük vadon. Szecsuánban több tenyésztőközpontot hoztak létre, hogy javítsanak a pandaszaporulaton. A szigetelésről szövegelve Cúgos a lakás -panaszkodtak a Weiner Tibor körút lakói egészen mostanáig. Hiszen aki arra jár, saját szemével is láthatja, hogy újjászületnek a négyemeletes házak. A Komfortnövelő és Energiaracionalizálási Elvek a Távhőellátásban elnevezésű, röviden Keret-programhoz csatlakozó Sziget-program részeként ugyanis külső szigetelő réteget kaptak a falak. A tavaly tavasszal meghirdetett kezdeményezés azonban most megrekedni látszik. Ennek okáról Keve Miklóst, a DunaquaTherm Víz-, Csatorna- és Hőszolgáltató Részvénytársaság koordinációs és PR vezetőjét kérdeztem. A szolgáltató - Minden fogyasztó a saját bőrén érzi a nyomasztó energiaköltségeket. A légköbméter szerinti átalánydíjas elszámolás azonban nem ösztönöz senkit takarékoskodásra. A rendszer igazságtalan, mert ugyanakkora hődíjat fizet például az Erkel kertben egy földszinti téglaépületben lakó a körülbelül húsz fokért az azonos légtérfogatú helyiséghőmérséklet után, mint a Római körúti panelház felső emeletén élő a huszonöt-huszonhét fokos melegért. Ez utóbbi meglehet állandó szellőztetéssel „pocsékolja” a hőt. A kilencvenöt elején elindult Keretprogram ezeket a lényeges eltéréseket kívánja kiküszöbölni mérhető és szabályozható fűtési rendszerek kialakításával. Mit sem ér ez azonban, ha a rossz szigetelés miatt mindig magas fokozatra kell csavarni a berendezést. - Ezért hirdették meg kilencvennyolc májusában a SZIGET programot? - Pontosan. Az érdekvédelem, nevezetesen a Lakásüzemeltetők Érdekvédelmi Szervezete, a Hőszolgáltató Kft. és a DunaquaTherm Rt. dolgozta ki a megoldást. Ez utóbbi két cég ötöt millió forint támogatást ajánlott fel azoknak a közösségeknek, akik élnek a lehetőséggel. A júliusi határidő után összeülve meglepődve tapasztaltuk, hogy a reméltnél lényegesen több lakásszövetkezet és társasház jelentkezett. A különféle munkanemek egyikére és másikára összesen hetvenketten nyújtották be igényüket több mint százhúsz millió forint értékben. - Ez azonban nem állt a rendelkezésükre. Hogyan oldották meg ezt az anyagi természetű problémát? - Egyrészt más, pótlólagos forrás után néztünk. Deimel János és Tóth László révén az önkormányzathoz fordultunk segítségért, amely végül negyvenöt millió forintnyi támogatást szavazott meg. Ugyanakkor felemeltük a lakók egyéni hozzájárulását a költség tíz százalékáról harmincra, valamint felülbíráltuk a szükséges munkáknak korábban megítélt pénzügyi keretet. A határt ezúttal nyolcvannyolcvanhat milliónál húztuk meg. - Most már elkezdődhetett a munka? - Mivel az előkészítés alaposan elhúzódott, a tervezett ütemezés helyett csak egyes részeket tudtunk kilencvenkilenc januárjára megvalósítani, és most újabb problémával kell szembenéznünk. Az önkormányzat különböző bizottságai azt tárgyalják, hogy a fent említett negyvenöt millió forint az eredeti elképzelés ellenére visszatérítendő legyen. Ezt az elgondolást Rohonczi Sándor azzal indokolta, hogy a programba később bekapcsolódók már ilyen támogatást nem kapnának, így ők jelentős hátránnyal indulnának a szigetelés költségeinek előteremtésekor. Ha azonban a mostani résztvevőknek vissza kell fizetniük a pénzt, akkor gondolom számosan visszakozni fognak. - Pedig ha jól tudom több városból is jöttek érdeklődők. - Ez bizony országos szintű kezdeményezés, amelynek példáját az újraegyesített Németországból