Dunaújvárosi Hírlap, 2021. április (32. évfolyam, 76-99. szám)

2021-04-24 / 94. szám

2021. ÁPRILIS 24., SZOMBAT A panelrengeteg megtévesztő - nem az, amit látunk Kis terület, de mégis nagyobb a város A napokban felhívott egy cimborám Nyíregyházáról, hogy üzleti dolga van Szé­kesfehérvár mellett egy kis településen. Mivel elfelej­tettem a település nevét, az interneten próbáltam nyomozni, és érdekes dol­gokra lettem figyelmes. Agárdy Csaba csaba.agardy@dunahirlap.hu. DUNAÚJVÁROS A települést ke­resve nem várt adatokhoz, in­formációkhoz jutottam. Keve­sen gondolnák, hogy Fejér me­gyében Székesfehérvár után a második lélekszámú, emel­lett megyei jogú város, Duna­újváros területileg talán még a középmezőnyhöz sem tarto­zik. A környező falvak közül is sok több négyzetkilométert tudhat magának, mint Duna­újváros. Az elsőre talán meghök­kentőnek tűnő adatok azon­ban nem igazán elképzelhe­tetlenek, ugyanis a szocialista rendszerben egymás után épí­tették a panelrengeteget. Er­re talán az egyik legjobb pél­da Miskolcnak az Avas-domb­ja, amely a város legszebb te­rülete volt, ahol még a füge is beérett, oda a hetvenes évek­ben egy hatvanezres lakótele­pet húztak föl, mindössze két buszmegállónyi hosszúság­ban, és ami talán még ennél is fontosabb, azon a kis területen annyian éltek, mint Egerben. Tehát, egyáltalán nem tű­nik hihetetlennek az, hogy Dunaújváros kisebb területen fekszik, mint Baracs, hiszen a Római városrészbe, vagy a Béke városrészbe annak ide­jén több tízezer embert zsú­foltak be. 1950. május 2-án kezdődött meg Sztálinváros (1961. no­vember 25. óta Dunaújváros) építése. A Magyar Dolgozók Pártja 1949 áprilisában hozott határozatot az első ötéves terv­ről, amely fő cél­kitűzése az iparo­sítás meggyorsí­tása, elsősorban a nehéz- és gépipar fejlesztése volt. Ebben a do­kumentumban még az szere­pelt, hogy az ország új, legna­gyobb kohászati bázisát Mo­hácson építik fel, ahol ekkor már folytak is az előkészítő munkák. Mohács azonban túl közel volt a kommunista tá­borból 1948 nyarán kitagadott Jugoszláviához, ezért új hely­színt kerestek. A választás vé­gül a csaknem négyezer lelket számláló mezőföldi falura, Du­­napentelére esett. Az első öt­éves terv legjelentősebb beru­házása minden szempontból feltétlen elsőbbséget élvezett, megvalósítására négymilli­­árd forint állt rendelkezésre. Az ország minden részéről ér­keztek az építők, akik között csillogó szemű, őszinte hitű fi­atalok, tudósok mellett akad­tak kalandorok, deklasszáló­­dott elemek is, rabokat azon­ban soha nem alkalmaztak. A munka hatalmas lendület­tel és lelkesedéssel, bár időn­ként szervezetle­nül haladt, ráadá­sul a „fejlett” mű­szaki színvonal­ra és a munkások szocialista öntuda­tára alapozva a ha­táridőket is képte­lenül rövidre szab­ták. Az erőfeszíté­sek nyomán előbújtak az első házsorok. Dunapentelét 1951. április 29-én nyilvánították városnak, november 7-én, az első csapolással egy időben a település felvette a Sztálinvá­ros nevet, amely 1961-ben vál­tozott Dunaújvárosra - írja a mult-kor.hu portál. De nézzük csak, hogyan ál­lunk a kiindulópontunkkal! Dunaújváros területe 52,67 négyzetkilométer. És ha meg­nézzük a környező települé­seket, érdekes adatokra buk­kanhatunk. Adony például 61,05 négyzetkilométer, de Baracs is 55,18 négyzetkilo­méter. Azonban, ha Fejért ves­­­szük, és nem csak Dunaújvá­ros vonzáskörét, akkor azt is láthatjuk, hogy például Gár­dony 63,50 négyzetkilométer, Seregélyes pedig 78,19 négy­zetkilométer. Van egy másik nagyon érde­kes adat, a népsűrűség, vagyis az, hogy egy négyzetkilométe­ren mennyien laknak. A me­gyeszékhelyünkön, Székesfe­hérváron egy négyzetkilomé­terre 597 lakos jut. Dunaúj­város ezen a területen abszo­lút viszi a prímet négyzetmé­terenként 914 emberrel. És itt jön az az érdekesség, hogy azok a települések területileg nagyobbak, mint Dunaújvá­ros, amelyek létszámban sok­kal kisebbek. Ha csak Bara­­csot vesszük példának, akkor azt láthatjuk, hogy ott mind­össze 68 ember jut egy négy­zetkilométerre. A mindössze 5,56 négyzet­­kilométerű Jenő az egyik