Dunaújvárosi Hírlap, 2019. július (30. évfolyam, 150-176. szám)
2019-07-10 / 158. szám
12 KRÓNIKA 1704. július 6-án II. Rákóczi Ferencet erdélyi fejedelemmé választották A felvidéki főnemes, aki a honi szabadságharc élére állt Cum Deo pro patria et libertate! (Istennel a hazáért és a szabadságért!) „II. Rákóczi Ferenc” Farkas Lajos szerkesztoseg@dunahirlap.hu TÖRTÉNELEM A magyar történelem egyik legnagyobb alakját, Felsővadászi II. Rákóczi Ferencet, 1704. július 6-án, Gyulafehérváron erdélyi fejedelemmé választották, így ő volt az utolsó főúr, aki betöltötte ezt a tisztséget. A fejedelem a felvidéki Borsin született 1676. március 27-én, és a törökországi Rodostóban hunyt el 1735. április 8-án. 1705-ben a szécsényi országgyűlésen a dux & princeps címeket kapta, amely „vezér és fejedelem” jelentésű, és a magyar történetírás szerint ezzel megválasztották „a haza szabadságáért összeszövetkezett magyar rendek vezérlő fejedelmévé”. Neve összecseng az általa indított szabadságharccal, amelyben Magyarország teljes függetlenségét kívánta kivívni a bécsi udvartól. Ezért választották Erdély és Magyarország fejedelmévé, ami tökéletesen megfelelt az akkori gyakorlatnak. Ugyanis Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem leszármazottja volt, felmenői, dédapja Rákóczi György és nagyapja, II. Rákóczi György, valamint apja I. Rákóczi Ferenc is erdélyi fejedelem volt. Szabadságharca azonban nem érte el a várt eredményt. A magyarok szemében ma is egy igaz lelkű és becsületes vezetőként él tovább, mivel a szatmári békekötés után a felkínált közkegyelmet nem volt hajlandó elfogadni, és végig kitartott a magyar függetlenség mellett. Meghatározó neveltetés Édesapja, I. Rákóczi Ferenc még fia csecsemőkorában meghalt. A kis Ferenc alig volt három és fél hónapos, amikor apját elvesztette. Édesanyja a híres Zrínyi Ilona, Zrínyi Péter horvát bán és Frangepán Katalin leánya és a költő, Zrínyi Miklós unokahúga volt. Az árva fiú anyjának szeme fénye volt. Zrínyi Ilona férje halála után anyósához, Báthory Zsófiához költözött Munkácsra, ahol egészen az 1677-es év végéig maradtak. Báthory Zsófia férje elvesztése után visszatért a katolikus hitre, így II. Rákóczi Ferencet is ebben a szellemben nevelték. Rákóczi hároméves korában már lovagolni tanult és ötéves volt, amikor anyja saját felügyelete mellett, neveltetését hét évre, Kőrössy György kamarás és udvarmester, valamint Badinyi János gondjára bízta. II. Rákóczi Ferenc szelíd természetű volt, nem volt hajlama a zsarnokoskodásra, de azért úgy viselkedett, hogy tekintélyét már fiatalkorában is folyton megtartotta. Édesanyja 1682. június 15-én Thököly Imrével, a kuruc hadak vezérével házasságra lépett. Ezután az ifjú Rákóczi Ferencet is gyakran elvitték magukkal hadi táborokba, így beleláthatott a kuruc sereg mindennapjaiba. Amikor császári csapatok elfoglalták Sárospatak várát, a Rákóczi ház pataki kincstárát feltörték, és több milliónyi, akkori forint értékű aranyat és ezüstöt elkoboztak. 1685 novemberében Antonio Caraffa gróf, majd Caprara gróf császári tábornokok ostrom alá fogták Munkácsot is. Zrínyi Ilona elszántan védte a várat, az ostrom közel három évig tartott. Rákóczi, a 12 éves gyermek is ott forgolódott a bástyákon, bátorítva, lelkesítve a vitézeket. Miután Zrínyi Ilona férjétől, Thököly Imrétől hasztalan várt segítséget, végül 1688. január 17- én kénytelen volt feladni a várat. A kapituláció után a Rákóczi-árvák összes javait visszaadták, ők maguk azonban atyjuk végrendelete értelmében I. Lipót császár gyámsága alá kerültek. Zrínyi Ilonával együtt Bécsbe kísérték őket, ahonnan csak a császár engedélyével távozhattak. Lipót a gyermekek neveltetésének felügyelőjévé Kollonich Lipót horvát bíborost, akkori németújhelyi püspököt, a későbbi esztergomi érseket jelölte ki. Négy nap múlva Ferencnek búcsút kellett vennie édesanyjától, akit többé sohasem látott, majd a bíboros rendelete szerint a csehországi neuhausi jezsuita kolostorba vitték. Itt sokat szenvedett, a rideg, szeretet nélküli környezetben. Rákóczi teljesen elszakadt régi környezetétől. Ezentúl többnyire tanáraival érintkezett, mert korán kifejlődött tudásvágya, s örömest társalkodóit idősebbekkel, mint tanulótársaival. 