Református Polgári Fiú és Leányiskola, Dunavecse, 1936
I. Az iskola múltja. Az 1917. esztendő, a reformáció 400 éves fordulója, nevezetes esztendő a dunavecsei Ref. Egyház történetében. Az iskolaalapító ősök példája arra indította ekkor egyházunk vezetőségét hogy ennél a sokat beszélő határkőnél megálljon egy pillanatra és számot vessen a múlttal, de felkészüljön a jövőre is. A múlt tanulságai és a jövő bizonytalanságai arra indították, hogy a múlt század végén elveszített el, iskolája helyett polgári iskolát állítson. Az első teendő volt az iskolaépületről való gondoskodás. Az elhatározást tett követte: 42 000 kor-ért megvette az egyház а Баку—Meszlényi'féle házat Ez az épület ugyan a célnak nem felelt meg, de átmenetileg jó volt s a megoldást elősegítette. Ebben a régi épületben 1918 szept.-ben kezdte meg iskolánk áldásos működését 1 fiú- és 2 leányosztállyal. Ezután minden évben 1—1 osztállyal bővült, míg az 1920—21. iskolai évben a leányiskola, az 1921—22. isk. évben pedig a fiúiskola 4 osztályúvá lett. Még ugyanebben az évben megkapta iskolánk az egyház- főhatósági jóváhagyást is. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr a nyilvánossági jogot évről évre adta meg iskolánknak. 11 esztendőnek kellett eltelnie, míg a régi épületet újjal cserélhettük fel. 1929-ben 25 000 P. állami támogatással felépítettük 72.000 P- költséggel új, egy emeletes iskolánkat. 19. iskolai évünket fejeztük be ezzel a tanévvel. A letűnt idő arról győzött meg bennünket, hogy iskolánkra szükség van itt, az Alföld közepén. Ha nem lenne meg, fel kellene állítani. Iskolánk benépesítése is jó úton halad előre. Apostag, Dunaegyháza és Solt községekből már a lefolyt tanévben is