Dunaújvárosi Hírlap, 2021. január (32. évfolyam, 1-25. szám)

2021-01-14 / 11. szám

3 KRÓNIKA HÍREK Fenyőfa-elszállítás: 26-án ismét DUNAÚJVÁROS Dunanert Nonprofit Kft. közlése szerint az éves zöldhulladék-gyűjté­­si ütemterv részeként legkö­zelebb január 26-án, kedden szállítják el a kidobott fenyő­fákat. A szolgáltató arra kéri a polgárokat a fákat a hul­ladékgyűjtő edények, illetve ketrecek mellé helyezzék el. SzSz Szombaton újra vár a Kincses Kert DUNAÚJVÁROS Tavaly ős­­szel még Rácalmáson bon­tott zászlót a környékbeli kis­termelőknek értékesítési le­hetőségeket kínáló Dunai Kincses Kert termelői piac, amelynek november és de­cember hónapban már Szal­­ki-szigeten található kem­ping adott otthont. Január 16-án, szombaton, 13 órától ismét várja az érdeklődőket a Kincses Kert, a helyszín ez­úttal is a kemping területe. A termelői piacon érvényben lesz néhány járványügyi in­tézkedés, amelyeket be kell tartani. Ilyen például, hogy kötelező a maszk viselése, amit ellenőriznek is a bejá­ratnál. Tilos a termékkós­tolás, az étel és az ital hely­ben fogyasztása. Kiszolgálás csak elvitelre, zárt csomago­lással lehetséges majd. SzSz - pénznem egység érték (Ft) Bolgár leva 1 183,74 y Svájci frank 1 332,22 T Cseh korona 1 13,72 * Euro 1 359,37 y Japán jen 100 283,88 y Horvátkuna 1 47,42 y Román lej 1 73,74 y Szerb dinár 1 3,06 y Orosz rubel 1 3,99 y Angol font 1 403,59 a USA dollár 1 294,81 y AT Változás az előző naphoz képest 2021. JANUÁR 14., CSÜTÖRTÖK A földrengés okozta sérülések miatt zárták be a Barátok templomát A biztonság az elsődleges DUNAFÖLDVÁR A horvátorszá­gi földrengések hatására a templom stukkói megre­pedtek, a mélybe zuhantak. Személyi sérülés nem tör­tént. A károk felmérése és elhárítása remélhetőleg ha­marosan megkezdődik. Balogh Tamás szerkesztőseg@dunahirlap.hu A váratlanul kialakult bal­esetveszélyes helyzetben a jó megoldást Szabó Oszkár, Du­­naföldvár plébánosa találta meg. A kialakult helyzetről is ő tájékoztatott bennünket. - Mi történt valójában? - Az emeleti karzat előt­ti gyönyörű freskót határoló boltív szegélye repedt meg a hátsó padsorok és a karzat fe­letti részen, ami a rengés nyo­mán a több emeletnyi mélység­be hullott, és a templom látoga­tóit is eltalálhatta volna. A tör­meléket a helyszínelés segí­tése miatt a helyszínen hagy­ták. Reméljük, hogy a biztosí­tó hamarosan fölméri a káre­seményt, és meg tudja állapíta­ni, hogy ez a rongálódás vajon folytatódik-e a jövőben. Sze­rencsére a másik templomban nincs kárunk, így a miséket ott tartjuk az itteni helyzet norma­lizálásáig. A hitem szerint na­gyon fontos, hogy szóljon a ha­rang, legyen mise és imádság, ami nemcsak a hívekért, ha­nem az egész városért szól. - Azonnal döntött a helyszín be­zárásáról. - A gyors döntést a felelős­ségem is kikényszerítette, mi­vel a plébános egy személyben felelős a hozzánk betérők biz­tonságáért. Ezért rendeltem el, hogy menjünk át a másik templomba, nehogy itt valaki megsérüljön, egy esetlegesen lehulló másik vakolatdarabtól. Ezt az állapotot addig fogjuk fönntartani, amíg egy hivata­los szakember meg nem álla­pítja, hogy lehet-e biztonságo­san használni a templomunk ezen részét, vagy valamilyen építészeti megoldással bizton­ságossá kell tennünk azt.­­ Ez a csodálatos épület min­denféle veszedelmes időszako­sokat, forradalmakat és hábo­rút is megélt már a fönnállása óta. A mostani, horvátországi földrengés következményit már nem bírta „szó” nélkül.