leg­magasabb népsűrűségű, 226 lakosa van négyzetkilométer­ként. Jenő bár­mennyire pici, nagyon sűrűn lakott telepü­lés Dunaújvárosban is előfordult, hogy kis területre sok embert zsúfoltak össze Fotó: Ll i­i További izgalmas hírekért látogasson el ide: DUOL.hu Adony valószínű a szőlőheggyel „terebélyes” Fotó: Szél Baracs attól is növekszik, hogy sok újvárosi költözik oda Fotó: Ll > Félelem az ördöglő Szente Tünde szerkesztoseg@dunahirlap.hu P­eranyagok tanulmányozásával írt a XVI. századi Sop­ron mindennapjairól, bennük a lakosokat fenyegető boszorkányokról Németh Ildikó a Soproni Szemlében, ami alapul szolgált a mult-kor.hu egyik összeállításához. Az első magyarországi boszorkányperek a XIII-XIV. századi Zágrábból valók, 1526 előttről pedig 12 boszorkánypert si­került kikutatni, ebből kettő soproni kötődésű. Az egyikben Hunger Mátyás meggyesi jobbágy azzal fenyegette meg falu­ját, hogy felgyújtja és a virágzó szőlőkre jégesőt küld. A bo­ráról híres vidék lakói nem hagyhatták annyiban a kijelen­tést. Az ítéletek ekkor számkivetéssel végződtek. 1528-29-ben újra boszorkányperek borzolták a soproni köz­véleményt. A vallomások betekintést engednek a procedúrák természetrajzába: a megvádolt nők egyike például varangyos béka elásásával tett több embert is beteggé. A bíró alapos mun­kát végzett, személyesen járt utána az elhangzottaknak. A nőket végül kaució, óvadék ellenében szabadon bocsátották. A kedélyek azonban nem nyugodtak le. Egy évvel később Ber­nét, a városi tehénpásztor ellen indítottak eljárást. Vallomásá­ban Bernát beismerte, hogy a boszorkányművészetet az egyik előző évben vádolt asszonytól tanulta. A vádpontok egyre so­kasodtak: ellenségeinek csordáira bosszúból farkasokat kül­dött, varázsszert ásott az egyik tanácsos majorjának kapuja alá, a tehéntej bőségét elősegí­tő kotyvalékot adott el külön­böző asszonyoknak. A vádak szinte teljesen hasonlóak vol­tak, mint 1528-ban, a szeren­csétlen pásztort mégis halálra ítélték, és az ítéletet máglyán végre is hajtották. A tanulmány további izgalmas perekkel is megismertet, és az érdeklődő megtudhatja, hogy a XVI. századi Sopronban „csak” három embert ítéltek halálra. Az összes többi vádlot­tat életben hagyták, igaz, hogy többeket száműztek a város­ból. A bíróság sokszor helyesen mérlegelt, az asszonyi plety­kálkodásként indult eseteket rágalmazási perként kezelte. Jakab Georgina, a Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Me­gyei Levéltárának levéltárosa „A boszorkányokról, mivel­hogy nincsenek, többet szó se essék” - vagy mégis? címmel adott elő a boszorkányüldözésekről, a perekről a MNL Fejér Megyei Levéltára által szervezett Bűn és bűnhődés címmel 2018-ban rendezett konferencián. A mai napig sok titokkal övezett téma bevezetéseként elmondta: a középkor társadal­mát áthatotta a gonosztól, az ördögtől való félelem. Európá­ban a XVIII. század végéig körülbelül egymillió áldozata le­hetett a boszorkányüldözéseknek. Komáromy Andor a perek elég gazdag anyaga alapján szö­gezte le, hogy „... a mi boszorkányaink lényegileg kuruzsló asszonyok”. A Corpus Juris Hungarici 1696-ban megjelent kiadása szerint a boszorkányság a vallást és az erkölcsisé­­get érintő bűntettek közé tartozott, és egy csoportban szere­pelt a bűbájossággal, rontással, méregkeveréssel és a mag­zatelhajtással, s mint ilyent, büntették - olvasható a Fekete Sas Patika Múzeum (Székesfehérvár) művelődésszervezőjé­vel, Krizsány Annával készült interjúban. A középkor társa­dalmát áthatotta a gonosztól, az ör­dögtől való félelem Városi értékleltár DUNAÚJVÁROS 1896-ban épült Dunapentele vasútállomásának épülete. Tipikus vasútépület, amiből mára már csak a jó arányai maradtak meg, az sem eredeti formájában, mert a tető hajlásszö­gét talán megváltoztatták. Az Adonyszabolcs-Paks vonal állomása volt. Itt kanyarodott el Nagyvenyim felé az úgynevezett lóré vonat, ami a környék tejgazdaságaiból gyűjtötte össze a tejet, és szállítot­ta Budapestre. Védendő és megőrzendő az épület tömege, helyre­­állítása és új hasznosítása javasolt. Forrás: értéktár

Next