Dunaújvárosi Hírlap, 2002. március (13. évfolyam, 51-75. szám)
2002-03-22 / 68. szám
6 DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP Meghallgattatik a köz Előszállás Közmeghallgatást tart a képviselőtestület Daruszentmiklóson az iskolában kedden este fél hétkor, másnap ugyanebben az időben pedig Előszálláson a művelődési házban. A fő téma az idei költségvetés lesz, de szó esik a településrészek elszakadásáról is. „Nők az erőszak ellen” Adony - A nők elleni erőszakról, az áldozatok segítéséről dr. Lévai Katalin szociológus és Pósch Mihályné tanácsadó tart előadást holnap 10 órától a művelődési házban. A rendezvényt az Egyenlő Esélyek Alapítvány szervezte. Névnapok és a nőnap Nagykarácsony - A nyugdíjasklub mai összejövetelén a névnaposokat köszöntik a rendezvények házában. Holnap az ifjúsági önkormányzat tagjai ünnepelnek a civil házban, ők a nőket ajándékozzák meg. Húsvéti készülődés Előszállás — Húsvéti játszóházat tart a nagycsaládos klub ma fél négytől a művelődési házban. A gyerekeket játékkal, sütivel, üdítővel várják. RÉGIÓ Perkáta képekben és az ott élő emberekben A múltnak, az elődöknek állítottak emléket a fotókiállítással Perkáta - „De vajon élünk-e benned? Nyavalyáid, „komplexusaid” között jut-e hely minekünk?”- kérdi versében Szabadi Sándor. Találóan ez a vers szerepel a múltat, régi perkátai családi fotókat bemutató kiállításon. Perkáta múltját, a gyökereket tükrözik azok a fotók, amelyeket Mosonyi György, Riba Imre és dr. Varró Ágnes rendezett kiállítási sorba. Dr. Varró Ágnes szerint Perkáta története jelenlegi ismereteink szerint közel hatezer éves múltra tekint vissza. Az ásatások során itt előkerült gazdag leletanyagot a székesfehérvári Szent István Múzeumban és a Nemzeti Múzeumban dolgozzák fel, a kutatások egyes részletei a falumúzeumban is láthatók. Mostani kiállításukon Perkáta utóbbi száz évét mutatják be fényképek segítségével. A falu történetének e nagyon fontos dokumentumait a helybéli családok őrizték meg, és örömmel kölcsönözték a tárlathoz. Az albumokban, dobozokban, fiókok mélyén, imakönyvekben rejtőzködő, vagy a szobák falán függő régi képek által elénk tárul Perkáta XX. századi élete, a családok hétköznapjai és ünnepei. A megsárgult fényképek híven tükrözik a századelő eseményeit, hangulatát, a családi felvételek segítségével nyomon követhetjük az évszázad nagy történéseit is. E fotók nemcsak családi emlékek, hanem nagyon fontos kortörténeti dokumentumok is. Elsősorban történeti, néprajzi források, melyek a pillanatba zárva őrzik egy-egy korszak sajátosságait, arculatát. A kiállítás megtekintése után hű képet kapunk a helyi népviseletről, családi, közösségi ünnepekről, lakodalmakról, aratóünnepről, szüretről, katonaéletről, óvodai, iskolai évekről, vallásos nevelésről. A fényképek jelentős csoportja a falu egykor nagyon sokszínű, gazdag, tartalmas közösségi, egyesületi és sportéletéhez kapcsolódik. Énekkarok, színjátszók, különféle baráti társaságok emlékezetes pillanatai örökítődtek meg a fotókon. A Perkáta környéki tanyákon készült felvételek egy mára már eltűnt gazdálkodási mód és életforma őrzői. A falu régi és mai épületeit, szobrait, műemlékeit, utcáit, létesítményeit ábrázoló képek által jól összehasonlítható a múlt és a jelen. Perkáta történetének dokumentumait a helybéli családok őrizték meg és kölcsönözték a tárlathoz 2002. március 22., PÉNTEK Ötvenéves a Nikosz Beloiannisz iskola Görög nemzeti ünnep, vetélkedők az iskolahéten Beloiannisz (zn) A Nikosz Beloiannisz Általános Iskola fennállásának ötvenedik évfordulója alkalmából szerdán nyitották meg az iskolahetet. Néhány szóval a fél évszázados iskoláról: 1951-52-ben néhány lakóház felhúzása után rögtön megépítették az első közintézményeket is, köztük az általános iskolát, ahol kezdetben csak görög nyelven folyt az oktatás. Ezt követően sokáig párhuzamosan oktatták a magyart és a görögöt, a gyerekek manapság heti öt órában tanulják a nyelvet. Az iskolára egyébként a legnagyobb összetartás jellemző, Boka Erika igazgató elmondása szerint ha itt történik valami, az az egész falut érinti. Több generáció járta itt az általánost, ezért nem meglepő az, hogy az iskola történetét mesélő, szintén szerdán nyílt kiállítás megszervezésében a település szinte minden lakójának része van... Ötven év nem rövid idő, az évfordulót pedig igazán méltóképp ünnepli ez a nagy család. S hogy miért pont ezen a héten? Nos, március 25. görög nemzeti ünnep. Ezt követően sportnapon, műveltségi vetélkedőn vesznek részt a nebulók, lesz nyílt nap, szombaton pedig jótékonysági bálra várják az érdeklődőket. Hétfőn játékos akadályversennyel folytatódik a hét, kedden koszorúzással, görög nemzeti ünneppel, a névadóra való emlékezéssel (akit ötven éve március 30-án végeztek ki). Ki mit tud?