Dunaújvárosi Hírlap, 1999. május (10. évfolyam, 101-124. szám)

1999-05-10 / 107. szám

4 DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP KRÓNIKA Túra, ideális „bringaidőben” Gyönyörű napsütésben, se meleg, se hideg, a bringázáshoz éppen a legmegfelelőbb időben kerekezték le szombaton a Du­­naújváros-Mezőfalva-Dunaúj­­város távot a tizenötödik brin­gatúra résztvevői. Reggel nyolc órától várták a szervezők, a polgármesteri hi­vatal sportirodájának munkatár­sai és segítőik a túrázókat a Vá­rosháza téren, ahol rövid beme­legítés után (a divatbemutató el­maradt) megadták a jelet az indulásra. Nagy lendülettel in­dult a csapat - lehettek vagy két­­ezerötszázan - köztük olyanok is akadtak, akik egy-két alka­lomtól eltekintve egy bringatú­rát sem hagytak ki. Az Ősküllők Mountain Bike Egyesület tagjai, vérbeli kerékpárosokként meg­erőltetés nélkül gyűrték le a ki­lométereket, amik bizony, főleg visszafelé az emelkedőkön, a legkisebbek kerekei alatt elég nehezen akartak elfogyni. Lé­nyeg azonban, hogy a mostani bringatúrán komoly sérülést senki sem szenvedett, épen, egészségesen, kipirultan és elé­gedetten tértek vissza déli tizen­két óra körül a résztvevők. Me­zőfalván több mint kétezer túra­lap került a dobozba. A XV. Du­naújvárosi bringatúra támogatói jóvoltából csaknem száz aján­dékot sorsolhattak ki a rende­zők, köztük tíz kerékpárt. (Ez utóbbiakat dr. Kálmán András országgyűlési képviselő adta át a szerencséseknek.) A fődíjat, egy férfi Boxer „V” típusú ke­rékpárt egy dunaújvárosi brin­gázó, Nagy Ferenc nyerte. A ba­­racsi Lisztóczki Anna és a perká­­tai Kovács Gyuláné mellett a ke­rékpárokat dunaújvárosiak nyerték: Varga Ákos, Szűcs Gá­bor, Balázs Tímea, Péter Zsolt, ifj. Simon Károly, Pintér Patrik és Bencs Bernadett. t.sz. Továbbra sem ül a babérjain... Nem várta, hogy bárki is elis­meréssel szól eddigi tevékeny­ségéről. Meglepetéssel, és örömmel fogadta a Fejér Me­gyei Közgyűlés elnökének meg­hívó levelét. Fertő László elnök adta át nemzeti ünnepünkön Ko­vács István hosszútávfutónak a „Terstyánszky Ödön-díjat”a kö­vetkező indoklással: „jótékony célú, mezei, maratoni, települé­sek közötti futóversenyek meg­szervezése, a kullancscsípés okozta megbetegedésben szen­vedő gyermekek segítése, Euró­pát két alkalommal átszelő hosszútávú futásai révén Fejér megye hírnevének öregbítését célul tűző és az egészséges élet­módot, fokozott állóképességet népszerűsítő tevékenysége elis­meréseként. ” A magányos futó az oklevél átvétele óta sem ül a babérjain, hanem fokozott erővel szervez. Túl a nagy sikerű Nyuszi futá­son, Országos Teleház Futásra indul május 24-én, Sárkeresz­tesről. Kérdésünkre elmondta, hogy naponta három négy köz­séget szeretnének érinteni. Az utat a Teleház által felajánlott gépkocsival fogja megtenni. A községekben nem maradhat el majd az élménybeszámoló, il­letve a sport további népszerűsí­tése futóversenyek szervezésé­vel. A Kihívás Napján például Szakolyba várják, az egész na­pos sportprogram résztvevője­ként. Útját a tervek szerint Győr-Moson-Sopron megyé­ben fogja befejezni, a tervek szerint egy hét múlva. Suhajda Lászlótól, a sárke­resztesi Teleház igazgatójától a létesítményről érdeklődtünk: mit takar az elnevezés? - Több célt tűztünk ki ma­gunk elé. A kistelepülések (mi­nimum két háromezer lakosig) technikai felszereltségének fej­lesztése és a régi Művelődési Ház mozgalmak fellendítése mellett a sport fontosságának, az egészségvédelem szerepének és jelentőségének előtérbe he­lyezése. A