Egyetemi beszédek, 1874-1875. tanév, Királyi Magyar Tudományegyetem

Kovács József rektor ünnepi beszéde

a gyülekezet­ hogy a nekünk nagy királynő, midőn a nagyszombati egyetemet a szűk anyagi eszközök elle­nében nagyobbakkal látta el; midőn Nagyszombat szűk falai közül az ország fővárosába tette át királyi palotájába, azon érdeklődésnek adott kifejezést, mel­­­­lyel a magyar nemzet szellemi fejlődése iránt visel­tetett. Mint azt más tanintézetek alapításában ér­vényre juttatta már, azt célozta, hogy a művelődés eszközei szaporodjanak, gyaporodjanak. Ezektől re­ménytette, hogy azon magyar nemzetet, mely a török hódítás és belharcok által, mely kedvezőtlen ural­kodási viszonyok között a nyugat nemzetei irányában Mátyás alatt birt hírnevéből annyit veszített, műve­lődésben európai jelentőségére visszasegítse. Hisz erre e nemzetet épen az ő és házának védelmében kifej­tett áldozatkészsége, hadi erényei máris annyira qua­­lificálták. Több szerzetesrendnek eltörlése által az államra visszaszállt javakból a tanügynek újabb és biztosabb eszközeit állító, egyetemünket újraalapítá. És mi szí­vesen rójuk le hálás kegyeletünk adóját. Mivel tehetnénk ezt inkább, mintha megkisérjük elmondani némelyeket, melyek lehetőleg előtüntes­sék, hogyha Pázmány alkotta és Mária Terézia ujjá­­alkotta egyetemünk, nem úgy oldja meg feladatát a múltban, mint ez sikerült némely külországi egyete­meknek , ha nem lehetett oly emeltyűjévé a nemzeti fejlődésnek, mint a jeles a nyugati egyetemek — mi­ben ennek oka? S az 1848-iki törvényhozás intézke­dése és Thun gyökeres szervezése mi befolyásunk működésére ? Hol és mit kell tenünk arra, hogy ezen­túl még inkább váljék fő emeltyűjévé, forrásává azon

Next