Dunaújvárosi Hírlap, 2021. október (32. évfolyam, 228-252. szám)
2021-10-13 / 238. szám
2021. OKTÓBER 13., SZERDA Olykor túl nagy a bűn csábítása a nagy pénzeket mozgató üzletben A sport árnyékos oldalán Hat történet, hat megdöbbentő sors. Sportszerűtlen sportvilág címen fut a Netflix dokumentumsorozata, amely a sport árnyékos oldalára enged bepillantást olyan esetek révén, amelyek akkoriban óriási botrányt kavartak, mesél a bundázó, a drogdíler, a bérgyilkos, a játékvezetőket befolyásoló futballvezér. A történetek különböznek egymástól, de egyvalami összeköti őket, és ez a pénz. Pajor-Gyulai László szerkesztoseg@mediaworks.hu FILMSOROZAT Tommy Burns évtizedek múltán összeölelkezik azzal a nyomozóval, aki lebuktatta. A rendőr mondja, Tommyban van valami szeretni való, mert nem szépíti a múltját, nem titkolja, rossz ember volt, akinek az életébe az hozta meg a fordulópontot, hogy őrizetbe véve mindent bevallott, és csak egy embert nem említett meg, a közvetítőt, akit az apjaként tisztelt és szeretett, majd megtudta, hogy az meg akarta őt öletni. Első hallásra hihetetlen, hogy ez egy olyan úri sportág berkeiben zajlott le, amely kívülről nézve előkelő, finom és steril, meghökkentő látni, hogy a díjugratás valójában mennyire rohadt tud lenni belülről. Tommy Burns beceneve Álommanó, és bérgyilkos volt: lovakat tudott úgy megölni árammal, hogy a tünetek a végzetes kólika betegségre utaltak. A díjugratás a milliárdosok iparága, ők engedhetnek meg maguknak több százezer dollár értékű lovakat, amelyekre természetesen biztosításokat kötnek, és ha valamiért megunták őket a történet idején, akkor jött az Álommanó, a kólikának tűnő áramütés, és a tulajdonos máris mehetett a biztosítás összegéért. Ennél ártalmatlanabb, ám Európában nagyobb port felverő botrány főszereplője volt Luciano Moggi, a Juventus labdarúgóinak a sportigazgatója, aki több játékvezetőt is rábírt arra, hogy csapatának kedvező ítéleteket hozzon, sőt, beleszólása lett abba is, hogy ki fújja a Zebrák meccsein a sípot. Alig tizenöt éve pattant ki az ügy, így emlékezhetünk rá, hogy a Juventust 2006-ban a másodosztályba száműzték, a 2005-ös és a 2006-os bajnoki címét elvették, magát Luciano Moggit pedig örökre száműzték a futballból, és csak az elévülés miatt nem kellett börtönbe vonulnia. Egy epizódot kapott a 2002-es téli olimpia műkorcsolyázó-botránya is, amelyben az egyik pontozó csalása miatt bűnhődtek ártatlan sportolók. Természetesen helyet kap a sorozatban a bunda is, láthatjuk egy dél-afrikai krikettsztár, Hansie Cronje felemelkedését és bukását, az Egyesült Államokban pedig egy roppant nagy jövő előtt álló egyetemi kosárlabdázó, Steven Eledake Smith karrierjének a megsemmisülését 1997- ben, mielőtt az igazán megkezdődhetett volna. A képességeiről árulkodik, hogy kétszer is hatpontos győzelemre kellett hoznia az eredményt, és sikerült neki - aki kicsit is járatos a kosárlabda sajátosságaiban, tanúsíthatja, ez a csodával ér fel. És ott van az Indycarba is eljutott autóversenyző és csapattulajdonos, Randy Lanier, aki a nyolcvanas években a világ egyik legnagyobb marihuánacsempész-birodalmát működtetve fedezte az igen drága autósport költségeit, majd életfogytiglanra ítélve kapott kegyelmet hét éve. Maguk a történetek attól válnak igazán izgalmassá, hogy megszólalnak bennük a bűnösök is, ráadásul többségük igen őszintén tárja fel a tetteit és a sport olykor ellentmondásos világát. Egy példa: az amerikai egyetemi kosárlabdában óriási pénzek mozognak, ám a játékosok