Dunaújvárosi Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)
1999-05-10 / 107. szám
4 DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP KRÓNIKA Túra, ideális „bringaidőben” Gyönyörű napsütésben, se meleg, se hideg, a bringázáshoz éppen a legmegfelelőbb időben kerekezték le szombaton a Dunaújváros-Mezőfalva-Dunaújváros távot a tizenötödik bringatúra résztvevői. Reggel nyolc órától várták a szervezők, a polgármesteri hivatal sportirodájának munkatársai és segítőik a túrázókat a Városháza téren, ahol rövid bemelegítés után (a divatbemutató elmaradt) megadták a jelet az indulásra. Nagy lendülettel indult a csapat - lehettek vagy kétezerötszázan - köztük olyanok is akadtak, akik egy-két alkalomtól eltekintve egy bringatúrát sem hagytak ki. Az Ősküllők Mountain Bike Egyesület tagjai, vérbeli kerékpárosokként megerőltetés nélkül gyűrték le a kilométereket, amik bizony, főleg visszafelé az emelkedőkön, a legkisebbek kerekei alatt elég nehezen akartak elfogyni. Lényeg azonban, hogy a mostani bringatúrán komoly sérülést senki sem szenvedett, épen, egészségesen, kipirultan és elégedetten tértek vissza déli tizenkét óra körül a résztvevők. Mezőfalván több mint kétezer túralap került a dobozba. A XV. Dunaújvárosi bringatúra támogatói jóvoltából csaknem száz ajándékot sorsolhattak ki a rendezők, köztük tíz kerékpárt. (Ez utóbbiakat dr. Kálmán András országgyűlési képviselő adta át a szerencséseknek.) A fődíjat, egy férfi Boxer „V” típusú kerékpárt egy dunaújvárosi bringázó, Nagy Ferenc nyerte. A baracsi Lisztóczki Anna és a perkátai Kovács Gyuláné mellett a kerékpárokat dunaújvárosiak nyerték: Varga Ákos, Szűcs Gábor, Balázs Tímea, Péter Zsolt, ifj. Simon Károly, Pintér Patrik és Bencs Bernadett. t.sz. Továbbra sem ül a babérjain... Nem várta, hogy bárki is elismeréssel szól eddigi tevékenységéről. Meglepetéssel, és örömmel fogadta a Fejér Megyei Közgyűlés elnökének meghívó levelét. Fertő László elnök adta át nemzeti ünnepünkön Kovács István hosszútávfutónak a „Terstyánszky Ödön-díjat”a következő indoklással: „jótékony célú, mezei, maratoni, települések közötti futóversenyek megszervezése, a kullancscsípés okozta megbetegedésben szenvedő gyermekek segítése, Európát két alkalommal átszelő hosszútávú futásai révén Fejér megye hírnevének öregbítését célul tűző és az egészséges életmódot, fokozott állóképességet népszerűsítő tevékenysége elismeréseként. ” A magányos futó az oklevél átvétele óta sem ül a babérjain, hanem fokozott erővel szervez. Túl a nagy sikerű Nyuszi futáson, Országos Teleház Futásra indul május 24-én, Sárkeresztesről. Kérdésünkre elmondta, hogy naponta három négy községet szeretnének érinteni. Az utat a Teleház által felajánlott gépkocsival fogja megtenni. A községekben nem maradhat el majd az élménybeszámoló, illetve a sport további népszerűsítése futóversenyek szervezésével. A Kihívás Napján például Szakolyba várják, az egész napos sportprogram résztvevőjeként. Útját a tervek szerint Győr-Moson-Sopron megyében fogja befejezni, a tervek szerint egy hét múlva. Suhajda Lászlótól, a sárkeresztesi Teleház igazgatójától a létesítményről érdeklődtünk: mit takar az elnevezés? - Több célt tűztünk ki magunk elé. A kistelepülések (minimum két háromezer lakosig) technikai felszereltségének fejlesztése és a régi Művelődési Ház mozgalmak fellendítése mellett a sport fontosságának, az egészségvédelem szerepének és jelentőségének előtérbe helyezése. A mozgalomban