hoztuk. Két esztendővel ezelőtti tanulmányutunk során láttuk azt, hogy ott minden második lakást - ezermilliárd márka ráfordítással - felújítottak. Természetesen állami és önkormányzati segítséggel, mert nélkülük eleve halálra van ítélve a dolog. Azonban mindez közös érdekünk, amelyben úttörő szerepet vállalt a szolgáltató, a fogyasztó és az érdekvédelem. A kivitelező A kivitelezők egyike a Thermoprofit 2000 Kft. Balogh Béla ügyvezető igazgató a munkaterületre kísérve a következőket mondta: - Összesen tizenkét munkanemre lehetett jelentkezni, úgymint a külső fal, a tető valamint a pince és a lépcsőházi födém hőszigetelésére, az ablakba harmadik réteg üveg beépítésére, és a különböző használati melegvízvezetékek szigetelésére. Szóval minden olyan helyet számításba vettünk, ahol hőleadás történhet. Az esetek nyolcvan százalékában a szigetelést kérték a lakók. Eddig ipari szigeteléssel és bádogozással foglakoztunk, de már korábban is szerettük volna működési területünket a kommunális illetve lakossági létesítményekre kiterjeszteni. Erre kínálkozott kiváló lehetőség a SZIGET program révén. - Ezen belül milyen feladatot végeznek? - Három lakóközösség igényelte a külső fal szigetelését általunk. A Weiner Tibor körút 9- 11-13-15. számú épület felújítását január tizennyolcadikán befejeztük. Most ugyanott az 1-3-5-7 számú tömbön dolgozunk. Alapanyagunk a Dunaferr Skinfix Kft. által gyártott horganyzott lemez, amely öt centiméter vastag hungarocel réteggel együtt, műanyag fóliával bevonva az ablakok alatt lévő parapet részre rakunk. E bevonat lemosható, bármely színben előállítható, esztétikus és időálló. Olyan a szerkezete, hogy esővetővel együtt szerelhető fel. Ennek a hónapnak a végére vagy február elejére ezzel a házzal is végzünk. Pár évvel ezelőtt a DunaquaTherm Víz-, Csatorna- és Hőszolgáltató Rt. jóvoltából thermovíziós felvételek készültek a város épületeiről. Ezeket szemlélve bárki megbizonyosodhatott arról, hogy vannak hőtechnikailag gyenge, jó és kiváló házak a városban. A panelépületek köztudottan rossz szigetelésűek, azonban a felújításnak köszönhetően mégis a Martinovics utca 2-4-6 számú tömb a legkiválóbb e szempontból. Lakói átlagosan 12514 forintot kapnak vissza az éves hődíjból. Ezzel szemben a Zalka Máté utca 1-2-3 számú házban élő családok körülbelül plussz 3875 forintot fizetnek még be a hőszolgáltató kasszájába. A lakó Mendi Béla a Weiner Tibor körút 13-as számú ház lakója immár két esztendeje. Az egy és három félszobás lakásban - mint elmondta - zárt ajtók mellett is járt a szél, a hőmérséklet állandóan alacsony maradt. A szigetelés befejezése óta azonban nyugodt, mert gyermekei szobája most már meleg. Az alig egyhónapos munka során kellemetlensége nem volt, a munkások nem hangoskodtak, rendet hagytak maguk után. Pénzébe nem került mindez, ugyanis a közös költségből fedezte a ház a kiadásokat. Most csak az utcafrontot szigetelték a Thermoprofil 2000 Kft. segítségével, de később tervezik a másik oldal beburkolását is. Ha azonban fizetni kell érte, akkor alaposan elgondolkodna a dolgon. Hiába dolgozik három műszakban, annyit nem tudna félrerakni, hogy erre is fussa. # Közös érdekünk az energiatakarékosság, hiszen nem mindegy hogyan és mennyiért élünk. Ketyeg az óra, hiszen 2004-től nem átalányt, hanem annyit fizetünk, amennyit ténylegesen fogyasztunk. Legyen az hő, víz, gáz vagy éppen villamos energia. (X) Akadozva, de halad a Sziget-program