mozgalomban ötven, már jól működő Teleház és száz, százötven kialakulóban lévő vesz részt. Az Országos Teleház Futás lebonyolítására olyan sportember közreműködését akartuk megnyerni, aki már bi­zonyította, hogy remek teljesít­ményekre képes... -fk- Indulás Rovaniemibe - most meg Teleháztól Teleházig fut 1999. május 10., HÉTFŐ A MAI NAP KRÓNIKÁJA DÖMÖLKI LAJOS ROVATA Mozgás és állandóság: madarak és fák A tereken és távolságokon uralkodó madárszárnyak valójában nem kalandos utazásra termettek, hanem a szükség hozta őket létre - a tel­hetetlen madárgyomor kielégítésének kényszere. A madár csak úgy ké­pes a szükségleteinek megfelelő nagy mennyiségű táplálékhoz biztosí­tani maga és utódai számára, hogy képes a gyors helyváltoztatásra. Vándorolni is ezért vándorolnak, de... a madáréletet irányító és korlá­tozó természeti tényezők mellett - némileg meghatódva - felfigyelhet­nénk a szülőföldjük iránti szeretetükre is. Hazatérnek kikölteni a fió­káikat és segíteni nekünk a rovar- és rágcsálókártevők elleni szinte ki­látástalan küzdelemben. Ezek az „ingyen munkások” a fészkelőhelyeik elvesztésével, a fasorok, erdősávok, erdők kiirtásával lassan már kerü­lik a házunk táját is... A mi félreérthetetlenül konok tudatlanságunkról Herman Ottó jegyezte le, és az Alföld nagy erdőségeinek kipusztulásá­val a táj romlásával hozta kapcsolatba, az egyik vitáját egy fafejű ma­gyar emberrel azon a vidéken. Az öreg azzal a félreérthetetlenül logi­kusnak tűnő magyarázattal vágta ki a tanyája mellett az utolsó akácfát is, mert: „a fa madarat terem, a madár pedig kiveri a búzát...” Más megokolásban pedig arról is regélt a sajátos természetátalakító tevé­kenységéről, hogy annak - a mi szóhasználatunkkal - közgazdasági ér­telme is van, merthogy a fa csak 60-80 évben egyszer hoz hasznot, míg a búza évente... A fák árnyékától is féltették a termést Való igaz, hogy a zárt fasorok, erdősávok és erdőpászták közvetlen közelében 1-2 méter távolságon belül észrevehető a mezőgazdasági termény elmaradottsá­ga, de ugyanakkor a vizsgálatok bebizonyították azt is, hogy ezekben a szélvédett területeken 2-3-szoros terméseredmények születtek... míg a fa nélkül csak a futóhomok, a fészkelőhelyek nélkül maradt madarak nélkül pedig a kártevők szedhették a maguk sápját. A természet így kö­veteli meg, hogy tudósítsanak sérelmeiről és szóljunk a magunk ostoba­ságáról. Meglehet, hogy ma már nem tudunk olvasni ezekből a jelekből és nem sokat mond egy-egy élőlény sírfelirata a bányák szénrétegében. Meglehet, hogy ennek oka a természetesség hiánya, a túlzottan specifi­­kálódott tudományosság igénye. Megállapíthatjuk, hogy annyit sem tudunk már az összefüggésekről, mint az ókor bölcs mesterei (Thales, Bias, Pittakos, Solon, Kleobus és Periander), akik költészettel és humá­nummal pótolták a táblázatok mögé bújtatott és csak a széttagoltság avatottjainak szóló összefüggéseket. Nem látjuk, hogy a lelki békénk alapját a stabilitást jelentő fák és a korlátlan szabadságot megtestesítő madarak hamarabb biztosíthatják, mint kémiai boldogságok és a pszi­chiáterek... 