Református Polgári Fiú és Leányiskola, Dunavecse, 1938
Emlékeztekbe . . . Emlékeztekbe Gyermekek az évnyitás napjára? Látszólag ugyanaz a kép volt előttünk, mint más években. Az arcokon szorongással vegyült öröm és nagy izgalom a ragyogó szemekben! Volt-e, róla sejtelmetek, hogy ez az iskolai év más lesz, mint a többi ? Éreztétek-e, hogy az eljövendő hónapok titkokat rejtenek ölükben, vágyak, álmok kísérik a következő napok folyását, türelmetlen követelések zaklatják múló óráit?! Az iskolai munka megkezdődött és folyt rendszeresen az események feszítő izgalmai közepette. Emlékeztek-e azután azokra a forró napokra, amikor a háború már elkerülhetetlennek látszott? Vitték a katonákat, magyar anyák szemefényét és Ti lázban égtetek. Egyik-másik türelmetlenségében már hajlandó lett volna menni, menetelni, meg sem állani az álmok koszorújáig , örökmagyar Kárpátokig. Majd a kínosan meg-megszakadó tárgyalások ideje következett Godesberg, a magyar zászlódíszben tüntető Komárom és a kétségbeesés napjai után végre : München. Az iskolában követtük a tárgyalások menetét, boldogan láttuk a magyar reménység kicsi fájának izmosodását, erőfeszítette sudárba szökkenését. Idegen szavak, idegen államférfiak nevei röpködtek a levegőben, térképen követtétek az események folyását és bizony, szemetek tekintete el-elkalandozott a Kárpátok vonaláig. Így érkezett el a belvedere-i döntés napja, amely olyan drága ajándékot hozott nekünk : egymillió szenvedésben megacélosodott lelkű, boldogan hazasiető magyar testvért ! És még akkor este hallatszott az ihletett biztatás a legelső magyar ember ajakáról . . . és most menjetek haza és álmodjatok még szebbeket, mint ami bekövetkezett!" Pedig de gyönyörű volt ez is! A testvéri szeretet templomává lett az ország s az öröm hajlékává minden ház. Álomként elvillanó jelenetek, amelyek mesebeli bőségben torlódtak ! Az első boldog ujjongása Ipolyságnak, ... a komáromi zokogásban csukló boldogság, . . . Krasznahorka büszke várán a magyar zászló, . . . Ungvár és a munkácsi sasfészek hazatérése és végül a legnagyobb kincs: Kassa, kőcsipke templomába zárt szent sírjával! El tudjátok-e valamikor felejteni azt a pillanatot, amikor megkondultak a dóm harangjai és mi szívszorongva lestük a bevonulás ezerhangú mámorát, amely a rádió éterbesugárzó hatalmával hirdette a magyar föltámadást?! Követtük az ősmondák hófehér paripáján lovagló kormányzónkat ! Megindulva halgattuk a könnyektől fojtott üdvözléseket! Szólt az induló, dobogott a föld, dübörögtek a motorok földön és levegőben és mi elkáprázva lestük a magyar erő nagyszerű hangpompáját. Nem volt akkor a tornateremben tanár és tanítvány, csak ragyogószemű, boldogszívü magyarok. És azután láttuk is „Észak felé" menetelni a világháború élő és halott hőseinek gyermekeit. Emlékeztek-e milyen boldogok voltunk, amikor láttuk a hegyek üde szépségét, a felénk siető fürge folyókat és nagy nehezen elhittük, hogy végre újra a miénk mindez? ?