nem fogadhatnak el egyetlen centet sem. Steven Smith gettóból érkezett ösztöndíjasként sokszor a társainak köszönhetően jutott egyáltalán vacsorához. Az emberi történetek az igazán érdekesek, hiszen némelyek egyszerre bűnösök és áldozatai a rendszernek. Néhány sportágban éppen ezek az ügyek kényszerítettek ki reformokat, ám a sorozat egyben figyelmeztet is: ez csupán hat kiválasztott ügy. A sport üzlet, nagy pénzekkel, komoly csábításokkal, kihívásokkal, és a bűn világának ez kiváló érvényesülési terep. Luciano Moggi (középen) több játékvezetőt is rábírt arra, hogy a Juventusnak kedvezzenek Fotó: AFP A vb-ezüstérmes Szőke Alex esetében ez már több, mint a stafétabot átvétele Nem volt tragédia a döntőbeli vereség BIRKÓZÁS Élete első olimpiáján ötödik hely, élete első felnőtt-világbajnokságán ezüstérem. Szőke Alex, az ESMTK 21 éves kiválósága valósággal berobbant az idén a nemzetközi (él)mezőnybe. - így, hogy aludt már rá néhányat, elveszített világbajnoki döntő vagy megnyert vébéezüstérem volt az oslói? - így, hogy már aludtam rá egyet-kettőt, inkább az utóbbi; semmiképpen sem vagyok csalódott, nagyon örülök, hogy huszonegy évesen, életem első vébéjén döntőt birkóztam - felelte az ESMTK 97 kg-os kötöttfogású kiválósága, a vasárnap záruló oslói világbajnokság egyetlen magyar érmét megszerző olimpiai ötödik Szőke Alex. - Nyilván fájt, hogy a fináléban nem sikerült nyernem, de nem élem meg tragédiaként. Sajnos hibáztam, amikor az ellenfelem lentről meg tudott pörgetni, de ez egyúttal motivációt is ad: látszik, van mire építkezni, van miért edzeni. Az pedig még szebbé teszi az összképet, hogy nemcsak én, de a többiek is jól szerepeltek, pedig nagyon fiatal csapattal utaztunk ki Norvégiába. Érezték, hogy eljött az önök ideje, és most már a felnőttek között is meg kell mutatniuk magukat ország-világ előtt? - Emiatt nem raktunk magunkra pluszterhet, inkább az motivált mindenkit, hogy minél jobban szerepeljen. Sajnálom a srácokat, hogy másnak végül nem jött össze az érem: a négy ötödik hely nem rossz, de még legalább egy érem bőven benne volt a pakliban. De azért ez a világbajnokság elég jól reprezentálta, hogy nemcsak kezdjük átvenni a stafétabotot, hanem máris oda tudunk kerülni a nemzetközi élvonalba, ami nagyszerű visszajelzés volt mindenkinek. - A szövetségi kapitányként önökkel tartó Módos Péter sem éppen őskövület a maga harminchárom évével. Elégedett volt a teljesítményükkel? - Lesz még egy részletesebb csapatmegbeszélés és értékelés, mert érthető módon még mindenki csalódott volt közvetlenül az elveszített bronzmérkőzések után, akkor nem az elemzésnek volt a helye és ideje. Azt azonban nyugodtan elmondhatom, hogy a stábbal együtt nagyon büszke volt ránk. Különös kettősségként élheti meg, hogy szigorúan véve az olimpiától és a világbajnokságtól is egy-egy vesztes mécsesél búcsúzott. Ha viszont azt nézzük, hogy idén élete első ötkarikás eseményén ötödikként, első felnőttvébéjén pedig ezüstérmesként zárt, valószínűleg mindenki gondolkodás nélkül aláírta volna előre. - Egyetértek. Nem volt jó érzés elveszíteni a bronzmérkőzést Tokióban, mert ugyan ilyen fiatalon, újoncként egy ötkarikás ötödik hely valóban hatalmas fegyvertény, de azért mégiscsak ott álltam a nagy lehetőség, az éremszerzés kapujában. Viszont ha már ott nem jött össze, néhány héttel később megadatott, hogy egy világbajnoki döntőben küzdhessek, megszerezhessem életem első felnőttérmét - szóval valóban nem lehet panasz az idei évemre, ami engem illet, igenis