Dunaújvárosi Hírlap, 2015. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
2015-02-28 / 50. szám
10 • DUNAÚJVÁROSI HÍRLAP 2015. 02. 28. SZOMBAT Égi ujjlenyomat Új módszerrel mérték a balatoni nádpusztulást Prevics Éva, MTI szerkesztoseg@dh.pl.hu Műholdas és repülőgépes megfigyeléssel, valamint helyszíni élettani mérésekkel térképezte fel a balatoni nádpusztulást az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Kutatóintézet szakemberei által vezetett nemzetközi kutatócsoport. Az új módszer lényege, hogy távérzékeléssel a Balaton nagyobb nádas területeiről gyűjtsenek fontos, a nádpusztulásról szóló információt. A nádpusztulást, ami elsősorban a '70-80-as években volt jellemző a Balatonra és számos európai tóra,évtizedek óta tanulmányozzák a szakemberek világszerte. A mostani kutatást Dimitris Stratoulias, a BLI munkatársa és a Leicesteri Egyetem PhD-hallgatója, illetve Tóth Viktor, a Balatoni Limnológiai Intézet munkatársai végezték. Az adatok elemzésénél csatlakozott hozzájuk a Leicesteri Egyetem professzora, Heiko Balzter és a limnológiai intézet munkatársa, Zlinszky András. Tóth Viktor, a Balatoni Limnológiai Intézet tudományos főmunkatársa lapunknak elmondta: az egész vizsgálat tulajdonképpen egy módszertani kísérlet. Ennek során a kutatók kifejlesztettek egy eljárást, amely lehetővé teszi a növények fotoszintézisének műholdas meghatározását. A terepi munkával szemben a műholdas megfigyelés nagy előnye, hogy a kutatók egyszerre nagyobb területet tudnak tanulmányozni, így ez az eljárás az eddiginél tágabb kitekintést ad az ökológusok számára. A tradicionális felméréseknél az idő kulcsfontosságú: az összevethetőség miatt a kutatók vagy kevés helyen tudtak sok adatott gyűjteni, vagy sok helyen keveset. Ezzel a módszerrel azonban akár a Balaton nádasainak teljes, 12 négyzetkilométeréről is kaphatnak ökológiai információt. A távérzékelés fontos elemei a műholdakon és repülőgépek fedélzetén elhelyezett képalkotó spektrométerek. Ezek észlelik a növényekről visszaverődő napfényt, azt több száz keskeny, egymáshoz közeli sávra bontják. Az így kapott és az adott növénycsoporthoz köthető színképből, ebből az egyfajta „ujjlenyomatból” értékes információ szűrhető le a megfigyelt növényzet típusáról, fejlettségi és ökológiai állapotáról. Ezeket a távérzékelési adatokat felhasználva, illetve a terepen mért élettani mérésekből sikerült kidolgozni nádas fotoszintézis-térképeit, a amelyek lehetőséget adnak a balatoni nádpusztulás tanulmányozására is. A szakember hozzátette: a Balatoni Limnológiai Intézetben már évtizedek óta folynak a nádas pusztulását vizsgáló kutatások, és ez a vizsgálat csak egy a sok közül. A nádpusztulás sok mindentől függ, a vizsgálatok szerint a vízszint, illetve a vízszintingadozás nagyon fontos. Ezt többek között az is bizonyítja, hogy amikor a Balaton vízszintje 2000 és 2004 között jelentősen csökkent, akkor arra a nád is gyorsan, lényegében egy esztendő alatt reagált, és elkezdett terjedni. Ugyan az átlagos balatoni nádterjedés mértéke sem volt alacsony (egy, másfél méter évente), azonban a leglátványosabban a nád a tó déli partján tört előre, hiszen három év alatt helyenként 20- 30 méteres új nádsávval gazdagodott a Balaton. Az alacsony vízszint által keltett riadalom, illetve a közvélemény és a sajtó nyomására a vízügyi hatóságok egy ideig nem engedtek le vizet a Sió-csatornán, így 2004 után a tóban a vízszint megemelkedett. Ezt a vízszintet a hatóságok mesterségesen, a zsilip ritkább kinyitásával stabilizálták. A magas vízszinthez a nád is alkalmazkodott: az elmúlt években a nádasok területe csökkent, és megállt a jelenlegi, 12 négyzetkilométer körüli értéken. A Balaton nádassal borított területe volt ennél nagyobb és kisebb is. A nádpusztulás kezdetekor, a hetvenes évekre a Balatonban közel 18-19 négyzetkilométer nádas volt, ami a kilencvenes évek elejére 11 négyzetkilométerre esett vissza. A nádpusztulás legintenzívebb időszakában voltak olyan területek, ahol 40-60 méteres nádsávok tűntek el. Az elmúlt húsz évben a nád területe nem nagyon változott: időnként a nád pusztult, máskor pedig terjedt, sőt ezt bonyolítják még egyes területi sajátosságok is - pontosította a kutató. Tóth Viktor a Naplónak hozzátette: a nád ilyen látványos terjedése, illetve pusztulása nem véletlen. Mivel a nád vízben csak gyökértörzzsel képes szaporodni, így ha a környezeti tényezők kedvezőtlenné válnak, akkor nem egy-egy szál növény pusztul el, hanem a közös gyökértörzzsel összekapcsolt növénycsoport (klón), vagyis gyakran több száz négyzetméter nádas egyszerre. Tóth Viktor, a Balatoni Limnológiai Intézet tudományos főmunkatársa szerint a terepi munkával szemben a műholdas megfigyelés nagy