Dunaújvárosi Hírlap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 178-202. szám)

2014-08-02 / 179. szám

2 • DUNAÚJVÁROSI HÍRLAPKRÓNIKA RÖVIDEN Tovább épül az M3-as Budapest (mti)­­ Év vé­géig Vásárosnaményig ér el az M3 autópálya, a folytatás M34 számo­zással Záhonyig fut to­vább, a kormány uniós forrásból kívánja megé­píteni a folytatást - az errő­l szóló kormányha­tározat a Magyar Köz­lönyben jelent meg. A kormány felhívja a nem­zeti fejlesztési minisz­tert, hogy gondoskodjon az M34 autópálya Vásá­­rosnamény és Záhony közötti szakasza kiépíté­séhez szükséges forrás tervezéséről, az Integrált Közlekedésfejlesztési Operatív Program kere­tén belül. Villamos elé lökték Budapest (mti) - A villa­mos elé lökték azt az idős nőt, akit pénteken Budapesten, a Margit híd budai hídfőjénél ha­lálra gázolt egy szerel­vény. A gyanúsítottat a helyszínen elfogták, az ügyben emberölés gya­núja miatt indul eljárás. A Budapesti Rendőr-fő­kapitányság (BRFK) a rendőrség honlapján azt közölte: az eddigi ada­tok szerint a négyes és hatos villamos megálló­jában A. Áron Gergely megrúgott egy ott vára­kozó idős nőt, aki ennek következtében a jármű elé esett. A nő olyan sú­lyos sérüléseket szenve­dett, hogy a helyszínen meghalt. Speciális bokaperec London (mti) - Kísérleti jelleggel speciális boka­­perecek viselésére köte­lezik a visszaeső ittas bűnelkövetőket London­ban - számolt be róla a BBC News. Az új ké­szülékek az izzadságban található alkohol mérté­két mérik az angol fővá­rosban. A kezdeménye­zés lehetőséget ad a bí­róságoknak arra, hogy a visszaesőként ittas álla­potban bűncselekmé­nyeket elkövetőek négy hónapra eltilthassák az alkoholtól. Roma holokauszt EMLÉKEZÉS Több mint háromezer áldozat egy éjszaka Budapest(mti)­­ A holoka­uszt roma áldozatairól emlékeznek meg szom­baton. Történészek ötezer és hetvenezer közé teszik azoknak a magyarországi romáknak a számát, akik a holokauszt áldozatai­ként vesztették életüket. A Cigány Világszövetség kongresszusának határozata alapján 1972 óta emlékeznek meg a világ több országában arról, hogy 1944. augusztus 3-ra virradóra több mint háromezer ci­gány embert gyilkol­tak meg az auschwitzi haláltáborban SS-ka­­tonák. A nácik által meggyilkolt mintegy félmillió cigány közül 23 ezren haltak meg Auschwitzban, sokan orvosi kísérletek áldozataként. hetven évvel ezelőtti esemé­­­nyek évfordulója­ alkalmából a kormány - a Holokauszt Emlékév programsorozat ré­szeként - megemlékezést tart szombat délelőtt Csepelen. A roma holokauszt áldozatai el­őtt tisztelegve emléktáblát avatnak, valamint átadják a Roma Történeti - Kulturális, Oktatási és Holokauszt Köz­pontot. A megemlékezésen beszé­det mond Áder János köztár­sasági elnök. A megjelenteket Makai István, a Roma Polgári Tömörülés és a Fővárosi Ci­gány Önkormányzat elnöke köszönti. Délután Celja Stojka élet­művéből nyílik kiállítás Meg­szégyenítve címmel a VIII. kerületben, a Mátyás téri Gal­­lery8-ban. A megnyitó előtt nyilvános beszélgetést tarta­nak a roma holokausztról. A kiállítóhely honlapján közzé­tett írás szerint a tárlat szub­jektív válogatást mutat be a tavaly elhunyt roma szárra­1972 óta emlékeznek