ötven, már jól működő Teleház és száz, százötven kialakulóban lévő vesz részt. Az Országos Teleház Futás lebonyolítására olyan sportember közreműködését akartuk megnyerni, aki már bizonyította, hogy remek teljesítményekre képes... -fk- Indulás Rovaniemibe - most meg Teleháztól Teleházig fut 1999. május 10., HÉTFŐ A MAI NAP KRÓNIKÁJA DÖMÖLKI LAJOS ROVATA Mozgás és állandóság: madarak és fák A tereken és távolságokon uralkodó madárszárnyak valójában nem kalandos utazásra termettek, hanem a szükség hozta őket létre - a telhetetlen madárgyomor kielégítésének kényszere. A madár csak úgy képes a szükségleteinek megfelelő nagy mennyiségű táplálékhoz biztosítani maga és utódai számára, hogy képes a gyors helyváltoztatásra. Vándorolni is ezért vándorolnak, de... a madáréletet irányító és korlátozó természeti tényezők mellett - némileg meghatódva - felfigyelhetnénk a szülőföldjük iránti szeretetükre is. Hazatérnek kikölteni a fiókáikat és segíteni nekünk a rovar- és rágcsálókártevők elleni szinte kilátástalan küzdelemben. Ezek az „ingyen munkások” a fészkelőhelyeik elvesztésével, a fasorok, erdősávok, erdők kiirtásával lassan már kerülik a házunk táját is... A mi félreérthetetlenül konok tudatlanságunkról Herman Ottó jegyezte le, és az Alföld nagy erdőségeinek kipusztulásával a táj romlásával hozta kapcsolatba, az egyik vitáját egy fafejű magyar emberrel azon a vidéken. Az öreg azzal a félreérthetetlenül logikusnak tűnő magyarázattal vágta ki a tanyája mellett az utolsó akácfát is, mert: „a fa madarat terem, a madár pedig kiveri a búzát...” Más megokolásban pedig arról is regélt a sajátos természetátalakító tevékenységéről, hogy annak - a mi szóhasználatunkkal - közgazdasági értelme is van, merthogy a fa csak 60-80 évben egyszer hoz hasznot, míg a búza évente... A fák árnyékától is féltették a termést Való igaz, hogy a zárt fasorok, erdősávok és erdőpászták közvetlen közelében 1-2 méter távolságon belül észrevehető a mezőgazdasági termény elmaradottsága, de ugyanakkor a vizsgálatok bebizonyították azt is, hogy ezekben a szélvédett területeken 2-3-szoros terméseredmények születtek... míg a fa nélkül csak a futóhomok, a fészkelőhelyek nélkül maradt madarak nélkül pedig a kártevők szedhették a maguk sápját. A természet így követeli meg, hogy tudósítsanak sérelmeiről és szóljunk a magunk ostobaságáról. Meglehet, hogy ma már nem tudunk olvasni ezekből a jelekből és nem sokat mond egy-egy élőlény sírfelirata a bányák szénrétegében. Meglehet, hogy ennek oka a természetesség hiánya, a túlzottan specifikálódott tudományosság igénye. Megállapíthatjuk, hogy annyit sem tudunk már az összefüggésekről, mint az ókor bölcs mesterei (Thales, Bias, Pittakos, Solon, Kleobus és Periander), akik költészettel és humánummal pótolták a táblázatok mögé bújtatott és csak a széttagoltság avatottjainak szóló összefüggéseket. Nem látjuk, hogy a lelki békénk alapját a stabilitást jelentő fák és a korlátlan szabadságot megtestesítő madarak hamarabb biztosíthatják, mint kémiai boldogságok és a pszichiáterek... 