előnye, hogy a kutatók egyszerre nagyobb területet tudnak tanulmányozni, így ez az eljárás az eddiginél tágabb kitekintést ad az ökológusok számára. Ezzel a módszerrel akár a balatoni nádasok teljes területéről kaphatnak ökológiai információt Fotó: Nagy Lajos, archív Kedves Nóri! A II. Vatikáni zsinat Gaudium et spes (Öröm és reménység) címet viselő lelkipásztori konstitúciójában a következőt olvashatjuk: „mind az egyéni, mind a közösségi élet teljes egészében küzdelem, mégpedig drámai küzdelem a jó és a rossz, a világosság és a sötétség között. Mi több, az ember úgy találja, hogy a maga erejéből hatékonyan nem verheti vissza a rossz támadásait, olyannyira, hogy mindenki úgy érzi magát, mintha bilincsbe volna verve." Ez az életérzés a 60-as évek közepén fogalmazódott meg, de ma is íródhatott volna. Igen! Az emberiség bővülő tudása, a javak bőségének növekedése a világ egyik részén reménységgel és örömmel tölti el az embert. Ugyanakkor ezek a javak, ez a tudás csak az emberek egyre szűkebb körének jutnak osztályrészül. A tudással és a javakkal egyre könnyebben vissza lehet élni, és ez egyre gyakrabban meg is történik, sajnos. Mi lehet az az erő, ami kordában tarthatná, vagy inkább útját állhatná a visszaélések elszaporodásának? Egyesek szerint a hatalom, mások szerint az erkölcs. A hatalomban bízók úgy okoskodnak, hogy a hatalomban rejlő erő az, ami rákényszeríthet másokat, hogy azt tegyék, amit a hatalom birtokosa szeretne. Majd a hatalom megoldja a problémákat! Csak oda kellene csapni a rosszul viselkedőknek, és mindjárt rend lenne! Sajnos, rossz hírünk van: ez nem működik. Nem lehet mindenki mellé rendőrt állítani, és nem lehet mindenkinek minden lépését kívülről ellenőrizni. A hatalom akarása váltotta fel az igazságosság akarását - mondja Camus. Ahhoz, hogy közel azonos módon tudjanak az emberek dönteni jó és rossz között, szükség van egy olyan belső kényszerre is, ami a cselekedeteket helyes irányba tereli, és ez nem más, mint az erkölcs. Az erkölcs saját, személyes viszonyunkat fejezi ki a dolgokhoz, a többi emberhez, az erkölcs irányítja a döntéseinket a hétköznapi életben. Valamikor, még Mózes tízparancsolatban megfogalmazta, mi az, amit semmiképpen sem szabad az embereknek elkövetniük. Ma nem elég sok száz, sok ezer törvény sem ahhoz, hogy eligazodjunk a jó és a rossz között. Nem érdekes ez? Minél többet tudunk, annál kevésbé látunk tisztán? Minél több lehetőségünk van, minél nagyobb a szabadságunk nekünk, embereknek, annál jobban elbizonytalanodunk? Mózes a legelemibb együttélési szabályokat, tilalmakat fogalmazta meg az egyiptomi rabság után, akkor, amikor a rabszolgaságból, az önmagukért felelősséget addig nem vállaló emberekből szabadon gondolkodó, külső ellenőrzés nélkül is életképes társadalmat kezdett építeni. Abból indult ki, hogy ezek az emberek előzőleg mindig parancsok szerint éltek, nem maguk döntötték el mit, és hogyan csináljanak, mások irányították őket. Nem kellett felelősséget vállalniuk. Márpedig ha nem tudja valaki, mi a bűn, nem is tudja, hogy bűnt követ el. De ez nagyon régen volt! Azóta már sok évszázad során éltek együtt, társadalomba szerveződve az emberek, és nagyjából eligazodtak. Csak az utóbbi évtizedekben zavarodott össze a világ. Talán nem zavarodottság, inkább valami más van a háttérben. Például, nem igazán tudunk mit kezdeni azzal, ha egy amerikai nagyváros éttermének illemhelyén ki kell írni, hogy a személyzet a WC használat után köteles kezet mosni, amit a saját szemünkkel láttunk. Hihetetlenül nagy a tudatlanság ott, ahol a virághagymát, vagy a kabátgombot tartalmazó zacskón fel kell tüntetni, hogy nem ehető! Persze, hogy mindenki tudja, mire való a virághagyma! Nyilvánvalóan, nem a tudatlanság, hanem a jogi csűrés-csavarás okozza ezeket a nevetséges „elővigyázatosságokat". Sokan várják a jogtól, az igazságszolgáltatástól, hogy rendet tegyen köztünk, de sem a jog, sem az igazságszolgáltatás nem erre való. Vagy elég tíz törvény, vagy semennyi törvény nem elég a rendhez akkor, ha az emberben magában nincs benne a tilalom, a lelkiismeret, a bűn felismerése és a bűntudat. Ha ez nem így van, előbb-utóbb azt is ki kell írni, hogy embert enni nem szabad. „A bűntudat (...) az embernek ugyanolyan szükséges, mint a testi fájdalom jelzése, amely észrevéteti a normális életfunkciók zavarait. Aki már nem képes rá, hogy meglássa a bűnt, az lelkileg beteg..." - ezt Ratzinger bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa írta. A következő levelekben a hétköznapi életben tapasztalható kisebb-nagyobb erkölcsi zavarokról, a joggal nem, vagy csak nehezen szabályozható helyzetekről fogunk neked írni. Szeretettel: ^ <=u Zsíros Mária Menyhárt Ferenc Levelek Nórinak i