Dunaújvárosi Hírlap, 2021. január (32. évfolyam, 1-25. szám)
2021-01-14 / 11. szám
3 KRÓNIKA HÍREK Fenyőfa-elszállítás: 26-án ismét DUNAÚJVÁROS Dunanert Nonprofit Kft. közlése szerint az éves zöldhulladék-gyűjtési ütemterv részeként legközelebb január 26-án, kedden szállítják el a kidobott fenyőfákat. A szolgáltató arra kéri a polgárokat a fákat a hulladékgyűjtő edények, illetve ketrecek mellé helyezzék el. SzSz Szombaton újra vár a Kincses Kert DUNAÚJVÁROS Tavaly ősszel még Rácalmáson bontott zászlót a környékbeli kistermelőknek értékesítési lehetőségeket kínáló Dunai Kincses Kert termelői piac, amelynek november és december hónapban már Szalki-szigeten található kemping adott otthont. Január 16-án, szombaton, 13 órától ismét várja az érdeklődőket a Kincses Kert, a helyszín ezúttal is a kemping területe. A termelői piacon érvényben lesz néhány járványügyi intézkedés, amelyeket be kell tartani. Ilyen például, hogy kötelező a maszk viselése, amit ellenőriznek is a bejáratnál. Tilos a termékkóstolás, az étel és az ital helyben fogyasztása. Kiszolgálás csak elvitelre, zárt csomagolással lehetséges majd. SzSz - pénznem egység érték (Ft) Bolgár leva 1 183,74 y Svájci frank 1 332,22 T Cseh korona 1 13,72 * Euro 1 359,37 y Japán jen 100 283,88 y Horvátkuna 1 47,42 y Román lej 1 73,74 y Szerb dinár 1 3,06 y Orosz rubel 1 3,99 y Angol font 1 403,59 a USA dollár 1 294,81 y AT Változás az előző naphoz képest 2021. JANUÁR 14., CSÜTÖRTÖK A földrengés okozta sérülések miatt zárták be a Barátok templomát A biztonság az elsődleges DUNAFÖLDVÁR A horvátországi földrengések hatására a templom stukkói megrepedtek, a mélybe zuhantak. Személyi sérülés nem történt. A károk felmérése és elhárítása remélhetőleg hamarosan megkezdődik. Balogh Tamás szerkesztőseg@dunahirlap.hu A váratlanul kialakult balesetveszélyes helyzetben a jó megoldást Szabó Oszkár, Dunaföldvár plébánosa találta meg. A kialakult helyzetről is ő tájékoztatott bennünket. - Mi történt valójában? - Az emeleti karzat előtti gyönyörű freskót határoló boltív szegélye repedt meg a hátsó padsorok és a karzat feletti részen, ami a rengés nyomán a több emeletnyi mélységbe hullott, és a templom látogatóit is eltalálhatta volna. A törmeléket a helyszínelés segítése miatt a helyszínen hagyták. Reméljük, hogy a biztosító hamarosan fölméri a káreseményt, és meg tudja állapítani, hogy ez a rongálódás vajon folytatódik-e a jövőben. Szerencsére a másik templomban nincs kárunk, így a miséket ott tartjuk az itteni helyzet normalizálásáig. A hitem szerint nagyon fontos, hogy szóljon a harang, legyen mise és imádság, ami nemcsak a hívekért, hanem az egész városért szól. - Azonnal döntött a helyszín bezárásáról. - A gyors döntést a felelősségem is kikényszerítette, mivel a plébános egy személyben felelős a hozzánk betérők biztonságáért. Ezért rendeltem el, hogy menjünk át a másik templomba, nehogy itt valaki megsérüljön, egy esetlegesen lehulló másik vakolatdarabtól. Ezt az állapotot addig fogjuk fönntartani, amíg egy hivatalos szakember meg nem állapítja, hogy lehet-e biztonságosan használni a templomunk ezen részét, vagy valamilyen építészeti megoldással biztonságossá kell tennünk azt. Ez a csodálatos épület mindenféle veszedelmes időszakosokat, forradalmakat és háborút is megélt már a fönnállása óta. A mostani, horvátországi földrengés következményit már nem bírta „szó” nélkül. Ez igaz, de ha már minden mindennel összefügg, én még mélyebben nézem az esetet. Nekünk, a hívőknek is el kell gondolkoznunk azon, hogy ebben a helyzetben mit tegyünk?! Bízom benne, hogy a város és a jó szándékú emberek is eldöntik, hogy magukénak érzik-e a templomunkat, és hogy mit kell nekik tenni ebben a helyzetben?! Ezért örülök az esetről szóló híradásoknak, annak is, ha beszélnek róla az emberek, vagy éppen imádkoznak miatta. A ránk váró helyreállítás egy jó és közös cél. Ezek az említett tevékenységek összehozhatják az embereket. A