a világ több országban is a gyilkosságokra záró holokauszt túlélő, Celja Stojka életművéből. A mű­vész, akit családjával együtt deportáltak, túlélte a náci koncentrációs táborok borzal­mait, ötvenes évei közepén kezdett festeni. A kiállításon bemutatják Karin Berger filmrendező Celja Stojka éle­téről szóló filmjét. Délután öt órakor civilek által szervezett menet indul a VIII. kerületi Horváth Mihály térről a IX. kerületi Nehru Partra, a Roma Holokauszt emlékműhöz, ahol koszorúzás és gyertyagyújtás lesz. A Veszprém megyei Thu­­ry-várnál kora délután a roma holokauszt Grábler-tavi áldo­zatairól emlékezik meg Tala­­bér Márta várpalotai és Cser- Palkovits András székesfehér­vári polgármester, valamint Babai János, a Veszprém Me­gyei Roma Nemzetiségi Ön­­kormányzat elnöke. Két na­pon át, szombaton és vasár­nap emlékezik a Kossuth Rá­dió a roma holokausztra - kö­zölte a­ Médiaszolgáltatás-tá­­mogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) pénteken az MTI-vel. Az MTVA közleménye szerint az emléknapon, augusztus 2-án beszélgetést ad­nak közre Áder János köztársasági elnökkel. A nap folyamán több­ször sugároznak majd rövid részleteket túlélők elbe­széléseiből. Szombaton és va­sárnap más műsorokban is többször visszatérnek a roma holokausztra, így például a Jelenlét című műsorban; a Va­sárnapi újságban Balog Zol­tánnal, az emberi erőforrások miniszterével emlékeznek. Emellett a Kossuth Rádió hírműsorai folyamatosan be­számolnak a különböző meg­emlékezésekről további képek, információk duoW DH Online Kathy-Horváth Lajos és zenekara játszik a budapesti Holokauszt Emlékközpontban tartott megem­lékezésen, a roma holokauszt emléknapján A NAP FOTÓJA - DEPARDIEU Szeged (mti)- Gérard De­pardieu francia színész Napóleon szerepében Ko­dály Zoltán Háry János című daljátékának próbá­ján a szegedi Dóm téren Fotó-mti: Szegedi SzJ. Gázai konfliktus Washington (mti)­­ A Fehér Ház a humanitárius tűzszünet barbár megsértésének nevezte és elítélte pénteken, hogy a Ha­­mász fegyveresei a jelentések szerint izraeli katonákat támad­tak meg, ezen kívül sürgette a feltételezhetően elhurcolt izrae­li katona szabadon bocsátását. Josh Earnest, az amerikai elnö­ki hivatal szóvivője elmondta, hogy az indiai látogatásáról ha­zatérőben lévő John Kerry ame­rikai külügyminiszter a követ­kező lépésekről megbeszélést folytatott Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel. Na­­tanjahu közölte Kerryvel, hogy a Hamász egyodalúan megsér­tette a humanitárius fegyver­nyugvást. 2014. AUGUSZTUS 2., SZOMBAT VENDÉGÜNK Csadi Zoltán Ahol mindennek helye van... Elcsendesedett a ház. Keresztfiaim némi alku­dozás és rábeszélés után belátták, hogy a délutáni szunyókálás valóban fontos része az életnek és hazamen­tek az édesanyjukkal, a nővéremmel. Üldögélek a kertben, otthon, a Felvidéken. Apám a munkahelyén, mint mindig, anyám a konyhában szöszmötöl, mint mindig - vannak dolgok, amik az idők vé­gezetéig sem változnak. Előttem az asztalon egy kancsó víz, néhány pa­pírlap, toll és a Radnóti monográfia. Dolgoznom kellene, Orfeusz nyo­mában járnom, de meg­rohannak az emlékek. Tizenhárom éve, hogy nem élek már itt. Elő­ször