-dal, elsősavazással zárul az esemény. Az iskolamúzeum ódon padja előtt pihennek a diákok Nomád élet, Afrika a Duna-parton Véletlenül vetődött a községbe, és annyira megtetszett neki, hogy idén végleg odaköltözik Kulcs (Rácz Hilda) A tavalyi kulcsi térképen már szerepel a következő felirat: (Tervezett) Afrika-skanzen és alkotóház. Geiszler József, a kivitelező azt mondja, ez inkább életmód-bemutató lesz, mint skanzen. Kulcs polgármestere szerint Geiszler József az utolsó mohikán, az utolsó reneszánsz ember. Megismerhetetlen, egyedi, akit leginkább az afrikai élet, annak bemutatása érdekel. Megismerkedésük meghatározó volt a jövőre nézve. A festőművésznek Budafokon volt egy műterme, amit leromboltak az MO-ás bekötő út építésekor. Keresgélni kezdett, s egy ilyen keresgélő napon már estefelé értek Kulcsra, fia biztatta, nézzenek be a polgármesteri hivatalba. „Maga művész?” - kérdezte tőle a papírjai fölé hajoló férfi. „Akkor innen el sem mehet.” Így történhet, hogy Geiszler József polihisztor idén teljesen átköltözik Kulcsra, ahol hamarosan épülni kezd az Afrika-skanzen. A hét expedíciót megjárt Afrika-kutató, belsőépítész, egyházi művésznek is kinevezett festőművész, szobrász, vadász hajóépítővel már másodszor van szerencsém találkozni. Lenyűgöznek a történetei. Az Afrika-múzeum ötlete már gyerekkorában megfogant, meséli. Ebben a közegben érzi jól magát. S mivel kint maradni nem szándékozott, magyar honban teremti meg magának parányi Afrikáját. A telket, a vízparti erdőcskét már megvásárolta, folyik a bozótirtás, az útépítés. Egy belső kis részen készülnek már az épületek is. Kell egy olyan, amelyben lakni is lehet, amelyhez kapcsolódik egy műhely, s egy cölöpház raktárnak. Később aztán megépülhet egy nagyobb, amely afrikai művészeti motívumaival illeszkedik Afrika jellegzetességeihez, a faházakhoz. Ezek között lesz, ami csak fonott falú, de lesz, amelyik sárból tapasztott, és olyan, ami nádból, fűből készül. A kunyhókat úgy kell megépíteni, hogy az időjárás ne tegyen kárt bennük. A házak berendezése nagyrészt eredeti afrikai bútor, textil, fegyver, hangszer, más használati tárgy, amelyeket a gyűjtőutakról hozott magával Geiszler József „Trófea rengeteg van, ez nem érték. Engem azok a tárgyak érdekelnek, amiket több ezer éve használtak a busmanok, és ma is dolgoznak velük.” Nem könnyű Afrikát Kulcson modellezni. A jellegzetes vörös, iszapos port előteremteni, a téli hidegben is zöld bambusznádfélét, a fagyálló pálmákat. A megszállott kutató maga is próbálkozik honosítással, a magával hozott, több éve száradó magokat megpróbálja életre kelteni. Az akácia vaníliaízű termése például vadetetésre és emberi fogyasztásra is kiváló, de a hottentották lisztet is készítenek belőle. A Brandberg-hágó több tízezer éves barlangrajzait felidézendő, sziklabarlang is készül. Maguk faragják például (a majdan tartópillérnek használatos) ötmázsás oszlopokat, ehhez egyik fiában lelt partnerre. Egyedül az állatvilág az, ami nem betelepíthető - az Afrikakutatónak az már túl sok pénzébe kerülne... Geiszler József nem mindennapi ember. Mégis azt állítja: vele nagyon jól lehet élni annak, aki felveszi az ő ritmusát. Van valami sorsszerű abban, ahogy mostani társát megtalálta. Ebben is, akárcsak Kulcs felfedezésében, fiának volt meghatározó szerepe. „Őt a fiam találta meg nekem. Először nem is volt annyira rokonszenves, de végtelen kedvességével mindent kompenzál. Rokon lelkek vagyunk, Mariann maga készítette csadorban megjárta Indiát oda és vissza. Itt késő őszig a kompomon aludt velem, bírja a nomád életet.” Kongói szobrocska is van a többi kincs között Vízen az Afrika-kutató, aki Kulcsra álmodja a távolt Afrikai díszítő motívumok