büszke vagyok magamra. - Önnek sem sok kellett az aranyhoz, fiatal kortársainak pedig kevésén múlott az érem. Mi kell ahhoz, hogy ezek a nüanszok legközelebb a javukra döntsenek? Minél több felnőttverseny? Pontosan, és az azokon összecsipegetett rutin, hiszen ezt máshogyan, máshol nem tudjuk összeszedni - azt pedig most már a saját bőrünkön tapasztalhattuk mindannyian, hogy a felnőttmezőny teljesen más kávéház, mint a junior vagy az U23, Így, hogy én már olimpián is indultam, talán mondhatjuk, a fiatalok között a rutinosabbakhoz tartozom. Érzem, rengeteg tétmérkőzésre van szükségünk ezen a szinten, és rengeteg olyan versenyre, amelyen ilyen színvonalú ellenfelekkel tudunk megküzdeni, csak így fogunk tudni előrelépni. - Akkor most már végre pihenhet? - Ez az év kipipálva, nem is rosszul, most már jöhet a jól megérdemelt pihenés, novemberben pedig az alapozás a jövő évi Európa-bajnokságra. Kohán Gergely/Nemzeti Sport SPORT 15 Felemás Fábik Tibor jegyzet@mediaworks.hu Oslóban szörnyen kezdődött számunkra a múlt vasárnap véget ért birkózó-világbajnokság. Szabadfogásban mind a négy versenyzőnk már az első meccsén kiesett, és bizony nagy verést kaptunk: 5-0-s, 10-0-s, 12-2-es vereségeket jegyezhettünk fel, utóbbi két meccs nem is ment végig, tíz pont különbségnél technikai tust hirdettek ki. Negyedik indulónkat pedig konkrétan két vállra fektették. A női mezőnyben (írd és mondd!) egyetlen versenyzőnk volt, az ő első fordulós, 5-2-es vereségét szinte már sikernek fogtuk fel - őt legalább nem dobták ki a szőnyegről. A krónikához hozzátartozik, hogy a négy szabadfogású indulónk között két honosított orosz volt, rendes gyerekek, csak hát, ha valakiktől, akkor tőlük várnánk az eredményt. S ilyenkor persze rögtön fellángol a vita, hogy érdemes-e honosítani, az igenre és a nemre is vannak indokok. Mert az igazsághoz hozzátartozik, hogy a harmadik honosított oroszunk, Muszukajev Iszmail kihagyta a világbajnokságot, és vele nem fürödtünk be, hiszen az előző vb-n bronzérmes lett, ezzel megszerezte az olimpiai kvótát, Tokióban pedig az ötödik helyen végzett. De most ne vesszünk el a honosítás kérdésében, mert a vb vége kötöttfogásban már egészen másképp alakult ránk nézve. A tokiói játékok birkózóversenyeinek két magyar hőse közül a 77 kg-ban olimpiai bajnok Lőrincz Tamás 34 évesen visszavonult, a 87 kg-ban ezüstérmes, három évvel fiatalabb öccse, Viktor folytatja, s ugyan Oslóban ő sem indult, de a szakágban a hazai új generáció alaposan kivágta a rezet. A Tokióban ötödik Szőke Alex (97 kg) ezüstérmet nyert, és lett négy ötödik helyünk, ezeket Torba Erik (63 kg), Lévai Tamás (77 kg), Szabó László (82 kg) és Takács István (87 kg) szerezte a norvég fővárosban. A nyolc indulónk közül öten odaértek a pontszerző helyekre, és még egy érem is összejött. A szakágtól ez nagyon szép eredmény - főleg azt nézve, hogy Szőke és Takács egyaránt 21 éves, Lévai 22, Torba 25, s csak a 30 esztendős Szabó számít korosabbnak. A három „U23”-s közül amúgy Szőke már nyert junior Eb-t, Takács junior-Európa- és világbajnok, Lévai ugyancsak junior-Eb-1., s ezüstérmes volt az idei U23- as Eb-n. A kötöttfogású vonalon voltak jelei annak, hogy jó úton járunk. A női szakágat se temessük, ott is akadnak nagy tehetségeink, akiket most azért nem dobtunk be a mély vízbe, mert az U23-as vb-re készülnek. Csak azzal a fránya szabadfogással is kellene kezdeni valamit. Olimpiai arany- és ezüst ide, vb-ezüst oda, jó lenne, ha a sportágban a gondokat nem söpörnék a szőnyeg alá.