Dunaújvárosi Hírlap, 2013. október (24. évfolyam, 229-254. szám)

2013-10-19 / 245. szám

SZOMBAT , 2013. 10. 19. Egér Ágota meséi: Egér a kamrában (2) Baranyi Ildikó belpol@fmh.pic.hu így ősz derekán Gréti néni valamire mindig nagy gondot fordított. A bejárati ajtót egy pillanatra sem hagyta nyitva, tudta, hogy a hideg elől menedéket ke­reső egerek így jutnak be a házba a legkönnyebben. Meg sem fordult a fejében, hogy épp most hozott be egy egérkét. A házban is volt egy kis spájz, ahova Gréti néni letette az almás kosarát , Ágotával együtt. Az ajtót becsukta. Ágota csöbörből vödörbe került. Odakint a nap lemenőben volt már, betakarózott vö­rös dunnájával. Szeles idő lesz! Az eget szürkés fel­hők takarták el, s közülük a hold imbolyogva pislo­gott le a Tanyára. Gréti né­ni tévézett, s közben az al­mákból eszegetett jóízűen. A spájzban Ágota körbe­nézett. - Hűha, ez igen! - cso­dálkozott a kisegér, mert a kis spájz tele volt csupa egérnek való finomsággal. Egy kis polc állt a fal mel­lett. A felső kettő tele be­főttel, lekvárral, Almakom­­póttal, őszi- és sárgabarack befőttel, szilvalekvárral. Ezek alatt kiskosarakban sorakoztak a pudingporok, csokitáblák, színes cukrok, fűszerek. Majd a kristály­­cukor, liszt, rizs. Legalul kis kosárban tojás, egy na­gyobban krumpli, és az imént behozott almáskosár. Ágota nagyon éhes volt, és nem sokat gondolkozott gyorsan beleharapott az al­mába, majd a krumpliba. Aztán az jutott eszébe, an­nál sokkal finomabbat is talál. Hagyta hát a krump­lit, és fölmászott a polcon. Fogaival felszakított egy puncsos pudingport, mert jó illata volt, de csalódott, mert nem volt jó íze, így hát otthagyta. A csoki sok­kal jobban ízlett neki, és a mazsola is. Ezeket mind megrágcsálta. De a legna­gyobb bánata az volt, hogy a befőtteket nem tudta megkóstolni. Mire eljött a reggel, Ágota pocakja ke­rek volt mint egy labda. Amikor Gréti néni benyi­tott a spájzba, bizony nem akart hinni a szemének. Sajnos, azonnal rájött, mi történt? Lassan nézett kör­be, hátha meglátja a kis kártevőt, de senkit sem lá­tott, ugyanis az egérke az ajtó csikordulására feléb­redt, és bekászálódott a krumplik közé. Onnan pislogott kis fekete szeme­ivel. Füleit lekonyította és meg sem moccant. Nem is látták meg, viszont a jel­legzetes apró rágásnyomok elárulták: itt bizony egér járt az éjjel. Gréti néni hamarosan egy kis dobozzal tért vissza, melynek nyitva volt az ajtaja, és egy kis rúddal volt kitámasztva. Ágota amikor újra egyedül ma­radt, kíváncsian nézegette. A dobozból finom sajt illa­ta áradt. A kis vészcsengő megint megszólalt, de sok­kal kíváncsibb volt, mint óvatos. Lassan dugta be az egyik lábát, majd a mási­kat, míg el nem érte a saj­tot. Már a mancsában volt, mikor az ajtó lecsapódott. Próbált kijutni, de nem tu­dott, csak futkosott körbe­­körbe. Teljesen kimerült a hasztalan menekülésben, majd kétségbeesésében összekucorodott, és halkan elkezdett sírdogálni. Gréti néni délután talált rá. Je! - Hát itt a kis bajkeve­Milyen formás kis egérke vagy te! - mondta. Vajon, mi lesz most Ágotával? Na, mit gon­dolsz? Biztos azt, hogy legjobb esetben kidobják az udvarra. És így járt vol­na a legjobban Ágota. Sze­rintem azonnal hazafutott volna, és soha többet nem jön a Tanya közelébe. Vagy, ami a legrosszabb, odaadják Karmosmancsos­­nak. Jaj! Ebbe még bele­gondolni is rossz! De bár­milyen furcsa is, Gréti néni megsajnálta. Mit is tehetett volna, mikor meglátta Ágota könnyesen csillogó könyörgő tekintetét? Ki­szabadította hát és Ágota újra szilárd talajt érzett a lába alatt. De vajon ,hol? Úgysem találod ki. Vi­szont, ha a következő rész­ben is velem tartasz, eláru­lom. (Folytatjuk) DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP • 11 Fehérvár régi dicsősége A ciszterci gimnázium az ország egyik legkiválóbb intézménye volt