1690-ben befejezte gimnáziumi tanulmányait; az év augusztusában a prágai Károly Egyetemre ment, de ott is a jezsuitáknál szállt meg, nevelője kíséretében. Rákóczi már egyetemre járt, amikor a Törökországban élő Thököly Imre felajánlotta, ha feleségét kiengedik hozzá, szabadon bocsát egy elfogott császári tábornokot. I. Lipót kelletlenül, de beleegyezett a cserébe. Azt azonban nem engedte meg, hogy Rákóczi elbúcsúzhasson édesanyjától. Nem csoda, hogy a fiatal főúr szívből gyűlölte a Habsburgokat. Barátja, Bercsényi Miklós gróf is arra biztatta, hogy lépjen anyja örökébe, és szálljon szembe a császárral. 1694-ben Magyarországra utazott, hogy május 25-én elfoglalja Sáros vármegye örökös főispáni székét. Még abban az évben a Rajna mellékére ment, a Franciaország ellen harcoló császári csapatokhoz. Ekkor Kölnben megismerte, és a bécsi udvar engedélye nélkül feleségül vette Sarolta Amália hessenwanfriedi hercegnőt, akinek apja Károly hessen-wanfriedi őrgróf és anyja Alexandra Julianna leiningen-dagsburgi grófnő volt. Az esküvőt 1694. szeptember 26-án tartották a kölni dómban, s a párt maga a választófejedelem, József Kelemen bajor hercegérsek adta össze a főoltár előtt. Rákóczi így felesége nagynénje, az orléans-i hercegné révén rokonságba került XIV. Lajos francia királlyal is. A házasságból három gyermek született: Lipót, József és György, a közügyekbe nem avatkozott be, csak magánéletet élt. A császáriak persze nem bíztak benne, mindig is ellenségnek tartották. Az országban az elégedetlenség folyamatosan nőtt. A spanyol örökösödési háború miatt elvezényelték Magyarországról a császári csapatok nagy részét. A Rákóczi szabadságharc Munkácson kurucok vezette felkelés kezdődött, és Rákóczit kérték fel vezetőjüknek, aki elérkezettnek látta az időt, és eleget tett kívánságuknak. 1703. június 15-én Esze Tamás csapatai csatlakoztak hozzá, 200 rossz parasztpuskával felfegyverzett gyalogos és 50 lovas, ezzel 3000 főre emelve serege létszámát. Bercsényi Miklós némi francia pénzzel és 600 főnyi lengyel zsoldoscsapattal érkezett a fejedelemhez. Mivel az osztrákoknak több fronton kellett harcolniuk, kénytelenek voltak tárgyalásokba bocsátkozni Rákóczival. 1704. augusztus 13-án lezajlott höchstädti csatában az osztrák-angol seregek legyőzik a francia-bajor hadat, és ezzel a győzelemmel Bécs fölénybe került a spanyol örökösödési háborúban, Magyarországon pedig nehéz helyzetbe hozták a Rákóczi vezette kurucokat. A francia segélyek csökkenni kezdtek, a hadsereget pedig növelni kellett volna, miközben az akkori létszám fegyverrel és élelemmel való ellátása így is meghaladta a fejedelem lehetőségét. A nemzeti kisebbségeket, mint a szerbeket (rácokat), a horvátokat és a szászokat sem sikerült megnyernie ügye számára, ezek a nemzetiségek a császári udvarhoz ragaszkodtak. A ruszinok és a tótok (szlovákok) viszont vitézül küzdöttek Rákóczi zászlaja alatt. 1705-ben és 1706-ban érte el serege legnagyobb létszámát. 52 lovas, 31 gyalog ezrede volt, amelynek létszáma meghaladta a 100 ezer főt. A kormányzat szervezése végett Rákóczi 1705 szeptemberében országgyűlést hívott egybe Szécsénybe, ahol nemcsak a főurak és köznemesek, hanem az egyházi küldöttek is szép számmal jöttek össze. A „szövetkezett rendek” címet vették fel, és Rákóczit, akit 1704. július 6-án erdélyi fejedelemmé választottak, „vezérlő fejedelem” címmel tisztelték meg, melléje az ország kormányzására 24 tagból álló főtanácsot rendeltek. Ezt követően felhatalmazta őket a külügyek és a béketárgyalások irányítására. A szövetség pontjaira szeptember 19-én és 20-án felesküdtek az egybegyűlt rendek, sőt maga a fejedelem is. Ezután zömmel Erdély volt a további küzdelmek színtere, és az évek óta tartó szabadságharc alatt, a hadiszerencse változó volt. Mint számtalanszor