csak a tanulás, az iskola szólított el ké­sőbb a hivatás, a szín­ház. Mennyi minden át­alakult, milyen sokan nincsenek már azok kö­zül, akiket szerettem és mennyi változás, új do­log körülöttem. A haj­dani szerelmek megfa­kultak, más utakra in­dultak. A régi barátsá­­ok elhalványultak, a nyerők családapák let­tek, hajtanak, dolgoz­nak, hogy meg­legyen minden. Persze, ha ta­lálkozunk az utcán, kö­szönünk, pár mondatot váltunk, felszínesen cse­vegünk, erőltetetten ne­vetgélünk, megfogad­juk, hogy gyakrabban találkozunk, írunk, hírt tadunk, aztán továbbme­günk, és megkönnyeb­­ülünk: „Hú, ezen is túl vagyunk!" Jól van ez így? Nem tudom. Pedig csak tizenhárom év. Egyszerre közeli és tá­voli minden emlék: a búcsúzások, az utazá­sok, várakozás az érkező vonatra, ami elvisz Pest­re, „magyarba", ahogy mifelénk mondják. Ülök a pályaudvaron, Galán­­tán - Kodály városában - visszhangozza bennem áldott emlékű magyartanárom, és várok. A hangszóró recsegve, akadozva szlo­vákul informál, közben megérkezik a nemzet­közi gyors. Elindulok. Ötödik vágány. Átverekedem magam a szembejövő tömegen, érzem a fékezéskor felforrósodott fém és megégett olaj szagát, a kalauz integet, sípol, nagy lendület, fenn va­gyok. Az ajtó becsapó­dik mögöttem, kattan a zár, indulunk. Olyan erősen látom magam előtt ezt a képet, mint­ha most történt volna. Az utazás, úton levés átszövi az életemet. Faluból a kisvárosba, onnan a fővárosba, a fő­városból a városba majd vissza, időnként el a faluba, keresztül­­kasul az országon, határon innen és túl. Tíz éve annak, hogy állandó megállóhely­ként Dunaújváros is csatlakozott az állomá­saim sorába. Eleinte rit­kábban, évente csak pár alkalommal, aztán egyre sűrűbben és ma már csaknem napi szinten. Része lett az életemnek és talán én is az övének. Az égnek feszülő magá­nyos acélszobrok, a Duna-part, a liget, pár kávézó, étterem, sok ismerős, néhány barát és persze a színház, mint a másik otthon. Sok mindent kaptam, kapok tőletek és remélem, egy kicsit talán adok is. A kancsó lassan kiürül, A lélek helyrajzá­ból semmi sem veszhet el, semmi sem tűnhet el nyomtalanul... tikkasztó a hőség. A pa­pírlapok még mindig üresek. Dolgoznom kel­lene, anyagot gyűjteni, inspirálódni. Radnótiról olvasok. Mennyi titok, megbo­csátás, szeretet, alázat és tisztánlátás ebben a rövid életben és abban a sokáig tartóban, ami a feleségnek, Gyarmati Fanninak megadatott. Pár évvel a halála előtt mondta: „Maradt körü­löttem néhány barát, akik értenek, de úgy ál­talában az emberiségről megvan a véleményem. Nem volt az sem jobb világ, amelyben mi voltunk fiatalok, de visszafelé tekintve mindig szebbnek tűnik a múlt, főleg azok miatt, akik akkor még itt voltak velünk." Megrendítő és drámai. És szeretném hinni, hogy ez a világ, ha nem is jobb, de el­­fogadóbb és szabadabb, mint az övék volt, még akkor is, ha ezt sokszor sokféleképpen akarják megcáfolni. És hiszem azt is, hogy semmi sem tűnhet el nyomtalanul. Új élmények, kapcsola­tok, barátságok jöhetnek, betölthetik az űrt, ami a régiek után maradt, de a lélek helyrajzából semmi sem veszhet el, semmi sem tűnhet el nyomtalanul. Ott mindennek helye van. t 1

Next