Klecska Ernő ő kettejük munkáját segítette s ténykedett itt - közülü Klecska Ernő klecska.emo@fmnh.plc.hu Székesfehérvár a múlt század elején Magyarország egyik regi­onális, kulturális központja volt - mutatott rá a Kodolányi-Fejér Me­gyei Hírlap Szabadegyetem leg­utóbbi előadásán Ujváry Gábor történész, Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára. A Szabadegyetem azzal a gondolattal született meg 2006-ban, hogy közérthető, ugyanakkor tudományos igé­nyű előadások keretében mu­tassa be világunk legidősze­rűbb kérdéseit. A Magyarság és Európa Szabadegyetem előadásai mindenki előtt nyi­tottak, középiskolai tanárokat, diákokat és szüleiket egyaránt várják a szervezők. A rendezvénysorozat legu­tóbbi rendezvényén Ujváry Gábor, történész, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem taná­ra, a Kodolányi volt tanszék­­vezetője Székesfehérvár és a magyar kultúrpolitika a két világháború között címmel adott elő. A következő előa­dás november 13-án lesz, ott Szakály Sándor történész, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára A magyar ki­rályi csendőrség 1881-1945. Egy európai eredetű és szín­vonalú közbiztonsági őrtestü­let története­­ címmel ad elő. A két világháború közötti magyar kultúrpolitika történe­tében Székesfehérvárnak rendkívül fontos szerepe volt - hangzott el az előadáson. Ez részben annak köszönhető, hogy a korszak olyan megha­tározó személyiségei kötőd­tek a városhoz, mint Klebels­­berg Kuno, az 1922 és 1931 közötti vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter vagy Szekfű Gyula, minden idők egyik legnagyobb és legbefolyáso­sabb magyar történésze. Hó­­man Bálint, aki 1932 és 1942 között volt miniszter, a város 1932 és 1945 közötti or­szággyűlési képviselőjeként rengeteget tett a város gazda­sági és kulturális fejlődéséért, minden lobbierejét ennek ér­dekében használta fel. Csitáry G. Emil polgármesteren kívül főleg neki köszönhető a város 1930-as évekbeli gyarapodá­sa, erősödése, s az, hogy itt rendezték meg az 1938-as Szent István Emlékév legfon­tosabb rendezvényeit, az ő kettejük munkáját segítette Gerevich Tibor művészettör­ténész is. Székesfehérvár már koráb­ban is regionális, kulturális központtá vált — ismertette az előzményeket Ujváry Gábor. Ez a folyamat a ciszterci gim­názium létrehozásától eredez­tethető, amely az ország egyik legkiválóbb középfokú intézményének számított. Egyházi szempontból rendkívül fontos volt, hogy 1773-ban itt hozták létre az egyik új püspökséget. Rend­kívüli hatása volt a helyi nyomda létrehozásának, s an­nak, hogy különböző olvasó­körök alakultak, fontos volt a két kaszinó létesítése és az ország első Vörösmarty szob­rának felállítása 1866-ban, majd a Vörösmarty társaság létrehozása, a színház megé­pítése és e fehérvári régészeti egylet megalakulása is. Az előzmények közé tarto­zik még az is, hogy sok tudós és művész származott innen, s ténykedett itt­­ közülük el­sőként Pray György bölcsész­­doktort, jezsuita papot, az egyetemi könyvtár igazgató­ját, a tudományos magyar tör­ténetírás és -tanítás egyik megalapítóját érdemes emlí­teni, aki felfedezte az első összefüggő magyar nyelvem­léket, a Halotti beszédet. Itt tanult Ányos Pál, Vörösmarty Mihály, Rónay Jácint, a dar­winizmus első hazai, sőt eu­rópai szintű képviselője és a világhírű orientalista, Gol­­dziher Ignác. A XX. század elején is voltak olyan személyiségek, akik meghatározó szerepet játszottak a magyar művé­szetben és irodalomban. Kö­zéjük tartozik Szabó Dezső, aki egy évig itt tanított Szé­kesfehérváron, de mély nyo­mokat hagyott, vagy Kodolá­nyi János, aki ide járt iskolá­ba és Bory Jenő. Az 1910-es évek közepétől pezsgő kultu­rális élet folyt az akkor 35 ez­res városban - hangzott el. Az 1938-as Szent István Emlékév legfontosabb rendezvényei Fehérváron voltakFotó: Archív

Next