Egyetemi beszédek, 1874-1875. tanév, Királyi Magyar Tudományegyetem
Kovács József rektor ünnepi beszéde
a gyülekezet hogy a nekünk nagy királynő, midőn a nagyszombati egyetemet a szűk anyagi eszközök ellenében nagyobbakkal látta el; midőn Nagyszombat szűk falai közül az ország fővárosába tette át királyi palotájába, azon érdeklődésnek adott kifejezést, mellyel a magyar nemzet szellemi fejlődése iránt viseltetett. Mint azt más tanintézetek alapításában érvényre juttatta már, azt célozta, hogy a művelődés eszközei szaporodjanak, gyaporodjanak. Ezektől reménytette, hogy azon magyar nemzetet, mely a török hódítás és belharcok által, mely kedvezőtlen uralkodási viszonyok között a nyugat nemzetei irányában Mátyás alatt birt hírnevéből annyit veszített, művelődésben európai jelentőségére visszasegítse. Hisz erre e nemzetet épen az ő és házának védelmében kifejtett áldozatkészsége, hadi erényei máris annyira qualificálták. Több szerzetesrendnek eltörlése által az államra visszaszállt javakból a tanügynek újabb és biztosabb eszközeit állító, egyetemünket újraalapítá. És mi szívesen rójuk le hálás kegyeletünk adóját. Mivel tehetnénk ezt inkább, mintha megkisérjük elmondani némelyeket, melyek lehetőleg előtüntessék, hogyha Pázmány alkotta és Mária Terézia ujjáalkotta egyetemünk, nem úgy oldja meg feladatát a múltban, mint ez sikerült némely külországi egyetemeknek , ha nem lehetett oly emeltyűjévé a nemzeti fejlődésnek, mint a jeles a nyugati egyetemek — miben ennek oka? S az 1848-iki törvényhozás intézkedése és Thun gyökeres szervezése mi befolyásunk működésére ? Hol és mit kell tenünk arra, hogy ezentúl még inkább váljék fő emeltyűjévé, forrásává azon