­­ Ez igaz, de ha már minden mindennel összefügg, én még mélyebben nézem az esetet. Nekünk, a hívőknek is el kell gondolkoznunk azon, hogy eb­ben a helyzetben mit tegyünk?! Bízom benne, hogy a város és a jó szándékú emberek is eldön­tik, hogy magukénak érzik-e a templomunkat, és hogy mit kell nekik tenni ebben a hely­zetben?! Ezért örülök az eset­ről szóló híradásoknak, annak is, ha beszélnek róla az embe­rek, vagy éppen imádkoznak miatta. A ránk váró helyreál­lítás egy jó és közös cél. Ezek az említett tevékenységek ös­­­szehozhatják az embereket. A templomépítés a régi idők­ben is erre serkentette őket. - Miben reménykedik? - Elsősorban abban, hogy nem nagy a kárunk. Ezzel együtt abban is, hogy a bizto­sításunk jelentős segítséget ad, és hogy a püspökségnek az ilyen esetek kezelésére van egy tartalékalapja, és a mi plébáni­ánknak nem kell túl nagy ön­résszel hozzájárulni a helyre­­állítási költségek kigazdálko­dásához. Amiben a leginkább bizakodó, az az, hogy a mun­kálatok elvégzésére olyan em­berek is kíváncsiak lesznek, és ezért eljönnek a templomunk­ba, akik egyébként nem, vagy ritkán teszik ezt meg. Remél­hetőleg meg­fogja őket ennek a barokk templomnak a szépsé­ge, ami még így, a felújítatlan, megkopott állapotában is meg­kapó. - Ön hisz abban, hogy a polgá­roknak szükségük van a hitre, és annak a helyszínére, a templom­ra, az egyháznak pedig rájuk? - A személyes tapasztalatom szerint mindannyian rászoru­lunk egymásra, és kiegészít­jük a többieket. Egy ilyen hely­zetben kölcsönösen fölfedez­hetjük egymás értékeit. Rádöb­benhetünk arra, hogy hány embernek fontos ez a templom, és elgondolkozhatunk azon, hogy nekünk mennyire azok, akiket egyébként nem látunk a közösségünkben, mert más vallásúak, esetleg nem is hí­vők. Lehet, hogy a kívülállók­nak az első hozzánk, a vallás felé vezető lépés nehéz, de ha azt érzik, hogy egy mindenki számára fontos, és jó cél érde­kében tehetnek valamit, ak­kor könnyebben mozdulnak a mi irányunkba. Nekünk pedig ez egy jó lehetőség arra, hogy megismerjük őket. - Mikor várható megoldás a ba­jokra? - Most még nem tudom meg­mondani. Az új püspökünk re­mélem, hogy minél hamarabb megoldást talál rá. Repedések, sérülések a mennyezeti freskón Szabó Oszkár, Dunaföldvár plébánosa Fotók: BAT DUOL.hu A karácsony a legszebb ünnepünk - a szeretet a legfontosabb, de mégis ördöggé válunk Leszedjük, vagy ne szedjük? Ez itt a kérdés! DUNAÚJVÁROS Áldott, békés, boldog karácsonyt kívánunk egymásnak, amikor eljön az ideje. Miközben mindenki tudja, maga az ördög költözik az ünnepi időszakban a lel­künkbe. Már ősz elején elkezdődik az agyalás, kinek mit hoz­zon a Jézuska, vagyis mit ve­gyünk ajándékba szeretteink­nek karácsonyra. (Persze már ilyenkor azon gondolkodunk, lesz-e úgynevezett pulyka­pénz, vagyis kapunk-e pré­miumot karácsony előtt, mert az mindent meghatároz.) Utá­na jön, hogy mit főzzünk-süs­­sünk, milyen taktikával ke­rüljük ki, hogy fölös kilók ke­rüljenek testünkre - megol­dás nem létezik. Utána jön az ünnepi időszak tespedése, filmezés, újra és új­ra felháborodunk azon, miért kell évente műsorra tűzni a Reszkessetek betörőket­, hogy miért nem születik új alkotás. Persze néhány forralt bor után az ember megnyugszik, és visszatér a jókedv, mosoly­­gunk, könnyezünk, hogy mi­lyen jó együtt. A feketeleves azonban víz­kereszt táján jön - legalább­is nálunk. A komoly nézetel­térések ekkor alakulnak ki. Leszedjük vagy ne szedjük? Én mindig azon vagyok, hogy ameddig lehet, a fa ott dísze­legjen a szobánkban. A ne­jem hivatkozik arra, hogy ja­nuár 6-án, vízkeresztkor vé­get ér a karácsonyi ünnepkör, sőt, csúnyasággal vádolja meg a fánkat. Persze ezeket az ér­veket nem fogadom el, és ra­gaszkodom ahhoz, hogy még gyönyörködni szeretnék a ka­rácsonyfánkban. (A legerő­sebb érvem idén az volt, hogy január elején három napra el­utaztunk, és ezt a három na­pot vissza kell hoznunk, en­­­nyivel tartozunk a fánknak.) Az sem tántorított el a fa „el­pusztításától”, hogy tény volt, ha csak elment mellette az ember, hullajtotta tűleveleit, a díszeket nem bírta már el, pe­dig egy közel háromméteres nordmannról beszélek. Vízkeresztkor tömegével dobják ki a városban a kará­csonyfákat, egymásra hajigál­­va láthatjuk a korábban a la­kások ékességének számító fákat­­ a szemetesek mellett. Ott találta nejem a képünkön is látható maradványt, amit mintegy elrettentésként mu­tatva kérdezte: idáig akarunk jutni? Ezzel meggyőzött a fa le­szedését illetően és beadtam a derekamat. De ígérem, idén kitartóbb leszek! ACs Ennek a fának a gazdája kitartott a végsőkig Fotó: Ll t

Next