a magyar történelem során, az európai nagyhatalmak magára hagyták nemzetünket. Rákóczi is kapott számtalan külföldi ígéretet harca folyamán, de ezek zöme csak ígéret maradt. A vereség elkerülhetetlen lett, így 1711. április 30-án a Szatmár melletti, a nagymajtényi mezőn a 12 ezer fős kuruc felkelő letette a fegyvert. A szatmári béke Rákóczira nézve kedvezően alakult. Kegyelmet biztosítottak neki, és vagyonát is megtarthatta volna, ha három hét alatt leteszi a hűségesküt, és ha Lengyelországba távozik. Ő azonban nem fogadta el a béke feltételeit, mert nem bízott a bécsi udvar őszinteségében. A bujdosás évei kétszer is fölajánlották neki a lengyel koronát, megválasztását az orosz cár is támogatta, II. Rákóczi Ferenc azonban nem fogadta el, ennek ellenére 1711-ben és 1712-ben még Lengyelországban maradt. 1717-ben III. Ahmed török szultán érintkezésbe lépett vele, hogy szervezzen ismét kurucokból és hazai ellenállókból egy újabb felkelést, ehhez a szultán katonai segítséget, valamint 2 és fél millió aranyat ígért. Rákóczi Törökország meghívására 40 főből álló kísérettel útnak is indult, és Spanyolország érintésével partra szállt Gallipoliban. A törökök viszont több hadszíntéren is vereséget szenvedtek, így Rákóczi esélyei egy újabb szabadságharc beindítására, fokozatosan csökkentek. Az osztrák császári követ folyamatosan kérte a törököktől Rákóczi és társainak a kiadatását, de a szultán mindig elutasította a bécsi kérést. Csak annyit tett, hogy a magyar bujdosókat a fővárostól kissé távolabb fekvő, a Márvány tenger melletti Rodostóba telepítette. A fejedelem és kísérete ebben városban rendezte be új otthonát. 1735. április 8-án hunyt el, majdnem 200 év múlva hosszas előkészítő munka eredményeként. Rákóczi hamvait 1906. október 29-én Kassán, a Szent Erzsébet-székesegyházban helyezték végső nyugalomra. Felhasznált irodalom: II. Rákóczi Ferenc fejedelem Emlékiratai a magyarországi háborúról, 1703-tól annak végéig https://hu. Wikipedia, org/wiki/II._Rákóczi_Ferenc Kincses Katalin Mária: A Rákóczi-kultusz és a fejedelem hamvainak hazahozatala Köpeczi Béla - R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc; 2. átdolg., bőv. kiad. Bp., 1976. Gondolat Takáts László: A Rákóczi-szabadságharc egészségügye Asztalos Miklós: II. Rákóczi Ferenc és kora, Dante Könyvkiadó, Budapest, 1934 Rákóczi hároméves korában már lovagolni tanult Az európai nagyhatalmak magára hagyták nemzetünket II. Rákóczi Ferenc Fotó: ujkor.hu II. Rákóczi Ferenc újratemetésére II. Rákóczi Ferenc újratemetésére 1906. október 29-én került sor Kassán, a Szent Erzsébet-főszékesegyházban. Az isztambuli, Szent Benedek-templom volt II. Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona eredeti sírhelye. A száműzetésben lévő fejedelmet, miután 1735. április 8-án meghalt, kívánságának megfelelően édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temették el Konstantinápolyban a galatai jezsuita templomban. Édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temették el, szíve pedig a Párizshoz közeli Grosbois-ba került. (II. Rákóczi Ferenc a szabadságharc leverése után menedéket kapott a francia udvarban, amit nagyon megszeretett, és soha nem felejtette el Grosbois-t. Haláláig szívében őrizte a hely és a francia nép iránti szeretetét. Halála után bebalzsamozott szívét és vallásos munkáinak kéziratait ide hozták, a grosbois-i kamalduliak őrizetére bízva.) A francia forradalom zűrzavaros napjaiban a bebalzsamozott szív azonban örökre eltűnt. A hamvak hazahozatalának gondolata már a reformkorban megjelent, politikai okokból azonban az 1870-es évekig nem kerülhetett szóba komolyan, és még ezután is évtizedek teltek el, mire a gondolat megvalósult. Az Országgyűlés 1906. október 23-án törölte el a Rákóczit és társait megbélyegző 1715. évi 49. tc. 2. és 3. §-ait, az uralkodó, I. Ferenc József, Magyarország megkoronázott apostoli királya pedig már másnap szentesítette a döntést. 2019. JÚLIUS 10., SZERDA Látogasson el hírportálunkra! DUOL.hu