1906-ban, ezen a na­pon alakult meg a Ma­gyar Madártani Intézet és ettől az időponttól számítható az iskolások körében elterjesztett ha­gyomány, hogy megün­­neplik e napon a mada­rak és fák napját. Az ün­nepség lényegében ab­ból állt, hogy a diákok csoportosan felkerestek egy közeli erdőt vagy li­getet és ott serény mun­kával rendet teremtet­tek, majd aztán oktató célú kis színdarabokat is előadtak. Eleinte a cserkészeknél, majd később az úttö­rőknél is elterjedt szokás lett, hogy egy-egy őrs kiválasztott egy-egy fát és azt a sajátjaként gondozta... A szent fák A legendák szerint a magyarok szent madara a kerecsensólyom (ku­­rul), vagyis a Turul vezette Árpád népét a Kárpát-medencébe. Azt azért mégsem tekinthetjük véletlen­nek, hogy e madár utolsó fészkelési helye nyugat felé tekintve Dévény váránál volt... A „Nap-madár”, amelynek rokonai a távoli keleti sztyeppéken lakoztak a perzsa­­szasszanida birodalom, a sumérok és a szkíták legendáriumában keresi a rokonait. A legtöbb szent madár 363 őszén veszítette el a „rangját”, amikor Jo­­vianus császár egy rendeletben tud­­tul adta, hogy az ő istene szerint ilyenek nincsenek. Detronizálva le­het a kisebb rangú flamingók mellett a pelikán és a főnix is. Ezen utóbbi még az egyiptomiaktól kerül a ró­maiak tiszteletkörébe és eredetileg Ré, a napisten képmása volt. A gö­rög emlékezet szerint ez a madár voltaképpen egy gém, amelyik reg­gelente a vízparton jelenik meg és 500 (egyesek szerint 1460) év után elégeti magát, majd a saját porából feléled... Ő is a megújulás jelképe volt, mi­ként társa a pelikán is, amelyik saját vérével volt képes táplálni kicsi­nyeit... Mindenesetre Jovianus óta legfeljebb csak a szentlelket ábrázo­ló galamb maradt a tárházban. El­tűnt a legendákból Artemis szel­leme, aki az erdők, ligetek pártfogó­ja volt, de patronálta a vadászatot is, mindamellett, hogy vigyázta, etette az erdők állatait... Késői keresztény jelképe a természetszeretetnek már csak Szent Ferenc lett, aki a harmó­niában gyökerező rendet szerette volna megvalósítani ebben a sira­lomvölgyben... Ma már ismét csak észérvekkel lehet hatni a környezetünk védelmét még talán tisztelőkre: a legkönnyebb lelőni a kútágasról az ölyvet, vagy vércsét vagy éppen a kuvikot. Fészkelési időben egy ölyv kipusztítása a családjának elvesztését is jelenti, és ezzel legalább 100 ürge és 500 po­cok életét menti meg a vadász és vesz el legalább 2-4 mázsa gabonát... Majd' minden nép történetében vannak megjelölt szent helyek, ahol egy-egy megkülönböztetett tiszte­letnek örvendő fa áll, nemegyszer hosszú évszázadok óta. Gondoljunk csak a híres indiai „banyánfügefák­­ra” (amelyeknek „magyar neve” la­tin, vagyis: ficus), vagy éppen Né­metországban sok a kelta időktől tisztelt és óvott tölgy, amelyekhez számtalan történet is kötődik... Nálunk Magyarországon a szlá­vok lakta vidékeken különösen, több hársfáról ismerünk különféle misztikus történeteket, amelyek megerősítik különleges mivoltukat. Volt fa, amelyik alatt „csak” Rákóc­zi pihent meg, de volt olyan is, mint a kőszegi „700 éves” gesztenye (már 200 évvel ezelőtt is 700 éves volt), amelyről tudni vélik, hogy „már látta a bevonuló honfoglaló magyarokat”. Ekképpen a fák történeteihez tar­tozott, hogy némelyikükhöz ki volt kötve a germán mitológiából ismert „Sleineper”, a nyolclábú csodaló, vagy rajta élt a „Mu­gar-kígyó”... Odin isten teremtő kedve is fák­hoz kötődik, hiszen életre keltett két fát: egy kőrist, „akiből” lett az első germán férfi és egy égert „akiből” pedig lett annak első asszonya. Az ősmagyar mitológiából sem hiányozhatnak a tiszteletre méltó fák, amelyek közül a leghíresebb a mesebeli „égig érő fa”. Amelynek ágai között a „kurul”-karvaly, va­gyis a turulmadár is rejtezkedhe­­tett... A szent madarak A baglyok a leghasznosabb madarak. Va­dászterületén egy-egy pár garantáltan rend­ben tartja az egérállományt, nem úgy mint ugyanannyi macska

Next