templomépítés a régi időkben is erre serkentette őket. - Miben reménykedik? - Elsősorban abban, hogy nem nagy a kárunk. Ezzel együtt abban is, hogy a biztosításunk jelentős segítséget ad, és hogy a püspökségnek az ilyen esetek kezelésére van egy tartalékalapja, és a mi plébániánknak nem kell túl nagy önrésszel hozzájárulni a helyreállítási költségek kigazdálkodásához. Amiben a leginkább bizakodó, az az, hogy a munkálatok elvégzésére olyan emberek is kíváncsiak lesznek, és ezért eljönnek a templomunkba, akik egyébként nem, vagy ritkán teszik ezt meg. Remélhetőleg megfogja őket ennek a barokk templomnak a szépsége, ami még így, a felújítatlan, megkopott állapotában is megkapó. - Ön hisz abban, hogy a polgároknak szükségük van a hitre, és annak a helyszínére, a templomra, az egyháznak pedig rájuk? - A személyes tapasztalatom szerint mindannyian rászorulunk egymásra, és kiegészítjük a többieket. Egy ilyen helyzetben kölcsönösen fölfedezhetjük egymás értékeit. Rádöbbenhetünk arra, hogy hány embernek fontos ez a templom, és elgondolkozhatunk azon, hogy nekünk mennyire azok, akiket egyébként nem látunk a közösségünkben, mert más vallásúak, esetleg nem is hívők. Lehet, hogy a kívülállóknak az első hozzánk, a vallás felé vezető lépés nehéz, de ha azt érzik, hogy egy mindenki számára fontos, és jó cél érdekében tehetnek valamit, akkor könnyebben mozdulnak a mi irányunkba. Nekünk pedig ez egy jó lehetőség arra, hogy megismerjük őket. - Mikor várható megoldás a bajokra? - Most még nem tudom megmondani. Az új püspökünk remélem, hogy minél hamarabb megoldást talál rá. Repedések, sérülések a mennyezeti freskón Szabó Oszkár, Dunaföldvár plébánosa Fotók: BAT DUOL.hu A karácsony a legszebb ünnepünk - a szeretet a legfontosabb, de mégis ördöggé válunk Leszedjük, vagy ne szedjük? Ez itt a kérdés! DUNAÚJVÁROS Áldott, békés, boldog karácsonyt kívánunk egymásnak, amikor eljön az ideje. Miközben mindenki tudja, maga az ördög költözik az ünnepi időszakban a lelkünkbe. Már ősz elején elkezdődik az agyalás, kinek mit hozzon a Jézuska, vagyis mit vegyünk ajándékba szeretteinknek karácsonyra. (Persze már ilyenkor azon gondolkodunk, lesz-e úgynevezett pulykapénz, vagyis kapunk-e prémiumot karácsony előtt, mert az mindent meghatároz.) Utána jön, hogy mit főzzünk-süssünk, milyen taktikával kerüljük ki, hogy fölös kilók kerüljenek testünkre - megoldás nem létezik. Utána jön az ünnepi időszak tespedése, filmezés, újra és újra felháborodunk azon, miért kell évente műsorra tűzni a Reszkessetek betörőket, hogy miért nem születik új alkotás. Persze néhány forralt bor után az ember megnyugszik, és visszatér a jókedv, mosolygunk, könnyezünk, hogy milyen jó együtt. A feketeleves azonban vízkereszt táján jön - legalábbis nálunk. A komoly nézeteltérések ekkor alakulnak ki. Leszedjük vagy ne szedjük? Én mindig azon vagyok, hogy ameddig lehet, a fa ott díszelegjen a szobánkban. A nejem hivatkozik arra, hogy január 6-án, vízkeresztkor véget ér a karácsonyi ünnepkör, sőt, csúnyasággal vádolja meg a fánkat. Persze ezeket az érveket nem fogadom el, és ragaszkodom ahhoz, hogy még gyönyörködni szeretnék a karácsonyfánkban. (A legerősebb érvem idén az volt, hogy január elején három napra elutaztunk, és ezt a három napot vissza kell hoznunk, ennyivel tartozunk a fánknak.) Az sem tántorított el a fa „elpusztításától”, hogy tény volt, ha csak elment mellette az ember, hullajtotta tűleveleit, a díszeket nem bírta már el, pedig egy közel háromméteres nordmannról beszélek. Vízkeresztkor tömegével dobják ki a városban a karácsonyfákat, egymásra hajigálva láthatjuk a korábban a lakások ékességének számító fákat a szemetesek mellett. Ott találta nejem a képünkön is látható maradványt, amit mintegy elrettentésként mutatva kérdezte: idáig akarunk jutni? Ezzel meggyőzött a fa leszedését illetően és beadtam a derekamat. De ígérem, idén kitartóbb leszek! ACs Ennek a fának a gazdája kitartott a végsőkig Fotó: Ll t