1906-ban, ezen a napon alakult meg a Magyar Madártani Intézet és ettől az időponttól számítható az iskolások körében elterjesztett hagyomány, hogy megünneplik e napon a madarak és fák napját. Az ünnepség lényegében abból állt, hogy a diákok csoportosan felkerestek egy közeli erdőt vagy ligetet és ott serény munkával rendet teremtettek, majd aztán oktató célú kis színdarabokat is előadtak. Eleinte a cserkészeknél, majd később az úttörőknél is elterjedt szokás lett, hogy egy-egy őrs kiválasztott egy-egy fát és azt a sajátjaként gondozta... A szent fák A legendák szerint a magyarok szent madara a kerecsensólyom (kurul), vagyis a Turul vezette Árpád népét a Kárpát-medencébe. Azt azért mégsem tekinthetjük véletlennek, hogy e madár utolsó fészkelési helye nyugat felé tekintve Dévény váránál volt... A „Nap-madár”, amelynek rokonai a távoli keleti sztyeppéken lakoztak a perzsaszasszanida birodalom, a sumérok és a szkíták legendáriumában keresi a rokonait. A legtöbb szent madár 363 őszén veszítette el a „rangját”, amikor Jovianus császár egy rendeletben tudtul adta, hogy az ő istene szerint ilyenek nincsenek. Detronizálva lehet a kisebb rangú flamingók mellett a pelikán és a főnix is. Ezen utóbbi még az egyiptomiaktól kerül a rómaiak tiszteletkörébe és eredetileg Ré, a napisten képmása volt. A görög emlékezet szerint ez a madár voltaképpen egy gém, amelyik reggelente a vízparton jelenik meg és 500 (egyesek szerint 1460) év után elégeti magát, majd a saját porából feléled... Ő is a megújulás jelképe volt, miként társa a pelikán is, amelyik saját vérével volt képes táplálni kicsinyeit... Mindenesetre Jovianus óta legfeljebb csak a szentlelket ábrázoló galamb maradt a tárházban. Eltűnt a legendákból Artemis szelleme, aki az erdők, ligetek pártfogója volt, de patronálta a vadászatot is, mindamellett, hogy vigyázta, etette az erdők állatait... Késői keresztény jelképe a természetszeretetnek már csak Szent Ferenc lett, aki a harmóniában gyökerező rendet szerette volna megvalósítani ebben a siralomvölgyben... Ma már ismét csak észérvekkel lehet hatni a környezetünk védelmét még talán tisztelőkre: a legkönnyebb lelőni a kútágasról az ölyvet, vagy vércsét vagy éppen a kuvikot. Fészkelési időben egy ölyv kipusztítása a családjának elvesztését is jelenti, és ezzel legalább 100 ürge és 500 pocok életét menti meg a vadász és vesz el legalább 2-4 mázsa gabonát... Majd' minden nép történetében vannak megjelölt szent helyek, ahol egy-egy megkülönböztetett tiszteletnek örvendő fa áll, nemegyszer hosszú évszázadok óta. Gondoljunk csak a híres indiai „banyánfügefákra” (amelyeknek „magyar neve” latin, vagyis: ficus), vagy éppen Németországban sok a kelta időktől tisztelt és óvott tölgy, amelyekhez számtalan történet is kötődik... Nálunk Magyarországon a szlávok lakta vidékeken különösen, több hársfáról ismerünk különféle misztikus történeteket, amelyek megerősítik különleges mivoltukat. Volt fa, amelyik alatt „csak” Rákóczi pihent meg, de volt olyan is, mint a kőszegi „700 éves” gesztenye (már 200 évvel ezelőtt is 700 éves volt), amelyről tudni vélik, hogy „már látta a bevonuló honfoglaló magyarokat”. Ekképpen a fák történeteihez tartozott, hogy némelyikükhöz ki volt kötve a germán mitológiából ismert „Sleineper”, a nyolclábú csodaló, vagy rajta élt a „Mugar-kígyó”... Odin isten teremtő kedve is fákhoz kötődik, hiszen életre keltett két fát: egy kőrist, „akiből” lett az első germán férfi és egy égert „akiből” pedig lett annak első asszonya. Az ősmagyar mitológiából sem hiányozhatnak a tiszteletre méltó fák, amelyek közül a leghíresebb a mesebeli „égig érő fa”. Amelynek ágai között a „kurul”-karvaly, vagyis a turulmadár is rejtezkedhetett... A szent madarak A baglyok a leghasznosabb madarak. Vadászterületén egy-egy pár garantáltan rendben tartja az egérállományt, nem úgy mint ugyanannyi macska