Református Polgári Fiú és Leányiskola, Dunavecse, 1941
Az iskola múltja. A reformáció 400 éves fordulója, az 1917. esztendő nagyszerű emlékei tettekre sarkalták a dunavecsei ref. egyház vezetőségét. 1917-ben polgári iskola felállítását határozta el igen nehéz viszonyok között. Akkor is fegyverben állt a magyar soha el nem évülő diadalok után és ki gondolt volna akkor országunk megcsonkítására és megalázására, ami a következő években bekövetkezett. De egyházunk 1918 szeptemberében szörnyű kifosztottságunkban is megnyitotta a polgári iskolát egy fiú- és két leányosztállyal. Kezdetben nem volt semmi más, csak lelkesedés és tűz és egy kis ház, ami befogadta az első kis tanulósereget. Az áldozatkészség lassan-lassan megteremtette a szükséges kereteket, amelyek között iskolánk betölthette nemzetnevelő, nagy hivatását. A tíz éves forduló már új épület emelésére sarkalta az egyház vezetőségét. 1929-ben 72.000 költséggel felépíttette a mostani, céljának megfelelő épületet 4 tanteremmel, 1 tornateremmel és a szükséges mellékhelyiségekkel. Nagy hiba, hogy nincs rajztermünk. Ezt a célt szolgálta a legutóbbi időkig egy, az iskola udvarán álló, régi épület, amelyet azonban a múlt évben az árvíz annyira megrongált, hogy összedőlt. Most e helyett kellene építenünk, de hiányoznak az anyagi feltételek. Csupán húszezer téglánk van erre a célra, amely épen fele a szükséges mennyiségnek. Fenntartó egyházunknak a legutóbbi, kétszeres, dunai árvíz 60 000 kárt okozott, s épen emiatt teherbíró képessége a legkisebbre csökkent. Ezt a szükséges építkezést csak úgy tudjuk keresztülvinni, ha hathatós állami támogatást kapunk, amelyre nézve már kaptunk is bíztató ígéretet. Várjuk és kérjük a társadalomnak, az iskola barátainak a segítségét is. Hinni és remélni akarjuk, hogy akiknek sokat adott a jó Isten, segítségére sietnek egy magyar kultúrintézménynek, amelyben munkásokat képeznek ki a szebb jövő számára. 4